Délmagyarország, 1983. július (73. évfolyam, 154-180. szám)

1983-07-02 / 155. szám

Szombat. 1983. július 2. 3 A városi tanács vb illéséről jelentjük Mint arról tegnapi lapunkban hírt adtunk: Szeged megyei város tanácsának végrehajtó bizottsága e heti soros ülésén három fontos napirendi témát is megtárgyalt, nevezetesen a város peremkerületei ellátásának javításáról szóló korábbi határozatok végrehajtását. Szeged közvilágításának helyzetét és a további fejlesztés lehetőségeit, valamint az engedély nélküli építkezések ügyét. Anyagtorlódás miatt a mai napra maradt. Még mindig sok a tennivaló Két-három évi rendszerességgel, újra meg újra viszszatérö témája a végrehajtó bizottságnak a peremkerületek ellátásának javítása, mint folyamatos és állandó feladat. A mostani áttekintessel összegezte az eddigi eredményeket és további feladattervet fogalmazott meg a vb. A téma időszerűségét, az ügy iránti figyelmet fokozza, hogy a jelenlegi ötéves tanácsi tervben a fejlesztési lehetőségek szerényebbek, s nagy erőfeszítéseket igényel a városelláíás, a városüzemelés kialakult színvonalának megőrzése is. Az elmúlt három esztendőben eredményes volt a peremkerületekben a lakásépítés szervezése. A korszerű, csoportos családiház-építési formában a külső városrészekben közel ezer lakás készült el. Legnagyobb volt az építkezési kedv ÉszakŰjszegeden, Szőregen, Hatytyason és Gyálaréten. A rekonstrukció aránya főként Alsóvároson, Algyőn, Petőfitelepen és Tápén magas. A telekellátás javítása jól szolgálta az építési szándékot. A korábbi építési tilalmak feloldásával újabb 1700 ingatlanon teremtették meg az építési lehetőséget — ám a csatornázás feladatát még nem tudta ugyanezekben a körzetekben elvégeztetni a város. A külterületi közműellátás fejlődése lényeges, különösen. hogy a lakosság is hozzájárulását adja. A gázhálózat bővül legnagyobb arányban. Az ivóvíz- és csatornahálózat kiépítése már nem tartott lépést az igényekkel, a költségesség miatt, másrészt, mert az új lakónegyedek építésével együttjáró közművesítés az ágazat minden anyagi erejét lefoglalja. A gond még súlyosbodott is azzal összefüggésben, hogy a magasnyomású vízhálózat bővítésével nincs arányban az elvezető csatornahálózat, ezért megemelkedett a talajvízszint, és nehezebbé vált a felszíni vizek elvezetése. A vízelvezető árkok kezelési kötelezettségét. karbantartását új jogszabályban kellene megfogalmazni, az ingatlantulajdonosok intenzívebb bevonásával. A gázhálózat bővítése igen népszerűvé vált: jelenleg 320 utca lakosai sorakoztak fel az igénylők közé, vállalva az anyagi hozzájárulást. A jelenlegi fokozott ütem ellenére is 2—3 év a várakozási idő. A peremkerületi közvilágítás fejlesztésére évente 1 millió forint jutott — a javulás főként az újjáépített utakon (Bérkert utca, Dorozsmai út) érzékelhető, s egyre több külső városrészekben is a korszerű higanygőzlámpa. Elégedett a lakosság a tömegközlekedés javulásával is. Már csak Petőfitelep középső és északi területeinek megközelítése marad az igényszint alatt, de sajnos, e területek jobb tömegközlekedési kapcsolatának alapvető feltételei hiányoznak még. Kiterjedt a szemétszállítás. a külterületek 50 százalékát érinti már (három éve csak 10 százalékot). Előbbre jutott a holt Tisza és a holt Maros környezetének rendezése és védelme is. Sajnos, a bölcsődei hálózat a külső körzetekben mélyen alatta van a városi átlagnak (40 százalék), de enyhíti a feszültséget a körzeteknek az új városrészekhez