Délmagyarország, 1983. január (73. évfolyam, 1-25. szám)

1983-01-13 / 10. szám

Csütortük, 1983. január 13. 5 II januári Kucstereső A Kincskereső idei meglepetése: Csataképek címmel új sorozatot közöl a hátsó borítón. Szecskó Tamás grafikusművész minden hónapban történelmünk egy-egy jelentós eseményét rajzolja meg. s a belső oldalakon mindig találni fogunk az eseménnyel vagy a korral kapcsolatos irodalmi művet. Ezúttal a költő Zrínyi nagy haditettét láthatjuk a borítón: az eszéki török híd felgyújtását, 1664 januárjában. A borító 3. oldalán egy korabeli Zrínyi-portrét közöl a lap, az első oldalon pedig a Szigeti veszedelem Peroratióját olvashatjuk. Téli verseket ezúttal Aprily Lajostól, Szűcs Imrétől, és Verbőczy Antaltól közöl a folyóirat, rajtuk kívül Szepesi Attila, Garay Péter és Juvan Sesztalov a szám költői. A vogul Sesztalov verse Julianus barátról, az őshazában maradt magyarok felkutatójáról szól — az ő alakját örökítette meg Kodolányi János is, a tőle közölt regényrészletben Julianus először hall magyar szót, mióta szülőföldjét elhagyva, nagy viszontagságok árán, az őshazába érkezett. Egy későbbi, XIX. századi rokonkutatóról szól Illyés Gyula Bölcsőkutatók című esszéje, melynek középpontjában a nagy nyelvtudós, Reguly Antal alakja áll. Folytatódik Jack London izgalmas őskori regénye, az Ádám előtt, s ismét jelentkezik Janikovszky Éva—Réber László népszerű Az úgy volt.. ,-ja. Nagy Lajos Képtelen természetrajzának is újabb részleteit olvashatjuk a folyóiratban az író születésének 100. évfordulója alkalmából. A januári számot Szyksznian Wanda, Szemethy Imre és Csala Károly illusztrálta. Pil.anplisasszöny - hCmérövel Elmaradt a „forró siker" keduen este a szegedi operisták kiskunmajsai vendég'.á tékán. A szó szoros értelmében hiszen az előadással együtt maradt el. A formális logika sze.int pillanatnyilag úgy főst, közvetlenül vétkes nincs, csak kár, az viszont tetemes. Erkölcsiekben, anyagiakban. Dióhéjban a történet. Kenden deluián annak ren^e s(,módj3, szerint autóbuszokkai fölszerelkezve elutazott a szegedi gördülő opera (szólisták, kórus, műszak plusz a szimfonikus zenekar), hogv eleget tegyen szerződésbeli kötelezettségének, bemutassa a majsai művelődési házban Puccini Pillangókisasszonyát. A helyszínre érkezve kiderült, a zenekari árokban hidegebb van a munkavédelmi szabályzatban előírtaknál, a szimfo; riikusok képviselői elővették a hőmérőt, s úgy döntöttek, nem játszanak, így a közönséget be sem engedték a terembe, 400 csalódott ember, sok vidéki bérletes, köztük 150 tanyai kollégista maradt hoppon, akik pedig ezért vettek bérletet, hogy élő operát lássanak. A jegyek árát visszafizették, a szegedi különítmény hazautazott. Tegnap reggel fölhívtuk a majsai művelődési ház igazba'óját. Gellérfi László nagyjából a következőket mondta. A húszéves intézményben két méter mélyen fekszik az orehester, ahová eleve nem terveztek radiátorokat, vagyis mindig hűvösebb van. mint a nézőtéren. Mégis játszott már. benne operettzenekar, a Népszínház js megtartotta. I szeptemberben a Háryt, az \ idei évadra tervezett hat előadásból háromra azért hívták a szegedieket, hogy két ooerót is élvezhessenek a helv- es körovékbeliek, akik máskülönben ilyesfajta műélvezettől elesnének. Egyébiránt operaelőadást éppen tíz éve tartottak utoljára, a tanasztalatok tehát régiek. Szerinte a nézőtéren 