Délmagyarország, 1983. március (73. évfolyam, 50-76. szám)

1983-03-10 / 58. szám

Csiitörtök, 1983. március 10. 3 Munkásőr rajparancsnokok továbbképzése A munkásőrség Csongrád megyei parancsnoksága a megyében levő egységek rajparancsnokai részére kéthetes továbbképzést szervezett, ahol felkészítik őket a hosszabb távú kiképzési és szolgálati feladatok magas szintű végrehajtására. Megismerkednek a legfontosabb alegységparancsnoki követelményekkel is. Dt. Komócsin Mihály, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a megyei pártbizottság első titkára március 3-án és 9-én ellátogatott a tanfolyamra, ahol Koczkás Ferenc megyei parancsnok tájékoztatta a továbbképző tanfolyam céljáról és az időszerű munkásőri feladatokról. A megyei pártbizottság első titkára részt vett a foglalkozásokon, beszélgetett a parancsnokokkal, munkásőrökkel, majd időszerű kül- és belpolitikai kérdésekről tájékoztatta a továbbképzésen résztvevőket, és válaszolt a feltett kérdésekre. A vállalkozásról Társadalmunk elvárja, hogy a vállalatok a rájuk bízott eszközökkel minél hatékonyabban oldják meg feladataikat. Ezt szolgálja a versenytárgyalásos vállalkozások rendszere is. amely a közelmúltban alkotott rendeletek megjelenése óta egyes vállalatok számára kötelező és másoknak is ajánlott. Mint a szerdán Pécsett megkezdődött e témával foglalkozó kétnapos országos tanácskozás bevezető előadásában Havas Péter, az Állami Fejlesztési Bank vezérigazgatója hangsúlyozta, nemcsak az „eladóknak", hanem a „vevőknek" is vállalkozói magatartást kelj kialakítaniuk abból kiindulva, hogy számukra mi a legésszerűbb megoldás, mi éri meg leginkább az árát. Bevált a Maynard-rendszer Hunkáért noszogatják a művezetőt Méghozzá nem az igazgató, nem a termelési főosztályvezető. hanem — a dolgozók. Követelik, hogy adjon munkát. Nem akarnak lógni. Semmi kedvük raktár és üzemcsai nok között lődörögni. Rászólnak egymásra, ha valamelyikük lazítana. Ha a tapasztalatlanabb ügyetlenkedik valamilyen szereléssel, nem ugratják, nem röhögnek tajta. nem hagyják a sorsára: segítenek neki. Nem jószívűségből nem is hirtelen lölbuzgó öntudatból. Érdekből, pénzért. Megfizetett- muszájból. Mindez a szegefy gumigyáfl.,.karbantartói között tapasztalható, tavaly augusztus hónositoiiák ugyanis meg a karbantaitók között a mozdulat- és időelemzésen alapuló Maynard-rendszert. El sem tud uk képzelni... ... hogy a karbantartást ia időre íe hessen végezni — mondja Füle Sándor koordinátor, aki 53 évesen tanulta meg az új rendszert. — Féit a Maynard-tól? — Féltem. Közte voltam annak «, kilenc embernek, akit kijelöltek a képzésre. Először intelligenciatesztet kíUett kitölteni. Aki megfelelt. azt beiskolázták tanfolyamra. elmagyarázták a rendszer lényegét. Minden művelet, a legbonyolultabb is. elemi mozdulatokra bontható le. Odanyúlok, megfogom at alkatrészt, beszorítom a satuba: ehhez a világon mindenütt ugyanannyi idő rzúkseges. — Ezl korábban nem tudták? ,— Amikor a mi korábbi teljesítményünket „megmértük" a Maynard-rendszeren. meg sem mertem mondani az eredményt: a lehetséges teljesilménynek mindössze 60 százaiékát értük el — emlékezik Marusin Imre gépészeti vezető. — Ahogy esett, úgy puffant korábban. Kiadtak egy munkát, a dolgozó elment anyagot