Délmagyarország, 1982. december (72. évfolyam, 282-306. szám)

1982-12-10 / 290. szám

Péntek. 1982. december 10. 5 Káinyvtárosképzés, integráció Szakmai tanácskozás a Somogyi-könyvtárban A megye és város könyvtárosai, közművelődési, iskolai és szakkönyvtárak vezetői, munkatársai vettek részt azon a szakmai tanácskozáson, amelyet a Magyar Könyvtárosok Egyesületének Csongrád megyei szervezete rendezett tegnap, csütörtökön Szegeden, a Somogyikönyvtárban. A főiskolai könyvtárosképzés volt a tanácskozás egyik témája, amelyről Csendes János, a nyíregyházi Bessenyei György Tanárképző Főiskola tanszékvezető docense beszélt Számok, tények tükrében vizsgálta a nappali és a levelező oktatás helyzetét; a felvázolt képet a legjobb akarattal sem mondhatjuk derűsnek, megnyugtatónak. Miközben munkaerőgondokkal küzdenek a könyvtárakban, sokaknak hiányzik a felsőfokú szakképesítésük, a főiskolán végzetteknek átlagosan csak a fele helyezkedik el könyvtárosként, a többiek a tanári pályát választják. (Tegyük hozzá: évenként változó a végzettek száma, de általában jóval kevesebben fejezik be a főiskolán a tanulmányaikat, mint ahány szakemberre szükség lenne.) Az előadó szerint a középiskolai könyvtárkezelői fakultációk számát is növelni lehetne, és jobb propaganda kellene ahhoz, hogy több fiatal jelentkezzen a könyvtárszakra. (Szegeden a Radnóti gimnáziumban van ilyen fakultáció, s mint köztudomású, Csongrád megye is a nyíregyházi intézmény „beiskolázási körzetéhez" tartozik.) Az utóbbi években azt tapasztalták, hogy a nappali és az esti tagozatra jelentkezők között egyre kevesebben érik el a felvételhez szükséges minimális pontszámokat is. A felvettek közül sokan lemaradnak, nem fejezik be tanulmányaikat. Szembetűnően kevesen jelentkeznek a dél-alföldi megyékből. (Szegedről nyilvánvalóan azért is, mert meglehetősen távol esik innen Nyíregyháza.) A könyvtárostársadalmat ugyancsak érzékenyen érintik a mostanában időszerűvé váló integrációs törekvések. A közművelődési intézmények és az iskolák összevonásával előálló problémákkal foglalkozott a tegnapi tanácskozás két előadója is: Szente Ferenc, a könyvtártudományi és módszertani központ igazgatója „Integráljunk, de hogyan?" címmel; dr. Varga Sándor az Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum osztályvezetője pedig „Az integráció és az iskolai könyvtárak" címmel foglalta össze a legfőbb gondokat. Hallgatóságuknak már csak azért is hasznos lehetett a tájékoztatás, mert Csongrád megye 8 helységében tervezik a közművelődési intézmények összevonását Á barátsági mai programja Az ifjúság helyzete a Szovjetunióban. Kerekasztal-beszélgetés a szegedi Ifjúsági Házban, délután 2 órakor. A kis postáslány című ukrán film vetítése a megyei tanács újszegedi továbbképzési központjában, délután 2 órakor. A filmhét további programja: Kenyér, arany, fegyver a Fáklya és a Vörös Csillag Fimszinházban; Elment az asszony (Bálástyat; Az ötödik évszak (Forráskút); A repülés megszállottjai (Mórahalom); Egy pisztoly eltűnik (Üllés). A játékfilmek vetítése előtt ukrán rövidfilmeket és a szovjet köztársaságokat Ismertető kisfilmeket mutatnak be. Kisteleki találkozók Vetés után — vetőgép Ez év elejétől önállóan dolgoznak a megyei AGROKER-vállalatok. Az átszervezés célja az volt, hogy élve a nagyobb önállóság adta lehetőségekkel, javíthassák a mezőgazdasági gép- és alkatrészellátást. Az első évnek* nagyjából vége, fölmerül a kérdés: történt-e változás? A, válasz körül sincs sok vita: az ellátás ma sem jó, legfeljebb a korábbiakhoz képest tapasztalható javulás. Kérdés aaonban: a sokféle hiány mennyiben írható a megyei vállalat számlájára? A termelő .gazdaságok és az AGROKER képviselői erről beszélgettek tegnap, csütörtökön délelőtt, a TESZÖV székházában. Egy lényeges dolog kívül esett a megjelentek hatáskörén: az importból származó gépek és alkatrészek ellátási zavarai erőteljesen sújtják ugyan a téeszeket, állami gazdaságokat, 6ok fontos gépet, alkatrészt egyáltalán nem lehet kapni, ám ebben a kérdésben tehetetlen az AGROKER és tehetetlenek a gazdaságok is. A szocialista partnerkapcsolatok szövevényeibe nem látnak bele, a helyzet számunkra adottság, egyet tehetnek: alkalmazkodnak hozzá. Nem szűnt meg a hazai nagy gyártók monopolhelyzete sem. Jóformán azt gyártanak, amit akarnak, annak adják, akinek akarják, akkor szállítanak. amikor akarnak. Így fordulhat elő, hogy a jó előre megrendelt vetőgépek vetés után érkeznek meg, a tarióhántásnak is vége, amikor a megrendelt szalmabetakarító végre ideér. A győri Rába-gyár ezentúl például a megyei AGROKER útján egyáltalán nem forgalmaz gépeket Közvetlenül tőle lehet rendelni, illetve a termelési rendszereknél. Árban talán jobban járnak így a téeszek, viszont amit Szegeden egy helyben megkaphattak volna, azért most Győrbe, Nádudvarra, vagy Mosonmagyaróvárra kell szaladgálni. A gyártók többnyire nem foglalkoznak 5—10 ezres ' tételekkel az olcsóbb alkatrészeidből. Ami neícik nem éri meg, az nem kapható, még ha milliós gépek állnak is miatta. Adminisztratív szabályozás erre már nincs, míg volt, addig is az erőviszonyok döntöttek a vitás kérdésekben, komoly konkurrencia sincs, ilyen kis országban talán soha nem is lesz. Az AGROTEK, illetve az AGROKER-vállalatok több mint egymilliárd forint értékben gyártottak importpótló alkatrészeket, A mezőgazdasági gépészeknek az a véleményük, ezek a pótszerek árban. megközelítik ugyan az eredetit, minőségben azonban nem. Az eredeti hengerhüvelyekkei 5 ezer órát is megy egy gép, a magyar gyártmányú pótalkatrésszel csak 1500-at. S annak is örülni kell, hogy egyáltalán hozzá lehet jutni. A kuplunglamellák széttöredeznek, a féktárcsák vastagok, és egyszerűen nem férnek be á helyükre. A példákat hoszEmlékérmek MTESZ-muiikáérf Az MTESZ megyei szervezete tegnap tartotta a Technika Házában évzáró elnökségi ülését. Az elnökség meghallgatta a szervezet végrehajtó bizottságának 1982-es munkájáról, valamint a megyei ellenőrző bizottság tevékenységéről szóló beszámolókat. Ezután került sor az MTESZ megyei szervezete emlékérmeinek átadására. MTESZ-emlékérmet kapott dr. Kispéter József, az élelmiszeripari főiskola tanara. Kiss Sándor, a megyei tanács vb mezőgazdasági osztályának főelőadója, dr. Paragi István, a hódmezővásárhelyi Fémipari Yáilalal osztályvezetője és dr. Zentai Tibor, a Magyar Állatni Földtani Intézet, területi szolgálatának vezetője. szart sorolták, a lényeg, hogy folytatni kell a hazai alkatrészgyártást, de a minőségre az eddigieknél jobban oda kell figyelni. Egy másik gond: Csongrád megye mezőgazdasági gépparkjának, mintegy 50 százaléka nullára leírt, kiselejtezésre érett gép. A téeszek egy részének azonban nincs pénze újakat vásárolni. A gépeket évekkel előre meg kellene rendelni, olyan hosszú határidőkkel igazolják vissza őket a gyártók. Az .még csak tervezhe* tő, hogy melyik évben melyik erő- vagy munkagépet kellene kiselejtezni, az azonban már nem, hogy lesz-e rá pénz. Olykor a választékhiány teszi illúzióvá a hosszú időre szóló pontos tervezést: az egyik gazdaság IFA-teherautóra tartogatta a pénzét, sehol nem jutott hozzá, végül vett olyan traktort, amelyet kapott. Ez a helyzet eleve illúzióvá teszi a hosszú távú, pontos tervezést Ha az AGROKER nem teheti, kénytelenek a gazdasagok készletezni. Többen, javasolták információs rendszer kialakításai: na itellegv alkatrész és a szomszéd téesznek van, majd a számítógép — ha lesz — megmutatja, elmegyünk érte és elkérjük. Igen ám, de mi történik, ha nem akarják odaadni? A csütörtöki tájértekezletcn a vitás kérdésekről esett több szó. Mi is ezeket hangsúlyozzuk tudósításukban. A mezőgazdaságigép- és