Délmagyarország, 1983. június (73. évfolyam, 128-153. szám)

1983-06-14 / 139. szám

Kedd, 1983. június 14. 5 Grafikai biennálé Békéscsabán Meghirdették a 4. békés­csabai alkalmazott grafikai biennálé 1984. tavaszi kiállí­tását. Ezúttal a betű válto­zatos grafikai lehetőségeinek bemutatása áll a biennálé középpontjában. A művészek egyebek közt plakáttal, ne­onfelirattal, szóemblémával, betűk plasztikus megjelení­tésével jelentkezhetnek, il­letve tervekkel, valamint a tipográfiai alkotás kategóriá­jában a békéscsabai alkal­mazott grafikai biennálé lo­gotipiája, a csabai tárlat nevéből alkotandó művészi betűcsoport megtervezésé­vel pályázhatnak. A művek gyűjtésének ideje és helye 1983. október 18—19, a Mű­csarnok műtárgyraktára. Beadhatók az 1979 és 1980 között született alkotások, a három kategóriában össze­sen tíz mű. A 4. békéscsabai alkal­mazott grafikai beinnálét 1984. április 4-én nyitják meg a Munkácsy Mihály Múzeumban. Ekkor adják majd át a nemzetközi zsűri által odaítélt díjakat: a három, egyenként húszezer forintos fődíjat, valamint a rendező szervek, s társadal­mi szervezetek különdíjait. Gazdaság­politikánkról Gazdaságpolitikánkról cím­mel megjelent Havasi Fe­renc, Lázár György, övári Miklós. Marjai József. Falu­végi Lajos, Gáspár Sándor, Hetényi István válogatott beszédeinek és cikkeinek gyűjteménye a Kossuth Könyvkiadó gondozásában. A propagandisták és agitáto­rok számára készült válo­gatás összesen huszonkét — 1980 és 1983 között — el­mondott beszédet. illetve tanulmányt tartalmaz gaz­daságpolitikánk aktuális kérdéseiről. Július 30. és augusztus 6. kőzött Budapesten Eszperantó világkongresszus Közművelődés a múzeumban Országos konferencia Szegeden Budapesten rendezi jú­lius 30. és augusztus 6. kö­zött 68. kongresszusát az Eszperantó Világszövetség. E rangos nemzetközi ese­mény előkészítéséről, fő programjairól tájékoztatták a konferenciá szervezői hét­főn délelőtt a sajtó képvi­selőit a Magvar Üjsáaírók Országos Szövetsége szék­házában. Barát Endre, a Magyar Eszperantó Szövet­ség főtitkára és Simo Mi­lojevic, az Eszperantó Vi­lágszövetség rotterdami köz­pontjának főigazgalóia el­mondotta: ez a világkong­resszus — amelyen várha­tóan 75 országból mintegv 4—5 ezren vesznek maid részt — nemcsak a eszpe­rantó mozgalomnak, hanem az idei. az ENSZ által meg­hirdetett kommunikációs és hírközlési világévnek is egyik legnagyobb nemzet­közi rendezvénye. Ennek megfelelően a tanácskozás fö témája: .,A modern kom­munikáció társadalmi és nyelvi vonatkozásai". A világkongresszus keretében a kommunikációt tárgyaló tudományos konferencia szekcióiban a téma techni­kai vonatkozásainak iele­nét és jövőjét bemutató, valamint a társadalmi és nyelvi hatásokat elemző előadásokra kerül sor. Budapest 1929, illetve 1966 után idén harmadik alkalommal ad otthont az eszperantisták nemzetközi találkozójának. A 68. világ­kongresszus fővédnöke Gás­pár Sándor, az Elnöki Ta­nács helyettes elnöke. a védnöki testület elnöke Sarlós István, a Miniszter­tanács elnökhelyettese. A konferenciához kapcsolódva 07 Országos Béketanács bé­ke- és szolidaritási gyűlést szervez; a kongresszus résztvevői és a budapestiek számára július 31-én dél­után nvilvános találkozót rendeznek a Városligetben. A legérdekesebb