Délmagyarország, 1983. május (73. évfolyam, 102-127. szám)

1983-05-12 / 111. szám

87 Csütörtök, 1983. május 12. Hatékonyság az élelmiszer-gazdaságban Villányi Miklós előadása Szegeden A Magyar Közgazdasági az élelmiszeriparban úgy le­Társaság Csongrád megyei het eleget tenni ha a ráfor­szervezete és a megyei TE- dítások relatíve csökkennek, SZÖV rendezésében tegnap, a költségeket ésszerűen ala­szerdán. Szegeden, a Techni- kítják, takarékoskodnak az ka Házában dr. Villányi anyaggal, energiával, s nem Miklós MÉM-államtitkár utolsósorban az é'.őmunká­tartott előadást Ár, költség val. Szerencsére a mezőgaz­és hatékonyság az élelmi- daság vállalkozási készsége szer-gazdaságban címmel. az átlagosnál jobb, mert az A hatékonyság javításának elvonások alacsonyabbak záloga egyértelműen a meg- például az ipari üzemekénél, felelő érdekeltség — hang- a vállalatokénál. A termelő­súlyozta az államtitkár, szövetkezetekben éppen ezért Amennyiben az érdekviszo- nagyobb lehetőség van a nyokat úgy alakítják ki, jövedelem növelésére, a fej­hogy figyelembe veszik az lesztések megvalósítására, egyre magasabb követeimé- Dr. Villányi Miklós szólt nyeket, bizonyos fokú elő- még az agrártermékek ex.­relépésre lehet számítani a portjáról, a termelésfejiesz­magvar gazdasági életben, tés intenzív tartalékairól, a A követelményeknek a me- piaci gondokról, a minőségi I első titkára mondott avató­Dimiirov­szobor A szófiai napok Budapes­tien szerdai rendezvénysoro­zatát ünnepélyes esemény nvitotta: a Dimitrov téren felavatták a bolgár főváros ajándékát, Valentin Sztár• csev szobrászművész alko­tását, Georgi Dimitrov élet­nagyságánál nagyobb bronz bői készült új szobrát Az avatóünnepségen megjelent Várkonyi Péter, a Magve.r Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának titkára. Szépvölgyi Zoltán, Budapest főváros Tanácsának elnöke Petr Mezsdurecski, Szófia főváros néni tanácsa végre­hajtó b'zotisáeának elnöke. A két ország himnuszá­nak elhangzása után Csudo­mir Alckszandrov. a Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottságának titkára. a BKP szófiai bizottságának zőgazdaságban is, akárcsak követelményekről. beszédet Sevró és sevrett A hegy,a Hazánk kiművelt ember­főkben gazdag, ám hegyek­ben szegény ország, miből is következik, hogy a jó mi­nőségű sevróbőrt külföldről kell beszereznünk. Olyan or­szágokból, melyek hegyek­ben és a hozzájuk tartozó kecskékben bővelkednek. Az Ibériai- és az Appenini­félsziget parasztiai év­századok óta tudják, hogy kecskét nemcsak azért ér­demes tartani, mert tejel, megeszi a tüskét is, megél a hegy hátán is, és bőre érté­kes ipari alapanyag. A Minőségi Cipőgyár sze­gedi. gyáregységének igazga­tói írödájá. Gretúinger. De­zső a vitrinekre mutat: . j — íme. á modellek! — Szépek — mondom —. be tetszetősek. I a külpiac tíiző üzemrészben főleg kismamák dolgoznak, mindig délelőtti műszakbán valuta érkezik vissza cseré- lyifc külföldi cégek gyárt­a termékért. mányait használjuk fel. . . . A MINO szegedi gyára ki- — Hazaival nem volna ki­~csike, de az itteni irodákból váltható ez az importtétel? — Sajnos, nem, ahhoz gazdaság pillanatnyi hely- sok-sok hepv kellene, hogy zetét, bizonygatja Gremin- 'egyen és sok-sok kecske­ger. mert ha Olaszországban bur­sztrájk van. máris késik a — Megoldás? — magyarázza Greminger , , . . , ,, , . ,. _ „ .... x,, , ls lehet erzekelni a nyugati az Egyesült Államok £a„dasá2 Dillanatnvi sok piacán keli helytállnia. A MINO magva-orarági gyárai hétszázezer pár diva­tos cipőt értékesítenek tőkés piacon, félmillió kerül az USA-ba. — A követelmények? — MindoT" plítt a kifo­gástalan — Ennvi elég — Néha nem. raktárkóczlet* máris kifogásokkal hozako­dik elő. ba n°d;g birtpien szükség? (°mad az árva. te­lexezik. ho»v mo-4 és ab­ban p rwbon cz.álb'(ziink. — 1 eF.pf „».«.