Délmagyarország, 1983. április (73. évfolyam, 77-101. szám)

1983-04-28 / 99. szám

5 Csütörtök, 1983. április 21. Tanácsülés Sándorfalván A sándorfalvi nagyközségi közös tanács tegnap, szerdán délután ülésezett. A testület megvitatta és elfogadta a múlt 'évi költségvetési és fej­lesztési alap felhasználásáról szóló beszámolót. A tanács megállapította, hogy intéz­ményei jól gazdálkodtak, utemszerűen és rendeltetés­nek megfelelően használták tel a közösségi feladatok tel­jesítésére előirányzott pénz­összegeket. A tanácsi gaz­dálkodásban nem voltak gondok, biztosították az alap­ellátást, sőt a kulturális te­rületen ..szintjavításra" is sor kerülhetett. Az óvodá­hoz, iskolához, bölcsődéhez üj berendezéseket tudtak vásárolni. Egyébként tavaly is gondot okozott az óvodák túlzsúfoltsága. Sándorfalván a kihasználtság több mint 120 százalékos, Dócon, a társközségben viszont nem éri el a százszázalékot. A három óvoda 186 helyére 214 gyereket vettek fel. Minden első osztályba jelentkező ne­bulónak biztosítótták a he­lyet a gyermekintézmény bén. Az orvosi ellátás helyzete is jobb lett, a körzet- orvosok nvüllett k< t szakrendelés — gyermek és fog — garantál­ja az egészségügyi közálla­potok szi nvonalanak emelke­dését. . A fejlesztési alap mérle­gének megvonásánál a ta­nács tudomásul vette, hogy tavaly jelentősebb beruhá­zást nem terveztek, célcso­portos lakás nem épült. An­nál jelentősebb a magánla­kásépítés, évente átlagosan 50 új otthon készül el. A magánépítkezések előreha­ladását gátolja, hogy nincs elegendő állami telek. Az idén ezen a helyzeten min­denképp szeretnének változ­tatni. erre lehetőség is van. hiszen 2,5 millió fóriht tá­mogatást kapott Sándorfal­va a megyei tanácstól és így hozzákezdenek 17 hektárnyi terület kisajátításához, fel­parcellázásához. Ebben az esztendőben száz családi és társasház építésére alkalmas portát alakítanak ki. A tanács szakigazgatási szervei felmérték a helyi üzemekben és intézmények­ben, hogy milyen az építési kedv. Közel száz olyan dol­gozó jelentkezett, aki egy­két éven beiül hozzá szeret­ne látni házának alapozásá­hoz. Foglalkozott a testület az iskola- és óvodaépítéssel, hiszen tavaly jelentős össze­geket használtak fel a be­ruházás előkészítéséhez. A nagyközségben az iskolai há­lózat négy lanteremmel és négy műhelyteremmel bővül, és a kivitelező, a hódmező­vásárhelyi székhelyű építő­ipari vállalat, a CSOMIÉP már az idén 6 millió forin­tot használ fel. A beruhá­zás 12 millió forintba kerül és a helybeliek azt szeret­nék, ha 1984 szeptemberé­ben az új termeket a diákok birtokukba vehetnék. A he­lyi költségvetési üzem építi az új óvodát, amelvriek ér­téke 8 millió forint lesz. .-• a gyermekintézmény megvaló­sításában a helybeliek tár­sadalmi munkával is közre­működnek. Májusban kez­dik az alapozást, és az isko­lához hasonlóan, jövő szep­temberben tervezik az ava­tást. Foglalkozott a tanács a gázvezetékhálózat kiépíté­sének helyzetével is. Az elő­készületek már megkezdőd­tek. erre a nagyközséget érintő „megmozdulásra". Sajnálattal állapította meg a testület, hogy a társadalmi­munka-teljesítésben Sándor­falva elmarad a járás többi nagyközségeitől, ugyanis az egy főre jutó közös összefo­gás értéke tavaly 853 forint volt. A mérsékeltebb ered­ményt nem a lakosság áldo­zatkészségének hiánya, vagy a kedvetlenség okozta, ha­nem a visszafogott gazdál­-kodás. Kommunális fejlesz­tésekre nem volt pénz, a ta­nács tartalékolta az összege­ket az idei nagyobb beru­házásokra és így nem is tudták mozgósítani a sán­dorfalviakat a jelentősebb feladatok megvalósítására. Az idén rr.