Délmagyarország, 1983. április (73. évfolyam, 77-101. szám)

1983-04-03 / 79. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! 73. évfolyam 79. szám 1983. április 3., vasárnap Ára: 1.80 forint MSZMP SZEGED VÁRÓ SÍ BÍZ OTT S Á G Á N AK LAPJ A Tudnunk kell változni A

történelem nem ismeri a varázslatokat. A legnaivabb ember se hiheti, hogy Nemesmedves harangjának a szavára egycsapásra kiderült az ég fölöttünk. Nehéz fellegeket harangszóval oszlatni nem lehet. Az a harang csak bejelentette, nincsenek német csapatok az országban. Ha aranyból öntötték volna a nyelvét, szebbet akkor se mondhatott volna: a világhódító — világgyilkoló — beteg lelkek kései rokona nekünk már nem árthat Azt azonban nem verte ki a kis harang, hogy ml lesz ezután. Alig volt család, aki nem várta volna haza a fiát Jöhet-e, aki elment a nemzetek nagy vágóhídjára? Hátha hazajön mégis, akinek a halálhíre már megjött! Jótétlelkek hozták a cáfolhatatlan bizonyítékot — saját kezemmel temettem el! —. mégis volt, aki megtért. És hányról beszélték, hogy él, mert itt és itt élt még, és soha nem jött haza. Ne felejtsük el, hogy gyászolt azon a tavaszon az ország, nem a hozsanna szavai szakadtak ki belőle mindjárt. Éhes és rongyos volt. Kifosztott és megnyomorított A nagy kérdés akkor az volt ki tud-e kecmeregni valaha i« abból a pusztulásból. Most nem a látnokok mindig biztos jövendöléséről beszélek. csak arról, amire én is emlékszem. Hallottam, de sokszor latolgatták azt is, magyar marad-e a magyar, vagy lesöpörte a háború a térképről? Annyiszor kívánták a pusztulásunkat, hátha most teljesedett be rajtunk. Mert arra a változásra, ami jött, szavaink se nagyon voltak. Ekkora ugrást röghöz kötött fantáziánkkal elképzelni se tudtunk. Álmodni tudtunk mi szépeket és nagyokat, de legszebb álmainkba is belebuktunk addig. Amire én emlékszem ebből az időből, a fagyból előbújó hóvirág fázós optimizmusához volt hasonló: talán tavasz lesz. Nemcsak a mi nemzetünk bízott benne, de mi kezdtünk nagyon bízni, amikor egy kis meleget kaptunk. T

avasszal a magból ámulnivaló energiák törnek elő. Az a gyönge csíra, amit ocsmány féreg egy harapásra el tud rágni, kemény rögöt képes szétfeszíteni. A negyvenötös tavasz új csírák sokaságát csalta elő. A biológus tudja, a teljes növény minden programja benne van a magban. Az is, mennyire tud megkapaszkodni, akár a szikla hasadékában is. Hány levele lesz, milyen a virágja, milyen az illata? Az is benne van. Mikor fordul termőre? Ezt a parancsot is őrzi. Tekinthetjük-e ilyen magnak negyvenöt tavaszát? Benne volt-e mai jelenünk is? Azt hiszem, igen. Minden háború káoszt hagy maga után. Föltámadtak a csirkefogók is, a vetkőztetek is, a szétzüllött világ minden undorító férge is előjött. Az is benne van a magban, milyen betegségeket tud legyőzni. A legkisebb faluban is összeállt néhány ember, töltényhüvelyt vert a bot végére, avval ment ki az éjszakába, mások álmára vigyázni. A bizakodásból van legtöbb a jó magban: muszáj hinni, hogy érdemes szétfeszíteni a rögöt. Nehéz már visszaidézni azt az országra szóló hitet, hogy a földet föl lehet osztani, és bele szabad ereszteni az ekét. Ezredéves nyomatékkal a fejekben elképzelni se lehetett, csak hinni benne. Szép fuvallatai voltak annak a tavasznak. Gyógyulni kezdett az ország. A májusi fagyok nincsenek beletáplálva a magha, de előfordulnak. Zendült az élet. legszebb arcát kezdte mutatni, az egykori sötét aggodalomból nemzeti reménykedés, vele együtt újjáépítő és új országot építő buzgalom