Délmagyarország, 1983. május (73. évfolyam, 102-127. szám)

1983-05-15 / 114. szám

Vas.^nap, 1983. május 15. 5 Meggyőződésem, hogy mű­vészeti közéletünk egyik legzavarosabb területe az iparművészet. Nemcsak azért, mert rendkívül össze­tett, hisz e meghatározás keretébe kényszerítjük az iparban dolgozó designere­ket, a saját kis műhelyük­ben manufakturális módsze­rekkel tevékenykedő alkotó­kat, a népi iparművészeket, s azokat a képzőművészeti igénnyel dolgozókat, akik történetesen nem használati vagy dísztárgyakat díszíte­nek. De sorolhatnánk a problémák között tisztázat­lan ipari státuszukat; pá­lyázatokon. a szakma nem­zetközi elitjét is meghódító, de jórészt csak a mintada­rab nullszériájáig jutó ter­mékeket; a társadalmi igény és a kereskedelem kínálta választék ellentmondásait stb. Sokakban szinte naponta tnerül fel a kérdés, milyen tárgyakkal tehetik otthono­sabbá lakásukat, milyen praktikus és olcsó eszkö­zökkel könnyebbé minden­napi munkájukat, hogyan formálhatják maguk ké­pére. esztétikussá szűkebb es tágabb környezetüket. Ám legtöbbször a mit ve­gyünk kérdésére az amit kapunk szürke sivársága a válasz. Pedig immár több mint két és fél évtizede — még így is több eves lépés­hátrányt tolerálva — ott a kihívás építeszet, képző- és iparművészet, gyár és ke­reskedelem előtt; célszerű, olcsó és szép tárgyakkal hu­mánus környezetet teremte­ni a ma emberének, akinek gondja a miből éljünk he­lyett immár a hogyan él­jünk lett. Természetesen ez rendkívül komplex feladat, megoldásában serkentőleg hathat a fokozott társadal­mi igény, része az iparmű­vészek felkészültsége és te­hetsége, az üzemek és gyá­rak technikai-technológiai bázisa, rugalmassága, a piac kihívása, a kereskede­lem rövidre zárt helyzetfel­ismerése, és sorolhatnánk. Talán ezeket a feszítő el­lentmondásokat. az igények és a valóság közötti szaka­dékokat ismerte föl a KISZ Csongrád megyei bizottsága, amikor kezdeményezésére és szervezésében kiállításra hivta a megyében élő és dolgozó fiatal iparművésze­ket. Kamaratárlatuk (saj­nos, csak az!) a Technika Házában látható, melynek felemássága hűen tükrözi az egész művészeti ág (vagy, ha tetszik, mesterség) mai képét. Szekeres Mihály bel­sőépítész helyzetéből adó­dóan közösség funkciójú fel­adatokat old meg. s az új­szegedi tanácsi oktatási és továbbképzési intézet terve­zői és alkotói munkássága méltán reprezentálja az épí­tészettel kézen fogva járó helyi törekvések magas szín­vonalát. Hasonlóak mond­hatóak el Romhányi László­nak, a Csongrádi Bútoripa­ri Vállalat tervezőművészé­nek jelzésszerű jelenlétéről (a kiváló installációkat is ő készítette). Két textiles mu­tatkozik be, a nemrég Sze­gedre települt Nánay Szila­mér magas mesterségbeli fölkészültségéről tanúskodó íaliszőnyegekkel jelentkezik, Sándor Észter sokszínűb­ben: „képes" pelerinje, kö­tött összeállítása és alkalmi nyári ruhái — kis szériában készülnek a gyomaendrődi háziipari szövetkezetben — gazdagodnak faliképéivel, melyek jól mutatják az ipa­ri technika és a szabad szellemi kapacitás közötti „tudathasadást". Két kera­mikus, Gerle Margit és Tóth Magdolna szép, egyedi tár­gyakkal és használati esz­közökkel van jelen. Ennyi. Ennyi ? Hol van­nak az Alföldi Porcelángyár gépsorairól lekerülő, igen tehetséges művészek állat tervezett étkészletek, dísz­tárgyak; hol a messze föl­dön híres fürdőszoba-beren­dezések, szaniteráruk; mi­kor jelentkezik a szegedi textilipar