Délmagyarország, 1983. április (73. évfolyam, 77-101. szám)
1983-04-07 / 81. szám
45 Csütörtök, 1983. április 7. Ülést tartott a járási pártbizottság Tegnap, szerdán a szegedi járási hivatal tanácskozótermében kibővített ülést tartott a szegedi járási pártbizottság. A tanácskozáson a testület tagjai mellett jelen voltak iskolaigazgatók, valamint Szabó G. László, a Csongrád megyei tanács vb elnökhelyettese is. Az ülésen megvitatták az MSZMP Központi Bizottságának 1972 júniusi oktatáspolitikai határozata végrehajtásáról szóló vb-jelentést. Dr. Somogyi Ferenc járási első titkár megnyitó szavai után Szabó Lajos, a járási pártbizottság titkára fűzött szóbeli kiegészítést az írásban előterjesztett beszámolóhoz. Az elmúlt tíz esztendőben rengeteget fejlődött az állami oktatás a járásban. .Növekedett a szakosított oktatásban' részt vevő tanulók aránya, javult a szakmai munka. Ugyanakkor a tanyai iskolák körzetesítésével tanteremgondok jelentkeztek, amelyeket társadalmi összefogással sem sikerült eddig megoldani. Nem nőtt a pedagóguspálya erkölcsi és anyagi megbecsülése, gondot okoz a társadalmi mobilitás csökkenése. A vitában fölszólalt dr. Ócsai József, Pásztiné Mészáros Éva, Ádám Jenő, Bánfi József, Horváth László, Nikolényi György, Gregor Józsefné, Rakonczai János és Szabó G. László. Szabó Lajos összefoglalója után a testület kisebb módosításokkal elfogadta a beszámolót. Pedagógiai tanácskozás Országos pedagógiai tanácskozás kezdődött szerdán Kazincbarcikán, A városi tanács ép több más intézmény közös rendezésében 1974 óta immár negyedik alkalommal gyűltek össze az ország minden részéből a pedagógusok és ezúttal a népművelők is. hogy háromnapos eszmecserén közösen vitassák meg a közoktatás és közművelődés kérdéseit. Az Egressy Béni Művelődési Központban a mintegy háromszázötven résztvevő előtt az első napon Drecin József művelődési miniszterhelyettes tartott előadást Gazdaság és kultúra címmel, majd Szabolcsi Miklós akadémikus, a7. Országos Pedagógiai Inézet főigazgatója pedig az Iskolai, és az Iskolán kívüli művelődés és továbbképzés kérdéseiről. A szerdai tanácskozást követően a résztvevők tizenkét csoportban Borsod megyei oktatási és népművelési intézményeket látogattak meg. Dr. Kornidesz Mihály: Kollektív gondolkodás - korszerű művelődés Exporílejlesztés a szalámigyárban Az állami húsipar 19 megyében termelő vállalata közül az egyik legnagyobb a Szegedi Szalámigyár és Húskombinát. Gazdálkodása lényegesen befolyásolja a szákágazat teljesítését. A tavalyi termelési érték annak 10, a vállalati nyereség 19, a dollárbevétel 8,8 százalékát teszi ki. Természetesen a belföldi ellátást is szemelőtt tartja az üzem. A piachoz való gyors, rugalmas alkalmazkodásnak, a termelés hatékonyságának, növelésének, az exportösszetétel változásának, a vállalkozási szemlélet erősítésének, illetve erősödésének köszönhető, hogy az alapvető célokat elérték. Persze, számos negatív hatás is érvényesült. Egyenetlen szállítás, esetenként vagonhiány, alapanyagellátási problémák, a nyugatnémet márka korábbi árfolyamcsökkenése. létszámhiány, nem kielégítő piackutatás, korábbi éveknél is gyakoribb higiéniai szemlék stb. akadályozták a kifogástalan munkát Az export növelése jelentette a fő feladatot. 