Délmagyarország, 1983. március (73. évfolyam, 50-76. szám)

1983-03-19 / 66. szám

Szombat, 1983. március 19. 3 A Tanácsköztársaság évfordulóján: ] M§ZBTKoszorúzás, ünnepség megbeszélés Országszerte megemlékeznek a Magyar Tanácsköztársaság 64. évfordulójáról. Szeged párt-, állami és tömegszervezetei az idén a szegedi központi ünnepséget a Postaigazgatóságon rendezik meg március 21-én, hétfőn délután fél 3-kor. Ezt követően — délután 4 órakor — koszorúzzák meg a Tanácsköztársaság emlékművét. Az MSZMP megyei, városi és járási bizottságai, a Csongrád megyei és Szeged városi tanácsok, a társadalmi és tömegszervezetek, a fegyveres testületek, a munkásmozgalom régi harcosai, a KSZV Szegedi Kenderfonógyára és az öntödei vállalat helyezi el a megemlékezés virágait. Kitüntetések A Magyar Tanácsköztársaság megalakulásának évfordulója alkalmából a művelődési miniszter kitüntetésben részesítette a József Attila Tudományegyetem hét oktatóját, illetve dolgozóját. Kiváló Munkáért kitüntetést kaptak: dr. Szendrei Ágnes és dr. Szőke Katalin adjunktusok. Miniszteri Dicséret kitüntetésben részesült: dr. Bobvos Pál tanársegéd. Csertő Margit könyvtáros, dr. Füvesi István tudományos munkatárs, dr. Maróti Péter adjunktus és dr. Szabó Gábor tanársegéd. A kitüntetéseket tegnap, pénteken dr. Kristó Gyula rektor nyújtotta át az egyetemen rendezett ünnepségen, melyen ott voltak az intézmény párt- és társadalmi szervezeteinek képviselői is. Pénteken Apró Antal elnökletével ülést tartott az MSZBT ügyvezető elnöksége. A testület a tíz éve, vagy annál régebben működő tagcsoportok tapasztalatai alapján értékelte a társaság kollektív tagjaként működő üzemeknek, szövetkezeteknek, vállalatoknak és intézményeknek a magyar—szovjet barátság elmélyítése terén kifejtett tevékenységét, módszereit, formáit és javaslatokat tett a munka korszerűbbé tételére és szélesítésére. Az ügyvezető elnökség megtárgyalta és elfogadta az MSZBT országos elnöksége mellett megalakuló ifjúsági bizottság összetételéről és munkaprogramjáról szóló javaslatot. A testület ezt követően döntést hozott az április 4-e alkalmából megalakuló új ^MSZBT-tagcsoportok felvételéről. Tizennyolcmillió Fesztivál Forradalmárok életrajzából Hagyományteremtő úttörők Rókuson Ettek-e már olvasóim tápéi kemencés káposztát? Hát vajas pástétomot csongrádi módra? Netán boszorkányfalatokat? Tüskés pecsenyét hálóban? No ugye, vannak még hézagok étkezési kultúránkban! Pedig hát a mi vidékünkről valók ezek az étkek, a mi vidékünkön dolgoznak a szakácsok, akik ezekben a napokban a pesti Szent István körúton állnak a gáztűzhely mögé. Menjünk hát a Berlin étterembe, a Tavaszi Fesztivál keretében rendezett Csongrád megyei gasztronómiai napok vendégasztalához, ha a saját megyénk vendéglátói készségéről többet akarunk tudni? Bizony menjünk, ránk fér egy kis kintről betekintés ... Hogy csak egy példát mondjak. Szégyenkező ismerős vallotta meg a minap: ő bizony évtizede az idegenforgalomból keresi meg a kenyerét, de tavaly nyáron látta' először a sövényházi erdő pihenőhelyeit. Csoda, ha a gondjaira bízott vendég sem szerzett róla tudomást? Csoda, ha az illető utazási iroda hazai ügyfelei járatosabbak az Alacsony-Tátrában, mint Opusztaszer környékén? Jó-jó, egyet persze ne feledjünk hozzátenni a tárgyilagosság kedvéért: könnyebb és jövedelmezőbb eladni a Tátra-beli sítáborozást, mint buszra ültetni a honpolgárt, s harminc