Délmagyarország, 1983. április (73. évfolyam, 77-101. szám)

1983-04-09 / 83. szám

6 Szombat, 1983. április 2." Gyártmányfejlesztéssel, kooperációval Gyapjúszövetek új piacokra Világszerte keresettek a természetes alapanyagokból készült textíliák, köztük a Cnom gyapjúszövetek. A klasszikus. az elegánsan sportos divatirányzatok is kedveznek e termékek pia­cának. A Magyar Posztó­gyárban ezt időben felismer­ték. a gyártmányfejlesztők esztendőről esztendőre újabb könnyű gyapjúszöve­teket dolgoztak ki. Az ered­mény: a múlt évben a kon­vertibilis exportot a ter­vezettnél 25 százalékkal tel­jesítették túl, az idén ennél is jobp kilátásaik vannak, kivitelüket — külkereske­delmi partnereik közremű­ködésével — csaknem 50 százalékkal növelik. A meglehetősen merész­nek tűnő tervet már megkötött szerződésék­re. megrendelésekre ala­pozták. Vevőik között több ú| Is akad, az idén elő­ször szállítanak például Hongkongba, Svájcba, Li­banonba. Franciaországba. A hongkongi megrendelés például a különleges fi­nomságú fonalból gyártott, 20" gramm súlyú Náncyra szól, amely egyik idei új­donságuk. Svájcba könnyű, tavaszi—nyári tropikál szö­veteket, Libanonba és Fran­c'aországba az exportpiaco­kon mai jól bevált fésűs szöveteikből szállítanak. Konvertibilis exportjukban változatlanul jelentős részt képvisel az NSZK-beli Ot­len céggel kötött kooperáció keretében gyártott termé­kek kivitele. Az idén a kooperációban készített fé­sűs gyapjúszövetekből is többet rendeltek a külföldi partnerek, mint tavaly. Ezekkel gazdagodik a Ma­gyar Posztógyár szöveteinek hazai választéka is, mint­egy 10 fajta olyan új szöve­tet gyártanak a hazai piac­ra, amelyet az Otten­kooperációban fejlesztettek ki. (MTI) Ládaszögezők Aki hatezer szögre körül­belül 24 ezret üt a kala­páccsal naponta, annak ta­lán nem érdemes panasz­kodni mondjuk az anyagbe­szerzői munka egyhangúsá­gára. Bár még sohasem szá­molták meg Zámbó Nándor­néék, valójában hányszor is koppantanak, meg hogy milyen taktust vernek Tóth Janossal ládaszögelés köz­ben, de azt tudják, hogy egy új zöldséges ládához 100— 129 szög kell, t átlagában 50-nel vagy 60-nal szaporo­dik a stóc reggeltói dél­utánra. A forráslcúti Haladás Tsz kétszemélyes ládaszögelői­hez csengő gyanánt igencsak meg kell rázni a múhelyaj­tóból kikandikáló vezérdrót darabot. Belül dobkályha önti a meleget, s a rádió­ból beatzene árad. A szöge­ző. mintegy automata, úgy lövi be a fába az acéldara­bokai. Még tán ritmusa is vaa: kopp, kopp, kop-kop­kop... Mielőtt a hozzá nem értő azt is földerítené, hogy Kodály is innen ve­hette az ösi zenei motívu­mokat. figyelmeztetik, hogy ez igazán hétköznapi mun­ka, és a régi ládák javítá­sáért jobban fizetnek, de a fejtés, a bontás nyilvánva­lóan munkásabb is. mint összeverni az új ládát. Tóth János bemutatja a tésztaevő villa elfajzott változatát, a széles szájú, sokfogú szögszedót. Ezzel az okos szerkentyűvel szedik ráncba a negyvenes,, hatva­nas szögkatonákat. Pár me­rítés és a szanaszét heveré­sző szögek békésen sorakoz­nak egymás mellé, hogy az­után egy mozdulattal ki­emelhetők legyenek. Az is hamar nyilvánvaló lesz, hogy a zöldségtartónak kü­lön ládában van a füle, a sarka, a homloka. A készet be szokták végelni, és rá­verik a feneket, és az ilyes­miben igenis van fantázia. Az első időkben még Sze­gedről is jártak ki ládát szögelni, ma már egymás mellé állnak reggelről-reg­geire. — Az életünk jó része már itt telik, erre vagyunk „ítélve" — mondja nevet­ve Zambóné —, Jani bácsi nálam egy évvel hamarébb, 1971-ben kezdte a munkát. Igaz. közben én kiugrottam, született egy kései kisfiacs­kám. es 39 évesen elmentem vele gyesre. — Egy évtized alatt már jól kioeszélgethették magu­kat... — Igencsak sorba került már minden, mégis mindig