Délmagyarország, 1983. február (73. évfolyam, 26-49. szám)
1983-02-03 / 28. szám
8 Csütörtök", 1983. február 10. flklívaíilés műszaki értelmiségiednek Napjain|c egyik jellegzetessége, hogy szinte nem is lehet kielégíteni az információéhséget. Látjuk-halljuk a tv-ben, a rádióban, és olvassuk a lapokban a gazdasági élet ezernyi részterületéről szóló híradásokat, s lám, valahányszor előadást szerveznek különböző társadalmi szervezetek ebben a témakörben, a hallgatóságot nem kell különösebben toborozni. Legtöbbünket a kíváncsiság viszi el e rendezvényekre. Üjat, friss adatot hallani arról, hogy éppen most miként alakul népgazdaságunk helyzete, miféle perspektívák állnak munkaszervezeteink — az iparvállalatok 'és szövetkezetek — előtt. Tényekre vagyunk kíváncsiak. amelyeket tovább lehet gortdolni, s amik alapján valamivel pontosabban láthatjuk a reánk váró feladatokat. A műszaki társadalom gazdasági információigénye természetesen az átlagosnál is nagyobb. Bőséges magyarázat erre, hogy a mérnököknek, technikusoknak, közgazdászoknak mindennapi munkájuk során kalkulálniuk kell a legfrissebb adatokkal, különben nem tehetnek eleget a velük szemben támasztott társadalmi elvárásoknak. Jól szolgálja tehát érdekeiket az MTESZ megyei szervezete, amikor igazán bőséges információt biztosító előadásokat szervez a műszakjuknak. Mint például tegnap, szerda délután Szegeden, a Technika Házában, ahol dr. Komócsin Mihály, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a megyej pártbizottság első titkára tartott aktuális gazdaságpolitikai témákról szóló előadást. Hallgatósága — megyénk tudományos és gazdasági életének több száz vezetője — az MTESZ-székház valamennyi helyiségét megtöltötte. Szükség volt a zárt láncú televízióhálozatra is, amelyen keresztül a klubtermekben, és a folyosókon helyet foglalók is követhették az elhangzottakat. Személyi változás Szerda délután a Fővárosi Tanács Pártbizottsága ülést tartott, amelyen részt vett és felszólalt Maróthy László, a Politikai Bizottság tagja, a Budapesti Pártbizottság első titkára. A Fővárosi Tanács Pártbizottsága Bornemissza Sándor első titkárt más fontos megbízatása miatt, érdemei elismerése mellett felmentette tisztségéből. A Fővárosi Tanács Pártbizottsága első titkárává Varga Sándort. a Budapesti Pártbizottság közigazgatási és adminisztratív osztályának osztályvezető-helyettesét választotta meg. Bornemissza Sándort. az Elnöki Tanács eredményes munkásságáért a Munka Érdemrend arany fokozatával tüntette ki. amelyet Maróthy László adott át. (MTI) Napirenden: a diákmunka és a kulturális igazgatás Képviselők tanács Két témával foglalkozott az országgyűlés kulturális bizottsága szerdán, a Parlaijientben tartott ülésén: tájékozódlak a diákmunkaerő foglalkoztatásának tapasztalatairól és megtárgyalták a „tájékoztató a kulturális területeken folyó államigazgatási típusú irányítás reformjával kapcsolatos feladatokról'' című. művelődési minisztériumi előterjesztést. Az első napirend anyagát összeállító Állami Ifjúsági Bizottság nevében Nagy Sándor, az ÁIB titkára egyebek között elmondta: a diákmunkaerő foglalkoztatásának helyzetével kapcsolatos tájékoztatót hét főhatóság, minisztérium új elemek figyelembevételével állította össze. A tanulmányi idő alatt mintegy félmillió fiatal vesz részt különböző munkákban. Míg korábban ez a tevékenység elvileg a pályaválasztást szolgál tu, az utóbbi időkben — a megváltozott körülményekhez alkalmazkodva — mindinkább előtérbe