Délmagyarország, 1983. február (73. évfolyam, 26-49. szám)
1983-02-13 / 37. szám
73. évfolyam 37. szám 1983. február 13., vasárnap Ara: 1,40 forint VILÁG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK! Tisztes kisipar S zegény, megboldogult Ruszter János bádogos és vízvezeték.szerelö hajnalban rendre felöltötte olajos-kormos ruháját, és alagsori műhelyében hegesztett, forrasztott, csöveket hajlított, még izzó patkót is kalapált napestig, de ha valamelyik szomszédasszonya lyukas fazékkal állított be hozzá, azt is megfoltozta, zokszó nélkül. Nem tartotta rangon aluli munkának. Ruszter János nem épített hivalkodó házat magának, sőt semmilyet, kézikocsin fuvarozott autó helyett, így aztán nem is hagyott mást maga után, mint keze munkáját és a tisztességét. Azóta eltelt jó pár évtized. Arról leszoktunk, hogy a lyukas lábast megfoltoztassuk (bár lenne, aki megcsinálja!), inkább eldobjuk. De mégse tehetjük ezt drága bőrcipőnkkel, csak mert lekopott a sarka. Nem cserélhetjük ki az egész csaptelepet azért, mert csöpög kissé (talán az új is csöpög!), nem építtetjük újra a házat, ha egyetlen palát lerepített a tetőről a szél. nem küldjük a roncstelepre a kocsinkat, mert egyik sarkán lehorzsolódott a festék. Szüksége van a ma emberének is cipészre, vízvezeték-szerelőre, tetőfedőre, gépkocsifényezőre, tapétázóra, szobafestő- és mázolóra, lakatosra, asztalosra, és fölsorolni is hoszszadalmas, ki mindenkire, aki meglevő értékeinket segít megőrizni: javítja és karbantartja őket. Mert ki ne tudná: könnyebb manapság vállalkozó kőművest találni emeletes ház építésére, mint apró-cseprő átalakításra, lelkesebben tárgyal az iparos, ha egy egész épület központi fűtéséről van szó, s megesik, hogy a mosógép vízcsapra kötéséért szebbnél-szebb magánházak kapujában udvarol a hajthatatlan mestereknek a háziasszony. Elutasítják, mert a „nagy munkák" mindig előbbrevalók. Ha jóhiszemű vagyok, azt mondom: persze, hisz az alkotás öröme, meg a sikerélmény utáni - vágy, az az igazi hajtóerő. Ha rosszhiszemű vagyok, azt mondom: persze, mert a nagy munka hozza a nagy pénzt. És mindkét nézőpontból tulajdonképpen igaza van az ilyen kisiparosnak, csak egyről feledkezik meg, amikor sorban elküldi a kuncsaftokat. Arról, hogy a magánvállalkozásoknak azért ad létjogosultságot az állam, azért támogatja őket, mert szolgáltatásaikra — a babramunkára is — égető szükségünk van. A KIOSZ helyi csoportjánál 1654 Szegeden tevékenykedő kisiparost tartanak nyilván. Az új ipartörvény életbe lépése óta számuk 200-zal emelkedett, hiszen az eddigieknél szabadabb út nyílt az iparengedély kiváltására. Egyre többen — köztük dolgozók és nyugdíjasok — döntenek úgy. hogy szerencsét próbálnak a lakossági szolgáltatásban. Számukra ez keresetkiegészíbés, nekünk pedig — remél"hetőeri — szintén nyereség lesz; ténykedésük. Máris akadt jelentkező hiányszakmákra, s újdonság a fogászati gépek turbinájának javítására kiadott iparerfeedély is. A Volán konkurrenseként 21 magántaxis és 18 teherfuvarozó dolgozik a városban, általában közmegelégedésre. A színvonalasabb szolgáltatás iránti igényünket is igyekeznek kielégíteni: ők, ha szabad jelzésű a taxi, intésre bárhol, bármikor megállnak. Vesznek föl előrendelést is, bár ez körülményes addig, amíg a Szeged Étterem előtti állomásukon föl nem szerelik a telefont. (Ezt a helyet egyébként máris „kinőtték", újabbat kellene kapniuk valahol a város területén.) Okos kezdeményezés volt a KIOSZ már négy éve működő lakáskarbantartó szolgálatának megszervezése. Azok a kisiparosok, akik úgy érzik, szabad kapacitásuk van, vállalják, hogy az iroda közvetítésével