van valami beszédtéma. Most, húsvét táján bizo­nyára többször szóba jön, milyen sora is lehet a Lí­biában dolgozó nagylány­nak, aki tavaly ment ki ápolónőnek, és csak jövőre jön haza egyhónapos sza­badságra. És könnyen el­képzelhető, hogy ilyenkor gyorsabban pufog a kala­pács, s nem is nagyon zsib­bad estére a csukló. Az is baj sokszor, ha van •út szögelni. Az ásott halcai Láda készül Forráskúton fatelepen éppen az a gond­juk a szögverő asszonyok­nak, hogy üssenek-e vagy sem, hiszen garmadával áll már az udvaron az ösz­szeszogelt rakodólap. A fű­részesek termelik a neki­való deszkákat, a fakeres­kedők pedig fintorognak. Tudvalevőleg a rakodólap­nak az a legfőbb tulajdon­sága, hogy szilárdan legyen összeszbgelve, és bírja a ter­helést, ha a targoncával emelgetik, összeállítása kü­lönös szakértelmet nem kí­ván. Megvan a módja, hogy hány szöggel és hol kell összefogatni a deszkákat. Szokták is mondani, ha be­leverik a kívánt hosszúsá­gú szögeket, annak úgy kell állnia, „mint Katiban a gyereknek". Az ásotthalmi telepen hallattokból kivéve: mostanában semmi se jó. Még a szögek állásába is belekötnek az átvevők, és azt is nézik, milliméterre illenek-e a sarkok, holott ez nem más, mint kukaco­lás. Vass Dezső művezető is megei ősíti: — A szabvány előírásait betű szerint eddig sem kel­lett betartani. Öt-hat éve viszik a külföldi vevők a rakodólapokat, eddig nem volt bai. Valóban az a lát­szat, hogy most keresik a hibát. — Nincs szükség az áru­ra? — Nem tudom elképzelni, hogy ne kellene a rakodó­lap. mindenhol gépeket vesznek az anyagmozgatás­hoz. — Ha e külföld nem ké­ri, belföldön még eladható lenne... — Most leálltunk az ex­porttal. Olyasmi is gyanít­ható, hogy a kereslet és a kínálat nem esik egybe. Máshol van az áru és me­gint máshol a pénz. c- Aí áaotthalmi erdészet fűrésztelepén mit tehetnek ezért? — Nem rajtunk múlik, mi termelünk tovább, s bí­zunk benne, hogy megmoz­dul a piac. — És ha nem szögelnének raklapot? — Harmincnál többen dol­gozunk a telepen ... Gondjukat tetézi, hogy a fatelep öreg gépei nem na­gyon foghatók precíz mun­kára, és a kapun beérkező rönkök is egyre hitványab­bak. Emiatt sokszor lénye­gesen több és nehezebb a munka. Az sem titok ma már, hogy a több munkától vas­tagszik a fizetéskori borí­ték, s akinek nincs meg a lehetósege erre, könnyen ve­szi a kalapját. Szomorúan jegyezték meg a fatelepen, ott tartanak, hogy már az öreg szögbeverőket sem le­het rábeszélni, tartsák még egy kicsit a kalapácsot, ez­után biztos jobb lesz . . . Majoros Tibor szor-ülés A SZOT elnöksége pénte­ki ülésén megvitatta a szak­szervezetek és a SZOT 1982. évi gazdálkodásáról szóló előterjesztést. Az elnökség a továbbiakban döntött az 1983. évi SZOT-díjak odaíté­léséről Jobb ellátás a Balatonnál A Balaton Füszért Nagyke­reskedelmi Vállalat, amely a Balaton déli és nyugati partjának ellátásáért felelős, pénteken a boglárleilei és kereskedelmi értekezleten tájékoztatott az idei felké­szülésről. Mint elhangzott: raktáraikat feltöltötték áru­val, s felkészültek a gyors, pontos, megrendelés szerinti kijuttatására. Első lépésként május l-ig több mint 60 áruházat, cse­megeüzletet látnak el majd az üdülők megnyitásával naponta százhúsz, egyenként öttonnás teherautót, továb­bá harmincöt gvorsszállító gépkocsit közlekedtetnek. Az áruterítésben ezer dolgozó­juk vesz részt. Tíz-, hét-, öt­és kétnapos szállítási üte­mezéssel ötezer boltot, ven­déglátóegységet látnak el, a rendkívüli megrendeléseket soron kívül kielégítik. A bérlői- szerződéses ve­vők. magánkereskedők, az áfész és állami kereskedel­mi boltosok gyors kiszolgá­lása érdekében Keszthelyen önkiszolgáló nagykereskedel­mi raktárt nyitnak, s terv­be vették hasonló átadását Siófokon is. (MTI) W Értekezlet Pénteken