Délmagyarország, 1983. március (73. évfolyam, 50-76. szám)

1983-03-19 / 66. szám

Szombat, 1983. március 19. /MOH A művelődő kisközösségek és a népfront H

ankiss Elemér Diagnózisok című könyve tavaly napok alatt eltűnt a könyvesboltokból. A kötet lapjairól idézem a következő gondolatot: „Nemcsak gazdasági, de társadalmi életünk is súlyos hiánybetegségben szenved. Nemcsak áruk és szolgáltatások sora, hanem az egészséges és gazdag emberi-társadalmi lét néhány fontos alkotóeleme is a krónikus hiánycikkek jegyzékén kellene, hogy szerepeljen, ha vezetnénk ilyen jegyzéket. Közülük egyetlenegyet emelek itt most ki: a közösséget, az életképes emberi közösségek krónikus hiányát. E hiányt ma Magyarországon milliók sínylik, de kárát látja társadalmunk fejlődésfolyamata is. Mert a tapasztalatok szerint embernek s társadalomnak egyaránt szüksége van közösségekre. Embernek és társadalomnak igénye a közösségteremtés, éppen ezért szükséges megvizsgálni a közösségek létrejöttének akadályait. Nyolc esztendeje lakótelepen lakom. Odaköltözésem után néhány héttel a százhatvan lakásos epülettömb lépcsőházában, liftjében úgy véltem, hogy találkozáskor illő köszöntéssel üdvözlöm akkor meg ismeretlen lakótársaimat. Ritkán viszonozták, így azután magam is visszahú+dtam. A minap egyik barátom ennél szerencsésebb történetet /neselt el. Ö egy toronyépületben lakik családjával. Bár a beköltözésük óta mindössze néhány hónap telt el. már készülnek a lakóközösségi klubhelyiség átadására. tervezgetik a házi asztalitenisz-bajnokság várható esélyeit, decemberben liften érkezett a kilencedik emeletre a Télapó, ahol a ház gyermekei es szüléik várakoztak a" nágy közös ajándékozásra. Ott volt személyes összefogás, együttes akarat a közösség létrehozására, nálunk mindez hiányzott. Tehetetlenül és bosszúsan nézem napról napra a lépcsőházi radiátorokon órák hosszat ülő tizenéveseket, akik céltalanul, unatkozva élik napjaikat. A Hazafias Népfront, az Országos Közművelődési Tanács és a Művelődési Minisztérium pályázatot hirdetett a lakótelepi házak kihasználatlan helyiségeinek közművelődési hasznosítására. (Ezzel azonos időben egy másik pályázat a kistelepüléseken létrehozható művelődő közösségek vállalkozásait támogatta!) Talán a meghirdetők is meglepődtek némileg, hiszen a várakozáson felül közel félezer közösség, szervezet, szövetkezet fogalmazta meg szandekait, kórvonalazta a közösség munkájának lehetőségeit. Több esetoen érzekelni lehetett, hogy a pályázat alapján elnyerhető támogatás már egy hosszabb ideje létező művelődési folyamathoz nyújthatna segítséget, biztató támaszt. A szabad idő hasznos eltöltésének igényét illusztrálta a barkácsműhely, a kondicionálószoba, a fotólabor, a kerámiaműhely, a varrószoba, a játszószoba, a sportpark, a művelődést, a szórakozást segítő klubhelyiségek létrehozásának szándéka. Akik a pályázatot komolyan vették, azt a gondolatot erősítették, hogy egy-egy lakótelepen a közösségteremtéshez olyan — minden évszakban igénybe vehető — „állomáshely" szükséges, ahol a gyermek és a felnőtt egyformán kellemes órákat tölthet el. Egy pályázat még önmagában nem cáfolhatja azt a tényt, hogy érezzük a közösségek hiányát. A pályázat tapasztalatait látva azonban megerősíthető az a gondolat. hogy voltak és vannak mindenkor emberek, embercsoportok. akik a nemes cél erdekében képesek összetartásra ösztönözni hasonlóan gondolkodó barátjukat, ismerőseiket, szomszédjukat. A közösség létrehozásánál talán még nehezebb annak megtartása, megőrzése. Ehhez a társadalmi szervezetek, a művelődési intézmények gondoskodása, támogatása. patronálása szükséges. Nem segíti a