Délmagyarország, 1983. január (73. évfolyam, 1-25. szám)

1983-01-20 / 16. szám

Csütörtök, 1983. január 20. 5 A Budavári Palotában Méltó eleit kap nemzeti könyvtárunk Befejezéséhez közeledik a runk tevékenysége is: a Budavári Palota nyugati. Budavári Palota múzeumi krisztinavárosi szárnyának együttesébe épülő OSZK felújítása. Ezzel egy több mint könyvmúzeum is várja mint két évtizede húzódó majd a látogatókat. A középítkezés zárul le. s nemzeti ponti díszlépcsőn megközekönyvtárunk - annyi vi- üthető kiállítócsarnokban szontagsag után — méltó időszakos és állandó kiállíotthonba költözhet. A Buda- tásokon mutatják be a vári Palota „F" épületének nagyközönség elől eddig jóatadasa — az Állami Terv- részt elzart könyvritkaságobizottság döntése alapján — kat. december végén várható. Az Országos Széchényi Könyvtár kidolgqzta az átköltözés részletes tervét: a hatalmas állomány és az egymással szorosan összekapcsolódó munkafolyamatok „áttelepítése" tíz hónapot vesz igénybe. Közben azonban gondoskodnak a legfontosabb olvasói igények — a tudományos kutatók kéréseinek — kielégítésérőj is. Az OSZK új székhelyén gyökeresen megváltozik az olvasószolgálati tevékenyTalálkozó Pozsgay Imre, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára szerdán a népfrontszókházban találkozott a magyarországi nemzetiségi szövetségek főtitkáraival. A beszélgetés során Pozsgay Imre ismertette a népfrontmozgalom idei feladatait. kiemelve azokat a tennivalókat, amelyeket a néofrontbizottságok a nemzetiségi szövetségek ez évben esedékes kongresszusainak előkészítésében és megrendezésében, a szövetségi politika jegyében vállalnak. A megbeszélésen jelen volt Hanga Mária művelődési n il n iszterhelyettes. Munkát keresünk Igen. munkát keresünk. részlegesen is az? Nem akaNincs munkánk, mert még rat s szervezés kérdése csugyermekmosolyunkat törölte pán? le kegyetlen mozdulattal a Kézimunkázni nem minbetegség, baleset, vagy már denki tud, s minden probmunkás életünk lüktető rit- lémát ez sem old meg. musának vetett véget. Lá- Szükség lenne többféle, ottbunk nem kíváncsi a kül- hon végezhető manuális tevilágra. Napjaink, éveink fa- vékenység választékára, hogy lak köze zártan morzsolód- az egészség — (mozgás) kának, kötöttség nélküli, sza- rosodás mértékének, azegyéség: az eddigi százhatvannal bad rabok vagyunk Pedig ez niségnek (pl. férfiak) ismegszemben a Várban 700 em- nem törvényszerű. feleljen. ber ülhet majd le az olva- Hallom, hogy a szomszéd Barátnőmtől levelet kapsótermekben A korszerű ol- időnként későn jár haza. Tu- tam: ..kopogok egy kicsit, vasószolgálati rendszer a j dom azt is: „zúg a feje a hogy be ne rozsdásodjon az könyvtár munkatársainak számolástól". Lehet, sta- írógépem". Az egyetemistákalapos felkészítését is meg- tisztikai összesítésről, repre- nak sokszor gondot okoz követeli. gyorsan, pontosan ' /.entatív adatfelmérésről van szakdolgozatuk gépeltetése, keli tájékozódniuk a jelen- sz<j, vagy a vállalati gépko- Nem tudják, hogy barátnőm esik teljesítményéről, fo- vállalná, az ismerősöktől pegyasztásáról. Ha elhozná, se- dig nem jut el a hír az gíthetnék, s nem kellene túl- egyetemig. Így mindketten óráznia. jól — nem járnak. Adminisztrációs munkát Idegen nyelvet beszélők nem szokás „bedolgozásban" fordítást vállalnának, végezni — ismerős e mon- Láttam kórházi folyosón, dat —, teljes