Délmagyarország, 1983. június (73. évfolyam, 128-153. szám)

1983-06-30 / 153. szám

4 Csütörtök, 1983. junius 30: Állati tudósítások (2.) Pontyok, amurok, kárókatonák A halastó nem úgy készül, hogy ásnak egv gödröt, és teleengedik vízzel — mondja Sztanó János, a Szegedi Állama Gazdaság igazgatóhelyettese. — Ki győzné pénzzel, annyi földet megmozgatni ! Az általános gyakorlat. hogy kinéznek egy. már mezőgazdasági hasznowítasra alkalmatlan területet. töltéssel keritik körüL Fontos, hogv vízzel ellátható legyen. 1979 és '82 kö. zrttt így készült el Sándorfalva és Algyő között az úi. összesen 968 hektár felületű halastó. Három nagyüzem a gazda ia. egyszerű gazdasági társulás formájában. Az állami gazdaságé 70 százalék, a szegedi Felszabadulás Tsz-é 25. a sándorfalví Magyar—Lengyel Barátság Tsz_é 5 százaiét. Hatalmas port ver a gépkocsi kereke a tavak közti közlekedő úton. Az egyik kisebb tó partján teherautó áll. Beljebb a halászok éppen hűzzáka hálót: az úgynevezett szűrt ivadékot halasszák le. s telepítik át a nagyobb tóba. A módszerek ősidők óta alig változtak valamit. A többség a oarton veselkedik a kötélnek, egv halász a ladikról irányít, kettő a víz szélén igazgatja a hálót. Messziről még azt is jól látni, melyik halász húzza teljes erejéből a hálót. melyikük az. aki csak támaszkodik rajta. A halászat gépesítése elmaradt a mezőgazdaság egészétől. Vannak már újabb eljárások. például csörlő húzza a hálót. különböző merítökosarak emelik a válogatóasztalra a halakat. De ezek a berendezések egyelőre igen szűk körben terjedtek el. s inkább csak reményeket fűznek tökéleteseóéaükhó/t. • — . -<•• • A Fehér-tóval együtt mintegy 1800 hektáros felületen terül el a halgazdaság. Az állomány húsz százaléka nöwoiyevő hal. busa és amur. három-öt százaléka harcsa, a többi ponty. Mesterségesen keltetik óket, a halászcsárda mellett van a keltetőüzem. gyönyörű tenyészállatok eregetik ott ikrájukat a medence vizébe. Mind nagyobb tavakba kerülnek a szűrt Ivadékok. az egynyaras, majd a kétnyaras halak. A .harmadik nyaras" már áruhal. lehalásszák, kiválogatják és útnak indítják, hogv valahol a fogyasztónál halászlévé vagy rántott hallá változzon. A világpiacon a hosszú távú prognózisok kedvezőek a hal számára: egészséges, viszonylag alacsony költséggel előállítható táplálék. A tengeri és a folyami halászat a mind nagyobb mértékű környezetszennyezés miatt egyre kisebb hozamokat produkál. növekszik a mesterséges tavakban nevelt hal jelentősége. A szegedieknek emellett van még egv nagv előnyük: tárolóik minden évszakban megközelíthet őek. s igyekeznek ezt a gyors, pontos rakodással még nagyobb előnnyé változtatni. A növényevő halak főként a Közel-Keleten népszerűek es keresettek. Tulaj donkéDpen ennek a piacnak az igénvei szerint fejlesztették ki az állományt. 1982-ben. és az idei év eddig eltelt részében azonban a térség politikai feszültségei miatt a szállítások mennyisége csökkent. Nyugat-Európában főként pontyot exportólnak, azt sem sokat, mert tavalv arrafelé is kiemelkedő haltermés volt. Itt érdemes egy pillanatra megállni: azt hihetné az ember, a halnak nem árt az aszály, nem veri el a jéR. az időjárástól független a termelés. A hozzáértők fölvilágosítanak: itt is sók múlik példáuf a hőmérsékleten. A régi fehér-tói medencék 80—100 centiméter mélyek, egv hirtelen felmelegedés a viszonylag sekély vízben naev károkat okozhat. Ugyancsak nagv