Délmagyarország, 1983. április (73. évfolyam, 77-101. szám)

1983-04-20 / 92. szám

Szerda. 1983. április 20. 3 Közgyűlés a Magyar Nemzeti Bankban A Magyar Nemzeti Bank árd forinttal csökkent. A rö- pontilag kiemelt célokat kedden tartotta évi rendes közgyűlését. Megjelent Kál­lai Lajos pénzügy miniszter­helyettes, jelen voltak az ál­lamnak. mint a részvények tulajdonosának a képviselői, a bank igazgatóságának és elnökségériek tagjai, a szám­vizsgálók és a bank vezető munkatársai. Az 1982. de­cember 31-i mérleget, az 1982. évi eredménykimuta­tást. és az elmúlt üzletévröi jelentest Timár Mátyás, a bank elnöke terjesztette be. A számadások visszatükrö­zik a nemzetközi fizetőké­pességünk megőrzésére, az egyensúly javítására irá­nyuló erőfeszítéseket. p- es a vegyipar, valamint a me­zőgazdaság vette igénybe. A forgóeszköz-hitelezesen ke­resetül a bank az ésszerűbb készletgazdálkodásra, a nem rubelelszámolású kintlevő­ségek gyors behajtására ösz­tönözte a vállalatokat. Az év első felében tapasztalt túlzott felhalmozási törek­vések és értékesítési nehéz­ségek szükségessé tették, hogy a bank rövidítse a hi­tetiejáratoicat, kizárja a hi­telezésből a termeléssel és vid lejáratú kihelyezések szolgálta. 23,7 milliárd forinttal, ebből A legtöbb hitelt a a vállalati hiteleit 10.4 mil­liárd forinttal, az előző évi­nél kisebb mértekben emel­kedtek. A passzívák közül a rész­vénytőke változatlanul 6 milliárd forint, a tartalék­álap pedig — mivel azt a ta­valyi közgyűlés az 1981. évi nyereségből felemelte — 1 milliárd forinttal nőtt A betétek és egyéb kötelezett­ségek állománya összességé­ben 24 milliárd forinttal ha­ladta meg az egy évvel ko­rábbit. A forgalomban levő értékesítéssel nem indokol­bonkjegyak és érmék állo- ható készleteket. a lejárt mánya december 31-én 87.3 kintlevőségeket. A mérleg aktívái közül az milliárd forint volt, 6 mii- Népgazdaságunk deviza­arany-. a valuta- és a devi- liárd forinttal több, mint helyzetére kedvezően hatott a zakészietek, továbbá a látra egy évvel korábban. tervezettnél jobb külkereske­szóló követelések együttes A bank 1932. évi nyeresé- delmi egyenleg. Ugyanakkor állománya 1982. december ge 7.5 milliárd forint; 3 mii- jelentős terheket okozott a 31-én 26,2 milliárd forinttal liárd forinttal kevesebb az magas, csak az év vége felé kevesebb volt. mint egy év- előző évinél, mivel a bank lassan mérséklődő kamatláb, vei korábban. A közép- és által fizetett kamatok na­hosszú lejáratú kihelyezések gyubb mértékben nőttek a állománya az év folyamán kapott kamatoknál. A kül­9.6 mi 11 járd forinttal nőtt, földi adósságállomány terhei kisebb mértékben, mint az lIgyanis jobban nőttek, a bel­előző esztendőben. Ezen be- ,..,,. ,.,„,, _ lül a vállalatoknak és a sző- foldl hitelkamatláb összesen vetkezeteknek nyújtott ilyen 4 szazalekos emelesebol hitelek állománya — jelezve származó többletbevételnél, a felhalmozás (beruházás, A hitelpolitika a korábbi­tartós készletnövekmény) nál szigorúbb hitelfeltétele­mérséklésére irányuló szigo- ket írt elő. A beruházási hi­rúbb hitelezést — 3.3 milli- telek túlnyomó része a köz­Esélyeink növelője ö A külföldi hitelek felvétele nehezebb volt, mint koráb­ban. A bank 1982 augusztu­sában 260 millió dollár, há­roméves lejáratú hitelt vett fel az amerikai Manufactu­rers Hanover Trust által ve­zetett konzorciumtól. A Nemzetközi Valuta Alap ügyvezetősége által 600 mil­lió dollár összegben jóváha­gyott két hitel egy részének igénybevétele is megtörtént. (MTI) Lakótelepi kálváriák 2. Lengetik a műszer farkát 99 99 Mit tehet a lakó, ha fázik? Bejelenti a