kilométerrel odább hitetni el vele, hogy most kikapcsolódik ... Pedig — hallottam nemrégiben egy hozzáértőtől — a mienkhez hasonló gazdasági helyzetben fel riem ismerni, hogy megnő a helybenmaradás ázsiója, vétkes könnyelműség. Pazarlás a kedvébe járni az egynapos látogatónak, ha ugyanakkor kedvezményekkel szolgálhatnánk a hoszszabb ideig maradó vendéget is. Nézzük csak a reklám- és propagandaköltségeket: a határállomásokon tízesével gyűjthetik be a színes prospektusokat a beutazók — tán elolvasni sincs idejük, hiszen minél előbb a Balatonon akarnak megpihenni. Egy-egy ' ilyen' több nyelvű, színes útikalauznak nem venné-e több' hasznát az, aki már egy szegedi szálloda vagy kemping portáján tudakozódik látnivalók felől? A válasz nyilvánvaló, mutatkoznak is már az effajta felismerések. Szerencsés esetben nem a minden áron újat akarás pazarló szándékával, sokkal inkább a nadrágszíjhúzás ötletességre ösztönző leleményével. Nincs pénzünk hazai látnivalóink külhoni propagandájára (illetve csak annyi, amennyi)? Kiötlik a Szeged Touristnál, hogy a Csongrád megye idegenforgalmi nevezetességeiről az idén nyáron bemutatandó filmet majd videokazettára másolva kölcsönzik ki a gyakorta „turnézó" üzletembereknek. Még hálásak is lesznek a külföldi cégek, hogy a magyar partner ilyen figyelmes, képernyőre varázsolja a vidéket, ahol az üzlet tárgya készül, terem, születik. Szerencsés esetben — állítottuk az imént. Am vannak ellenpéldáink is. Drága pénzen újítjuk fel a csongrádi népi belváros halászházait (kettő talán már az idén az idegenforgalom szolgálatába áll), mert felismertetett az embereknek a romantika iránti hajlandósága. De: lemondtunk a régi Hungáriáról. Biztos, hogy csak a pénztelenség ] miatt? Kristálypohárba vésetjük a Szeged címert (hadd vegye, akinek ez az ízlése!), de Szombathelyről hozatjuk a soha sem ele gendő szegedi papucsot. (Halbicskát sehonnan sem.) Az itteni ipari szövetkezeteknek nem éri meg! Nyomós érv — elhessenteni' a kételkedőket! Ám menjünk csak tovább a kontrajátékban! A Szegedi kertir ping területét bővítik a nyárra, hogy ne hetven, hanem száz négyzetméter jusson egy sátorra. De már a Postakocsi kemping kopár gyepén nem mindegy-e, ritka vagy sűrű sátorsorokra nem vetnek árnyat a fák? (Mert nincsenek. Se fák, se sátorsorok. Csak a faházak közt ődöng a szabad szél.) És akkor most hozakodjak elő azzal, hogy „egy város idegenforgalma nem a látványosságai mértékétől, értékétől függ, hanem, hogy milyen eszközökkel tudja felkelteni az érdeklődést maga iránt" ...! Hát persze, hogy erre hivatkozom, hiszen eddig is ezt próbáltam példákkal igazolni. Az idézet aktualitását ebben a kismillió fesztivállal. ilyen hetekkel, olyan napokkal előálló idegenforgalmi versengésben az sem kisebbíti, hogy fél évszázada írta le és valósította meg a maga gyakorlatában a városi idegenforgalmi hivatal akkori vezetője. Azt hiszem egyébként, Szekerke Lajos doktor csóválná a fejét, ha megtudná, hogy tavaly 18 millió Fesztivál ment füstbe, hirdetve a szegedi fesztivál egyedi varázsát. A cigarettára gondolok, természetesen P. K. A kék iskola hetedikesei virágokkal tisztelegnek Czibula Antal sírjánál Az új városrész arculata naponta változik. Hatalmas munkagépek simítják, töltik a talajt Rókuson. a születő városrész apró lakóinak nem kis gyönyörűségére. Órákig elálldogálnak az építkezések közelében, sokuk talán már döntött is, „gépkezelő leszek". Ám