Délmagyarország, 1983. május (73. évfolyam, 102-127. szám)

1983-05-07 / 107. szám

Szombat, 1983. május 7. 3 Tudomány a termelésért Befejeződött az Akadémia közgyűlése Pénteken zárt üléssel folytatódott a Magyar Tu­dományos Akadémia 143. közgyűlése az MTA várbeli kongresszusi termében. Az ülés Szentágothai Jánosnak, az MTA elnökének bevezető előadásával kezdődött. Tudományos közéletünk mai állapotát elemezve el­mondta, hogy jelenlegi gaz­dasági helyzetünk következ­ményeként a tudomány mű­velésére szánt anyagi erő­források némileg mérséklőd­tek. A tudományos minősítés jelenleg is folyó reformjáról szólva elmondta, hogy a módosított rendszer: úgyne­vezett egységes tudományos továbbképzés is kompro­misszumokat tartalmaz. Tu­domásul kell venni — hang­súlyozta —, hogy az új rendszerre való átállás idő­igényes. Azt kell elérni, hogy a rendkívüli tudomá­nyos teljesítményt minden formális megkötöttségtől függetlenül doktori címmel, kivételesen akár akadémiai tagsággal jutalmazhassanak. Elmondta, hogy a tudomá­nyos akadémia szerveit, tes­tületeit napjainkban mind­inkább bevonják a népgaz­dasági tervezésbe. Ezt követően Pál Lénárd, a Magyar Tudományos Aka­démia főtitkára tartott elő­adást a tudomány tükrében elemezve jelenünk és jö­vőnk helyzetét. Egyebek kö­zött leszögezte, hogy az Akadémiának, mint a hazai tudomány legilletékesebb szervének, elismerten jelen­tős szerepe és növekvő fe­lelőssége van a nemzet tár­sadalmi-gazdasági-kulturá­lis felemelkedését szolgáló kezdeményezésekben és cse­lekvésekben. A nemzetkőzi munkameg­osztásból fakadóan is alap­vető feladat az új tudomá­nyos irányzatok felkarolása, az új viszonyok előkészítése, a mai korlátok feszítése még akkor is, ha ez időn­ként anyagi áldozatokkal, kockázattal, néha-néha ku­darcokkal és népszerűtlen­séggel jár. A tudósoknak tu­datosan kell vállalniuk azt a szerepkört, amelyet egy­egy termelési kultúra tudo­mányos-műszaki megalapo­zása érdekében, az új befo­gadására alkalmas társadal­mi-gazdasági viszonyok ala­kításában szükséges betölte­ni. Az Akadémia főtitkára részletesen szólt az elmúlt két-három évben született néhány olyan kutatásról, amellyel az előrehaladást sikerült szolgálni. Az Akadémia nem keve­set tett a társadalmi és gaz­dasági fejlődés távlatainak, a hosszú távú népgazdasági terv megalapozásának érde­kében. Fontos munka volt az ország agrár-ökológiai képességeinek, jellemzőinek felmérése, a tudományos fejlődés jövőjét bemutató prognózisok elkészítése, s hozzájárultak a kutatók a szociálpolitika tudományos megalapozásához is. A tapasztalatok sok eset­ben azonban még mindig azt mutatják, hogy az ered­mények nem ösztönözték cselekvésre a gyakorlatot. Ennek okainak felderítésé­re külön munkacsoportot hoztak létre. A vizsgálat legfőbb tanulsága: érdek­azonosság nélkül nincs iga­zi együttműködés, nincs in­nováció. Pál Lénárd beszélt a ku­tató-fejlesztő munkában is érvényesülő takarékosságról is. A gazdasági Pondokra adott konstruktív válasz nem a kutatásfejlesztés és különösen az alapkutatás visszafejlesztése, hanem a munka intenzitásának foko­zása a meglevő lehetőségek jobb, gyorsabb és hatéko­nyabb kihasználása, a fel­adatoknak a népgazdaság hosszú- és rövidtávú igé­nyeihez való jobb igazítása. — Népünk és hazánk ér­dekében meg kell védeni ér­tékeinket, s ebből a mun­kából a tudomány munká­sainak is ki kell venniük részüket — mondotta a to­vábbiakban. — A társada­lomtudományi kutatásokkal foglalkozóknak például az eddiginél