Délmagyarország, 1983. május (73. évfolyam, 102-127. szám)

1983-05-01 / 102. szám

h\mo 'yt; VILÁG PROLETÁRJAIfEGYESÜLJETEK! DELMA6YAR0RSZAŰ 73. évfolyam 102. szám 1983. május 1., vasárnap Ára: 1,80 forint •áífíf ,' < "áj,1 A M • • Ünnepi köszöntő Gazdag a mai program Ünnepi zászlódíszben az ország május elsején. A hagyományokhoz híven felvonulással, gazdag politikai, kulturális és sportprogramokkal ünnepelünk ezen a napon. Budapesten 10 órakor kezdődik a diflgozók felvonulása, s a nyitóképben ötezer fiatal vesz részt. A főváros munkásai kilenc oszlopban menetelnek el a Hősök terén, a dísztribün előtt, makettekkel bemutatva a kerületek legnagyobb gyárainak jellemző termékét. A tribünön helyet foglalnak az ország párt-, állami, szakszervezeti vezetői, külföldi vendégek és a munkában élenjáró dolgozók képviselői. Jelentős program lesz a fővárosban a Népszabadság fóruma, ahol a közönség kérdéseire dr. Faluvégi Bajos, a Minisztertanács elnökhelyettese, az Országos Tervhivatal elnöke, dr. Juhár Zoltán belkereskedelmi miniszter, Borbély Gábor, a budapesti pártbizottság titkára, Buda István államtitkár, az OTSH elnöke, és dr. Csehák Judit, a SZOT titkára, valamint a szerkesztőség képviselői válaszolnak. Szegeden reggel fi órától zenés ébresztő köszönti a város lakosságát. Az ünnepi felvpnulás reggél 9 órakor kezdődik a Széchenyi téren, ahol a dísztribün előtt elvonuló dolgozókat a megye és a város párt-, állami és társadalmi vezetői köszöntik. Gyülekezés a város három pontján lesz. A Kossuth Lajos sugárútnak az Annak úttól a Nagykörútig terjedő szakaszán és a környező utcákban a város üzemeinek. vállalatainak és termelőszövetkezeteinek képviselői. a Lenin körútnak az Anna-kúttól a Komócsin Zoltán térig terjedő szakaszán az általános és középiskolások, valamint a sportolók, a Lenin körútnak az Anna-kúttól a Dugonics térig eső részén pedig felsőoktatási intézmények és a város kisebb üzemeinek, intézményeinek dolgozói készülnek fel az indulásra. A felvonulás útvonala valamennyi gyülekezőhelyről az Annakút érintésével a Széchenyi tér középző sétányán álló dísztribün előtt vezet el, majd a régi hídon át mehetnek a gyalogosok az újszegedi majálisra. A felvonulás a Himnusz elhangzása után a sportiskolások nyitógyakorlatával kezdődik. melyet a néptáncosok bemutatója követ. Az előreláthatólag negyed 11-kor befejeződő felvonulás után megkezdődik az újszegedi parkban a hagyományos majális. Újszegeden 11 órakora Sportcsarnok előtti játszótéren, a Vidám Park mellett térzene kösznti az odaérkezőket, s ugyanebben az időben a város másik két pontján is fúvószenekarok szórakoztatják az ünneplő dolgozókat: a Sportcsarnok előtt az Ady-kollégium fiatalokból álló fúvószenekara, a Széchenyi téren a munkásőregyüttes, a Dugonics téren pedig a MÁV fúvószenekara ad térzenét. Délután 3 órakor néptáncegyüttescknek rendeznek találkozót az újszegcdi szabadtéri színpadon. A műsorban a Szeged Táncegyüttes gyermekcsoportja után föllép a DÉLÉP Napsugár, a JATE Olajbányász Táncegyüttes, valamint a bajai Csitanyica nemzetiségi táncegyüttes. A liget területén egész napos majális látnivalóiban gyönyörködhetnek a szórakozni vágyók. A Vidám Park változatos programot ad a gyermekeknek, a Sportuszodában pedig ünnepi úszóverseny lesz. A szegedi járásban is készülnek május elseje köszöntésére. Valamennyi községben ünnepi felvonulással egybekötött megemlékezéseket tartanak, melyet színes sport- és kulturális műsorokkal változatossá tett egész napos majális követ. Május elseje előestéjén, tegnap Virizlay Gyula, a SZOT titkára a rádióban és a televízióban ünnepi köszöntőt mondott. Kedves nézők, rádióhallgatók, barátaim! A