addig van még tanulnivaló bőven, arra pedig ott a szép, új iskola, a „kék". — Több mint 600 kisdiák vette birtokába szeptemberben — mondja Oláh Miklósné igazgatónő. miközben sorra járjuk a tantermeket, a könyvtárat, az úttörőszobát —, remélem, nem nőjük ki egyhamar. Vigyázunk rá, és arra törekszünk a szülőkkel együtt, hogy gyermekeink valóban második otthonuknak tekintsék. Az úttörőmozgalom keretében rendszeres programokat szervezünk. A gyerekekkel együtt teremtjük meg saját hagyományainkat, de talán nem túlzás, ha azt mondom, városunk haladó hagyományainak újjáélesztését is felvállaltuk. Hogyan is kezdődött? Gyerekekkel az úttörőszobába telepszünk, lapozgatjuk a díszes csapatnaplót. A hetedikes Farkas Imre kezdi mesélni a történetet. — Szeptemberben csapatunk nevéről kellett dönteni. Lehetne Rákóczi vagy Petőfi — gondoltuk —, a tanár nénink hozott egy könyvét is, amelyben hősök, forradalmárok életrajza található. Ebben bukkantunk Czibula Antal nevére. Szegedi forradalmár volt, a szegények ügyvédjének is nevezték. Rögtön őt választottuk. Varga Mariann, az úttörőtanács titkára veszi át a szót. — Hiába jártuk az utcákat, egyetlenegy sem kapta Czibula Antal nevét. Egy nagylánytól kérdeztem a házunkban, tudjá-e, ki volt. Sose hallott róla. A Tanácsköztársaság idején a szegedi Munkástanács őt is beválasztotta a háromtagú direktóriumba. hogy védelmezze és képviselje a dolgozók, a szegéhyek érdekeit. Elmentünk a Levéltárba, sok-sqk régi iratot találtunk, amelyeken Czibula Antal neve is szerepel. Szász Andrea csak ötödikes, ám jól tudja, mekkora értéke van a könyvnek, címe: Gazdag város szegénysége. A névadójuk írta. — Győző bácsitól, a fiától kaptuk ajándékba. Itt volt az iskolai ünnepségünkön is, elkísért bennünket édesapja sírjához. Tőle tudjuk, hogy Czibula Antalnak Kazinczy volt a kedvenc költője. Ezért úttörőcsapatunk jelmondata: „Jót, s jól —ebben áll a nagy titok". M. E. Uriiajó a hagymakupolák lelett Kulturális jegyzetek Kisiparosként 120 ezren dolgoznak A kisüzemi termelésnek a lakossági ellátásban, az export fokozásában, valamint az anyag- és energiatakarékosságra és a környezetvédelemre vonatkozó kormányprogramok megvalósításában betöltött szerepéről tárgyalt pénteken, Budapesten a Kisiparosok Országos Szervezetének országos választmánya. Mindenekelőtt megállapították: a kisipari árutermelés azonos rangot kapott a szolgáltatásokkal. Ebben az ötéves tervidőszakban 60— 80 százalékkal nő árutermelésük, eközben a kisiparosok létszáma is évente 7—8 százalékkal bővül. Jelenleg 120 ezren dolgoznak kisiparosként, és összesen 30 milliárd forintnyi termelési értéket állítanak elő. Tavaly óta tágabb a vállalkozók társulási lehetősége is, a gazdasági munkaközösségek, polgári jogi társaságok gazdálkodását a kisipari munkákhoz hasonlóan szabályozták. Mosógépek llusztriába Első ízben adott el autó- vekben készülő Energomat mata mosőpéoeket külföldön típusú energiatakarékos a Transelektro. Egy, a na- automata készüléket vesz, s pókban aláírt szerződés ér- a magyar ipar a megrendetelmében az osztrák Aeg cég lésnek még az idén eleget ezer, a hajdúsági iparmű- tesz. Vajon mit tudhat egy tizenéves a hatalmas Szovjetunióról? Van-e személyes élménye az országról, annak I történelméről, népéről, túl ' az iskola kötelező ismeretanyagán? Egyáltalán lehet-e őszinte megnyilatkozása egy olyan rajzpályázat nyomán, amelynek témája: Ismereteim