Délmagyarország, 1983. március (73. évfolyam, 50-76. szám)

1983-03-19 / 66. szám

Szombat, 1983. március 19. Deszki tudósítások Ha nagyon dicsekedhetnék.) ük támadna a deszkieknek, ráfoghatnák falujukra, hogy Szegeddel határos, hiszen Szőregnél már le lehetne verni a mezsgyekarókat. Viszont akkor se túlzottan szerények magukhoz, mikor szóvá teszik, hogy nagy a távolság a falujuk meg a város között hiszen a délutáni vásárlónak néha még a kenyérért is 20 kilométert muszáj döcögnie a buszon Szegedig meg vissza. Ettől függetlenül Deszk ott felkszik, ahová telepítői elgondolták: a makai út két oldalán. A térképen a nagy deszki határ hasaspoháf-alakot formál, melyet fölül a Maros folyó zár be. Nem mai keletű települes, Bálint Sándor szerint: ..ülve maradt" a hosszú harcok alatt. A Szögedi nemzet című könyvében még arról is tudósítja az utódokat, hogy szegedi kirajzók és a temesközj eredetű magyarság leszármazottjai keverednek a velünk együttélő népek fiaival. A rövidesen megjelenő monográfia bő tájékoztatást ad majd a kíváncsiskodóknak, miként formálódott a maira a falu arculata. Deszk jelenlegi lélekszáma megközelíti a háromezret, és jó tíz éve már nagyon nem is fogy, de túlságosan nem is szaporodik a lakóinak száma. Általában Deszket a tüdőszanatóriumáról és a szerb nemzetiségi voltáról szokták elkülönböztetni a többi város környéki településtől. Sokan egybeveszik Szegeddel, mint Algyőt, meg Dorozsmát. Valójában Deszk a szegedi járás határközsége és 1970 óta szinte meg-' újult formájában. Mindenki mondja a magáét A faluban mondták: dologból lesz a forint. Bármennyire is befürödtek tavaly a salátával, az idén csak beültették a kertet. Sokan már csak megszokásból, páran pedig reménykedve: hátha ez a tavasz jobban sikerül és a tavalyi zöldségkatasztrófa után az első szedés saláta befedi " a múltat. A nevére szigorú titkot kérő fiatalasszony a száraz salátagyomláló délelőttön belement a dolgok megfordításába, s tudósítóként elmondta a véleményét a faluról. Íme: — Egyáltalán nem törődnek a gondjainkkal. Beleragadunk a sárba, ha esik az eső. Nem folyik le az utcából a szennyvíz. Csak papíron segítik a dolgozó embereket. Hallottam, beszélik a faluban, hogy a téeszben nem tudnak olyan embert állítani a csordához, aki tisztességgel ki tudná hajtani a háztáji jószágot. Emiatt a kistermelők beosztva vigyáznak a tehenekre. Reggelenként púposra tömöttek a munkába induló buszok. A cukrászda jó ideje nem üzemel, a boltok korán csuknak. Hiába papolnak évek óta, nem változik semmi, marad minden a régiben, csak az irigykedés a nagyobb. A tanácsházán tudnak a gondokról, mégis a gyarapodás üveggömbjeit domborítják nagyobbról nagyobbra. Utcákat nyitottak, utat egyenesítettek. Most is szinte ellepik a falut az építők. Mozit emelnek, postát, fogorvosi rendelőt alakítanak, művelődési házat állítanak a talpára. Rusz Milosné tanácselnök-aszszony örömteli arccal sorolja még a köz gyarapodását. Tisztes temetőben, külön — keletre néző — sírhelyeket parcellázhatnak a szerbek a halottaiknak. Vezetik a fö'osleges vizet a községről, évente másfél millió forintot költhetnek az utcákra. Több mint kilencszáz házban ég a villany. Bekötötték a vizet 867 lakásba, palackos gázzal főznek 829 otthonban, lényegében majdnem mindben, hiszen ezer házat számlálnak összesen. A tanácsi nyilván'ártóban 26 tanyát is föltüntettek, s ide suszlerolták be a gátörök és a bakterok házait is. A deszki közintézményeket majdhogynem a Csongrád megyei Építőipari Vállalat