Délmagyarország, 1983. március (73. évfolyam, 50-76. szám)

1983-03-12 / 60. szám

4 Szombat, 1983. március 12. Bevált az „egy iskola-egy bérlet" Elkészült a filharmónia jövő szezonjának műsorterve Bemutató a Kisszínházban Hagyományosan ilyenkor, tavaszon ülnek asztal melle Szeged es a megye hangversenyelelenek vezető szakemberei az Országos Filharmónia fővárosi irányítóival, hogy megvitassák az ősztől induló új koncertévad eseménynaptárát. Ám az alkalom — melyre tegnap kerítettek sort Szegeden, a városi népfrontbizottságon. Lakatos Évának, m filharmónia igazgatójának részvételével — arra is jó, hogy szót ejtsenek az idei évad eddig lezajlott előadásainak futó értékelésére. Nógrádi Lászlóné, a filharmónia szegedi kirendeltségének vezetője vállalkozott rá. A megyében 102 koncertet terveztek, 96-ot bérletben. Ezekből Szegedre 52 hangverseny, 21 fölnőtt es 31 ifjúsági jut. a többi vidé• ki városra esö 50 koncert megoszlasa: 20 fölnőtt és 30 ifjúsági. A műsortervet dicséri. hogy élénk érdeklődést váltott ki, a bérletek rövid idő alatt gyorsan elkeltek, sőt, akadtak olyanok is, akiknek már nem jutott. Ta_ Ián csak Szentesen es Hódmezővásárhelyem fordult elő párszor, hogy a fölnőtteknek hirdetett koncerten kevesen ültek n nézőtéren. Általában persze a vonzóbb programokra, nevesebb előadóművészekre mozdult nagyobb számban a publikum, dehát ez mindig, mindenütt így természetes. Nagyjából zavartalanul sikerült lebonyolítani a tervezett mtísorokat, mindössze háromszor kellett azokon változtatni, illetve két előadás időpontját máskorra tenni. Kifogás inkább azért merült föl, hogy hosszúra nyúlt az úgynevezett téli holtszezon, szünet, a programok az őszi és a tavaszi hónapokra zsúfolódtak. aminek különböző egyeztetési okai vannak — művészekkel, együttesekkel, színházi bemutatókkal. A jelekből ítélhetően sikerült viszont megoldani Szegeden a középiskolás bérletesek hosszú ideje akut gondjait. A filharmónia illetékesei ugy látják, eddig sem a bérletek eladásával akadtak bajok, elkeltek azok szép számmal, hanem ahogyan mondani szokás, fantom nézők nek: örökös keresztbe szervezések történtek az iskolákkal, így aztán alig ült közönség a koncerteken. A helyzeten most — országos tapasztalatokat is figyelve — az egy iskola, egy bérletsorozat módszerével változtattak, előnyösen. Már korábban is ezz^l a szisztémával ..látták el" a Bebrits szakközépiskolásokat. most hozzájuk társult a Radnóti gimnázium, ahol szintén bevált a metódus, telt házak előtt, kitűnő hangulatú hangversenyek zajlottak. Hasonlóképpen megszüntették az összevont bérleteket a szakmunkástanulóknál. s négy iskolara „koncén tral Lati' : az élelmiszeriparira, a textiliparira, a 600-as és a 624-es intézetekre. Végtere a filharmónia közművelődési föladatainak is hatásosabban tehet eleget, ha egy iskolából 650-en ülnek a nézőtéren, s nem 6—8 középiskolából 30—60-an. A szakmunkástanuló bérletesek egy-egy hangversenyen 250—300-an voltak. Bár a filharmóniai értekezleten nagyjából és egészében véve- megtárgyalták az 1983/84-es szezon műsortervét, még messze van, ezért inkább néhány érdekességet ragadnánk ki 4 belőle. A főbérleti sorozatot a Ruha István vezette Kolozsvári Kamarazenekar