— „ tempó­hoz nlkalmnrkod sevrószállítmány. — Idén? — Az év első negyedében nem kaptunk alapanyagot. Lehetséges persze. . hopv ezt financiális nehézségek Ha a tőkés okozták, de nekünk mégis fe'duzz°d. termelnünk kellett. — Mit csináltak? — Amit csinálhattunk, át­programoztuk a gyártást. — Ha nincs sevró, nincs nyugati export? — Nincs. A partner ra­M'iszái. a "°zH„aság rrtai gaszkodik az alapanyaghoz. hp!,rzo*ében kötelesség is sőt azt is kiköti, hogy me­Üdülés falun ís Hazánk számos kedvező tak: a felmérés egyetlen üdülési adottságú, szép táj- ..szépséghibája", hogy ar­jai büszkélkedhet, az ál- ról nem ad felvilágosítást, lampolgárok túlnyomó vajon az ott lakók szívesen többsége mégis a Balaton fogadnák-e a vendégeke'. S. Hegedűs László kijelen­tette: a népfrontmozgalom kész közreműködni' falusi üdüléssel kapcsolatos ál­lampolgári vélemények ösz­szegyűjtésében, s sajátos eszközeivel hozzájárulna a fejlesztési koncepciók társa­dalmi vitájának előkészíté­séhez is. mellett akarja eltölteni sza­badságát. A Hazafias Nép­front településpolitikai munkabizottságának szer­dai megbeszélésén — ame­lyen részt vett S. Hegedűs László, a HNF OT titkára — elhangzott: szélesíteni kellene a vendégfogadásra alkalmas helyek körét. Példaként említették a fal­vakat. s közművesített ta­nyákat, ahol g.yakorlatilag minden feltétel adott az üdülésre, pihenésre. rege­nerálódásra. A Városépíté­si Tudományos és Tervező Intézet a közelmúltban fel­mérte: szerte az országban hány település jöhet szóba e célból. Arra a megállapí­tásra jutott, hogy csaknem 300 faluban, községben és tanyán lehetne újabb üdü­lési lehetőségeket kialakíta­ni, s ehhez hozzájárulná­nak az állami szervek is. A tanácskozáson rámutat­Kísérletezünk. A bőr­díszműgyárban sikerült elő­állítani a sevró alig valami­vel gyengébb változatát, a sevrettet. Ennek az alapbőre jjuhé. A gyáregység igazgatóin mutat is sebtiben egv ebből az anyagból készült lábbe­lit. Magam, laikusként per­sze: ezt is sevrónak vélem. Puha. mint a kesztyű. A magyar nők és a ma­gyar kereskedők körében máris sikert aratott a sev­rett. Remélhetően. sikeres pályafutás elé tekint. . . — Sok mindennel próbál­kozunk — folytatja Gre­minger —, új cipőfelsőrész­készítő üzemet szeretnénk nyitni Marosleién, a mun­kaerőt a helyi termelőszö­vetkezet biztosítaná ... — Korai-e megkérdezni, milyen gazdasági eredmény­re számít most. a második negyedév elején? — Tavaly húszmillió fo­rint volt a gyáregység nve­résége. Ennél az idén több­nek kell lennie. — A gondot- ellenére is? Igen. a problémák azért vannak. hogy megoldjuk őket. bár kétség* el »n üogy könnyebb volna nélkülük. P. F. V áltoztak az idők lassan, ahogyan az emberiség mindinkább az anyagi jellegű javak birtoklására is töre­kedett, ahogyan a gazdagság fokmérője nemcsak pusztán az élvont — a minden­napok öníentartásának kényszerétől füg­getlen — szabadság, hanem a birtúkólt anyagi javak által biztosított nagyobb sze lorni és fizikai mozgástér lett. Lassan­ként kezdett kibontakozni az az anyagi jellegű kultúra, melyben mind több esz­közre lett szükségünk. E világba pedig csakis annak fölismerése révén vezethe­tett el az út, hogy az embert érdekeltté kell tenni munkájában. Anyagilag éppúgy, mint erkölcsileg. Mert a munka többé vált az egyszerű fizikai erőkifejtésnél, mert a munkába mindinkább be kellett vonni az ember teljességét, szellemi ener­giáit. ötleteit, tapasztalásainak teljes szfé­ráját, hogv olyan eredmény szülessen a világ-a. amely kielégítő módon szolgálhat bennünket. És íme: a középkor késői idő­szakában, mindenekelőtt a reneszánszban, megtörtént az addig elképzelhetetlen: be­csülete lett a mesterségeknek, a sokat tu­dó, újítani is kész, nagy ügyességű mes­tereknek. Mesterségek becsülete? Mintha éppen napjainkban és minálunk, hétköznapjaink­ban devalválódott volna ez a fogalom. A harmincas években vasmunkásnak