építi. Az idén rakták le az utat a 75 személyes ovoda és a négy tantermes iskola építéséhez. Előbb indul az építkezés, mint ahogy tervezték, és az talán a legnagyobb öröm, bár mind a négy „nagyberuházásra" büszkék a faluban. Az örömbe természetesen bánat is vegyül. A napi panaszokon kívül fejtörést okoz a tanácsházán, mitévők legyenek, hogy a KPM-esek kívülre rekesztettek egy csücsköt a községből. a „halálkanyar" kiegyenesítése után beljebb hozták a falu szélét. Sérelmes helyre tették a határt jelző táblát. Ugyanígy álmatlan éjszakákat okoz a köz dolgaiért aggódóknak, hogy nem nagyon terjeszkedhet a falu. Gondjuk, hogy a drága termőföldből hasítsanak-e portákat, vagy a már meglevő utcákat szedjék szét emiatt? Egyelőre azt tudják, hogy a tanácsnak kevés a pénze, és az építkezők nyakába szakad majd a teher. Eddig is ott 'volt, csak hát ezután még nagyobb lesz. Hogy kéne* K lesznek-e megbirkózni vele, azt az idő fogja eldönteni. Remélhetőleg a folyamatában szinte csak szaporodó építkezési kiadások, a sűrűsödő gondok nem törik meg a magánerőből otthont teremtők lendületét, hiszen Deszk is, hasonlóan a többi, dolgos nép lakta községhez, ettől kapta mai formáját. A rendezett, takaros kis portákból öszszeilles/tctt látványos utcákat. A gazdagodás megannyi mozaikját. Akinek a kocsiját traktorral viszik az udvaráról, mégis kihez forduljon panaszával, ha nem a tanácshoz. Ha másért nem, hogy legalább szárazságért könyörögjenek. Mivel a deszkiek sem hisznek a csodákban, marad a „magad, uram, ha szolgád nincsen" fölfogás. Eddig is föltöltötték a járhatatlan utcát, építettek magas kerítéses sportpályát, az öszszefogás, a társadalmi tenniakarás jeles példázatára. Granicsárok unokái A 2816 deszki lakosból csaknem háromszázan vallják magukat szerb nemzetiségűnek. Hírük szétszaladt az országban, hiszen a szerb kultúra és a magyar politika neves szószólói találhatók közöttük. Többen a határőrgranicsárok leszármazottjainak tekintik magukat. Deszken a Rusz-família a legnépesebb. A tanácselnökasszony — ki különben a battonyai Rokkow család sarja — két ágat tart számon és abból eredeztethetők a deszkiek. — Apósom, Rusz Szvetozár 83 éves, a fiaim, Boriszláv és Szetozár már családos emberek. Egyikük tanár Pesten, a szerb-horváth igimnáziumban, Szvetozár pedig Szegeden oktató az MHSZ-ben. Az unokák — Tihamér, Radován és Igor — rendszeresen hazajárnak. A fiam műveli a nagyapa kertjét. A múlt földművelőiből mára a társadalom elismert emberei lettek. Dr. Rusz Márk a Délszlávok Országos Szövetségének elnöke, a tüdőkórház főorvosa, a körzet országgyűlési képviselője is. Az elkötelezettségek összeegyeztetéséről, e sok funkció viselőjével, dr. Rusz Márkkal a tüdőkórház parányi irodájában beszélgetünk. A hivatásáról mondja: — Egyszer valaki orvospolitikusnak titulált, s azt hiszem, ez a legtalálóbb meghatározás a munkára. hiszen a közéleti tevékenységem miatt nem adtam föl gyakorló orvosi teendőimet. — .4 falu mostani fölbolydulása láttán azt is gondolhatná az idegen, az országgyűlési képviselőnek faluja felé hajlik a keze? — A látszat csalós, ugyanis a nemrég megkezdett és most is tartó építkezéseket mint deszki tanácstag már egy évtizede szorgalmazom. A 43-as út ügyében interpelláltam a megyei tanácsnál. A kommunális problémák régiek a faluban, a társadalmi folyamat most érkezett a megvalósításához. Vannak emberek, kik az ilyen folyamatok eredményeit a maguk személyének tulajdonítják, s ez sértő az ügyre. Sokszor mondom, mikor a