vendégjátéka indítja Szegeden szeptember végén. Ellátogat hozzánk a Litván Filharmónia Zenekara. „ Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekara és az ÁHZ (Kobayashi Ken-Ichiro dirigálásával). A további hat koncerten a szegedi szimfonikusok játszanak a grúz Givi• Azmajparasvili. Emin Hacsaturján, valamint Medveczky Ádám, Molnár László és kétszer-Pál Tamás vezényletével. Négvnégy koncert erejéig továbbra is hirdetnek kamarabérleteket. de szíven ajánlat várja a koncertközön.séget a megve más városaiban is. fölnőtt- és ifjúsági bérletben egyaránt. N. I. Hongkongi paróka Tanácstagi beszámolók A jovo heten folytatodna>k a tanácstagi beszámolók, melyeknek időpontjait- és helyszíneit az alábbiakban közöljük. Március 14-én, hétfőn délután 5 órakar a 3-as körzetnek Török József az MSZMP belvárosi székházában, a fiús körzetnek Heim János a Ságvári Endre gyakorló általános iskolában, a 11-es körzetnek dr. Maráz Vilmosáé az IKV nagytermében, a 13-as körzetnek Gyimesí József a Béke utcai általános iskolában, a 16-os körzetnek dr. Csikós Ferenc a Liszt Ferenc Zeneiskolában, a 18-as körzetnek Forgó Pálné a Madách utcai általános isko. Iában, az 53-as körzetnek dr. Czene Mihály az Acél utcai MSZMP-szekházban. az 57-es körzetnek Rosenlhal l^ajosné a Petőfi I. általános iskolában, az 58-as körzetnek Vincze Gyuláné a tápéi általános iskolában, a 65-ös körzetnek dr. Kutiván Rezsó a Kosárfonó utcai általános iskolában, a 94-es körzetnek Skrionya Mihályné a kiskundorozsmai ügyfélszolgálati irodában, a 105-ös körzetnek Volenszki Imrénc a Faludj-malomban. és a 113-as körzetnek Csorba Mihály a gyalaréti általános iskolában. a 102-es körzetnek Tóth Béla a MÁV fiúnevelő intézetben .tart beszámolót. Ugyanezen a napon, délután fél 6-kor: a 70-es körzetnek Börcsök Ferenc a kereske- I delmi és vendéglátóipari szakközépiskolába n, a 76-os | körzetnek Vámosiné Karsai fii'a a .városgazdálkodási vállalatnál, a 7fl-as körzetnek Lörincz János az MSZMP rókusi székházában, a 10Óas körzetnek Halász Miklósáé a Gagarin általános iskolában tart beszámolót. Ugyancsak héttön dél-utan 6 órakor: az 50-es körzetinek n Révai általános iskolában Kanász György né, a 74-es körzetnek a Északi városrészi általános iskolában Mészáros Gyuláné, a 86-os körzetnek az MSZMP béketelepi székházában Vas József tart beszámolót. Március 14-én, hétfőn délután 4 órakor a 80-as körzetnek az élelmiszeripari főiskolán dr. Horváth Károly tart beszámolót. Március 15-en, kedden délután 5 órakor a 29-es körzetnek az MSZMP újszegedi székházában Takács Máté. a 9l-es körzetnek a kiskundorozsmai központi általános iskolában Tóth Józsefné, a 104-es körzetnek az alsóvárosi pártházban Nagy Emese, a 115-ös körzetnek a mihályteleki művelődési házban Négyökrű Ferenc tart beszámolót. Szintén kedden délután 6 órakor a 38as körzetnek a Szerb utcai általános iskolában Sípos Istvánné, a 111-es körzetnek a ságváritelepi művelődési házban Farkas Istvánné tart beszámol ót. Márcitis 18-án, szerdán reggel 8 órakor a 116-os körzetnek a Kossuth laktanyában Tóth Imre: délután 5 órakor a 14-es körzetnek a közgazdasági szakközépiskolában dr. Hantos Zoltán, a 4-es körzetnek a belvárosi pártházban Bányámé