Délmagyarország, 1983. június (73. évfolyam, 128-153. szám)

1983-06-28 / 151. szám

h\MO VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! 73. évfolyatü 151. szám 1983. június 28.,' kedd Ára: 1,40 forint AZ MSZM P SZEGED VÁRÓST BIZ OTT S^G^ ÁÍC APJÁ 4 : Felhívás a békéért, az életért, az atomháború ellen Véget ért a prágai béke-világtalálkozó PRAHA83 A prágai béke-világtalál­kozón a több mint százhar­minc országból érkezeit csak­nem háromezer küldött ki­fejezte eltökélt szándékát, hogy igyekszik még szoro­sabbá tenni a nemzetközi békeerök összefogását. Az egyes békemozgalmak eltérő politikai, társadalmi, vallási es ideológiai alapokon áll­nak, különböző indítékok ve­zérlik őket, ám valarneny­nyiüket áthatja a fegyverke­zési verseny példátlan foko­zódásából fakadó veszélyér­zet, különösképpen a korlá­tozott atomháború elméleté­ből eredő aggodalom. Ezért megvan a lehetöseg a közös, összehangolt cselekvésre a háborús veszély elhárítása, a beke és az élet megőrzése céljából — a többi között ezt állapították meg a vi­lágtalálkozó szekcióüléseinek vitájáról kiadott jelentésben. Az eszmecserék következte­téseit vasárnap délelőtt is­mertették a prágai béke­világtalálkozó záróülésén. Jóllehet az eszmecserék, a nézetek ütközése során han­got kapott az a vélemény is, hogy a Szovjetunió és az Egyesült Államok egyaránt felelősnek tekinthető az atomfegyverkezési verse­nyért, a dialógusok résztve­vőinek többsége egyetértett abban: a feszültség növeke­désének oka mindenekelőtt az amerikai kormányzat fegyverkezési politikája, az elsőcsapás-mérő képesség megszerzésére irányuló tö­rekvés-e, valamint az a kö­rülmény, hogy Washington — a Szovjetunióval ellentét­ben — nem hajlandó köte­lezettséget vállalni arra. hogy nem alkalmaz elsőként atom­fegyvert. Az európai biztonság igé­nyeinek legjobban az felel­ne meg. hangoztatták egyön­tetűen a küldöttek, ha telje­sen felszámolnák az európai célokra irányuló valamennyi atomfegyvert. Kiemelték a genfi tárgyalások jelentősé­gét, és megállapították: a tárgyalások sikere nagymér­tékben attól függ. mennyire lehet még inkább mozgósí­tani a közvéleményt az atomfegyverek ellen. A NATO-nak — mint rá­mutattak — nem kellene ra­gaszkodnia a közép-hatótá­volságú amerikai rakéták európai telepítésének ez év végi határidejéhez, ily mó­don a tárgyaló felek számá­ra több idő állana rendelke­zésre, s ez előmozdíthatná a tárgyalások sikerét. A tár­gyalások ideje alatt nemlen­ne szabad egyetlen új raké­tát sem telepíteni. A prágai béke-világtalál­kozó záróülésén a résztve­vők felhívást fogadtak el. A „Felhívás a békéért, az életért, az atomháború el­len" című dokumentum hangsúlyozza: az emberiség döntő válaszút előtt áll. A fegyverkezési, különösen az atomfegyverkezési verseny minden korábbinál fenyege­tőbb méreteket öltött. Aka­dályokat gördítenek minden fegyverkorlátozási és lesze­relési tárgyalás elé, újabb katonai programokat hagy­nak jóvá, újabb tömegpusz­tító fegyvereket terveznek. Megkísérlik, hogy ráerőltes­sék az emberekre az atom­fegyverek „elfogadhatóságá­nak" gondolatát, a „korláto­zott" és az „elhúzódó ' atom­háború megvívásának lehe­tőségét Hoooanékony a helyzet a világ különböző térségeiben, mindenekelőtt a