választókkal találkozom, hogy jómagam egyedül szinte semmit, együtt viszont nagyon sokat tehetünk. De sohasem elegendőt. Még egyszer mondom: a deszki építkezések a kitartás eredményei. A körzet többi községére is sor kerül, de azt is tudnunk kell, hogy egy ötéves tervben nem lehet minden régi gondon enyhíteni. Fél bölcsődét, fél iskolát, fél szociális otthont nem építhetünk. Muszáj összeadni az, erőket. — A képviselőt gyakrabban keresik-e a deszkiek, mint előtte? — Ugyanazokkal a kommunális problémákkal küszködünk, mint eddig, csak most már nyolcszor többel. Talán mostanában az egyéni panaszok gyakoribbak. M

a már nem titok, hogy Deszk a víznek köszönhette újjáépítését. A hetvenes évek elején adott kölcsönökből toldták meg a Kossuth utcát, és szabták ki a téesz földjéből a Péró Szegedinác és a mellette futó Maros utcát. Akkoriban csaknem 100 új otthont hoztak tető alá, s javarészt fiatalok leültek egymás mellé szomszédnak. Szőri Istvánék is a Pipacstelepen ' építettek. Padlásszobás lakás volt a vágy és mellé kert, nogy jószágot is tarthassanak. A férj most a Taurus deszki üzemében lakatos, felesége a Maros Tsz csarnokosa. Találkozásunkkor éppen a tartósított tejet fokolta. Pipetták, savak, tégelyek rakosgatása közben tudódik ki, hogy az emberek ma már minden átvevővel bizalmatlanok, de például a nyilvános tejzsírmérés nem érdekli őket, pedig meg volt hirdetve minden átadónak. Jutka, a fiatalasszony nehezen vállalkozott a beszélgetésre, mondván: • sose lehet tudni, miféle ember télepedett a csarnok padjára. Különben született deszki, öten voltak testvérek, és az édesanyja kezdet „Kint a Pérón kezdetén belépett a téeszbe. Most már külön laknak és időközben bikákat, üszőket, teheneket kötöttek a jászol elé, és vettek egy lovat is. Az otthoni, a harmadik műszakról könnyebben beszélt, mert abból jutott rá a legtöbb. Ahogy a fiatalasszony mondta, ahol laknak, „kint a Péróba" se könnyű az élet. Az etetés, fejés, trágyázás nem maradhat el egyetlen nap sem. A szórakozást is ennek rendelik alá, de más oka is adódik az otthonmaradásnak: — A kocsmában szokták vetíteni a filmeket, mert most ott van a mozi. Vigyem oda a részegek közé a tízéves gyereket? Egyszer-egyszer azért kirúgnak a hámból. A szegedi nagyáruház éttermében húzatják a talpalávalót. A legutóbbiról, a bölcsődebálról is csak azért jöt— A szanatórium a deszkieké? — Az átszervezés után szakkórház lett, és pontos neve: megyei Tüdőkórház és Gondozó Intézet. Az integrációval a kardiológiai rehabilitációs osztályon az infarktus és a szívműtét utáni gyógyítás is a feladatunk. Száznegyven ággyal bővült az intézet, s most már 270 beteget tudunk gyógyítani elfogadható körülmények között, jó szakemberekkel. Ide természetesen a deszkiek is bekerülnek, de a kórház a megyéé. — Visszatérve a Ruszok famíliájára, főorvos úr miként vélekedik a falusi szerbekről? — Azzal kell kezdenem, hogy nemcsak Ruszok élnek a faluban. Visszaszaladva a múltba, a hajdani többségből idővel kisebbség lett. Az első világháború előtt még a község lakóinak 90 szazaiéka szerb anyanyelvet beszélt, most fordított a helyzet. A háromszázból körülbelül húszan értelmiségi pályán dolgoznak. A többség Deszken él, holott a diplomás ember könnyebben mozdul, jók a lehétőségei más tájékon való elhelyezkedéshez. Talán sikerült megteremteni azt a nemzetiségi környezetet, amely számunkra fontos. Az anyanyelvet beszélhetjük az óvodában, iskolában, klubokban. Megismerhetjük, ápolhatjuk a hagyományokat. Természetesen