dr. Birkás Mária. a 106-os körzetnek az alsóvárosi pártházban Bozóki Istvánné, az 56-os körzetnek a petőfitelepi I. számú általános iskolában ifj. Rácz Béla tart beszámolót. Ugyanezen a' napon déiután 6 órakor a 3606 körzetnek a Tisza—Maros-Szög Tsz-ben Bódi János, a 85-ös körzetnek a kiskundarozsniai központi általános iskolában Tóth István tart beszámolót. Március 17-én, csütörtökön délután fel 3-kor a 34-es körzetnek a KSZV Újszegedi Szövőgyárában Frányó József; délután 3 órakor a 119es körzetnek a fegyház és börtönben dr. Ruzicska László tart beszámolót. Március 18-án, pénteken délután 5 órakor a 67-es körzetnek a Zalka Máté általános iskolában Ördögh József tart beszámolót. Ábrándozzunk kicsit: ha mondjuk száz év múlva egy marslakó vagy akár egy tájékozatlan huszonegyedik századi utód meg kívánja ismerni az 1960-as évek végi, hetvenes évekbeli Magyarországot, vizsgálódásához bizonyos mértékig bőségesen elegendő alapot nyújtanak például Csurka István — vagy Szakoityi Károly komédiái. Ami Szakonyit illeti, ő az Adáshiba operaváltozatával köszön vissza a szegedi színházból, a csütörtökön bemutatott Hongkongi paróka témája pedig néhány éve Maróti Lajos művével, a Közéletrajzzal. Igaz, e téma a mű tíz évvel ezelőtti miskolci ősbemutatója óta legalábbis közismertté lett: a nyolcvanas évek elején már kabaréjelenetekben is elö-előtűnik az a meglehetősen generális össztársadalmi gond, az > „nagy baj", amire a Hongkongi parókában Zombori, a naiv és idealista „kisbeosztott" akarna jóindulatúlag figyelmeztetni lépten-nyomon. Egyféle kollektív morális leépülésről van szó: ügyeskedésről, karrierizmusról, anyagiasságról. hamis látszatokra és vadul önző érdekekre épülő emberi kapcsolatokról. Igen széles körben elterjedt, cinikus „igazságo*" mond ki a darabban Mara: „ma mindenki lop". S mintegy ellenpontként a munkás igazsága: „mindenki töri magát". Szakonyí alkotásának gyaníthatóan két alapgondolata ez. Gátlástalan tülekedés egyfelől, amely mohón kap minden után, ami kisebbnagyobb maga alá kapart örömöt, narkózis-feledést, kényelmet, anyagi előnyt jelent — s csöndes, józan, enyhén szkeptikus, de ugyanakkor konok daccal kitartó, egykedvű, „mi, kérem, dolgozunk" másfelől —, s e két ellenpont között, baljósan lefelé „süvöltve" a belső züllés útján ott a főhős Sass Béni, az egykori munkásból lett igazgató, környezetének minden járulékával, a feleségtől a szeretőn át a titkárnőig. a vetélytársig és a nagyfőnökig. Az ő fő dramaturgiai funkciója egyetlen egységben példáz folyamatot és állapotot egyaránt. Tragikomikus figura, akiből az elemi erkölcsi tartás hiánya és a szórványosan fölföltámadó. tiszta hevületű nosztalgia teremt típust. Azt a társadalmunkban igen gyakori, árnyalt, nem fekeNagy László felvétele Fodor Zsóka (Mara) és Ilollai Kálmán (Sass Béni) a Hongkongi parókában Emlékezés jávorka Sándorra A mai Papon lenne százéves Jávorka Sándor, a magyar botanikusok nagy öregje, a fiatalok „Sándor bácsi"-ja. kinek nevével egygyéforrott nemcsak idehaza, de Európa-szerte is a virágos növények tudománya. A Hont megyei Hegybánván született. hatgyermekes kovács családjaból. Az ösök között találjuk Jávorka Ádámot, a nagy fejedelem legendás