mértékben va- tolókocsiban ülő fiatalembert, lóban megoldhatatlan, de aki matematikát magyarázott egy kisdiáknak, később történelmet. Azok a gyerekek nem csak a tananyagot tanulták még. Felnőttként' is emlékezni fognák arra, hogy a járni nem tudó is értelmes ember. Tévedés ne essék. a „tanító" nem képzett pedagógus. Születésétől járóképtelen. magánúton ..csak" II Ügy lettem drámaíró, hogy dühös voltam Bemutató előtt Kocsis Istvánnal — és Sándor Jánossal ff legi hatmilliós állományban. Másik újdonság: a korábbi 4500-zal szemben mintegy hetvenezer kötetet helyeznek el szabadpolcon. és már megkezdték ezeknek a könyveknek bekötését, címkézését. Bővül nemzeti könyvtáUf film motxauM Akit Bulldózernek hívtak Színes, szinkronizált olasz csapatában. Medve álnéven film. írta: Marcello Fonda- űzi a csönttörő-ipart s réto és Framsesco Scardamaj- szcse & végső erkölcsi győlia. Zene: Guido és Maurizio zelemnek. amit természetede Angells. Rendezte: Mi- sen a nép rögbjs fiai arat. rhele Lupo. Főbb szereplők: nak a csún elbizakodott, rí 11 rt k: Xt,, • *vt t• Mrl Suencer, Raimund », ... „ eszerint még a helyőrségekHarmsdorf Joe Bugner. b é 6kwl köteked6 Ak't Bulldózernek hívtak fickókbói álló U.S. Army (és hívnak is ezúttal), persze hogy Bud Spencer A nemiképp bedagadt szemű A megszokott humorpabunyóhős. az örök Piedone nelek. több. leginkább * értg vele most is Bujtor István, hetetlen szellemességeket legjobb magyar tanítványa. rlkócsoló papagájjal dúsítva, A különbség csm»n annyi: szin1ü unásig ismert Pie. ez alkalommai Bulldózer- done_ü{ések & „trükkök, Piedone egy számunkra ti kéletesen ismeretlen és nem is valami rokonszenves scort, a rögbi körül vitézkedik egy-két szellemesebb snitt — ennyi. Sebaj: a kasszasiker kétszeresen is biztos. Hiszen a jó öreg Bud Spencer ezútérettségizetf. önművelése azonban határtalan. Meg- igen nagy divat volt. Mikor A Kisszínház péntek esti premierjére, Kocsis István A korona aranyból van című drámájának bemutatójára Szegedre érkezik a szerző. A kortárs erdélyi magyar irodalom kitűnőségét a pesti gyorsnál várjuk, s az érkezés, üdvözlés, szervezés, protokoll, szállásfoglalás, próbanézés viszonylag gyors stációi után, a Hági asztalánál máris övé a szó: — Ügy lettem drámaíró, hogy dühös voltam. Nem tudtam elfogadni a hatvanas évek elején divatjának csúcsán levő abszurd dráma elvét. miszerint el kellene ismerni, hogy a XX. század embere alacsonyabbrendű más korok embereinél. Könyvek sora jelent meg arról, mennyire képtelen a tragikum átélésére, s hogy az emberi nagyság, azaz a tragédia korunkban színpadon elképzelhetetlen. Megfeledkeztek arról, hogy ebben az évszázadban is bőven voltak tragikus helyzetek, én pedig hamisnak éreztem a fenti tételt, s egyféle kamaszos csakazértissel bizonyítani szerettem volna, hogv a XX. században ugyan mások a tragikus szituációk, a XX. század személyiségeinek cselekvési lehetőségei korlátozottabbak, de az ember mint érték semmivel sem alacsonyabbrendű elődeinél. Azt viszont nem tudtam, hogyan kell drámát írni. Csak azt. hogy legjobban korunk emberének viszonya érdekel a személyiség kibontakoztatásához, az egyéniség úgynevezett önlörvényűségének kérdéséhez. Meg is próbálkoztam a drámával már huszonéves koromban. jó tizenöt éve, de rájöttem, rettenetesen nehéz, meg kell maradni prózaírónak. Írtam is egy regényt a második