került a népgazdaságot segítő szerepe. A diákok tevékenysége nélkül ugyanis ma már szinte elképzelhetetlen, hogy a különböző mezőgazdasági feladatokat idejében oldják meg a gazdaságok. A szorgalmi időben végzett munka továbbfejlesztése érdekében fontos, hogy o diákokat irányító pedagógusokat mind érdekeltebbé tegyék: az ipar a korábbinál több munkalehetőséget kínáljon; s a tanulók lehetőség szerint a képzésük jellegének megfelelően feladatokat kapjanak. Az épitötábori tevékenységről szólva az AlB titkára hangsúlyozta: ennek továbbfejlesztését szolgálhatja, hogy szervezésükkor a tanácsoknak és a munkáltatóknak ezentúl nagyobb önállóságot adnak. Az elterjesztést követő vitában felszólalók elismeréssel szóltak a diákok munkájának eredményeiről. Több javaslattal is éltek: hasznos Jenr.e az építőtáborok felügyeleti munkájának ellátására pedagógusjelölteket is felkérni; az eddiginél is alaposabban kell törődni az ilyen munkák előkészítésével, nehogy a diákok a tapasztalt szervezetlenséget, rendetlenségét általánosítsák. Hasznos lenne, ha népművelűjelöltek kis falvak vagy vállalatok művelődési házában tanulmányaiknak megfelelő munkát vállalhatnának. ' Alaposabban ki kellene dolgozni az építőtáborok értékelési rendszerét, melyre olykor még a szubjektivitás jellemző. A képviselők egyetértettek abban, hogy felül kellene vizsgálni: a szakközépiskolások, szakmunkástanulók szakirányú építőtáborozását nem számíthatnák-e be — az eddiginél szervezettebben — a nyári kötelező gyakorlatba. A kulturális terület irányítási reformjával kapcsolatos főbb irányelvekről, il-. letve tennivalókról Drecin József művelődési miniszterhelyettes tájékoztatta a képviselőket. A kulturális terület gazdasági szabályozás-rendszerét úgy korszerűsitik — mondotta —, hogy az egyszerre szolgálja a művelődéspolitikai érdekek érvényesítését és a hatékonyabb gazdálkodást. Ez a szabályozás az érték és a siker találkozására kíván ösztönözni. Egységes elvek alapján szabályozza majd újra a művészi alkotások, a kulturális szolgáltatások anyagi támogatását. Meg kíván szüntetni egyes monopolhelyzeteket; mind nagyobb szerepet adva a művelődési intézmények, valamint a helyi tanácsok önállóságának. Az elvek valóra váltását több konkrét intézkedés segíti. Egyebek között már új rendelet szabályozza a képző- és iparművészeti alkotások forgalmát: szabadon állapodhatnak meg a közületek és a képzőművészek bármely megrendelésről, és megszűnt a műtárgyak kereskedelmének állami monopóliuma is. A filmgyártásban. -forgalmazásban kialakuló új elképzelések szerint növekedik a stúdiók jövedelémérdekeltsége oly módon, hogy a nézőszámtól függően úgynevezett nézettségi prémiumot kapnak. Javasolja a tárca a filmalkotói honoráriumok felemelését is és változtatnak a moziüzemi vállalatok dotációs rendszerén. A könyvkiadásban rugalmasabb, de nem ellenőrzés nélküli árpolitika érvényesíthető: a rentábilisan \for— galmazható művekre nem lesz dotáció; s meg kívánjak szüntetni a kiadói „profilmonopóliumokat". Maximális önállóságot kapnak gazdálkodásukhoz a színházak, több évre szóló költségvetési dotációval. Kidolgozzák a színészfoglalkoztatás és a jövedelemdifferenciálás módszereit is. Ez utóbbi lényege: továbbra is központiiag meghatározottak az alapbérek. ám a prémiumok, jutalmak a színház pénzügyi eredményeitől függnek majd. A megvitatott minisztériumi előterjesztés hangsúlyozza : számos honorárium és díj jellegű jövedelemszabályozást korszerűsíteni. kell. Olyan