ár más a helyzet, többek között az óvodaépí­tésénél várják a lakosság se­gítségét. Sok hűhó a Kisszínházban A megyei NEB ülése Tegnap, szerdán délelőtt megtartott ülésükön két, most lezárult népi ellenőri vizsgálat tapasztalatairól tá­jékozódtak a megyei NEB­tágjai. Hogyan hajtották végre a központi bérpolitikai intéz­kedéseket a pedagógusok körében? (A vizsgálat ta­pasztalatait összefoglaló je­lentésnek a szegedi pedagó­gusokra vonatkozó megálla­pításairól lapunk tegnapi szánjában közöttünk cikket.) A tegnáp megvitatott má­sik vizsgálati ceszegzés a nem rubelelszámolású im­port kiváltására hozott in­tézkedéseket, s azok végre­hajtását elemezte. Tizenegy, Csongrád megyében tevé­kenykedő gépipari, vegyipa- | ri. könnyűipari es energia­kitermelő vállalatnál, illetve I gyárban jártak a népi ellen- j örök. azzal a céllal, hogv a gyakorlati megoldások, hát­ráltató tényezők felkutatásá­val. összegezésével a politi­kai és gazdasági rányitó tes­tületek tájékozottságát se­gítsék elő. s a tapasztalatok széles körű elterjesztésével csökkenthetők legyenek a fő­kés importból származó anyagok, alkatrészek miatti kiadások. A két napirend vitájában részt vettek a megyei nórt­bizottság, a megyei tanács és a KNEB illetékes osztályai­nak képviselői is. illúziók Színes magyar film. Hono­ré de Balzac azonos című regényének második része. (Egy vidéki nagyság Párizs­ban) alapján írta: Gazdag Gyula, Györffy Miklós és Spiró György. Fényképezte: ifj. Jancsó Miklós. Zene: Mártha István. Kendezte: Gazdag Gyula. Főbb szerep­lök: Máté Gábor, Udvaros Dorottya. Róbert F.ast. Bo­guslaw Linda, Margittai Ági. Lukács György Balzac El­veszett illúziók című múvét a kiábrándulás regényének nevezi. Hozzáteve egyebek között, hogy tragikomikus hősköltemény ez a szellem kapitalizálódásáról. Nos, amit az eredeti niúböl Gaz­dag Gyula alkotótársaival együtt létrehoz, parafrázis: a Balzac-főhős Lucien Ru­bempré megjelenik az 1956 utáni legfontosabb esztendő, 1968 Budapestjén, hogy meg­mérkőzzék a várossal — mindazzal, amit a film ké­szítői szerint e kor „pót­balzaci" ábrázolásával táisa­dalomkrilikában fölmutatni lehet. A parafrázis persze nem új dolog, még a hétköznapi fantáziától s^pi áll távol: képzeljük csak el. hogy mondjuk Raszkolnyikov je­lenik jneg ma Budapesten, esetleg a változatosság ked­véért Rezeda Kázmér a mai Rómában — s már lehet is szemlélni, mi történik vele, az adott ország és szociális közege vizsgálandó. Tudom. e két példa kissé profán, de a korszerúsített-megmagya­rított Elveszett illúziók lát­tán sajnos, ilyesmire kell gondolni. Régi igazság ugyanis, s egyben alapvető esztétikai tétel, hogy minden irodalmi mű csak ott, úgy és akkor hat, csak oly módon lehet igaz és igazi, ahol, amikor és ahogyan írva va­gyon. Játszogatni persze le­het. Ráadásul Lucien Ru­bempré históriájánál kevés tűnik alkalmasabbnak aktua­lizálásra. olyan párhuzamo­kat keresvén, melyek a klasszikus - kapitalizmus 19. századi