házhoz mennek, ha hívják őket. Ezek a mesterek — legtöbbször — nem ódzkodnak az apró munkáktól sem. Hogy aztán mit, hogy és mennyiért csinálnak meg, az a megrendelőre és az iparosra tartozik. Vita abból kerekedik, ha csak szóban kötöttek egyezséget. Itt is igaz a régi mondás, hogy az írás beszél, így későbbi vitáknak lehet elejét venni. Elcsépelt szójáték már: szolgáltatás — kiszolgáltatottság. Aligha akad, akinek ne lenne történet a tarsolyában hitegető, ígérgető kisiparosról, igénytelenül, sőt csapnivaló módon dolgozóról, olyanról, aki két ezres nagyságrendű számot háromszori nekifutás után is kétezer tévedéssel adott össze, szóval, mi tagadás, néhány mesternek vannak efféle „csalafintaságok" a füle mögött. Mindez természetesen rossz fényt vet többi tisztességesen dolgozó társára is. A KIOSZ, mint a kisiparosok érdekvédelmi szervezete, úgy védi övéi és a lakosság érdekeit is, ha maga is elítéli a vétkes kisiparost. Előfordul, hogy fegyelmi tárgyalás a következmény, s a büntetés lehet akár a szervezetből való kizárás is. Így járt tavaly például egy szűcs kisiparos, akire sorozatosan érkeztek a panaszok: nem végezte el határidőre a munkát, hitegette a megrendelőket, a fölvett előlegekkel nem tudott elszámolni. Hasonló okokból ilyen sorsra jutott az egyik vízvezeték-szerelő is. Bizonyos esetekben polgári peres útra is terelődhet egy-egy ügy. Sokféle szóbeszéd járja a kisiparosokról. Egy-két fölkapott névhez mesés történetek szövődnek, melynek főszereplője legtöbbször a pénz. Kevesebb szót ejtünk azonban azokról a mesterekről, akik gondospontos munkával, odaadással szolgálnak bennünket, s legyen bármi apró, csip-csup javítanivalónk, jönnek. Tőlük ne sajnáljuk a gyarapodást sem. Irigység ne mételyezze egyetlen törekvő, napi 12—15 órát — a mi javunkra is — fáradozó ember életét se, de ítéljük el a munka nélkül, ügyeskedéssel, törvényszegések során át tollasodókat. így talán lesz ezután is, aki megsarkalja a cipőnket, és nem kopik el a kisipar „tisztes" jelzője sem. Chikán Ágnes ezete Fejlődés Mindszenten Igen nehéz helyzetben kezdte munkáját öt esztendeje a mindszenti Lenin Tsz vezetősége. A három szövetkezet egyesülése után létrejött 5 ezer 800 hektáros nagyüzemben ki kellett alakítani az új munkaszervezeti formákat, megalapozni az ágazati gazdálkodást. a piaci igényekhez igazodó termékszerkezetet, és öszszehangolni a tagsági érdekeltséget. Két esztendeje már 15,5 milliós, míg tavaly 27.6 milliós nyereséggel zártak. A közös gazdálkodás meglendült fejlődésének összetevőit elemezte tegnap a zárszámadási közgyűlésen a Lenin Tsz tagsága. A művelődési házban megtartott ünnepi tanácskozás elnökségében foglalt helyet dr. Korom Mihály, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a KB titkára: Papdi József, a megyei pártbizottság titkára. Szabó Sándor, a megyei tanács elnöke. Puskás László, a szentesi járási pártbizottság első titksa. Molnár Lajos, a TESZÖV elnöke. Tóth István párttitkár nyitotta meg a közgyűlést. A vezetőség beszámolóját Marton György tsz-elnök ismertette. Hullámvölgyben 1978—1980 között volt a gazdaság, amikor például égy év alatt 10 millióvá) csökkent a termelési érték és zsugorodott a nyereség. Az egy tagra eső eredmény például az 1977. évi 24,4 ezer forintról 1980-ban 3 ezerre esett vissza, míg 1981-ben és tavaly 34,2 ezerre alakult. A termelési érték is 70 millióval nőtt három év alatt. A vitában többen — mint Belovai Adám, Horváth József, id. Mészáros János, Nagy József, Czibulya Istvánná — kifejtette. hogy biztos alapon áll a gazdaság a további előrelépéshez. Szót kért a tanácskozáson dr. Korom