Közel-Kele­ten, Közép-Amerikában, Af­rika déli részén, Délkelet­Ázsiában és a Távol-Kele­ten. Agressziókat követnek el szuverén államok ellen, kívülről provokálnák orszá­gok között fegyveres konf­liktusokat, s ily módon aka­dályozzák a népeknek a po­litikai és a gazdasági füg­getlenségre. a nemzeti szu­verenitásra. a területi integ­ritásra irányuló törekvéseit, veszélyeztetik a világbékét. Egyre bővül az idegen terü­leteken fenntartott katonai támaszpontok hálózala. Kiváltképp fenyegető ve­szély az elsőcsapás-mérö atomrakéták nyugat-európai telepítésének terve. E ter­vek megvalósítása erősen fo­kozná a nukleáris konfliktus veszélyét. Egy ilyen konflik­tus nem korlátozódna az eu­rópai kontinensre, hanem globális világégéshez vezet­ne Sürgetően szükséges, hogy leállítsák a rakéták eu­rópai telepítését, csökkent­sen ek minden atomfegyvert az európai kontinensen, s munkálkodjanak az atom­fegyverek teljes felszámolá­sán az egész világon. Az atomháború riövekvő veszélye miatt érzett aggo­dalomtól hajtva és a béke megőrzéséért viselt nagy fe­lelősségünk tudatában június 21—26. között világtalálko­zóra gyűltünk öíssze Prágá­ban. Csehszlovákia fővárosá­ban a békéért, az életért, az atomháború ellen. A világ 132 országának különböző fajú és nemzetiségű állam­polgárai vagyunk, eltérő fi­lozófiai nézetekkel, eltérő vallási és politikai meggyő­ződéssel. 1843 nemzeti szer­vezetet, szakszervezetet, bé­keszervezetet, nőszervezetet, ifjúsági és diákmozgalmat, politikai pártot, egyházat és 108 nem ko^ánysziníű szervezetet képviselünk. A találkozón 11 kormányközi szervezet képviselői is részt vettek. Kijelentjük: Egy atomháború előkészí­tése a legsúlyosabb bűn az emberiség ellen. A háború azonban nem elkerülhetet­len. Még nem késő, hogy megakadályozzuk a nukleá­ris világégést. A megmene­külés lehetősége maguknak az embereknek a kezében van, minden férfinak és nő­nek, ha határozottan össze­fognak a békéért. A béke-tömegmozgalom hatalmas erő, a nemzetközi helyzet meghatározó ténye­zőie, amely kénes a kor­mányok gyakorlati politiká­ját a béke irányában be­folvásolni. A széles és változatos bé­kemozgalomnak az ereje ab­ban a képességében rejlik, hogy együttesen cselekszik. Bármilyen különbségek áll­janak is fenn közöttünk más kérdésekben, szilárd meg­győződésünk, hogy semmi sem oszthat meg bennünket a közös célunkért, a béke és az élet megmentéséért. Felhívunk minden népet: Ne engedjük meg, hogy 1983 a fegyverkezési ver­seny úiabb és halálos ve­szélyt hordozó fordulójának kezdete, a szembenállás to­vábbi fokozódásának az esz­tendeje legyen!- • Az anyag - nem alakul át Egy tanácskozás tanulságai összpontosítsuk erőfeszí­téseinket arra, hogy teljesít­sük a világ népeinek leg­sürgetőbb követeléseit. Nemet mondunk az új eu­rópai rakétákra! Igent mondunk az európai atomfegyverek összes fajtá­jának csökkentéséről foly­tatandó érdemi tárgyalá­sokra ! Fagyasszanak be azonnal minden nukleáris fegyver­tárat! Nemet mondunk az atom­fegyverekre nyugaton és keleten, az egész világon! Szüntessék meg a nukle­áris és a hagyományos fegy­verkezési versenyt! Igent mondunk az atom­fegvvermenfes övezetekre! Követeljük az általános és teljes leszerelést! Békés politikai