Délmagyarország, 1983. február (73. évfolyam, 26-49. szám)

1983-02-12 / 36. szám

83 Szomftat, 1983, február 12: Emlékezés Rideg Sándorra Rideg Sándor, az Indul a bakterház, a Sámson, a Daruszegi va sdrn^pok, A Tükrösszivű huszár írója szegényparaszti sorban szüle tett 1903. február 12-én. készt vett a munkásmozgalomban, több ízben börtönbüntetést szenvedett. Első elbeszélései a Népszavában jelentek meg. Elbeszélései, később regényei is, többnyire az uradalmi cseledség. a szegényparasztság sorsát ábrázolják. Most lenne nyolcvanéves. Az alábbi részlet talán legismertebb regényéből való. A furfangos pasztorfiú, Regős Bendegúz álmát meséli el, aki éppen a szomszéd baklertöl, Konc bácsitól tér haza. Indul a bakterház Hazafelé menet elgondolkoztam a világ során. Tudom én jól, az a baja a vilagnak. hogy nem a tehenpásztorok kormányozzák. Hu en valamikor fniniszter leszek, mindent visszájára fordítok. A csősztol elveszem a bunkósbotot, a revolvert szintén a saját derekamra kötöm. A pofonokat végleg eltiltom. Aki vét a törvény ellen, azt fölpofoztatom a bakter, ral. Az ország vászontarisznyájára lakatot tétetek, nehogy kilopják belőle a pénzt. Konc bácsi minisztertanácsos lesz a tudománya miatt Ha pedig ö lesz a tanácsos, jó lett volna megkérdeznem tőle, hogy mikor leszek miniszter, mert egyrészt az éppen nekem való hivatal, másrészt meg úgy se akarok sokáig ittmaradni ennel a bakternál. Ha én leszek a fő. nem lesz panasza a szegény embernek, mert még a Bundás kutyának is akkora pampuskát juttatok, rndnt a két öklöm. Törvénybe iktatom. hogy palacsintán köll élni a tehénpásztornak. Sok mindent gondoltam hazáig, és lefeküdtem az istállóágyra aludni. Hogy történt, hogy nem, eccer csak miniszter lettem. A kezemben bunkósbot volt, a derekamon meg a csősz hatlövetű revolvere csüngött madzagon. Aztán, hogy módfelett unatkoztam, kimentem a patak mellé lótetűt fogni. Éppen arra gondoltam, hogy a lótetd mennyire hem hasonlít rám, mikor a bakter el akart surranni mellettem köszönés nélkül. Mondom a bakternak: — Állj csak meg, te puruttya jószág... Talán bizony veréb van a baktersapka alatt, hogy nem tucc köszönni? Erre lekapta a sapkát Mondom aztán neki: — Ugorj csak bele gyorsan a vízbe, oszt mosd meg a lábom. már vagy három hónap óta nem mostam. De a fájós bokámra vigyázz, mert ha meg találod nyomni, rögtön lecsukatlak. Nem mondom, megmosta a lábom rendesen, szinte észre se vettem. — Megtörülheted — mondom — az inged aljába is, csak a tisztább felit fordítsad. Alig törüli meg a lábom, aszongya a bakter: — Nem vóna-e olyan jó a nagyságos kegyelmes . úr. hogy biztosítaná egy rendelettel a kis nyugdíjamat, szeretném megkapni fönnakadás nélkül az államiul, harmincévi szolgalat után. Ügy elfutott a méreg, hogy csuda. Mondom aztan a pimasznak: — Minek nézed te a magas kormányt tulajdonképpen? Hatökörnek, mi?! Rögtön nem tudom. mi lesz, ebadta kutya baker! Hogy jut ilyesmi eszedbe, mi?! Már — mondom — tömlöcbe csukatom a zsiványt, de amint jobban megnézem a fiz'imiskáját, látom, hogy új ködmön van rajta. Mondom magamban: — ez a bitang, úgy látszik, tavaly is letagadta az egyenes adót, le az, tisztára letagadta!... A madzagrul hamar leódtam a revolvert, és ráfogtam a bakterra: — Föl a kezekkel! Fizesd ki az adói vagy lüvoki,.»