Délmagyarország, 1983. június (73. évfolyam, 128-153. szám)

1983-06-03 / 130. szám

21 Péntek, 1983. június 10: Változnak Huliadékemésztő a turistabiztosítások * ,elepek Június közepétől előnyösen megváltoznak a nem szocia­lista országokba utazó ma­gyar turisták betegség-, bal­eset- és poggyászbiztosításá­nak kárrendezési feltételei, az ezekből az országokból hozzánk látogatók pedig új­fajta biztosítást köthetnek — jelentette be csütörtöki, bu­dapesti sajtótájékoztatóján Szabó Imre. az Állami Biz­tosító ügyvezető igazgatója. A külföldre utazó magya­rok már öt éve köthetnek napi 5 forintért betegség-, baleset- és poggyászkár-biz­tosítást. Eddig azonban sok nehézséget okozott, hogy az ötnyelvű betegségi biztosítá­si igazolvány felmutatása el­lenere a külföldi orvosok, vagy kórházak ragaszkodtak a készpénzfizetéshez, mert nem ismerték az igazolvány­nyal nyújtott garanciát. Ezért az Állami Biztosító megálla­podott az American Inter­national Group Companies egesz világot behálózó szer­vezettel rendelkező biztosí­tási intézettel, hogy képvi­seletei a sürgős orvosi ke­zelésre, kórházi ápolásra szoruló magyar állampolgá­roknak, illetve a kórháznak vagy orvosnak kifizetik a kezelési költséget a biztosí­tási kötvényben meghatáro­zott esetekben, és feltételek mellett. A turisták még itt­hon kézhez kapták a képvi­seletek címét és telefonszá­mát. A baleset- és poggyász­biztosítási kártérítést Ma­gyarországon az Állami Biz­tosító forintban fizeti. A biztosítás díja változat­lanul naponta, és személyen­ként 5 forint, a folyamatos külföldön tartózkodás ' 31. napjától napi 10 forint. A biztosítást minimum tíz nap­ra, és legfeljebb egy évre lehet megkötni. A nem szocialista or­szágokból hazánkba érkező vendégek balesettel, kórhá­zi ápolással összefüggő költ­ségeinek fedezetére dolgozta ki a biztosító az általános utas védelmi biztosítást, ame­lyet a turisták konvertibilis valutáért vehetnek igénybe. A díj 1—3 napig napi egy, 4—15 napig napi kettő. 16— 21 napig napi három, 22—30 napig napi öt dollár. A kül­földi utas a határátkelőhe­lyeken. a szállodákban, a magyar utazási irodakban kötheti meg az általános utasbiztosítást. Ugyanitt kap­ja meg a biztosítás feltéte­leit négy nyelven tartalma­zó tájékoztatót. (MTI) A veszélyes hulladékokat kezelő telepek országos há­lózata létesítésének előké­szítéséről tájékoztatták csü­törtökön az Ipari Miniszté­riumban a tárcához tartozó vállalatok, üzemek képvi­selőit. Az Állami Tervbizott­ság az elmúlt évben hozott határozatot a hálózat léte­sítéséről annak érdekében, hogy megnyugtató módon lehessen elhelyezni, illetve megsemmisíteni az évente keletkező mintegy 300 ezer tonnányi, tovább már nem hasznosítható, illetve ve­szélyes hulladékot. Bimbó József, a Vegyi­és Robbanóanyagipari Fel­ügyelet igazgatója tájékoz­tatójában elmondta: körül­tekintő felmérés alapján, az illetékes tanácsokkal egyet­értésben már kijelölték azo­kat a területeket, amelyek szóba jöhetnek veszélyes hulladékok telepeiként. A veszélyes hulladékok meny­nyiségének területi elosz­lása, a szállítási útvonalait és egyebek figyelembevéte­lével vonzáskörzeteket, hoznak létre: a központi körzet a főváros és Pest megye területén lesz. ahol egy, évente 25 ezer tonna hulladék égetésére alkal­mas égetőművet építenek. További telepeket is kiala­kítanak. Összehasonlítások Vállalkozás vagy „kemény" kérmeika? Kérdések és válaszok az Ikarusnál Sokáig csönd volt a kis­vállalkozásokról szóló ren­delkezések megjelenése utan