Délmagyarország, 1982. december (72. évfolyam, 282-306. szám)

1982-12-24 / 302. szám

14 Péntek, 1982. december 24: MAGAZIN A mundér A

mikor az ember szakmát, hivatást vállai s gyakorol, mindenféle társadalmi, politikai és világnézeti hovatartozáson túl is. valami saiátos közösségbe kerül — azaz hogy felölt egy mundért. Láthatatlan egyenruha ez. de a megszokás mindünket „beöltözteti'': szakmunkás lesz vagy maszek, hivatalnok vagy pedagógus, orvos vagy műszaki... Bekerül egy olvan társadalmi közegbe, amelv minden alkalmazkodókéoességével együtt is sajátos világ, a szakma, a hivatás világa. Attól kezdve nemcsak saját neve van, s nemcsak orivát felelőssége, hanem valamely „kar", „társadalom". ..testület" tagiává ls válik automatikusan, s annak is felelősséggel tartozik. Nem főként és nem elsősorban mint ember, hanem mint hivatalnok, ügyvéd, mérnök, taxis, kereskedő. újságíró, orvos, iparos, katona. házfelügyelő... S bizony kár volna kárhoztatni ezt a helyzetet, mert ha jól meggondoljuk, egy felelősséggel több hárul ránk ezáltal is. Szakm^ szervezetünkben, szakmai közösségünkben is el kell számolnunk mindennel, amit ilyen minőségben megcselekedtünk. Sőt bizony, sokszor más észre sem veszi botlásunkat, csak a szakma... És a szakma nagyon sokszor társul érdekképviselettel is. Külön szakmai egyesületekkel, szakszervezetekkel, szószólókkal. Ezzel csak kerekebb a világ. Jobban egymáshoz szoknak, akik a társadalmi munkamegosztásban azonos vagy rokon szakmákban szolgálnak, s bizonyos tagadhatatlanul speciális érdekek, szempontok szerint egymásra utaltak. Mint szakmai műhelvek is fontosak ezek a társulások. Meg az a tudat sem közömbös, hogv szakmai gondolatvilágunk összeköt bennünket. A szakmai mundér tehát mindegyikünkön rajta van. valahová sorol bennünket, bizonyos értelemben pedig elkülönít másoktól. Mi vaavunk a ... — s kár lenne felsorolásba kezdeni. mert valamennyi szakma önbecsülése és rangja jogos, egyik sem utasítható a sor végére. De még naevszerü is. hoev ezt a szakmai mundért igyekszünk vasalni, keményíteni. A jó kereskedőnek pontosan anynyi joga van szakmája díszegvenruháiára. mint a 1ó bányásznak. vagy a jó mezőgazdásznak. Egy kiváló közhivatalnok vagy pedagógus, egy kitűnő mérnök vagy esztergályos szakmájára, és annak tekintélyére is sugároz valamicske fényt. Zavar akkor kezdődik. ha valaki „leeszi" a mundért. Mikor egy ügyvéd elsikkasztja a letétbe helyezett pénzeket: egy vizsgabiztos pénzért kezdi osztogatni a jogosítványokat; egy hivatalnokot korrupción érnek; egy rendőr hatalmaskodik; egy orvos tragikus kimenetelű műhibát vét; egy futballista átigazolási szélhámosságokba kezd; egy maszek üzérkedik; egy szakmunkas kontár módon végzi el a kontármunkál; egv igazgató vállalati költségen épít víkendházat; egy taxis verekszik; egy nevelő goromba... S a zavar azért támad, mert a dolog kitudódik. s ez talán ros.^z fényt vet a .szakmai társadalmakra" is. A közvélemény valóban siet az általánosítással: No. lám, ilyenek a.. Pedig'kár a sietségért. mert ha az egyes esetből ilyen könnyen el lehetne jutni az általános ítélkezésig, akkor már eavetlen szakmának sem lenae becsülete. Hiszen minden foglalkozás, minden hivatás kiadia a maga seleitiét is. Nincs szakma, amely magában hordana valami eredendő bűnt. romlottságot; de szinte bizonyos, hogv a társadalom érzékenysége sem azonos minden szakmával szemben. Főleg a hivatástartalmú foglalkozásokkal szemben magas az erkölcsi és etikai követelményrendszer. s nem véletlenül. Ezeknek tarsadalm! presztízse is magasabb. Főbenjáró emberi ügyeinkkel vannak szoros érintkezésben — egészségünk, igazunk képviselete, gyermekeink nevelése. Közügyek intézése stb. Ebben a szférában a hiba nehezen vagy ahogyan sem korrigálható. A kontárt kártérítésre lehet