lenni: rang volt, amit tán a társadalom is meg­becsült, legalábbis a józan, úri-dzsentroid allűröktől mentes, jobbik része. S mégin­kább megbecsülték a szakmához tartozók, akik ismereteik, tudásuk és munkakörük révén, összetartozónak érezték magukat, akik kivetették még maguk közül azokat, akik nem tudtak, vagy nem akartak meg­felelni a szakmai tisztesség normáinak. Nagyon is kemény normáinak. Elvitatha­tst'an tekintélye volt akkor a nagyobb szaktudásnak, a nagyobb ügyességnek, ta­pasztalatnak, ami érvényre jutott bérben, kapott munkába és a beleszólás jogába egyaránt. A tapasztalt, idős mester épp­úgy beleszólhatott, a kezdő dolgába — ta­náccsal, jó szóval, dorgálássol —. mint a gyár ügyeibe. Abban, mit, hogyan is kel­lene a legjobban megoldani. Mára sok szakma veszített társadalmi p> e ítízséböl. Rendben van. mondhatnánk, az okokat nagyrészt ismerjük. A termé­kekben egyre nagyobb a szellemi és a gé­trPrr.unka hányada. Nőtt hát a szellemi ••foglalkozások presztízse —, ba-'-jövedelme csökkent is relatíve — a fizikaihoz viszo­nyítva, s az is tény, a ma szakmunkásá­nak a technológiai fejlődés, az üzem- és munkaszervezés korszerűsödése jóvoltából koránt sincs oly annvira szüksége kéz­ügyességére, sokoldalú, anyaggal és ma­nuális eljárásokkal kapcsolatos tapaszta­latokra, mint az ötven-hatvan évvel ez­előtt dolgozóknak. S tán ebből is követ­kezett, hogy a valódi üzemi demokrácia éppen akkoriban kezdett satnyulni, vagy legalábbis egyoldalúvá válni, amikor min­dent megtettünk azért, hogy kereteket és valódi életteret teremtsünk számára. Ha a szóösszetételt halljuk — üzemi demokrácia —, szinte bizonyos, hogy a szakszervezetekre, a KISZ-re, az üzemi ..négv;zög"e". vagv hasonlókra gondolunk, vagyis a fogalom intézményesített keretei­re. Jogokra, lehetőségekre, üdtilöjegyek el­osztására. vállalati tanácskozásokra, s ki tudia. mire még. Csak az jut eszünkbe legkevésbé, ami tán legfontosabb összete­vője e kategóriának, amelvből jogaink és lehetőségeink is jórészt fakadnak, vagyis hogy az üzemi demokráciának nemcsak az elosztásban, hanem a termelésben is működnie kellene, s mindenekelőtt abban. Hacsak valaki nem dugta homokba a fejét az utóbbi években, nagyjából tisztá­ban van az ország gazdasági helyzetéve!, azzal, hogy milyen feltételek között és mi­lyen célok érdekében kell dolgoznunk, ha jobban akarunk élni, vagy legalább úgv. ahogyan megszoktuk. Aligha akad ma már üzemi munkás, aki ne tudná, mi minden múlhat rajta, két keze munkáján, gépein, azon, hogy mit és milyen mennyi­ségben és minőségben produkál. És ez az úi feltételek között újjászülető és megerő­södő tudat tán jövőnk lehetőségeit is rej­ti. A megújult munkakultúráét, amelyben az ember nem válhat ..beszélőgéppé", ami­kor a munka ismét teljes embert kíván: ügyességet, ötletességet, szakmai tudást és tapasztalatokat. Ha gyárakban, vállalatoknál jár az em­ber, újítókkal, brigádvezetőkkel és -tagok­kal beszélget, óhatatlanul ráérez az újjá­született és egyre inkább kiteljesedő fele­lősségérzetre, a vállalathoz, tágabban a népgazdasághoz kötő emberi szálak soka­sodására. erősödésére. Az ember úgy érzi, újra kiteljesedőben van az oly sokáig hiá­nyolt emberi felelősségtudat, a szakmai tudás, tapasztalat és sokoldalúság presztí­zse a kisebb közösségeken belül. örvendetes a folyamat, amely aligha­nem jövőnk egyik legfontosabb záloga. Hiszen, hogy rohamléptekkel fejlődik pél­dául a japán gazdaság, annak tán az is oka. hogy szabályszerűen kondicionálják az embereket arra, hogv kifejlődjön ben­nük a vállalathoz tartozásérzése, hogy kö­zösségnek érezzék és tudják vállalatukat, hogy büszkék legyenek közös produktu­mukra. Lehet, hogy a technológia, az üzem­szérvezés fejlődése sok emberi képességet fölöslegessé tett, vagy legalábbis csökken­tette soknak az értékét. Másokét azonban megnövelte. S