az Ikarus szegedi gyá­raban. Olyannyira nem volt érdeklődós. hogv 1982. májusában „ki • is ad­tak egy felhívást** a válla­lati gazdasági munkaközös­segek szervezésé nem ütkö­zik a vállalati elkéozelések­kel. Volt néhány feltétel, közülük a legfontosabb, hogy a hivatalos munkaidő érintetlenül maradjon. Erre aztán megindult né­mi pezsgés: május első he­tében jelentkezett egv tár­saság. fémhulladékot kíván­tak válogatni. Célgépek ter­vezését vállalták mások. Május 28-án öt munkakö­zösség anyagát terjesztettek föl Budapestre. Akkor ugyanis még vezérigazgatói jóváhagyással alakulhattak csak ilyenek. Negyven dol­gozó tartozott ezekbe, havi 3 ezer 300 munkaórát vál­laltak. Ez egész évre átszámítva mintegy 40 ezer óra. Húsz dolgozó évi mun­kaideje. Nem csekélység ez olyan üzemben. amelyben — mint a szegedi Ikarus­gyárban is — régóta küsz­ködnék. létszámhiánnyal. — Én a vállalat érdekeit képviselem — mondia Ko­rbács Károly főkönyvelő. — Ebből az alapállásból mondhatom, bevált ez a szervezeti forma. A válla­lati gazdasági munkaközös­ségek olyasmiket vállaltak, amit külső vállalkozó sok­kal drágábban vagy elfo­gadhatatlanul hosszú határ­időre vállalt volna el. A beruházásunknál volt pél­dául olyan munka. amit külső cég 2 millió 705 ezer forintért vállalt volna el. A mi munkaközösségünk meg­csinálta 1 millió 718 ezer forintért, és meglett határ­időre. Ök is megtalálták a számításukat, a gvárnak pedig lett belőle 987 ezer forint tiszta haszna, össze­hasonlítási alap több is van: az esetek többségében jó­val olcsóbb a végéem. ahol pedig a költség meg­e~"ezik. a határidő ott is a helyiek mellett szól. Tavalv a munkaközösségek csak egy negyedévet dolgoztak. Ha aá akkori eredménvt egész évre kivetítjük, mintegv 4 millió forint megtakarítást jelent, s ter­mészetesen azt. hogv e munkák hiánya miatt nem volt fennakadás a termelés egészében. — Milyen gondokat lót' — Túlságosan bonyolult a papírmunka. Tizenkilenc­féle űrlapot kell használni­uk, szerintem túladminiszt­ráltatják velük tevékenvsé­gükeWFizikai dolgözók ne­hezen is iöttek bele ebbe a tömérdek papírmunkába. Mi azt javasoltuk a mun­kaközösségeknek. hogv egv­egy szakképzett könyvelőt vegyenek föl tagnak. aki veszi a fáradságot, átboga­rássza az összes jogszabályt, ami a kisvállalkozásokra vonatkozik, s elkészíti a könyvelésüket. A másik gond. amit gyakran fölvet­nek: ne keveredjen össze a végéemben végzett munka a hivatalos munkaidőben végzettel. Mi ezt úgv ol­dottuk meg, hogy teljesen mást végeznek a munkakö­zösségi tagok munkaidő után, mint ami a munka­rendi feladatuk. Ezzel is volt vita: van olvan terme­lő munkaközösség, amelyik ki akarta választani a munkarendből a legjobban fizető. legtermelékenyebb munkákat, ami természete­sen nem tetszett a többiek­nek. Nem U járult hozzá a gyár vezetősége. — Keletkezett-e jövede­lemfeszültség a tagok és nem tagok között? — Keletkezett, de ez természetes is. Ezek na­gyobbrészt el is simultak menetközben. Kívülállók ugyanis gvakran csak a 76 forintos órabért látták, a vállalt többletmunkát és a nehézségeket már nem. A termelés kiszolgálása mun­kaidő után már messze nem olyan ió, mint a délelőttös műszakban. A másik ne­hézség hogv mióta ennvire fontossá vált a tőkés ex­port, egymást érik a külön­böző termelésmódosítások, speciális igények, méghoz­zá nagyon rövid határidő­vel. Olyankor aztán szinte éjjel-nappal talpon kell lenniük a munkaközössé­geknek. — Panasz, jelentgetés? — Adódott olyan konflik­tus. hogv valaki be