Délmagyarország, 1982. december (72. évfolyam, 282-306. szám)

1982-12-11 / 291. szám

8 WLOM Szombat, 1982. december 11 • • Ji • i "'^'ÉSKkT Wm Almaszüret A

7. igazgató vasárnap kiautózott a telkére almát szüretelni. Verőfényes őszi nap volt élvezet ilvenkor a munka. Évek óta nem ígérkezett olvan gazdag almatermés, mint az idén. Érdemes volt hát vásárolni húsz úi gvümölcsökládút (darabiát huszonötért adták •= 500 Ft), a Trabantra pedig eav csomagtartót (1500 Ft), hoev minél több almát szállíthasson az átvevőhelvre. Hajnaltól kora délutánig hajladozott, cipekedett, meg is lett az eredménye. Húsz láda almát tornyozott fel a faház mellé. Két mázsa alma. örvendezett. Kétszáz kiló... Ez igen! Boldogan szívta be az almaillatú levegőt. Aztán átöltözött, és hordta ki a ládákat a gépkocsihoz. A második fordulónál megbotlott. térdre bukott. megesik ilven kis baleset mindenkivel. A nadrágja szára salnos térdnél leszakadt. a kardigánja meg kilyukadt a könyökénél. Az almák szétgurultak két láda. azaz húsz kiló első osztálvú almából (aminek 4 forintért veszik át kilóját) másod-. sőt harmadosztályú lett Az igazgató káromkodott, mert már Igen elfáradt, s szedhette fel a két láda almát megint. De hát azzal is végzett indulhatott az átvevőhöz. Szerencsésen oda is érkezett. de vagv ötvenen vártak a sorukra. ö volt az ötven-valahánvadik. S már csaknem alkonyodott. A feleségének öt órára ígérte magát. Fél öt volt. Most mit csináljon? Nem viheti haza a hetedik emeletre a két mázsa almáiát! Sajnos, a mázsálás. a bizonylatolás, az áru átrakása sem haladt valami gyorsan. Fél hat táit az igazgató már sejtette, hogv otthon kellemetlensége lesz. ö tudta, miiven mértékű a kellemetlenség, ami rá vár. ezért nemsokára rátört a gvomoridegesség. A friss levegő, a mozgás is megtette a magáét, istentelenül megéhezett, és fáit minden tagja. Fél hétkor került rá a sor. — Jó volt kicsit kertészkedni, igazgató úr? — köszöntötte az átvevő. — Mi történt magával? — pillantott a térdtől fityegő nadrágszárakra. — No. lássuk, tegve föl az első osztályúakat a mázsára! Átpakolt tíz ládát a mérlegre. onnan meg tovább az első1 osztálvú csoportba ahonnan maid az átvevőtől elszállítják. Aztán átrakodta a másik tiz ládát, amik másodosztályú almát tartalmaztak. Minden porcikáia nyilallott, égett, hasogatott. A gvomra meg forgott nz éhségtől és az idegességtől. Az átvevő megnyalta a ceruza hegvét. számolt, számolt, vonalakat húzott eev papírra, bizonylatolt, számlákat töltött ki két példányban, vagv még többen is aztán leperkált az igazgatónak, aki már csak a feleségére tudott gondolni, hétszáz fbrintot. Beugrott az autóba, usgvi haza. Közben azért, mert evorsan kiszolgálták, vett a kocsiba benzint (300 Ft), aztán bement az első kocsmába, hoev mégse menien haza üres kézzel. Magának eev üveg konvakot (170 Ft), a feleségének meg — engesztelésül — két üveg pezsgőt és eev palack vörös bort vásárolt (220 Ft). Fél nyolcra hazaért. A felesége kiabált vele. — Hol voltál? Örák óta várunk! Mit csináltál a nadrágoddal? — Semmit. — Semmit! Álltál és térdnél eevszer csak leszakadt a nadrágod szára! Erre a hangra megniutatta a kardigán könyökét is. Természetesen a másodperc tört része alatt mindketten elvesztették a íeiiiket. Az asszony a konyhaasztalra borulva zokogott. az igazgató ordított hogv ő robotol egész nap. mint egv állat a kislányuk meg hisztériásán kérlelte őket. hogv ne bántsák egvmást. A tombolás azzal fejeződött be. hogv a gyereket beparancsolta a szobába, ö lehajtott a konyakból vagv két decit a evomoridegességére. az asszonynak pezsgőt bontott. s a pezsgőbe, mert úáv szereti, eav kis vörös bort töltött. — Igyál — <mondta kedveskedő szándékkal —. és hagviuk abba! Végtelenül fáradt, kimerült mozdulattal emelődött mea a pezsgőspohár. Az igazgató feleségének a tekintetéből nyilvánvaló volt. hogv az őrület határán áll. — Mennvi alma lett? — kérdezte a pezsgő lehajtása után elhaló hangon. Az igazgató nem azt mondta, hogv két mázsa, hanem hogv kétszáz kiló. — Mennyit adtak érte? Benyúlt a zsebébe, és az asztalra tette a pénzt. Tíz forintot. Ettől maga is megdöbbent. Meg félni is kezdett mert látta, hogv a felesége szemében a tébolv sárga lángja lobban ... — Viszont tele a tank — próbált iavítani a helvzeten —. meg a konvak. a pezsgő, a vörös bor... — Meg a húsz láda ára. meg a csomagtartó. meg a nadrág meg a kardigán... — vágott közbe a nő. maid nversen ráröffent az igazgatóra. — Meni ki! Ne is lássalak! Forró fürdőre vágyott, de először a kislányukat kellett volna lecsillapítani, aki még mindig visított a szobában. Már a kilincsen volt a keze. amikor megmakacsolta magát. „Hadd visítson! Anvia lánya!" Állt tehetetlenül az előszobában, mint egy kiszáradt, odvas körtefa. Ügv érezte le lehetne törni a kariát: ha meglöknék, eltörne a dereka. Az egész napos munkától minden csontja sajgott. A konvakot magával menekítette, azzal kúrálta magát. Hétfőn másnaposan, összetörten érkezeit a munkahelyére. Ki sem dugta a féiét az irodájából egész délelőtt. Tíz óra táit Klárika. a titkárnők gvöngve bement hcezá. és közölte, hogy a felesége azt üzeni, a hullott almát a Drahos út menti átvevőnél veszik meg. kilóiát 40 fillérért. — Miért nem kapcsolta be? — kérdezte. — Nem akart az igazgató elvtárssal beszélni. — Köszönöm ... A titkárság, mint mindig, most is olvan volt. mint a méhkas. Jöttek az emberek kávézni, értesülést szerezni a világ folyásáról elmélkedni, dühöngeni, intrikálni. — Gyerekek — dőlt az ajtófélfának Bérezik elvtárs, a kalkulációs csoport vezetője —. végre eljutottunk ide is: aki dolgozik, dögre keresheti magát. Mi lesz itt! Az egész kalkuláció vállalkozáson töri a feiét. A bércsoport vezetője elhúzta a száját: — Nálunk is lesz már vagv öt butik! A helyiséget belengte a kávé illata, az ablak aranylott az őszi verőfénytől, a radiátorok melegen duruzsoltak. Az igazgató nem párnáztatta be az ajtaját, mert dogmatikus vezetőnek tartotta magát, amellett szeretett ..kihallanni" a szobából. Kocsis elvtárs, a főkönyvelő, aki bérházban született és egész életében nem látott egyetlen panrikapalántát sem. megköszörülte a torkát és kijelentette: — A föld! Az hozza a legbiztosabb hasznot. Az az üzlet! Pár száz négyszögöl egv nyáron annvit hoz. amennvi az én egész évi keresetem. A föld. az nagv dolog, kérem! — Mindenesetre végre érdemes lesz vállalkozni, termelni — ismételte Bérezik elvtárs. — Akinek földié van. most megszedheti magát! Az igazgató természetesen minden szót hallott. És legszívesebben bombát dobott volna közéjük. GULAY ISTVÁN r