alkatrészellátás helyzete messze van az optimálistól. Tény viszont az is, hogy a nehézségek ellenére a gépesített nagyüzemi mezőgazdaság el tudta látni feladatait, ha több munkával, olykor nagyobb költséggel, idegesítő utánjárás ~ árán, de sikeres évet zárnak. A viták ellenére a kölcsönös jó szándék, a gazdaságok és a megyei AGROKER egymáshoz közelebb került érdekei jellemzik a kapcsolatokat, T. I. Tegnap, csütörtökön Kisteleken, a Szovjetunió megalakulása 60. évfordulójának tiszteletére magyar—szovjet baráti találkozót tartottak. Erre az alkalomra érkezett a nagyközségbe Szvetlana Brezina, a Szovjet Tudomány és Kultúra Házának munkatársa, akit elkísért a bemutatkozásra rendezett fogadásra Mihail Szergejevics Kupcsenko, az SZTKH igazgatóhelyettese: ő továbbutazott a megye más eseményére. Szvetlana Brezina előbb a Petőfi utcai általános iskolában a jó eredménnyel folyó orosz nyelvoktatás műhelytitkaiba pillanthatott be, amikor a nagyközség vezetői társaságában végighallgatta a kisdiákok és Györky János tanár közös munkáját Az éles eszű Zolikák, Esztikék, Anikók remeklései után elismeréssel szólt a tapasztalatokról. A „szellemi bölcső" megtekintése után a vendéget a sajtüzembe kalauzolták. Borda Béla igazgató alig győzte a válaszokat a hazai — de külföldön piacoló — sajtgyártás dolgairól. Mielőtt teljes egészében elmélyedtek volna a kisteleki különlegesség fortélyainak tanulmányozásában, Pap István, a kisteleki" pártbizottság titkára ismertette a falu életével, fejlődésével járó eredményeket. Erről a későbbiekben meg is győződhetett a vendeg, hiszen körbejárták a községet, s betekintettek az áruházba is. Délután Szetlana Brezina a munkásklubban előadást tartott a szovjet nők társadalmi helyzetéről, majd népes csoporttal együtt hallgatta végig a művelődési házban a Szovjetunió megalakulásának 60. évfordulója tiszteletére mondott ünnepi beszédet. Pap István köszöntője után Hézső Ferenc festőművész nyitotta meg a közép-ázsiai grafikákból válogatott kiállítást. Festmények Odesszából ízelítőt kapnak az érdeklődők ezekben a napokban az odesszai festők munkásságából. Hódmezővásárhelyen. a Tornyai János Múzeumban néhány évtized, színes tematika és stiláris gazdagság keresztmetszete jellemzi a bemutatót. Látható. miként él tovább az egykori híres orosz tájkép és portréfestő hagyomány. XIX. századi nagy realizmus, majd az azt oldó posztimpresszionizmus mélyen gyökeret vert művészetükbe, így ezen törekvések utórezgései ma is felfedezhetők az- alkotásokon. A színes tájábrézolások sorában azonban már láthatók az űjabb törekvések, mint például Gavrilcsenko líraian megfestett Tavasza, az ugyanezt a címet viselő Baszanyec-kép monokron konstruktivitása, Tokarev expresszív, erőteljes kontúrokkal ábrázolt krimi tájképei, vagy a Nagy István-i mélységeket idéző Zsurakovszkij Tó felett című festménye. A portrék egyik része tulajdonképpen dokumentum, mint például Krizsevkaja: 18-as hadosztály veteránja, Pavljuk: Pahalcsuk kapitánytanító, L iholjot: Ehtov portréja vagy Kriszenkij: Truszov író arcképe. De ide sorolhatjuk Bozsij világtérkép előtt álló Leninjét is. A többi arckép az emberi jellem általánosabb vonásait keresi, típusokat alkot (Tokarev: Kék mappás fiatalember. Belcov: Melódia, Volosinov: Női portré. Zsurakovszkij: Lány és Frumina: Fényes város, Emlék.) A csendéletek is követik a stílusok fejlődését. Takarov impresszionista szamováros csendélete mellett ott van Ruszin realista hegedűs képe, Sztrenkovszkaja hajóstiszti kellékeket összegyűl tő naturalista műve és Vlaszov kubista gitáros alkotása. Az életképeket két szép mű kénéiseli. az egyik Tokárévá Kertben című festménye a másik az oly híres szovjetunióbeli naiv művészet legszebb erényeit fölvillantó Vlaszova-kép, A falusi udvar. Külön kell szólni arról a totális élményről, amelyet az