1982-ben mind a sertés-, mind a marhahafelvásárlás magasabb volt a tervezettnél. Tavaly június 1-től 29 közös gazdasággal külön megállapodást kötöttek. Sertésből és marhából együttesen 2013 tonnával több csontos húst termeltek a tervhez viszonyítva. Bővítették a hosszabb távra szóló tartós kapcsolatokat. A magyartarka szarvasmarhát tartó gazdaságokkal megállapodást kötöttek az export bővítése végett. A Csongrád megyei Húsmarha Tenyésztő és Hizlaló Társuláson kívül — amelynek 13 mezőgazdasági nagyüzem a tagja — 8 termelőszövetkezettel közvetlenül is megállapodtak. Az 1982. évre szerződött mennyiséget a nagyüzemek teljesítették, s ezért a vállalat 4,7 millió forint bővítő felárat fizetett ki. A vágójuhállomány növelése érdekében, segítették a korábban megalakult Juhtenyésztő és Hizlaló Gazdasági Társaság munkáját azzal, hogy tenyészkosokat, importból származó anyaállatokat adtak a gazdaságoknak. Belföldi termékeiknek előállításához jelentős mennyiségű import marhahúst használt fel a kombinát, és megvásárolta a regionális üzemekben levágott nehézsertések húsát. Az 1982. évi tervhez viszonyítva exportra 212 tonnával több árut termeltek. Évközben rugalmasan alkalmazkodtak a követelményekhez, s élősertésből 8,3, marhából 33,4, juhból 65 százalékkal többet exportáltak. A vállalat nyugati exporttervét felemelték 16 ezer 347 tonnával, de a kollektíva ezt is túlteljesítette. Tavaly összesen . 45,1 millió dollárért adtak el árut tőkés piacokon. Az exporttermékek minősége jó volt. A szalámié megfelelt az NSZK élelmiszertörvényben előírt szigorú rendelkezéseknek. Először szállítottak, egész évben új gyártási eljárással készült szalámit. A kivitel bővítése, a kereslethez alkalmazkodó öszszetétel elérése, a belföldi igények 100 százalékos kielégítése mellett a Kombinát -Mi tervezési) programozási rendszert , igényelt ,, a trösztnél, A folyamatos információ lehetővé tette a struktúraváltoztatást. Javították a kapcsolatot a Terimpex Külkereskedelmi Vállalattal. s így innen is közvetlenül áramlik az információ. A külkereskedelmi vállalat piackutató munkáját tovább kell javítani, főleg a szalámiértékesítés növelése érdekében. Tavaly már a vállalatnál is szűkült a beruházási lehetőség. Hitelből és az OMFB-támogatással csontszeparátort vásároltak. A gép beállításával tavaly körülbelül 10 millió forint többletnyeresége származott a vállalatnak. Szombaton, április 9-én Kommunista műszakok Az elmúlt évben a közvagyont gyarapító összefogás eredményeképpen 76.6 millió forint értékű társadalmi munkával járultak hozzá a város lakói, az üzemek, intézmények, vállalatok és szövetkezetek dolgozói Szeged szépítéséhez, gyarapodásához. A városi pártbizottság, a tanács, a népfront és a KISZ felhívására már idén is — március 26-án — társadalmi munkával a város több ezer lakója igyekezett segíteni környezetünk rendjének megteremtésében. E hét végén, április 9-én pedig a termelő vállalatok, szövetkezetek, intézmények szerveznek kommunista műszakot. s a bevétel felét a műjégpálya költségeinek fedezésére ajánlják fel a munkahelyi kollektívák. Csaknem 40 szegedi munkahelyen szombaton is működnek a berendezések, termelnek majd a gépek Tizenkétezerre tehető azoknak a szegedieknek a száma — eddigi információink szerint —. akik szabad idejükből áldoznak fel egy müszaknyit a hét végén. Hogy munkahelyükre eljuthassanak, a kisgyermekek se maradjanak felügyelet nélkül, a bevásárlásnak se legyen akadálya, a kommunista műszak városi szervezői gondoskodtak a ..városüzemeltetés" zavartalanságáról. A Volán a 13-as vonalon Tarjánból 5.20-kor. 6 órakor és 6.45-kor