« De a bakter, hogy így meg úgy, ö mán kifizette, meg hogy elhozza nekem a nyugtákat. Várjak nyugodtan, mert ő becsületes ember, meg igy, meg úgy ... — Korábban kelj föl — mondom —. ha engem akarsz elbolondítani! ide a tojás árát hirtelen, mert leütlek, mint a kutyát. Nehogy azt hidd, hogy a fazéksapkád miatt elengedem a fizetséget! De ő egyre esküdözött, hogv nincs egy krajcárja se. meg nem is lesz, mert rettentően kevés a fizetése, olyan szegény, hogy a csalágg.va minden szerdán kint kódul a piacon, a felesége meg mán úgy zörög a szárazságtul, mint a talicska ... Erre kiforgattam az összes zsebeit. Így tudódott ki, hogy a bakter hazudott. Az egyik pantallózsebbe találtam egy vadonatúj hatost. A hajam is az ég felé állt, annyira meglepődtem. Tudtam, hogy nagy zsivány, de ilyesmire nem yoltam elkészülve. — Ugye. hogy gazember vagy?! — mondom a bakternak. — Mégiscsak jól ismerlek én téged! Most aszonygya nekem ez a bakter, hogy ő azon a pénzen kukoricakását aikart főzni, mert igen nagyon éhes, majd megvakul egy kis kukoricakásáértHárom .napja színét se látta a kukoricagölödinynek, pedig , élhal énte. — Figyelmeztetlek — mondom a bakternak —, hogy a magas kormánnyal szemben ne koministálkodj, mert úgy váglak bagótartón, hogy lenyeled a bagólevet ... Aztán, hogy kétszer-háromszor nyakcsigán tenyeröltem hátulról, a bakter letérgyelt előttem. aszongya, hogy ő egy nyomorult féreg, szegény meg szerencsétlen . .. — No, látod, hogy észretértél — mondom a bakternak —, igy köllött vóna kezdened rögtön. A hatost kivételesen visszaadom, nehogy fölfordulj éhen, de a köd_ mönt vesd le egy-kettőre, mert lefoglalom hátrálékos adó miatt. Nincs olyan hideg, hogy lekopna képedről a szőr. Vesd csak hirtelen! A ködmönt mán sehogy se akarta levetni a bakter, aszongya, hogy írt nekem levelet az árvízkára miatt, igy hát kénytelen vótam erőszakkal levetkőztetni. A bakter persze még mindig alkudozott velem, aszongya. szeretne belenyúlni a ködmönzsebbe, benne felejtette a zsebóráját — Most man le van foglalva — mondom —, meg aztán minek vóna neked az óra?... A magas kormánynak mégiscsak jobban köll tudná, hogv hányat ütött az óra, mint neked ... Evvel elbocsátottam a baktert: — Vihet az ördög! — mondtam neki. f Amint a halmi határ felé nézek, meglátom, hogy a Konc bácsi lélekszakadva cipel egy óriási keresztet, éppen akkora kereszt volt a vállán, mint annak idején Krisztus Urunknak, mikor a pogányok fölkísérték a kálváriára. A Konc bácsi odahozta elém a keresztet, és azt mondta: — Kegyelmes miniszter úr! Itt van a becsület nagykeresztje, az inácskakucsi király küldte nagyságodnak, hogy akassza a nyakába. es viselje minden alkalommal . — Andrássy Lajos Madárcsicsergés téli fákon Öröm, jövendő dolgokért; madárcsicsergés téli fákon. Szerelem-féltés, hó előtt: kukacos szilva termő ágon. Valaha-látott istenek ritgy annak látszó szikla-árnyak íölszálLtak mint az őszi köd lelkemből vissza sem dumálnak úton-útfélen rámköszön az emberarcú bizonyosság: maradandó a szeretet ha mérhető mód viszonozzák ha tisztelet s nem félelem süvegel rangot kort hatalmat pöröljön bármi indulat ez is az is nyugodtan alhat! Én tisztelem a nyíltszemü velem vitázót — bár ha fáj is tévedése — s ha tévedek kínozna csöndes pirulás is ám de múltakba nem rekedt előre-néző szándék cáfoljon hogyha kétkedek . üssön ha félreállnék! ... Éjjel hidegen fújt a szél reggel köd úszott el a tájon s madárcsicsergés ült a fákon: öröm — jövendő dolgokért. Ültessünk diófát! B

akó István, magyar—történelem szakos általános iskolai tanarom, kínjában találhatta lei sajátos módszereit. Gyerekcipőben járhatott a szakmódszertan akkoriban, és a tanórák statikus jellegűek voltak: amit az egyiken elmondott, vagy föladott a könyvből a tanerő, a másikon jól-rosszul utána.mondta a diák. Hogy a sok bifláznivalóból valami megmaradjon a fejekben — nyilván azért kezdett el játszani a tanár úr, vagy ahogy egymás közt moricltuk, .a Mester. Dramatizáltuk például, a történelemkönyv fejezeteit; ki úr lett, ki szóiga, egy a király, más a császár, hol kutyafejű tatárok táborává, hol meg török hordává változott az osztály. Játszottuk a szerepeinket, természetesen óriási fölfordulás és zsivaj közepette. Amikor „abrakadabra-nyelven" (betűszókat gyártva) átvettük az igefajtákat a nyelvtanórán — viháncoltunk a gyönyörűségtől. A többiek a tantestületben nem szerették a zsivajt és a viháncol. A Mestert se nagyon szerették. Sokszor eszembe jutottak azóta a módszerei, s most is, hogy megtudtam, korszerűsíteni, reformálni kívánják a pedagógusjelöltek pszichológiai képzését. Talán megbocsátja a kedves olvasó e fönti személyes beszédet, ha a továbbiakból megtudja, mit mondott Klein Sándor pszichológus (az idei tanév' elejétől a szegedi tanárképző főiskola tanszékvezetője) a reform előkészületeiről, céljairól, várható következményeiről és a jövőbeni pedagusszemélyiségről. Beszélgetésünk itt következő összefoglalása előtt még csak egyetlen, saját szerkesztésű bölcselem: nincs új a nap alatt, ezért úira és újra föl kell fedezni a régi dolgokat, nehogy megálljon a világ. * — Ismereteim szerint a tanárképző főiskolákon három félév alatt vezettetnek be a hallgatók a pszichológia tudomanyába. Alapozásként általános pszichológiát hallgatnak fél évig. aztán fejlődéslélektant. majd pedagógiai pszichológiát tanulnak. Miért nincs ez igy jól? — Éppen azért, mert ahogy mondja, a pszichológia tudományába vezettetnek be. vagyis amolyan kicsinyített lélektant, a tudománynak a három félévbe beférő részeit tanulják. Az a cél, hogy majdani pedagógiai gyakorlatukban alkalmazzák a lélektani ismereteket, hogy ezek segítségükre legyenek a tanításban. A célokkal rendben is volnánk, csakhogy nem realizálódnak. Amin nem Is kell csodálkozni, hiszen a jelenlegi képzés révén, jó esetben, kialakulhat a tanarjelöltekben valamilyen kép a tudományról, de nemigen alakul saját pszichológiai szemléletük a gyerekekről. A szakmában általános az a vélemény, miszerint a képzésnek ez a mai rendje, anyaga túlhaladott, elavult. A pedagógiai és a pszichológiai társaság e célra szerveződött bizottságaiban, s az országban sok kutatóhelyen dolgoznak a korszerűsítésen. A minisztérium 1984-ben kívánja bevezetni az új tantervet a főiskolákon és az egyetemeken. Egyelőre azonban sokfélék az elképzelések arról, hogy pontosan milyen legyen a korszerűbb képzés. — ön azt mondta, ki kell alakítani a pedagógusjelöltek sajátos pszichológiai szemléletét a gyerekekről. Ez szépen hangzik, de mit kell hozzá tudniuk? — A tanszéken mi is foglalkozunk a reform előkészítésével, de a munkának ebben a stádiumában csak a személyes véleményemet mondhatom. Én feláldoznám a hallgatóknak a tudományról való képét, sokkal gyakorlatiasabb ismeretek érdekében. Azt tanítanám például, hogyan lehet megismerni a gyerekeket és hogyan lehet hatni rájuk; milyen hatások alakulnak a csoportjaikban, s ezeket hogyan kell felhasználni pedagógiai célok érdekében: mi a tanári stílus jelentősége; miként lehet a tanári személyiséget, az embernek önmagát alakítani, fejleszteni, a különféle képességeket karbantartani. És sorolhatnám. Az a lényeg, hogy ebben a rövid képzési lidőben