közösségteremt ist a hivatali bürokratizmus, a számtalan — feleslegesnek tűnő — engedély. A hivatali rugalmatlanság rövid idő alatt szétrombolhat figyelemre méltó terveket. elképzeléseket. (A KÖJÁL például egy közösségi helyiség létrehozásakor csak úgy akart engedélyt adni', ha a szervezők gondoskodnak mellékhelyiségek' kialakításáról is. A kezdeményezők lakása ugyanabban az épülettömbben volt!) A Hazafias Népfront •politikai, társadalmi tömegmozgalom mivoltának érvényesítését tekinti legfőbb feladatának. Ennek érdekében munkájában egyik legfontosabb területe a közösségteremtés elősegítése, a kisközösségek, a faluközösségek támogatása. A közösségek egy-egy lakótelep, egy-egy kistelepülés közéleti fórumaivá válhatnak. A közösségekben a közös érdek, az egymásrautaltság a társadalom fejlődését segítő tényezővé válhat. A pályázat meghirdetésével a kezdeményezők azt kívánták hangsúlyozni, hogy a művelődő közösségek létezése felelősségteljes társadalmi támogatást tesz szükségessé. A népfront megyei, városi, községi bizottságai most arra törekednek, hogy a közéleti tevékenységet a népfront településfejlesztési. gazdaságpolitikai, egészségügyi, vagv éppen közoktatáspolitikai munkájában a közösségi vélemények megismerésével társadalmi méretekben is hasznosíthassák, Több évtizedig tartó féladatra vállalkozott a szocialista társadalom. amikor a közösségteremtés igényét már nemcsak hangoztatja. de tesz is érdekében. Úgy vélem éppen ezért érdemes odafigyelni e törekvésekre. Hogyan is írja Campanella: ha az ember megszabadul az önzéstől, önkéntelenül felébred benne a közösség iránti szeretet". M. I. GENERALART — művészet, egyszerűbben... A Magyar Népköztársaság Művészeti Alapja újabb vállalat szervezésével igyekszik hézagpótló szerepet betölteni több területen is. A GENERALART — az Alap Szervező és Közvetítő Irodájának — igazgatóhelyettese, Pánczél Géza sokrétű tevékenységükből kiemelt néhányat. így azt, hogy az alkalmazott fotó és grafika s az iparművészet területén az eddigi aprólékos, egyedi. sok utánjárással járó kapcsolatteremtési és tárgyalási formát az új intézmény magára vállalja a megrendelő, beruházó vagy iparvállalat és a művészek között. Segít felkutatni a témának megfelelő és az iparvállalathoz területileg is közel dolgozó művészeket. Ez különösen, vidéki vállalat-iparművész kapcsolat esetén jelent könnyebbséget. A GENERALART örömmel fogad minden olyan kezdeményezést, amely helyi es tajegysegí erőforrásokat kapcsolhat be a termelés szolgálatába, a vállalt tevékenységi kör lehetőségein belül. Foglalkozik az új vállalat klasszikus műkereskedelemmel is. aukciókat is rendez majd, olyan újszerű formában — például a műgyűjtők felkutatásával, és' névre szóló meghívásával — ami az eddigi aukciókon virágzó „nepperkedés" kiszorítását célozza. Lakossági szolgáltatásként házgyári kiegészítő kisbútorok előszobafal. konyhai, nagyobbítható asztal, fürdőszobaszekrény és hasonlók tervezésére és gyártására vállalkoznak az ÉVM-mel és a házgyárakkal karöltve, hogy ezeket a hiánycikkeket már átadáskor, beépítve tudják a lakóknak igényükre átadni, rengeteg utánjárástól kímélve meg őket. Honvédcsákó V