mélyrehatóbban kell foglalkozniuk a gazda­ságban, a társadalom szer­kezetében és értékrendjé­ben, az életmódban és élet­vitelben végbement válto­zások ideológiai konzekven­ciáival. A társadalmi tudat alakítása és főként a szocia­lista gazdaságpolitika meg­értése és erősítése érdeké­ben szükséges az ideológiát megalapozó marxista elmé­let megfontolt és mérték­tartó továbbfejlesztése is. Szükséges a változásokat tu­dományos alapossággal nyo­mon követni, okait feltárni és világossá tenni, hogy a társadalmi fejlődés objek­tív törvényei szerint a jö­vőben is bekövetkező válto­zásokra, átalakulásokra fel­készülhessünk. Ez a meg­ujulni képes szocializmus nélkülözhetetlen velejárója. A megújulás hordja magá­ban a maradandó értékek, a szocialista vívmányok meg­őrzésének lehetőségét. Annak érdekében, hogy a jelenleg végzett, igen jelen­tós társadalomtudományi kutatások eredményei ki­fejthessék hatásukat, hogy az MSZMP következő kong­resszusának előkészítésében hasznosítani lehessen azo­kat, már a jövő évben le kell fordítani a tudományo­san bizonyított eredménye­ket a politika nyelvére. Ugy vélem, hogy ez a társa­dalomtudományi kutatások megtisztelő, szép feladata — fejezte be előadását Pál Lé­nárd. A tagválasztás után a köz­gyűlés jóváhagyólag tudo­másul vette az Akadémia elnökének és főtitkárának vitaindítóját, illetve tájékoz­tatóját, s az ezzel kapcsola­tos felszólalásokra elhang­zott előadás és az azt kö­vető vita alapián a fonto­sabb teendőkről és ajánlá­sokról. valamint egvéb kér­désekről a közgyűlés hatá­rozatot fogalmazott meg. A határozat elfogadását követően Pach Zsigmond Pál alelnök zárszavával be­fejeződött a Magyar Tudo­mányos Akadémia 143. köz­gyűlése. Tanácskozás az új szervezeti formákról Az 1982 eleje óta meg­alakult kisvállalkozásom _ a várakozásnak megfelelően, jól működnek, kiegészítik a nagyvállalati és a szövetke­zeti szervezeti rendsaert. Ed­dig 13 ezer új szervezet ala­kult, több mint 60 ezer dol­gozó közreműködésével. Mintegy háromnegyed ré­szük ipari és építőipari munkát végez. Lényeges jel­lemző'ük, hogy az. ebben a bályai elsősorban a rendel­kezésre álló termelési té­nyezők kihasználásának ha­tékonyabbá tételét, a lakos­ság igényeinek ösztönzik. A tapasztalatok azt bizo­nyítják. hogy a kisüzemi szervezetekben általában ha­tékony munka folyik. Az itt előállított termékek és szol­gáltatások — közvetve vagy közvetlenül — hozzájárul az szervezeti keretben dolgozók ellátás javításához. Ám kétharmada megtartotta ko­rábbi munkaviszonyát — egyebek mellett erről be­szélt Hetényi István pénz­ügyminiszter az új szerve, zeti formák feladatairól és működési tapasztalatairól pénteken Budapesten kezdő­dött kétnapos tanácskozáson. A miniszter hangsúlyozta: bór a kisvállalkozás sok vo­natkozásban nem új — hi­szen a mezőgazdaságban és a kis.parban már kellő "ta­pasztalatokat is szereztek —. mégis kevés gazdaságpoliti­kai döntés foglalkoztatta ennyire a közvéleményt. Egyebek mellett azért, mert az új formák meglehe­tősen rugalmasak, például vállalati gazdasági munka­közösségek eddigi működése ellentmondásokat is felszín­re hozott; az egyéni kezde­ményezésen alapuló kis szer­vezetekben és a hagyomá­nyos vállalati rendszerben kétfajta érdekeltség érvénye­sül Hetényi István hangsú­lyozta : valós feszültségek igazából csak akkor kelet­kezhetnek. ha a teljesítmé­nyekkel arányban nem álló. és a vállalat hasznát nem növelő munkáért fizetnek jövedelmet. Ennek elkerü­léséhez nem a központi irá­nyítástól