világháborúról, Megszámláltatott fák címmel. Igyekeztem semmit sem egyszerűsíteni, holott a történelemben ez akkoriban kontra az Olaszországban < kutyánk köikével" allomasozo amerikai hadsereg katonái. A történet könnycsordítóan ismerős a visszavonult, a sport tisztaságában hívő s ezért inkább békés halásszá vedlett egykori sportolósztárról. a mindent (az Igazság Nagy Ügyét) eldöntő végső meccsről, a Nagy Visszatérésről — s mindazzal együtt, ami ezzel járhat. Úgymint: lézjengő talján fiatalok erkölcseinek és testi-lelki kondíciójának istápolása, némileg együti veri hülyére az amerikaiakat D. L. kérdeztem, otthon is tanít-e. ..Nagyon ritkán adódik erre alkalom" — mondta. Nem tudjuk, honnan, milyen otthon végezhető munkát kaphatnánk, de bizonyos vagyok abban, számtalan lehetőség van. csak mi egyedül nem találjuk meg. El kéne indulnunk egymás felé, mert ha tétova kezünknek csak időt taszigáló mozdulatát másokat is szolgáló tevékenységre váltanánk. s monoton agyunk lüktető gondolatát — mire vagy, értelem: mi hasznod, értelem — színes szavakra, gazdag gondolatokra formálnánk, mérhető gazdasági hasznot, s mérhetetlen emberi örömet kapnánk, mert a munka öröme oly öröm. mely nélkül az ember kifosziott, pusztán biológiai élőlény. Ezt az örömet keressük. Fráter Éva UNESCO-pályázaton A Magyar UNESCO Bi- Cesar Dantas de Oliveira zottság országos pályázatot versének fordítása volt A hirdetett a nyári táborozá- beérkezett «.í pályamű '."ösokról és diák csereutazá- zül a bírálók Adamknvich sokról szóló élménybeszá- Nórának, a Radnóti Miklós "burkolt mo10 írására. A pályázat Gimnázium I b osztályos ta nemzei érzés-duzzasztás Viva Itaüa. Ami go horne-alapon és hasonlók. Újdonság, és a maga módján városunkban még szenzáció is lehet: föltűnik a filmben Joe Bugner, alias Bugner József, Szeged-Szőreg szülötte. a világhírű profi ökölvívó. Bud Spencerrel szemben persze még neki sem lehet semmi esélye, de aggodalomra nincs ok. a lokálpatrióták nyugodtan alhatnak: Bugner Jóska is a jó oldalra áll. (Igaz, a bulldózeres átnevelő módszerek hatására tehetne is másként?) Ö is az egykori sztár kölyokeredményét most tették nulójának műfordítását taközzé mely szerint a bu- lálták a legjobbnak. A mádapesti I László Gimnázium sodik helyezést Turgo-nvi diákja. Sztanó László után, Éva és Zsom Lajos II b Vendég voltam Grúziában osztályos tanulók érdemelték című írásával Rideg Kata- ki, szintén a Radnóti gj-mlin, a Radnóti Miklós Gim- názium tanulói, názium Ill/f osztályának tanulója szerezte meg a második helyet. A harmadik legjobb pályamunkát ugyancsak radnótis diák. Becsei Attila készítette. Beszámoló címmel. Közzétette a Magyar UNESCO Bizottság a műfordítási pályázat eredményeit is. A feladat egy 13 éves brazíliai fiú, Pauló befejeztem, észrevettem, csak párbeszédek vannak a kéziratban. Gondoltam egyet, a cím alá írtam: dráma két részben. A párbeszédek alá odaírtam a szereplők nevét, újragépeltettem, s bizonyára félszeg mosollyal megmutattam az erdélyi irodalom egyik nagy személyiségének, Szabó Gyulának, az Utunk szerkesztőjének, ugyan mit szól hozzá. Pár nap múlva „mint drámaírót" üdvözölt, s a darab meg is jelent az Utunkban. Attól kezdve nincs is kedvem írni, csak drámát... — Mit fontosnak érez különösen a drámaírasban? — Például, hogy semmit se egyszerűsítsünk le. A most Szegeden bemutatandó