a textilművektől 12.20-kor, 13 órakor, 13.40-kor és 14 órakor indít kocsit. A 14-es vonalán Tarjánból 5.35-kor indul járat a füvészkertig. onnan vissza 14 óra 10 perckor. A 42-es vonalon a Bartók Béla térről 5.30kor. 5.45-kor, 6.10-kor és 6.35-kor, vissza a gumigyártól 11 órakor, 12.57-kor. 13.40-kor és 14.30-kor megy autóbusz. A 70-es kocsik a szombati napokra érvényes rend szerint közlekednek. A bölcsődei igazgatósághoz tartozó intézmények is mertszervezték- a kommunista műszakot: valamennyi bölcsőde nyitva lesz szombaton. Az óvodák közül kettőben tartanak ügyeletet <l Sóhordó utcaiban és a tarjáni 3-as számú ban. (Az óvodákba vitt gyermekek étkeztetéséről a szülőknek kell gondoskodniuk.) A város négy ABC-jén kívül — a nagyáruházi, a Retek utcai, az odesszai és az Északi városrészbeli 6-tól 15 óráig tart nyitva — minden városrészben lesz délután is nyitvatartó bolt, szerződéses üzlet. Alsóvároson a Szél utcai 7-től 15 óráig, a Sárkány utcai 80-as számú 7-től 12-ig és 14-től 17 óráig, a 81-es számú 7től 15.30-ig. a Tisza Lajos utcai 6-tól 15 óráig fogadja a vásárlókat. Felsővároson a Molnár utcában 6-tól 18ig, a Maros utcában 7 és 16 óra között lesz nyitva Éliker-üzlet. A Lenin körúti 35-ös számú húsbolt 6-tól 15-irt az újszegedi Rózsa Ferenc sugárúti 6-tól 11-ig és 14-től 17 óráig lesz nyitva. A városellátó vállalat Marx téri vegyes élelmiszerüzletében 6-tól 16-ig, az Áfész Budapesti úti boltjában 11 és 15 óra között lehet vásárolni. A kereskedelmi szakemberek ígérete szerint mindenütt lesz elegendő kenyér, tej, s más alapvető élelmiszer, a zsúfoltság elkerülésére mégis érdemes a bevásárlásokat a hét előző napjaira időzíteni. 1. A közoktatás, a közművelődés napi és távlati kérdései mindennapos gondjaink, vitáink témája. A Központi Bizottság 1972-es határozata alapján az elmúlt évtizedben vizsgálatok, tudományos kutatások folytak arról, hogy iskolarendszerünk miként tudna jobban eleget tenni a fejlett szocialista társadalom követelményeinek, hogyan lehetne föloldani az érzékelhető ellentmondásokat, csökkenteni a jelentkező objektív-szubjetív eredetű zavarokat. Az ezredforduló iskolaszerkezetére számos modellvariáció készült, s ennek során megfogalmazódott az iskolarendszer szervezeti reformjának gondolata is. Nem alakult ki azonban sem igazi alternatíva, sem olyan álláspont, amely meggyőzően igazolta volna a jelenlegi iskolarendszer újjal való felváltásának szükségét, s annak egyértelmű előnyeit. A szaktudományok képviselői — pedagógusok, szociológusok, közgazdászok, pszichológusok — az általuk képviselt tudományos megfontolás alapján különféle mennyiségi és minőségi változások végrehajtását sürgették. A különböző szakmai megfontolások nem ötvöződtek egységes képpé, nem állottak össze egységes programmá, mégis hasznosak voltak, a jövőbe mutató tanulságokat tartalmaztak, s alapot adnak a szakmai fejlesztési programokhoz. Természetes, hogy számos olyan kérdést is felvetettek a viták, amelyekre jelenleg nem tudunk megnyugtató választ adni. Az egyértelmű válasz megfogalmazásában ma több nehézség korlátoz bennünket. Az MSZMP Központi Bizottsága 1982. április 7-i ülésén ezért helyezkedett arra az álláspontra, hogy iskolarendszerünket folyamatos fejlesztéssel, alapvetően a mai szervezet megtartásával tegyük hatékonyabbá, s kerüljük c! a nagyobb szerkezeti átalakítással járó buktatókat, bizonytalanságokat. A Központi Bizottság t^S: ján az