odesszai festőknek — hasonlóképpen, mint a ml művészeinknek az Alföld — a tenger jelent A tenger örökké változó táj, az em* bereknek munka, öröm és pihenés forrása. Sokféls megközelítésben, de mindegyik művön nagy-nagy szeretettel ábrázolják. A hagyományosabb szemléletű Berevsznaja és Revelityi művei mellett az űjabb szemlélet gyökeres ztetéséről tanúskodik Kovalenko Űj kikötő. Szokol Kikötőben és Todorov nagyszerű, mélyen humánus Júlia című festménye. A kéi legnagyobb vállalkozás — Gavrilcsenko Hajójavítók és Gavdzinkaja Iljicsovszki hajójavítók — tái. ember és munka szép példái » Grafikák Közép-Ázsiából Kitüntetés A Magvar Népköztársaság Elnöki Tanácsa Révész Ferencnek. a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár nyugalmazott főigazgatóiának, az MSZMP Központi Bizottsága tagiának több mini fél évszázados munkásmozgalmi tevékenysége, valamint kiemelkedő közéleti tevékenysége elismeréseként. 70. születesnap ia alkalmából a Magyar Népköztársaság babérkoszorúval ékesített Zászlórendje kitüntetést adományozta. A kitüntetést Losonczi Pál. az Elnöki Tanács elnöke adta át. Jelen volt a kitüntetés átadásánál Aczél Gvörav. az MSZMP Központi Bizottságának titkára és Sarlós István, a Minisztertanács elnökhelyettese. Kisteleken, a művelődési házban harminc grafikai lap enged bepillantást a középázsiai fametszők, litográfusok műhelyébe, A mesterségbeli felkészültség, a technikai biztonság, a rajzi tudás éppúgy jellemző ezekre a művekre, mint a népélet ismerete. a mese- és mondavilág sokszínű feldolgozása, a csodálatos táj motívumainak megragadása, a hétköznapi élet jeleneteinek ábrázolása és a szimbolikus-illusztratív gondolatait képi kifejezése. Csiganov Az ősz eleje cí mű metszete még konkrét táji élményekből indít, csakúgy, mint Juravszkij, akinek nyomatán a hegyek közötti műút felett mint űj képi elemek, hatalmas villanypóznák- ágaskodnak. Viprov litográfiája már népibb szemléletű átírás és Ramune jelképes cinkmaratása is több egvszerű tájábrázolásnál. Eduardosz Győzelemsorozatának lapjai. Edmondosz Ifjúság című metszete és Kagarov képe. A munka ünnepe politikai tartalmakat hordozó alkotások. A hagyományvilág, a népi örökség motívumai, történései? legendái, tanulságai sok képen jelen vannak. Albina „Élt a faluban három fiú" című metszete, balladás hangvétel, Mahkamov Az üzbég cirkusz című képére a humor jellemző, Davancsejev a jelképes líraiságot ragadja meg Hegyek dala című litográfián, Ciglence v Namangai almák epikus ihletésről tanúskodik. S a kiállításnak ez a szárnya átcsap egy az élet szépségét, folyamatosságát és ertelmét kibontó vonulatba; Ciglencev Mellékfolyó-ja két embe- kezdődő kapcsolatának. Basarov Est-je a szerelem kibontakozásának, StreU nyikov Nagyapó és unokája és Parsin Almafá-ja az élet folytonosságának példája, Hakimov Élet című képe pedig legyőzhetetlen diadalának állít méltó emléket. T. L. Bélyegbernutató Szegeden Színek és formák ezerarcú világa, remekművek pár négyzetcentiméteren, s mert e parányi mestermunkáknak megszületésük után hivatalos tarifával mért áruk is van, mondhatnánk úgy is: Szépség és érték. Bélyegeknél pedig ez kétszeresen is igaz, hiszen nem csupán címleteik szerint, hanem a gyűjtőknél érvényes jellemzők alapján szinte meghatványozódhat egy-egy bélyeg értéke. Ezekből a „közforgalmú miniaturákból" rendeztek kiállítást tegnap délután a Technika Házában a magyar—szovjet barátsági hét tiszteletére az odesszai bélyeggyűjtőkkel közösen. A nagysz.ámű szovjet és magyar résztvevők jelenlétében dr. Simády Béla, a Magyar Bélyeggyűjtők Országos Szövetsége vezetőségének tagja nyitotta meg a bemutatót, méltatva a két nép barátságát. Kiemelte többek közt, hogy ez az esemény is egy lépés a barátság, a kapcsolatok kiépítésének útján, A kiállítás hétfőig tekinthető meg, naponta 10-tól 17 óráig.