tárgyalá- ! sokat, ne katonai konfron-I tációt! A világ erőforrásait állít­suk a béke és az élet szol­gálatába! Békét, szabadságot. füg­getlenséget és felvirágzást minden nemzetnek! — han­goztatja a világtalálkozó fel­hívása. * Prágában hétfőn ülést tartott a Béke-vilátanács. A •tanácskozáson összegezték a prágai béke-világtalálkozó tapasztalatait, újjáválasztot­ták a Béke-világtanácsot, és döntöttek a tisztségviselők személyéről. A Béke-világ­tanács elnöke — egyöntetű szavazással — ismét Romes Csandra lett. Sebestyén Nándorné. az Országos Bé­ketanács elnöke személyé­ben első ízben magvar alel- j nököt választott a Béke­világtanács. i Az anyag nem vész el — tanultuk valaha az alapté­telt, csak átalakul. Minden-, napjaink gyakorlatában azonban, mintha megfordí­tottuk volna e fizikai-filozó­fiai igazságot, s elértük, hogy az anyag sokszor egy­szerűen nem alakulhat át, mert elvész. Elvész ilyen­olyan raktárakban, vállala­tok túlméretezett spajzaiban és sokféle más módon. A múlt héten már beszá­moltunk lapunkban arról, hogy Szegeden tartották meg a Szervezési és Vezetési Tu­dományos Társaság anyagi­műszaki ellátás szakosztálya és az MTESZ megyei szer­vezetének rendezésében az ötnapos IV. anyaggazdálko­dási akadémiát. A tanácsko­záson résztvevő, mintegy 300 szakember éppen azokkal a kérdésekkel foglalkozott, hogy miért veszik el miná­lunk sokszor az anyag, illet­ve miért úgy alakul át. aho­gyan az nem jó senkinek, mert nem használ, inkább károkat okoz a népgazda­ságnak, azaz valamennyi­ünknek. Igencsak fontos kérdések­ről vitatkoztak, mindenkép­pen hasznosnak tűnik hát visszatérni az akadémia né­hány megállapítására, meg­rendezésének okaira. Hiszen szinte szállóigévé vált miná­lunk •— bár így nem telje­sen igaz —, hogy nyers­anyagokban szegény ország vagyunk. Ami igaz, az igaz, az, hogy nemzeti jövedel­münknek, mintegy felét a negatív világgazdasági hatá­soknak is bőségesen kitett külkereskedelemben tudjuk realizálni, három okra ve­zethető vissza. Részint arra, hogy szükségünk van mo­dern technológiákra, extra minőségű fogyasztási cik­kekre is, amelyeket másho­gyan egyelőre nem tudnánk beszerezni. Aztán — kis or­szág lévén —» szükségünk van olyan méretű piacokra, Előkészületek az ünnepi hetekre Megye/ és szegedi párt- és állami vezetők a szabadtérin Az ünnepi hetek közeled­tével, mint évente ilyentájt rendesen, ezúttal is értekez­letre jöttek össze a megye és a város párt és állami testü­leteinek vezetői tegnap Sze­geden, a szabadtéri játékok közelmúltban fölújított iro­dájának tpnácskozó termé­ben. Jelen volt dr. Komócsin Mihály, az MSZMP KB tag­ja, a megyei pártbizottság el­ső titkára és Török József, a városi pártbizottság első titkára. A tanácskozáson — melyei Papp Gyula, a szegedi városi tanács és a fesztivál intéző­bizottságának elnöke vezetett Horváth Mihály, a szabadté­ri játékok igazgatója szá­molt be az előkészületekről általában, illetve a legutób­bi napok friss történéseiről Szóba hozta, hogy már idén nehezülő gazdasági feltételek mellett készítik elő a bemu­tatókat, s elkéozelhető, hogv jövőre kevesebb premiert tűznek műsorra. Megérkezett a leningrádi balett főműso­rának, a Giselle-nek végle­ges szereposztása és a ba­lettestjük