akart lépni, valamelyik kialaku­lóban levő csoportba. de nem vették be. Mondtuk neki. két ember már ala­kíthat végéemet. feladat is bőven van. válasszon tár­sat magának és mi megad­juk a lehetőséget. Csakhogy ő bizonyos elismerten iól dolgozó emberekkel szere­tett volna egy munkakö­zösségbe kerülni, akik vi­szont — föltehetően meg­volt rá az okuk — nem kívántak vele egvütt dol­gozni. Ehhez tudni kell azt is, hogy a végéemen belül egyelpre nincs teljesítmény szerinti differenciálás, csak a ledolgozott munkaidő arányában oszlik meg a jö­vedelem. Azt mondtuk a panaszosnak: most legalább láthatja, hogy közvetlen környezete mennyire érté­keli teljesítményét. — Volt-e, aki kilépett? — Többen is. — Miért? — Többségük nődolgozá Egyetlen tipikus okot em­líthetek: a család nem vi­selte el a háziasszony, anya, feleség gyakori távollétét — még úgy sem. hogv az ille­tő igen jól keresett ezzel a pluszmunkával. — Volt-e olyan munka, amelyre nem engedélyezték végéem alakítását? — A fémhulladék elkü­lönítése, válogatósa. — Az ok? — Igazgatónk ezt mun­karendi feladatnak tekinti. — Hony szétválogassák? — Hogv ne keverjék ösz­sze! Ehhez tudniillik nem kellene különösebb plusz­munka. csak odafigyelés. — Mennyire egységesen ítélik meg ma a végéemek működését? — Ez a forma most van. kialakulóban. Csak egv ap­róság: a nagyvállalat a bu­dapesti cégbírósághoz tarto­zik. gyárunk a szegedihez. Volt olyan kérdés, amely­ben a fővárosi és a szegedi cégbíróság eltérően foglalt állást. Ez persze nyugtala­nítja a dolgozókat: Pesten igen, nálunk nem. vagv fordítva. Közben pedig ugyanannak a vállalatnak a dolgozói vagyunk. Mi a véleménye, valósá­gos vállalkozás a gazdasági munkaközösség, vagv afféle „kemény" bérmunka, szigo­rú követelménvekkel. de ösztönző jövedelmekkel: ahol a teljesítmény méré­sében csak a végzett mun­ka számít, szociális szem­pontokat nem kötelező fi­gyelem be venni? — Azt hiszem, inkább az utóbbi. Rögtön hozzá kell azonban tennem, hogv ez is óriási eredmény, s ez nemcsak szubjektív véle­mény, hanem keménv milli­ókkal számszerűsíthető t/.ty. Tanács István K özepes nagyságú szegedi vállalat ve­zetőjét kérdeztem meg, milyen • színvonalon állnak technikájukkal, termékeikkel és termelékenységükkel. At­tól függ — válaszolta —, hogy mihez ha­sonlítjuk. Mondtam, hogy hasonlítsuk össze egy osztrák vagy egy jugoszláv vál­lalattal. Nincsenek' pontos adatok erre — felelte az igazgató. Tudom, hogy vannak dolgok, amelyeket nem lehet azonos mér- " cével mérni, következésképpen az össze­hasonlítás is nehézkes, s ha mégis össze­vetik e dolgokat, a végeredmény megbíz­hatatlan. Még a hazai iparban sem mér­nek egyforma mércével: nem csupán a szektorok — állami ipar, szövetkezeti ipar és magánipar — között mások a szabályo­zók, hanem olykor az iparágazatok között is eltérőek. A szabályozók általában az állami iparra lettek kiszabva, teljes egé­szében csak arra érvényesek. Pedig egész­ségesebb lenne, ha minden területen egy­séges mércével mérnének. Ezt a gondolatot lehet tovább is foly­tatni. melyik ország iparával hasonlítgas­suk össze a magyar ipart? Magyarorszá­got az USA-val, vagy a forintot a dollár­ral? Ez megint csak nem jó, de lehet olyan országok iparával (nyugatival is), amelyek ipari potenciálja közel áll a miénkéhez. Nemrégiben erről a témáról beszélt Juhász Ádám, az Ipari' Minisz­térium államtitkára. Elmondta többek kö­zött, hogy a magyar ipar teljesítménye, színvonala alatta marad, s néhány össze­hasonlításban jelentősen