Délmagyarország, 1983. május (73. évfolyam, 102-127. szám)

1983-05-01 / 102. szám

h\mo 'yt; VILÁG PROLETÁRJAIfEGYESÜLJETEK! DELMA6YAR0RSZAŰ 73. évfolyam 102. szám 1983. május 1., vasárnap Ára: 1,80 forint •áífíf ,' < "áj,1 A M • • Ünnepi köszöntő Gazdag a mai program Ünnepi zászlódíszben az ország május elsején. A ha­gyományokhoz híven felvo­nulással, gazdag politikai, kulturális és sportprogra­mokkal ünnepelünk ezen a napon. Budapesten 10 órakor kezdődik a diflgozók felvo­nulása, s a nyitóképben öt­ezer fiatal vesz részt. A fő­város munkásai kilenc osz­lopban menetelnek el a Hő­sök terén, a dísztribün előtt, makettekkel bemutatva a kerületek legnagyobb gyárai­nak jellemző termékét. A tri­bünön helyet foglalnak az ország párt-, állami, szak­szervezeti vezetői, külföldi vendégek és a munkában élenjáró dolgozók képviselői. Jelentős program lesz a fő­városban a Népszabadság fóruma, ahol a közönség kérdéseire dr. Faluvégi Ba­jos, a Minisztertanács elnök­helyettese, az Országos Terv­hivatal elnöke, dr. Juhár Zoltán belkereskedelmi mi­niszter, Borbély Gábor, a budapesti pártbizottság tit­kára, Buda István államtit­kár, az OTSH elnöke, és dr. Csehák Judit, a SZOT titká­ra, valamint a szerkesztőség képviselői válaszolnak. Szegeden reggel fi órától zenés ébresztő köszönti a város lakosságát. Az ünnepi felvpnulás reggél 9 órakor kezdődik a Széchenyi téren, ahol a dísztribün előtt elvo­nuló dolgozókat a megye és a város párt-, állami és tár­sadalmi vezetői köszöntik. Gyülekezés a város három pontján lesz. A Kossuth La­jos sugárútnak az Anna­k úttól a Nagykörútig ter­jedő szakaszán és a környe­ző utcákban a város üzemei­nek. vállalatainak és ter­melőszövetkezeteinek képvi­selői. a Lenin körútnak az Anna-kúttól a Komócsin Zoltán térig terjedő szaka­szán az általános és közép­iskolások, valamint a spor­tolók, a Lenin körútnak az Anna-kúttól a Dugonics térig eső részén pedig felsőokta­tási intézmények és a város kisebb üzemeinek, intézmé­nyeinek dolgozói készülnek fel az indulásra. A felvonu­lás útvonala valamennyi gyülekezőhelyről az Anna­kút érintésével a Széchenyi tér középző sétányán álló dísztribün előtt vezet el, majd a régi hídon át mehet­nek a gyalogosok az újsze­gedi majálisra. A felvonulás a Himnusz elhangzása után a sportisko­lások nyitógyakorlatával kez­dődik. melyet a néptáncosok bemutatója követ. Az előre­láthatólag negyed 11-kor be­fejeződő felvonulás után megkezdődik az újszegedi parkban a hagyományos ma­jális. Újszegeden 11 órakora Sportcsarnok előtti játszóté­ren, a Vidám Park mellett térzene kösznti az odaérke­zőket, s ugyanebben az idő­ben a város másik két pont­ján is fúvószenekarok szó­rakoztatják az ünneplő dol­gozókat: a Sportcsarnok előtt az Ady-kollégium fia­talokból álló fúvószenekara, a Széchenyi téren a munkás­őregyüttes, a Dugonics té­ren pedig a MÁV fúvósze­nekara ad térzenét. Délután 3 órakor néptáncegyüttesck­nek rendeznek találkozót az újszegcdi szabadtéri színpa­don. A műsorban a Szeged Táncegyüttes gyermekcso­portja után föllép a DÉLÉP Napsugár, a JATE Olajbá­nyász Táncegyüttes, vala­mint a bajai Csitanyica nem­zetiségi táncegyüttes. A liget területén egész napos majá­lis látnivalóiban gyönyör­ködhetnek a szórakozni vá­gyók. A Vidám Park válto­zatos programot ad a gyer­mekeknek, a Sportuszodában pedig ünnepi úszóverseny lesz. A szegedi járásban is ké­szülnek május elseje köszön­tésére. Valamennyi község­ben ünnepi felvonulással egybekötött megemlékezése­ket tartanak, melyet színes sport- és kulturális műso­rokkal változatossá tett egész napos majális követ. Május elseje előestéjén, tegnap Virizlay Gyula, a SZOT titkára a rádióban és a televízióban ünnepi köszöntőt mondott. Kedves nézők, rádióhallgatók, barátaim! A