Budapesten be­fejeződött a Munkásőrség vezető beosztású tisztjeinek, a megyei parancsnokoknak, s az országos parancsnokság szakvezetőinek idei évi po­litikai és szakmai felkészí­tése, amelyen Huszár Ist­ván, az MSZMP KB Társa­dalomtudományi Intézeté­nek főigazgatója. Szűcs Ferenc vezérőrnagy, a Ma­gyar Néphadsereg vezérkari főnökének helyettese és Borbély Sándor, a Munkás­őrség országos parancsnoka tartott előadást. (MTI) Hévízi gyógyiszap Hollandiába Eljutott Hollandiába a hévízi gyógyiszap, melyet a Pharmatrade Külkereskedel­mi Vállalat mutatott be a közelmúltban rendezett utrechti Medica nemzetközi szakkiállításon. A külkereskedelmi válla­lat egy holland céggel szer­ződést kötött a gyógyiszap hollandiai forgalomba hoza­talára. Halak tisztítják a csatornákat A szántóföldeket behálózó öntözőcsatornákat — ame­lyeket most töltöttek fel a folyók vizével — elgyomo­sodnának, ha nem tisztíta­nák rendszeresen. Valami­kor a medret és a csatornák rézsűjét, kézi erővel kaszál­ták. Napjainkban azonban — munkaerő hiánvában — erre egyre kevesebb a le­hetőség. Ezért az Alsótisza­vidéki Vízügyi Igazgatóság területén levő jelentősebb főcsatornákba tavaszonként növényevő halakat helyez­nek ki. Hódmezővásárhely és Szen­tes körzetében a napokban kezdték meg mintegy 50 mázsa fehérbusa. amúr és pettyesbusa telepítését az öntözőhálózatba. A hatvan­száz deka közötti súlvú ha­lak nagy mennyiségű hínárt, sást. nádat képesek elfo­gyasztani a tavasztól őszig terjedő öntözési idényben, tisztán tartva a csatornákat, megakadályozva a vízi nö­vények elburjánzását. A vízfolyások torkolati szakaszát rácsokkal zárták le, hogy ne szökhessenek el a ^munkára fogott" halak. Titkos prémium A ki dolgozik, hadd keressen. Ha sokat, akkor sokat És mi legyen avval, aki lusta? Egyszerű, mint a pofon: nézegesse meglappadt borítékát fizetésna­pon, amíg rá nem jön az összefüggésre. Szeretjük egyszerű képletekbe foglalni a bonyolultabb dolgokat is, amíg észre nem vesszük, hogy egyugyuseg az egész. Lehet úgy is dolgozni igen sokat, hogy semmii ér­telmé nincsen. Aki fejjel lefelé ülteti a palantat a földbe, semmivel nem dolgozik kevesebbet, mint a másik, dereka is belerokkanhat a nagy igyekezetbe, haszna megse lesz belőle Hadd keressen tehát az is, aki az eszet is hasz­nálja. Akinek több az esze, az többet. Időbe tellett, amíg annyira finomodtak teóriáink, hogy ez a tétel is beletert a kádenciák könyvébe. Vegyük most azt a példát, hogy tönkremegy a téesz. Megint szeretünk egyszerűen fogalmazni, és azt mondjuk, hogy a vezetőség a hibás. Igaz, ő is keresi a legegysze­rűbb választ ő meg azt mondja, ilyen a tagsag. Nagy csattanások szoktak ebből következni, zajos közgyűléseken vagdossák egymás fejéhez a valódi és a vélt ígazsagokat. A nagy birkózásban hamar kiderül, hogy a tagságot le­váltani nem lehet, leváltják tehát a vezetőséget. Két lehe­tőség van: vagy jobban megy ezután a szekér, vagy nem. Vegyük azt a példát, hogy minden megváltozik, és a vesz­teségből egykettőre huszonötmilliós nyereség lesz. Tapso­lunk, és azt mondjuk, így kell ezt csinálni. A példa valódi. Ilyenkor is vannak kellemetlen pilla­natok. A jó munkáért prémium jár. A traktorosnak is, meg az elnöknek is. A traktorosét kiutalja a vezetőség, de az elnökét meg kell szavaznia a közgyűlésnek. Soha kedvezőbb lélektani pillanat nincsen a prémium előter­jesztésére: ennyi nyereség még nem volt, szavazzunk, emberek. Rítusa van ennek is. A közgyűlés egész ideje alatt nyíltan beszéltek, most álruhába öltöztetik a tényeket. Nem azt mondják, hogy harminc- vagy negyvenezer forintról van szó, hanem az évi jövedelem ennyi meg ennyi szá­zaléka. Azt se tudja senki, mennyi az elnök, elnökhelyet­tes és főkönyvelő évi jövedelme, e nélkül pedig számoló­gépagyú