való közelsége. Ságváritelep, Hattyas. Gyálarét és Algyő, s részben Tápé hosszabb távon az ellátás nehézségeinek enyhülésére számíthat. Petőfi telepen, Szőregen és Dorozsmán bizonyos bölcsődekorszerűsítéseket sikerült véghez vinni. Az óvodai ellátás Hattyason és Tápén javult 50—50 helylyel, máshol változatlan, de az igényeket ki tudják elégíteni, elutasítás csak Algyőn. Rókuson és még Petőfitelepen történt. Több bővítés. korszerűsítés, szervezeti megoldás enyhítette a kisgyermekes szülők gondjait. Tanterem Szőregen (5), Hattyason (2). Petőfitelepen (2) épült. Gyálán az iskola megszűnik, a tanulókat a felújított Hámán Kató iskola fogadja be. A váltakozó tanítást még nem sikerült megszüntetni, az oktatás színvonala azonban megfelelő. A peremkerületi kulturális Intézményhálózat elavult, szervezetileg azonban színvonalas városi intézményekhez csatolták, és így egyre több az igényes, színvonalas rendezvény. Egészségügyi ellátásban számottevő a javulás — kivéve Béketelepet, ahol a rendelő elaggott épületben van, és áthelyezése Rókus városrészbe elkerülhetetlen. A felnőtt alapellátást általában a lakóhelyen biztosítják, kivétel a nőgyógyászat. A gyermekkörzetek fele a peremkerületekben működik, kiváló az ellátás Szőregen és Dorozsmán. A városi átlagnál jobbra értékelik a peremkerületi gyermekrendelők adottságait és állapotát. Kevésbé dicséretes a szolgáltatás és a kereskedelmi ellátás, jóllehet, a fejlesztésnövekedés a városi átlag kétszeresére tehető szolgáltatásban. Főleg a szolgáltatóknak az ügyfelekhez való viszonya marad el színvonalban az elvárhatótól. A kereskedelemben a szerződéses forma elfogadhatóbb nyitvatartási rendet, kulturáltabb kiszolgálást eredményezett, az áruellátás választéka azonban nem egyenletes a hét minden napján. Lényeges javulást ígér a tanácsi fejlesztésből megvalósuló alsóvárosi, móravárosi. felsővárosi és rókusi ABC-áruház 1984—85-ben. E körzetekben több magánkiskereskedő segít be az áruellátásba. A tanácsi ügyintézés általában megfelelő és alkalmazkodóképes. Minden javulás ellenére továbbra is folyamatos figyelmet kíván a peremkerületek lakosságának ellátása — állapította meg a vb —, s az évi tervjavaslatok összeállításánál ezt különös gonddal kell mérlegelni. A tennivaló továbbra is sok. A jövőben differenciáltan, az egyes körzetek sajátosságainak teljesebb figyelembevételével kell segíteni a peremkerületek ellátásának javítását. A DEMASZ dicsérete A tanács végrehajtó bizottsága úgy minősítette a DÜMÁSZ-t, mint a várospolitikai erőfeszítésekkel rendszeresen, és hosszú időn át szimpatizáló, a városfejlesztést siakmai és társadalmi munkájával messzemenően elősegítő vállalatot. Ezért elismerését fejezte ki a testület az áramszolgáltató vállalat dolgozóinak, szocialista brigádjainak. Az áramszolgáltatók munkáját napi tapasztalataiból minősítheti a lakosság is, ezért nem térünk ki az üzemeltetés adataira, a közvilágítás költségeire stb. A szegedi üzemigazgatóság beszámolójából azonban feltétlenül kiemelést érdemel az a fejezet, amely a közvilágítás további korszerűsítésének várható tételeit tartalmazza. Még az idén kicserél a vállalat Szegeden további 600 darab hagyományos fényforrású közvilágítási testet higanygőzlámpára: karos higanygőz-armatúrákkal váltja fel az öreg híd átfeszített lámpáit; gvöngyburás fényforrásokat alkalmaz a Széchenyi téren és a Rákóczi téren. Átépíti a Bercsényi, a Madách, a Vidra, a Bakay Nándor, a Hajnóczi. az Attila, a Híd és a Nagy Jenő