modosított- prog­ramja (A hattyúk tavának részlete helyett etűdöket lát­hat a közönség). Valamivel mérsékeltebb a tavalyinál a jegyek keletje, míg 1982-ben ilyenkor 80 ezer fölött adtak el belépőket, most 66 és tél ezernél tartanak, igaz, eggyel kevesebb az előadások szá­ma. Jó jel viszont, hogy a 10. számú Volán 33 százalé­kos kedvezményt nyújt az ideutazóknak. Hosszú évek után ismét napirendre ke­rült a mozdítható nézőtér ki­vitelezésének lehetősége, egyelőre folynak a tárgvalá- j sok, konténeres megoldásra gondolnak. A megbeszélésen javaslatot vitattak meg a résztvevők a szabadtéri jövő nyári műsortervéről, mely­nek biztos pontjául ígérkezik Gounod operájának, a Faust­nak fölújítása, illetve a grúz néDi együttes vendégjátéka. Dékány László, a megyei vendéglátó vállalat igazgató­ja és Réti CSabáné dr. a vá- [ rosi tanács vb osztályvezető­je arról tájékoztatta a résztvevőket, milyennek ígér­kezik Szegeden a nyári ven- ! déglátás; áruellátás.- -J amelyek gazdaságos szériák előállítását teszik lehetővé. Ehhez nélkülözhetetlen, hogy bekapcsolódjunk a nemzet­közi munkamegosztásba. És szükségünk van energiahor­dozókra, nyersanyagokra, amelyekkel mi nem vagy nem elegendővel rendelke­zünk. Importunk nagy ré­szét éppen ez utóbbiak te­szik ki. Nem mindegy tehát, hogy az egyre drágábban behozott é.s egyre nehezeb­ben ellentételezhető anya­goknak mi lesz minálunk a sorsa, hogyan bánunk ve­lük, milyen haszonnal és mi­lyen gyorsan válik belőlük eladható, méghozzá jól elad­ható termék. Jelenleg Magyarországon a raktárakban annyi anyag „pihen" valamikori felhasz­nálásra várva, amennyi ér­tékében megegyezik az or­szág egy évi teljes nemzeti jövedelmével, Nyugat-Eu­rópában ugyanez az arány 60—80 százalék körül mo­zog. Japánban pedig a kész­letek értéke alig haladja meg az ország egy évi nem­zeti összterméke értékének 40 százalékát. (Számitások szerint, ha valami csoda folytán sikerülne a japán színvonalat egyik napról a másikra biztositanunk az anyaggazdálkodásban, a föl­szabaduló készletek értéke fadezne teljes adósságállo­mányunkat !) Érdemes tovább Is men­ni az összehasonlításokban. A gazdaságilag legfejlettebb órszágökbáh alapvetően más nemcsak a készletek és a nemzeti össztermék aránya, hanem a készletek aránya is. Magyarországon a készle­tek, mintegy 70 százaléka anyagokban fekszik, 20 szá­zalékuk félkész termékekben, s mindössze 10 százalékuk késztermékben, áruban. A fejlett gazdaságú országok­ban ezzel szemben az arány: 40 százalék anyagban, 20 százalék (mint nálunk is) félkész termékekben, és is­mét 40 százalék azonnal ér­tékesíthető készáruban. Ez utóbbi adat két dolgot is magyaráz. Részint azt, hogy miért lehet jobb a piaci el­látás másutt, miért lehet ru­galmasabb a kereskedelem, részint pedig azt, hogy más országokban miért nem kell akkora rátartással „spájzol­niuk" vállalatoknak. Hiszen ebbeh a 40 százalék készáru­ban a háttéripar termékei is benne foglaltatnak, ami­ből azlán már könnyedén tudnak raktárról mégrendel­ni a továbbfelhasználók. Mert például az üveggyár­ban késztermék például a sokfajta konzerves üveg, amiből aztán a konzervgyár olyan es akkor rendel, ami­lyenre és amikor a vevőnek szüksége van. Minálunk sajnos egyelőre az anyag