kötelezni — téves diagnózissal vagy műhibával akár el ls lehet valakit oltani; a goromba kereskedőt fegyelmivel kötelezni lehet más magatartásra — a részeges tanító kártételei a lelkekben rágnak; egy újságcikket meg lehet kontrázni — egy közreadott téveszmét nem lehet igazán helyreigazítani . .. Márpedig az általánosításra való hajlamunk rendelettel nem védhető ki. Ha egv szakma valamely képviselője feltűnő hibát vét. mind ráhangolódunk: no. ugye!... S minden gyanúnkat igazolva akarjuk látni az egvedi eset által. Es akkor a szakma kapaszkodni kezd, mert azt érzi, hogy megtámadtatás érte. A személy és az eset már nem fontos! Itt ás most rólunk van szó, tervezőikről, ügyvédekről, iparosokról, pedagógusokról, orvosokról. rendőrökről, hivatalnokokról! Vagyis: tiltakozunk! Reflexeink szerint. Ütik a pedagógusokat stb ... Elítéljük ... Megalázva érezzük magunkat... Hamis szinten tüntetik fel áldozatos munkánkat... Ellenünk hangolják a társadalmi közvéleményt ... S ha már szóba került, miért nem névvel, konkrétan? Igen, ezen meg lehet hökkenni! Miért is nem azt mondja, aki bírál, hogy Kovács Pétérné? . .. Mert Kovács Pétérné ettől a pillanattól kezdve megsemmisülne. El sem gondolkozhatna azon, mit teitt, s miként korrigálhatná. Pedig még dolgoznia, élnie kell, hivatását és képzettségét gyakorolva. Bizonyára ért is a szóból. Ha nem mondom, olvasóink akkor is tudják, mire gondolok, mit takargassam hát: valóságos tanulmány, miféle reagálások érkeztek például egy közelmúltbeli pedagógiai levélre szerkesztőségünkbe. Az esetről semmit sem tudók is kifejezték felháborodásukat. Nem azért, mert olyasféle pedagógusi magatartás esetleg megtörténhet még valahai elszigetelten, dehogy! Azért, mert nyilvánosságra jött! A hivatalos választ még csak megértem. A szakmában is kedvetlenséget okoz egy ilyen eset. De az már fáj, hogy sokan csak azt tartják hibának, ami kitudódik. A szakmák érdeke lenne, hogy szigorúan magunk között intézZÜK botlásainkat, ügyetlenségeinket, s kifelé a csaihatatlanság es a tökéletesség érzését keltsük ?. Erre -supán a mundé*- becsül-'tériek mindenáron való megőrzése biztathat A szakmának elsőrendű érdeke az, hogy maga határolja el magát a dilettánsoktól, a nem odavalóktól, a kóklerektől, a szélhámosoktól. Az igazán konstruktív magatartás, a mundér tisztaságáért, becsületének megőrzéséért történő erőfeszítések valódi tartalma egyedül az elkülönülés lehet a rossztól, a hibástól. A védhetetlent nem magyarázni és mentegetni kell, hanem elszigetelni. Vegyük már egyszer tekintetbe: egy-egy ember nem azért goromba, türelmetlen, aljas, intrikus, összeférhetetlen, harácsoló, korrupt, erkölcstelen stb., mert mérnök vagy művezető, hivatalnak vagy téeszelnök, maszek vagy könyvelő, hanem azért, mert emberminöségében gyenge. Nekem fölmutathat az élét tíz meg száz rossz módszerrel dolgozó pedagógust, akkor sem fogom kisebbíteni az életemben nagy szerepet játszó, örökre emlékezetes tanítóim, tanáraim, professzoraim emlékét; mondhatják, hogy goromba és rideg valamely körzeti orvos, magam leszek „bírája" és tisztelője az enyémnek. Tudom én nagyon jól, hogy a szakmai mundér fontos. Hogyne tudnám. De nemcsak én, valamennyien így vagyunk ezzel: azt a mundért rangjelzésekkel azért a közvélemény díszíti feL S nem találkozitunk-e valamennyien életünkben a szakma tábornokaival éppúgy, mint a szakma fogdába vetett közlegényeivel? A mundérszemléletnek van egy szörnyű nagy átka. A mundérban el is lehet bújni, el is lehet személybelenedni. Lehet presztízse, de az nem örökkön és mindenáron sugárzik valamennyi „beöltözöttre". Egyszer azt panaszolta nekem egy fiatal pályatársaim, hogy a mi szakmánknak 6incs kellő becsülete. Nem süvegelték talán meg valahol úgy, mint remélte. Azt válaszoltam neki: a csillagokat majd magad szerezheted meg! Mert végül is egyik mundér sem díszesebb a másiknál, mindenütt a szakmai alázat és elhivatottság kötelező. De az is igaz, hogy nem lehet „enyhítő körülmény", melyik mundérban követtem el a hibát És bizony éppen az a kívánatos, hogy a szakmabeliek a hibára legyenek érzékenyebbek, ne a mundérra. Ezzel tudják igaziból fényesíteni a mundért is. SZ. SIMON ISTVÁN A Évszázadokat átlépve C