drámámat két változatban, kétszer írtam meg. Az első variáció, a közlés és a kolozsvári bemutató után éreztem: újra kell írnom. — Több darabjával is előfordult már ilyesmi? — Persze. Tizenöt drámám közül például a legelsőt is, azután a Martinovicsról szóló A nagy játékost is, s a mai tárgyú Nem zárjuk kulcsra az ajtót címül is újraírtam. Kiállta a nróbát többek között a Bethlen Kata, a Bolyai János estéje és a Magellán. — Darabjai, úgy tűnik, bizonyos értelemben monodrámák. A történelem nagy Limonádépatron Az idén 56 millió doboz tavaly. A választék bövítészifonpatront készítenek a sére kifejlesztették a limoSzénsavtermelö Vállalat nádépatront, a benne levő répcelaki gyárában, egymil- széndioxidot citrommai izelió dobozzal — tízmillió sitik. így a szódásüvegből darabbal — többet, mint rögtön limonádé nyerhető. egyéniségei úgy állnak középpontban, hogy a többi szereplő szinte csak „rájuk játszik", hogy az egyéni tragédia annál teljesebbnek hasson. — Annviban monodrámák, amennyiben minden tragédia az. A görög és a reneszánsz tragédiákra éppúgy vonatkozik ez, mint arra a drámafajtára ami szerintem a tragédia századunkbeli megfelelője. Optimistán hiszek a kor emberében, abban, hogy nem mond le önmaga kiteljesítéséről. Rengeteg gerinces embert ismerek, s tudom, e század tragikus helyzeteiben is kiállja a próbát az igazán nagy egvéniség. Gondoljunk például Bajcsy-Zsilinszky Endrére . .. — És az „igazi" monodrámák? — A kissé meggondolatlanul hiányolt szereplök ott is megvannak, csak nem jönnek be a színpadra. A Bolyai János estéje először tizennégy személves dráma volt. Azután rájöttem, valahogy nem hiteles az egész. A fóhős kényszeredetten vitatkozik. küzd azokkal, akik sem igazi barátai, sem igazán méltó ellenfelei. Nem erőltethetek hát valamit, ami idegen az adott drámai helyzetben. Magára hagytam hát Bolyait — s akkor végre megszólalt. Ezt éreztem hitelesnek. Nem akartam én ..igazi" monodrámát írni, de Bolyai rákényszerített. Akkor elfogadtam: mind a drámai helvzet, mind a hős — öntörvényű. Azóta sem akarok monodrámát írni, mégis írtam néevet: Bethlen Katáról, Vincent Van Goqhról. Jászai Mariról és Széchenyi Istvánról. — A korona aranyból van ilyetén hőse Stuart Mária. A történelem egyik legtöbbet vitatott uralkodónöje ... — Ügy látszik, annak idején is át lehetett élni XX. századi ri>-*mai helyzeteket. Stuart Mária, úgy tűnik, a kor Európájának talán legszebb kilátásokkal rendelkező ifjy királynője volt. Gyönyörű fiatal nő, akit a koronájától senki sem akar megfosztani, ő mégis valami miatt elégedetlen. S a királyi korona mellé fölteszi a megváltói töviskoszorűt, és ígv a hatalom képviselőjeként próbál az ő királyi hatalmát előbb meg sem kérdőjelező világon változtatni — fanatikus megváltói hittel. Ez annvira megdöbbenti körnvezetét, hogy ellene fordulnak. Tragikus vétsége, hogy túlságosan hisz önmagában: annvira bízott személvisége varázsában és megváltói e'kénzeléseiben. hogy nem törődött kellőképpen saját védelmével. Pedig királynőként tulajdonképpen forradalmár. Ez valóban rendkívül szokatlannak tűnhetett. — Nem lehet, hogy Mária olyannyira egoista lény, hogy maximálisan énközpontúnak képzeli az általa létesítendő másféle világot is? — Nála tényleg beszélni lehet (önzetlen önzésről. A nagv egyéniség két lehetőség közül mindig a nehezebbet választja. De nem