munkásosztály legnagyobb nemzetkö­zi ünnepére készülünk. Az előestén kö­szöntöm Önöket pártunk, az Elnöki Ta­nács, a kormány és a szakszervezetek ne­vében. Sajátos ünnep május elseje. A munka és az emberi méltóság szülte, s így az esz­tendő legszebb napjaként él bennünk. Igaz, az első budapesti nagygyűlés óta az ünnep jellege formálódott, alakult, de tar­talma változatlan: ma is a békéért, a tisz­tességes emberi életért, és a munkáért harcoló dolgozók seregszemléje. Aligha lehet megállapítani, hányan ün­nepelnek ma szerte a világon. De annyi bizonyos, hogy az idei május elsején bo­rultabb a világ égboltja, a dolgozó töme­gek szándékosan megrontott világpolitikai légkör és a vele együttjáró gazdasági vál­ság fenyegetettségében ünnepelnek^ Hiszen bármilyen is legyen a helyzet, a munka, az alkotás tartja fönn és neme­síti az emberiséget. E meggyőződéssel kö­szöntjük mindazokat, akik töretlenül küz­denek, dolgoznak és hisznek a köznapok munkás erejében. Hívunk mi is mindenkit május elsején ünnepelni. Köszönet illeti az előttünk járó nem­zedékeket, a nyugdíjasokat, a veteránokat, hiszen az ő munkával töltött életútjuk vezetett el a mához.. Közük van minden eredményhez, amiríek ma örülhetünk. Épületekben, hidakban, tervekben, alko­tásokban él tovább munkálkodásuk. Mi sem és a mai ifjúság sem lehet tétlenebb, elődjeinek példája nyomán már erősebb szívvel és akarattal haladhatunk minden május elsejék céljai felé. De ezen a világünnepen nemcsak a teg­napokra emlékezünk," hanem a mára s a holnapra is tekintünk. Hagyományaink céljaink és eszméink erejének tudatában derűlátók vagyunk, hiszen a világ dolgo­zói és a magyar dolgozók nem először ün­neplik nehéz körülmények között a mun­ka nagy ünnepét. Hazánk is többször volt nehéz helyzetben az elmúlt harmincnyolc év során. A döntő, a meghatározó azonban min­dig, és most is, a dolgozó emberek cselek­vő magatartása volt. Semmivel sem he­lyettesíthető az elszántság és akarat, amellyel fölülemelkedhetünk a politikai és gazdasági nehézségeken. E küzdelemben embermilliók fegyelmezett, örök tüntetés­sel fölérő munkálkodása visz előre. Kétségtelen, hogy a gazdasági helyzet kihívásai egyre keményebbek, s nap mint nap munkára, a figyelem és a fegyelem összpontosítására késztetnek bennünket. Felszabadulásunk óta talán még sohasem volt olyan égetően nagy szükség az öntu­datos munkálkodásra, mint napjainkban. Ezt vállaljuk is, hogy megőrizzük mind­azokat az eredményeket, amelyeket a ma­gunkénak mondhatunk. Tudnunk kell, hogy fejlődésünk feltételeit megteremteni, megóvni, gondjainkat megszüntetni ne­künk. magunknak kell. Öriási feladat ez, tiszteletre méltó, nagy és különleges vál­lalkozás. A gondolkodás és a gyakorlat régi, avult formáival ez a feladat nem is oldható meg. Mindannyiunk élete, egész társadalmunk négy évtizedes útja a ne­hézségek, az eredmények összefonódásá­ban haladt előre, most minden vonatko­zásban újítanunk kell! S mi képesek va­gyunk a megújulásra. Éppen, mert fölis­mertük, hogy csak az eddiginél is jobb munkával, nagyobb áldozatokkal, fokozot­tabb erőfeszítésekkel juthatunk előbbre. A legfontosabb, hogy a dolgozók a gya­korlatban érezzék azt. hogy ami orszá­gunkban történik, az őértük. az érdekük­ben és velük együtt történik. Nincsen csodaszer egyéni vágyaink és társadalmi haladásunk elősegítésére, csak az, amit most ünneplünk: a munka. E közös tevékenységében egyetlen lel­kiismeretes dolozó emgber sem pótolható! Terveink is csak úgy valósíthatók meg. ha a maga helyén mindenki maradékta­lanul eleget tesz vállalt feladatának. Ha ez így van, abból az is következik, hogy a jó, a hatékony és tisztességes munkát övezze elismerés. A becsülettel helytálló dolgozók — és ők vannak