utcák közvilágítását, karos lámpatestekre cseréli a troli által veszélyeztetett átfeszített lámpákat. A tanács megrendelése alapján főleg a peremkerületekben új lámpatesteket szerel fel, s magas értékű közvilágítást ígér a Dorozsmai útra, az Északi körútra, a Dóm tér könyvtári környezetéhez és a Rákóczi térre. Szaporítja a forgalmas csomópontokban a nátriumgőzlámpákat. Folytatja a vállalat az energiatakarékos közvilágítási rendszer kiépítésében fölvállalt, eddig igen eredményes erőfeszítéseit is. Nem üzlet a szabálytalan építkezés Néhány tétel egy statisztikából: Szegeden tavaly építési engedély nélkül építkezett 265 állampolgár és 4 jogi személy; engedélytől eltérő építkezés történt 4 esetben. Az ezekért kimért építésrendészeti bírság — hozzáadva az idei büntetéseket is — 4 millió 661 ezer forint volt. Ekkora városban nem túl nagy tétel, különösen, ha figyelembe vesszük, hogy az építési lendület igen nagy. Ám hozzájárul ehhez gyakran a* belátás is. Többen hajlamosak a bírság vállalása helyett a szabálytalanul megépített kisebb épületeket lebontani. A vb elé terjesztett jelentés azt is tartalmazza, hogy a szabálytalanul építkezők közül többen megpróbáltak különböző protekciókért folyamodni, s a következményeket így elhárítani, de a vonatkozó jogszabály ennek még az árnyékát is bölcsen kivédi, minthogy elengedést vagy mérséklést egyáltalán nem tesz lehetővé. A tanácsnak az új építésrendészeti bírságrendelettel kapcsolatos tapasztalatai' kedvezőek. E témával együtt adott jelentést az illetékes szakosztály az építési tilalmak felülvizsgálatáról is. Közel 3000 földrészlet építési tilalmából tavaly 1300-nál többet feloldottak, s az idén, eddig még közel 400-at. Még további 500 belvárosi tilalom megszűnését mérlegelik. E területek mind a magánépítés lehetőségeit szolgálják. A

falusi iskola udvarán már alig fért az ünneplő gyülekezet, mégis egyre úiabb gépkocsik érkeztek, rokonok, ismerősök szálltak ki belőlük, virággal megrakodva. Lám. ez a mai falu, gondoltam elégedetten. Mennyit változott az alatt a másfél évtized alatt, mióta az én korosztályomnak szólott az utolsó csöngetés! Mi változott vajon belül, az iskola szellemében? Persze, egv röpke pillantás kevés ahhoz, hogy messzemenő következtetéseket vonjon le belőle az ember. Magam is tudom, azóta óriási változás történt a falusi iskolákban. Szinte minden órát szaktanárok tartanak. fiatalabbak, képzettebbek, modern időket jobban ismerők. S más az új tanterv, mást hoznak magukkal a gyerekek otthonról. Emlékszem, az én időmben messze földről összejártunk a tanyai iskolába tévén nézni a Vihar kapitányt, meg a Vidocqot. s az ezernyi ismeret, amit televízión észrevétlen szerezni lehet, nekünk messziről sóvárgott csodálatos állapot volt. A mostaniaknak viszont mindez már olyan megszokott, mindennapi dolog, ahogyan levegőt vesz az ember. összegyűltünk hát, aki kíváncsibb volt, nézegette a faliújságokat, ilyen-olyan képes összeállításokat, a többiek beszélgettek, vagy a Himnuszra vártak. Azon gondolkoztam, mennyire meghatódtam én a magam idejében a búcsúzódal komor-egyszerü szövegén: szétszór a sors, mint szél a port... Más idők voltak tán. komolyabbak. fészkünket jobban féltők voltunk, nem tudom. Mindenesetre, a mostani ballagok arcán nyomát sem láttam meghatódottságnak. elérzékenyülésnek. Kuncorásztak inkább, visszafogottan heherésztek, mintha valami jó heccről lenne szó. Fölfedeztem az állandóság jeleit is: a rögtönzött kulturális műsorban ugyanazok