biztos, hogy merő önzetlenségből. Bolyai döbbentett rá: nem szabad úgy föltenni a kérdést, hogy jónak, gerincesnek kell-e lenni vagy nem. Hanem úgy: érdemes-e? A válasz egyértelmű: minden kor nagyjai, akiket jónak, önfeláldozónak tekintünk, a legönzőbben feleltek igennel, önzésük lényege persze ennyi: a lehető legmaximálisabban kiteljesíteni nagyol, igazat, szépet akaró személyiségüket. — Most mutatnak be először Kocsis István-darabot Szegeden. Legközelebb hol kerül színpadra A korona aranyból van? — Talán Varsóban, Helsinkiben és Svájcban. De tudjuk: a színházi világban semmi sem biztos ... Anynyira igen, hogy lengyelre, finnre és németre a darabot lefordították. — Hisz-e a szegedi előadás sikerében? — Feltétlenül. A próbán meggyőződhettem arról, hogy Sándor János rendező és a darab szereplői nagyon komolyan, nagyon elmélyülten, elhivatottan foglalkoztak e darab egyáltalán nem könynyű színpadi megvalósításával, vagyis jónak tartom a szereposztást, és ami igen fontos. igazi, úgynevezett csapatmunkára figyelhettem fel. Meggyőződhettem arról is. hogy a szegedi színháznak eredeti színházépítői koncepciója van. Sándor János rendezi Kocsis István művének szegedi előadását. „Szűzen": saját bevallása szerint eddig egyetlen Kocsis-darabot sem látott, tehát olvasmányélményeiből építkezhet. — Sajátos drámai világ a Kocsisé. Stuart Mária ízigvérig tragikus hős. akinek az adott drámai helyzetben, sajnos, nem adatott meg. hogy méltó, vele egyenrangú ellenfelekkel küzdjön meg. Ennek ellenére ezek egyénítettek; ezt kell megvalósítani. „Képiségében" kell a színpadra tenni a drámát, megtartva a tartalom vizuális sugallatait. Az egyes konfliktusok mindig valamilyen színpadi szituációban kell, hogy érvénvesüljenek. minden jelenet föl- és átvezető részekkel kell. hogy megteremtse a szükséges mozgalmasságot, míg a „középrészben" az a legfontosabb. hogv a nézőtéren a katarzis létrejöjjön. — Gondolatilag: tragikum és mozgalmas színpadi megvalósítás kettőssége tehát? — Igen. hagyni kell élni a gondolat mozgását is. A figyelemfelkeltést igazából az izgalmas gondolatoknak kell biztosítaniuk. — Nem mindennapi színészi feladatok... — Örlási alázatra van szükség. Nagy önfegyelemre. hogv Máriának alárendelje magát Moray, Knox, Chastelard és a többi alak megtörmálója. De végső soT ron Máriáé a legnehezebb szerep. Igen nagv koncentrációt kívánó alakítás, s Pap Évát véleményem szerint emberi és színészi lénye egyaránt predesztinálja is arra, hogy képes legyen eleget tenni ennek a nagy feladatnak. — Hogyan, mennyire tehető „hétköznapivá" Mária tragédiája a színpadon? — Azon múlik, mennyire tud személyes mintává válni a darab mondandója. Olvan kérdésekre gondolok, melyek a dráma végén hangzanak el. Például: „Lehet-e országos érdek a gyilkosság? Lehet-e az emberek halála?" Adott történelmi helyzetben, sajnos, lehet. A legizgalmasabb: mikorra „érhet be" annyira egy közösség, hogy szabad akaratából válassza a jót, s erre ne kelljen kényszeríteni. Ez Mária tragédiája, aki megelőzte korát, sőt a miénket is. Ám hiszem, hogy az az erény és hit, ami árad a darabból (s remélhetően majd az előadásból is), talán csakcsak jelen van már a világban. Furcsa optimista tragédia ez, az egyéni döntés fölmagasztosulásával. Nem lehet szabványoldalról megközelíteni. Ennek kell tükröződnie a színpadi játékban is. Damrako* László