szakértelmet igényel, mennyire sűrűn telepítik a halat, hogv kedvező legven a gyarapodás. de ne is lépjen fel oxigénhiány. A, nyugat-európai vevők különben meglehetősen igényesek — legalábbis a hazai viszonyokhoz képest. Igen szigorú súlyhatárokat kötnek ki. amelyik hal azon kívül esik. azt nem fogadjak el. Magyarországon az egy fői-e iutó halfogyasztás igen alacsony. Az eeeszséges táplálkozás szempontjából ennek nagv jelentősége van. s gazdasági érdek is fűződik ahhoz. hogv a belső halpiac felvevőképességét növeljék. Próbálkoznak is ezzel a termelők és a kereskedők egyaránt. Bár ehhez nagyobb gazdasági érdekük csak az export átmeneti visszaesése óta fűződik. Viszonylag egyszerűen lehetne bővíteni a haleladásokat Szegeden is. és a környező településeken is. ha növelnék az árusítóhelyek számát, hozzáférhetővé tennék az árut Ila ez megoldódnék. utána propagálni is jobban lehetne a halfogvasz. tást. Egyelőre nincs értelme nagyon reklámozni, ha a felkeltett igényeket nem tudják azonnal kielégíteni. Igaz, nem is igen ismerik a belőlük készíthető halételek receptjeit. A bővülő hazai halárusító a busa és ó hálózat segíthetne ás k'z am'trr héosférűsítésében. piacra való bevezetésében. Az emberek többsége nem szereti pucolni a halat. A Szegedi Államj Gazdaságban azon törik a fejüket, hogv megpucolt, feldarabolt állapotban hozzák piacra. Hasonló. nagyobb feldolgozottsági fokon való forgalmazást megvalósít a Bikali Állami Gazdaság, amelv kész halételekkel próbálkozik. A főzés. csomagolás, tárolás eléggé mecdráeítia a készárut, így nem igazán vonzó. Arra gondolnak, a megpucolt, hűtött halat viszonylag olcsón piacra adhatnák, s ez üzletnek sem lenne rossz. Végignézünk a kilátóból a régi tavakon, amelyeket a város készíttetett a harmincas években. Most töltik föl a 80—120 hektáros nevelőmedencéket. Jó lenne, ha kisebbek lennének ezek a medencék. Töltéseket építeni viszont nem érdemes, akkora hasznos vízfelületet vonna el a termelésből. Benn. a Korom-sziget szigorúan védett természetvédelmi terület. Messzire hangzik a sirályok rikácsolása, azt monöiák.akárhová lépne ilyenkor az ember, mindenütt sirályfészket találna. A haletető helyeket jelző karókon szürkegémek lustálkodnak. olykor kiemelnek egy-egv halat és elröpülnek vele. Van itt más madár is a természetvédelmi területen. amelyik halat eszik: rusnya, beles jószágnak tartják a halászok a kárókatonát. amelyik ugyancsak vámolgatja az állományt. Ha ember pusztítana el belőle annyit, igencsak a körmére ütnének, meg a vagyonvédelmet és a gazdaságosságot emlegetnék. Tanáes István Bélyeggyűjtőknek A Magyar Posta Raffaello San ti (1483—1520) az olasz reneszánsz kiemelkedő mestere, születésének 500. évfordulóba alkalmából június 29-én hét címletű 24 forint névértékű sort és 20 forint névértékű blokkot hozott forgalomba. A sorozat 475 300 fogazott és 7700 vágott. a blokk 272 300 fogazott és 8300 vágott példányban készült. * Az utóbbi években mind hazánkban, mind külföldön megnőtt az érdeklődés a magvar rányomott postai nyomtatványok. vagyis a díijegves levelezőlapok, borítékok iránt. Az érdeklődés felkeltésében nagv szerepet játszott a neves szegedi filatelista. dr. Simádv Béla. összeállításában e napokban került az érdeklődőkhöz A magyar díjjegyes postai nyomtatványok katalógusának második javított és jelentősen bővített kiadása. A katalógust tanulmányozó gyűjtők tapasztalhatják, hogy milyen