a szerzők ugyanazokkal a versekkel szerepeltek, mint a mi időnkben: Váci Mihály, Várnai Zseni, Sipos Gyula, az ötvenes éveknek, a hatvanas évek elejének kemény mozgalmi optimizmusa. Lehet véletlen. lehet tendencia, iskolai műsorok állandó Ady-versei viszont kimaradtak az előadásból. Az időben változatlannak mutatkoztak ,a búcsúzóbeszédek is. A hetedik osztályosok nevében elköszönő kislány például fölsorolta, hogy a most ballagóknak miféle nagy események, jóformán életük sorsdöntő pillanatai kötődnek az általános iskola udvarához: itt avatták őket kisdobossá, aztán úttörővé, s a legkiválóbbakat nem is olyan régen KISZ-taggá. Nem a beszédet celebráló kislány az oka föltehetően, hanem az évtizedek óta változatlanul. kicsit tán megkövülten öröklődő sémák: mintha semmi egyéb nem történt volna ezekkel a gyerekekkel az alma mater falai között. A búcsúzók nevében beszédét olvasó nyolcadikos lány (közszereplésre is jnkább a lányok vállalkoznak már?) név szerint elbúcsúzott valamennyi tanítótól, tanártól. Megemlítette, ki tanította őket olvasni. Közben a szakmunkásképzők elsőéves tapasztalatain járt az eszem: vajon hányan szótagolnak ma is a végzősök közül? Elmondta, ki tanította őket matematikára. Vajon mekkora sikerrel? Elbúcsúzott az oroszos tanár nénitől. Vaion, ha a Szovjetunióba visz egyszer az útjuk, néhány esztendő múlva, tudnak-e kenyeret kérni? S aztán a fölső tagozat: sorra és különkülön a szaktárgyak. Vajon összeállnak-e valaha egységes világszemléletté az ottani órákon szerzett, és így-úgy megtanult ismeretek? A beszédből az elkülönítés csendült ki: mintha a szintézisteremtés igényével leírt tanulmányok, keservek és sirámok messze elkerülték volna az oktatás gyakorlatát. Ki tudja. így van-e? Lehet, hogy ezek egy öregedő ember belemagyarázásai csupán? „Bezzeg, a mai fiatulok"-féfe kifakadások? Alapok és feltételek nélküli maximaiizmus? Futó benyomásokra épülő prekoncepció, amely nem állná meg a gvakorlat próbáját? Lehet, hogy egy általános iskolás életében valóban a különböző avatások a legfontosabbak? Hogy nem lehet már a végletesen automatizálódott, szakosodott és specializálódott tudományokat egységes szemléletté szintetizálni. s mindezt képtelenség elvárni egy szegényes feltételek közt működő, a társadalmi értékhierarchiában mindinkább hátraszorított oktatástól? Hogy nem jelent semmit, ha az iskolai ünnepélyek műsorából kimarad a hetvenes-nyolcvanas évek irodalma, s mindaz a tartalom, amit ez utóbbi képvisel? Lehet. Az igazgató búcsúbeszéde Is elhangozhatott volna húsz esztendeje is. Lehet, hogv mindez egy változó világban az iskola képviselte értékek állandóságát képv'seite: de az is lehet, hngv konzervativizmust, a társadalmi fejlődéstől való bizonyos elmaradottságot. A nvolcvanas évek magyar valósága az ünnepély hivatalos részének befejeződése után lonózott vissza az ünneolők közé. Előkerültek a hatalmas szegfű- és rózsacsokrok. m«úléjük a borítékok: ki ötszáz, ki ezer forintot ajándékozott, ki még ennél .is többet. S tárgyakat: külföldről hozott kazettás magnókat, metszett üvegpoharakat, likőrös készleteket. S otthon aztán folvtatódott az ünnenlés. Négy-ötfogásos ebéd. Cézár-konyakkal, rumpunccsal, pincében hűtött láda sörökkel. Tósztokkal. családi jókívánságokkal, késő estébe torkolló eszem-iszommal. S mindez azért, mert a gverek 3,5-del elvégezte az általános iskolát. Van ennek előnve Ts. természetesen. A legnagyobb mindiárt az, hogy lám, van miből. Négy-öt évtizede