saját tervezésű anyagokkal, modeliekkkel; a megye üzemei mikor isme­rik már fel. hogy termékei­ket nemcsak előállt tani, de csomagolni, propagálni — eladni kell, sajátosan ma­gyar szellemi háttér ered­ményeként. Csakhogy ebben az or­szágban még mindig gyako­ri az egymásramutogatás. Az iparművész azt mondja, terve nem kell a gyárnak; a gyár azt; a kereskedelem nem vevő; a kereskedelem hivatkozik a piacra: a piaci szakember a vásárlóra mu­togat, aki pedig számon ké­ri az iparművészettől, miért nem jar az agya meg a keze az ő nyilvánvaló igé­nyei szerint?! A kígyó sa­jat farkába harap! Ha en­nek a felemás kiállításnak más tanulsága nincs, csak az, hogy ezeket a kérdése­ket aláhúzza, ha az ellent­mondásokat fölerősíti, már érdemes volt megrendezni! Tandi Lajos postaláda társszerzőnk az olvasó Eddigi tapasztalatunk s»«­rint szerzőtársaink között igen sok az idős, nyugdíjas ember. Talán azért, mert több idejük van az írásra, mint a még gyerekeket ne­velő, munkába járó fiatalab­baknak, talán azért, niert va­lóban több a gondjuk-bajuk, érzékenyebbek s védteleneb­bek is. Szívesen hangot adunk panaszaiknak, s tő­lünk telhető módon igyek­szünk segíteni, tanácsot is ^ adni. Föltéve, ha tudjuk, ki szorul támogatásra. Dosz- akar engedelmeskedni a toll, nikula beállta előtt az IKV sziénkban ugyanis őrzünk s így olvashatatlan szöveg megjavíttatná a szellőzőt. olyan levelet, amelynek alá- kerül a borítékba. Kérjük te- Kovács Mihály (Dalos u. írását a legaprólékosabb hát minden szerzőtársunkat, 8.) azt nehezményezi, hogy vizsgálatnak alávetve sem hogy — saját érdekükben is május első napjaiban nem tudjuk „kibetűzni. Bizonyára — nevüket, pontos címüket nagyon várja válaszunkat írják levelük alá (kérésre . II­„Rózsa néni" is, de hiába: nem közöljük), s ha valaki- LGV6I6K VI erre a névre hivatkozva ho- nek nehéz már a betűvetés, , gyan is tudnánk tenni ügyé- kérje meg valamelyik vál- , Ap7"s szamunkban ben valamit. Sajnos. elő- lalkozó szomszéd gyereket, ^„^^„í^jT^f^0" fordul az is, hogy a munká- vesse helyette ő papírra a ban megfáradt kezeknek nem közlendőket. lehetett vízhez jutni a gyevi temetőben, még a középen levő medencébe se folyt víz a csőből. Megdöbbentő levelet kül­dött szerkesztőségünkbe Hal­mos Tibor, a Lila Akác Ét­terem üzletvezetője. Május 2-án virágokat ültetett a vendéglátó vállalat a terasz­ra, másnap reggelre hűlt helye maradt a bimbózó muskátliknak. Ojabbakat ül­tettek szét, azok is eltűn­tek. „Hát érdemes szépíteni ezt a városrészt?" — kér­dezi elkeseredetten az üzlet­vezető. Sajnos, a válasz nem kétséges.., sszhangja Utazás Express-módra a zajos szomszédok miatt. A félreértések elkerülése vé­gett fogott tollat dr. Fráter István (Korondi u. 6/B), mert mint írja, nemcsak az em­beri jóérzés, jogszabály is tiltja a har.goskodást. „A szabálysértési jogsza­bályok gyűjtemény ében köz­zétett 17/19b8. sz. kormány­rendelet 23. § (1) bekezdése Eddig mindig csodálkozva, a szülőkkel az Express uta­kissé hitetlenkedve olvasta, zási iroda ajanlatait, s meg­hallgatta levélírónk. Molnár rendelte a ..kirándulást". Miklósné (Makkosházi u. A gyerekek tervezgettek, 5 B) az utazási irodák öröm- életük első repülőútjáról ál­rontó szervezési hibáiról szó- modoztak. a szülők takaré- szerint. aki lakott területen, ló híreket. Ezúttal sajnos, koskodtak. S az iroda? Csak- lakóházban vagy tömegköz­személyes tapasztalatárói nem a startnál, egy hónap- tekedé&i