módosításokról van szó. melyek nyomán változnak a jövedelmek, ám ennek nincsenek költségvetési kihatásai. Ilyen jövedelemnövekedésre mód nyílik mindenütt, ahol a pénzügyi fedezetet valamely, a- művelődési intézmény alaptevékenységéhez kötődő bevételnövekedés teremti meg. Az előterjesztést elemezve Király István (Budapest) és Cseterki Lajos (Borsod-Abaúj-Zemplén megye) hangsúlyozta: kultúrpdlitikánknak nem kell változtatnia alapelvein, ám óvnia kell a művelődés különböző területeit attól, hogy a „merkantilista" szemlélet ne uralkodjék el a valódi értékek rovására. Az ilyen, lehetséges aggodalmakra válaszolva Óvári Miklós (Budapest), a bizottság elnöke vita-összefoglalójában rámutatott, hogy társadalmunkban elsőrendű politikai kérdés: mekkora a kultúra jelentősége, milyenek vívmányai, melyeket minden körülmények között nemhogy védeni, de tovqbbfejleszteni kell. A művelődéspolitikai tevékenység azonban függ az általános politikai törekvésektől, így az önállóság, a helyi felelősség növelésének szándékától. Nem független természetesen a gazdasági helyzettől sem, és ha abban a szférában feladatunk mind jobban becsülni a teljesítményt, az értéket — ugyanezt a gyakorlatot kell érvényesíteni a kulturális élet minden területén. A hatékonyság növelése — mondotta Övári Miklós — nem közhely és nemcsak gazdasági fogalom: kulturális munkánk hatékonyságának fokozását, művelődéspolitikánk szocialista elemei erősítését szolgálják a különböző, a művelődési irányítás reformját szorgalmazó kezdeményezések. (MTI) A jókora betontömböket daruval vagy iegkalapáecsal lehetett volna csak megmozdítani, szállíthatóvá törni. Daruval, lepkalapáccsal egyetlen társadalmi munkás sem rendelkezvén, a tömbók maradtak a helyükön. Helyükön? Odavalók lennének, a lakótelepre, a fűvel benőtt térsegre? Nyilvánvalóan nem. Csak hát, ugye, ottmaradtak, még az építkezés idejéből... Ottíelejtödtek. Amíg a felfordulás tartott, nem is okoztak gondot, ám hogy később a házakat „belakták", s hogy idővel kiirtották a gyomot, összeszedték a kisebb törmeléket, akkor tűntek ki igazán a környezetből. Kerülgették a társadalmi munkások is azon a szombat délelőttön, amikor geieblyévei, kosarakkal, lapátokkal támadásba indultak a „lakótelepi zöldterületek rendjéért" jelszóval. Kerülgették a megbonthatatlan betonöntvényeket, s nem titkolták véleményüket. „Takarítunk, füvet sarlózunk, aztán egyszer csak megjelenik majd egy autódaru, fölszántja a parkot, fölbontja, elszállítja ezt a pár fnonstrumot, de már a földtúrást ismét csak nekünk kell elegyengetnünk, ha nem akarjuk a bombatölcsérféle rondaságot nézni az ablakból." Gereblyézést, sarlózást, szemetszedést értelmetlennek, csaknem feleslegesnek tartván, bizony nem is dolgoztak túlzott lelkesedéssel az önkéntesek. Hát csoda? „Kérem, a hallgatóim is elmennek, ha valamirevaló célt tűzhetek eléjük. De mondjam azt nekik, hogy mások hanyagságát kell jóvátenniük? Történetesen ott lakom, az Északi városrészben, a kiserdőre néz az egyik ablakunk. Tudom, hogy a tejeszacskókat, sörösüvegeket kik dobálják el. Szedessem fel azokkal, akik diákköri dolgozatukat írhatnák, ötven új szóval gyarapíthatnák a szókincsüket, vagy éppen az éjszakába nyúló vitaest után alhatnának az; alatt a pár óra alatt is? Megmondom őszintén, a toborzásban nem jártam az élen. Magamat is. kímélem már attól, hogy értelmetlen terheket vigyek mások helyett" — így az egyetemi oktató, akivel első alkalommal napokkal a