keresni. Ledarabolta. visszasétált, hozzáfogott, csinálgatta. A hangulatától munkakedvétől függött, mikor lesz vele készen — meséi i Füle Sándor. — Maga is félt? — a kérdés Laczi István művezetőnek. a gumigyár egyik fiatal. de nagyon tekintélyes műszaki szakemberének szól: — Mindenki. Én azt mondtam; nem állunk azon a színien, hogy ezt a tőkés szervezettségre épülő rend szert nálunk be lehetne vezetni. — Például? — Kicsik, zsúfoltak a műhelyek, Bizonyos szerszámok hiányoznak a felszerelésünkből. Ahhoz, hogy folyamatos munkát biztosítsanak, elengedhetetlen a precíz, gondos műszaki előkészítés. — Nézzük sorjábán: most nagyoubak a műhelyek? — Nem. de már építik az újakat. — Most több a szerszám? — Több. Alapvető hiányok korábban sem voltak, de most joob felszerelésre is szorítottak pénzt. — És az. előkészítés? — Ez megy leggyengébben. Egy sor érdekkonfliktus keletkezik; mi, gépészek a kis h'ibát látjuk, megjavítanánk, óta: Akitor JP-i.IL.wn Áész. belöi^nágyobb. A termelők meg zavarnák a gépet: menjen, amíg menni bír, men az exportszállítmánynak határidőre el kell készülnie. Régebben, ha ilyen előfordult, hogy nem akarták a termelést leállítani, a Karbantartó még örült is neki: legalább nem kell dolgozni. Most meg jönnek, veszekszenek, hogy csináljunk \aiamit. Á Maynard nem norma nagyon annak hogy a Terme— Pedig néz ki. — Az a különbség, norma változtatható. lékenyebo gépen nagyobb a teljesítmény. Darabbérrendszerben modernizálás után változtatni kell a normát, mert a gép anélkül képes lóübre. aogy a dolgozó nagyobb erőfeszítésre kényszerülne A mozdulatelemxéses rendszernél n;ncs erre szükség egy mozdulat mt.id niitt és mindig ugyanannyi ideiig tari — magyarázza Marusin Imre Természetesen nincs rá lehetőség, hogy a szisztéma minden részletét ismertessük. Nagy vonalakban azonban a következőkről van szó' a dolgozó megkapja a munkalapon a munkát. Megkapja rá a tudományosan kidolgozott kódrendszer aiap'án az időt. Ha a megadott crák alatt elvégzi a munkát nem takarít meg, de nera is tékozol időt. Ha gyorsan halad. időt takarít meg. Az egyes szakmai csopo.tolc megtakarított idejét a dekád végén összeadják és az alapotabér 1,65-szorosával kifizetik prémiumként. Ha azonban a csoport túllépi az előírt "időt, a munkát akkor is el kell végezni, a plusz időt levonják a megtakarításból, annak hiányában pedig az alapfizetésből. — A rendszer beindításakora; volt a leglényegesebb: hol állítják be a határt, amelyen fölül premizálunk, illetve, amely alatt bért vonunk le. „ — Mi van, ha nincs anyag, szerszám, nem áll le a gép? — A dolgozó ..kiblokkol" arról a munkáról. De a rendszer kimutatja, hogy ki követte el a hibát. Plusz negyven százalék — Ez a rendszer kényszert alkalmaz — mondja Laczi l3tván. — Állandó feszültségben van a karbantartó: megíaiálja-e a hibát az előírt idő alatt? Szét tudja-e szerelni a gépet? Nem mindegy: ha nem készül el, kifűt' az időből, plvad a fizetése. .. " '"«"". — Nem szöktek meg előle a karbantartók? Más. gyárakban Szegeden is a régi, kényelmes szisztéma van életben. — Nem. mert ha hajtanak, akkor lehet keresni. 