Délmagyarország, 1983. április (73. évfolyam, 77-101. szám)

1983-04-09 / 83. szám

10 Szombat, 1983. április 9. Apák a „kispadon" Az utóbbi hetekben társadalmi méretű vita kerekedett a válásokról, férfi—nő viszonyáról, az elvált szülök megromlott kapcsolatának következményeiről. Legtöbben a „kispadra ültetett" apák nevében szóltak. Ez a foci-hasonlat utal arra, hogy bár az „edzéseken" együtt vesznek részt, a „csapatba" mégsem kerülhetnek, be, s vagy a kispapon szurkolják végig a mérkőzést, vagy a „fakóban" játszhatnak. Biró Dávid Valóság-beli cikke, Hernádi Miklósnak az ÉS-ben publikált dolgozata és a körülöttük^ kialakult széles körű vita a személyes indulatoktól vezérelt hozzászólásoktól a szakemberek tudományosan megalapozott véleményéig színesíti és gazdaditja a skálát. Ehhez a képhez hozzátartozik az a tényanyag, amelyet a Magyar Jogász Szövetség családvédelmi bizottságának kezdeményezésére a szegedi József Attila Tudományegyetem jogi karán végeztek Tóthné dr. Fábián Eszter egyetemi docens irányításával. A vizsgálat a házasság felbontásának egyik, eddig keveset elemzett következményéről, a tartásdíjat fizető apák sorsáról készített látleletet. Erről beszélgettem a felmérés vezetőjével. — Mi volt a Jelmérés kiinduló alapja? — Jogszabályaink szerint a gyermektartásdíj altalában gyermekenként a teljes jövedelem 20 százaléka. A jogszabály rugalmas, lehetővé teszi, hogy a bíróság egyedi mérlegelés alapján döntsön. Akár felfelé, akár lefelé eltérhet. Meg kell azonban állapítani, hogy ezzel a jogával alig-alig él. Az igyekvő körül• tekintés ellenére az ügyintézés bevált mechanizmusa működik, s ennek gyakorlati megvalósulása azt jelenti, • hogy egy gyermek esetén az apa jövedelmének 20, kettő esetén 40, több gyermek esetén pedig a jövedelem 50 százaléka. Általában kiindulási alap, hogy a gyermeket olyan anyagi körülményék közé helyezzék, mintha a szülök tóvábbra is együtt nevelnék őket. Ez a rendkívül szigorú gyakorlat már odáig vezetett, hogy a tartásdíjat fizető apák többnyire komoly anyagi problémákkal küzdenek. — A vizsgálat adatai megalapozták-e a kedvezőtlen sejtéseket, s miként foglalhatók össze a főbb tapasztalatok? — Az átlagkeresetre figyelemmel két gyermek utáni 40 százalékos tartásdíj esetén az aoa saiát megélhetesének fedezésére körülbelül 1890—2850 forintja marad. Ez újabb család alapításához és saját otthon teremtéséhez nem biztosit kellő fedezetet Egv példa: 57 elvált férfi közül — akiknek életkora 22-től 51 évig teriedt — 32 nem kötött űiabb házasságot, holott többségük több évvel korábban vált el. Mindössze 16nak van önálló lakása közülük tíz tudott saiát tulajdonhoz iutni. hatan főbérlők. Negvvenhatan válaszolták. hogv munkakörük mellett nem képesek másodvagv mellékállást vállalni, illetve egvéb jövedelemhez iutni. Huszonheten úgv nvilatkoztak. hogv kötelezettségeik teljesítése után a megmaradt pénzből képtelenek takarékoskodni. Mindebből következik hogv ez a szituáció nem ösztönöz a munkahelyen jobb munkára, mert ha ezért iutalom jár. a 40 százalékos levonás erre is vonatkozik. ígv nincs értelme a télies intenzitású ténvkedésnek. ezzel szemben, ha felületes munkát végez igaz. hogv kevesebb bén kan. azonban megvan az esélye, hogy munkaerejét olyan jövedelem szerzésére fordítsa, amelv esetleg teljes egészében sajátja maradhat. — Goncjrtlom, a tartásdíjat fizető apáknak csak • egyik gondja anyagi természetű, a másik pszichés. Igyekszik fönntartani kapcsolatát gyermekeivel, érvényesíteni nevelési elképzeléseit, és vajon milyen esellyel? — Az eavik fáió pont. hogv az esetek többségében az aoa nem tudja ellenőrizni az anva valóban a gyermekekre fordítja-p a tartásdíjat. Számos esetben az anya a házasság felbontása után jobb anyagi körülmények