fejlődésen ment át ez a gyűjtési ág. Az első kiadáshoz viszonyítva értékesen bővült a katalógus a helyi kiadások pontos és részletes feldolgozásával. a magánpostai és az osztrák—magyar tábori postai díjiegyesek értékelésével. A jól áttekinthető 176 oldalas kézikönyv az Állami Nyomda gondos munkáját is dicséri. • Walter Gropdusnak. a Bau. haus alapítójának, születésének centenáriuméra adott ki egy alkalmi bályegsorozatot az NSZK postája. A „Bauhaus" címen megjelent sorozat egyik értékének magyar vonatkozása is van. Az. 50 pfenniges értékben Moholy Nagv László 1930ban készített fény-tér modulátora látható, mely egyike a művészettörténet első kinetikus plasztikáinak. Deák Endre reflektor Az úton társak vagyunk! Bíró, kisbíró Hagyományok Tápén Az évszázadokra visszanyúló faluvezetés feje a bíró volt. Erre a posztra mindenkor a gazdagabb családokból került ki férfiembör. Aszszanybiróra hallomásból sem emlékeznek, mint ahogyan ismeretlen a borbiró is. A bíró helyettesét törvényi vagy másodbírónak titulálták, aki mellett a pénztárnok, a közgyám (tápaiak ajkán tútor) és az esküdtek tartoztak a faluvezetésbe. A tisztségviselést háromévenként újították, illetőleg újakat választottak. Voltak igen ínséges idők, amikor a falu képtelen volt adóját beszolgáltatni földes^ urának; Szegednek. A Város ezért nemegyszer félretette az elöljáróságot a bíróval egyetemben. Ezzel egy Időben új választást rendelt el, amikor megejtették a bíróválasztást is. Ha csak a háromévenkénti rendes bíróválasztást veszszük. akkor is szembeszökő a sűrűség, hiszen pár évtized alatt minden valamire való jógazda sorra kerülhetett. Innen a tápaiak szólása: Sorba mén. mint Tápén a bíróság Másként mondva: Sorba mén, mint Tápén a bíróválasztás. Valójában minden gazdaember sorra kerülhetett, ha ő is úgy akarta. A poszt viszont hálátlan tudott lenni, ráadásul a bíró évi díja mindössze 50 forint volt, ugyanakkor a jegyző 162-t kapott. A községi képviselőtestületet a virilisek és a választott, úgynevezett orbariomos (vagyonos) gazdák képezték. akiknek döntő szavuk volt a bíróválasztásban. A választást követően mindenkor a plébánián tartották a lakomát. A bírói tisztségre csakis tekintélyes gazdaembert választottak, akit a falusiak ezentúl bíró úrnak szólítottak. .,En sok bírót mögértem: Szél Antalt, Domonkos Jánost, Kozma Mihályt, Terhös Palit, a fiatalok közül a Szél Györgyöt, mögénten a Bérta Jóskát. Mindön dologba, ami a községházához került — úk döntöttek. A templomba az első padsorokba ültek." A kisbíró állandóim a községházán tartózkodott, ott is lakott a családjával együtt. Az 1879-es nagyárvízkor született Nagy Istvánt igen alacsony termete miatt sokan kisbírónak emlegették, pedig — a tápaiak nyelvén Kis Pista bácsi — sohasem volt kisbíró. A kisbírónak dolgai közé tartozott, hogy bejárja a falut, és ha rendetlenséget látott — piszkos utcát, házat, kerítést és helytelen, tűzveszélyes udvar-berakodást —, akkor a helyszínen büntethetett Ugyanő dutyiba zárathatta a bálban kötekedő legényt. Keze alá tartoztak a bakterok és a csőszök. Tavaszokon az ő irányításával gyöptisztítást végzett a falu népe. Aki kivonta magát a közmunka alól, azt följelentette. Reggel és délben vitte-hozta a postát, az irodatisztek kéréseit szolgamód teljesítette. A kisbíró mindenkor szegény,, általában sokgyerekes családfő volt, akinek a gyerekei sokat tudtak segíteni apjuknak. Legfontosabb