fakadt. Egyre tisztábban látjuk, már szinte napra is tudjuk dátumozni. amikor dér telepedett ránk. Kopogóéra fagyott évek is jöttek. Javakorabeli férfitól kérdezem, nálam húsz évvel fiatalabb, tudja-e, mit jelentett ez a tőmondat: megállt az autó. Hogyne tudná, az övé is meg szokott állni, ha elromlik. Akkoriban az autók leginkább éjjel álltak meg, de nappal is rettegtek tőlük. Kárbecslőink még mindig dolgoznak, újra meg újra méregetjük a fagyott évek veszteségeit. Égszakadás-földindulás jött utánuk, hatalmas áldozat. Időben pedig már a nyarat jártuk, mégis vetnünk kellett megint. Kínnal, keservvel vetni még egyszer. Százszor nehezebb. Múlik az idő, árad utánunk az a nemzedék, amelyik közvetlen tapasztalásból ezt se ismeri. Neki a jó. Korszak lett közben az új időkből, ennek a századnak leghosszabb időszaka. Békében élünk, barátaink vannak. A történelem leginkább a hosszú háborúkat és a megbomlott barátságokat jegyzi, mi végre ho6zszú békéről beszélhetünk. Sokat tanultunk, és sok mindent megtanultunk időközben. Tudjuk, tisztábban és egyértelműbben, mint a kezdeti években, hogy jelenünk is, jövőnk is csak a szocializmus lehet, olyanra kell tehát építenünk, hogy elférjünk benne mi is, utódaink is. Ez a program is benne volt a magban, de a hajtás a maga törvényei szerint is módosul. A folyondár rákűszik az előtte álló akadályra, a nemes ág kikerüli. Tudjuk már, miket kell elkerülnünk a meglevőkből, de őriznünk kell érzékeink finomságát, hogy az ezután jövőket is észrevegyük. Beteg az a kertész. amelyik nekidurálja magát, és azt hiszi, egy év alatt, kettő alatt minden gazt kiirthat. Jöhet helyette másik, olyan is, ami azelőtt nem is volt. Megtanultuk, kell, hogy legyen figyelmünk is, erőnk is a változtatásokra. Sínen vagyunk, de a váltókat tudnunk kell kezelni. Nem feledhetjük, hogy nem egyszerűsödik, inkább bonyolultabbá válik a világ. A mechanika törvényei egyszerűek és világosak, át is szövik életünk nagy darabját, ha nem figyelünk rájuk, könnyen ráfizetünk, de az éiő szervezet törvényei ezerszer mások. Aki megtanulta az egyszerű emelő elvét, hamar fölfedezi karunk mozgásában is, de' aki csak ennyit tud belőle, ne menjen el sebésznek. A bonyolultabb világ világosabb koponyákat kíván, ezt is megtanultuk, szerencsénkre. Ha majd egyszer aprólékosan összeszedjük, mit tettünk az évszázad közepétől, első helyre. azt hiszem, iskoláinkat kell sorolnunk. Onnan indultunk, tanulhasson, aki vinni akarja valamire, és eljutottunk oda, hogy mindenkinek tanulnia kell. Hatalmas ugrás, minőségi változások záloga. Még mindig tanulnunk kell azonban, hogy az okos elme kifutópályát keres magának. Fejben gyarapodtunk legtöbbet, fejünket kell használnunk az eddiginél is jobban. Honját kereste a hazában a Himnusz költője, mi kezdjük hinni, a világban is megtalálhatjuk helyünket. Tudjuk már, ide másolni nem lehet, ami máshol jó, nekünk kell megteremtenünk a magunknakvalót, de a példákra nyitva kell tartanunk a szemünket. H

a jól használjuk a fejünket, föl tudjuk mérni eddigi utunkat. Nem kell szépítenünk, hogy szépnek lássuk, nekiveselkedett erőfeszítések árán jutottunk idáig. Erőnk megmaradt, tapasztalatunk több, állnunk kell a próbát ezután is. Sokkal nehezebb, mert szerencsére mások lettünk mi is. Akinek azelőtt nem volt kabátja, és hozzájutott, aki azelőtt éhezett, és jóllakhatott, aki riadt álmatlanságok után nyugodtan alhatott, mai mértékkel mérve annak kicsi kellett a boldogsághoz. A mi igényeink világszínvonalúra nőttek már, nincs tehát más