^sukcs vagyok, az Északi/ Jeges-tenger partján, kunyhóban születtem, de már abban a szerencsés korban, amikor a Szovjetunióban megkezdődött a nemzetiségi politika megvalósítása. Lényege az volt, hogy a szocialista társadalomban nem lehetnek kihalásra ítélt népek, és mindegyiknek, lélekszámuktól függetlenül, joga van az egyenrangú létezésre. Megszületett az északi népek ábécéje, pedagógusok, orvosok érkeztek erre az isten háta mögötti vidékre, megnyitották az első iskolákat, kórházakat. Az iskolákból a kunyhókba hazatérő gyerekek csodálatos dolgokról meséltek szüleiknek. hogy .például a Holdon nem élnek emberek, hogy a Föld gömb alakú és így tovább... Én is ilyen iskolában tanultam. Akkor még nem tudtam, hogy naponta évszázadokat léptem át. Esténként hazatérve szüleimet szokott foglalatosságukba merülve találtam: latolgatták, milyen lesz a2 áramlás, ettől függütt a zsákmány, imádkoztak az istenek jóindulatáért. Én' pedig kpztük ülve félhangosan olvastam Puskint. Lermontovot, Majakovszkijt. A verssorok szeretteim imáival keveredtek a kunyhóban, de a szavak bűvöletében ezt észre sem vettem, s csak anynyi időre szakadtam el az olvasmányaimtól, míg a frissen elejtett fóka áldozati vérével megkenték a homlokomat. Rövid idő múlva csaknem minden északi gyerek bentlakáscw, ingyenes 'iskolában tanulhatott, ahol elsajátította a kulturált, új életformát. Egy-egy gyerek iskoláztatása ott északon, évente 2 ezer rubelbe került az államnak. Gondoskodtak a nemzeti káderek neveléséről. Leningrádban megnyílt az északi népek főiskolája, a felsőoktatási intézményekben mindmáig felvételi vizsga nélkül iratkozhatnak be a kis népek képviselői. Jelenleg, az északon élő több mint kéttucat kis népnek van érteimiségi képviselője, történészek, A szibériai tartalékok nyelvészek, etnográfusok, képző-' művészek és írók. A Sarkkörön túl újságok és folyóiratok jelen' nek meg, nemzeti nyelveken sugározzák a rádióműsort. A Leningrádi Szépirodalmi Kiadó 50 ezres példányszámban jelentette meg annak idején a manysi Juvan Sesztalov verseit, Grigorij Hodzser. a nanáj halász író fiának „A széles Amur" című trilógiáját az OSZSZSZK állami díjával tüntettek ki, művei több mint egymillió példányban kerültek az olvasók elé. Vlagyimir Szangi nyivh nemzetiségű költő, író és néprajzkutató a szovjet értelmiség elismert képviselője. Kimitvál Antonyina csukcs költőnő verseit és dalait ma már éppúgy ismerik a Baltikumban, mint a közép-ázsiai köztársaságokban. A Kolima-folyó alsó folyásánál él egy kis nép — a jukagirok, akiket a szó teljes értelmében megmentették a kihalástól. Lélekszámuk mindössze 600, de Szemjon Kurilov író műveit, amelyek a jukagirok életéről szólnak, több mint kétmillió példányban jelentették meg. Az északi írók ma már nemcsak a Szovjetunióban ismertek, műveiket számos európai nyelvre is lefordították. Sokszor megkérdezték már tőlem, mivel magyarázható ezeknek az íróknak a sikere. Azt hiszem, nagyon könynyű a válasz: egyenjogú népek lettek, s jogaikat anyagi és politikai biztosítékok garantál iák. JÜRIJ RITHEU S