Mihály is. Hangsúlyozta, hogy az elmúlt évek eredményei különösen elismerésre méltóak, mert nehéz közgazdasági feltételek közepette születtek meg. Az is egyértelműen bebizonyosodott, hogy az egész közösség javát szolgálta az egyesütés, és gyümölcsözött a fél évtizedes sokrétű, kemény munka. Az új vezetőség figyelmébe ajánlotta, hogy személyre szólóan tegyenek érdekeltté minden gazdát az olcsóbb, a hatékonyabb termelésben, a nyereséget hozó kezdeményezésben. A közgyűlés tisztújítással zárult: a tsz élőnkévé Marton Györgyöt, elnökhelyettessé Major Gábort, a döntőbizottság elnöké.yé Korom Ernőt, a nőbizottság vezetőiévé Czibulya Istvánnét választották. rületét. Azért is bátrak a tervezésben, mert elegendő gépük van a jó munkához, a tagok igyekezetére pedig ugyanúgy számíthatnak, mint eddig. Fölszólalt a küldöttoyűlésen Szabó Jánosné, a Csongrád megyei tanács elnökhelyettese is. Elismerését fejezt" ki. és fölvázolta, hogy a megváltozott közgazdasági környezet milyen követelményekkel áll elő. s hogy az életszínvonal megőrzésében kulcsszerep jut a termelőszövetkezeteknek. Részt vett a zárszámadó küldöttgyűlésen Ocskó László a városi pártbizottság munkatársa és dr. Farkas Miklós, a termelőszövetkezetek megyei szövetségenek tttkárheíyettese is. Veszteség Dócon Vetőmag Dorozsmáról A dorozsmai József Attila Termelőszövetkezet tegnapi küldöttgyűlésén a vezetőség beszámolójóból és a hozzászólásokból az a kép rajzolódott ki, hogy ez a téesz képes volt igazodni a követelményekhez eddig is, és szándékát föltehetően a következő években is meg tudja valósítani. Az egyre fogyó dotációk mellett is eredményesen tud gazdálkodni. A termőterület egyharmada homok, egyharmada szikes. Kiszámították, egyetlen nap kedvezőtlen időjárása egyetlen növény esetében legalább négymillió forint bevételtől ütötte el a dorozsmaiakat. A tejre adott dotáció megszűnésével egy csapásra meghaladja az egymilliót a veszteség a tehéntartás körül. Föl szokták sorolni ilyenkor az egyéb veszteségeket is: több volt a kiadás, mint a bevétel a borjunevelésnél és a juhászainál is, tizenöt vagonnal kevesebb termett búzából, tizenkét vagonnal lóbabból és három vagonnal lucernamagból. Ha a veszteségeket szépen összeadjuk, szinte szuggerálják a számok, hogy igen nehéz esztendőt zártak. Pedig nem így van, a nyereség lo millió 100 ezer fo| rint, biztonsági tartalékra j félre tudtak tenni most is 15,7 milliót, és az egy dolgo!zo tagra jutó évi bér 56 I ezer forint. Tény. hogy a szokásos terj melési módozatokkal nem lehetett tolna ellensúlyozni a veszteségeket. Elkezdtek vetőmagot termelni Dorozsmán. Igaz. sokkal jobb, sokkal pontosabb munka kell hozzá, de megéri. A hibrid kukorica például hektáronként 70 ezer forint bevételt hozott. Ha átszámítgatjuk ezt a pénzt rendes kukoricára. hektáronként 200 mázsát kellett volna ugyanennyiért termelniük, az pedig egyelőre lehetetlenség. Ügy foglalta össze Szitás Ágoston elnök a következtetéseket. hogy a kifogás nélkijli vetőmag annyi bevételt hozott, amennyit csak a legjobb földeken gazdálkodó szövetkezetek érhetnek el. Nincs okuk tehát az aggodalomra, de aki a minőségi követelményeket is ismeri. az tudja, szikrányi elbizakodottság se vehet erőt rajtuk. A hozzászóló dolgozók és szakemberek is erősítették azt a gondolatot, hogy ezt az utat járva, minden lehetőséget kihasználva tovább fokozhatók az eredmények. És mi lesz a ráfizetéses ágazatokkal? Például a tehéntartással? Azok is nyereségessé tehetők, tehát nyereségessé kell tenni azokat is. Ez a lényeg az új gazdálkodási fölfogásban: ami javunkra változtatható, ezt kötelességünk megváltoztatni. Minden