20 fokot mutatott a hőmérő, még üresen vagyis közönsö"gel megtöltve további fokokat nyerhettek volna, s bár hősugárzókkal a meghirdetett kezdési időpont után húsz perccel „elviselhetővé sikerült srófolni" a zenekari árok hőmérsékletét, a szimfonikusok munkavédelmi előírásokra és arra hivatkoztak, nyugati turné előtt állnak, senki sem kockáz'athatja, hogy megbetegedjék. Az agitáció hatástalan maradt, jegyzőkönyvet vettek föl, a művelődési ház anyagi vesztesége (miután a szegedi színháznak körülbelül 5—ti ezer fqvintot fi,zet ki) megközelítően tízezer forint. „Mégsem ez a veszteség fájdalmasabb — így Gellérfi László —, hanem presztízs." Amely presztízsveszteség — s ezt in ár innen tesszük hozzá — igazán nem hiányzik a szegedi színháznak. Az ügynek föltehetően folytatása lesz. Magunk részéről nem is mennénk elébe, három tanulságot azonban feltétlenül szóvá kell tennünk, itt és most: L Nem először járnak így a szegedi szimfonikusok, noha valószínűleg ezúttal sem hibáztathatok. Lapunkban is megírtuk — többek között a zenekar kérésének engedve —, hogy gya.cran mostoha feltételek közé kényszerülnek, például a tavaly májusi hangve.aanyük is kis híján elmaradt az egri székesegyházban, hasonló okok miatt (ámbátor akkor tizenhét fokra hivatkoztak, mely alatt nem köte'eso'i föllépni). 2. Ha Majsántíz éve nem játszottak operát, hogy nem gondolt senki a körülmények előzetes földerítésére? Elvégre egy több mint száz tagú művészegyüttes utaztatása, menedzselése ennél kisebb rizikót sem bír el. Pláne akkor, ha a helyszínen járt művészek közül néhányan elmondták, tényleg hideg volt. a nézőtéren is. a fentemlített Celsiusoknál ridegebb hőmé -séklet. vagvis a zenekar álláspontja érthető. 3. Késő bánat, nem először kerül szóba, az elmúlt években, évtizedekben épített művelődési házak tervezésekor figyelmen kívül hagytak olyan szempontokat (így például a díszletek bevihetőségét is), amelyek nélkül pedig nehéz megfelelni a korszerű színház igényeinek. Valószínűleg ennek esett áldozatul a ma.jsai hömérős Pillangókisasszony. N. I. Milán Mravec kiállítása Szerdán Budapesten, a Csehszlovák Kulturális és Tájékoztató Központban megnyílt Milán Mravec szlovákiai festőművész kiállítása. Festmények, grafikák mutatják be a kortárs szlovák festészet egyik jelentős alkotóját. Milán Mravec képei egy olyan alkotó világképét mutatják, aki tudja, hogy a művészet egyik alapvető küldetése az emberhez szólni: osztozni vele örömön és gondon. Wotan „A földgolyó e zenébe burkolódzik esténként" — írta Thomas Mann 1933ban Wagner muzsikájáról. „Férjem zenéjét a magyarok értették meg először" — mondotta Cosima Liszt, Richárd Wagner felesége 1870-ben. Képes kiadvány jelenik meg januárban, Richárd Wagner halálának 100. évfordulója alkalmából, Wotan és népe címmel. Szerzője Erdősi-Imre Mária, a Magyar Rádióban elhangzott, a fővárosi, vidéki napilapokban — közöliük a Délmagyarországban — hetilapokban, képes folyóiratokban, üzemi újságokban megjelent cikkeinek válogatását adja közre, egy évszázadot felölelő képanyaggal illusztrálva. A Wagner életét publikáló kiadvány, az életmű tükrében próbálja bizonyítani, hogy nem is olyan göröngyös, tövises az az út, amely a nehéznek tartott komoly zene világába vezet. Nemzetközi áttekintést ad -„Wagner iműveinek napteinitean ,t«rtén&«< ^zín-v padra ámtasxvFol. értelmezéséről. bemutatja