közé kerül — mivel a bíróság a gvermekeket az esetek többségében az anvánál helvezi el. ezzel eevütt bármilyen jellegű lakásról legyen is szo a használati iogot is az anya kaoia. Ugyanakkor nem szabad elfelejteni, hogy az úgy. nevezett szabad ideié tettesen lekötött. Külön jövedelemhez nem juthat. Természetesen amennyiben a lakás megosztható a bíróság ezt elrendelheti, de a közös lakáshasználat a leeadazabb ellenségeskedések forrása lehet. Nem is beszélve arról, hogy ez újabb anvaai gond szülőié lehet hisz a tettes rezsinek általában a felét a férfi köteles viselni, holott nyilvánvalóan nem ilven arányú részéről a tényleges igénybevétel. Speciális problémát jelent, ha a férfi úgynevezett munkáslakás-akció keretében vállalatától kölcsönt kapott. Ekkor ugyanis, ha nincs is hol laknia, törlesztenie kell. A szerződések általában kikötik, hogy ha a lakást valaki elidegeníti, akkor a kölcsönt egv összegben köteies visszafizetni. Ha például a volt házaspárok megegyeznek, hoav a lakást eladják s ígv mindketten újra tudják rendezni körülményeiket. a férfi ismét hátrányosabb helyzetbe kerül. ugvanis vállalata tőle' fogja behajtani a kölcsön még hiányzó összegét. A felmérések során gvakran hallható volt az a panasz hogv a bíróság a gyermektartásdíj megállapításánál nem mérlegeli, kinek a hibájából bomlott fel a házasság. Ezzel a kérdéssel a jogszabály sem foglalkozik. — Ezek a tények és adatok egyértelműen az Arccal az apák felé! gondolatot erősítik. Nyilvánvalóan összetettebb a helyzet. — Igen széles körű társadalmi feltételrendszer között léteznek ezek a jelenségek. Csak néhány jellemző momentum. A nők nagy többsége ma dolgozó Magyarországon. Átlagkeresetük azonos munka mellett is igazolhatóan kevesebb, mint férfitársaiké. A biztos anyagi forrás azonban mégis új szemléletet eredményezett körükben. Küzdenek egyenjogúságukért. jogaik és munkájuk elismertetéséért, önmegvalósításukért. Tudják, hogy a jog mel. lettük áll. Függetlenedési törekveseiket serkenti, hogy a gyei-, mekkel együtt náluk marad a lakás, ami felmérhetetlen előny (de ott marad a rezsi is. ami ugyanannyi, mint amikor két kereső volt). Ennek a változásnak az eredménye, hogy a bontókeresetek többségét ók adják be. Mindezek hatására egy újabb szemléletmoccanás tanúi lehetünk, melynek lényege tényleg lehetne: Arccal az apák felé! Tudniillik mindinkább bebizonyosodik, hogy a férfiak is elláthatják nagyobb gyermekeiket, éppúgy alkalmasak lehetnek nevelésükre, mint a má. sik fél, s ezt mind többen vállalnák is. A jog eddig sem zárta ki a gyermek apánál történő elhelyezését. de a szokásjog mechanizmusa másként működött. Az már nagy kérdés, hogy valóban joggyakorlat volt-e apa. ellenes, hiszen a válások nagv részéné! a felek megegyeztek abban. hogy a gyermekek az anvánal maiadnak. A bíróságok a testvéreket igyekeznek nem elszakítani egymástól, ha mód van ra. az egyik szülőnél helyezik el Többször elhangzott a fönt említett vitákban. hogv a válások után az apákat nemcsak hátrányos élik. de jó néhány elönv is. Mint például a több szabad idö. melvet plusz munkára fordítnat amivel szemben az aivva fokozott lekötöttsége ezt egyre kevésbé engedi. Persze ilyen kérdésekben rendkívül erős a szubjektív tényező, minden gond egyedi, nagyon nehéz felelősségteljesen kiszűrni az általánosságukat. — A lapasztalatokbirlokában — miszerint a tartásdíjat fizető apák anyagilag és erkölcsileg kiszoL galtatottak — nyilván sokat gondolkodtak a változtatás lehetősegein. — Ugy vélem, pusztán jogi eszközökkel, parancsszóval ezeket a kérdéseket megoldani lehetetlen. Lehet felelősségteljesebben nevelni, a gyermek érdekeit jobban figyelembe venni, az. anyagi kérdéseket finomítani, de véglegesen megakadályozni a válásokat bizonyára nem