eszközön indokolat­| kénytelen most ő beszámol- pal az indulás előtt kiderült, Janul olyan zajt okoz, amely | ni. hogy a csoportnak nincs mások nyugalmat sérti, ha­• A Tömörkény gimnázium szállásé, az NDK-ban. ..A romezer forintig terjedő I tavalyi másodikosai öröm- 30 gyerek nem érti az egé- Pénzbírsággal sújtható. (Az i mel fogadták az osztályfő- szet. a tanárnő lelkiállapotát összeget időközben ötezer fo­rintra emelték fel.) Ezt a rendelkezést a Szeged me­gyei városi Tanács a lakó­házak rendjét szabályozó 1975. III. 6-i keltű 31975. sz. rendeletének II. fejezet 6. § (1) bekezdetseben is közzé­; nök bejelentését: az idén pedig el lehet képzelni...— i külföldre, az NDK-ba uta- írja levelében a szervezési ; zik az osztály. A tanév ele- óiba miatt joggal szomorko­' jén, ősszel már tudatta is dó és bosszankodó olvasónk. Őttömösről írták tette. (A lakóhazadban ki­függesztették.) E szerint a lakóépületben be kell tar­tani a vátxtsok es közsegek csendjének biztosításáról szó­ló országos jogszabály (csend­rendelet) előírásait. Tartóz­kodni kell minden olyan ma­gatartástól, amely a lakók nyugalmát akár azon kívül zavarja (például zajos enek­lés, kiabálás, botrányt oko­zó részegség, járművek mo­torjának túráztalása, nagy hangerővel történő rádió-, lemezjátszó-, magnetofon- és televízióhallgatás stb.). Amennyiben tehát valaki a fenti cselekmények valame­lyikét elköveti, úgy a sértett fél tegyen a Szeged városi Ta­nács V. B. Hivatalánál fel­jelentést az eset pontos le­írásával és két tanú aláírá­sával. (Ez utóbbi a legnehe­zebb). A tanács ezután a szabálysértési eljárást meg­indítja, a sértőt megfelelően megbünteti." Laki- ss festékkalalegos Öttömösi származású le­vélírónk gyakran jár haza falujába, rokonokhoz, bará­tokhoz, akik elpanaszolják neki gondjukat-bajukat. A fiatalok úgy vélik, a község nem fejlődik eléggé, nincs jövője annak, aki ott ma­rad, kifelé fordítják hát sze­kerük rúdját. Ha csak egy kis üzem lenné á. téeszen. kí­vül, ami munkalehetőséget adna! De építkezesre alkal­mas telket se kínálnak, ami kedvezne a helyben mara­dásnak. Hiányolják az ott élők a gyógyszertárat, a Tü­zép-telepet, a fodrászt, a buszmegállókban áznak az utasok, de még csak le sem tudnak ülni. Olvasónk kérését teljesítet­tük: tolmácsoltuk a faluról írt észrevételeit. Pedagógia ? A csuklós M 32 A festékek választékáról és a felhasználásuk módjá­ról tájékoztat a többi kö­zött a Budalakk Festék- és Műgyantagyár új termékis­mertetője. Egyben gyakor­lati tanácsokat is ad a fes­tés közben es közvetlenül utána előforduló hibák megelózésenek módszerei­ről is. Az új műszaki termékka­talógusból a tervezők és a kivitelezők megismerhetik azokat az újdonságokat, me­lyeknek alkalmazása a ha­gyományosnál jóval gazda­ságosabb. A Budalakk lakk­es festékáruinak a fele öt évnél nem régebbi, s ezen belül is termékeinek egyne­gyede már korszerű, vízzel hígítható festék, melyeknek alkalmazása igen gyors ütemben es rendkívül széles kórben terjed. Igaz, hogy ezek a korszerű festekek drágábbak a hagyományos­nál, de sokkal tartósab­bak is. Ha: egész napos békemajális Békemajálist rendez ma, vasárnap 10 órától a Hazafias Népfront megyei bizottsága, valamint a KIOSZ megyei vezetősége az újszegedi szabadtéri színpadon és a ligetben. Kende István egyetemi tanár, az Országos Béketanács ügyvezető elnökségének tagja mond ünnepi beszédet, majd a SZOTE népitánc-csoportja ad műsort. Délután