a külföldi és a magvar Wagner-interpretátprokat, felidézi a hazai cperakul'.usz eseményeit, közöttük a szegedi Wagner-előadásokat is. Tárlatok és közönségük Felmérés után, bemutatók előtt A szegedi tárlatlátogatók döntő többsége a klasszikus alkotásokat, a muzeális értékű műveket szereti elsősorban. Azokat, amelyeknek jellemzője az „élethű ábrázolás", a „hangulatteremtés". Ám míg a XIX. századi képzőművészetet hangulati alapon engedik közel magukhoz, addig a XX. századi műveket érteni szeretnék, ehhez azonban nincs kellő ismeretanyaguk, előképzettségük Mindez abból a múzeumszociológiai vi;sgálatból derült ki, amelyet egy 1979 őszi tájékozódás nyomán a közelmúltban rendszerezett a Móra Ferenc Múzeum közművelődési osztálya, Lipták Mária vez 3télével. A hetvenes évek statisztikai adatai között böneéstve kiderül, ugrósszferűen emelkedett a kiállítások és a kiállítást látogatók száma. 1972-höz képest 197,6-bun másfélszer annyian, ' több mint 13 mil'ióan fordultak meg az ország bem"tatótermeiben. De vajon mi rejlik az adatok mögött? Erre keresték a választ e kísérteti iellegű. táiékoz^dást szol fá- . ló kérdőíves fölmérés sorárt. Arra szerettek volna választ kapni, hogy — a közművelődés plannroblé-rto-jávai párhuzamosan — kinek kell és érdemes tárlatot rendezni, mit kell nvúitani és hogyan. A kérdőívek feldolgozása után meeállaoítható: Szeged tárlatlátogaló közönsége egysíkúnak tartja a kiállításstrukiúrát. Sokallják a kortárs művészek jelenlétét, hiányolják a muzeális anyagot, nem tartják elég sokszínűnek a műfaji skálát. Egyértelmű, hogy az iáfeéenfoégáÜiét"*! • szezonbatí gyakrabban nyílnak a kiállítások ajtajai, s frissiben többen érdeklődnek egy-egy bemutató iránt, mint zárás előtt. A legfőbb motiváció a képzőművészet szeretete, de mind nagyobb szerep jut a szabad idő hasznos eltöltésének, és sokan tartják fontosnak a műveltséget, melyhez hozzátartozik a kiállítások ismerete is. A tárlatlátogatók többsége fiatal, döntően középiskolás. Sajnos, egyetemisták és főiskolások kevesen vannak. Érdekes jelenség, hogy sokkal nagyobb számban érdeklődnek azok az egyetemisták és főiskolások, akik kisebb településekről, falvakból kerültek Szegedre. Jelentős az iskolai propaganda szerepe, mindenekelőtt a pedagógusok hozzáállása. A látogatók negvede „éppen erre lárt". többen szeretnek barátokkal, társaságban ismerkedni a képekkel, mint magányosan. Az érdeklődők mintegy fele igényli a katalógust, és az értő kalauzolást. Viszont, kevesen tartják szükségesnek a megnyitókat, legalábbis mai formájában. Sokáig lehetne még böngészgetni e fölmérés adatai és summázatai között. A ié'nyeg talán mégis az, hogv a tapasztalatok miként motiválják az új kiállítási év terveit. Amikor a szegedi Móra Ferenc Múzeum összeállította idei kiállítási programit fontosnak ítélte a miifvii sokszínűséget, az iparmű-vészek hangsúlyosabb jelenlétét. a társművészetek, így például az építészet és a tipográfia bevonását. Fórumot igyekezett teremteni országos jelentőségű tárlatoknak csakúgy, mint a helyi erők bemutatásának és külföldi anyagok kiállításinak. Természetesen az épp esedékes évfordulók is meghatározták elképzeléseiket. Uj művészetért címmel február közepén nagyszabású kiállítás nyílik három helyszínen: a Képtárban, a Viadukt iSzíaes, szinkronizált, magyar—amerikai koprodukciós film. Főszereplők: Michacl