Délmagyarország, 1983. március (73. évfolyam, 50-76. szám)

1983-03-01 / 50. szám

Kedd, 1983. március 1. 5 Arcképek nőnap elüt Kcnyvközelhen Iskolás korában már \ a könyveket osztogatta, de soha nem gondolta akkor még. hogy valaha is könyv­iáros lesz belőle. Nem is tudta, hogy ilyen állás lé­tezik, hogy ebből a munká­ból meg lehet élni. Hozzá tartozott a tanyához az is­kola. az iskolához a könyv, a kisdiák pedig azt teszi, amire tanára megkéri. A galambosi iskolából a mező- ' gazdasági technikumba ment, ez a pálya is messzire esik a könyvtárosságtól. Amikor vegzett. tanácsi dolgozó lett belőle. és Üllés picike könyvtárának éppen nem volt kezelője. Először csak napi négy órát kívánt el tőle. később hatot. Az mér a fejlődésnek igen magas foka volt, amikor teljesállá­sú könyvtárost kerestek. Nem is kerestek, hiszen kéznél volt ő, Busa Mi­hályné. Ezer kérdés tolakodik elő. ha szép könyvtárba jut be az ember. Az üllési szép. tágas és új. Üjabb és újabb polcok kellenek bele,, most kilencezét-nyolcszázkilenc­venkilenc kötet várja a nyá­jas olvasót. Kérdezni ezt a legegyszerűbb: hogyan lehet rászoktatni egy falut a könyvre? Felelni a legnehe­zebb rá. mert a könyvtá­rosnak szinte semmilyen eszköze nincs rá. Akit hét­számra agitalna. hamar el­küldené máshová. A mézes szavak is lepörögnek arról, aki a könyvek szavára nem érzett még rá. Azt mondja csupán, alkalmat kell talál­ni. hogy a könyv közelébe juthassanak az emberek. Engedni kell, hogy maga a könyv kínálja magát. Az összes többi már kisebb munka. Vesszőparipáink közül ket­tőt veszünk elő csupán. Me­zőgazdasági könyvhónap van: keresi-e a íalu embere a szakkönyvet? Tanyáról jött: maradt-e könyv a tanyán? Busa Mihályné azt mond­ja. régóta nem igaz, hogy a falusi ember kerüli a köny­vet. Amire szüksége van, fölkutatja. A legjobb mé­hész is kötetek lapjairól Vorázstoll tanulja a pogaraK gondo­zását. és a fóliáskertész se feszíti ki addig műanyag lepedőjét, amíg fejébe nem véste az oda vonatkozó tu­dományt. Az ő tempójukhoz a könyvtár lassú — két hónap is beletelik, mire az új kiadványok ide megér­keznek —, inkább megve­szik amire szükségük van. Ha nem kapják meg. akkor jönnek, és kérik őt jártában -keltében vegye meg nekik. Ha szakmai előadást tarta­rak, mindig kipakol a könyvtár ..legfrissebb kíná­latával, és örömmel nyug­tázza. az ő könyveire leg­följebb a választék bővíté­sénél van szükség. A tanyán megnehezült a könyv élete. Minden tanyai iskola terjesztője volt an­hak idején, tanító-tanár kí­nálta, tehát vitték. A galam­bosi iskola köteteit minden gyerek vitte, apjának-anyjá­nak is. Letéti könyvtár most is van. de csak kettő. Az ő szavait mondom tovább: könyvtár az is, de egészen más. Időnként agitálni kell, hogy vállalja el valaki. Sí­pos-malomnál magánházban van. az. a legjobb. Hét­nyolcszáz kötetet is elvisz­nek egy év alatt. Belenyugodni nem lehet, most szerveződik egy újabb tanyai könyvtár, a barom­járási iskola mellett, a ba­romfitelepen. A recept egy­sz.erű, oda kell vinni a könyvet, ahol emberek él­nek. h. n. Klseb János egész életé­ben papírmunkát végzett egy átlagvállalat átlagirodá­jában. „Ritkabecsületesen". Talán ezért maradt átlag­kartárs, magyarul: észre­| vétlen. Ám egy napon