ásári ajándékként. ' a farsangi jelmezek kiegészítő darabjaikent meg ma is' fel-feltűnik a csákó, ez a jellegzetesen csúcsos, elől szemellenzővel ellátott fejfedő, amely egykor előírásos hadi viselete volt több ország katonáinak. Mi, magyarok különös szeretettel emlékezhetünk a csákóra, hiszen éppen akkor vált jelképesen szép viseletté, amikor nemzeti történelmünk egyik legemlékezetesebb korszaka érkezett el: nevezetesen az 1848—49-es forradalom és szabadságharc idején. A csákó a hegyes magyar parasztsüvegből alakult ki. Eredetileg nemezből vagy fekete posztóból készült, mégpedig két több formában. Egyrészt megtartotta összefüggő hengeres alakját, másrészt nyújtott háromszögletű anyagból sodorva varrták össze. Ez utóbbinak a csücske vagy lecsüngött vagy „csákósan" — ferdén — elállt. Nos, eme „ferdeség" miatt lett a csákó — csákó. Ismereteink szerint már az lTÜŰ-as években csákót hordtak többek között a Győrött állomásozó katonák, s azok a magyar példára megalakult huszárezredek is. amelyeket francia, svéd. hannoveri, porosz stb. zászlók alatt állítottak fel. A franciák shako néven is emlegették ezt a magyar származású hadi ruhadarabot. Azt, hogy a csákóból a mai értelemben vett csákó lett, szintén a franciáknak köszönhetjük. Mégpedig azért, mert a korábban ellenző nélkül használt hengeri'éleségre ők szerkesztettek először egy kis szemellenzőt. Az 1800-as évek elején még tovább egyszerűsödött a csákó. Leffegtyűjét posztóból való testéhez szorították, a , felső peremén pedig erős drótot futtattak körbe, hogy felfogja a kardcsapásokat. Homloki részére pedig különféle diszek'kerültek — aszerint, hogy mely hadnem katonái számára készült. Ezt a formáját elnyervén, valóságos diadalutat járt be a csákó. A Monarchia hadseregében 1805-től rendelték el a csákó viselését, természetesen úgy, hogy a hadnemek mindegyikében megkülönböztető jelzést kapott. A huszárok például fekete-sárga rózsát raktak csákójuk csúcsára, a fejfedő jobb oldalán pedig díszes zsinór lógott le. Mindemellett még egy úgynevezett forgó is felmagasodott a huszárcsákó legelején, amely ékes szép tollakból készült. Anjikor 1848. március 15-én kitört a forradalom, a Habsburgbirodalomhoz tartozó népek katonáinak túlnyomó többsége már csákót hordott. A felkelő magyar 48-AS HUSZÁROK. — BENCZÚR GYULA FESTMÉNYRÉSZLETE seregbe tömörülő katonák is ezt hordták a fejükön. Igaz. nem egészen úgy, mint korábban, mert előbb magyar címer lett a csákók ékessége, később pedig egy babérkoszorún átszúrt kard. (Akkortól, hogv a császári családot megfosztották a magyar tróntól.) ' ' 1 A szabadságharc csákói aztán megannyi különféle díszt, megkülönböztető jelzést kaptak. A csákó — ez a magyar származású. és a magyar történelem különösen szép napjaiban oly fontos szerepet játszó katonai viselet — akkor kezdett eltünedezni, amikor a toborzást felváltotta a sorozás. Az ékes fejrevaló • ugyanis egykor a hadi élet önkéntes vállalását jelképezte. Aztán pedig jöttek a mind nagyobb és mind gyilkosabb fegyverek* amelyeknek a kezelőihez immár semmiképp sem illett a könnyed, legényes csákó. Az 1900-as évek elejétől Monarchia-szerte kényszerű katonai ruházattá lett a sokat emiégetett csukaszürke. A tarka, mutatós csákók múzeumi tárgyakká nemesedtek ... A. L. A ftonrtO fehér tem,:)erával írva: Párád dül maradok, és akkor már csak nak, és teljes munkát végeznek /AlidJlCo 1928- A nyaralónak konyhája kétszáz a bér, egyedül, egy nya- akkor sem lehet megtudni iárt-é O volt. egy nagyobb szobája - itt raloban!" nala valaki. semmi sem hiá w . . , _ . . . „ , „ . . , , „ laktak a háziak, nyugdíjas oati- Egyedül maradt fenn a tüdőt hatna Miről lehetne tudni ha " uelete„!S :_azt kus és nővére - s a kisszoba szaggató, fagyos ködökkel, a csa- a Kikelet ' utcai deszkabódéba bizonyítja, hogy az igaz- amikor a no mar nem is volt az a bizonyos kamra amit Egon lakos utakkal, a deszkákon át- betörtek' Mi hiáavoSa' Hiszen sagot nem minden eset- többe óvatos, tapintatos, amikor bérelt a nyári hónapokra ezerért járó huzattal, a havas esőkkel, már azegerekKcelpucoltak" ben az arra illetékes hivatalos mar pimaszul szemtelen sem a téliekre kétszázért. A kam.