Sarrazin, Bács Ferenc. Kép: Andor Tamás. Rendezte: Simó Sándor. Matuskának nyoma veszett. Nem a filmben, hanem a valóságban. Miután letöltötte ausztriai büntetését (a bérsi ítélet: 6 évi börtön), az osztrák hatóságok átadták a magyar igazságügyi szerveknek. A magyarországi tárgyalás rrég a bécsi börtönbüntetés letöltésének ideje alatt volt, s bár halálra ítélték, nyilván a még folyamatban levő fellebbezési ügyek miatt, kiadatása után, a váci fegyházban helyezték el. Amikor Vác felszabadult, 1944-ben Matuskának valamilyen módon sikerült kikerülnie a börtönből. Azóta nincs róla hiteles adat, csak ellenőrizetlen és ellenőrizhetetlen mendemondák. Hol a szülőfalujában, Csantavéren vélték látni, hol Bécsben, még a koreai háborúban is. Minthogy valószínűleg sohasem tudjuk meg, mik voltak a torbágyi robbantó valóságos indítékai, hogy valóban elmebeteg volt vagy nagyon is épelméjű — homályba vesző alakja természetszerűen foglalkoztatja a képzeletet. Az ember mindig szeretne a végére járni az érthetetlen dolgoknak, makacs kitartással keres valami felfogható magyarázatot még esztelen, nem emberies tettekre is. S bár történetírásunk . Matuska Szilveszter moge állítja a korabeli magyar legfelsőbb körök szélsőjobboldali elemeit, megdönti a tárgyalásra koholt, „magányos merénylő"elméletet, a rémtett végrehajtójának alakja még mindig valami furcsa, libabőrös kíváncsiságot kelt bennünk. Alighanem ezért is számíthat nézőrekordra a Viadukt. És Simó Sándor filmje nem is csapja be a közönséget. Tudniilik, nem azzal az igénnyel készült, hogy adalékokat szolgáltasson, történeti ismereteink esetleges hiátusait kitöltendő. A Viadukt főszereplője nem politikai erők mozgatta báb, han°m kriminálpszichológiai alany; egy izgalmas, krimielemekkel átszőtt és a katasztrófafilmek látványmegoldásait is ügyesen alkalmazó, valamiféle hibridműfajú mozi hőse. Annak ellenére így van ez, hogy a rendező megejt néhány utalást a politikai háttérre. Például az egyik legfontosabb szereplővé előléptetett bécsi rendőr alakjával, aki érdemes naivitással áll hivatása magaslatán, és nem hajlandó elhinni a magáru'os őrültről szóló mesét. Utalásszerű a Bács Ferenc által megszemélyesített titokzatos úr szerepeltetése is, akiről csak annyi a konkrétum, hogy kapcsolatban áll a magyar rendőrség egyik vezetőjével. Azzal, aki a katasztrófa helyszínén „megtalálja" a kommunistákat gyanúba keverő ..bűnjelet". Ennyi. Egyébiránt a beteges, robbantókén.yszernek ellenállni képtelen, kettes életet élő Matuska személyiségzavarainak analízise, és rémtetteinek (a kezdeti, amatőr színvonalú kísérletektől a biatorbágyi telitalálatig) cselekményes története a film — profi módon rögzített és összerakott képeken elbeszélve. Nem volt hiábavaló az előzetes bizonykodás, miszerint a sok-sok kamerával fölvett valóságos vonatkisiklatással kevesebb pénzbe került a forgatás, mintha maketteket haszná tak volna. A katasztrófa képei hátborzongatóan életszerűek. Úgyhogy utólag hajlandóságot érzünk hinni a viszonylagos olcsóságban. Került, amibe került, megérte, hiszen remélhetőleg külföldön is kíváncsiak lesznek a (koprodukció ellenére is) mégiscsak magyarnak és nem is mindennapinak számító produkcióra. Remélhetőleg a külföldi nézők sem várnak majd többet vagy mást Simó mozijától, mint ami: a csantavéri tanító „eseteit" hatásosan előadó filmmese. Valószínűleg nagyon