munkásosztály legnagyobb nemzetközi ünnepére készülünk. Az előestén köszöntöm Önöket pártunk, az Elnöki Tanács, a kormány és a szakszervezetek nevében. Sajátos ünnep május elseje. A munka és az emberi méltóság szülte, s így az esztendő legszebb napjaként él bennünk. Igaz, az első budapesti nagygyűlés óta az ünnep jellege formálódott, alakult, de tartalma változatlan: ma is a békéért, a tisztességes emberi életért, és a munkáért harcoló dolgozók seregszemléje. Aligha lehet megállapítani, hányan ünnepelnek ma szerte a világon. De annyi bizonyos, hogy az idei május elsején borultabb a világ égboltja, a dolgozó tömegek szándékosan megrontott világpolitikai légkör és a vele együttjáró gazdasági válság fenyegetettségében ünnepelnek^ Hiszen bármilyen is legyen a helyzet, a munka, az alkotás tartja fönn és nemesíti az emberiséget. E meggyőződéssel köszöntjük mindazokat, akik töretlenül küzdenek, dolgoznak és hisznek a köznapok munkás erejében. Hívunk mi is mindenkit május elsején ünnepelni. Köszönet illeti az előttünk járó nemzedékeket, a nyugdíjasokat, a veteránokat, hiszen az ő munkával töltött életútjuk vezetett el a mához.. Közük van minden eredményhez, amiríek ma örülhetünk. Épületekben, hidakban, tervekben, alkotásokban él tovább munkálkodásuk. Mi sem és a mai ifjúság sem lehet tétlenebb, elődjeinek példája nyomán már erősebb szívvel és akarattal haladhatunk minden május elsejék céljai felé. De ezen a világünnepen nemcsak a tegnapokra emlékezünk," hanem a mára s a holnapra is tekintünk. Hagyományaink céljaink és eszméink erejének tudatában derűlátók vagyunk, hiszen a világ dolgozói és a magyar dolgozók nem először ünneplik nehéz körülmények között a munka nagy ünnepét. Hazánk is többször volt nehéz helyzetben az elmúlt harmincnyolc év során. A döntő, a meghatározó azonban mindig, és most is, a dolgozó emberek cselekvő magatartása volt. Semmivel sem helyettesíthető az elszántság és akarat, amellyel fölülemelkedhetünk a politikai és gazdasági nehézségeken. E küzdelemben embermilliók fegyelmezett, örök tüntetéssel fölérő munkálkodása visz előre. Kétségtelen, hogy a gazdasági helyzet kihívásai egyre keményebbek, s nap mint nap munkára, a figyelem és a fegyelem összpontosítására késztetnek bennünket. Felszabadulásunk óta talán még sohasem volt olyan égetően nagy szükség az öntudatos munkálkodásra, mint napjainkban. Ezt vállaljuk is, hogy megőrizzük mindazokat az eredményeket, amelyeket a magunkénak mondhatunk. Tudnunk kell, hogy fejlődésünk feltételeit megteremteni, megóvni, gondjainkat megszüntetni nekünk. magunknak kell. Öriási feladat ez, tiszteletre méltó, nagy és különleges vállalkozás. A gondolkodás és a gyakorlat régi, avult formáival ez a feladat nem is oldható meg. Mindannyiunk élete, egész társadalmunk négy évtizedes útja a nehézségek, az eredmények összefonódásában haladt előre, most minden vonatkozásban újítanunk kell! S mi képesek vagyunk a megújulásra. Éppen, mert fölismertük, hogy csak az eddiginél is jobb munkával, nagyobb áldozatokkal, fokozottabb erőfeszítésekkel juthatunk előbbre. A legfontosabb, hogy a dolgozók a gyakorlatban érezzék azt. hogy ami országunkban történik, az őértük. az érdekükben és velük együtt történik. Nincsen csodaszer egyéni vágyaink és társadalmi haladásunk elősegítésére, csak az, amit most ünneplünk: a munka. E közös tevékenységében egyetlen lelkiismeretes dolozó emgber sem pótolható! Terveink is csak úgy valósíthatók meg. ha a maga helyén mindenki maradéktalanul eleget tesz vállalt feladatának. Ha ez így van, abból az is következik, hogy a jó, a hatékony és tisztességes munkát övezze elismerés. A becsülettel helytálló dolgozók — és ők vannak többségben! — ezt teljes joggal el is várják. Ahogyan azt is, hogy az ő lelkiismeretes tevékenységük, odaadásuk legyen a példaadó. A fegyelmezetlenség, felelőtlenség eltűrése közérdeket sért. Mindennek a mindennapos összhangja biztosítja, hogy népünk minden rétege megértse, magáénak érezze politikánkat. Az ünnepen is szólni kell arról, hogy a munka és az életszínvonal elválaszthatatlan fogalmak, melyek már az ünnep születését is meghatározták. Amikor arról szólunk, hogy a cél: a már megszerzett életszínvonal megtartása, igazában magáról a munkáról beszélőnk. Vagyis arról szólunk, hogy miként dolgozunk, kellő felelősséggel érezzük-e át: a ránkbízott feladatok mit jelentenek a gazdaságnak, tudjuk-e valamennyien tennivalóinkat? A cél nem változott. Van mit megvédenünk, közel négy évtized tanúsítja, hogy munkánk gyümölcsöző volt. Eredményeink megtartásának egyetlen útja van: a fejlődés. Nem tesz jó szolgálatot, aki bármilyen vonatkozásban is konzerválni akarja a régit. Az emberiség is gyors tempóban halad előre. Mi életünk során tartósan először kerültünk a társadalmi haladás élenjárói sorába. Ránk nem vár, hozzánk nem igazodik a világ, nekünk kell lépést tartani gyorsuló haladásával. A felmért erők azt mutatják: erre is vannak még tartalékaink! Mindezekből az következik, hogy tudnunk kell: a munkában nem korlátok, hanem jó irányba vezető utak várnak ránk. Elsőbbséget kell biztosítani az újat hozó törekvéseknek. Sem a kicsinyesség, sem a bürokrácia, sem a ragaszkodás a megszokotthoz nem állhatja útját ennek, az egyetlen reális és értékes törekvés megvalósulásának. Ahogyan elválaszthatatlan a munka eredménye és az életszínvonal, úgy az alkotómunka és a béke is feltételezik egymást. Mondhatjuk: édestestvérek. Alkotni, gyarapodni, fejlődni csak békében lehetséges. Az embert hiába fűti a teremtés vágya, hiába hevítik a legnemesebb célok, ha nincs béke. Az emberiségnek sok közös ügye van, de a leglényegesebb közös ügy és óhaj: a béke. Nincs is olyan ország a világon, ahol mind erőteljesebben ne hallatnák szavukat a békemozgalom aktivistái. Hangjuk egyre messzebb hangzó, mert nem fenyegette még az emberiséget tragikusabb és pusztítóbb veszély, mint a nukleáris háború! Minden értelmes, az értelmet és az eddig létrehozott közös értékeket féltő ember döbbenten hallgatja a „korlátozott" és az „elhúzódó", valamint a más háborús „elméletekről" érkező híreket. Mindezek ellen tiltakozik az emberi értelem! Nem lehet így játszadozni százezrek és milliók — valójában az emberiség — életével. Szerencsére van erő a háború és a hódító törekvések megfékezésére. Nagyvonalú és felelősségteljes készség formájában is. A Szovjetunió egyoldalúan kötelezettséget vállalt, hogy nem alkalmaz elsőnek atomfegyvert. A megfékezésre van elég visszarettentő erő is. Ez a béke biztosítéka, s annak feltétele, hogy az ember méltón kiteljesíthesse önmagát es megvalósíthassa céljait. Európa érzékeny. A világ csakúgy. De ma mindennél jobban kell tudnunk, hogy a béke azonos az élettel, a hivatással, a mindennapi kenyérrel. Ezen a májusi ünnepen jó pihenést, kellemes kikapcsolódást kívánok minden dolgozonak. hazánk minden polgárának. Kívánom, hogy az ünnep fölemelő pillanatai adjanak újabb erőt és lendületet közös munkánk további folytatásához. A Parlament előtt és a Gellérthegyen Máj us elseje, a nemzet- katonai tiszteletadás köze- magyar nemzeti lobogót és közi munkásmozgalom nagy pette felvonták az Állami ünnepe tiszteletére szómba- Zászlót. ton, tegnap, a Parlament Ugyancsak tegnap, katonai - — előtti Kossuth Lajos téren tiszteletadással vonták lel a szabadulási Emlékműnél munkásmozgalom vörös zászlaját a gellérthegyi Fel-