Délmagyarország, 1983. január (73. évfolyam, 1-25. szám)

1983-01-22 / 18. szám

6 Csütörtök, 1983. január 27. A tárgyak veszélye A

tárgyakról, amelyek körülvesznek bennünket, amelyeket naponta használunk, nemigen szoktunk beszélni. Megszoktuk, megszerettük, használatba vesszük, élünk velük, majd megunjuk őket. Egy öreg karosszék, egy törött fülű bögre, egy emlékeket melengetve őrző elhasznált ruhadarab barátjává tud válni az embernek. De ez csak ránk tartozik, mi kötődünk hozzájuk, más megmosolyogja különös kötődésünket. Tulajdonképpen kinek-kinek a legteljesebb magánügye, milyen a viszonya a tárgyakhoz, amelyek öt körülveszik, amelyeket megszerez magának, hogy életét kényelmesebbé vagy tartalmasabbá tegye általuk. Nem is lenne semmi baj, jia mindenki egyformán magánügyként kezelné a tárgyakhoz való viszonyát. Néha azonban a tárgyak helye és szerepe az ember életében mégis közüggyé válhat, válik. Akkor, ha megszüntetjük azt az intim kapcsolatot, amely létrejöhet a tárgy és a tulajdonosa között, s ha a tárgyakat másnak fogjuk fel. mint amik. Nem életünk. hétköznapjaink részeként tekintjük őket. hanem arra használjuk, hogy felmutassuk a világnak: mennyi mindenünk van, milyen divatosak, korszerűek vagyunk, mennyivel és miben tudunk a tárgyak birtoklása által embertársaink fölé emelkedni. Népszerű szóval: akkor válik a tárgyakkal való kapcsolatunk közüggyé, ha alfélé státusszimbólumnak tekintjük őket. Ha megszerzésüket, birtoklásukat kiemeljük a magánélet szférájából, s dicsekvés, flanc lesz abból, aminek pedig mas a funkciója az ember életében. Vannak, akik azt hiszik, értékük. megítélésük attól lugg, hogy naponta divatbemutatót rendeznek a munkahelyen M-uríkahe-c lyembh. Középiskolában például. Tudok;ilarról, ,-iiogy .egyes- kislá-:; ' nyok hosszú ideig fájó sebeket szereztek éppen azáltal, hogy ők nem kaphatták meg a több ezer forintos értéket, amelyet osztálytársuk megkapott, sőt igyekezett is 'felhívni rá mindenki figyelmét, hogy megkapta. Életünk természetes rendje, hogy anyagi lehetőségeink • arányában tesszük gazdagabbá életünket. Szerencsére nagyon kevesen vannak társadalmunkban, akik sülyos anyagi gondokkal küzdenek, a nagy többség megteheti, hogy évtizedes mosógépét, elkopott szőnyegét kigödrösödött fekhelyét, újjal cserélje ki. Ez a lehetőség és igény természetes. Az viszont nem természetes, ha csupán a divat gyors hullámzásait követve cserélgetjük tárgyainkat s csak azért, hogy az új cikkekkel bizonyíthassuk kivételesnek vélt anyagi és társadalmi pozíciónkat. Az nem természetes, hogy közüggyé növeljük azt, ami pedig csak ránk tartozik: viszonyunkat a tárgyakhoz. tot. s így a környezet teljes értékítélete deformálódik. Megváltozik az értékrend, s ez a váMozás nemcsak a tárgyakhoz való viszonyt befolyásolja aztán, hanem az emberekkel való kapcsolatot is. Elkülönülhetnek azok, akik bizonyos tárgyakat meg tudnak szerezni, azoktól, akik számára ez — helyesen — külsőség csupán. Másrészt — ami még veszélyesebb, mint az utánzás — ez a magatartás igencsak megkeserítheti az emberek szájízét. Mint ahogy anyagi gyarapodásunk természetes, úgy természetes az is, hogy nincs mindenkinek ugyanolyan lehetősége. Egy többgyerekes édesanya például hiába kezdi hajszolni a divatot, csakhamar rá kell jönnie, hogy nem bírja anyagilag a versenyt. Mi történik ilyenkor? Következik a mesterséges elkülönülés, a státusszimbólumok alapján kialakuló csoportosulás, majd következik a társadalmi méretű elégedetlenség, a különbségek felnagyítása, és a keserű szájiz nagyon sokszor egész életünket megkeserítheti. Pedig senkinek sem nő meg azzal a személyes értéke, ha villája van a Balatonnál, ha kocsit tart, ha a Klára divatszalonban csináltatja a szoknyáit. A személyes érték ugyanis sohasem függ a társ vaktól. A személves érték attól függ. ahogyan élünk, ahogyan és amennyit