kell várni a segít­séget,, hanem a vállalat ve­zetésének és kollektívájának kell felszámolnia ezt az el­az egyetemeken folyó szer­ződéses munka is. A pénzügyminiszter a kis­vállalkozások jövőjéről szól­kielégítését va rámutatott: várhatóan azok a megoldások terjed­nek maid el. amelyek anél­kül képesek a fejlődésre, hogy az irányító és felügye leti szervek felettük — egye­di korlátozásokkal vagy mentesítésekkel — rendsze­resen gyámkodnának. Ez vi­szont a gazdaságirányítástól azt követeli, hogv a szerve­zetek „önmozgásra" való hajlamát serkentse, s ezek a szervezetek a piac impulzu­sainak, a gazdasági szerep­lők törekvéseinek megfele­lően alakulhassanak ki és tevékenységükben ne az igazgatási szabályok legye­nek a meghatározóak. Az Országos Vezetőképző Központ tanácskozása a plenáris ülés után szekciók­ban folytatta munkáját. Képviselők a jog­szabályokról A jogszabályok előkészíté­sével kapcsolatos társadalmi viták tapasztalatait tűzte na­pirendre az országgyűlés jo­gi, igazgatási és igazságügyi bizottsága pénteken, a Par­lamentben tartott ülésén. Mi­ként dr. Gajdócsi István, a bizottság elnöke utalt rá: a témaválasztást az tette szükségessé, hogy a képvi­selői vélemények is segít­sék teljessé és reálissá, a további feladatokra is uta­lóvá tenni az igazságügy-mi­niszternek rövidesen a kor­mány elé terjesztendő je­lentését e témáról. A bizottsági munkaülés vitaanyagát az Igazságügyi Minisztérium tájékoztatója jelentette, amelyet dr. Pet­rik Ferenc igazságügyminisz­ter-helyettes kommentált a képviselőknek. Általában be­vált a jogszabály-előkészítő társadalmi viták immár hét­éves gyakorlata. E viták a szocialista demokratizmus érvényesülésének fontos le­hetőségévé, területévé vál­tak. Kitűnt a bizottsági vitá­ból az is. hogy a jogsza­bály-előkészítés ilyen tár­sadalmi formáival az eddi­gieknél is hathatósabban lehetne élni. Például azál­tal, hogy a paragrafusok elő­készítői még körültekintőb­ben válasszák ki azokat a tervezeteket, amelyeket szé­lesebb körű fórumokon, vagy éppenséggel úgynevezett ré­tegtanácskozásokon vitatnak meg a jogszabályok „cím­zettjeivel": az állampolgá­rokkal. Jó lenne — fogal­maztak többen is —, ha na­gyobb nyilvánosságot kapna a tömegtájékoztatásban is a jogalkotásban megvalósuló társadalmi közreműködés. Hasznosnak tűnne, hogy a tervezett jogszabályok fon­tosabb téziseit, szövegezését például már a sajtó hasáb­jairól előzetesen megismer­hessék a viták résztvevői. Többen megerősítették Lé­vai Tibornak, a legfőbb ügyész helyettesének szava­it: ha az állampolgárok lát­ják a maguk gondolatait is tükröződni az új jogszabá­lyokban, később nagyobb ambícióval kiveszik részüket a végrehajtásból is. Takarékosság? N em azért példálózom hazaival, mert minden cigány a maga lovát dicséri, de manapság, hogy napilap­jaink ára egyetlen darab (nem csomó, darab!) ko­rai retekével ér föl, ami ráadásul pudvás, élek a gyanú­perrel, kizökkent valami az értékfogalmaink körül. Sze­münkre vethetnék persze, olykor bizony pudvásak a lapok is, csak hát most másról dallanék, hisz ebből a kikötő­ből evezhetnénk még más vizekre. Tudniillik a társadalom különböző halásztanyáin elvégzett munkának fontossága, értéke sincs megnyugtató összhangban az anyagi megbe­csülésével, ez a harmóniarendszer is jó néhány hamis ak­kordot fog. de hát maradiunk az egyszerűbb, kézzel fog­hatóbb dolgoknál, melyeknek szálai nem vezetnek túl messzire, voltaképpen alig gubancosak, hamar fölfejtheti a józan paraszti