mvák. Faluk messzire fehérlik a föld szürkéié fölött, csábitón-tiszta szépséaet hirdetve az ideaennek. De a mész fehérie alatt válnoa lapul. alap nélkül kapaszkodva a földbe Ha az ember elhaavia. auorsan levöröa a mész eső táaítia a váluoatéalák közét, hó préseli szél szanaatii az ören tetőket, hoav meakezdhesse munháiát a twors enyészet. Viláooknak otthont adó vilánok a tanvák A létezés mindennapi lüktetésétől elszakadt sorsok, maaánaosra forduló eletek, maaánvos halálok színterei A földbe a földbe auökerezett ember révén nuökereznek. az elmúlás peremén ahoouan mactánvossáauk is az emberé, akihez hasonulnak, esendő öreaséaükben. Születést már alia látnak falaik, halalt annál többet, ahoovan lassan elmúlnak-elfoaunak ők is. eau múlandó élettorma lentiében. Elmúlnak-eltoaunak dk is. mint az élet nmelvnek otthont nvüitottak. hoav falaik sárrá lenyenek, ameluböl vétettek, hoav aerendáil: visszatértének az anuaa örök körforaásába. Otthonok ki tudia meddia lesznek. Leaföliebb malőrként, nazdasáoként nyaralóként, ríkendházként szolaálnak méa a faluba. városba költözött fiatalabb n •mredfi' SZÁVAY ISTVÁN 4