mögötte ballag a hasonló színvonalon álló külföldi ipar tel­jesítményének. Az elmaradás kisebb mér­tékű a termékek struktúrájában és a kor­szerűségben. Nagy gond manapság is a minőség, az igényekhez való igazodás és az eszközhatékonyság kérdése. Minden bizonnyal éppen az előbbiekből követke­zik. hogy a legnagyobb lemaradásunk a termelékenységben van. Áruink jelentős része kommerszcikk. Ezekre viszont nincs olyan szükség: mint a magas színvonalú termékekre, vagy ha vásárolják is a tömeg­cikket. azt csak alacsony áron lehet elad­ni. s ebben szerepet játszik még a fej­lődő országok egyre nagyobb dömpingje a piacokon. összehasonlítunk, és megállapítjuk, hogy sok területen elmaradtunk. Miért? — kérdezhetjük. A szakemberek azt mond- . ják. hogy az elmarádás nem vezethető vissza csupán objektív okokra. A magyar ipar gépparkja, technikai fölszereltsége nem oly rossz, illetve nem ölvan öreg. mint azt gvakran állítják egyesek. Sokkal inkább „elmegyünk" a szellemi fölszerelt­ségünk mellett, hajlamosak vagyunk a szellemi munkát alábecsülni és spórolunk a szellemi erőkkel. Holott e tekintetben aligha van szükség takarékosságra. Adatok bizonyítják, hogy a magyarországi ipar­ban, a termelési szférában nálunk több mérnököt foglalkoztatnak, mint a nyu­gati országokban. A számok böngészése közben persze az is kiderül, hogv ha­zánkban jóval kevesebb mérnök és köz­gazdász tevékenykedik az értékesítésben. A korábbi tervek nagvobb hangsúlvt adtak a mennyiség mérésének, a gazdasá­gi élet gyakorlata, a piac viszont a telje­sítéseket az árakkal fejezi ki legponto­sabban. legérzékelhetőbben. A hazai, a belső árak még ma sem fejezik ki a tisz­ta valóságot, s megközelítően is csak azok a vállalatok képesek elfogadható összeha­sonlítást végezni, amelyek jelentősebb mértékben exportálnak, külpiacokon érté­kesítenek. S újabban egyre több cég vizs­gálgatja is, hogy hol keresse a kibontako­zást. miként szűrje ki a fékező hibákat. Az államtitkár elmondott egy példái, hogy a Vevők milyen hátrányban vannak még ma is a hazai piacon. A vállalatok arra törekednek, hogy növeljék exporteladásai­kat, de azokra a termékekre idehaza is akad vevő. A kohászati ipar elsődlegesnek a jó devizabevételt tartja, s ebben aligha lehet elmarasztalni. De a vegyiparnak is szüksége volna olyan kohászati termék­re, a példa esetében lemezekre, amelyek­ből festékesdobozokat készítenek. A festé­ket gyártó vállalat ezt a lemezt külföld­ről szerzi be, mert a hazai gyártónak nincs szüksége a hazai vevőre. Magyarán szólva, az eladók piaca dominál, és nem a vevőké. Akadnak persze kivételek is, olyan területek, ahol valamiféle verseny kezd kialakulni, s ha nem is valami nagy harci kedvvel, de keresik már a vevőket. Az Ipari Minisztérium egyik főosztály­vezetője elmondta, hogy a magyar termé­kek — a gépiparra célzott — túlsúlyosak, ajánlati áraink magasak, hosszúak a vál­lalási határidők és sok termékünk nem igazodik az energiafogyasztáshoz, azaz nem energiatakarékos a berendezés. Érde­kes példákat lehet találni az öszehasonlít­gatások során a magyar szénbányászatra is. és a számok azt bizonyítják, hogy ná­lunk elmaradás van a termelés belső ki­szolgálásának színvonalában, az előkészí­tési folyamatokban. Ahogyan a hozzáértők mondják: a szénfalnál még jó a termelé­kenység mutatója, de akkor már nagyot romlik, amikor összevetik az összes fog­lalkoztatottak számával. A szénfalnál még 6—8 tonna jut egy főre, de a végső át­lag mindössze 1,5 tonna. Ebben az