dolgozunk, amil.vep a kapcsolatunk az emberekkel. a közösséggel. A fetisizálás csak tartalmi értékekre vonatkozhat — legfeljebb! — semmiképpen sem tárgyakra. Az egyik török szultánról őrizte meg az alabbi történetet egy krónika. Amikor érezte halálát közeledni, elrendelte, hogy egyik lenből készült alsóruháját tűzzék f$J„ «fy dárda hegyére. „jiordogzák, körül. a táborban:.;; A.VkörüJfterdozás során az alábbiakat kellett kiabálni: — Szaladin szultán, Ázsia meghódítója, azon sok kincsből, melyet összegyűjtött élete során, csupán ezt a leninget viszi el magával a halálba! Bölcs példabeszéd. Mert. végül is az igazi öröm nem a tárgyakban rejlik. Az öröm forrása a másik ember. Ha van kihez szólni, van kihez fordulni, kitől segítséget kérni, kinek segíteni. Ha érezzük, hogy másokhoz tartozunk, nem a tárgyainkhoz. A státusszimbólumok elkopnak, megfakulnak. Az emberi kapcsolatok soha. BÉNYEI JÓZSEF A vitatott eredetű gótikus szoborlelet Új teória a budavári szoborleletekről Restaurálás művészi fokon Közel ötven gótikus szobortöredéket — fejet, törzset — találtak 1974-ben a Budavári Palota helyreállításakor az ásatást végző régészek. A lelet Európában is párját ritkítja, es nemcsak a szakembereket hozta lázba, hanem a kulturális, művészi közvéleményt is. A szobrok — restaurálva — már láthatók a Budapesti Történeti Múzeumban, de értelmezésükről a vita még ma is tart. Dr. Zolnay László, az ásatásokat vezető régész szerint a le,iel ,a, ^öz^ftfi...^^^.Ralpl^ból seáKiruHtik,. .Szutá! dp»nü -szobrász, i .iífiíftsiUtíHtOtb tfeWJMŐa JÍZMlirtU; -ŐáV szobortemetőre bukkantak, amely a királyi szobrászműhely közelében keletkezett. , Ösztöndíj Rómában Szakái Ernő Sopronban él. Az ötvenes évek elejétől 1974-ig. nyugdíjba vonulásáig az Országos Műemlékfelügyelöség kőszobrászrészlegét vezette. Sopronban született. 14 éves korában beállt kőfaragó inasnak, s miután segédként szabadult, a Budapesti Iparművészeti Főiskola díszítő szobrász szakára járt. 1939-ben római ösztöndíjat kapott. (SzentKristóf szobra ma is ott áll a római Magyar Akadémia lépcsőházában.) Néhány évet végzett el a Budapesti Képzőművészeti Főiskolán, de abbahagyta tanulmányait. Az egyik ok akár jelképesnek is tekinthető. Miközben a kor szokásainak megfelelően a szobrász kizárólagos anyagának a nemes anyagot tartották (kőbe — gipszminta alapján — a mester és nem a művész faragja a szobrot), Szakái Ernő jobban kedvelte az ún. alla prima megoldást, vagyis, szobrait közvetlenül maga faragta kőbe. ..Kőfaragó vagyok", mondta nemrég egy folyóiratnak adott interjúban — túl számos önálló szobor megalkotásán és megszámlálhatatlan régi -szobor, ködísz, boltív, kőösipke. erkély művészi újrateremtésén dolgoztam. Ez a kettősség végigkíséri egész életét, munkásságát, s a kérdésre. hogy művészet-e vagv mesterség a restaurálás: hogy hol a határ a kézműipari tevékenység és a művészi alkotás között, inkább tényekkel, mint elméleti fejtegetésekkel válaszol. Példaszerű műemlékvédő A kőfaragás szakmai fogásai évszázadokon át alig változtak, s ha a gépesítés mára könnyített is valamit a munka nehezén, aki erre adja a fejét, annak ma is kellő fizikai erővel., jó szemmel, alapos mértani ismeretekkel kell rendelkeznie. A restauráláshoz pedig még ezen kívül szükséges a régi korok ízlésének, gondolkoKatona judit dósának, a tartósító eljárásoknak az ismerete, és olyan beleérző képesség, amely még az önálló alkotó munkánál is 'öbb érzékenységet. sajátos tehetséget kíván. ..Mert a restaurálás nem önálló művészet, de lehet művészi fokon művelni" — mondja Szakái Ernő. A soproni mester több mint 30 x év alatt számos jelentős magyarországi műemlék helyreállításában működött közre. 