Kiseb j kartársnak eltűnt a „válla­| lati golyóstolla", kincstári ! munkaeszköze, s mit volt ! mit tennie, elővette a saját, j édesapjától örökölt. öreg j töltőtollat. S ettől kezdve a vállalati, sőt. hamarost az országos érdeklődés közép­pontjába került, eladdig eseménytelen élete gyökere­sen megváltozott, kapkod­hatta a fejét. Mert a jó öreg töltőtoll varázseszköznek bi­zonyult. Varázstehetségét a lopott holmikra specializál­ta: amelyikre rámutatott, az rögvest visszamasírozott eredeti tulajdonosáhöz. Ez az ötlet, amire a Ba­ráth Lajos forgatókönyvéből készült tévéfilm épül. Már­most attól függően, hogy a játékban — Oláh Gábor Va­rázstoll című filmjében — hogyan használódik, minősít­hetjük az ötletet népmesei­nek vagy abszurdnak. In­kább az előbbi felé hajlunk, bár ez kétségtelen egyszerű­sítés. afféle „kritikusi man­kó", ürügy, hogy elmond­hassuk: szolidan ironizáló tanmese adatott itt elő, cseppet sem rejtőző tanulsá­gokkal. Bizony, sokan lop­nak nálunk, adta-teremtette, s ez nemcsak csúnya dolog, hanem a bajaink egyik leg­főbb oka — mondta" a film. Tehenészetben Kaeze Antalné mesélte Cséngelén: a kelőpataki te­henészetben az 580-as a leg­kutyább az összes között, mert a tehén szokatlan mó­don. hátrafelé is rúg, ha közelít feléje a bádogvödör­rel, meg a tógymosó ruhával. Ilyenkor aztán nincs mese. a békesség kedvéért szigorúan lekötözik a gorombáskodó jó­szágot. Háromszáz tehenet fejnek. Néha napjában há­romszor is. Eleinte keresz­telgették Böskének. Pirók­nak, Virágnak az állatokat, mire betanulták volna a ne­vüket, elvitték őket a név­tábla alól. Ezért különbözte­tik meg mo6t már őket a fül­számról. Mindez a nagymosás szü­netében derült ki a csengelei bekötő út melletti tanyá­ban. ahol a szomszédos te­henészet mindennapjai ke­rültek a beszélgetésbe. Ka­sza Antalné őt éve dolgozik a telepen, előtte a határt járta. Az Aranyhomok Tsz tehenésze már csak akkor ül a kisszékkel. fejövei az. állatok alá. ha a tehenek va­lamelyikének begyullad a tőgyg. ilyenkor kézzel fejik állatot. Szerencséié, ilyes­mi ritkán fordul elő. Mi­előtt föltennék a tehenekre a fejőgépet, lemossák, tisz­tára törlik a tőgyüket. A kisfias jószágokat három­szor fejik, akire ilyesmit osztanak, hosszú soros. Ka­sza Antalné is sokszor haj­nalban kel. és késő este fek­szik. Egyike a mindennapi helytállóknak, kiknek a ke­ze munkájától gyűlik a tej a sajtárakba. Tejkoesizás köz­ben Kasza Antalné is arra ügyéi, elsősorban a főnökei légyenek elégedettek a na­Minthogy lopásgátló varázs­tollunk pedig nincs (csak a mesében), az a megoldás, hogy „fogjunk össze embe­rek" és mától kezdve le­gyen mindenki „ritkabecsü­letes" — mondta Móricz Mihály. Bródy János és a Fonográf együttes „keretze­néje", a film elején s a végén felcsendülő, egyéb­ként igazán tetszetős nóta. Mintegy kilépve a meséből a valóságba. — kínálta a dal ezt a megoldást; mert hisz a filmben egy titokzatos em­ber, egy hatalmas íróasztal mögül cinkos kacsingatások közepette szépen kérte a varázstollát vesztett Kiseb Jánost, tegyen úgy, mintha lenne varázseszköze, s jár­tában-keltében imigyen gyűjtse be maszek kezek­ből az állami tulajdont, egyszersmind akadályozza meg a további gazdacseré­ket. Mese és valóság, szolid (sopánkodás és kényelmetlen igazmondás pont ilyen ösz­szesimitott ellentmondásos­sággal keveredett a film egészében, mint a végén, a miheztartás végett megfo­galmazott tanulságokban. Nem mondom, hogy nem szórakoztatott, de ezért in­kább a színészeket illeti az elismerés. Kovács János például újfent „telibe talált" egy kisember-figurát. Rész­leteiben is pontosan kidol­gozott alakítása volt a film legfőbb vivő- és vonzereje. Színészi ötletei lendítették túl a holtpontokról a mesét, amelyben meglehetős mono­tóniával variálódtak a va­rázstoll-ötlet felhasználási lehetőségei. Felgöngyölíttettek a vál­lalati apró kis szarkaságok, aztán a kényesebb szellemi tolvajlásökról esett szó (ame­lyek persze tárgyiasulnak). Megvolt a „kéz kezet mos"­szisztéma fölmutatása, igaz­gatóék dörzsöltek főmérnö­kéi; összelopott víkendházá­ban. és süppedtek majdnem­nyakig az alkoholizmus, a szerencsejáték, a sznobéria posványába, sőt a szexuális szabadosság, sőt. a pornog­ráfia fertőjébe. Egyszóval kijutott a bírólat, elég szé­les körnek — egészen a mi­niszterhelyettesig ... Antul följebb persze min­den rendben. Miként leg­lentebb, a kisebjánosok" kö­zött. Amikor aztán összefog Kiseb és ama fönt emle­getett, íróasztalából ítélve ..Legnagyobb", akkor a gyen­gébbeknek is egészen nyil­vánvaló lehet: valahol kö­zépütt romlanak el nálunk a dolgok, emberek! Hogy ez így túl egyszerű? Közhelyszerű? Hogy legfönt és leglent is hibázhatnak, mert emberek? A filmbeli párttitkár mondta: „ilyen akkor sincs, ha van " Hisz akkor nem lenne elég egy szolid kis varázstoll-mesét kitalálni... Sulyok Erzsébet Rév-ész w "i i s-.xr. pi fejessel, meg. hogy a tejvizsgálók se találjanak ki­vetnivalót munkájában. Szo­kás, hogy a telepen két ru­hán is átszűrik a tejet. Kaszáné például a múlt csütörtökön háromszázöt li­tert fejt- a „sorról", hajnali három órakor, már bent volt a telepen. Á nagy mosásból is maradt este hét utánra, s ilyenkor az ember szokta helyette megetetni az ott­honi jószágokat, hogy még legyen idő összekészíteni a holnapi ebédet. Megszoktál; a lőtt ételt, s így nem hiá­nyozhat egyszer sem. Ezek után megmarad a kérdés. mikor jut ideje a csengelei fejőnőnek, hogy átlapozza a Szabad Földet meg a Képes Űjságot. Az mindenesetre bizonyos, hogv a legutóbb a lapban közölt krimit majdnem szó szerint sorolta. Emellett még a ta­nya udvarán is rend volt —, s ebben az esetben ezért is az asszonynak jar a dicsé­ret M. T. Somogyi Tóth Sándor ki­tűnő regényében, a Próféta voltál. színemben van egy részlet: a főhős autóján vi­szi kisfiát, a srác nézelődik. „Fázik a víz", mondja, és csakugyan, mintha didereg­ne a tavacska a felszínét borzoló szélben. Később lát­nak egy szoraorúfüzet. „Eső­fa", mondja a gyerek. Jó, jó — így az apa —. csak az iskolában el ne vegyék a kedvedet a költészettől. (A víz nem tud fázni, a víz nem élőlény. És így tovább — effélékre gondolhatott) Vajon valóban elveszik, elvehetik az iskolában a nyolc-tízévesek kedvét a költészettől? Alkalmasint, saina. igen. Ám a kérdés meg is fordítható: vajon költészetre nevelni — hatá­sos, tehát indirekt és egy­ben intenzív módszerekkel — lehetséges-e egyáltalán? Akárhol, akárhogyan? Az örömteli igent legutóbb pénteken délután