Délmagyarország, 1982. december (72. évfolyam, 282-306. szám)

1982-12-24 / 302. szám

10 Pintek, 1982. december 24. Katona Judit Örvendező A holtak mára mind hazaiönnek az élók oedig összeborulnak s egymást tartva igen örülnek. • Ablakot tár anvánk a faevra beengedi angyalainkat didergő sorsunk betakaria. Bőség hull az abrosz havára: nem csörren gverek kanala de árvaságát érzi az árva. A holtak mára mind hazatérneK rokonok, mátkák, holt fiúk. kiket várunk mind mellénk léonek. Citerával és cimbalommal örvendezünk a békességnek s vacvunk velük nagy vigalommal. Itthon A nyelvtörténet poétája Mészöly Gedeon: Népünk és nyelvünk A

szegedi egyetem tudós professzoráról személyes élményként sovány históriát tudnék csak mondani. Többször is láttam szótalan csöndben a folyosón, egyszer be is mentem hozzá tanársegédi biztatásra, és egyetlenegyszer előadását is hallottam. Tanulmányait, szófejtéseit ismertem már — vagy akkor tanultam —. a személyes találkozás leginkább arra volt jó, hogv elhiggyem, aki a magyar nyelvet szőröstül-bőröstül ismeri, beszélt szóban és írásban egyformán lehet kimérten pontos és szikrázóan szellemes. Ritka adottság ez profeszszorok között. A nyelvészkedő hallgatók kisded csoportjához tartoztam. és a szegedi nvelvész abban az időben a pr^d estináció erejével Mészöly-párti volt. Sok minden következik ebből. Az uralkodó széljárásba beállni nem nagy dicsőség, a7. ellenszéllel dacolni sokkal inkább Mészöly nem leti „a hivatalos" nyelvész, „tanai" voltak — tehát ellenzői is. Hittünk abban, hogv iskolát teremtett. szerénv követőinek vallottuk magunkat. Tehettük, mert talán egyetlen nyelvtörténeti óra nem hangzott el nevének említése nélkül. Amit 6 — és Klemm Antal — mondott. a mi csoportunkban az szentírás volt. Ilven bevezető után könnyű a folytatást kitalálni. Az a könyvecske. amit a Gondolat idén kiadott, a tőlem telhető legnagyobb megbecsülést érdemli. Könyvecskét mondtam. pedig oldalainak száma átlépi a hatszázat. Terjedelmes kötet. de életművét tekintve csak kicsi töredék. Egv nyelvésznek életműve? Nem oroztam ide ezt a szót. ide illik. Ritka tehetséggel megál, dott poétája volt ö választott tudományának. Nemcsak kutatni. élni is tudta a nvelvet. A Szegedi Alföidkutató Bizottságnak volt egv folyóirata, a Népünk és nyelvünk. Az első évfolyamnak csak a németnyelvű tartalmi kivonatát láttam. a folvóirat alakulásáról semmit nem tudok, de mindig Beltettem, a keresztapnság körül Mészölvt kell keresnünk. Amikor Mórától búcsúzott az 1934. áprilist—júniusi számban, ezt írta: ..Mikor e folyóirat eszméje megszületett és mai nevét kapta, e név mintegy beszélő címernek volt szánva." Tekintsük beszélő címernek válogatott tanulmányainak élén is. Népünk és nyelvünk: lecövekelés egy eszme mellé, és úgy önteni gondolatok áradatát, hogv ettől az alaptól távolabb soha. mindig inkább közelebb hozzá. Az alföidkutató bizottság folyóiratának jelvénye, emblémája is volt. Egv szélmalom, és körbeírt mondat: A tudós vet — a nemzet arat. Tudunk-e aratni Mészöly vetésén ? Idegrendszerünk gazdasági kottára van hangolva, ennélfogva hajlamosak vagyunk megkérdezni: mi a haszna egy nvelvész fejtegetéseinek? Forintban nem mérhető; sziget-nemzet vagyunk; nem is exportálható. Nemzeti létezésünk próbaköve édes anvanvelvünk, mérnünk eszerint kell. Előhámozni régi állapotát, izgalmas föladat, és sok tanulsággal szolgál. Aki a törvényeit régtől fogva ismeri, gazdagabb és önállóbb lesz. Az arat. » Munkái alapján se lehet leltárba szedni, mi minden fordult meg Gida bácsi koponyájában, hiszen a leírt szó párlata csak a nagv üstnek. Egyik oldalon még arról beszél, hogyan hímik át a nádtetőt, a másikon azt bizonyítja. hogy egy tőről fakad az óid. ágyú. alkalom, alkonyodik. és a végén visszapöröli a magyar származású szavak közé a napszentület kifejezést. Annyi mindenbe bonyolódik bele szófejtés közben, aggódni kezdünk, ki tud-e kászálódni egyáltalán belőle — és a végén elibénk Dördíti kristálytiszta gondolatmenetét Honnan veszi bizonyító szavait? Ahol éri. Tájnyelvünkből, a régiségből, nvomósszavú íróinktól-költőinktől. de úgv citál a vogulból és a többi rokonnyelvből is, mintha az anyatejjel szívta volna azt is magába. Szédítő a tájékozottsága.. Kényes szakma a szófejtés, útjaiból lépten-nyomon vakdűlök ágaznak. Nyelvi pompájával mindent képes elhitetni velünk. mégis föl-fölötlik bennünk a gyanú: hátha téved. Biztos iránytűre talált, nyílegyenesen megy a legsűrűbb bozótban is. Varázsszava ez: szótörténet — munkatörténet. Nem tudnánk megfejteni a szavak történetét, ha nem ismernénk a munka történetét. Röghöz kötné a fantáziát? Ettől tud igazán röpülni. Vegyük csak elő a darvadoz szó eredetét kutató nagyhírű tanulmányát. és elámulunk könnyedségén. Egyik szava adja a kilincset a másiknak: 1933-ban lelent meg. a második bekezdés végen írja hogv ..rendetlenül ide-oda távészok." Mi az, hogv távészok? Nyugodjunk meg. az ugor kori vadászélet magyar szókincsbeli emlékei között megtaláljuk, azt jelenti. hogy vadászok, miközben nagy utakat bejárok. Kínosan ügyel rá, hogv meg'ámadhatatlan legven minden állítása. Azért hordja össze a bizonyítékok özönét, mert a . hitelere kénves. Szülőfalujából hozhatta ezt a tartást? Olvassunk csak bele a rem nyelvészeti témáiú. a tabaidi eatvás költőről szóló rádióbéli fölolvasásának szövegébe! ..Sohár Béla bátvámnak. aki Fehérváron volt törvényszéki bíró és a pártatlan magvar bíró mintaképe volt. ötvenéves oálváia alatt egyetlen részrohni'^ea volt. hogy ha a tanúk között két sor gü- • iúgombos mellenvut látott, annak minden szavát készpénznek vette! Mivel hogv Béla bátvám Tabaidon töltötte ifiúkorát. s iól tudta, hoev a tabaidi ember nem hamis ember. Kanvargos beszédű ugyan, minek is a szóval sietnünk. hiszen abba nem ver benn az eső. mint a szénagvűitésben. de akármerre kanvarog is a tabaidi ember szava, az a szívével, a gondolatávi mindig megegyez." Higgyünk neki. ő is Tabaidon született. A Doétáságára áldozzunk még néhány szót! özigorú tudománv a nyelvészet, mi köze lehet ennek a költészethez? Nem arra gondolunk most hogy versészeti dolgokba is bele- belekottvant. sőt az Odisszeát is fordította, nem is arra. hogy Csokonaival szinte lelki rokonságot vállait — irodalmárkodásának más