különböző programok várják a majális resztvevőit: bábjáték, népi gyermekjátékok, sportvetélkedő, karikaverseny, zsákban futás és célba dobás szórakoztatja majd a majálisozó ki­csiket, nagyokat. Nap mint nap reggelente elviselhetetlenül zsúfolt bu­szon utaznak az Algyvról munkába járók. Serédi Béla ós felesége is (Algyő, Bar­tók B. u. 82.) az 5 óra 30-as autóbuszra száll fel minden áldott reggel, és bizony a 74 állóhelyen ilyenkor több minit 90-en préselődnek ösz­sze. Olvasónk azzal a kérés­sel fordult a Volán Vállalat­hoz még februárban, hogy hajnalban is nagyobb, csuk­lós buszokat indítsanak a tömegre való tekintettel, ne csak délelőtt. Az üzemigaz­gató márciusi — egyébkent példamutatóan udvarias — levelében egyebek között azt válaszolta olvasónknak: „. .. személyforgalmi üzemegysé­günk elórt nem ismeretlen a probléma, ugyanis az elmúlt hónapokban több alkalom­mal utasszámlálást és fel­mérést végeztünk algyői já­Volt Több. mint három eszten­deje, hogy olvasonk. H. I.-né minden vasárnap kikíséri vi­déken tanuló fiát az áüomas­ra. Szívesen böngészgették mindig az étterem melletti könyvárus köteteit, s nem­egyszer vásároltak is. Ket­három hónapja azonban csa­lódottan látták: vége eddigi kellemes időtöltésüknek. A könyvterjesztő sz.erim az. ok: az állomás főnökség úgy ta­lálta. zavarja a könyvárusi­tás az utazóközönség köz­lekedését. Ott, ahol valló­ban zsúfoltság van, a váró­helyiségben, azóta két büfé, egy újságospavilon létesült a régi mellett, sőt, elfér még egy videopress is, melyet ol­vasónk működni nem lá­tott. Summa summárom: csak ki kellene jelölni egy helyet a könyvárus részére valahol az állomás területén. hisz bizonyára sokan vélik úgy: utazás közben nincs jobb időtöltés, mint az olvasás. Bíró János (Sólyom a. rátáinkon. Az általunk vég­zett vizsgalatok is igazolják utasunk igényét, hogy algyői első járatainkon indokolt a csuklós autóbuszok köz­lekedtetése. Jelenleg vizsgál­juk annak lehetőségét, hogy közlekedésünket olyan op­timális módon valósítsuk meg. hogy figyelembe ve­gyük üzemegységünk esz­közállományának hatékony, gazdaságos közlekedtetését, és' kielégítsük utasaink kultu­rált, zsúfoltságmenles uta­zásónak igényét. Bízunk ben­ne. hogy módosításunk ered­menyét a közeljövőben ész­lelni fogja, es szolgáltatá­sunkkal a továbbiakban meg lesz elégedve." Akkor hát nincs más hát­ra: az algyőiek is bízzanak az ígéret mielőbbi teljesíté­sében, hátha nem attól lesz csuklós az M32-es, hogy so­kat emlegetik ... - nincs 1 B) menyasszonya és a lány öccse társaságában vasárnap betért a Jégkunyhó presz­szojába. hogy fagylaltot ve­gyenek. Sajnos, csak 50. 20 es 10 filléreseik voltak, oda­mentek hát a pulthoz, ahol a ..Pénzváltás itt" feliratú táblát látták. Az ott dolgozó hölgy azonban csak hosszas huza-vona után vette el az aprót, nem éppen megfe­lelő hangnemben beszelve a fiatalokkal. Mint írjak, szé­gyenkezve. pirulva dobták a perselybe a fagylaltért járó pénzt, csak azt nem értették, mit vétettek a felszolgáló el­len, amikor törvényes ma­gyar fizetőeszközt adtak át neki. A Retek utca ll-böl kül­dött levélből kiderül: Va­laha volt működő szellőzője az épületnek, de mór vagy 8—10 éve ki-ki szellőzteti az ablak nélküli főzőfülkét, für­dőszobát. W. C.