társadalmimunka-akció előtt cseréltünk véleményt. Cseréltünk, mert akkor még nem értettem vele mindenben egyet. Másodszorra a társadalmimunka-akciót követő napokban beszélgettünk — jóval kisebb véleménykülönbséggel. Hja, a betontömbök súlyos, sőt meggyőző érveknek bizonyultak! Az esetből levonván a magamnak szóló tanulságokat (egészen leegyszerűsítve: hinni a templomban, érvelni pedig meggyőzően, valós tényekkel reális tapasztalatokkal felvértezetten kell), most már hadd lépjek ki e betontörténet köréből. magunkét! Kiömlött az aszfaltmassza a hordóból, meg is kemenyedett — a Széchenyi téren, a viliamosainex mellett. Állandósult a v'iztócsa — reggelenként szépen meg is fagy — a Makkosnázi körút nemrégiDen eiKeszült úttestjén. Állandóan gázszivárgást éreznek a rókusiak a vasúti töltés Közelében. Már megint irtják a fákat itt meg itt — az időben és térben egymástol távoli észrevetelek közös ismertetőjele, hogy nincs különös ismertetőjelük. Lassanxent mar különösnek sem tartjuk. Hogy valaki dolgavégezetlen távozik a munkaterületéről, hogy indokolatlanul gondot okoz másoknak, hogy szemet szúró apróságokkal idéz elő bosszúságot, von el pénzt, időt, fáradtságot. Nyugdíjas ismerősöm a maga példájával magyarázta a jelenséget: „még néhány éve is rendre jártam fogadóóráiba, írtam a bejelentéseket, ahol csak kideríthettem, megkerestem magát a felelőst. Kezdtek rám úgy nézni, mint a mániákusra. Látszólag kedvesen megköszönték az észre. vételemet, intézkedést ígértek. aztán, ahogy becsuktam az ajtót, összenevettek a hátam mögött. Kezdett rossz hírem lenni, pedig sosem a magam érdekében kopogtattam. Hát szükségem van nekem erre?" És tessék, hol vannak hát a megfelelő ellenérvek? Amelyeket ráadásul meggyőződésből kellene előadni! T anácstagot jelöltek és választottak nemrégiben az egyik lakótelepen. A jelölő gyűlésen csaknem ugyanarról beszélt egy huszonéves fiatalasszony, mint nyugdíjas ismerősöm. „Ígéretekkel nálunk már tele volna a padlás is, ha volna padlásunk. De csak beázó lapostetőnk van. És hivatalból feldúlt virágágyásunk, betonozott gyerekjátszóterünk. Azért még nem fáradtunk bele, még mondjuk a magunkét" B. Mária szélmalomharca — írtam fel szavai hallatán a jegyzetfüzetembe, kérdőjellel. És felkiáltójellel a végén azt a mondatot, amit szó szerint jegyeztem fel, ugyancsak a jelölő gyűlésen: „ne fogjuk rá a felelőtlen munkára, hogy begyűrűztek hozzánk is a nehézségek!" A hozzászóló lapunk Postaláda rovatára emlékeztette a résztvevőket. kétfelől is megtámogatva a példát „Nézzék csak meg, hány olyan panaszt tesznek közzé a Délmagyarban, aminek nem lett volna szabad panasszá fajulnia. És olvassák el. hány illetékes ad választ úgy. hogy jóformán semmit nem mond, sem igazat nem ad, sem cáfolatot — tisztelet a kivételnek!" Mit tegyek ehhez hozzá? Csatlakozom B. Máriához. A taposómalom és a szélmalom között azért mégiscsak nagy a különbség 1 Pálfy Katalin Egy GLopstó emlékei Laza Etelka alapító tag. A történelmi szemtanú hitelességével eleveníti fel a 25 évvel ezelőtti eseményeket. Már nem emlékszik, hogy 1958 februárjában hideg vagy enyhe volt az idő, de arra igen, hogy személyesen neki nagyon sok izgalmat hoztak azok a napok. Alighogy megszáradt közgazdasági diplomáján a pecsét, a .szegedi népi ellenőrzési bizottság elnökhelyettesi székében találta magát. Mindössze 25 éves volt. Ma egy ilyen korú vezetőre belvárosiasán azt mondanák, szemtelenül fiatal. Banálisnak tűnik aziránt érdeklődni, könnyen, vagy