ész. Márpedig nem meddő szócséplés éppen a józan pa­raszti észre apettálni az ésszerű takarékosság elméletének és gyakorlatának ellentmondásai kapcsán. Jó ideje kido­boltattuk. elég a fe'előtlen gazdálkodásból, tessék beosz­tással élni. munkahelyen mindenképpen, de odahaza sem árt érzékenyebben ügyelni arra. mi is történik körülöt­tünk az országban, a világban. Ahhoz, méretezni vágyain­kat. amivel az anvaei képességünk fölér, addig nvúitóz­kodni amíg a takarónk ér. Beruházás, anvag- és eszköz­gazdálkodás munkafegyelem. helső átszervezések, önállóbb tervezés, érdekeltség, piackutatás. minőségszempontok a mennyiségi mutatók hajszolása helygtt. vm-senvlcénosség külföldön — messze sorolhatnánk közhelyeit népgazdasá­gunk mozgásformáinak, melyeknek szigorú belső o<"-snesR •'mmár az ésszerűség, a takarékosság. Külön is. eevüftasen is, az ésszerű takarékossá<*. honnan a jelző éooolv lénye­ges, mint a jelzett szó. Máskülönben kibicsaklik. könnven visszáiára fordul a program. Mert mondjuk az egészségre kockázatos takarékosság ésszerűtlen: arra semmi szükség, hogy nappali fényárban úszó irodákban naphosszat égjen a villany, de pusztán takarékossági megfontolásokból az árammal spórolni akkor és ott, ahol a precizitáshoz kell a fény. értelmetlen, haszontalan, egyként károsultja a dol­gozó és a munka minősége. S bármily furcsa, támadnak j effajta példákat sem nélkülöző konfliktusok bőven, hát még olyanok, ahol a takarékosság ésszerűtlensége nem azon nyomban, napra készen tetszik föl, hanem menet közben, a munka folyamatában, ahol holnap vagy holnap­után derül csak ki, amit fillérekért nyerhetünk a réven, kamatostul vész el a vámon. Ilyen a tudományos kutató­intézeteket sújtó korlátozás, hogy csökkentették a külföld­ről érkező szakmai folyóiratokat, hogy maximálták (pon­tosabban minimálták) a kiutazó kutatók számát — me­lyekről utóbb gyakorta hangzanak el rosszalló megjegyzé­sek, de szóba kerültek minap Aczél Györgynek, a párt Politikai Bizottsága tagjának, a KB titkárának szegedi, egyetemi látogatásakor is. Az aktívaértekezleten Áczél György szellemes hasonlattal kanyarodott vissza rá: annyi pénzünknek mindig lennie kell. hogy ne együk föl saját jövőnket. S valóban erről van szó. A szemellenzős takaré­kosság nem takarékosság, az ésszerűtlen spórolás: pocséko­lás. Mert legjobb szándékaink ellenében hat, midőn be­szűkítjük a szellemi energia föltöltő csatornáit, melv ener­gia arra hivatott, hogv a holnapok életvitelét, ritmusát, anyagi képességeit biztosítsa, a megélés, túlélés és kibon­takozás lehetőségeit garantálja. Midőn a fától nem látjuk az erdőt. P aradox módon merőben ellentétes megnyilatkozást hallottam a minapi rádiós interjú során egy ismert írótól. A szellemi tőke viszonylagos devalvációjának veszélyeire figyelmeztetett, azért viszonylagosra, mert mindennek megy föl az ára. csak a könyvnek nem. vagy alig. Panaszkodott, milyen olcsó a könyv (!?). s napjaink­ban. mikor az érték egyre csalhatatlanabb fokmérőjének hivalkodik, mi mennyibe került — vagyis hát az lesz aí érték ami kellőképpen drága, tehát a látszat manipulálja a valóságot — Gábriel Marquez Száz év magányát ná­lunk Magyarországon potom forintokért-fillérekért hozzá­férhetővé tenni azokban az órákban is. hogv a szerző No­bel-díját veszi át éppen, luxusnak számít. Mármint a ke­reslet-kínálat mindent elsöprő farkastörvényei szerint. Az okfejtés tulajdonképpen csak első hallásra csapott meg, éppen egy író szájából — aztán rá kellett jönnöm, szelle­mi