program­nak a nemzetközi párbeszéd ígérkezik: ennek keretében öt világrész egy-egv te­kintélyes eszperantista ve­zetője válaszol a világ sok­nvelvűségét. illetve a nem­zetközi nyelv és a körülöt­te kialakuLt mozgalom cél­jait. jelenét és jövőjét érin­tő kérdésekre. Az utóbbi évtizedben a „múzsáknak szentelt lige­tek", azaz a múzeumok, me­lyek egykor pusztán régi tárgyak őrzői. kuriózumok tárházai, gyűjtemények gaz­dái valtak, kinyitották ka­puikat. A kor igénye sze­rint bővült tevékenységük, s a feltáró, megőrző és tu­dományos kutató munkájuk mellett mind nagyobb hang­súlyt kap az ismeret­terjesztő, népszerűsítő, köz­művelődési tevékenység. A közművelődés hazai rendszerében megtalálta he­lyét a múzeumi kpzművelő­dés, mely az első tapaszta­lataival, sikereivel, sajátos módszereivel gazdagította a színképet. Ezekkel a gon­dolatokkal nyitotta meg dr. Miiller József né, a Csong­rád megyei tanács vb mű­velődésügyi osztályának ve­zetője a múzeumi népmű­velők országos konferenciá­ját Szegeden, a Móra Ferenc Múzeum dísztermében. Dr. Trogmayer Ottó megyei mú­zeumigazgató köszöntője után elkezdődött a három­napos programsorozat. A mintegy 70 résztvevő elő­ször dr. Hoffmann Tamás­nak. a Néprajzi Múzeum fő­igazgatójának . előadását hallgatta meg néprajz és közművelődés kapcsolatáról. Elgondolkodásra késztető szembesítéssel kezdte elő­adását. amikor a néprajzot, mint tudományos diszciplí­nát. és a közművelődést, mint napi gyakorlati tevé­kenységet ütköztette. A nép­rajztudomány, mely mint­egy másfél évszázados múlt­ra tekint vissza, feladatából következően a múltat, a ha­gyományos társadalmakat, az úgynevezett szubkultúrá­kat vizsgálja. Történeti elemzései behatároltak. Azt is mondhatnánk, a néprajz elsősorban a múltba irá­nyuló tudomány. Ezzel szemben a közművelődés napi szükségletet, társadal­mi igényt elégít ki, és aktu­álpolitikai célokat szolgál. A jövő, a lehetőségek felé orientál. E kettősségből kö­vetkeznek ellentmondásaik, feszítő ellentéteik is. Az elő­adó ezután a konfliktusok feloldásának lehetőségeit vette bonckés alá, s össze­gezte a viszonylag újkeletű tapasztalatokat. Mintegy az előadás illusztrációja volt az a bemutató jellegű gyer­mekfoglalkozás, amely a Néprajzi Múzeumban folvó közművelődési tevékenysé­get reprezentálja. A tegnapi program másik előadását dr. Bándi Gábor, a Vas me­gyei múzeumi szervezet igazgatója tartotta Közmű­velődés és múzeumpedagó­gia az Egyesült Államokban címmel. A konferencia első napja a Pünkösdölés cimú videoprogrammal ért véget, mely a szombathelyi falu­múzeumban népszokásokat megelevenítő gyerekeket örökített meg. A múzeumi népművelők ma. kedden megyei kirán. duláson vesznek részt. El­látogatnak Makóra. ahol megtekintik a nemrégiben átadott József Attila Mú­zeumot és a Dél-Alföld egyik legjelentősebb irodal­mi emlékhelyét, az Espersit­házat; Hódmezővásárhelyen a Tornyai János Múzeum és a Németh László-emlékszo­ba várja őket; Szentesen a Koszta múzeum. Szegváron a falumúzeum lesz látogatá­suk színhelye. A kirándulás az Opusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékparkban fe. jezödik be. ahol tájékozta­tót hallgatnak mee az em­lékhely történetéről. léte­sítményeinek fejlode6éről, s megtekintik a már átadott es épülő objektumokat. A