a Kossuth­adón egv rádióműsor adta meg: a Révkalauz. Mindösz­sze fél órában pompás pél­duzatát adta a Gyermekrá­dió eme adása mindannak, ami a korszerű és igazi gyermeknevelés a tömeg­kommunikációban lehet. Sőt — aminek lennie kellene. Könyv, kép, színház, zene, mozi... — ez a Révkalauz alcíme. A felsorolásból lát­ni. hogy tehát ügyszólván minden, amiből a művészet áll. Miként lehetséges ezt harminc percben a fenti korosztálynak közvetíteni ? Például úgy, hogy a könyv- I újdonságról a legilletéke­sebb. az érintett korosztály képviselője, a kilencéves Vincze Máté számol be. I Feltehetően általa is írott, a | felnőttek jóvoltából legföl­jebb kissé stilizált mini re­cenzióval. Vagy: Oláh Mar­git kiváló kérdései révén olyan kis interjúkkal, ame­lyekben művészettörténész vall (igaz. néha kissé túl felnőttes nyelven) a gyűjtés hasznáról, vagy — » műsor csúcspontjának számított — a jeles költőnő. Kiss Anna beszél gyermekkora tova­tűnt világáról. Arról, hogyan tárgyalták meg közös dol­gaikat a falusi emberek a szabóműhei.vben. cs milyen érzéseket, hangulatokat kelt ma a Békés megye keleti csücskéből. Zsadánybói el­származott költönóben a szü­lőhely emléke. S mondjuk, ott a falusi asszonyok tova­tűnt. reményeiről, küzdel­mekről és apró boldogság­forgácsokról, a betyárvilág babonáiról, a levágott gye­rekujjal nyitható zár legen­dájáról valló régi-régi láda. És íme, máris a költészet­nél tartunk. A dolog ilyen egyszerű: így is lehet költé­szetre nevelni nyolc-tízéve­seket a rádióban. A válasz­tás pompás. Kiss Anna rö­vid idő alatt is bebizonyí­totta. hogy szuggesztív, nagyszerű mesélő, a kérdé­sek okosak, az atmoszféra másodpercek alatt létrejön. A gyermekléleknél pedig, tudjuk, nincs fogékonyabb valami a világon .. . Józan okosság, átgondolt, pontos szerkesztés jellemzi a Révkalauzt. A szerkesztő­műsorvezető Vágó Péter nem jópofáskodik és nem játszik tanító bácsit: a lo­gikusan egymás mellé illesz­tett blokkok közötti szövege rövid, csak a legszüksége­sebb átvezető-orientáló hangsúlyokra koncentrált. A többi a fészegvségek dolga. Amelyekben régi tárgyak kapcsán hallhatnak a gye­rekek például a Székelyföld­ről (egyáltalán nem biztos, hogy ez ma oly általánosan elterjedt), megtudhatják, ho­gyan zenésítenek meg egy verset és — ezúttal Nógrádi Gábor révén — a Noé bár­káiról — filmlevelet kapnak. Olyat, mint a többi műsor­darab: eszeset, frappánsat, saját nyelvükön valóban hozzájuk szólót. Mondhatná bármelyik akadékoskodó: ugyan meny­nyire hatékony fél óra egy hétvégi kora délutánon, mindahhoz, amire a magyar jövő generációinak majdan szüksége lesz? Kérdéssel fe­lelhetünk: ki tudja? Ráadá­sul: az apró építőkockák, ha valóban tisztességes munká­val készültek, a cél érdeké­ben tulajdonképpen minden­nél fontosabbak. S hogy mennyire kell egyáltalán orientálni a gyerekeket, ta­lán elég a riasztó példák so­rozatára utalni tájékozott­ságukról. a hazához, a ma­gyarsághoz való kötődésük­ről, múltunk ismeretéről és egyebekről. . . Makk Katalin a felelős szerkesztője a Révkalauznak, ennek az emberibb. tehát igazi rév felé vezetgető adásnak. Mondjuk. jelen esetben ő a fő révész. A rév-ész. Sóhajthatunk vele egyet: talán még nem késő. Domonkos László Elhunyt Papdi Pál Nyolcvannégy éves korá­ban elhunyt Papdi Pál. a munkásmozgalom régi har­cosa, a Szocialista Hazáért Érdemrend kitüntetettje. Szegeden született 1899. jú­nius 17-én. Eredeti foglal­kozása kereskedősegéd volt. 1919-ben lépett be a Kom­munisták Magyarországi Pártjába. 