a mai, világgazdasági hely­zetben, a viszonylag kis szériák által a sokoldalúság iránt támasztott követelmé­nyek. a folyamatos megújulási kényszer megkövetelte alapos szakismeretek ko­ráSan szükségszerűen ismét ki kell bon­takoznia a szakmai, emberi presztízsnek, annak, hogy az ember anyagilag és erköl­csileg egyaránt érdekeltté váljék mun­• kajában. A foíyámat már megkezdődött, „alul­ról" isi Úgy formálódnak emberi magatartások ugyanis, hogy ösztönö­sen is a jövőt szolgálják. S így nemcsak ideje érkezett el annak, hanem föltételei is kibontakoztak, hogy az üzemi demok­rácia keretei kiteljesedjenek, kibővüljenek oly módon, hogy a termelés szférája is helyet kapjon bennük erőteljesebben, mint korábban. Teret adva a kibontako­zoban levő folyamatoknak, s eleget téve annak, amit így fogalmazott meg a Köz­ponti Bizottság április 12—13-i ülésének határozata: „A Központi Bizottság szük­ségesnek tartja a dolgozók aktív részvé­teiét a vállalatok gazdálkodásával össze­függő elgondolások előkészítésében, kidol­gozásában. a döntések meghozatalában és végrehajtásában. A munkahelyi demokrá­cia fejlesztésére politikai és gazdasági szempontból egyaránt szükség van. Ered­ményes működtetése felszínre hozza a vállalaton belüli tartalékokat, segíti hasz­nosításukat." Tartalékok . . . Legtöbb az emberben van belőlük. Alkotókészségében, amit az egvü­vé'artozás kiteljesítő tudata hozhat legin­kxább felszínre. Szávay István Gyenss András Dániában A Dán Kommunista Párt meghívására szerdán párt­küldöttség utazott Koppen­hágába Gyenes Andrásnak, az MSZMP Központi Ellen­őrző Bizottsága elnökének vezetésével. A delegáció részt vesz a DKP csütörtökön kez­dődő 27. kongresszusán. Az iparágban Legtöbbe! úiítoltak Szénmosó fe©rend!©zés \ munkák ielenlegi állá- mosónál legutóbb az ülepí- éghetetlen meddőt kézi erő­sa szerint szeptemberben tésre szolgáló hatalmas kád vei már "nem lehet eltávolí­megkezdődhet a Borsodi készült el. tani. A szénmosáshoz alkal­Szénbányák berentei köz- A berentei központi szén- mázott vízbe magnezitot ada­ponti szénosztályozójánál osztályozónál a mosómű épí- gólnak, hatására a folyadék­épülő szén mosó berendezés tését a korszerű technológia, ban a súlyosabb éghetetlen próbaüzeme — állapították a fejtőgépek alkalmazása tet- meddő lesüllyed, s a köny­meg a minap befejeződött te szükségessé: ezekkel a nyebb fajsúlyú szén a felszí­műszaki szemlén. A megkö- masinákkal ugyanis nagyobb- nen marad. Ezt szemnagyság zelitöleg ötszázmillió forin- részt dió- és kocka-darabos szerint osztályozzák, s így tos költséggel épülő szén- szenet termelnek, amiből az kerül a felhasználókhoz. a Szegedi Ruhagyárban Tegnap, szerdán délután valy 216 újítási javaslatot a Szegedi Ruhagyárban új:- adtak be a dolgozók, ami­tói tanácskozást tartottak. Az elmúlt évi eredménye­bői százat hasznosított a vállalat. Az utókalkulált ket értékelték a vállalat nyereség összesen 1 miliő gazdasági vezetői. Ezen az 245 ezer forint volt, ami­ből a vállalat újítási díj­ként 105 ezer forintot fize­tett ki. Az 1982. évi eredmények jutalmaként a Kiváló Üjitó kitüntetés arany fokozatát Dolgozók Szakszervezete és kapta meg Gödi József mű. a Textilipari Műszaki Tu- szerész- Ezüst fokozatot dományos Egyesület évről értekezleten számoltak be arról is. hogv az idén a Sze­gedi Ruhagyár vehette át az iparági újítási verseny első diját, amelyet az Ipari Minisztérium, a Ruhaipari vett át Kószó István mű­szerész és Csepregi István évre rendszeresen meghir- műszerész csoportvezető, det, immár 1977 óta. bronz fokozatot .pedig Szöl­S hogy melyek voltak lősi Károly műszerész és azok a kimagasló eredmé- Tamási Ferenc csoportveze­nyek, amik alapján a Sze- tő. Komáromi Károly esz­gédi Ruhagyár az első hely. tergályos miniszteri dicsé­re került? összegezve: títz retben részesült

Next

/
Oldalképek
Tartalom