800— 1000 forinttal nőtt a bérük, mióta az új rendszerben dolgoznak. — Rengeteg múlik az irányítókon, szervezőkön, időelemzőkön. Az, volt az ellentmondás: a legjobb szakembereket kellett kiemelni ezekre a pcsztokra. Pedig maguk is jobban szeretnek szerelni, mint munkalapokat irkálni — így a főgépész. — A karbantartásban szakmunkások dolgoznak, mégis kevesebbet kerestek, mint a termelés betanított munkásai. Most — igaz lényegesen nagyobb teljesííménnyei — meghaladja bérük a betanított munkásokét. — Min mérhetők az eddigi ered m Ínyek? — Negyven százalékkal növekedett változatlan létszám melleit a karbantartás által végzett munka. Tanács István Szülők és gyermekek M eddig tart a gyerekkor — 14, 16 vagy 18 éves korunkig? Hogy nem az évek függvénye ez, akkor jötI..A.Í. ra, amikor feketébe öltözötten anyámat sirattam. Szüleinkkel együtt elsiratjuk gyermekségünket, örökkévalónak hitt, szeretetből épült hátországunkat is, s ráooubenünk: itt állunk kifosztott, szegény, véütelen volt-gyermekként, elhagyatottan. A felnőtté válás szomorú pillanatai ezek; s tudomásul kell vennünk, az avatás fájó gyötrelmeitől senkit sem kímél meg az élet. De addig eljutva, tiszta lelkiismerettel pörgethetjük-e vissza az eltűnt éveket? Közeledvén a negyven felé, egyre gyakrabban futunk össze utcán, villamoson gyászruhás gyerekkori pajtásokkal, osztálytársakkal, s szomorúan állapítjuk meg, bizony, abba a korba léptünk, amikor kezdenek elhagyni bennünket is szüleink. És ilyenkor lelkünk mélyén irigylünk mindenkit, akinek még van apja, anyja, aki még mindig sütkérezik szeretetükben, segítőkészségükben, vagy már rajta a sor, és ő törleszthet a szeretetéből valamit figyelmességgel, gondoskodással. Irigykedünk, s közben sajnáljuk is őket. Mert az emberélet derekán egyszerre — szinte enyhíthetetlen — lelkiismereti terhek tömege zúdul rájuk, különösen az asszonyokra. Hisz — ki ne tudná, éppen a nőnapi számadások után —, hogy ma egy középkorú nő annyi kötelezettséget vállal, amennyit nembéli társai soha eddig a történelem folyamán. Megjárja a maga társadalmi érvényesülésének lépcsőfokait, akár a férfiak: tanul, szakmát, diplomát szerez, dolgozik, gyakran nemcsak a pénzért, hanem hivatásszeretetből, mindent „beleadva". De emellett — mivel a teljes női életre törekszik —, nem mond le természetadta másik hivatásáról, az anyairól sem. Megpróbál jó feleség, jó anya, jó háziasszony, ápolásra szoruló szüleinek jó gyermeke lenni. Igyekszik, megpróbálja, s hogy mindez sikerül-e úgy, hogy egyik kötelesség se menjen a másik rovására, az fizikai és lelki állóképességétől is függ. No, meg a társadalmi segítségtől. Ha a fiatalasszonynak nálunk gyermeke születik, igénybe veheti a gyes-t. Semmi gondja a világgal, ha óhajtja, s ez teljesen kielégíti, boldoggá teszi, akár három évig „babázhat"; a kicsi minden bizonynyal, meghálálja anyja közelségét, egészséges, kiegyensúlyozott testi-lelki gyarapodásával. Később, munkába állva sem kerül megoldhatatlan dilemma elé; kisvevő ápolást, törődést igényel, mint egy beteg kisgyerek. Csakhogy még intézmények és családi körben ható intézkedések egész sora egyengeti, segíti a gyermekeiket nevelő dolgozó nők sorsát, az idős, beteg szüleiről is gondoskodó asszony ez ügyben jószerével támasz nélkül marad. Az öregek napközi otthona rendkívül hasznos intézmény, óv a magány, az unalom ellen, nappalra meleg szobát, meleg ételt kínál az idős embereknek, de csak az