hadnagyát. Kora ifjúságától kezdve a füvészet rabja lett. kedvenc tartózkodási helye a szabad természet. nyugalomba vonulása után pedig a Nemzeti Múzeum Növényláru. melynek élére már 1919-ben. mint haladó szellemiségű kutatót, a közoktatásügyi kormánybiztosság állította. Az ellenforradalom megfosztatta ugyan vezető állásától (csak 1934-ben kapta újra vissza), de nem vehette el munkakedvét. Magyarországnak alig volt olyan zuga. hol kutatóútjain meg ne fordult volna. De bejárta Közép-Európa nagv részét és a Balkánt is. ílörisztikai. növényföldrajzi tanulmányok s főleg összehasonlítás céljából. Összes kutatónapjainak száma (s az ilyent manapság igen komolyan veszik!) megközelíti a 3000-et, vagyis eletéből közel 9 esztendőt a természet tanulmányozásával töltött el. Záróegyenisége volt egy olyan tudománytörténeti korszaknak, melyet Kitaibel Pál. Simonkai Lajos, Borbas Vince, Degen Árpad s mások neve fémjeleztek. Az 1923ben megjelent „Magyár Flóra' határozója kiegészítve a ..Magyar Flóra képekben" (1934) című hatalmas munkájával (a nagyszerű munkatársnő, Csapody Vera közreműködésével olyat alkotott, amilyent csak .,a legműveltebb európai nemzetek egynémelyike, nyugodt fejlődése korszakában engedhet meg magának". Átérezte a feladatát: minden lehetőt megkísérelni Európa keletén kultúrhivatottságunk igazolására. Főszerkesztője volt a „Kul. túrflóra" sorozatnak, me-girta Kitaibel Pál életét es működését. Szerzője volt a „Magyar gyógynövények'' című hézagpótló műnek is. Élete utolsó napjaiban, kórházi ágyán fejezte be a magyar kerti növények színes atlaszát, Csapody Vera mesteri ábráival. A fiatalok körében nevét „Erdő. mező virágai" című könyve tette népszerűvé. Bár hivatalosan nem volt oktató, mégis egész népét, fiatalokat és idősexet egyformán tanította alapvető műveivel. a „Nagy ' és „Kis" Jávorkával. 1936-ban az Akadémia választotta tagjai sorába. De tagja munkatársa, szervezője volt számos társadalmi, tudományos és ismeretterjesztő szervezetnek. Az ellenforradalmi korszakban az erős cenzúra ellenére is levelezett a szovjet kutatókkal. Flóra istenasszony kegyeltjét végül is 1961 szeptember 28-án ragadta ki a halál az élők sorából. De életműve. munkabírása, precizitása, kristálytiszta ítélő módszere előttünk fiatalok és idős kutatók előtt — örök példa marad ... Csongor Győző tén-fehéren ördog-angval alakot, akinek motivációit fölfelé történő haj bókolásaikor és megalkuvásainak sorozatában talán nem is ismerjük eléggé. A dolgok beljebb, mélyebben feszülnek, rezegnek, motoszkálnak. A szálakat szövik a párkák, tudjuk. Ki tudja ugyan, hány száz — vagy ezer — infarktus mögött lappang Sass Béni kísértete? Regisztráló jelzés , a Hongkongi paróka. Ébresztő, felrázó ereje humorával és éles társadalomkritikájával a hétköznapiság, a valószerűség egyféle szcenikai maximumát lopja be Tháliához, ezáltal vállalván föl a klasszikus mejerholdi szabályt: „az a színház, amely nem a kor atmoszféráját leheli, anakronizmus, még ha az aznapi újság eseményeiből színre vitt darabot mutat is be". Egy nagy- és egy kisvilágba sűrítve áll mindez előttünk, a szatíra pedig nem szembeállítja, hanem párhuzamosan forgatjatükrözteti ezeket: a „kikacsintás a