egységes pszichológiai tanterv alapján a tanítási gyakorlathoz közelebb álló, ahhoz szükséges ismereteket oktatnék, és sok-sok gyakorlat révén „pszichológizálóbb". humánusabb szemléletű, a gyerekek valódi érdekeire figyelő, irántuk megértőbb. velük nyíltabb pedagógusokat nevelnék. — Ezek szerint a mai tanárok nem eléggé pszichológusok. Mintha meglehetős szemléletváltást kívánna a pedagógusoktól, pontosabban: másfajta pedagógusszemélyiségeket szeretne a katedrákon látni? — Nem a katedrákon. Annál közelebb a gyerekekhez. Nem szeretném az ellentéteket élezni, de azt kell mondanom: hagyományosan kialakult munkamegosztás szerint a tanárok dolga végrehajtani a tanterv előírásait, a pszichológusok reszortja pedig a humánum. Ha Pistike a tanórán rugdossa Julcsát, a tanár is. a pszichológus is azt kérdezi: miért rugdossa? Csak nem ugyanaz érdekli őket. A tanár azt mondja: a gyerek rossz, fegyelmezetlen, zavarja a társait és " zavar engem, megbüntetem. A pszicholugus a belső okokat kutatja, a cselekedet mögött a mozgatókat igyekszik észrevenni. A húszas években készült amerikai felmérés szerint a pedagógusok az agresszív gyerekeket látták az iskolai élet igazi, nagy problémájának, a pszichológusok a visszahúzódót. Fél évpzázad múlva megismételték a vizsgálatot, s azt tapasztalták, hogy az álláspontok közeledtek egymáshoz. Elismerést nyert, hogy nagyobb lélektani érzékenységgel kellene a gyerekekhez fordulni, de a pszichológusok is beismerték: nem az ő fülükbe ordítanak reggel 8-től este 5-ig, vagyis az iskolai realitásokat figyelembe kell venni. Nem lélekbúvárokká kell átképezni a nevelőket. De az is bizonyos: hogy valaki milyen biológiatanár lek?, kevéssé múlik azon mennyit tud a biológiából. Ha alapvetően agressziv, ha betegesen érzékeny, ha nem képes arra, hogy kívülállóként is érzékeljen kapcsolatokat, nem lesz jó pedagógus. — Hétköznapi ésszel azt gondolná az ember, minden eldől jóval az előtt, hogy valaki a fölvételire jelentkezik. De ezen a szűrön bizony azok mennek át, akik jobban tudják a biológiát. Vajon a korszerűsített lélektantanítás, vagy bármi más. megváltoztathat 18 éves személyiségeket? — Azt előírhatjuk, mit kell tanítani. Azt nem, hogy a tanár szeresse a gyereket, figyeljen rá, jól ismerje. De igenis lehet fejleszteni a személyiséget. Meg lehet tanulni viselkedési formákat, kialakítani kapcsolatteremtő képességeket és sokféle más pszichikai tulajdonságot. Ne feledjük, hogy például az általános iskolai új tanterveknek, több korszerűsített tantárgy tanításának éppen az a célja, hogv a gyerekek legkülönfélébb pszichikus tulajdonságait fejlessze. Ez elképzelhetetlen. ha a pedagógusok nem változtatnak hagyományos magatartásukon, s mondjuk a felzárkóztatás jegyében olyan egyformákká silányodnak a neveltjeik, mint a tojások; ahelyett, hogy a minden gyerekben meglevő különösséget vennék észre, s fejlesztenék. A mai pedagógia nyolc-tíz képességet ismer, a pszichológia nyolcvanat. Ideje lenne tehát a két tudományág, a neveléstudomány és a pszichológia valamiféle fúziójának, de legalább az egycélú együttgondolkodásnak. Jó lenne, ha az óvoda után az iskolában folytatódna a játék, örömet okozna az értelmes tanulás, a szorongás és a félelem helyett a feladatok érdekessége, a gondolkodás sajátos élménye ösztönözne, lehetne tévedni és zajosan vitatkozni. Persze a pedagógiai újítás — akár a diófaültetés. Úgyhogy jő néhány évtized múlva beszélgethetünk majd a beérett gyümölcsről .. . SULYOK ERZSÉBET