1946-ban kezdődött ez a munka a soproni Szent György templom és az Orsolya templom műemléki re~ konstrukciójával. Folytatódott a sonrcnbánfalvi kistemplommal a mádi zsinagógával, a győri Apátúr-házzal, a oécsi és az egri kőtárral. a visegrádi balluszter-soiral. Keze nyomat viseli Visegrádon a"Vül"t>éíi' ItÖréngőnek a folyosí>bollozát(a, q ' Mátyás-kori drÖsílánoS kúf! áz 'Xnjou-falikút, a sárospataki reneszánsz . faragványok. s a sor igen hosszú. A közelmúlthan átadták SzakáJ Ernőnek egy Hamburgban létesített alapítvány műemléki Európa-díját. ö az első magyar, aki ezt megkapta. A munkásságát méltató bécsi professzor egyebek között ezt mondta: ..Ha a nyilvánosság előtt a műemlékvédelemről esik szó. akkor csaknem mindig azok az intézmények és személyek szerepelnek, anielyek illetve akik műemlékvédelmi intézkedéseket ösztönöznek, vezetnek. de ritkán azokról, akik valójában. saiát kezükkel végzik a munkát... Most. a díj olvan egvéniséget tisztel meg. aki nem kívülről, a mű vészét történe* vagy éppen a történelmi tanulmányok, az elmélet, hanem a lényeg. a tárgy felől közelít a műemiekvede'emhez. Kiindulva a gvakorlatból. a mesterségből: — a példaszerűen ható műemlékvédők legkiválóbbjai között van". Mondanám, hogy az illető, aki igv tesz. maga sem gondolkodik. Elfelejti, hogy az ember értékét, helyét és szerepét a közösségben soha nem a tárgyai határozzák meg. hanem ő .saját maga. Ö pedig azonosítja a tárgyakat önmagával, felcseréli az értékek sorrendjét, s ezzel nemcsak irigységet vált ki környezetéből, haneiN. értékítéletét is alapvetően befolyásolja. Pedig az ember vonzerejét, fölényét soha nem jelentik, nem is jelenthetik a tárgyak, amelyek esetlegesen kerültek birtokába. Van aztán ennek a jelenségnek még két másik — az előzőnéi súlyosabb — veszélye is. Az ugyanis, hogy valaki önmagát a targyakkal helyettesíti és így alkot értékítéletet önmagáról, jószerint megint csak magánügy. Az olyan ember azonban, aki tárgyait hivalkodásra. dicsekvésre használja, nagyon súlyosan rombolja, rontja környezete közérzetét is. Egyrészt úgy, hogy magatartásaval. flancolo életvitelével egyfajta divatot teremt, roász clivaNapköziben — cselédkönyv nélkü! Cse'édkönvvük már nincs mes. Mint a lom — a háborúban az is elveszett. Vállaikon méa ott a kis batvu lelkük mélvén a bánatok köve S arcukon könnvek kék ere világit. Hánv bölcsőt ráztak hainaltól éjszakáié maguk is liat-nvolc éves koravének sötetben félve-síró. kicsi daikék. Siókat ütlegelt asszonvfeiük lebaitiák es összeszűkül fénytelen szemük. Szegődtek búra. varokra híg levesre nagv útra keltek sok testvér miatt, gyorsan hervadtak, idáig svorsan értek az alip.-boldoeok. sokat szegénvek s karjaikban már senkit sem tartanak Papp Márió Nehéz szerelemben Nehéz szerelemben véres születésben taníts hűségre gvör.vörű nagv télben súlyos szirmokkal fáradság virággal toríts el véste1 igazad átkával ökölben mosdatott késben fürösztött Vértis/ta hoinaoú ,emeli magadhoz Megcsonkított szobrok Szaka] Ernő éppen ilven irányú elméleti és gyakorlati tapasztalatai alapján állította fel hipotézisét a Buda-vári leletekI röl. Szerinte egy megszűnt királyi szobrászműheiy közelében létesített szobortemetóböl kerültek elő a torzók. A szobrok rituális csonkítás nyomait viselik: egy fej kivételévei valamennyi szobor orrát levágták — még a véső helye is látható. A korabeli irodalom csak részben ismerteti ezt a műveletet: szobrokat szándékosan tettek tönkre így. az egyházi és politikai ' képrombolások során. E mütárgyrombolások okai, módszerei csak újabb kutatásokkal. a történelmi háttér helyes megismerésével lesznek tisztáz• hatók. Arról is maradtak fenn írásbeli források, hogy éppen abban az időben, amikorra Zolnay is teszi a szobrok keletkezési idejét (a 15. század eleje). Európa-szerte megszűntek az , egyházi és királyi építőműhelyek. Szakái Ernő nyolc évig oktatta a képzőművészeti főiskolán a kőszobrok restaurálását. Most könyvet ír A középkori kőfaragómesterség műhelytitkai címmel. GÁRDONYI BÉLA REIC'H KAROLY RAJZA