stációit is említhetnénk —. hanem arra. -hogv nyelvészeti tanulmányainak nyelvezete, gondolati villódzása, képeinek váltakozása — bármennyire szokatlan is ebben a műfajban — költői. Hadra kel ellenfe'e!ve! de nem áffvúval lövi le őket. hanem finom eleganciával fricskázza el őket a pástról. Azt hiszem, legjobban ezért haragudtak rá. Folyóiratok mélvéről hozta elő a szerkesztő Szathmári István a tanulmányokat kis résen úira bepillantást engedve a szegedi tudomány nagv csarnokába. A szövegeket Tolcsvai Naov Gábor gondozta. Nviri Antal lektorálta. Igyekezetüket nyugtázzuk köszönettel. HORVÁTH DEZSŐ S

zorongva vártam az újbóli találkozást a hazával, drukkolva, ktollja-e i-iynyi lélekbe-tudatba-érzékbe lopózott úi élménv után az üszszehasonlítás próbáját. „A ködös Albion ehhez képest a napfény országa" — morgolódtam, amikor valósággal odabotorkáltunk négy keréken az ország kapujához. S ahogy ott vártuk a bebocsáttatást, szemembe ötlött hosszú idő után az el6Ő magvar nvelvű felirat, melv hirtelen azt a pocsék, utazást megkeserítő időt is feledtette: ..Üdvözöljük Magyarországon", és alatta valami efféle jókívánság: ..Erezze iól magát országunkban". Elérzékenyültem. A figyelmesség esett iól. s a többi idegen-kritikus szemmel fürkésző vendégünkre gondoltam. Ha úton van az ember. minden apró udvarias gesztusnak nagv jelentősége van. s hajlamosak vagyunk arra. hogv az efféle jelekből akár az egész népet jellemezzük. Az első jó pontot második követte: vegves érzelmeket keltő határátkeléseink sorában ez az utolsó kellemes meglepetés volt. Nem fölénves. pökhendi hivatalnokok kezelték az útlevelünket és intézték a vámmal iáró teendőket. hanem emberek. Kellemes, ió modorú, jóindulatú emberek. Hát mi. magyarok, iivenek lennénk? Egyenruhában is mosolygósak, fesztelen csevegők? És meleg kávét, szendvicset kínálunk vendégnek és hazatérőnek? (Igaz. meghökkentő áron.) Most, kedves honfitársam. jóllehet megmosolyog naivságom miatt, s azt moyndia: hisz ez mind természetes. Téved, öt országon át jöttünk hazáig. Nem mondom, ebédeltünk ultramodern étteremben, hangulatvilágításban és finom sztereózene kíséretében végeztük egvéb dolgainkat az illatosított mellékhelyiségekben. De élőfordult az is. hogv fölényesen kioktattak. ok nélkül várakoztattak, személves holmijainkban aprólékosan belekuoászkodtak. hoav nem kínáltak harapnivalót, hogv kérésre sem kaptunk eav pohár vizet (nem tudtam avóavszert. adni a gyerekemnek) s megesett, hoav a ..táskavizsgálat" alkalmából fölfedezett nemzetközi úisáaíró-igazolvánv hatására került csak • eló egy W. C.-kulcs. Egv koszos, papír. törülköző és szappan nélküli W. C. kulcsa. A köd lassan föloszlott. Raika után szénen tatarozott, az unalomig szidott sátortetős házak sora. köztük az úiat akarás igyekezetéről árulkodó, modern épületek. mindenütt gondozott kertek, vitvillóknak. romos épületeknek, szemétrakásoknak. nyomát se látni. Aztán Mosonmagyaróvár,.. Széles főút. rendezett belváros üzletekkel, szép épületek. És végig Szegedig — talán Dunaföldvár kivételével: kelleimes . az összkép. És a mi Tisza-parti városunk gyönyörű. Nem a „szerelem" beszél belőlem, érzékeim mondatiák velem a dicséretet. Liverpoolban laktam egv kerek esztendeig. Életemben nem láttam annvi egyhangú, azonos épületet, összedűlt, lerombolt házat, mint ott A belváros szíve mentes talán ettől a háborús pusztításra, vaev valamiféle természeti katasztrófára emlékeztető képtől. De onnan 30 méterre már korom festette. vörös téglás épületek csúfítják a várost, törött, úgv-ahogv bedeszkázott ablakokkal kirakatokkal. Hazatérve ismét örömmel nyugtáztam: szép. tiszta, rendezett a városkép, igényességet sugároz. Igényesség ... Első utam a főposta előtt vitt Meglepett a látvány: iól öltözött, mi több: kifejezetten csinos nők. férfiak nyüzsögnek arrafelé. Egyetlen foltos-pecsétes kaoátú. idős emberrel. slampos. piszkos öltözetű nőveL férfival nem találkoztam. Máshoz szoikott szememnek ez most nem természetes. Talán, mert Liverpoolban sok a munkanélküli. sok az idegen, sok az idős. kisnvuediias ember, azért nem adnak magukra az emberek — mondhatnám. De ez nem teljesen igaz. a szigetországban senki nem marad jövedelem nélkül és mosószerre különben, is mindenkinek futná ... S a környezet magához húz: itthon vásártót bőr retikülömet fiók mélyére süllyesztettem, és olcsó, leértékelt műanyaggal helyettesítettem. Persze abból a meggondolásból is. hogy ha készpénzt seitve benne, valaki kikapná a kezemből az utcán, nem vesztenék vele olyan sokat. A Radio Mersevside. a helvi rádióadó, és az ottani helvi lap. a Liverpooli Echo nem győzte figyelmeztetni a hölgyeket, lehetőleg táska nélkül lépjenek ki az utcára ... Tévedés ne essék, tisztában vagyok vele. hogy Liverpool nem Nagy-Britannia, mint ahogy "Szeged sem Magvarország ... Szép épületek, iól öltözött emberek között biztonságban tartok munkahelyem felé. a szegedi platánok alatt. Odabenn fölhörpintem a iócskán megdrágult, de utánozhatatlan zamatú magvar feketét. Jó itthon. nyugtázom elégedetten. Eszembe ötlik teendőim tengere: elszaladok a postára. még mindig rózsás kedvemben. hogv ideiglenesén megszüntetett tévéelőfizetésemet fölúiitsam. Egv teremtett lélek sincs rajtam kívül az üvegfalon innen. Túlnan a Tévéelöfizetés tábla alatt egv hölgy ül. Mondom, mi járatban vagvok. Mísz az arcán. Elém rak egy lapot, töltsem ki. Töltöm. Lakcím. Eddig megv. Mikor vásárolta a készüléket? Megtorpanok. Udvariasan kérdem, fontos ez? Rámförmednek. letolnak. kioktatnak, hisz ott nem is erre a kérdésre kell választónk A hölgynek maid szétdurran a feie. látom, gyűlöl mert.. I Miért is? Egv dolog amire nem vagvok büszke hirtelenjében. Talán nem szeretjük eléggé magunkat, nem szeretjük egymást? CIIIKAN ÁGNES Polner Zoltán Gyümölcsfákra való Aggatja körmeit a fagv fehérlő ágra támad, alvó rügvekre támad. Etetem kenvérrel a fákat karácsonyi szent morzsával: teremjetek, fáim teremjetek! Kezemhez bújik a kert nlinden szikrázó aga. csillag hullik az ágra. Etetem kenvérrel a fákat, karácsonyi szent morzsával: teremjetek, fáim. terem ietek! Tombol és gajdol a tél. Híkászom a néma ágat. gall vak között az árnvat. Etetem kenvérrel a fákat karacsonvi szent, morzsával: teremjetek fáim. teremjetek! IN v y i