többségben! — ezt teljes joggal el is várják. Ahogyan azt is, hogy az ő lelkiismeretes tevékenysé­gük, odaadásuk legyen a példaadó. A fe­gyelmezetlenség, felelőtlenség eltűrése közérdeket sért. Mindennek a minden­napos összhangja biztosítja, hogy népünk minden rétege megértse, magáénak érez­ze politikánkat. Az ünnepen is szólni kell arról, hogy a munka és az életszínvonal elválasztha­tatlan fogalmak, melyek már az ünnep születését is meghatározták. Amikor ar­ról szólunk, hogy a cél: a már megszer­zett életszínvonal megtartása, igazában magáról a munkáról beszélőnk. Vagyis arról szólunk, hogy miként dolgozunk, kellő felelősséggel érezzük-e át: a ránk­bízott feladatok mit jelentenek a gazda­ságnak, tudjuk-e valamennyien tenniva­lóinkat? A cél nem változott. Van mit megvé­denünk, közel négy évtized tanúsítja, hogy munkánk gyümölcsöző volt. Ered­ményeink megtartásának egyetlen útja van: a fejlődés. Nem tesz jó szolgálatot, aki bármilyen vonatkozásban is konzer­válni akarja a régit. Az emberiség is gyors tempóban halad előre. Mi életünk során tartósan először kerültünk a tár­sadalmi haladás élenjárói sorába. Ránk nem vár, hozzánk nem igazodik a világ, nekünk kell lépést tartani gyorsuló hala­dásával. A felmért erők azt mutatják: erre is vannak még tartalékaink! Mind­ezekből az következik, hogy tudnunk kell: a munkában nem korlátok, hanem jó irányba vezető utak várnak ránk. Elsőbb­séget kell biztosítani az újat hozó törek­véseknek. Sem a kicsinyesség, sem a bürokrácia, sem a ragaszkodás a megszokotthoz nem állhatja útját ennek, az egyetlen reális és értékes törekvés megvalósulásának. Ahogyan elválaszthatatlan a munka ered­ménye és az életszínvonal, úgy az alkotó­munka és a béke is feltételezik egymást. Mondhatjuk: édestestvérek. Alkotni, gyarapodni, fejlődni csak bé­kében lehetséges. Az embert hiába fűti a teremtés vágya, hiába hevítik a legne­mesebb célok, ha nincs béke. Az embe­riségnek sok közös ügye van, de a leg­lényegesebb közös ügy és óhaj: a béke. Nincs is olyan ország a világon, ahol mind erőteljesebben ne hallatnák szavu­kat a békemozgalom aktivistái. Hangjuk egyre messzebb hangzó, mert nem fenye­gette még az emberiséget tragikusabb és pusztítóbb veszély, mint a nukleáris há­ború! Minden értelmes, az értelmet és az ed­dig létrehozott közös értékeket féltő em­ber döbbenten hallgatja a „korlátozott" és az „elhúzódó", valamint a más hábo­rús „elméletekről" érkező híreket. Mind­ezek ellen tiltakozik az emberi értelem! Nem lehet így játszadozni százezrek és milliók — valójában az emberiség — életével. Szerencsére van erő a háború és a hó­dító törekvések megfékezésére. Nagyvo­nalú és felelősségteljes készség formájá­ban is. A Szovjetunió egyoldalúan köte­lezettséget vállalt, hogy nem alkalmaz elsőnek atomfegyvert. A megfékezésre van elég visszarettentő erő is. Ez a béke biztosítéka, s annak feltétele, hogy az ember méltón kiteljesíthesse önmagát es megvalósíthassa céljait. Európa érzékeny. A világ csakúgy. De ma mindennél jobban kell tudnunk, hogy a béke azonos az élettel, a hivatással, a mindennapi kenyérrel. Ezen a májusi ünnepen jó pihenést, kellemes kikapcsolódást kívánok minden dolgozonak. hazánk minden polgárának. Kívánom, hogy az ünnep fölemelő pilla­natai adjanak újabb erőt és lendületet közös munkánk további folytatásához. A Parlament előtt és a Gellérthegyen Máj us elseje, a nemzet- katonai tiszteletadás köze- magyar nemzeti lobogót és közi munkásmozgalom nagy pette felvonták az Állami ünnepe tiszteletére szómba- Zászlót. ton, tegnap, a Parlament Ugyancsak tegnap, katonai - — előtti Kossuth Lajos téren tiszteletadással vonták lel a szabadulási Emlékműnél munkásmozgalom vörös zászlaját a gellérthegyi Fel-

Next

/
Oldalképek
Tartalom