fejszámoló se tud százalékot számolni, de senki se siet a szavazók segítségére. Pardon, mégis! Hogy ne reszkessen a keze senkinek, amikor föltartja, elmondatik jogászi szavakkal, hogy ezt már felsőbb helyen jóváhagy­ták. Magyarul: ne izgulj, János, ez nem a te dolgod, te csak szavazz. Fölsőbb helyen vigyáznak a tisztességre és törvényességre, neked arra ne legyen gondod. János fejé­ben ugyan ugrál a gondolat, hogy az előző vezetőséget is fölülről erősítették meg, mégis ráfizettek, de nincs ideje, tartania kell a kezét. Azt iá elmondja a jogász, ezt a pré­miumot végeredményben már tavaly megszavazták, most csak azt kell elismerni, hogy a föltételeket teljesítették. János régen nem emlékszik rá, mire szavazott tavaly, mert akkor is százalékos álruhában tárták elé, sőt tavaly nem is ő szavazott, hanem Pista. Második nekifutásban a külön jutalmak következnek. Szemérmes megint a jogász, nem azt mondja, ennyi meg ennyi a pénz. hanem azt, hogy ezt is jóváhagyták már fölül. Jánosunkban fölülkerekedik a nagyvonalúság, és azt gondolja magában, most aztán különösen nem lehet gara­sos. hiszen huszonötmilliós a nyereség. Csak akkor fészkel a fejébe balsejtelem, amikor eszébe jut, hogy megkérdezik majd tőle a többiek, mire szavaztál a mi nevünkben. Tudja a fene — ha igazat akar mondani, csak ez lehet a vége. F orgolódnak az elnökségi asztalnál is, mert ott se értenek egy árva szót se, de legfőképpen azt nem, miért a jutalom, és mennyi a forint. Nem szól­hatnak közbe, mert ez a szövetkezet belső ügye, és külön­ben is olyan gyorsan pörög most a közgyűlés, mire egyik ember megrándítja a fejét, már a harmadik dolgot sza­vazzák meg. Egyébként is kristálytiszta minden, „meg van mondva", hogy most az ilyen paragrafus ilyen bekezdése lépett életbe. Aki még a paragrafusokat és bekezdéseket se ismeri, csak szántani és vetni tud, az vessen magára. A legvégén megszavazzák azt is, hogy az elnök havi fizetése 10 ezer 500 forint, a helyettesé és a főkönyvelőé pedig kilencezer-ötszáz. Most már ki tudják számítani, hoay öt lépcsővel ezelőtt mire szavaztak, mert az évi jövedelem akkor ennyi, annak az ennyi százaléka pedig — hej, de szép nagy summa. Nem baj, megdolgoztak érte. Inkább kapjanak nagy jutalmat, csak ne menjen tönkre a szövetkezet. Józan ész­szel mindenki belátja, csak azt nem érti meg, miért nen tudunk mi nyíltan, egyenesen beszélni akkor sem, amtk.ii legjobban megy a sorunk? Miéit titkos az, amire szaval­nunk kell? Horváth Dezső Üj csarnok épül a leégett fonoda helyén Jó ütemben halad a Ma­gyar Gyapjúfonó és Szövő­gyár albertfalvai gyárában februárban leégett fonoda helyreállítása. Jelenleg még a romok eltakarítását vég­zik, az üszkös épületmarad­ványokat és a tetőszerkeze­teket távolítják el a Kohá­szati Gyárépítő Vállalat szakemberei. A munka meglehetősen hosszadalmas és veszélyes, ám előrelátha­tóan május végére teljesen megtisztítják a terepet és megkezdődhet a leégett fo­noda helyett egv új. 3200 négyzetméter alapterületű, vasbetonszerkezetű csarnok építése. Az új csarnokba, a tűzben tönkrement gépek helyett 25 előfonó és fonógépet vásá­rolnak. .Ugyanakkor az ed­dig raktározási célokra hasz­nált helyiségekben megkezd­ték a tűzből kimentett 6 előfonó. 2 végelőfonó és 7 gyűrűsfonógép felújítását. A gépek helyreállításában részt vesznek a győri Rábatex. a Latex. a Pápai Textilgyár. a Budaprint, a Magyar Posztógyár szakipari bri­gádjai is. A helyreállított gépek próbaüzeme május első napjaiban kezdődik meg A Magyar Gyapjúfonó és Szövőgyár a gyapjúipari társvállalatok közreműködé­sével és segítségével az el­ső negyedévben elegei tett a konvertibilis export­megrendeléseknek. és a bel­földi igénvek döntő részét ic kielégítette. (MTI) „

Next

/
Oldalképek
Tartalom