Városgazdálko­dási Vállalatnak, hogy la­kásában nincs meg az előírt hőmérséklet. Arról is lehet vitatkozni, hogy a lakószo­bánkénti 20 Celsius fok ke­vés vagy elegendő. A lakók általában =. kevésnek tartják, kettgt nem, a Ukó, panelházban kellemes hőér- sem reKlámáTlMfif a zetet 22—24 fok közötti hő­mérséklet biztosít. Erre több­nyire az a válasz, hogy föl kell öltözni, aki fázik a 20 fokban, az ne flangáljon fürdőköpenyben, hanem húz­zon melegítőt otthon is. A lakók erre azt felelik, ha pufajkát vennének fel, 10 fok is elég lenne, de micsoda otthon az, ahol állig begom­bolkozva, pokrócba csavaróz­va kell nézni a tévét? Ha már azt nem képesek megoldani, hogy szabályozni lehessen a radiátorok telje­sítményét és a díjfizetést a fogyasztástól függővé tenni, akkor legalább a minimu­mot kellene magasabbra meghúzni. A lakó persze nem vitatkozhat a rendelet­tel. sőt még alkotójával sem kerül soha szemtől szembe, hogv megkérhetné, indokol­ja már meg. miért pont ott húzta a határt, ahol húzta. S mert az emberek általában ilyen ..primitívek" és ..de­magógok", azt i.s szívesen megkérdeznék, a rendeletal­kotó lakásában vajon hány fok a hőmérséklet, s fürdés után melegítőben járatja-e a gyerekeit? De mert ez — nálunk — lehetetlen, ezért csak azt le­het számonkérni a szolgál­tatón. amit a rendelet sze­rint biztosítani — lenne — köteles. Lakószobában 20 fürdőszobában 24. konyhá­ban 16 Celsius fokot. Elté rő adatok Az értekezleten mesélte az egyik közös képviselő: szom­baton bejelentették, hogy hi­deg van az egész házban. A hibái hétfőn kijavították, a díjmérséklési igényt azonban elutasították: a szolgáltatás hiánya nem haladta meg a 48 órát. A Városgazdálkodá­si Vállalat csak 46 órát is­mert el, erre pedig nem jár mérséklés. Nem kétséges, hogy a vál mint 23 forint esik. Vagyis lakásonként 46 forintot bár­mikor elszámolhat szolgálta­tás nélkül. E lehetőséget az abszurditásig fokozva a vál­lalat akár olyan „takarékos­sági programot" is kidolgoz­hatna, hogy két napot fűt, akkor pén­zét. Hőfokmérést elvileg a la­kó kérésére végeznek. Ezek eredményéről pontos kimu­tatást kellene vezetni. Hogy ez nem mindenütt van így, arra a közös képviselők egyi­ke a következőt mesélte: a vállalat szerint a lakók ké­résére december 14-én hő­fokmérést végeztek. A dolog szépséghibája: ebben az idő­pontban még senki sem la­kott a szóban forgó házban, a Gyöngyvirág utca 14-ben. Mindegyik közös képviselő panaszolta a megbeszélésen: a vállalat dolgozói által mért érték rendszeresen 2—3 fok­kal magasabb volt, mint amit a lakók saját, a keres­kedelemben kapható hőmé­rőjükkel mérnek. Egyikük államilag hitelesített hőmé­rőt szerzett a munkahelyé­ről. ez i.s alacsonyabb hő­mérsékletet mutatott, mint amilyet a vállalat emberei digitális műszerükkel mér­tek. O'yan is előfordul, hogy mérés idején, észrevehetően megemelkedik hőmérséklet. par orara a Pótfűtés gázsütővel A Gyöngyvirág utca 16­ban volt, aki nem írta alá a hőmérsékletmérést tanúsí­tó jegyzőkönyvet. Szerette volna ugyanis rávezetni, hogy bár megfelelő volt a i hőmérséklet, ezt csak pótfű- j téssel érték el. A mérést j végző alkalmazott meggyő­ződhetett ugyan a pótfűtés tényéről, mégsem volt haj­landó írásban elismerni. A fázó lakók kínjukban mindennel fűtöttek, amivel csak meleget tudtak csinál­ni: a gáztűzhely égőivel, sü­tőjével — a gázt átalány­ban fizetik, a többletfo­gyasztás nekik gyakorlatilag ingyen van, de veszélyes —, hősugárzóval, ami viszont lalat jog szerint járt el. Más erőteljesen rytveli a villany­kérdés. hogy miért lehet er- számlát. 