Párizsa és a refor­málandó szocializmus hajna­lának 20. századi Budapest­je között fölfedezhető — lenne. A feltételes mód sanda hangsúlya, fajdalom, indo­kolt. Mert ahogyan Gazdag Gyula a hatvanas évek vé­gi Magyarország fővárosá­nak szellemi légkörét Sárdi László—Rubempré történe­tén keresztül láttani akarja, az nemigen több erőltetett es a hitelességet tekintve legalábbis kétséges kísérlet­nél. Lehetne sorolni: az újságíróvilág, a kiadók, szerkesztőségek, továbbá a színházak és egyéb kulturá­lis műhelyek csak szigorúan a felszínen és legföljebb a kívülállók kellően nem in­formált tömegei előtt olyan, amilyennek ezúttal ábrázol­tatik. ^Mármint most — ám, hogy 15 éve sem ilyen volt, azt szavahihető tanúktól tu­dom.) A szerkesztőségbe be­került újdondász, légyen mö­götte akár az atyaúristen is. fölöttébb ritkán ír azonnal kritikát, ehelyett úgy gyárt­ja a tudósításokat és a ,,mí­nuszos" híreket, mint a kis­angyaL Más: ennyi közös bu­ti így nincs. Se Pesten, se máshol. A főszerkesztő és a nagy kulturális hatalmassá­gok ritkán mulatnak együtt házibulikon a többiekkel, ahol ráadásul még a feltö­rekvő tehetség első kritiká­ját is körmöli, igényes női pillantások kereszttüzében. (Mert a színésznők ugyebár, természetesen első látásra beleszeretnek az enyhén szólva kezdő kritikusba, hogyne.) És még bőven le­hetne folytatni a sort ... Sok motivációhiány, mesterkélt­ség, zavarbaejtően rossz be­fejezés, ennyit lehetne még hozzátenni. Hiába talán leg­kiválóbb fiatal színészünk. Máté Gábor a főszereplő, hiába kivájó társa Udvaros Dorottya, ifj. Jancsó Miklós képei bármilyen atmoszféra­teremtők; a film félresike­rültnek minősíthető. Még ak­kor is; ha Sárdi László egyik álneve Rubemprére rímelve Rubányi. s ha a kiábrándu­lásra, a szellem kapitalizáló­dására ma is akadnak pél­dák jócskán. Csak éppen — műalkotásról lévén szó — ez nem mentség. Domonkos László Azt a bizonyos sok hűhót nem éppen semmiért csap­ják. Hanem a szerelemért magáért. Hisz mi másról is dalolna Shakespeare megint, természetrajzáról a szere­lemnek, mely kifogyhatatlan mint a tenger. Családfaku­tatóknak válnék becsületére eligazodni abban a labirin­tusban. unokahúgok és nagy­bácsik, törvényes testvérek és törvénytelenek, a le- és fölmenő rokonság televényé­ben, ahol valósággal lubic­kolnak szerzőnk ez idő tájt keletkezett vígjátékainak hő­sei. Olvasatban sem könnyű előbogozni, ki kinek a kicso­dája. S aztán jönnek az ál­arcosbálak. öltözékcserék, fiú lánynak cicomázza ma­gát és fordítva, majd elő­csámpáznak a szolgák, lo­csognak. fecsegnek, helyzete­ket és üzeneteket cserélnek, értenek félre akarva-akarat­lan. megbízásokat teljesíte­nek vagy önszorgalomból nyomoznak, szerelmi zálog­tárgyakat lopnak vagy talál­nak. s mindeme sok hűhó. össznépi hepaj arra kell. ar­ra jó csupán, hogy Cupido nvilai célba jussanak. Tánc­lépések az oltárhoz. Ármány? Az is kerül itt k .rem, de túl komolyan ven­ni- ne tessenek azért. ' A messinai eg alatt reneszánsz emberek eletöröme árad, melv elsöpri a sanda mészá­rosok pitiáner üzelmeit. A Sok hüho semmiért érzékién boidogsagszerető, eufórikus mű, Snakespeare derűs alko­tó korszakának déligyümöl­cse. Claudio szereti Leonato lányát, s a kormányzó ezt természetesnek veszi, esze agában sincs