nehezen lehetett eleget tenni a felelős beosztásnak, no de nem is kellett ezt kérdezni, a válasz egyértelmű volt. — Képzelje csak el, egy teljesen vadonatúj szervezetnek kellett a helyét megtalálni a társadalomban, két évvel 56 után, a konszolidáció első éveiben. Nekem személy szerint azért is nehéz volt, mert semmiféle közéleti tapasztalattal nem rendelkeztem. A tanulópénzt meg kellett fizetni. Kétnapos látogatását befejezve hazaérkezett a szegedi tanácsi küldöttség Szabadkáról. A delegáció — melynek vezetője Pa pp Gyula, Szeged megyei város tanácselnöke s a küldöttség ezelt delegáció tagjai. Réti Csabáné dr.. a városi tanács osztályvezetője és Nagy László, a Szegedi Nemzeti Színház igazgatója — a testvérvárosi kapcsolatok elmélyítése érdekében tanácskozott a szabadkai párt- és tanácsi vezetőkkel. — Hogy lehetett 25 éves fejjel tekintélyt szerezni? — Nehéz kérdés, annál is inkább, mert az elnök. Nyári Mihály is fiatalember volt, éppen csak a harmincas éveiben járt. Azt hiszem, hogy minket ilyen fiatalon elfogadtak, annak csak egy lehetett a titka, tisztességesen dolgoztunk és igyekeztünk segíteni mindenkin, akin csak lehetett. — Milyen programmal kezdték a népi ellenőrzést? — Alapvető célunk a társadalmi tulajdon védelmének a vizsgálata volt. Ám, ha jól emlékszem, egy esztendő is elmúlt, amikor munkaterv alapján kezdtünk dolgozni. — Mikor fedezték fel a szegediek, hogy működik a NEB? — Két-három év is eltelt, amíg a népi ellenőrzés népszerű. pontosabban fogalmazva, teljesen közismert lett. — Mi volt az ötvenes évek végén 'a tipikus, a „korszakos" panasz? . — Elsősorban a lakásgondok miatt kopogtattak nálunk. Akkor még nagyon kevés új lakás épült, és az otthonok többségére sem lehetett mondani, hogy minden kényelmet kielégít. Persze, a kéréseknek zömét nem tudtuk orvosolni. A közlekedés és a kereskedelem helyzetét is állandóan vizsgálnunk kellett, mert csak jött és jött a panasz. Az ötvenes évek ellátási színvonalát öszsze sem lehet hasonlítani a mai helyzettel. — Hány évig dolgozott a népi ellenőrzésnél? Es arra is kíváncsi lennék, rövid időn belül milyen változásoItat ért meg ez a szervezet? — 1967-ig voltain a NEB elnökhelyettese. Akkor jöttem jelenlegi munkahelyemre, a PM Ellenőrzési Igazgatóságára, ahol' most személyzeti vezetőként dolgozom. Csak mellékesen jegyzem meg, hogy itt is alapító tagként kezdtem a munkámat, hiszen ez az intézmény akkor kezdett működni. Azonban a népi ellenőrzéstől nem szakadtam el, 1967 után is, több vizsgálatban vettem részt. Hosszú lenne felsorolni a változásokat Egy bizonyos. a mai élet sokkal fegyelmezettebb, s a mai irányítás jóval szakszerűbb, mint a régi. Az ellenőrzéseknek ma elsősorban az a célja, hogy a gondokat, bajokat megelőzve, a vállalatés intézményvezetőket segítse. — Most a NEB 25 éves jubileúmára készülve, sok szakemberrel beszélgettem. s akitől lehetett, kértem egy jó sztorit. Gondolom, önnek is nőit egy-egy emlékezetes esete. — Nem akarok nagy szavakat használni, de minden olyan ügy, ami az emberi gondokkal összefügg, számomra érdekes. Márpedig nemigen tudnék mondani olyan ellenőrzést ami' emberi sorssal, állapottal ne lett volna kapcsolatban. Nincs nagy sztorim,, de egy vizsgálat különösen megrendített. Az állami gondozottak életkörülményeit mértük fel, és igen sok hiányosságot találtunk. Aztán változtattunk a helyzeten nagvon gyorsan. De szívesen emlékszem életem minden olyan mozzanatára, amikor embereken tudtam segíteni. II. M.