mindehhez a jól felkészült iskola kevés, hasznos családi környezet is szükséges. Akik ide jöttek férjhez vagy ide nősültek, magukkal hozták, vagy gyorsan átvették a közösségi aktivitást. Elfogultság nélkül mondhatom, a deszkiek szépen beszélik az anyanyelvüket, és ez elsősorban a lelkiismeretes iskolai és kultűrmunkának köszönhető. — Jelentkezik a politizáló utánpótlás is? — Nemcsak a fiatalok ambícióján múlik, hogy be is tudjanak kapcsolódni a politikai munkába. Ha időben kapnak maguknak való feladatot, és mi sem markoljuk két kézzel a karmesteri pálcát, nem kell félteni a mostani generációt. — Most is ad a társadalom akkora lehetőséget, mint az önöké volt? — A mi osztályunkból indult négy fiúból három pedagógus és egy orvos lett. Belső hajtóerő híján nem biztos, hogy sikerült volna. És miért kell azt föltételeznünk, hogy a mai fiatalokban nem buzog a tenniakarás, a többet tudás vágya? Megváltoztak a körülmények, más célért lelkesednek, mint annakidején mi. A beszélgetés végén ismét szóba jöttek a Ruszok. Egyik ös nagybácsit, Szovrotot, a községi pénztárost, szép írású emberként őrzi az emlékezet, akkoriban ritka volt az írni-olvasni tudó nemzetiségi parasztember. Az unokák már több nyelven is értik egymást. Talán azért, mert egy az akarat. •' * • i tek haza hajnali három órakor, mert reggel újra kezdődött a meló. A fiatalok dolgában Boda László segít eligazodni. Miután letöltötte a katonaidejét, visszament a Maros Téesz tehenészetébe. Így együtt dolgozik a család. A Maros utcában laknak, és ő például Székkutasra jár diszkóba Adódik a kérdés: — Miért olyan messzire? — A kisvendéglőben is. tartónak, de én inkább elmegyek • rokonokhoz Vásárhelyre, onnan kivisznek kocsival. — Máskor is hallgatod a zenét? — Majdnem minden diszkószámom megvan. A rokonom diso jockey. — Egyedül vagy otthon? — Nem, van egy bátyám. — ö mit csinál? — Katona. — Elvágyódsz Deszkről? — Eddig még nem gondoltam rá, hogy máshol éljek. — Építeni fogsz? — Még nem tudom, a szüleim már említették, hogy jó lenne portát íratni. Az épülő új mozi, a fölújítás alatt álló művelődési ház, a majdan kikövezendő utca bizonyára segít a végleges otthonteremtésben a tehenészet váltósának. A deszki nemzetiség kapcsán akár el is gondolkodhatnánk, mily hatalmas megtartó és ösztönző ereje lehet a jó közösségnek. Ahogyan a nevére titkot kérő fiatalasszony szórta az átkokat a falu irányítóira, vezetőire, az^ már az idegennek is fülsértő volt. Még akkor is, ha föltételezhetően saját sebéből fakadó fájdalma közös fájdalom is. Mégis az okok firtatására késztethet minden közös ügyért aggódót az effajta megnyilatkozás. Miért nem veti föl ezeket a gondokat tanácstagi beszámolókon. falugyűléseken és más, erre hivatott fórumon? S miért nem kap olyan kielégítő és meggyőző választ, mint az újságíró kapott? A kérdések megválaszolatlanul maradnának és a jelenséget ráfoghatnánk az eltorzult demokrácia vadhajtására, ha nem lenne az ellenkezőjére is példa. A deszkiek a maguk sorsán tapasztalhatják, *hogy a jól öszszehangolt kollektíva nagy tettekre képes. A Magyarországon élő délszlávok egyik erős pillérének tartják a deszkieket, akik példamutatásukkal, a lehetőségek ésszerű kihasználásával teremtettek sikert. A község szélén, kinn a Pérón elképzelhetetlen lenne az ilyesmi?! Mert különben marad a kép a cigarettacsikkes buszváróról, ahol Babettát és Komócsin István diszkópartiját hirdeti a cetli. S az útról befordul az olcsó sört fuvarozó autó a kisvendéglőbe. MAJOROS TIBOR