21,5 fokra. Később a Beru­házási Vállalat illetékese megmagyarázta, mindig eny­nyit mutat a finn digitális műszer, ha „farkát", a hite­lesítő dugót beledugják. (Ez­zel esetleg vissza is lehet élni?) . A lakók elégedetleftekivol­W a mert erfetél, Vala­mennyiüknél kevesebbet mutatott a hőmérő. Nehéz elhinni, hogy a kereskede­lemben kapható összes mé­rőműszer rossz lenne, s va­lamennyi egyöntetűen ala­csonyabb értéket mutatnia a valóságosnál. A közös képvi­selő aláírásokat gyűjtött emiatt, de kinevették vele: a Városgazdálkodási Válla­lat csak a saját dolgozói ál­tal mért és jegyzőkönyvben rögzített értéket fogadja el. Ki döntsön? Ha egy szerződést vala­melyik szerződő fél nem tel­jesít. egy elfogulatlan har­madik dönti el, hogy kinek van igaza. Ebben az esetben azonban az egyik érdekelt fel jogosult dönteni: ha a lakók műszere 18 fokot mu­tat. a vállalaté 21-et. akkor senkihez sem mehetnek pa­naszra. Fordulhatnak ugyan bírósághoz, de hogy például december első hetében meg­volt-e a lakásban az előírt hőmérséklet vagy sem, azt utólag egyetlen bírósági szak­értő sem tudja pontosan megítélni. Ha már ez a kér­dés így és ennyi helyen föl­merült, ekkora a bizalmat­lanság, nem lehetne egy ér­dektelenebb intézményt meg­bízni. amely azonnal és hi­telesen eldöntené. köteles-e díjmérséklésre a vállalat? Tanács István rszágunk gazdasági és kulturális nyitottságából következik, hogy számunkra a nyelvtudás létkérdés. De nemcsak a nyelvtudás, hanem a nép­tudás: a más népek kultúrájában való jártasság is. Mi, tízmillióan ezt könnyeb­ben tudomásul vesszük, mint azok, akik­nek nyelvét százmilliók beszélik. „Hogyhogy ön nem tud angolul? Hát nem, tanult az iskolában angol nyelvet?" Egy angol élhet abban a hitben, hogy a világban való eligazodáshoz elegendő, ha megtanulta azt, amit az „angol" tárgy (irodalom és nyelvtan) címéit neki meg­tanítottak. De nekünk — és itt fordul előnyre a hátrány — helyzetünk követeli, hogy Shakespeare-n, Swíften, Defoe-n, Dickensen kívül ismerjük még Petőfit és Aranyt, Adyt, Babitsot, Radnótit, József Attilát — és Goethét, Kölderlint, Ver­laine-t, Rimbaud-t, Fuskiot, Tolsztojt, Gorkijt is. Sokszorta gazdagabbak va­gyunk tehát — vagy. legalábbis: lehetünk. Ma már a világkultúrában — akárcsak a világgazdaságban — egyetlen nemzet sem élvez abszolút fölényt. Nincs olyan nép, amelyik valóban korszerű és verseny­képes tudással vértezheti föl állampolgá­rait, ha csak a saját belső fejlődésének eredményeire támaszkodik. Mennyire ösztönöz bennünket ennek tu­domásulvételére a mindennapi társadalmi gyakorlat? Az ésszerűség azt diktálja: csak akkor boldogulhatunk, csak akkor tudunk külföldön i-> eladható terméket gyártani, csak akkor tudunk külföldön biztos piacot nyerni, csak akkor vethetjük meg lábunkat más országokban, ha annak a külföldi országnak nemcsak a nyelvét ismerjük, hanem az ottani szokásokat, a mentalitást, a gondolkozást — az egész kultúrát is. Nagyon nehéz azt megmérni, milyen erős nálunk a külföldi kultúra elsajátítá­sának, megismerésének valódi igénye. A nyelviskolák beiratkozási adatai azt bizo­nyítják: a szándék nem hiányzik. A felis­merés szintjén tehát megtörtént a front­éttörés. Rengetegen szeretnének megtanul­ni oroszul, angolul, franciául, németül, spanyolul, olaszul. És nagyon kevés em­bernek sikerül. Ez nem elsősorban a nyelv­tanítás hatékonyságának a kérdése, ha­nem: a valódi érdekeltségé. A nyelvtaní­tás hatékonyságában is igen sok gondra lelhet a kutató. De itt legalább ugyanany­nyi hasznos kezdeményezésre is bukkan. Ilyen például a gimnáziumi fakultációk téndszeM árhé'.y lehetővé teszi áz eddi­ginél