konferencia holnap, szerdán fejeződik be. A mú­zeumi közművelődési mun­ka statisztikai vizsgalatáról Eri István, a Központi Mú­zeumi Igazgatóság helyettes vezetője tart előadást, majd dr. Juhász Antal, a Csong­rád megyei múzeumi szer­vezet igazgatóhelyettese szá­mol be a megyében végzett néprajzi kutatások haszno. sításáról, végül pedig Lip­ták Mária osztályvezető ösz­szegzi a múzeumi szervezet közművelődési tevékenysé­gét. Borzongató dolgok Bármerről tekint is visz­sza a krónikás, válogatása az elmúlt hét televíziós él­lapjáról, egy ilyen szussza­násnyi emlékeztetőhöz, óha­tatlanul önkényes. A teljes­seg imígyen föltételezhetet­len igénye nélkül is idekí­vánkozik az elfeledettVerdi­kortárs, Cira Pinsuti ma­gyar tematikájú operájának, a Mátyás királynak kereszt­metszete, amelyet annak idején itt, a Zenés színház­ban készített a tévé zenei főosztálya és szegedi stú­diója. szegedi operisták és szimfonikusok közreműkö­désével. s amelyről akkor e hasábokon számoltunk be olvasóinknak. A többlet pe­dig, ami nem a nyilvános­előadáson-tévéfelvéteien ke­rült a műsorba: az opera fölkutatója, Sípos Arán be­szélgetett a történelmi kö­rülményekről dr. Kristó Gyula professzorral. Ez volt szombaton este, a főmüsor­időben. Igaz, a kettesen, am a nagycsatornán vele pár­huzamosan import konzer­vet kínálták. Mágiát és il­lúziót a páriiSi Olympia szín­padáról. tehát nem föltétle­nül figyelemelvonó műsort, ígv a szegedi operisták sem jártak rosszul. A jótollű Szentmihályi Szabó Péter tévéjátéka, szer­dán este. hátborsóztató gon­dolattal játszadozott el. Mi tortenne, ha egy terrorszer­vezet szuperminiatűr atom­bombához jutna, s persze a legkülönbözőbb politikai vagy más célok érdekében zsarolásra használná? Az ötlet azért hátborsóztató, mert nem nélkülözi a rea­litásokat, hiszen tudjuk jól, vannak terrorszervezetek, vannak atombombák is, ha (egyelőre) nem szupermini­mérelekben, s ha nem is oly szabadforgalomban, bi­zonyos országokban könnyen beszerezhetően, mint az egyszerűbb kézifegyverek. Az Atomzsarolás e hihető, pon­Lütiaúpan meg elhihető nzXo-. rijával izgalmas drámai hely­zetet villantott föl — kibon­tása azonban túlságosan meg­ragadt az események bo­nyolításának inkább logikai semmint emberi-lélektani természeténél. Így aztán csi­náltnak tűnt, hamar elun­hatonak. Hanem az igazi sci-fi változatlanul népszerű, amire mindjárt két példát is kínált az elmúlt hét, mindkettőt pénteken. Az egyiket Godard ismert film­jével, az 1965-ös Alphaville­lel, amit az egyesen vetítet­tek, a másikat pedig a szom­szédos jugoszláv csatornán, a Belgrád egyesen, ami vi­szont a hazai Ki mit tud? ú iabb elődöntőjének támasz­.tott konkurrenciát ts tá­maszt jó par hete, mivel sorozat), legalábbis az e tá­jon élő legifjabb tévénézők számárat Galaktika. Ez a címe, amiről egy ideje be­szélnek a gyerekek, s amely­ről szokásainktól eltérően szólunk most Valószínű ugyanis, hogy látványossá­gai miatt szeretik olyannyira, hiszen érteni kevésbé ért­hetik, s valószínűleg a mi képernyőnk sem sokáig nél-1 külözi majd. Űruszalydk. fantasztikumlények, az ET-nél komfortosabb kiné­zetű űr-robot-maci, valósá­gos emberek, fehér es szí­nes bőrűek, jóképű szkafan­der-hadfiak. kozmikus híd. csillagtengerben úszó űrtank­hadoszlop, lézerágyúi