nagyon is hajla­mos arra. hogy elheverjen különböző raktárakban, fő­ként alapanyag formájában vagy félkész termékként. Igaz, az utóbbi években szá­mos intézkedés született a helyzet javítására, hatásuk azonban egyelőre nem kielé­gítő. Itt van például a 64 1982-es számú miniszter­tanácsi határozat, amely sze­rint a bankoknak, valamint az anyag- és árhivatalnak meg kell vizsgálnia a válla­latok készletgazdálkodását. Ha valamelyik vállalatnál indokolatlanul' -nagyok • 4 készletek, 10 százalék alap­elvonással kell számolnia. Csákhogy éppen az indo­kolt készletnagysággal van­nak bajok. Mert, ha például egy konzervgyár megrende­lést kap nyugatnémet üzlet­felétől, hogy bizonyos fajtá­jú üvegben 3 hónapon belül szállítania kell. de a szüksé­ges üveget esetleg csak fél év múlva kaphatná meg az üveggyártól, hát óhatatlanul „spájzol", fölös készleteket is raktáron tart, ha tud (dobozból, lemezből, és sok minden másból is, ami a termeléshez szükséges)' hogy ne veszítse el a számára és a népgazdaság számára na­gyon is szükséges üzletet. Sokszor kényszerpályán mo­zognak hát a vállalatok (például a szerződéses fe­gyelem hiányosságai miatt is), kénytelenek magukat be­biztosítani. A helyzetbe azonban mégsem lehet bele­nyugodni. Ez is egyik tanul­sága a múlt heti, szegedi anyaggazdálkodási akadé­miának, csakúgy, mint az, hogy az anyaggazdálkodás iigye társadalmi üggyé kel!, hogy váljon, az előrelépés érdekében. Sokféle szemponttal és gond­dal kell számot vetnünk, ha ésszerűsíteni szeretnénk anyaggazdálkodásunkat. Ezt jól jelzik az akadémia fő té­makörei is. A résztvevők megvitatták a racionália anyagfelhasználás kérdéseit. Vagyis azt, mi módon lehet­ne közelebb jutni a kívánt állapothoz, amikor annyi anyag kerül egy termékbe, amennyi föltétlenül szüksé­ges. amikor a folyamatos 'minőségellenőrzés eredmé­nyeként 'alig van selejt és gyártás közben kárba vesző anyag, amikor a jó csoma­golás nemcsak kelendővé te­szi a terméket, hanem meg is óvja a káyos külső hatá­soktól. Áttekintették, hogy milyen teendőink vannak annak érdekében, hogy mi­nél kevesebb anyag menjen a szemétbe, hogy minél több hulladékot tudjunk másodla­gos nyersanyagként haszno­sítani, s azt is, hogy milyen lehetőségek vannak a válla­lati készletgazdálkodás me­chanizmusainak korszerű­sítésére, optimalizálására, a közgazdasági és a műsza­ki szemlélet eredményesebb összefonódásának jegyében. S hogy mindez nem hiába­való, íme egv adat: 1982-ben csak az Ipari Minisztérium­hoz tartozó vállalatoknál a különböző intézkedések eredményeként a—6 milliárd forint értékű anyagot taka­rítottak meg. Az eredmény főként, mintegy 50 százalék­ban, szervezési intézkedé­seknek köszönhető! Az akadémián ajánlásokat is elfogadtak, melyek meg­valósítása komoly előrelé­pést eredményezhet. E ja­vaslatok — a kérdéskör ösz­szetett voltának megfelelően — Sok szempontból vizsgál­ják az anyaggazdálkodás helyzetét. Az viszont elgon­dolkodtató, hogy jó részük szervezési intézkedéseket sürget a vállalatok infor­máltságának javítását céloz­za. Vagyis olyan feladatok megoldását tartja kívánatos­nak elsősorban, amelyekhez nem is annyira pénz, inkább egészségesebb szemlélet szükséges. Sz. h 1 • *

Next

/
Oldalképek
Tartalom