lehet. Meggyőződésem. hogy a meglevő anyagiakból a bérekel mérsékeltebben kellene emelni, a családi pótlékot viszont hatványozottabban. Azért, hogy ez legyen a gyermeknevelés alapja, s ehhez valóban hozzájárulás legyen az elvált szülő kiegészítése. Mert a mai körülmények között a tartásdíjat fizető apák — ritkább esetben anyák — számára a „szegénység" érzelmi kiszolgáltatottságot is jelent. Amit már csak tetéz, hogy bárhol is helyezi el a gyermeket," abban a közegben többnyire akaratlanul is, a másik ellen nevelik, s ezt tudomásul kell venni, nem szabad és nem érdemes fellegvárakat építeni. — Vajon mi lehet az oka. hogy hazánkban oly nagy a válások száma, oly érzékenyek, törékenyek az emberi kapcsolatok? — Pszichésen rosszul nevelt nép vagyunk. Senki sem akar tűrni a másiknak, nincs tolerancia. s ha már valami nem úgy történik, ahogy elgondoljuk, egyszerűen kilépünk: a munkahelyről. a házasságból, az. életből. Hamis beidegződések munkálnak bennünk. Ügy vélem, az iskola túl romantikus elképzelésekkel bocsátja útjára a gyermekeket. Maximalista elvárásokra nevel, s a társadalomba kilépve nincsenek felkészülve a »konfliktushelyzetekre. Szembekerülve a valóság bonyolultságával elbizonytalanodnak, személyiségük védekező és küzdő reflexei kimunkálatlanok. A mostanában forrongó vita is annak bizonyítéka, hogy ez társadalmunk fontos és megoldásra váró kérdése. Kiváló jogszabályokat lehet hozni, de ez vajmi kevés. Széles társadalmi összefüggésekben kell szemlélni ezeket a kérdéseket. Sokat tehet oktatási és nevelési rendszerünk, de a művészetek és a tömegkommunikációs eszközök is. Én például az elmúlt harminc év alatt egyebet sem hallotam a nőkről — általában az emberekről —, minthogy felszabadítják önmagukat, önállósodnak, függetlenednek, megvalósítják önmagukat stb. Csakhogy nem, vagy aránytalanul keveset beszélünk a család és a társadalom iránti felelősségről. A lehetőségekről szólunk, a korlátokról ritkán. Filmjeink, irodalmi alkotásaink a családi életnek, az emberi kapcsolatoknak csak az árnyoldalát, konfliktusait mutatják be. Pozitív hatását, kellemes voltát, öszszertartó erejét, szép példáit alig-alig. A hatás pedig immár ilyen statisztikákban mérhető! Túl kellene magunkat tenni rossz beidegződéseinken, túllepni magunk építette korlátainkon. s nem arccal az apák vagy anyák felé kellene figyelnünk, hanem tekintetünket egymásra fordítani! TANDI LAJOS Priusz Először a portán remegtek meg a falak. Feri bácsi, a ház őre 30 éves tapasztalatára hivatkozva kijelentette, hogy ilyet még nem látott a világ, ha már ilyen embert is, mint az igazgató úr. .. Fél óra múlva az irodaház minden szobájában ijedten rándult össze a levegő, és vagy kétszáz szempár kutatott a folyosókon — vajon ki meri elsőként kimondani a hírt, amit már mindenki tudott, de amit... Rózsi ka, a titkárnők gyöngye kimondta: a telefonba és a férjének szállt az üzenet — „Képzeld, apukám, a rendőrség elvitte az igazgatót. Igen, ma délután. Es képzeld, mosolygott. Bizony, látta Feri bácsi, a portásunk is. És tudod, mit mondott? Hát azt. hogy látja, Feri bácsi, egyszer mindenki így jár. Hogy soha nem gondoltad volna? Hát ki gondol ilyenre? Olyan becsületes embernek tűnt." Tehát Rózsika... Ha pedig a főmérnök titkárnője fgy beszél, a tény visszavonhatatlan. Elvitték az igazgatót, gazdátlan lett a gyár. — Nono, — düllesztette ki a hasát. Varga kartárs. Majd a nyomaték kedvéért még egyszer megismételte: nono. — Természetesen, Varga elvtárs, jól tudjuk, az élet nem állhat meg, és mi teljesítjük mind belföldi, mind külföldi kötelezettségeinket — értelmezte azonnal a fajsúlyos kijelentés lényegét osztályvezetői tekintélyét latbavetve Kovács kartárs. — De hát nem is lehet c mádként hiszen olyan . kezekbe kerül a gyár mint Varga elvtárs — hajolt egészen közel az igazgatóhelyetteshez. Egy pillanatig azon gondolkodott, hogy ez a mondat így nem teljes, s talán egy „becses kezeibe" kiegészítéssel nagyobb hatást váltott volna ki. Majd legközelebb. Addig is... így fél óra múlva épp a gyár fele tudta, hogy Varga lgsz az új igazgató. Kovács is följebb lép egy fokkal, mert a régi dirit letartóztatták. Frici bácsi. a tmk-n, ugyan hevesen ellenkezett. — Ez nem lehet igaz. fiam, nem lehet. Én már végigéltem vagy nyolc nagyfőnököt, s kevés olyan akadt, mint ez. Itt van vagy öt éve, de még nem bütyköltem a nyaralóját, s nem is vittünk neki anvafot az úi házhoz. Pont őt vinnék el? De kinek van iáeie ilyen okfejtést hallgatni. Amikor már gyűjti a pontos információkat az új vezetőség. — Válságstáb ez. .kérem válságstáb. Ezért elvárom az elvtársak legkomolyabb hozzáállását — csattogott egy hang a tanácskozóban. — Szólni kell a trösztnek — feleselt azonnal valaki, hiszen most jó az elsők közt ellőni a javaslatokat. — És a tanácsnak is — robbant az újabb ötlet. — És meg kell kezdeni a házi nyomozást... órarend Ennél több azonban nem szűrődött ki a párnázott ajtók mögül. Hogy ennyi is elég? Marikának, a bérelszámolóban mindenesetre elég volt. Hisz máris tiszta a'- ügv. Az a nő. akivel a főnök ült a kocsijában. .. És nem a felesége volt ám. Márpedig aki ilyenbe belefog. . . Délután 2-re már épp 21 jelentkező akadt, aki nővel látta sötét, külvárosi utcában sétálni a nagyfőnököt, hárman biztos helyről tudták, hogy nyaralót épít a Balatonon (két fő háromemeletesről, egy pedig kétemeletesről, de süllyesztett garázszsal — értesült.) És most fogja kicserélni a kocsit is — tett pontot a mondat végére valaki a gyári büfében. Hogv nyugatira? Hát ez természetes. Ehhez pedig pénz kell, nagyon sok pénz. Tehát. .. Miért biztos az, hogy sikkasztott? Egy ilyentől minden kitelik — süvített végig a gyáron a kőkemény igazság. Valóban. A mindenbe pedig belefér a gyári nyereség el kártyázása. ipari kémkedés dollárért és.., — Ne is folytasd, fiam — tőrt meg Frici bácsi a nagv nyomozás alatt. — Mert az igaz. hogy soha nem kellett bütykölni a nyaralójában. De az is igaz. hogy ez gyanús. Különösen, hogy nincs is nyaralója. Egy igazgatónak!. — Na látja, fater — bólintott elismerően Varga kartárs, aki a haladó értelmiség égő fáklyájaként robogott végig / az üzemcsarnokokon, hogy megerősítse „szövetségét" a munkásosztálylyal. Majd elégedetten végigdőlt foteljében, kávét és titkárnőt rendelt, hogy nyugodt körülmények között diktálhassa jelenlésbe a gyár területén nyert értesüléseit : „Mint mindig, most is a munkásság véleményét kértem ki először. e felelősségteljes jelentés..." De ezt a mondatot sem sikerült hibátlanul befejezni. Széles tenyér borult a vállára, és mély dörmögő hang szakította meg a diktálást. — Milyen felelősségteljes anyag ez már megint. Lacikám? Menjünk inkább haza. Hát már 6 óra is elmúlt. Soha nem hittem volna, hogy egy előadás így kifáraszthat. Tudod, a rendőrségen voltam. És mit szólsz a címhez: Magyar gazdaság — világgazdaság. Jól elhúzódott mi? Pedig nem is volt sok hozzászólás. Még szerencse, hogy visszahoztak kocsival. Képzelheted! Rendorkocsiban a diri. Jó hecc. mi? — Ahogy gondolod. kérlek, ahogy gondolod — válaszolt egy halk motycigás. Minek is beszélni, hiszen ez már úgy is a világ vége. Világ vége? — Neki, gyerekeim. A dirinek — bökött vastag ujjával az irodaház felé Frici bácsi és farzsebéből előkotort egy hatalmas fésűt. — Mert az lehet, hogy viszszahozták. Az is lehet, hogy valóban előadást tartott. De ez kit érdekel? A jó hír egyébként is olyan lassan jár, hogy jobb. ha el sem indul. Egy ilyen erkölcsös világban, legalábbis. .. BÁTYI ZOLTÁN ÁUA MIHÁLYI ENDRE KARIKATÚRÁJA J