end­szer, ősz vezér, természeti környezet a mesterséges be­toncsinálmányrengetegben — egyszóval arzenáljában föl­lelhető minden a gyúlékony képzelet lángralobbantására. Mi különös, itt is háborúz­nak. S még furább, hogy úgy viselkednek, éreznek a szupertávolinak te!sző űrben valahol a Saturnus közelé­ben, mintha itt és most 'enne dolgük a Klauzál téren. Az álomjövő techni­kája szervül hát a realitás­jelen erkölcseinek es elet. vitelének sejtszöveteibe. Ez is hátborsóztató... Végezetül: csöndes va­sárnap délután láttam egy kitűnő riportot. Nem hival­kodott sem témájával sem küllemével, egyszerűen csak szép volt. ízléses, finom, igaz. Szilágyi János készítette „ki­öregedett" néptáncosokkal. Minden különösebb hókusz­pókusz nélkül megvallatta őket közös nagy szerelmük­ről, a népművészetről, fil­meket játszott be, amikor még aktívan táncoltak, majd a vegén élőben is „megmozgatta" a társaságot. Mi derült ki ebből a riport­ból? Hogy a több mint ezer hivatásosból mindössze 12 a nyugdíjas, nekik is Avar István, a színművész-kép-1 viselő hajtotta ki személye­sen, fnert a szakmát ilye­ténképpen nem ismerik el hivatalosan, s ez a jövőjére nézve sem túlságosan ke­csegtető. Miként arról sem esett jól hallani, hogy Rá­bái Miklós életművére a hálás utókor bizony hálát­lanul gondol... N. I. Sheridan vetése \rádióimlo \rádióimlo Wj J o* Aki vetett: Phii Sheridan tábornok, az Egyesült Álla­mok egykori lovashadsere­gének, a kék kabátos U. S. Cavalrynak dél-kansasi pa­rancsnoka. Amivel vetett: tőle származik a hírhedt mondat — The only good Indián is a dead Indián. Csak a halott indián a jó indián. Néhány rideg történelmi tény: a mai Egyesült Álla­mok területén az európai hódítás előtt körülbelül 2 és fél millió indián őslakos élt. Szűk 200 esztendő múl­va, tehát a XIX. század vé­gén. számuk alig érte el a 250 ezret. A létfenntartá­suk alapját jelentő óriási bolénycsordákat kipusztí­tották, s a fegyvereken kí­vül a „tüzes víz", a tbc, sok járvány és végtelen vál­tozatosságé egyéb civilizáci­ós áldás tetőzte be a népir­tást. A bátor és büszke rézbőrű­ek maradéka reveziátu­moknak becézett koncent­rációs táborokba került (je­lenleg 261 ilyen van az USA­ban), miközben Európában nemzedékek sora nőtt föl Cooper és May Károly regé­nyein. jóféle izgalom aján­dékozandó az okulni vágyó ifjúságnak. Sheridan vetese. úgy tűnik, beérett. Fenti adatok egy részét Kulcsár István ama riport­jából vettem, amely vasár­nap délután hangzott el A puebló indiánok földjén címmel, a Kossuth adón. Az amerikai tudósításai révén jól ismert riporter ezúttal Üj-Mexikó. Arizona, • Colo­rado államokban járt, az ott élő. gyűjtőfogalommal pueblóknak nevezett indiá­nok között. (A puebló egyébként spanyol szó. fa­lut jelent, a spanyol hódí­tók nevezték így a letele­pült. földművelést folytató indiánok méhkaptárhoz ha­sonló, sziklákra .