érdekvédelem az. Szenvedélyes, jogosan elfogult, be­lülről fogalmazott, indulataiban megérthető. Hiszen hát szellemi tőkénk talán a leginkább kiszolgáltatott irnnap­ság annak — a fenti példák vallanak rá —. hogv ralf\ kezdjenek spórolni, arról támadjék rögvest a takarékossá reflexe. Persze, nem az ésszerű takarékossá eé . . . Nikolényi István bíÉSt tartott a SZOT elnöksége Készülés a nyárra A Szakszervezetek Orszá­gos Tanácsának elnöksége pénteken ülést tartott. Meg­tárgyalta a szakszervezeti mozgalomnak az ifjúság kö­rében végzett munkáját, a továbbfejlesztés lehetőségeit, és úgy határozott, hogy a kérdést — tekintettel an­nak fontosságára és társa­dalmi jelentőségére — a Szakszervezetek Országos Ta­nácsának legközelebbi ülé­se, elé terjeszti állásfoglalás­ra. Tárgyalta továbbá az 1984. évi üdültetéssel ösz­feltétlenül kényszerite- lentmondást. Az új szerve­nek a korábbi munka fel" adására, de ugyanakkor az erők összefogásának, kollek­tív munka végzésének úi formáit is kibontakoztatják és nagv teret engednek a szellemi tevékenységnek is. A kisvállalkozások új sza­zeti formák működése több olyan kérdést is felvetett, amelyeket a szabályok ki­dolgozásánál korábban nem vettek figyelembe, Ilyen például az egyes nem ter­melő szolgáltatások ügye és r Uj artézi kutak Szegeden Csaknem félmilliárdos költséggel ú j vízmű épül Sze­geden, a városközponttól ti­zenöt kilométerre, olyan te­rületen. ahol még bőségesen találhatók a mélyben jó mi­nőségű vízkészletek. A nagy­szabású munka fontos sza­kaszához érkezett: befejez­ték. a tervbe vett tizenkét artézi kút fúrását; ezek 300 —500 méteres mélységből hozzák majd felszínre a vi­zet. Épül már az egy méter átmérőjű betoncső távveze­ték is. Az új vízmű építését két év múlva fejezik be, et­től kezdve napi húszezer köbméterrel több víz jut majd a városnak. szefüggő kérdéseket, az egyes üdülési típusokkal kapcsola-1 tos költségek és az üdülés-1 ben részt vevők létszáma- | nak alakulását. i Az elnökség áttekintette a szocialista brigádok válla­lati tanácskozásainak tapasz­talatait összegező tájékoztató jelentést, és úgy foglalt ál­lást, hogy az abban rög­zített észrevételeket, javasla­tokat hasznosítani fogják a szocialista brigádvezetők má­jus 28-án megrendezésre ke­rülő VI. országos tanács­kozásának munkájában és dokumentumaiban. A testület megtárgyalta és elfogadta a jogsegélyszolgálatok helyze­téről. továbbfejlesztésük le­hetőségeiről készült előter­jesztést. és megállapította: a szakszervezeti jogsegélyszol­gálatok — a megalakításra kötelezően előírt területeken — létrejöttek és előírás sze­rint, folyamatosan működ­nek. Tevékenységüket nagy társadalmi figyelem, elis­merés övezi. Az Országos Vízügyi Hi­vatal vízellátási és csator­názási főosztályának veze­tői pénteken sajtótájékozta­tón ismertették a nyári víz­fogyasztási igények kielégí­tésére tett előkészületeket, a közüzemi közművek csak­nem 40 ezer dolgozójának tevékenységét. Hangsúlyoz­ták, hogy az ország vízháló­zata és a vezetékkel ellátott fogyasztók száma a vízmű­vek teljesítményénél gyor­sabban bővült, ám ennek el­lenére sem várható több el­látási zavar, mint egy évvel ezelőtt. A múlt óv májusá­tól újabb 79 településen épült vízmű, 670 kilométer hosszúságban vezetékhálózat, amely 112 ezer lakost jut­tat egészséges ivóvízhez. A korábban közművesített te­lepüléseken további. csak­nem kétezer kilométer hosz« szú új hálózatot létesítettek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom