Délmagyarország, 1983. február (73. évfolyam, 26-49. szám)

1983-02-06 / 31. szám

2 Vasárnap, 1983. február (>." Mibe kerülhet a hóesés? A városgondnokság idei tervei Amikor e cikkhez anyagot gyűjtöttem, s a városgondnokság vezető munkatarsaival, Serege Jánossal és Rózsa Ferenccel beszélgettem, odakint szikrázott a napsütés. Másnap, a halottak leírásához kezdve, hóesés szolgált külső díszletül. Már most hogy is kezdhetném azzal, amivel szerettem volna indítani ezt az írást? Azzal, hogy ha a tél továbbra is ilyen enyhe, száraz, lesz csak a hóeltakarítás költségein két, két .és fél millió forintot takaríthat meg a város. Mindezt persze csak feltételes módban fogalmazhatjuk így. hiszen kj tudja, mit hoz még a február és március, sőt, milyen lesz az év vége. a november és a december... Amit ezen a szezonon megspórolunk, könynyen elviheti a költségvetési szempontból egy kalap alá veendő negyedik negyedév — sok múlik tehát a tervezés, az előzetes pénzügyi számítás biztonságán. Ügy értendő ez, hogv biztonsági tartalékkal kell rendelkeznie a városgondnokságnak, váratlannak nem mondhatnák, ha egyik napról a másikra hómunkások százainak kellene munkabért fizetniük. Talán ez az egyetlen példa is szemlélteti, milyen körültekintően kell tartalommal megtölteniük a rendelkezésükre álló pénzügyi keretet. Amelyről semmiképp sem mondható, hogy sok, vagy kévés. Anynyi, amennyit a tanácsülés megszavazott — azaz 155 millió forint — s ennek a város zavartalan „üzemeltetésére" elégnek kell lennie. Az. úgynevezett alapellátást biz'osító feladatokra — az utak, hidak fenntartására, s a köztisztaságra — különösen ügyelve sem hanyagolhatók el azonban a ..kisebb" jelentőségű tételek. A ..menynyit költhetünk" kérdésre adott a válasz, ám, hogy a keretösszegből mire futja, az már az igények rangsorolásán kívül is tucatnyi tényezőn múlik. Lesz-e rá tervező, kivitelező, összhangba hozható-e a várospolitika más területein munkálkodók elképzeléseivel —, hogy csak a fontosabb mérlegelési szempontokat említsük. A leggondosabban készített terv sem tekinthető egyébként szentírásnak, példánkat ehhez a parkgondozás szolgáitalja. A városi tanács egyik zsebéből finanszírozza a lakótelep; új játszótereket, parkokat, s egy másikból u már zöldterületek gondozását. Ám ha az első zseb szűkül, s nyilvánvalóan nem telik belőle elegendő játszószerre, járdát pótló díszburkolatra, ezt a második zseb érzi meg. A lakossági kéréseket ugyanis az utóbbiból, a városgondnokságéból kell fedezni. A megoldás: a vállalatok, üzemek társadalmi munkásainak segítsége. A parkok gondozására szánt 13 millió forint tekintélyes részét egyébként a felgyűlt szemét összegyűjtésére, elszállítására kell elkölteni — ezt is megtakaríthatnánk. s ekkor talan több erö jutna a 960 ezer négyzetméternyi belterjesen művelt zöldterület, s a 340 ezer négyzetméternyi külterjes park virágo6Ítására, kaszálására. Meg a köztéri szökőkutak. ivókutak, szobrok ápolására, felújítására, s kiszáradt fák pótlására. Hogy milyen a szegedi utcakép, az nem csupán a dekoratív elemektől függ, hanem a tisztaságtól, és az esti világítástól is. Másfel millió négyzetméternyi útfelület takarításáról állítja ki a számlát az idén is a városgazdálkodási vállalat, a város villanyszámlájának fedezetéül pedig 37,3 millió forintot kell félretennie a váfosgoiídnokságtiali. Jelentós tétel mindkettő, spórolni egyiken sem. lehet túl sokat. A kilencezernél valamivel több korszerű — higanygőzös — közterületi lámpa egyharmadát ugyan féléjszakás üzemmódra állítottak át, de ennél nagyobb csötókentésnek már a közlekedésbiztonság látná kárát. (A DÉMÁSZ egyébként a hagyományos lámpatestek izzóit is folyamatosan cseréli — négyezer van még Szegeden —, új típusú izzóik feleslegessé teszik a régi foglalatok átszerelését. A tél eddig eltelt hónapjai nem tettek sok kárt a város útjain. A kátyúzásra, burkolatjavításra szánt pénz esetleg megtakarítható része sem marad persze elköltetlenül — az utak. hidak felújítására, közlekedési jelzé- 'j seinek javítására. az út menti fasorok gondozására, a járdákhoz szükséges építőanyag beszerzésére az isten pénze sem volna sok, nemhogy a hetven milliós keret... (Az ide sorolandó feladatok tételes felsorolásától hadd tekintsünk el most — nem szeretnénk az útfelújítási programot jóváhagyó döntés elé vágni...) Meg aztán az sem titok, hogy e program megvalósításakor tucatnyi tervező- és kivitelező vállalattal áll kapcsolatban a városgondnokság, s bizony tekintettel kell lenniük a' vállalati érdekekre, az anyagbeszerzési nehézségekre, az árváltozásokra. Falán könnyebben boldogulnának, ha saját kivitelező részlegük lenne — mint például a miskolci társintézménynek — de ehhez mindmáig nem sikerült megteremteniük az anyagi-techni-I kai „hátteret". A 155 millió forintból egyelőre nem futja másra, mint az eddig' említetteken kívül — meg ne ijedjenek a felsorolástól — belvíz elleni védekezésre, utcanévtáblák cseréjére, a védtöltések gondozására, a városdekorációra. a tanácsi ügyvitel „számítógépesítésére". a lakossági gázvezetéképítés műszaki ellenőrzésére, várősrendézésí tervek készíttetésére, a hősi sírok gondozására,' a KISZ-építótábor költségeinek fedezésére ... (Biztos, hogy kifelejtettem valamit!) Hát csoda ha én azért szurkolok, hogy elálljon a hóesés? Egyébként elállt. Pálfy Katalin Február 7-től 13-ig Téli ruházati vásár Meglehet, vulgáris kissé a fogalmazás, mégis így kínálkozik: a ruházati kereskedelem ráfázott az idei télre. Mármint arra. hogy nemigen volt igazán hideg, nem fáztunk, következésképp alig-alig törtük magunkat a téli holmik vásárlásáért. Ebből pedig az következett, hogy a normális, évszaknak megfelelő időjárásra számító kereskedelem nyakán maradt a téli holmik jelentős része. Márpedig — az egészseges versengés eredményeként — sok szép áru várt vásárlóra a különböző cégek boltjaiban. A siránkozás mit sem segít persze, sőt, a lakosság egyenesen örülhet, divatos, jó minőségű ruházati termékek fölé kerül az engedmény mértékét jelző tábla az üzletekben. Idén a tavalyinál kicsit később, holnaptól, február 7-től 19-ig rendezik meg a hagyományos szenzon végi vásárt. Miként tegnapi kirakatnéző körutunk során tapasztaltuk, az előkészületeket már megtették a kereskedők. A boltok kirakatai ízelítőt adnak a kínálatból. Legnagyobb készletek férfi-, női és gyermekkabátokból vannak. Érdeklődésünkre a Komplett Ruházati Vállalatnál elmondták: szegedi és vidéki üzlethálózatukban összesen 42 millió forint értékű áru vár engedménnyel gazdára. Ha mind elkel, közel 15 milliót takaríthat meg a lakosság. A készlet megoszlása a következő. Legbőségesebb a konfekció körébe tartozó cikkek kínálata, szép a kötöttáru- és a fehérneműkészletük is, méteráruból, lakástextíliából és cipőből már kevesebbet tudnak ajánlani. Háromféle engedményt adnak: 20, 30 és 40 százalékosat. A Szeged Nagyáruházban reggel fél 9-től este 7-ig valamennyi dolgozó munkában lesz a ruházati szakmában. Még az irodákból is besegítenek, megerősítették a pénztárakat, hogy a lehető leggördülékenyebb legyen a kiszolgálás. Közel 9 milliós készletükből csak néhány árut kiemelve: műszálas takarót 335; férfiöltönyt 1358; férfi pantallót 616; flanellinget 191; gyermekpulóvert 86 forintért kínálnak. Majdnem 8(n) felnőtt és gyermek télikabátot. 450 méter kabátszöveiet. 1200 darab gyermekkötöttárut, 700 inget vontak be a vásári készle.tbe. A Centrum Áruház a tavalyinál 3 millióval nagyobb, 23 milliós árualappal várja vásárlóit, és a nagyáruházhoz hasonlóan, megerősített létszámmal. Jelentősek készleteik a különféle konfekciókból, kabátokbólés csizmákból. Sok szép szövetet — jerseyt is — kínáltak, a függönyök, a nyomott mintás sötétítők, az asztalneműk választéka is megfelelő. Ágyneműből már kevesebb van. A népművészeti terítőkre és párnákra is vonatkozik az engedmény, mely a darabáruknál, az ágyneműknél és lakástextíliáknál 30, minden egyéb cikknél, így például a cipóknál. csizmáknál, kábátoknál 40 százalékos. A kisgyermekeseknek kedvezve, a bébitotyogókra, kocsikabátokra, hálózsákokra, bébibundákra is kiterjesztették az engedményt, gyermekkötöttárukészletük 505 ezer forint értékű. Közel 3 milliós készletével a Divatcentrum is bekapcsolódik a vásárba, a Kiss"' Menyhért utcai mintabolttal egyetemben, 40 százalékos engedménnyel. Idén vesz részt először a téli vásárban a tarjáni, Kemes utcai \ Ruházati Centrum, ugyancsak a legnagyobb engedménnyel. A Szeged és Vidéke Afész tizenöt helyen rendezi meg az engedményes vásárt. Legnagyobb forgalomra a RÖVIKÖT-tel közös Vénuszban. a DÉLTEX-szel együttműködésben üzemeltetett Marx téri N pavilonban, és a dorozsmai ABC-áruházban számítanak. Árualapjuk közel 3 milliós. L. Zs. Tudós orvosok nyugtalanító tünetként vezetik rá pácienseik kórlapjára a többékevésbé rendszeres éjszakai álmatlanságot És igyekeznek ellene különféle ajánlásokat tenni, amelyeket aztán vagy megfogad a beteg, vagy nem. Magam többféle kúrát is kipróbáltam mar. A lefekvés előtti hosszú sétákat, a nem túlságosan érdekesnek ígérkező olvasmányok forgatását, a villanyoltást követő, monoton fejszámolást. Nem használt egyik sem. A kísérletek végeredménye azonos maradt: kétórás alvas után ismét és ismét jön a felébredés. Olyankor aztán egy darabig bámulom a fekete plafont, és reménykedem. Hátha, hátha mégis elalszom ismét. Néha Siketül is Máskor meg órákig tart az ébrenlét, s akkor az ember mindenféléről elspekulái. Néha eszembe jut: talán mégis az orvosra kellene hallgatni, aki már évekkel ezelőtt mondta, változtassak foglalkozást, ha nyugodtan akarok aludni, ha el akarom kerülni a legrosszabbat... Egészen másként vélekedik az álmatlanságról a népi bölcsesség. Nem tudom, ismerik-e a mondást: becsületes embernek nyugodt álma van? Én hallottam ezt valamelyik öreg cimborától, s azóta töröm a fejem: lehet, hogy nem nevezhetem magam becsületes embernek? Én bizony aligha vagyok illetékes ennek eldöntésére. De mert valamiképpen ellenőrizni akartam a szólás igazságát, néhány ismerősömet megkérdeztem mostanában: mondd, hogy alszol? S mert meglepően sokan válaszoltak így: Andaxinnal. Dorlotinnal, Eleniummal, Seduxennel, Eunochtinnal — a kipróbált törölhető! —, még feltettem azt a kérdést is, vajon becsületes embernek érzik, tartják magukat? Mondanom sem kell, erre az utóbbira egyikük sem felelt. Hacsak azt nem tekintem válasznak, amit arról meséltek, hogy min törik a fejüket éjszakánként, amikor fölébrednek.... Egy nagy iparvállalatnál vezérigazgatóhelyettes P. D. Negyvenéves, ereje, alkotókészsége teljében tudja ót közvetlen munkahelyi