„ragasz­tott", fantasztikus házait. Igen sok érdekes, bár — látszólag — a magyar hall­gatónak csak kuriózumszin­ten izgalmas dolog derült ki: hogv ma az indiánok az egyedüli amerikai állam­polgárok. akiknek ingyenes orvosi ellátás jár. hogv nem epgedik fényképezni ősi tán­caikat, és semmit sem mon­danak vallásukról, hogv kb. ezer eve éltek és élnek földjükön, hogy átlagélet­koruk jelenleg 46 év (az USA-é 75), hogv alkoholiz­musban nyolcszor annyian halnak meg közülük, mint a fehérek — és még sok egyeb. A félórás riportból azt is megtudhattuk. hogy több. ma magát igen nagyra tar­Befejeződött a megyei Ifjú Gárda szemle Vasárnap délután ünnepé­lyes eredményhirdetéssel fe­jeződött be Újszegeden, a KISZ megyei bizottsága po­litikai képzési központjában a megyei Ifjú Gárda szem­le. A hét végén megyénk városainak és járásainak csapatai több feladatból is vizsgáztak. Az alaki és menetdalver­senyt Szeged város ifjúgár­distái nyerték, a körletrend ertékelése során a vásár­helyiek bizonyultak a leg­jobbnak. A szemle leghosz­szabb es leglátványosabb programja természetesen ez évben is a harci túra volt. Itt először az elméleti ál­lomáson több mint 40, a szakalegységi képzésre vo­natkozó kérdést kellett meg­válaszolni. Ezután egész­ségügyi, polgári védelmi és tűzoltó gyakorlati feladatok következtek, majd kispus­kalövészetből vizsgáztak a gárdisták. A harci túrát kötélhidakadálv leküzdése és kézigránátdobás zárta. Valamennyi feladatot ösz­szesítve. Szeged város csa­pata lett eiac. tms a kutoa értekelt lövészetben a sze­gedi járás gárdistái. Végül az úszóversenyt értékelte a zsűri — itt szintén a szege­di járás fiataljai szerezték meg az első helyet. E héten csütörtökön a KISZ megyei bizottsága az idei szemle eredményét, va­lamint az elmúlt kétévi munkát figyelembe véve dönt arról, melyik város, illetve járás csapata képvi­seli megyénket augusztus 11—15. között Zalaegersze­gen az ifjúgárdisták orszá­gos tjljlVrmöiáw tó európai nép még nomád életmódot folytatott, amikor az indiánok. letelepedve, földműveléssel foglalkoztak, emeletes házakban laktak. Azt is, hogv az indiánok máig „almának" nevezik azt, aki megítélésük szerint kollaboráns: kifelé rézszinű. vörös, belül fehér ... To­vábbá, hogy ma minden amerikai ábécéskönyvben az i betűnél az indián az il­lusztráció. Es hogy ma mar — újra szaporodnak. Lélek­számuk jelenleg 1 millió 700 ezer. S noha ebben a korrekt, végig érdekfeszítő, igen szemléletes, plasztikus, igazán profi riportban az indiánok igazi nagyságáról, ennek a páratlanul nemes emberfajtának karakterbeli tulajdonsagairól konkrétan keves szó esett — a fenti, s a föl nem idézett tudniva­lókon túl e műsor, erös a gyanúm, ki nem mondott. de annál lényegesebb tanul­sággal is szolgált. E tanulság valahol ama lénynél kezdődik, ami már leíratott: ma mintegy öt­ször annyi egv kiirtásra szánt nép lélekszáma, mint a mélyponton volt. Az in­diánok. akik inkább a nem­zethalál közvetlen közelbe került kísértetét választot­ták, mint a meghódolást. szavakban ki nem fejezhető szenvedést es pusztulást, küzdelmet és kitartást — vannak. Élnek. Nem is olyan rosszul, legalábbis a világmerce szerint. Ügy hírlik, hagvomanvaikhoz az angolokat is fölülmúlva ra­gaszkodók. gyermekeiket szabadságra és önállóságra nevelik, szűkszavúak. ha magukról kell beszélniük, s ök dolgoznak Amerika, szerte a legveszélyesebb munkahelyeken. a magas­építőktől a bányákig. Ba­juk van elég. de vannak tradícióik, szervezeteik, kép­viselőik. vallásuk, kultúrá­juk — van életük. Sheridan régen halott. De századunk­ban is volt es van néhány Sheridan. akárcsak „alma", E tanulságot ők se feledjek. HMBBMÜ

Next

/
Oldalképek
Tartalom