akadékoskodni, próbának vetni ala a fiata­lokat, ellenkezőleg, örül ne­ki, s mert a lány sem érez másként, maga vezeti őket a piához.' Ék'kW'áilja útjukdF a rosszindulat, amit viszont a tisztességes életösztön úgy fúj el, mint orkánszél'a gyertyalángot. A másik párnak, Beatricének és Be­nedeknek kevély magatartá­sához pedig csipetnyi lele­mény is elég, hogy őszintén föltárulkozzanak. Hiába „túl okosak" az őszinte val­lomáshoz, fülükbe súgják, azt füllentik nekik, hogy szeret a másik, s a vélt bi­zonyosság tudatának pán­célzatában máris oda a hiú­ság. A boldogságérzés rene­szánsz mámora, fölszabadult­sága süt át a színpadon, ahol „kacagni való bolond más, mikor szerelmes, még­is egyszer aztán kikacagtat­ja saját magat is, amikor szerelembe esik ő is". (Ami a darab születésének társa­dalmi-történelmi körülmé­nyeit illeti, érdekes összeve­tést kínál az operisták mina­pi premierjével, a Don Car­los historikus anyagával. Shakespeare tudniillik nem sokkal azután irta e vígjáté­kát. hogy a Don Carlos tör­ténelmi eseményei lejátszód­tak. s az angolok immár nyíltan segítették a német­alföldi szabadságharcosokat, legyőzték Fülöp Nagy Ar­madáját. Az összefüggés csöppet sem véletlen. Shakes­peare a maga társadal­mának. az Erzsébet-kornak diadalmas tetteiből fakasztja hittel teli, sugárzó optimiz­musát.) Ezt a derűt árasztja Kö­rössy Sándor könnyed, lé­Rendőrségi közlemény Április 12-én a Budapest I. kerület, Bérc utca 2. szám alatti lakásán holtan talál­tak Bobletek György Gü éves nyugdíjas építészmérnököt. Az elhalton talált sérülések­ből megállapítható volt, hogy bűncselekmény áldoza­ia lett. A rendőrség széles körű nyomozás során elfog­ta és és előzetes letartózta­tásba helyezte Makula János 21 éves büntetett előéletű segédmunkás budapesti la­kost, aki a bűncselekmény elkövetésével alaposan gya­núsítható. A" ügyben a nyo­mozást. a rendőrség tovább folytatja. (MTI) Álarcosbál. Kőrössy gies színpada a Kisszínház­ban. Az efféle előadásokon már-már kötelező stilizáció, ívvázas hátsó járataival, akár Shakespeare néhai szín­padának ízléses, eszköztelen­ségében is funkció- és hely­zetgazdag adaptálása. Belső térelválasztóin, függönyének díszítésén a virágornamenti­ka harsogja világgá, hogy még a bokrok is szerelemről susognak itt. A nőkön kel­lemdúsak Ek Erzsébet jel­mezei. a férfiakon már dur­vábbak, némelyikén anakro­nisztikusak. rájuk ragasztva darab és előadása közti négy évszázad távolságát, hiszen derékig mai öltözékben, ci­pőben. pantallóban járkál­nak. Még János gróf kiszu­perált, rojtjafosztott egyen­ruhája a leginkább karak­teres, noha túl komor, sötét: grófunk nem jágói figura még, ezt a piti méregkeve­rőcskét inkább a vele szüle­tett irigység hergeli, sem­mint a vak gyűlölet hajta­ná. Ily miliőben szervezi a játékot Sándor János. Hogy kifinomult belső hallása van Shakespearé-hez, kivált a vígjátékaihoz, régi és ma­radandó élményként őrzi e sorok írója elsöprően len­dületes, fölszabadult, gegek­kel megrakott Vízkereszt­rendezését, még az ószínház­ból. Most némileg visszafo­gottabb. pontosabban nem oly rikítóan harsány. Viszont magatartásban, stílusban szemléletesen leválasztja az urakat és szolgákat, a neme­seket s pórokat, mely ezút­tal is Shakespeare humorá­nak bővében patakzó forrá­sa. Az> aztán