környezete. Ráadásul olyan vezetőnek, aki kihajtja, amit igazán akar beosztottai tói " és hivatali főnökeitől egyaránt A kérdésre, hogy mire gondol éjszaka, amikor fölébred egy-két órára, az alábbiakat mondta el: — Vaa egy jó egy éve. hogy belátha, tónak vélem eddig töretlen fejlődésünk végét. Egyszerűen olyan kritikus ponthoz érkezett a vállalat, amikor előrelépni csak a saját erőnkből mii-nem lehet. Múlhatatlanul szükség lenne néhány gyártmányunknál a pár évvel ezelőtt korszerű alkatrészeket mai értelemben vett világszínvonalúra cserélni. Ezt két úton biztosíthatnánk: vagy vásárolunk belőle, vagy magunk rendezkedünk be gyártására. Az első út nyilvánvalóan nem járható. Igszen a népgazdaság helyzetével magam is tisztában vagyok. Gyártani meg? Űjszerszámgépek, célgépek, s ami mindkettőnél nehezebben szerezhető be, új munkások kellenéneit... Hu, de sokszor fölkaptam már az éjszaka közepén a zsebszámológépet, s nyomkodtam a gombokat ... A sötétben tüzelő kis számok min. dig ugyanazt mutatják végeredményként. Kellene, okvetlenül kellene vagy kétszázötvenmillió forint, amelyből megoldhatnánk egy rekonstrukciót, s aztán duplájára növekedne termelésünk. Álomnak is szép. De hát hol van ma kétszázötvenmillió forint, amelyet mégis lehet szerezni? Én. öregem, holt vágányra kerültem ilyenformán. Mint a félretolt vonat, vesztegelek, s pöfögtetem el a gőzt. Mire? Néha magam sem tudom. Máskor viszont tisztán látom: nem csinálom tovább. Nem csinálhatom, mert még csupán negyvenéves vagyok, lgv hát mit tehetek? Keresem az új állomást, azúj célt. * Nemrégiben még főművezető volt egy nagy. gyárban V. Zs. Több mint két évtizedig őrlődött két malomkő, a gyári vezetés meg a beosztottai között. Nem i.iedt meg a maga árnyékától, vagy, ha időnként megtörtént vele valami hasonló, azt senki sem vehette rajta psz-e. Legföljebb így utólag, az arcába kitörölhetetlenül belevésődött barázdák árulkodnak. De hát az ilyesmit úgy sem veszi észre senki... Most ismét „közkatona" lett. Egy dolgozó a gyárból. Mégis előfordul vele, hogy hajnali kettőkor fölpattannak szemhéjai és tekintete a plafonra mered. Mit olvas le róla? — Fene tudja, hogy van ez az egész... Nyilván az én hibám, de olykor azon kapom magam: mégis csak megfutamodás volt az a lemondás. Most megint eltelik egy idő, amire belátja a helyemre állított, hogy az embereknek akkor is keresniük kell, amikor nincs anyag. Ha c-a. lássál, hát csalással! írni kell a pótidőt, mert különben éppen azokból fogy ki a műhely, akik alkalomadtán rá tudnak tenni egy-egy lapáttal, ha kell. Meg aztán ... Érdekes dolog, de az is eszembe szokott jutni, vajon az igazgatom most nyugodtabb? Most. hogy legalább én nem zaklatom mindenféle üggyel? Magamnak soha nem kértem semmit, még kevésbé követeltem. De amikor tudtam. hogy száz ember munkát, keresetet vár tőlem, nem voltam képes megőrizni a hidegvérem ... Tudod, jobb így mégis... Ha ma nem alszom, már csak azért van. mert azon töprengek, hogy volt. miért volt úgy. Nagy különbség ahhoz képest, amikor folyton az járt a fejemben: hogy lesz? * Hivatása szerint politikus K. S. A körülményei azonban oly képpen változtas, hogy végeredményben kiragadták őt természetes közegéből, s most egyedül birtokol egy egész irodát. Mióta él, először történik vele ilyesmi. Talán éppen ez magyarázza. hogy éjszakáit rendszerint darabokra töri- a föl. és fölébredés. — Hidd el. külön szoba nélkül ezt a munkát egyszerűen nem lehet jól csinálni. Gondolj bele: naponta újabb és újabb emberek nyitják rám az ajtót, s mindegyiküknek valamilyen egyedül megoldhatatlan személyes gondjának oldásához kér segítséget. Vagyis a bizalmasának tekint valamennyi. Persze, hogy csukni kell az ajtót. És mégis... Mégis az a leggyakoribb álmom, hogy gépek zakatolnak körülöltem, és a műhelyben az állandó zaj miatt csak szavakat, esetleg fél mondatokat artikulálunk egymásnak. Artikulálunk. Hiszen kiabálni fölösleges, úgysem érthetjük egymás szavát... Csak aki megtanul szájról olvasni, csak az vehetett részt a mi .„társalgásunkban". És érdekes módon, mégis értettük egymást. Nem egyszer folytattuk a fürdőben, az öltözőben, a műhelyben megkezdett vitát. Mintha az eleje is elhangzott volna ... Pedig azt hiszem, csak tudtuk egymásról, mi jár a fejünkben, mi foglalkoztat bennünket. Itt minden, minden olyan más. Soha sem kellett megemelni a hangot, és arra se.n kell ügyelni, hogy szájmozgásról olvasható legyen a szó... Mit gondolsz, ettől lehet, hogy a hajnali ébredést mindig az az álom hozza, amelyikben valamelyik asszony értetlenül néz rám, és kérdezi: hát már te sem tudod a számról leolvasni a gondolataimat. Már hozzád is kiabálni kell. hogy értsél engem?... Az ilyen álmoktól terhes hajnalokon mindig el is határozom: délelőtt kimegyek a gyárba. Aztán közbenjön valami, és nekem megmarad az önvád ,.. Nem voltál, tegnap sem voltál azok között, ükík1'ífévszer azt mondták: neked jó fejed van. tudsz beszélni, eredj,- szólj hélyettünlf!... Közben persze újra elszenderedek egy-egv fél órára ezeken a hajnalokon. De alig várom, hogy végre megvirradjon ... Na, tudom, ezt nem lehet így megírni. Kellene hozzá valami szép föloldás. Ilyen viszont nincs. Csak a valóság van. És annak az a tartalma, hogy statisztikába írom az embereket, akiknek a hangjára már a csöndes szobában is kétszeresen kell fi-' gyelnem. Érted te ezt? A tisztesség azt kívánja, hogy miután emberek féltve őrzött gondolatait így kiárultam, legalább írjam le a magam fölébredéseit hozó álmokat is. De hát ezek nem fontosak. Vagy csak számomra van jelentőségük, s akkor minek kellene velük másokat untatni. Csupa ismert dologról van szó tulajdonképp. Munkásemberekről, közösségekről, akik a holnapukért érzett felelősséggel újra meg újra több és több munkát vállalnak, ám ez a szándékuk fájdalmasan sokszor fut zátonyra rajtam kívül álló okok miatt... Tetten sohasem érthető, csúszósán sima modorú kis gazemberekről, akik nagy hozzáértéssel teremtenek zavarost a maguk közvetlen környezetében, mert hogv abban halászgatni lehet... Veszedelmesen terjedő korrupció, ami levegőt mérgez. amelyik megfoghatatlan csoda folytán mégis büntetlen marad sokszor ... Vezetésre önmagukat alkalmatlannak megmutatok újabb vezetői kinevezése. .. Mondom. csupa közhely, mindenki által érzékelt-mondott gond. Meg kellene oldani valamennyit. \ Hogyan? Miképpen? Nincs recept... És nincs patikus, aki csodaszert keverhetne, amitől mindig mindannyian hosszút, gondtalant alszunk. Ami azonban nem baj, sőt gyanítom, éppen szerencsének mondható. Az ember ugyanis olyan fajta, hogy fölismert gondjaira megoldást keres. És amennyire én ezt megfigyeltem, rendszerint talál is. Olykor könnyen, máskor nehezebben. Attól függ, elég sokan vannak-e, akik az éjszaka egy darabját is készek útkeresésre fordítani. Fölvállalva akár a legnagyobb veszély, az infarktus jelentkezését is. Hiszen bármennyire is tragikus ez az egyén szempontjából, a társadalmat igenis előreviszik, sőt csak azok viszik előre, akik minkenkor készek két végén égetni életgyevt,vajukat. Bctlö Nándor