kihagyott iehetőség jóvátehetetlen veszteségekhez vezet. Részletesen tárgyalta a küldöttgyűlés az idei terveket is. Több kenyérgabonát vetették el' ősszel, mint az előző évben, akkor is. ha a tavalyi gyöngébben termett: 46 mázsás termésre számítanak. Itt is előtérbe kerül ismét a magnak való búza, és 110 hektárral növelték a szintén pénzes növénynek számító, külföldön jól értékesíthető, tésztagyártásra alkalmas durumbúza vetésteA dóci Virágzó Tsz-ben bemeszelték az irodaházat. E külső változás talán a gazdálkodás eredményességében megnyilvánuló változás hírnöke. Nehéz, hálátlan feladatot vállalt Bella László, amikor beült a dóci téesz elnöki székébe. Az 1982-es esztendő — feltehetően még a korábbi évek örökségeként — veszteséggel zárult. A kis területen — alig több mint 1500 hektáron gazdálkodó téeszben a tagok átlagéletkora 34 év. Az elnöki beszámoló szerint nem dolgoztak rosszabbul és kevesebbet, mint más. jobb eredményeket fölmutató teesz tagjai. Mégis a zárszámadó közgyűlésen a vezetőség 1 millió 325 ezer forintos veszteségről volt kenytelen számot adni. Hogyan jött ez össze? A dóci téeszben a föld átlagos aranykorona-értéke 18,7, vagyis nem minősül kedvezőtlen termőhelyi gddttságúr/ak a gazdaság. Ugyanakkor egyes területeken gyakori' vendég a belvíz, másfelé futóhomok van. Nehéz tehát elkülöníteni, a gyenge eredmények mekkora hányada írható az objektív körülmények, mely része a vezetési hibák rovására. A növénytermesztésben sem hozta a várt eredményt a legtöbb kultúra. A legnagyobb veszteség mégis a juhtenyésztésből származott. A Cyapjú- és Textilnyersanvagforgalmi Vállalattól hoztak juhokat, részben beteg. de vemhes jószágokat, részben az NSZK-ból származó merinókat Tavaly januárban A merinó élni akar címmel lapunk is beszámolt a kísérletről nyitva hagyva a kérdést: fölvirágoztatja-e a je nászát a dóci téeszt. Nos, az eredmény: 723 hazai iuhból 319 hullott el, vagy került kényszervágásra. 833 NSZK merinóból pedig 375 nem élte túl a dóci kísérletet. Ennek az ágazatnak a kudarca a gazdaság évi mérlegét is döntően befolyásolta. Egyelőre nem zárult le a váilalat által indított per: szakértőkre vár annak eldöntése. mennyiben gondozási hibák, mennyiben a fajta hazai tartásra való alkalmatlansága okozta az elhullást. A termelőszövetkezetet nem kellett szanálni: saját forrásaiból és kölcsönös támogatási alapból fedezték a hiányt. A zárszámadó közgyűlésen önkritikus beszámoló hangzott el. Meghatározták azt a gazdasági stratégiát is, amellyel megpróbálják stabilizálni a gazdaságot. Ennek lényege: megvizsgálni, melyik ágazat veszteséges, gazdaságosabbá tehető-e az ottani termelés, ha igen. hogyan? Szigorítják a munkafegyelmet. ugyanakkor igyekeznék a bérezést ösztönzőbbé. tenui. Az alqptevé• kenységben is a gazdaságosságra törekszenek, ugyanakkor igyekeznek olyan kiegészítő tevékenységeket meghonosítani. amelyektől várható a pénzügyi stabilitás. Nem könnyű feladat. A tagság bizalmát átmenetileg megnyerte az elnök, véglegesen azonban csak a gazdasági eredmények szavatolhatják Ez annál nehe* zebb mivel az alacsony hatékonyság miatt nehezen jutnak hitelhez is. A helyzet azonban nem reménytelen: a gyökeres fordulathoz idő, és türelem szükséges. A tagoknak létkérdés a jó munka. s amennyiben a vezetés megteremti ehhez a szükséges feltételeket, nem elérhetetlen a jövőre tervezett 1.6 millió nyereség. Ezt hangsúlyozta a közgyűlésen hozzászólásában Bodó Imre. a járási pártbizottság munkatársa. A morahaími llomokkultúra Szakszövetkezetnek tavaly több mint 21 millió forint nyeresége lett. A szerelök jó munkája egyik alapja a sikernek