alaposabb nyelvtanulást. Ilyen az új felvételi rendszer, amelyben követelmény az idegen nyelvi tájékozottság. De az érdekeltség még mindig nagyon töredékes. Töredékes, mert az élet min­dennapi gyakorlatában nem érvényesül mindig a tudás — pontosabban: a több tudás fölénye. Ez nem nyelvpótlékkérdés. Nyelvet tudni nem azért célszerű, mert a sikeres vizsga után az ember tizenöt százalékkal magasabb fizetést vehet át havonta. (Egyébként is: egyre több helyen megszigorítják a nyelvpótlékok rendsze­rét. Ma már általában csak olyan munka­körben fizetnek nyelvpótlékot, ahol mun­kaköri kötelesség az adott nyelv ismere­te.) A nagyobb előnynek abból kellene származnia, hogy az az ember, aki többet tud, nagyobb teljesítményt mutathat fel. Az az üzletkötő, aki nemcsak tökéletesen Ismeri területének nyelvét, hanem az ot­tani szokások, emberi kapcsolatteremtési módok, gondolkodástípusok világában is jól tájékozódik, sokkal jobb üzleteket köt, mint aki tolmács segítségével próbál bol­dogulni. A kérdés pedig az: többet keres-e a nagyobb teljesítményt elérő ember, mint a másik? Nemcsak az üzletkötőknél vethető fel « a kérdés, hanem a kutatás, a műszaki te­vékenység. az oktatás, a gyógyászat — tulajdonképpen szinte az élet valamennyi területén. Jobban megfizetik-e azt a ta­nárt, aki előadásába szaktárgya leg­frissebb eredményeit is beleszövi? Ma­gasabb-e a jövedelme annak, aki (nyelv)­tudása révén pontosabban, jobban, ered­ményesebben dolgozik? Ha a gazdaságot racionalizáló törekvé­sek átfogják majd társadalmunk egészét, akkor minden vállalat számára létkérdés lesz a munkatársak tudása. A racionalizá­lási törekvések tehát megnövelik a valódi, a használható nyelvtudás iránti igényt: a vállalati, munkaadói igényt is. Csakhogy nyelvtudásunk mai állapota nem tűr ha­lasztást. A gazdaság mai igényeihez képest ugyan nem élünk idegen nyelvi anal­fabétizmusban, de a jövő távlatai­hoz képest nagyon sok még a tanulnivaló. A nyelvtudás megszerzése akarat is idő kérdése is. Az ország gazdasági esélyeit növeli a nyelvi kulturáltság színvonalának emelése. Ehhez egyéni és közösségi áldo­zatokra van szükség, és legfőképpen biza­lomra: bizalomra a jövőben. Szunyogh Szabolcs Színvonalas barátsági munka Tanácskoztak az MSZBT-tagcsoportok elnökei Az MSZMP Csongrád me­gyei Bizottsága propaganda­és művelődési osztálya teg­nap, kedden délután Szege­den, az MSZMP Oktatási Igazgatósága épületében, a párt-végrehajtobizottság Annál is inkább, mert va» lööi-ben erteaeite az azt még tennivaló bőven. Indo. megelőző öt év aratt végzett költ például a Gorkij nyelV­magyar—szovjet barátsági muiüKát, és megszabta azo­kat a feladatokat, amelyek megyénkben működő Ma- alapjan a barátságot ápoló gyar—Szovjet Baráti Társa­ság tagcsoportjai ügyvezető elnökeinek részvételével ta­nácskozást tartott. Dr. Bozó Sándor, az. MSZBT megyei munkabi­zottságának elnöke köszön­tötte az elnökségben helyet fogialó dr. Koncz Jánost, az MSZMP megyei Bizottságá­nak titkárát, és Fiedler Ká­rolyt, az MSZBT országos elnökségének munkatársát. Először Horváth J. József, az Ország-Világ rovatvezető­je tájékoztatta a résztvevő­ket a Szovjetunió kül- és belpolitikájáról. Ezután dr. Sebe János, az MSZMP Csongrád megvet Bizottságának osztályvezetője számolt be megyénk MSZBT­tagcsoportjainak munkájá­ról. Mint elmondta, a megyei re lehetősége. Egy 60 négy­zetméteres. két és fél szobás lakás havi fűtése és meleg­víz-díja több mint 700 fo­rint. Ebből egy napra tejbb Egy másik képviselő el­mondta. a mérést végző hölgy „addig lengette a műszer farkát", míg az be nem állt Hazatértek