már a szerep­osztásból fakad — szegény ember vízzel főz —, ha lehe­tőségeikkel színesebben él­nek a lumpenfigurák. Men­tes József topis Galagonyá­ja. Bognár Zsolt égimeszelő Bunkósa, Jachinek Rudolf együgyű Zablepenye vagy Kátó Sándor gügyögő Fa­szénje vaskos remeklés. Pompás commedia dell'-arte figurát lop be a színpadra Vass Gábor Antoniója. hogy ilyen is legyen. Szántó La­jos Ferenc barátja világi fantáziával megáldott csu­hás. csak Szűcs András nem tud igazán mit kezdeni Bal­thazárral. A bravúr Király Levente Benedekje, ám a kulcsfigu­ra, aki a konfliktusok szel­lőit hozza mozgásba, János grófé. S ahogyan ezt Kovács Zsolt csinálja, nagyon tet­szik. Király Levente már régen odahagyta operettes gesztu­sait. a veretes szöveggel föl­töltekezve érzékelhetően szí­nészi képességeinek újaLb kiteljesedéséhez, stílszerűen szólva, reK-sszánszához érke­\ Hernádi Oszkár felvétele • Sándor színpadképében zett — csak hat közben az idó is haladt fölötte. Tehet­sege, jelenlétének atmoszfé­rája ugyan sokáig feledtetni képes, hogy már nem köz­vetlenül a legifjabb szerel­mesek csapatának kapitá­nya: az eredeti szereposztás­ban olyan partnert is kapna, akire szintúgy illenek az „érettebb típus", így azon­ban a beugró Dobos Kati folyvást a szemtelen fiatal­ság kifestett körmeivel, szel­lemkezével kopogtatja, ma­cerálja; legjobb esetben is figyelmezteti, ideje hazasod­ni, máskülönben agglegény marad menthetetlen. Ettől a korKülönbségtöl aztán érde­kes felhangok is bele-bele­zendiilnek az előadásba — tulajdonképpen nem kár. Visszatérve pedig Kovács Zsoltra. Azért tetszett any­nyira, mert parádésan kerül­te el egy intrikus fölvillanó 'de fölvállalhatatlan fősze­repének kísértéseit. S ezt a - megszerezhetetlen esélyt nem kerülgette, egyszerű­en kizárta, miközben azért csöndesen kilátásba helyezte, figyelmeztetett rá: az effajta unatkozó link emberek tár­sadalmilag veszélyessé vál­hatnak. ha sorsuk többre készteti annál, hogy csupán a zavarosban halásszanak. Dobos Kati tulajdonképpen a premier mentőöve. Minap vette át Beatricét a megbe­tegedett Papp Évától, 9 minthogy nagy szerep, zic­cerszerep, beugrása nem köznapi, kivált hogv nem is köznapian játssza. Éli. rneg­eli e fölvágott nyelvű, me­legszí v u ,m ci k ráncos hölgy örök típusát. Mellette a má­sik szerelmes lány, Goda Márta Herója, vérszegény, halovány. Körülbelül úgv vész el. ahogyan párjának, Zágoni Zsoltnak Claudiója Király Levente árnyékában. A herceg és a kormányzó koreografálják a szerelmesek láncrendjét, s amolyan pá­ter íamilias föladatot is el­látnak: Leonatóként Szabó István a színesebb. Szirmai Péter még Aragónia herce­gének szövegét sem tudja tökéletesen. A cselszövők, Galkó Bence és Ragó lvan. ügyesen kamatoztatják a rendező ötleteit, Hero tár­salkodónőiből Bor Adrienne a természetesebb. Kaskó Er­zsébet művi. összességében? A keddi premier nagyjából hü tükrét mutatta annak az ellentmon­dásos állapotnak.- amelyből rokonszenves erőfeszítéseket tesz a színházi próza egy mi­előbbi művészi konszolidáció megteremtésére. Ahol pél­dául a szereplők kvalitásain is mérhető a szerepek nagy­ságrendje, súlya, érteke. így aztán elmondhatjuk. Shakes­peare Sok húhó>a nem volt eppen semmiért. .. Viikalenyi István *

Next

/
Oldalképek
Tartalom