-t. ahogy tud­ja : azaz. a lakásba engedi az ilyen-olyan szagokat. Az ott lakok szeretnék, ha a kn­Sem rendelet, sem jogsza­bály nem szól arról, ho­gyan vigyük gyermekeinket hajnalban-reggelente bölcső­débe, óvodába — írja Z. K. olvasónk. A szülő is ne­hezen ébred egy-egy fárasz­tó nap után, hát még egy 2—6 éves gyermek. Nyűgös, mert fázik, mert el kell vál­nia édesanyjától vagy édes­apjától, nem nagyon tetszik bemennie a többi — esetleg szintén nyűgös — gyerek kö­zé. Pláne, ha úgy bocsátjuk egész napra el. hogy egy sarokra az óvodától-bölcsődé­től elengedjük a kezét. és előbb halkan, majd egyre hamgosabban kiabálunk utá­na: Menj be szépen! Siess, mert nekem is megy a bu­szom ... Na. menj már, mert itt hagylak... A gye­rek vissza: Anyuuu, Apu! Integess! Hozzál nekem esté kóládét! Ki jön ertem es­te? . Aztán megint a szü­lő: Ha azonnal nem mészbe a kapun, itt hagylak, és sen­ki nem jön érted este. — Nem néztem még be az ab­lakon. de el tudom képzel­ni, hogy a kislány-kisfiú ezek után lehorga&ztott fej­jel, szomorúan csukja be maga után a kaput, és le­het. hogy azt gondolja, tény­leg nem jön értem délután­este senki?! Rossz voltam? Az anyuka-apuka pedig siet, hogy elérje a buszt, lehet, hogy nem gondol arra, rossz napot szerzett gyermekének, lehet, hogy azt gondolja, ön­állóságra nevelte, már egye­dül is be tud menni a böl­csödé-óvoda kapuján. összeállította: Chikán Ágnes A mosoly természetéről Ha úrrá tudnánk lenni a fásult fáradságokon, unott közönyünkön, es egv szép naptól kezdve mosolyog­nánk környezetünkre, min­den bizonnyal egész rendkí­vüli dolgokat élnénk át. Szeretnénk az embereket és az egész világot... Az ilyen szeretet pedig nagyon, fia­talít. A mosoly a legolcsóbb és leghatékonyabb kozmetikai eszköz. Ha valaki ebben kételkedik úgy kérem, áll­jon egy pillanatra a tükör elé a szokásos, fásult, unott arckifejezéssel és próbálja megállapítani, így hány évesnek néz ki. Azután mo­solyogjon a tükörbe. és tegye meg az összehasonlí­tást! Vannak. nök. akik szándékosan visszatartják a mosolyt, úgy vélekedve, hogy a mosoly ráncossá tesz. Ez a legteljesebb té­vedés. A mosolygás nem okoz ráncokat, de mellesleg nem is ráncok ártanak leg­inkább szépségünknek és fiatalságunknak. Legtöbbet árt az unott, csüggedt arc­kifejezés. aminek a követ­kezménye, hogy a ráncok lelógnak az arcon. Éppen a mosoly akadályozza és gá­tolja meg ezt. Dela Gar­negie amerikai író „Hogyan tehetünk boldoggá másokat, és hogyan lehetünk bol­dogok saját magunkkal?" című könyvében a mosolyt úgy említi, mim barátok szerzésének leghatékonyabb eszközét. Es kinek ne len­ne szüksége barátokra? íme a könyv néhány mon­data: „A mosoly nem ke­rül egy fillérbe sem. de so­kat lehet vele elérni. Gaz­dagítja azt, akire moso­lyognak, anélkül, hogy sze­gényebb lenne, aki a mo­solyt adja".' „A mosoly mindössze egyetlen pilla­nat, de nemegyszer mosolyt hagy." ..Senki sem olyan gazdag, hogy meglehetne mosoly nélkül, és senki sem olyan szegény, hogy mosolyát ne adhatná aján­dékba másoknak." „A mo­soly boldogságot hoz a csa­ládba. fellendülést az el­fáradtaknak. fényt az el­fásult és unott emberek­nek. a legjobb ellenméreg, amit a természet adni ké­pes a boldogtalanságra." Mit tehetnénk még ehhez? Próbáljunk meg mosolyog­ni. az egész hangulatunk egycsapásra meg fog vál­tozni. A harag elpárolog, az elégedetlenség feloldó­dik, minden más lesz, könnyebb, kellemesebb, szebb. Jutott eszembe mindez egy májusi délután, ami­kor a Széchenyi téren tar­ka ruhás, vidám lányok ka­cérkodtak a napfénnyel es velem. Csányi László Maroslele, Petőfi «. 5. a

Next

/
Oldalképek
Tartalom