az ötös ikrek A Tarjányi ötös ikrek — a rokonok, akik Budapestre akJk április 24-én lesznek utaztak értük, háromhónaposak — kedden Félegyházán Dobos Fe­..hazatértek" Kiskunfélegy- renc. a városi tanács elnöke házára az Orvostovábbképző köszöntötte a szülőket és a Intézet szülészeti és nőgyó- gyerekeket, s ünnepélyesen gyászati klinikájáról. Mi­ként dr. Gáti István pro­fesszor, a klinika igazgatója és dr. Dobos Anna adjunk­tus a koraszülött osztály vezetőbe elmondta, mind az öt gyermek megfelelően fej­lett. egészséges. Délután megérkeztek Kis­kunfélegyházára az ikrek, s velük a család, a szülök és a város polgárává fogadta Tarjányi Szilviát, Melindát. Hajnalkát, Sándort és Eri­kát. Ezután tértek haza új ott­honukba. a háromszobás, hallos, berendezett családi házba, amelyet a városi ta­nács vásárolt számukra, elengedve a használatbavé­teli díjat, s a lakbért is. közössegek ma is tevékeny­kednek. 1976-ban 41 kollek­tíva aktivistái sodorták erős kötelékké a barátság szálait, 1981-ben mar tízzel több ba­ráti ki-7. ősség munkálkodott szűkebb pátriánkban. Azóta mind színesebbé, változato­sabbá lesz ez a tevékenység. Megyénk aktivistái a Buda­pesten működő Szovjet Tu­domány és Kultúra Háza dolgozóitól eddig is minden segítséget megkaptak mun­kájukhoz, és biztos, hogy a jövőben is számíthatnak szovjet barátaink segítségére. 1981 óta számos újabb ered­ménnyel tanúsították me­gyénk lakói, hogy szívükön viselik népeink barátságát. Hogy így legyen, a helyi pártszervezetek, a járása és városi párt-végrehajtóbizott­ságok, valamint agitációs és propagandaosztályok nem kevés munkával járultak hozzá. A következő években az eddigieknél is gyorsabban kell válaszolni a különböző politikai helyzetekben a kér­désekre. A Szovjetunió béke­szerető külpolitikájának hangsúlyozásával tehetnek hitet megyénk aktivistái a testvéri szocialista onszág mellett. Ily módon a kom­munizmust építő belpoliti­káját is támogatjuk. Köz­ismert, hogy évek óta erő­södnek Szeged és Odessza testvérvárosi, valamint Csongrád megye és Odessza terület testvérkapcsolatai. A hétköznapi értelem-ben is vett dolgos együttműködés jövőbeni szorgalmazása is közös érdekeinket szolgálja. iskola szemesztereire több résztvevőt toborozni. A kü­lönböző vetélkedők alkalma­sak a szabad idő kulturált eltöltésére, egyúttal arra, hogy a diákok, dolgozóik, szövetkezeti tagok ós értel­miségiek is mélyebb ismere­teket szerezhessenek a szov­jet emberek életéről, munkájáról. A „Ki tud többet a Szovjetunióról" vetélkedősorozaton, amelyen a 82—83-as tanévben 43 kö­zépiskola és 12 szakközép­iskola diákjai vettek részt. De a követésre méltó ren­dezvények közé sorolhatjuk a „Távoli városok — közeli barátok" jelmondattal szer­vezett szellemi tornát is. 1981 óta hat új tagcsoport létesült megyénkben. Idén április 4-én a tápéi, vala­mint a csongrádi Szabadság téri általános iskola barati közössége kapott hivatalos működési engedélyt az MSZBT országos elnökségé­től. A beszámolóban még számtalan adatot, tényt hal­lottak a tanácskozás részt­vevői arról, hogy melyik kö­zösség milyen módon dolgo­zik a barátság erősítéséért. Több felszólaló mondta el az MSZBT-m unkáról tapaszta­latait. így többek között Ta­tár Júlia (Hódmezővásár­hely). Pusztai Janosné (Szen­tes) és Kormányos Antal (Szeged) értékes felszólalá­sát említhetjük. Az elhangzott kérdésekre dr. Sebe János és dr. Bozó Sándor adtak választ. Ezután tartotta meg ülé­sét az MSZBT megyei mun­kabizottsága. dr. Bozó Sán­dor elnökletével. A testület megvitatta és elfogadta az idei munkatervét. L. B. A

Next

/
Oldalképek
Tartalom