tetszik majd (különösen a gyengébb nemhez tartozóknak) az amerikai színész, aki rendkívül megnyerő, férfias jelenség lévén még talányosabbá tette a Matuska-figurát, mint a helyenként erősen bizarr történet. És ők nyilván azt sem mondják, mint az egyszeri (magyar) történelemtanár: miért nem csinálnak már egy filmet mondjuk Rákóczi Ferencről, ha egyszer enynyi a pénzük? CL E. Kupola Galériájában és a Bartók Béla Művelődési Központban. Mezei Ottó művészettörténész irányításával egy team az 1960—75 közötti másfél évtized törekvéseit, szándékait igyekszik fölvázolni mintegy 50 alkotó műveinek bemutatásával. A másik jelentős esemény a Szegedi Ünnepi Hetek idejére esik — ekkor rendezik meg a Képtárban és az Ifjúsági Házban az I. festészeti biennálét, a hazai táblaképfestészet műfaji seregszemléjét. A műfaji sokszínűséget reprezentálja az Iparművészeti Múzeum textilkiálliíása. a Csongrád megye építészedét benvitató tárlat és a Szántó Tibor könyvművészeti tevékenvsé'itt reprezentáló bemutató. valam'nt a szegedi magángvűiteményekben őrzött fegyverek kiállítása. Szeged testvérvárosának, Szabadkának képzőművészei már elhozták munkáikat a Képtárba. de láthatunk majd lapokat a kortárs francia grafika terméséből, ólomkatonákat a weimari múzeum és német magángyűjtők anyagából, valamint iparművészeti alkotásokat Turkuból. Bemutatkozik a szolnoki mobilokat készítő Kinetcam. A helvi művészek közül önálló kiállítása lesz Kotsis Nagy Margit szobrászművésznek, Kováts Margit és Kovács Lajos festőművészeknek és a Csongrádon élő Kéri László festőművésznek. Kiállítással emlékeznek a 100 éve született Juhász Gyulára, és a centenáriumát ünneplő Somogyikönyvtár is bemutatja történetének dokumentumait. Emlékkiállításon láthatjuk a tíz éve elhunyt Lehel István munkáit. A Bartók művelődési központban Jámborné Balogh Tünde batikjai kerülnek először a paravánokra, de megtekinthetik majd az érdeklődők Csáky Lajos és Kovács Péter grafikáit, Oroján István és Újházi Péter festményeit, Szilviczky Margit textiljeit. Kígyós Sándor szobrait. Az országos fotószalonhoz kapcsolódva a tavalyi nyertes, Kürti Mihály fényképeit A születésének 50 és felújításának 25. évfordulóját ünneplő Szegedi Szabadtéri játékokat dokumentumtárlat köszönti. A November 7. Művelődési Házban emlékeznek majd Károlyi Lajos festőművészre. A Juhász Gyula Művelődési Központ folvt ttja üzemi vándorkiállításait. tervei között szerenel többek között Lóránt János. Aranyi Sindor, Vankóné Dudás Juli és Szederkényi Attila önálló bemutatkozása. Az Ifjúsági Házban a Fiatal Képzőművészek Stúdiója minigalériáiában ebben az évben nyolcan tehetik le névjegyüket. Csongrád megve többi városában is tartalmas élménveket fgér a kiállítási torv. Vásárhelyen ismét megrendezik a Környezetünk tárgyai című iparművészeti bemutatót és harmincadik alkalommal a Vásárhelyi öszi Tárlatot. Makón a grafikai a'kotótelep kollektív bemuta.tóia és taglóinak egvérn kiá!"fö<:-ü meltett jelentősnek íeé-k""'k Var na Imre szaKorVi+uíf+-n q? •»-)„ jteron Kováts Margit. fö-*méj nveit. Kuss Jáyn* <"•- f;Mit, ' a Pannónia Filmstúdió munkáit, Reich Károly grafikáit, Vilt Tibor és Szathmáry Gyöngyi szobrait láthatják. Csongrádon Pataki Ferenc, Kubinyi Anna. Szvksznian Wanda. Konfár Gyula vendégeskedik. és a hagyományokhoz híven megrendezik a csongrádi művésztelep kollektív tárlatát. X. L.