egészségeseknek. Országszerte sikerrel szervezték rneg a házi szociális gondozást a magukról gondoskodni alig tudó öregek részére, de elsősorban azoknak, akik hozzátartozók nélkül élnek. És nincs annyi jó lelkű társadalmi aktivista, vöröskeresztes, aki ingyen vagy akár tiszteletdíj fejében vállainá a mosdatást, ebédhordást, bevásárlást, takarítást, mosást, mosogatást azoknál az öregeknél is, akiknek gyerekeik Vannak. És igazuk is van, miért is tennék ezt ők, amikor saját lányuk, menyük, netán fiuk is megtehetné. Igen, csak ismét az érv: a nők napi 8 órát dolgoznak, legalább 9-et távol vannak otthonuktól. S ha hazaérnek, 1—2 kisgyerek kapaszkodik a szoknyájukba, törődést igényel a háztartás is, a férjről már nem is beszélve. Hogyan végeznék hát el ők a szülők körüli, millió teendőt is? Adják őket szociális otthonba? Gyereke válogatja, ki tenné meg szíve szerint, kinek viselné el a lelkiismerete, ha ugyan nem csuknák be orra előtt az ajtót — teljes joggal —, mondván: gondoskodjanak róluk a gyerekeik. A jelenlegi lehetőségek önmagukért beszélnek: óhatatlanul, a legjobb szándék ellenére is a fülöslegesség érzését kelthetik pont azokban az öregekben, akik szeretetben, tisztességgel fölnevelt gyerekeiktől éppen hogy elvárhatnák a magától értetődő törődést. A fölnőtt lányok és menyek meg — merthogy az ápolás mégiscsak rájuk marad —, a lelkiismeret, az idő- és energiahiány malomkövei között őrlődnek. Tudják, érzik, mivel tartoznak szüleiknek, de megoldás édes-kevés kínálkozik. Mit tehetünk, ha — embermódra — magunk mellett akarjuk tudni szüleinket akkor is, amikor már az élettől megviselten, ők nem képesek adni többé? agyjunk föl hivatásunkkal? Hagy H juk őket naphosszat egyedül a lakásban? Fizessünk meg valakit, aki 8 óra hosszát vele tölt és ápolja? Meg tudjuk valamennyien *fi»étpi? r Nacugodtan fiáról,.lányáról gyermekintézmények gon- rábízzuk-e őket egy idegenre? S van-e doskodnak. S ha a Sölcsödés, óvodás gyerek megbetegszik; táppénz jár ápolásáért, s a máma megintcsak mellette lehet, (fiatéves kora után már fájhat ugyan a feje, hogyan hagyja egyedül a lakásban a tapasztalatlan emberkét, kire bízza a gyógyszer adagolását, ki etesse stb.) A gyermekneveléshez valóban sok támogatást kap ma egy anya. De mi történik, ha az eddig sok segítséget adó nagymama vagy nagypapa hirtelen megbetegszik, s maga is segítségre szorul? Ez az esemény csaknem megoldhatatlan feladatként terheli meg a családot, elsősorban a dologzó nőket, Hisz a beteg, idős ember éppolyan, ha nem nehezebb, egész napot igénybe még ilyesmire elegendő vállalkozó? Nem és nenj. Olyan intézkedésekre lenne szükség, amelyek az otthon falai között hatnak, családi körben, akár • a gyermeknevelést segítő törvények. Ha van gyermekgondozási segély, lehetne szülőgondozási is. Ha táppénz jár a csecsemő otthoni ápolásáért, miért ne járhatna a magatehetetlen aggastyánéért is. Némi segítséggel talán több lelki béke költözhetne a háromgenerációs családok életébe: a mai negyvenesek nyugodtabbá, biztonságosabbá tehetnék szüleik öregkorát, és talán így meghosszabbíthatnák saját gyermekkorukat is. Chikán Ágnes Közfekedésjogi eszmecsere Szerdán megkezdődött Siófokon a VI. országos közlekedésjogi konferencia, amelyen több mint háromszáz szakember vesz részt. A Közlekedéstudományi Egye. Egyeztető tárgyalás Az ipari és belkereskedelmi tárca, valamint a vállalatok kapcsolatáról tárgyaljtak szerdán a két minisztérium vezetői az Ipari Miniszsület, valamint az országos és a fővárosi közlekedésbiztonsági tanács által szervezett háromnapos eszmecser-, napirendjén szerepelnek va_H- -urnh Meavitatt-'' - az lamennyi közlekedési forma . 