1919 óta vett részt a munkásmozgalomban. A Tanácsköztársaság idején a Vörösőrség parancsnoka Mó­rahalmon. A Tanácsköztár­saság leverése Vtán. a fehér­terror idején ki akarták vé­gezni. de megszökött, két évig bujkált. 1921-ben belépett a Szo­ciáldemokrata Párt szegedi szervezetébe, melynek 1944­ig volt tagja. Részt vett a választási harcokban. a Népszava, a Vörös Segély­bélyegek, s illegális párt­propaganda-anyagok terjesz­tesében. 1944-ben tagja volt ! Szegeden az MKP megala­kításának. 1944 november végén Mórahalmon is meg­alakították a kommunista párt helyi szervezetét. 1957 tavaszán részt vett a párt újjáalakításában, és tagja lett a Magyar Szocia­lista Munkáspártnak. 1956­ban együttműködött a mó­rahalmi karhatalmi egység­gel, tevékenyen részt vett az ellenforradalmárok lelep­lezésében. Papdi Pál tulajdonosa volt a Tanácsköztársasági Emlék­éremnek. Megkapta a Szo­cialista Hazáért Érdemren­det, a Munka Érdemrend ezüst fokozatát és a Felsza­badulási Jubileumi Emlék­érmet. Papdi Pál a munkásosz. tály ügyének cselekvő har­cosa volt. nagy tapasztalatú, hűséges elvtársunkat gyá­szoljuk személyében. Családtagjai, elvtársai, ba­rátai március 2-án, szerdán vesznek tőle végső búcsút a mórahalmi temetőben. Az MSZMP szegcdi járási bizottsága a könyvtárakban Napjainkban rendkívül fontos, hogy a kutatók mi­nél gyorsabban tájékozód­hassanak az egyes tudo­mányterületek legfrissebb ei edményeiről. Erre egye­bek között a — számítás­technikán alapuló — nem­zetközi információcsere ad lehetőséget: a hazai szak­könyvtárak a külföldi adat­rögzítő központok szolgálta­tásait veszik igénybe. Az ilyen távkapcsolásos elektro­nikus rendszerek működte­tésének tapasztalatairól ren­deznek konferenciát — húsz ország és nyolc nemzetközi szervezet részvételével — Database '83 néven június­ban Budapesten. Nyolc kötet Mindenre kiterjedő egye­temes megméretés szándé­kával bocsátja közre az Akadémiai Kiadó nyolc kö­tetre tervezett. Magyar mű­vészet című könyvsorozatát. Most. másodikként, elkészült a VII. kötet kézirata, a két világháború közötti időszak összefoglalója. Megjelenése meg ebben az evbén vár­ható. Uliörő-zenekarok fesztiválja Makón, a művelődési köz­pont adott helyet szombaton a megyei úttörők zenekari fesztiváljának. A szentesiek betegségük miatt lemondták a részvételt. így végül hét zenekar. 250 ifjú muzsikus vetélkedett színvonalas, jó hangulatú műsor keretében. A megyéi fesztivál szegedi sikerrel zárult. Arany foko­zatot a szegedi Liszt Ferenc zeneiskola vonószenekara és a Bartók Béla enek-zene általános iskola fúvószene­kara nyert. Ezüstöt kapott a csongrádi zeneiskola fúvós­zenekara és a makói Bartók Béla ifjúsági vonószenekar, bronzot a csongrádi zeneis­kola vonószenekara. A vo­nószenekarok vetélkedőjén győztes szegedi úttörők vesz­nek részt Vácott az orszá­gos döntőn április 5—7. kö­zött. a fúvós együttesek or­szágos döntőjére április 7— 10. között kerül sor.

Next

/
Oldalképek
Tartalom