feladata, lényegében, a dobolás volt. Elindult a községházáról, dobolt a templom előtt, a rév lejáró közelében, a gyöngyösi kútnál. Töröktelepen, Fölvégen és Tigérháton, majd az Üjosztásban és az Ü jszállitásban. Rendesen szerdán, szombaton és vasárnap dobolt, sürgős esetben a megszokott időkön túl is. Az emlékezettel elérhető időkben kisbíróskoditak Nagy Hecc András, Csikós István, Molnár Dúró János, Rozik István. Huszka István és Terhes Rigó József. Lényegében szegény, de mindenkor becsületes, megbízható emberek voltak, akiknek intő szavára hallgatott a tápai nép. A kisbíró a dobolásról kis irkát vezetett (jegyzőkönyv gyanánt), az egyéni hirdetésekért dobolási díjat szedett, amiből részesedett. Az 1950-es évek derekától a dobolást a hangosbemondó váltotta föl, de az 1960-as évek elejétől az is megszűnt. Ma néhány megszokott deszkakerítésen, vagy az újság apróhirdetésében hirdetik a tápaiak. kinek mije van eladó. s onnan szereznek tudomást a vásártartásról is. A kisbírói dob történeti ereklyeként múzeumi tárgy lett. Ifj. Lele József Erdők a sztyeppén A Donyec-medencében. a fiatal tűlevelű erdőállomány mellett húzódó országutakon, műútakon szokatlan — jávorszarvast, kaukázusi fácánt, szürke fogolymadarat ábrázoló — átjelzéseket láthatunk. Az erdőtelepítések az errefelé ritka állatok megszokott lakóhelyeivé váltak. Az iparvidéken a 114 ezer hektár erdőnek több mint a felét az ember telepitette. (APN) Mit jelent figyelmesnek lenni a közlekedésben? Gyalogosan, vagy akár gépkocsival? Ezer s egy apróságot, de olyant, ami fontos, nélkülözhetetlen, sőt életmentő lehet egy-egy adott esetben. Ha látjuk. hogy idős ember keresztben halad a járdán, és közeledik az út széle felé., már lassítunk, készülünk a fékezésre. vagy a megállásra. Ha már lelépett az úttestre, nem kerüljük kl nagy ívben a zebrán, hanem megállunk, és jelezzük számára a biztonságos áthaladást. Intünk: Induljon el nyugodtan. Számtalan közúti baleset lett már abból, hogy a kijelölt gyalogátkelőhelyen álldogáló idős ember, váratlanul, féktávolságon belül elindult. Ki tudja, milyen gondolatok, vagy éppen cselekvési zavarok késztették erre. Legtöbbször — sajnos — már nem lehetett megkérdezni tőle a helytelen cselekedet okát. Mosoly helyett elismerés A forgalmas úton — tőrtént ez egyik nagyvárosunkban — leállt a forgalom. A Lada vezetője kiszállt a kocsiból és átkíserte az idős asszonyt a másik oldalra. Egy türelmetlen autó6 megelőzte az udvarias vezetőt és odakiáltott: „Magának olyan sok a benzinje meg az ideje?!" És elhajtott! Megjegyzem. ez í már későbbi esemény, a né! ni alig ért a járdára, meg' kapaszkodott a villanyoszlopban és összecsuklott. A mentő vitte kórházba. És ha mindez a járművek között. előbb történik? Ilyesmire is- lehet, kell számítani... Mosoly, vagy megjegyzés helyett inkább elismerést érdemel az a gépkocsivezető, aki velünk együtt, vagy éppen helyettünk is gondol az idős emberekre. Az idős emberek ma volán mögött is ülnek. Ismerek egy gépkocsivezetőt, aki 1928-ban szerezte a jogosítványát, és vezet azóta is jól, nagyon óvatosan, baleset nélkül. Szinte magát csillapítva hangoztatja: „Ma már sokkal lassabban közlekedek. Érzem, hogy tompultak a reflexeim, pedig olyan szakmám van. ami nagy figyelmet és jó reflexet ls követel!" Más a szakma és más a gépkocsivezetés. Példa erre, hogy a pingpongjátékos ls lehet balkezes autóvezető. Ami viszont meglepő: az Idős ember