színpadról" effektusa, a két díszletmunkás léte. időnkénti „álspontán" találkozásai Sass Bénivel és annak környezetével a fenti és a lenti világ távolságait mutatja föl — újfent komoly figyelmeztetéseket hordozva... . Egészen természetes, hogv feszített tempót, „sűrű" színpadi kifejezést igényel ez a drámatípus. Angyal Mária rendezése a darab azon pontjaira kívánt volna támaszkodni, amelyek a mozgósító erőt és a valószerűséget egyesítik a — kissé konzervatív — „aktivizáló színház"-rnódszerekkel. A Hongkongi paróka ..hangos" mű, de csak annyiban, amennyiben minden szatíra élesebb, metszőbb hangon kiáltja a világba mondandóját. Hogy ez a hang menynyire harsány és mennyire rikító, ízlés kérdése. E sorolt írójának véleménye szerint minden valamirevaló színpadi mű írott anyagának kell rendelkeznie azokkal a prozódiai-dramaturgiai jellemzőkkel, melyek önmagukban elégségesek a megfelelő hatáshoz. A rendezés, bár szuverén módon él a használt textussal, mégiscsak az önmagáért és az önmagának való drámai alapanyag hű tolmácsolására törekedvén, eszköz.eivel azokat túlszárnyalni nem tudhatja. Fura módon a szegedi előadás ezt tekintetbe is vette, meg nem is. Hiszen a tíz-egynéhány éve készült „szabálytalan komédia" közvetlen korára utaló elemeit olykor kifejezetten ügyesen korszerűsítette (bár igaz, ha már erre volt ötlet, egy helyi anakronizmuson is lehetett volna tán segíteni: Sass Béni szegedi álkiküldetése itt zavaró, ha már a sors egyszer úgy hozta, hogy mindezt Szegeden kell elmondania ...) — egyúttal víszónF az előadás hangvétele olykor túlzóan és fölöslegesen harsány, időnként már-már didaktikus. S mivel a csevegések tucatjai mögött lappangó súlyos szociális zavarokat érzékeltető erőt a da-' rab készen, mondhatni konfekcióban tálalja, e súly-' pontokkal már csak élni kell. Végső soron alighanem ez a szerencsés struktúra volt garancia a folyamatosan élénk tempóra, a produkció egész görbetükörmechanizmusának érvényesülésére. Szakonyi Károly darabjának hősei annyira színpadra termett alakok, hogy élettel fnegtölteni őket legalább annyira élvezet, mini fáradság. (Persze, jó esetben.) Hollai Kálmán Sass Bénije a figura eredendő ingatagságát elfogadhatóan, időnként igen meggyőzően érzékeltette, Fodor Zsóka Mara, a parvenü, olykor hisztetoid, repinej szerepében kezdeti bizonytalankodás után a második részben nyújt igazán hiteles alakítást, Pap Eva Ancsikája a feleséggel együtt rosszul szerető szerető alakjában pedig macskásan nőies és kisstílűén számító nőcskét ábrázol. Külön kell szólni a liárom „súlyponti" szereplőn kívüli alakításokról. Noha a darabban a két munkás nem tekinthető éppen epizódista föladatnak, Csizmadia László és Kovács Zsolt kettőse sok színnel, eredetiséggel szinte eredendő dramaturgiai funkciója fölé emeli olykor ezt a párost. Kidolgozott teljesítmény Szirmai Péter Mihálitz Gusztávja, Ragó Iván pedig olykor igen erőteljes Zombori Ottó szerepében. Kdtó Sándor Krecskai elvtársa különösen vérbeli, gesztusaiban egészen kiváló' káderbeszédével tetszett. s megfelelt nejének alakítója. Déri Mária, s Szabó Mária (Titkárnő) is. A vendég Csanádi Judit stílusos díszletei jól szolgálták az előadás egészét^ Domonkos László