iskolarendszert és működését tehát egyidejűleg kell stabilizálni és rugalmassá tenni. Ezek nem egymást kizáró követel<• menyek. Az iskolai élet természetéből következik, hogy egyidejűleg képes a hagyományok 'ápolására, őrzésére és a jövő építésére, a fejlődés tendenciáinak erősítésére. A stabilizálás nem jelent valami változatlanságot, de jelenti az értékek megtartását és továbbfejlesztését az elavult eljárásokkal, az eredménytelen, rutinos beidegződésekkel szemben. Viszont a rugalmasság nem jelenthet kapkodást, az iskola ügyeinek további zavarát, múló divatok támogatását, de jelenti a viszonylag gyors alkalmazkodóképességét, a szükséges változtatások megrázkódtatást nem okozó és bizonytalanságot nem keltő bevezetését, a kidolgozott tartalmi korszerűsítések, új módszerek befogadását, a mindennapi gyakorlatba építését. Az oktatás távlati fejlesztéséről folyó, a hetvenes években kibontakozó viták e szakaszának lezárásával a Központi Bizottság tágra nyitotta a további szakmai megoldások, eljárások és módszerek kutatásának, kialakításának kapuját, megjelölve azokat az időszerű feladatokat is, amelyek az oktatás folyamatos fejlesztéséhez szükségesek, illetve feszültségek feloldásához nélkülözhetetlenek. Az irányelvek megjelenésével tehát nem ért véget az alkotó gondolkodás, a véleménycserék, a polémiák időszaka. Ellenkezőleg: éppen most van a legnagyobb szükség a szakemberek és az oktatás ügye iránt érdeklődők kollektív gondolkodására, ösztönző kritikáira és javaslataira. S természetesen az eddigieknél jobban használható kutatási eredményekre is. A KB állásfoglalása azzal is számol, hogy az iskolák maguk ismerjék fel lehetőségeiket a korszerűsítésre. Ehhez alapvetően a szocialista demokrácia iskolai gyakorlata biztosíthat megfelelő lehetőséget a megvalósuló nagyobb pedagógiai önállóság keretei között. Az intézmények pártalapszervezeteinek kezdeményező munkáján nagyban múlik, hogy az iskolák vezetői helyesen értelmezzék azokat a feladatokat, oktatáspolitikai cálokat, amelyek reális követelményeket állítanak a nevelőtestület elé. Mindent meg kell tenni, hogy érdemibbé váljék az iskolavezetés pedagógiai munkája, s egyúttal szakmai kérdésekben a munkaközösségek, a pedagógusok nagyobb hatáskört kapjanak. Ilyen kezdeményezés és változás nélkül nem lehet előrehaladás az iskola korszerűsítésében. Csak ez erősíti a pedagógusok hivatástudatát, növeli az oly fontos szakmai önbecsülést, és járul hozzá a jobb. alkotóbb iskolai légkör megteremtéséhez. Az államigazgatási irányítás és az iskolák, az igazgatók és a nevelőtestületek kapcsolatrendszerét, különösen az utóbbi A nyílt vitában időben, számos rossz beidegződés terhel!. Sok az önállóságot korlátozó kötöttség, utasítgatás. egyesek részérói hiányzik az együttműködési készség. Mindez nehezíti a kollektív munkát. Ezen a kedvezőtlen helyzeten az igazgatás minden szintjén változtatni kell, mert csak így tudjuk az iskolát valóban pedagógiai műhellyé formálni. Sokszor hangoztatott igazság, hogy a korszerűsítés ügye végső soron a pedagógusokon áll vagy bukik. Csak az a tartalom és módszer számithat sikerre, amely nem vonja kétségbe és nem szorítja háttérbe a személyes pedagógiai ráhatást, s amelyet a nevelők sajátjuknak fogadnak el. Az elfogadás nem lehet egyszerű tudomásulvétel, hanem aktív alkotó tevékenység, melynek során a pedagógus a helyi iskolai követelményeknek megfelelően alakítja, továbbfejleszti a