á- a bádoglavorral és a lavórba fa- Év teenan elpucoltak, szervek szolgaitatjak De nem volt amikor egyszerűen megkér- ban egy emeletes ágy állt. la- gyott vízzel, a vasággyal az áav Ma aztán - füstben úszó 10 is ez a fontos: a fontos hogy az Winkier Egon . hogv hagyta vornak csővázkeret a szekrenv első es második emeletével. a melegben befüggön^zöt^ kávte igazságot valaki szolgáltassa. el a lakást es eletet, mert ter- is kifosztott es omló volt. mint kihalt, csupa i és csupa e ma- ^ablakok m^aön - meséli" Ez a Winkier Egon költő volt here van. Egon ekkor is szent egv elhagyott. gazzal benőtt gánhangzójú utcákkal. Valamifé- képzelTétek beTőteő vaaT b^förők hivő. rajongó a pattanasokkal maradt es rajongott tovább: rom: polcai, fiókjai sem voltak, le szent maiasz volt: a befüggö- já,tak nálamrügyező fiuk tiszta hitével. Pe- csomagolt es ment. Vagvishat csak emlékei szögek akasztó- nyözött. jó meleg kávéházakból Egyszerre csaptak rá- - Fs d.g sörényét mar reg elvesztette. Egon - ahogy barata. kereset- nak oldalába verve. Itt lakott csevelvek. ugratások, langymeleg ezt te Tonnán tudod' • szálankén simította oldalra ha- lenül, de talaioan mondjak: egv most- s rajongott tovább: Ha termálmedencéiből volt ereie s _ Tudtetok 1-,„H,„ n J«t. kinyúlt szvetterekben lart. szent, barom volt. frinifnk milv«„ - iái a _„_„ hite kiszállni o' nHll. , _ , . uaiaioK a veiandan. a • , „ . .. t_anaioK, müven a tai a oano- nite Kiszállni. e..ndulni a ke- szobám a ta a fölött egv a«ar>ds mint az aggastvan kamaszok, a Hova ment. s mit vitt maga- rama, a hainal legszebb fent a menyre fagvott utaknak egv yolt Ezt az agancsot az este de negyvenediket taposta Feleségét Völ? Nem többet, mint ami- hegven. s képzeljétek, csak csu- hegyoldalban álló. magányos iehei hogv nappal amié lent Editet megszolgálta magának. .?ft síwrtszatyorba belefér. De fca i és e magánhangzóié utcán deszkabódé felé. voltam a városban." leszedtek , hat nyár volt meg... A varos- lehet feljutni hozzam: Cinege Kamasz hlvo volt: hitt tovább ellőni-,!-. három esztendő szigorú bojt,e- ban szobát nem kapott: a he- Csipke. Kikelet..." a nőben, rajongott Editért mint- Befüggönyözött kávéházi «b vei, a savnál is állhatatosabb ra- gyei* közé vonult, vagyis a Sza- Ha óvtuk, figyelmeztettük — ha csupán bújócskáról lenne szó, lakok mögött fehé asztal f jongással. ami minden ellenál- badsághegyen egy víkendház ezer uzsora ez egy ilyen egérta- ő most elbújt, fent. a hegven füstben úszó 'jó melegben mütek' lást végül is szétmar Rajongott kamraheIvlséfiét — borsos áron nváért. és most nyár van de mi (mert Edit elküldte, bújjon el), hallgatunk ' ' - „.„ , . ' . . havi ezer forintért — kibérelte lesz. ha megérkeznek az őszi nemsoká majd kiabál érte — Egyikünk azt monHia- — Fzt es hitt, s meg akkor is szent A nyaraló - ahogyan Egon nevez- esők, a fagyos, téli idők - csa'- belátja a dolgokat szabad a a rehabUUácitt Egonigazin kf maradt — karomlo. bántó szava te ui otthonát — deszkából tovább rajongott: ..ha kedvem gazda, merre vagy. előjöhetsz, s fagyta magának sosem volt —, mikor Edit töb- épült, de cserépteteje, s veran- tartia alulra fekszem, ha aka- ő akkor maid veszi a sport- De ez otromba beszéd Az bé nem mondta, hogy „fái a fe- dá.ia volt a verandán, szobája f0™', felülre' két helve" al" szatyrát, előjön! agancsot háza faláról valakinek jem. nehé* napom volt. hagyj" ajtaja fölé pedig egv s-a,vas- í^isT^ Is uoTn^Z^réAA eTke^nV ~ ^ meg hogy „ne vari, hova is me- agancs szegelve. a trófea alatl hu -oikodnak a gazdáék égve- Egon nyaralójában, ha rablók jár- KÖBANYAI GYÖRGY