lehetőségünk, azokat kell kielégítenünk. Nem elvárnunk, nem kikövetelnünk, nem ajándékként esedeznünk érte, hanem megteremtenünk. Okos fejjel és erős akarattal. Ez is benne" volt a magban ? Mindenestől benne volt. Tudnunk kell változni, hogy olyanok lehessünk, amilyennek lenni akartunk. HORVÁTH DEZSŐ KHgl Sándor rajza A j'ó munka elismerése Kitüntetési a Parlamentben A Népköztársaság Elnöki Tanácsa hazánk felszabadulásának 38. évfordulója alkalmából, eredményes munkájuk elismeréséül az állami, a gazdasági munka különféle területein dolgozóknak és a fegyveres testületek tagjainak kitüntetéseket adományozott. Az Elnöki Tanács a Munka Érdemrend ezüst fokozatával 644. bronz fokozatává 944 személyt tüntetett ki, a fegyveres testületek 36 tagjának pedig kiváló szolgálatért érdemrendet adományozott. A kitüntetettek egy csoportjának Lo&onczi Pál, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke szombaton délben, az Országház kupolacsarnokában nyújtotta át az érdemrendeket. Az ünnepségen megjelent Lázár György, a Minisztertanács elnöke, Korom Mihály, az MSZMP KB titkára, a Politikai Bizottság tagjai, továbbá Katona Imre, az Elnöki Tanács titkára. Losonczi Pál a kitüntetések átadásakor mondott beszédében méltatta hazánk felszabadulásának történelmi jelentőségét. — Dolgozó népünk csaknem négy évtizede ünnepeli meg békében, szorgos, alkotó munkája közben legnagyobb nemzeti ünnepünket, április 4-ét. Nemzeti létünknek ezt a fényes fordulópontját, mint új életünk, felemelkedésünk talpkövét évszázados szabadság küzdelmeink teljesülésének jelképét tartja számon a történelem. A 38 évvel ezelőtti nap nyitotta meg az utat népünk előtt a jobb élet felé, hogy önzetlen barátok, testvérnépek koszorújában építhessünk új hazát, rakhassuk le az emberi történelem leghaladóbb társadalmi rendjének alapjait országunkban. A továbbiakban rámutatott: — Amikor gyorsuló világunkban megállunk egy villanásra, az ünnephez illő kegyelettel idézzük a felszabadító szovjet hősök emlékét. — Április 4-én a szabadsággal együtt a felszabadult embert is ünnepeljük — mondotta. — A kezével és az eszével is jól alkotó sokaságot, amely a közös munkában lelte meg élete célját csakúgy, mint az egyéni örömét, boldogulását. A dolgozó ember, a szorgalmas munka, a kiemelkddő teljesítmény a mi világunkban a figyelem középpontjában áll! A képességek minél teljesebb kibontakozása és megbecsülése társadalmunk ügye, fejlődésünk feltétele. A kimagasló teljesítményeimák különösen nagy szerep jut ma. amikor a körülmények a világgal való mind szívósabb versenyre kényszerítenek. — A szocialista haza javára végzett munka méltán érdemli meg a társadalmi elismerést — mondotta Losonczi Pál, majd az MSZMP Központi Bizottsága, a Népköztársaság Elnöki Tanácsa és a Minisztertanács nevében megköszönte a kitüntetetteknek a példás helytállást. s további sikereket, erőt, jó egészséget kívánt. A kitüntetések átadását követően az Elnökj Tanács fogadást adott a kitüntetettek és a vendégek tiszteletére. (A Csongrád megyei kitüntetettek névsorát a 3. oldalon ismertetjük.) Zászlófelvonás Hazánk felszabadulásának 38. évfordulója alkalmából szombaton reggel ünnepélyes külsőségek között, katonai tiszteletadással felvonták a magyar nemzeti lobogót és a nemzetközi munkásmozgalom vörös zászlaját a gellérthegyi Felszabadulási Emlékműnél. Zászlófelvonási ünnepség volt szombaton reggel a Parlament előtti Kossuth Lajos téren is, ahol ünnepélyes külsőségek között, katonai tiszteletadással vonták fel az Állami Zászlót.