tantervi tartalmakat, az ajánlott módszereket. A gyakorló pedagógus a nevelés és az oktatás korszerűsítési munkájában egyenrangú társa, alkotótársa a tantervkészítőknek és a tankönyvíróknak. Érthető ez, hiszed a mindennapi gyakorlatban csiszolódnak, érnek, válnak az iskolában ténylegesen használhatókká az űj tantervi kezdeményezések. Bízunk benne, hogy ezt a tanterv- és tankönyvírók is egyre jobban megértik. kikovácsolódó pedagógiai — de nem uniformizált — egység és az egy irányba ható cselekvés lehet az iskolai progresszió legfontosabb forrása, tartaléka. Az iskola pedagógiai erejének növelése, a belső .lehetőségek tudatos kihasználása egyben jó alapot ad ahhoz a hoszszabb távra szóló szakmai ^ programhoz is, amelyet a kormány dolgoz ki iskolarendszerünk egészének fejlesztésére. Az áprilisi állásfoglalás megerősítette az 1972. évi oktatáspolitikai határozatban lefektetett alapelveket. „A szocialista iskolának változatlanul aktuális és kiemelkedően fontos feladata az önállóan gondolkodó, elkötelezett, aktív kezdeményező és alkotó személyiségek nevelése, a széles és szilárd alapműveltségen nyugvó tudás kialakítása. a szocialista társadalom fejlődése szempontjából kívánatos mobilitás, mindenek előtt a f'zikai dolgozók gyermekei továbbtanulásának szociális és pedagógiai eszközökkel való elősegítése. Hosszú távra szólóan érvényes feladat az iskola által közvetített műveltségi anyagok tartalmának és az oktató-nevelő munka módszereinek folyamatos megújítása, korszerűsítése, az általános iskola kiemelt fejlesztése, az iskolai demokrácia erősítése." A megújítás a társadalom minden területén a kor követelménye, kitérni előle a közneve'ésben sem lehet. Az iskolában kell a társadalmi progresszió tudati alapjait megvetni és erősíteni, s ezt napjainkban csakis a tudatosabb nev'eléssel, a korszerűbb ismeretanyagokkal, hatékonyabb pedagógiai eljárásokkal, módszertani megújulással lehet elérni. Kihívások sorozatára kell iskoláinknak válaszolniuk, s erre csakis az állandóan megújulásra kész tantestületek képesek. Emiatt vált a pártdokumentum egyik központi gondolatává és a jövő oktatásfejlesztését meghatározó alapelvvé a folyamatos korszerűsítés igénye, amelvnek legfontosabb mozgatói a pedagógusok. A megújulás, a változtatás során különböző pedagógiai nézetekkel találkozunk. Ezekből viták útján kell eljutnunk a helyes állásponthoz. Az iskoláról szóló és az iskolában folyó felelős, nyílt viták segíthetik a nevelés, az oktatás gondjainak megoldását, de csak akkor, ha itt is érvényesítjük a „kétfrontos harc" követelményeit: ha nem személyekkel, hanem nézetekkel vitatkoztunk, a tartalmi és módszertani korszerűsítés reális lehetőségeit védelmezzük mind a túlzó, a kapkodó, mind pedig a régihez mereven ragaszkodó törekvésekkel szemben. Az ötnapos munkahét 4íi?e6id« iskola és az egyéb társadalmi nevelési tényezők kapcsolatát. Örömmel és köszönettel fogadjuk a különböző társadalmi szervek segítőkészségét — többek között — a szombati foglalkozások szervezésében. De hangsúlyoznunk kell, hogy a szabad szombatokat mindenütt, minden olyan esetben, ahol a feltételek jók — s ilyen a családok többsége — a családi nevelés erősítésére kellene felhasználni, például jobban bevonni a gyermekeket a házi munkákba és más családi programokba. Ezért a szombati foglalkozásokon való részvételre a tanulók nem kötelezhetők. (A cikk befejező részét lapunk holnapi számában közöljük.) k