1 ' al ' *, , , .. , gazdasági ™«on«J»Par. szerepet a lakossagr elPapócsi László látogatása Csongrád megyében Tegnap, szerdán megyénkbe látogatott dr. Papócsi László mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszterhelyettes. Szegeden, az MSZMP Csongrád megyei Bizottságán megbeszélést folytatott dr. Koncz Jánossal, Papdi Józsefíel, a megyei pártbizottság titkáraival és dr. Székely Sándor ral, a szegedi városi pártbizottság titkárával. Áttekintették a Gabonatermesztési Kutatóintézetben, a Szegedi Élelmiszeripari Főiskolán, az Allatorvostudományi Egyetem vásárhelyi állategészségügyi főiskolai karán, a Vetőmag Vállalat szentesi kutatóállomásán és a Zöldségtermesztési Kutatóintézet makói hagymakutató állomásán folyó kutatómunka helyzetét, fejlesztésének jelenlegi és távlati feladatait. Megvitatták az említett két felsőoktatási intézmény oktató-nevelő munkájának kérdéseit is. A miniszterhelyettes felkereste a Gabonatermesztési Kutatóintézet újszegedi központját. ahol dr. Szániel Imre igazgató mutatta be az intézetet és adott tájékoztatást munkájukról. Ezután a Szegedi Élelmiszeripari Főiskolára látogdtott. itt dr Gábor Miklósné főigazgató fogaöta, majd beszámolt az intézményben folyó oktatónevelő és tudományos kutatómunka helyzetéről. jogi es gazdasagi vonatkozásai, A megnyitó ülésen dr Vincze Győző, az Országos Közlekedésbiztonsági Tanács titkára rámutatott, hogy az utóbbi 12 esztendőben ha zánkban 20 százalékkal csökkent a közúti balesetek száma, holott ebben az időszakban megduplázódott a gépjárművek mennyisége. Ez a korábbi állapothoz mért. fejlődés azonban nem ad okot az elégedettségre, hiszen a további elemzések szerint nálunk ezer balesetre 80—85 haláleset jut, míg több eu rópai országban csalt 30—35. A konferencia első napján beszámoltak legújabb intézkedéseikről a nagyvállalatok is, köztük elsősorban n MÁV és a Volán képviselői. Hangsúlyozták, hogy minden eddiginél hatékonyabb együttműködést. alakítottak ki egymással és a rendőrséggel. Közösen ellenőrzik például látásban. A Méhes Lajos és Juhár Zoltán vezetésével folytatott megbeszéléseken megállapították: a belkereskedelemben értékesített árumennyiség meghatározó része, több mint 80 százaléka a hazai ipartól származik, s feltehető. hogy az import mérséklődése miatt ez az arány még emelkedik. Ezért a megrendelések teljesítése nagy feladatot ró az iparra. Az eddigi egyeztetések alapján az idei áruellátás is várhatóan kielégítő lesz. A két minisztérium vezetői megállapították: eddigi együttműködésük a lakosság áruellátásának javítása érdekében hatékony és eredményes. Az ' életszínvonalpolitikai célkitűzések szem előtt tartásával, a közös munkát ebben az esztendőben erősíteni kívánják, gondot fordítazokat a veszélyes kereszte- va a hiányok megelőzésere, zódéseket ahol a közút és a az ellátási fennakadások elvasút találkozik. (MTI) Ikerülésére. \ A ál