arra panaszkodott. hogy őt. a 45 esztendeje jogosítvánnyal rendelkezőt mazsolának nézik, kinevetik, sőt, nemegyszer fenyegetik és megjegyzésedet tesznek rá. Pedig ő csak úgy vezet, hogy az megfeleljen a korának, az érzékeinek. Idősek a volánnál Pedig a jövőben, az életkor kitolódásával, az egészséges életmód terjedésével, még többen lesznek, akik idős korban még a hetvenen. sőt a nyolcvanon is túl volán mögött ülnek, vezetnek. Nem lehet korhoz kötni a jogosítványt. Nem lehet elvenni valakitől a vezetés örömét, csak azért, mert lassúbbak lettek a reflexei, és nem száguld, nem ugrik ki a kocsisorból, a mellékutcából, nem vezet sportosan. Jobb is, ha nem teszi! Az idős embernek is j<v ga van a volánhoz. Az Idő-. sebb korban még nagyobb szükség van a gépjárműre, hogy hamarabb és. kevesebb fáradtsággal elérje az úticélját. Ebben nem akadályoznunk, hanem segítenünk kell az időseket. Ahány ember, annyiféle vezetési stílus, beidegződés, módszer. Egy azonban mindenkinél fontos; a kulturáltság, az udvariasság, a figyelem. A legtöbb baleseti jegyzőkönyvben végkövetkeztetésként olvashatjuk: Figyelmetlenül vezette a gépkocsiját. Hozzátehetjük) hogy nem vette figyelembe társait az úton! Nem gondolt arra, hogy rajta kívül mások is közlekednek, gyalogosan és gépjárművel. Kiszállni és segíteni Az E5-ös főközlekedési úton lerobbant egy Trabant Két nő vezette. Nem roszszul, de a javításhoz már nem értett egyikük sem. Felnyitották a motorháztetőt. és várakoztak az út szélén. Majd csak megáll valaki és segít. Nem így történt. Hetvenig számolták a kocsikat a nagy forgalomban. Volt, aki rájuk nevetett. volt, aki intett, hogy „gyerünk tovább 1". Mások kiszóltak, hogy „hűtjük a kocsit?" Végül jött egy trabantos. megállt, majd megjavította a kocsit. Az idős nők Indulhattak tovább. Az alkalmi szereld még jó utat is kívánt nekik. Közömbös lenne a többség, mint az a hetven gépkocsi vezetője? Szó sincs róla. Inkább egy rossz beidegződésnek vagyunk a tanúi. Az úttesten egy nagyobb szöget észreveszünk) kikerülünk, de a várakozó) bajbajutott társunk -a—mivel a mi haladásunkat eem akadályozza, gépkocsinkat nem veszélyezteti — egyszerűen kiesik a látószögünkből. Pedig nekünk is jólesik a segítség a bajban, és mindenkinek szüksége lehet segítségre előbb vagy utóbbi A gyalogos felelőssége Ilyen is van. és egyre szW gorúbban veszik a hatóságok — rendörök és bírák egyaránt — a gyalogosok felelősségét. Ha a járdáa megszólal a rendőr sípja, akkor közvetve életet ment) balesetet előz meg. A gyalogost kényszeríti (néha forintokkal is!) a szabálvofc betartására. Érdekes. de emberi mivoltunkból fakad) hogy a helyszínbírságot „bevasaló", vagy utánunk fütyülő rendőrt .,megmorogjuk". Ha viszont elénkszaladt egy „mazsola". vagy elénk lépett egy járókelő, azonnal rendőrért kiáltunk, és kérjük, követeljük a se. gítségét. a vétkes megbüntetését. A kölcsönösség a közutakon úgy is megnyilvánul) hogy a gépkocsivezető idínként, sőt mostanában már egyre gyakrabban gvaloaol is. Tehát a másik oldalon vesz részt a forgalomban. Ilyenkor megváltozik a helyzete a gépkocsikhoz viszonyítva. És fordítva is érvényes ez. A gyalogosok idővel megtanulnak gépkocsit vezetni, és ezentúl ők szólják le a gyalogosokat, amikor fékezésre kényszerítik őket. Éppen ezért hangoztatjuk, ismételjük, hogy „az úton társak vagyunk". Nincs különbség; gyalogosan is, volán mögött is be kell tartani a szabályokat.