a 60 éves Szovjetunióról? S mert mindahány kéi'désre a pályázat anyagának ismerete nélkül nemmel válaszoltam, érdekelt az akció. A MEDOSZ és a Hazafias Népfront megyei bizottsága, karöltve az úttörőszövetség megyei elnökségével, az elmúlt év végén gyermekrajzpályázatot hirdetett a szovjet állam megalakulásának évfordulója tiszteletére. Mintegy kétszáz festmény, rajz érkezett, s ennek majd feléből látható kiállítás a Kossuth Lajos sugárút 53. szám alatti Dugonics mozi klubjában. A pályázatra beérkezett teljes anyag ismeretében felelősséggel állíthatom, egy ilyenfajta kiírásra nem is érkezhetnek sem túl eredeti, sem személyes élményeket feldolgozó munkák. Sokszoros áttételeken születhetett meg a legendás nyírfaligetek fehér-zöld ritmusa, a befagyott Volga kékes tükörcserepe, a hagymakupolák kék-arany ragyogása, a háborítatlan tajga ősvadonába utat vágó munka ábrázolása. a közép-ázsiai teaültetvények haragoszöld szőnyegei, a soknemzetiségű ország pompás viseletei, a mesék káprázata, az űrhajózás gyermeki fantáziát mozdító birodalma. S mégis a szándék őszintesége, a megoldás esetlen bája. az azonosulás természetessége hitelesítik ezeket az indigós élményeket is. Így lehet egy mindszenti kisdiák rajzán az öreg kozák arcvonásaiban fölfedezni alföldi nagypapa képét; az űrhajósok szkafandere mögött fölismerni Farkas Bercit; a népviseletbe öltözött belorusz lányok csongrádi tájban táncolhatnak és az orosz mese rókája, Vuk testvérkéje . . . Három iskola rajzos gyerekeinek munkái emelkedtek ki a mezőnyből,1 minden bizonnyal a pedagógiai elhivatottság, a szakmai érzékenység, a szemnyitogatóan okos irányítás jóvoltából: a makói Vásárhelyi Kálmán, a szegedi Gedói és a Gera Sándor Altalános Iskola tanulói kiemelkedően szerepeltek. Vm olyasmi, É mégsem az A szegedi Ifjúsági Ház galériája a Fiatal képzőművészek Stúdiójának egyik legrangosabb bemutatóhelye. Ebben a kis teremben ezekben a napokban Varkoly László mutatkozik be — mindössze négy „művel", mely közül három hatalmas méretű, összeragasztott kartonokból álló, a plafontól a földre hajló „akármi". Ez a három pacsmagolt, szöveges információkkal is ellátott, bizonyára a nézők aktivitására is számító geg már megdöbbenteni sem tud, csak bosszantani. Vajon feladata-e a Fiatal. Képzőművészek Stúdiójának, hogy fölvállalja minden tagja értékes vagy értéktelen, míves vagy primitív, komoly szándékból született, vagy odakent alkotását. Vajon milyen szelekció engedélyez kóklerséget, öncélú magamutogatást. fölkészületlen tinédzsereknek „ideológiai" érvet kínáló dilettantizmust? Érdemes fölidézni e három piktormunkát. Az elsőn hét egymás mellé festett, összemaszatolt alak. alatta megcsurgó zöldfestékkel az épületes szöveg: Mi a b52 prezenativum? (ez ismételve, majd a hasonlóan filozófiai mélységű válasz: iim olyasmi, csak kevésbé fölfújható). A második képen hét egyforma, össze-vissza kent őrült arc. melynek szövege: Mi a b 52 gyógy szanatórium? Varkoly válasza: vm olyasmi, csak kevésbé időleges. Végül a harmadikon hat gázálarcos figura, alatta az információ: Mi a b52 maffia? Vm olyasmi csak kevésbé expanzív. Ez van! Három falnyi méretű képnek álcázva. Pedig a zagyva és mocskos felszín alatt ott vannak a tehetség árulkodó jelei. De ez így?! Mi ez a ,.b52" kiállítás? Vm olyasmi, aminek sajnos semmi köze sincs se a bemutatkozáshoz, se az időlegességhez, se a hódításhoz. Mégcsak művészethez sem. T. L.