össze­hasonlításban az NSZK bányáiban az el­ső adat 12—14 tonna, a hátsó pedig 5 ton­na. Az előző példára — de ez csak a vélet­len. hogy pont a bányászatot vettük ki a sorból, hiszen lehetett volna más iparágat is — az okok között a szervezés gyenge­ségét emlegetik. Viszont a figyelősebb vállalatok, elsősorban a textil- és kon­fekcióipar, így közöttük a Kenderfonó és Szövőipari Vállalat, valamint a Szegedi Ruhagyár is, már korábban alkalmazták a szervezés új módszereit. Külföldi szervező intézetekkel végeztettek fölméréseket, s olyan Szerződést kötöttek a szervező szak­emberekkei. hogv termelékenységük ja­vulásának eredményéből százalékos mér­tékben részesedik a szervező cég. Általá­ban a megváltoztatott és a szervezés után bc""etett termelési vonalakon 15—30 szá­z t m :.l javult a termelékenység. « * íszehasonlitani tehát érdemes, töb­(j bek között azért is. mert van egyál­talán mihez alkalmazkodni, mit fl­gvelembe venni. Ha egy futó verseny­társak nélkül rója a köröket, aligha ösztö­kéli őt bármi is arra, hogy csiszolja stí­lusát. a lehető legjobb edzési módszereket alkalmazza. Illik tudni azt is. hogy mit tud a másik, s ez a gazdasági szférában legalább olyan lényeges, mint az élet bár­mely más területén. Gazdagh István Heiszig Jízseínéköszöntése Holnap lesz nyolcvanéves. Messziről indult és messzi­re jutott. Egyéves lehetett, 1904-ben, amikor meghalt édesapja, aki kőfaragósegéd volt. Két testvérével ezután nagyszüleinél nevelkedett. A szegénység és a világhá­ború az oka, hogy csak hat elemit végezhetett. pedig mindig tanulni szeretett vol­na. Amit nem tanulhatott meg az iskolában, később a munkásotthon könyvtára révén pótolta. Kenyérről gondoskodnia kellett, hát kifutóként he­lyezkedett el, aztán 1918­tól a hálókötödében dolgo­zott. 1921-ig. Heiszig Józsefhez 1922­ben ment férjhez. Nehéz anyagi körülmények között éltek, és neveltek föl három gyermeküket. És közben Heiszig Józsefnénak maradt ereje energiája, hogy aktí­van részt vegyen a mun­kásmozgalomban. agitáljon, aláírásokat gyűjtsön, plaká­tokat ragasszon, terjessze a Népszavát, vagy a röpla­pokat. És amire legszíve­sebben emlékszik vissza: 1925-től aktív tagja lett a szegedi gyermekbarát cso­portnak, munkésgyerekeket nyaraltattak a Tisza-parton, mindaddig, míg be nem til­tották nyári táboraikat. Tag­ja volt a munkáskórusnak özvegy Heiszig Józsefnét köszönti -dr. Koncz János és dr. Székely Sándor is, s 1925-től a szabóipari szövetkezetben kapott mun­kát. A pártnak 1931-tól tag­ja. A felszabadulás után a szövetkezet műhelyvezetője lett, ám egészségi állapota miatt hamarosan el kellett hagynia munkahelyét. Ez­után is dolgozott azonban a szakszervezetben, a tanács­ban, az MNDSZ-ben a bé­kemozgalomban. Ég amire a legbüszkébb: a gyámügyi bizottság tagjaként gyerme­keket patronált. Férje akivel több mint fél évszázadot élt együtt, 1974-ben meghalt. Azóta egyedül él, ma is jó erőben, Körzeti, lakóterületi párt­szervezetében most is oárt­csoportvezetőként dolgozik. özvegy Heiszig Józsefnét a Szocialista Hazáért Ér­demrend kitüntetettjét, a Felszabadulási Jubileumi Emlékérem tulajdonosát teg­nap, csütörtökön köszöntöt­te nyolcvanadik születés­napja alkalmából az MSZMP szegedi városj bizottságának székházában dr. Koncz Já­nos a megyei és dr. Székely Sándor. a városj pártbizott­ság titkára, s nyújtották át a megyei pártbizottság em­léklapját. a váro6i pártbi­zottság nevében pedig a Le-i nin-piakettet.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom