Délmagyarország, 1983. május (73. évfolyam, 102-127. szám)

1983-05-07 / 107. szám

7 Szombat, 1983. május 7. áJtj^jlL^. SJíiíiií JÜ1 Managua '83 Egy szegedi beszámolója a mai Nicaraguáról Néhány napja érkezett haza Managuából Dr. Anderle Ádám, a József Attila Tudományegyetem docense, aki április 21-e és 23-a között az Országos Béketanács Fejlődési Bizottságának tagjaként vett részt a nicaraguai fővárosban rendezett kontinentális szolidaritási értekezleten. — Milyen szervezet hívta ösz»ze a tanácskozást és kik voltak a résztvevők? — A nicaraguai Béketanács javasolta a világ békemozgalmai számára egy olyan szolidaritási értekezlet megtartását, amely a Közép-Amerikában és a karibi övezetben egyre növekvő feszültséggel foglalkozik. Az Egyesült Államok agressziója elleni védekezés, a nemzetközi szolidaritás igénye fogalmazódott meg abban a kiáltványban. amelyet a nicaraguai Béketanács a világ legtöbb országába eljuttatott. A felhívás célja az volt, hogy jöjjenek öszsze mindazok képviselői, akik aggódnak e térség és a világ békéjéért, és beszéljék meg tennivalóikat. A hívó szóra — a rendezők számára is meglepetésként — rendkívül sok delegátus érkezett Managuába: 65 ország és nemzetközi szervezet közel 130 képviselője tanácskozott. — Milyen gazdasági okai vannak az Egyesült Államok radikális és agresszív beavatkozásának? — A konferencián elhangzott beszámolók erre a kérdésre is meggyőző választ adtak. Az USA összes latin-amerikai tőkebefektetésének 26°/o-a erre a viszonylag kis területre esik, a 214 legnagyobb tőkés monopólium közül 137-nek van itt érdekeltsége. 19^0-ban a magántőkés beruházásokat 12 milliárd dollárra becsülték. Közgazdászok becslése szerint ezekben az országokban az imperialista tőkebefektetések átlagosan 23%-os profitot hoznak a tőkéseknek. Ugyanakkor a világ e részén fantasztikus méretű a nyomor. Haitiben például az aktív korú lakosság kb. 70%-a részlegesen vagy teljesen munka nélkül van, magas a gyermekhalandóság: 1000 élveszületett csecsemő közül 149 nem éri meg az első születésnapját; a lakosság 78%-a analfabéta. minden iskolai tanteremre 35 börtöncella és minden tanítóra 189 katona jut. — Nicaraguában csaknem négy éve döntötték meg Somoza diktátor uralmát. Mit sikerült megvalósítania az új kormányzatnak az elmúlt időszakban a vállalt programjából? — A nicaraguai forradalomnak az a legnagyobb vonzereje egész Latin-Amerikában, hogy népi, forradalmi és gazdaságilag reális lehetőséget és megoldást javasol még a világgazdasági válság körülményei között is. Az új vezetés igyekszik dinamikusabb és független gazdasági fejlődést biztosítani. A Sandinista Front győzelme előtt es után vegyes gazdaságról beszélt, amely valamennyi nicaraguai szamára elfogadható forma. A sonlozák és az idegen imperialista töke vagyonát kisajátította, de meghagyta a korábbi hazai tőkések tulajdonát. A pobtikai pluralizmus jegyében működnek az ellenzéki pártok es az ellenzéki sajtó; az új kormány csatlakozott az el nem kötelezettek mozgalmához. A forradalom nagy sikerei közé tartozik az alfabetizációs program végrehajtása. Mintaszerűen oldották meg a fizikailag és lelkileg sérült valamint az árvagyerekek problémáját. (Több magyar gyógypedagógus segített és segít ebben!) Nagy figyelmet fordítanak a dolgozók szociális gondjaira. Mindezt olyankor, amikor az Egyesült Államok minden gazdasági kapcsolatot megszakított Nicaraguával, és igyekszik megakadályozni, hogy más országokkal alakítson ki új gazdasági kapcsolatokat. Ez a blokádkiserlet azért jelent nagy nehézségeket, mert a forradalom egyoldalú, torz, deformált gazdaságot örökölt — csak az ültetvényes termények termelése volt jelentős. Ebben a helyzetben új kapcsolatokat kell kiépíteni, ezért a gazdasági remények csak több év múltán válhatnak valóra. A fiatal rendszer nem kevés segítséget kap Mexikótól, a szocialista országoktól. de egyes nyugat-európai országoktól is. A gazdasági tervek realizálását is igyekszik megakadályozni a mostani, „nem deklarált háború". (A független Nicaraguát 1979 óta állandó katonai provokációk érik. Csak 1982-ben 742 katonai provokáció történt Honduras és Nicaragua határán.) Azt hiszem, a termelés megzavarásán kívül még egy célja van a háborúnak. Erről beszélt a szolidaritási értekezlet záróülésén Carlos Nunez Tellez, a nicaraguai államta-^ nács elnöke. Az Egyesült Államok kormánya a feszültség növelésével a forradalom radikalizálódását akarja felgyorsítani, azt akarja, hogv a kormány elveszítse nyugalmát és természetes ritmusát. Ez persze megbontaná a széles társadalmi, nemzeti szövetséget. De a nicaraguai kormány látja ezt a veszélyt, és megtartja eddigi alapelveit. — Elhangzottak-e konkrét adatok a tanácskozáson a nicaraguai és más közép-amerikai forradalmi mozgalmak ellen folyó katonai szervezkedés méreteiről? — Igen. Az Egyesült Államok katonai jelenléte az elmúlt évtized végen nőtt meg óriási mértékben. Az utóbbi három évben csak a salvadori katonai kormányzat 748 millió dollár értékű katonai segélyt kapott, és már a következő évre 110 milliós támogatást megígértek annak a kormánynak, amely ebben az évtizedben becslések szerint 43 000 embert gyilkolt meg. A hondurasi delegátusok adatai szerint, az ő országuk hadserege 1979-ben 5000 fős volt, ez a létszám napjainkra 25 000 főre emelkedett. Ugyanennyi idő alatt az amerikai katonai támogatás 3 millióról 40 millió dollárra nőtt. Honduras nicaraguai határa mentén 17 támaszpontot hoztak létre, ahol a somozista ellenforradalmárokat és a hondurasi, észak-amerikai zsoldosokat készítik fel a forradalmi rendszer elleni támadásra. Az utóbbi hetekben néhány ezres, de technikailag jól felszerelt somozista egységek nyomultak át a hondurasi határon. Ez az itteni méretekben jelentős haderő. Fennáll a veszély. hogv a három év alatt ötszörösére duzzadt hondurasi hadsereg is belép a háborúba. Costa Rica-i oldalról is fenyeget a beavatkozás. Ott «az. áruló gerillavezetö. Pastora új ellenforradalmi rétegekből szervezett akciócsoportokat. A Costa Rica-i kormánynak az utóbbi hetekben tanúsított magatartása jelzi, hogy kívül akar maradni az esetleges agresszión. Ezek az ellenforradalmi csoportok ugyan még működnek. de állami támogatást nem kapnak, és ez jelentősen korlátozza cselekvőképességüket. — Az Egyesült Államok erőteljes propagandaháborút is folytat Nicaragua ellen. — Az USA azzal vádolja a sandinista kormányt, hogy forradalmát exportálni akarja, és ezzel fenyegeti a környező országok békéjét. Erre a vádra a legfrappansabb válasz a Békevilágtanács cjiplomája volt, amelyben Managuát a béke városának nyilvánították. A konferencián épen Sylvia Hernandez, a mexikói kormánypárt szenátora válaszolt arra az amerikai vádra, mely szerint KözépAmerikát ..kommunista veszély" fenyegeti. Kijelentette: ebben a térségben nem két világrendszer harcol egymással, és nem ez a feszültség forrása. A szegénység, a gazdagság deformáltsága és fokozódó függése, az imperializmus katonai és politikai rátelepedése a térségre termelte ki és fokozza a regionális feszültségeket. — A helyzet további alakulása attól is függ. hogy milyen mértékű szolidaritás bontakozik ki világszerte. A különböző békemozgalmak erőteljes fellépése lehetetlenné teheti, hogy az Egyesült Államok és kiszolgálói ezt a háborút katonailag kiterjesszék. Nagy feladat vár a hondurasi békemozgalomra, ök sokat tehetnek azért, hogy megakadályozzák országuk belépését a háborúba. Az is sokat jelent, hogy a Szocialista Internacionálé a portugáliai kongresszusán elfogadott egy nyilatkozatot Nicaragua mellett, és Űj-Delhiben, az el nem kötelezett országok mozgalma szoldaritásáról biztosította a forradalmi kormányt. Nagy erőt jelent országainak — a szocialista országok — békemozgalmainak tiltakozása, de Nyugat-Európa szolidaritása is. — Milyen magyar támogatásról számolhat be ön a konferencián? — Az Országos Béketanács üzenetét egy felszólalás alkalmával olvastam fel. A bevezetőben a Magyar Szolidaritási Bizottság munkájáról is beszámoltam. Beszéltem azon rendezvényekről, amelyeken 1982-ben Magyarországon is megnyilvánult a Nicaragua melletti szimpátia. Elmondtam, hogy az Országos Béketanács és a Szolidaritási Bizottság gyorssegélyt küldött Managuába. amely az ottaniak számára most rendkívül fontos gyógyszereket és gyógyászati eszközöket tartalmaz. — Mit tartalmaz a konferencia záróközleménye? — A Managuai Nyilatkozat hangsúlyozza, hogy a térség békéjét, biztonságát az észak-amerikai imperializmus agresszív politikája fenyegeti, amelynek hosszú történelmi előzményei vannak. Hangsúlyozza, hogy az egész övezet elmaradottságáért az Egyesült Államok és az északamerikai monopóliumok a felelősek. A deklaráció támogatja a nicaraguai kormány erőfeszítéseit, amelyekkel a problémák békés megoldására törekszik. Elítéli a közép-amerikai katonai diktatúrákat. Felhívja a konferencián résztvett küldötteket, hogy szervezeteiken keresztül hívják fel népeik figyelmét a közép-amerikai helyzet valós tényeire, és segítsék a nemzetközi szolidaritás mind teljesebb kibontakozását. A deklaráció elismerte a nicaraguai kormány és a Sandinista Front elmúlt három évben elért eredményeit, az agrárreform elindításában, az oktatásban. az alultápláltság megszüntetésében, az egészségügyben. a munkanélküliség csökkentesében tett rendkívül jelentós lépéseit. A konferencia a salvadori Farabundo Marti Felszabadítási Front támogatására külön deklarációt fogadott el. Ezen túl a résztvevők üzenetben köszöntötték a Prágában júniusban sorrakerülő beke-világértekezletet, mely ,,a békéért az életért és a nukleáris háború ellen" jelszavával hivta oszsze a világ bekeszerető erőit. BOLE ISTVÁN A béke esélyei A

z amerikai széppróza egyik kiválósága, a furcsán német nevű Kurt Vonnegut cikket írt nemrég a háborúval fenyegetett emberiség esélyeiről. Beváltódik-e ez a fenyegetés vagy sem? Őszerinte nem. Mert másképp vagyunk a háborúval, mint a történelem során bármikor. A gyakorlatilag és lelkileg fölkészített katonát eddig lelkesíteni lehetett azzal, hogy az ellenség. amely ellen harcba indul, maga az ördög. Az ördögöt pedig el keil pusztítani. Ez nem egyszerűen a katonai elöljárók parancsa, hanem erkölcsi kötelesség. És erről többé-kevésbé meg volt győződve a katona, sőt a civil lakosság is. teimészetesen mindkét oldalon. Megható történetek és festmények ábrázolták a hős anyát. aki könnyes haraggal bocsátja el gyermekét: „Menj. fiam. pusztítsd el a gaz ördögöt*'. És ez a lelki indíték — írja Vonnegut — mára elenyészett. A televíziónak és a világturizmusnak köszönhető, hogy kiderült: ördögök pedig nincsenek. A kölcsönös fölfedezése annak, hogv ..odaát" nincs gyűlölet, kioltotta a gyűlölet lángjait „ideát" is. Háborúk csak akkor nem lesznek. ha mi emberek gyökeresen megváltozunk — így a borúlátó Ítélet. „Nos. jó hírt mondok: megváltoztunk" — így a derűlátó Vonnegut. Mit mondjunk e derülátó érvelésre? — ezt kérdeztem magamtól, amikor a cikket végigolvastam. Elsőül termeszetesen azt, hogy jólesett olvasni. Hogy bárcsak igaza volna az amerikai írónak. De másodikul rögtön odatolakodott a kétely: ha eltekintünk attól, hogy a háborúk egyre kevésbé emberek közötti szemtől szemben csatározások, és egyre inkább technikák összeütközései, ha tehát a dolgot csak emberi-lelki feltételei szempontjából nézzük, akkor is helytálló-e a derűlátó érvelés? Megváltoztunk-e tehát? Világunk ugyanis tele van olyan háborús és nem háborús erőszakcselekményekkel. amelyeket jogos vagy jogtalan érdekek diktálnak, de amelyekben jelen van. sajnos, a gyűlölet is. Nevezhetjük persze bosszúvágynak, fanatizmusnak vagy szelíden indulatnak, mindegy: olyan lelki kondicionáltság ez, amely — televízió és világturizmus ide vagy oda — nem halt ki belőlünk. De ha kihalt volna? Vajon az indulathiány kizárja-e önmagában egy háború lehetőségét? Vajon a személytelenség, a technikák érzelemmentes szembenállása nem növeli-e inkább a veszélyt? Hiszen a karddal hadakozó katonába, mielőtt ellenfelére suhintott, nem vághatott-e bele a felismerés. hogy „Jé. ez ugyanolyan ember, mint én vagyok?" Abban a vándor anekdotában, amelyben a golyózáportól meglepett katona átkiabál a másik oldalra: ,,Ne lőjetek hé, itt emberek vannak!", nem > ugyanez a felismerés dolgozik-e? Vagy azokban az első világháborús történetekben, amelyek az úgynevezett „lövészárok-barátkozásOkról" szólnak, és Móricz Zsigmondot a Kis Samu Jóska című elbeszélés megírására ihlették? De van-e lehetősége ilyen felismeresre most annak a katonáKatona Judit A tükör A régi, nagy tükörből figyel rám, néz anyám, fehér öt ujja rebben, suhan sötét haján. Ö néz ki a tükörből, arcomat arc fedi. Arcomon másik arc van: elárvult, emberi, ő néz ki a tükörből, én nézek bele, ezüstök foncsorán át villan lázas szeme. Tépem arcom, cibálom, hogy újra lássam őt s rámvigyorog torz maszkom a hű tükör előtt. IMJ nak, aki nem is látja az ellenseget. aki ül egy elektronikus jelzőberendezésekkel zsúfolt bunker mélyén, s akinek — ahogy mondani szoktuk — anynyi a dolga csak, hogy egy gombot megnyomjon? Lehet-e így átkiabálni, hogy: „Hé, itt emberek vannak?" Lehetséges-e így a „lövészárok-barátkozás?" Megváltoztunk-e tehát, illetve van-t jelentősege annak, hogy megváltoztunk vagy sem? Minthogy az ember csak az emberbe vetheti reménységét, nem mondhatunk mást, mint azt, hogy mégiscsak van. Hogy Vonnegut derűlátó érvelése mélyén van valami reményt keltő igazság. Mert az erőszakcselekmények ellenére is igaz. hogv megváltoztunk. Embere valogatja persze. es sok múlik azon, hogy lelki kondicionáltságunk tud-e olyan politikai tömegerővé sűrűsödni, amely a bunkerban ülő katonát örökös munkanélküli ségre készteti. Sok jele van annak. hogy ez a sűrűsödés megkezdődölt. A sokat szenvedett és ismét veszélyeztetett Európa újult erővel tiltakozik. Kormányok diplomatikusan, békeszervezetek hangosan. De a biztonság illúziójában megrendült Amerika is „átkiabál" a stratégák elképzelte frontvonalon. Kilenc államban próbaszavazást rendeznek: akarja-e a lakosság a fegyverek befagyasztását. A kilenc állam lakossága igennel szavaz. Országos közvéleménykutatás: ki helyesli a hadiköítségek növelését? Csak öt százalék helyesli. Aztán itt van mindjárt az ötven Capitóliumbeli republikánus képviselő akciója. ők mint egyikük állította: „emberi felelősségük tudatában" együtt szavaztak az MXrakétarendszer telepítésére szánt egymilliárd dollárom költségvetési keretet elutasító demokrata ellenzékkel, alaposan felboszszantva az új fegyver kifejlesztését szorgalmazó, s most látványosan kudarcot szenvedő kormányzatot. És olvashattuk az úgvnevezett ,.freeze"-nek. a befagvasztási mozgalom egyik aktivistájának nyilatkozatát is: pénz és szervezet nélküli helyi kiskezdemén.vezésként indultak, s már húszmillióan vannak. A lelki kondícióváltás számomra legfrappansabb példáját Vajda Péter, a Népszabadság washingtoni tudósítója mutatta fel. Beszámolt egy bizonyos Roger Molanderről. aki most a békemozgalom egyik élharcosa, éppen azért, mert nemrégen még a Nemzetbiztonsági Tanácsban a nukleáris bombák és rakéták célpontjainak kijelölésével foglalkozott. Most ezt mondja — és mintha az anekdota lövészárkon álkiabáló bakája szólna belőle —: „afnikor egv-egy színes tűt szúrtam a térképen a Moszkva vagy Minszk íeliralú körbe, egyszer csak belém döbbent: és az emberek? Hiszen ott emberek dolgoznak, gyermekek játszanak! Ez a gondolat nem hagyott nyugodni". Vajda Péter azt írja róla: „A végső lökést egy magasszintű fehérházi értekezlet adta meg neki. ahol a Pentagon képviselője arról beszélt, hogy az embereket túlontúl izgatja az atomháború, holott annak következményeit — úcvmond — eltúlozzák, mivel az áldozatok száma nem lenne több félmilliárdnál ...". Molander távozott a kormánv szolgálatából- „Emlékszem. hogv utána sokáig ismételtem magamban e szavakatcsak ötszázmillió ember" Minthogy ebben az ötszázmillióban — vagv ezermillióban', ki tudja ezt kiszámítani? —mi "ppúgv benne volnánk mint Molander, szövetségesnek érezzük őt is, a kilenc állam szavazóit is, a befagyaszlási mozgatom — egyelőre — húszmilliós tömegét is. Minden embert a világon, aki — Kurt Vonnegut derűs ítélete szerint — megváltozott. Mindenkit, aki tudja, hogy ördögök pedig nincsenek. Az ötszáz (vagy ezermilliói ember halála akkora képtelenség, hogy vele szemben csak egy ugyanakkora képtelen reménvt támaszthatunk. E szövetség gvő zelmének reményét. FARAGŐ VILMOS