alighanem a vágyálmok netovábbia lett volna egy olyan világ, amelyikben a jóllakott kutyák falus'ertc undorral fordítanak hátat az asztalról eléiük került, kimaradt rántott csirkének. Az összegvűlt rokonok, ismerősök áoolnak valamiféle közösségi hagyományt, épen maradt az összetartozás érzése. A ballagás nemcsak a dínomdánomra alkalom, hanem a beszélgetésre, rokonok, szomszédok összegvülekezésére. a pénzért való hajszában röpke megállásNekem az nem tetszik benne, hogy a költekezés valamiféle íratlan törvény alaoján kötelezővé vált; hogy versennyé alakult, amelyben lemaradni egyenlő a megszólássai. amelybe annak is muszáj benevezni, akinek az anyagi helyzete nen tenné ezt lehetővé. S

azon is elgondolkoztam közben, nem feje teteiére állított világ-e, hogv — a ballagásnál maradva — az ünneplés külsőségei és költségei képezik a verseny tárgvát, s nem a tanulmányi eredmény? Nem jelent-e valamiféle figyelmeztető társadalmi tanulságot, hogj ezek az ünneoelt ba'lagók jövőre a szakmunkásképzőben jóformán az alapokrű kezdik újra a tudományok szerény isméi* getését; pár év múlva, a szakmunkásvizsgán, közülük is többen mondják majd, hogy az ember a majomtól származik, s a muhi csatát a keletről jövő nomád Habsburgok vívták a magvarokkal, 1514ben. Egyáltalán: társadalmi „alulnézetből" nincs-e valami mélyen ülő ellentmondás a követelmények és a teljesítmények valóságos gyakorlatában? Tanács István 13 lakásépítési hitelek mérlege Az Országos Takarékpénztár az idén eddig minden indokolt lakásépítési hiteligényt kielégített, s várhatóan az év második felében is a tervezett számban és mennyiségben nyújt kölcsönt az építkezőknek. A megnövekedett forgalom okozza, hogy helyenként a szokásosnál hosszabb idő alatt folyósítják csak az engedélyezett hiteleket. Az idén mintegy 60 ezer lakás épül magánerőből. Döntő többségükhöz a januárban bevezetett, a korábbiaknál kedvezményesebb hitelt veszik igénybe az építtetők. Az OTP tájékoztatása szerint az év első felében — különösen az első hónapokban — a vártnál többen kértet; építési kölcsönt, számuk meghaladja a 20 ezret, ami a tavalyi első félévi hitelkérelmek másfélszerese. A megnövekedett igény többek között annak a következménye, hogy a kedvező változásokról még tavaly októberben tájékoztatták a lakosságot, s így többen az idei évre halasztották a hiteligénylést. Ugyanakkor sokan a tervezettnél korábban kezdték meg az építkezést, amihez a magasabb hitel megteremtette az anyagi fedezetet. Így azután márciusban például két és félszer anynyian fordultak kölcsönért az OTP-fiókokhoz, mint a múlt év azonos hónapjában, májusban már valamivel mérséklődött az érdeklődés, ám az igénylők száma még mindig 80 százalékkal haladta meg a tavalyit. Mivel a kedvezmények főként a családiház-építőket érintik, az év második leiében a kölcsönigénylők száma várhatóan nem növekszik az eddigihez hasonló ütemben. Az első félév szokásosnál nagyobb építkezési üteme bizonyos gondokat is okozott. Az építőanyag-ipar és -kereskedelem nem tudott lépést tartani a megnövekedett kereslettel. Az OTP-fiókoknál is tapasztalják, hogy — többnyire anyaghiány miatt — lassulnak a már korábban elkezdett építkezések, s ezért többen kérnek és kapnak befejezési haladékot. Az építkezési kedv főként a nagyvárosok — különösen Budapest és az ipari centrumok — környékén nagy. Pest megyében például mintegy 2000-en kértek aa év első felében építési hitelt. Borsod megyében a hitelkérők száma meghaladta az 1200-at. (MTI)