zibéria hosszú távú feilesztési Drocramiát 1978-ban dolgozták ki. A terv foglalkozik az állat- és növényvilág, a talai-. víz- és ásványkincs-tartalékok feltárásával. Hangsúlvt kan a környezetvédelem az inartelepek építésénél, és a szibériai viszonyok között tanulmányozzák a tudománvos-műszaki haladás sajátosságait. A programban kidolgozták a nvugat-szibériai kőolaj-kitermelő központ, az Anaara—Jenviszei fűtőanvag-energetikai komplexum, a Baikál-medence. a BAM-körzet hosszú távú társadalmi-gazdasági fejlesztési programját. sárga Skoda lendületesen fordul be a jobb oldali mellékutcá'ba, s tart a parkoló felé, amikor vele szemben megáll egy férfi, s nem akar letérni az útról, sőt felháborodottan integet: s mutogat a szemére: „nem látsz?" A tanácstalan vezető nagy szemeket mereszt, nem érti, mi baja a másiknak. Némi emeltebb hangú vita után fény derül a számára mindaddig megfejthetetlen titokra: kicserélték az útjelző táblát, s a kötelező haladási irányt mutató nyíl ezzel abból az irányból megközelíthetetlennek minősíti az utcát. A sofőr korábban százszorezerszer hajtott be, mert lehetett, megvan hát a magyarázata, miért tette most is. Megszokta, beidegződésévé vált. Nagy úr a megszokás, de még szerencse, hogy nem lett baj belőle! Pedig lehet az ilyesmiből! Így 6Óhajt fel János, a mozigépész. miután teliesítették szokatlannak tűnő kívánságát. Azt kérte ugyanis, hogy — ezúttal, mint vendég — végignézhesse a szomszéd moziban játszott filmet Ez ugyan nem szokatlan, legfelívfény jebb, ha azt hisszük, hogy egy gépésznek elege lehet a filmekből, minek megy még máshová is, de mert minden film más, nem itt a magyarázat. Ott hogy János külön kérése volt: a gépházból nézhesse! Aha, szóval a beidegződés! Aki megszokta, hogy a szebbnél-szebb műalkotásokat is csak a kisablakon kukucskálva, tenyérnyi téglalapba keretezve látja, nem tud tőle szabadulni. Ez ugyan logikusnak tűnik, s joggal magyarázható, akár pavlovi alapon is, az igazi ok mégsem itt keresendő. A beidegződésben az igaz, de egy másikban! — Húsz éve nem ültem a nézőtéren, de még újabb húsz év múlva sem fogok lemenni. Nem bírom, ha előttem, mellettem, körülöttem ülnek. És nem akarok mégegyszer botrányt — meséli. — Milyen botrányt? — Ami a szenes géppel történt! — Miféle szenes géppel? — Amelyikben még szénelektródás ívfénylámpát használtunk. — Mi köze az ívfénynek a nézőtérhez? — Az, hogy amikor vetítettem, beültem a kisablakba, a gép elé, amelyik a szomszéd lyukon sugározta a képet. Amikor a szén fogyott, a filmvásznon a kép széle sárgulni kezdett. Erre nagyon ügyeltem, és ha megjelent a sárga sáv, állítani kellett. A szemem a vásznon, hátranyúltam, elkaptam a gombot, megcsavartam, jó veit a kép. Mindig így csináltam, — Beidegződés. — Az, a fene vinné el! — És ez miért baj? — Mert egyszer, amikor udvaroltam egy kislánynak, elvittem moziba. — ívfényre . .. — ívfényre. Beülünk, átfogom a vállát, bámulom a képet Jó volt a film, meg a sötét nézőtér, egészen addig, amíg a szén nem kezdett el fogyni. De elkezdett az isten verje meg, aztán szíép lassan sárgult a kép széle. Én meg? Szemem a vásznon. Hátranyúlok. Mögöttem ült egy nő. Elkapom a „gombját". Megcsavarom. Hű, amit én kaptam ! Az volt csak az ívfény! IGRICEI ZSIGMOND A szovjet gazdaság fokozatos fejlesztésében nem lehet, figyelmen kívül haavni a szibériai tartalékokat Napiatokban Szibéria eav év alatt többet termel, mint 1940-ben az egész ország, s a fűtőanyag-termelésben 1980-ban megelőzte a Szovjetunió európai területét A feldolgozóipar a nvugati részeken összpontosult. A távlati tervekben az inarfeilesztésre a szibériai területeken kerül sor. Már most évente tiOO millió tonna fűtőanyagot iuttatunk Szibériából az Uraitól nvugatra. Az előállítási költségek jelentős hányadát a szállítási költségek teszik ki. Ezért célszerű a feldolgozóüzemeket a lelőhelyek közelében telepíteni. Az SZKP XXVI. kongresszusa határozatanak meevalósításaKént megnvitiak az átmenőforgalmat a BAM-on. Most dolgozzák ki a BAM-körzet. mihtegv mástél millió négyzetkilométeres terület iparfejlesztési tervét. Nagv seaítseget nvuitanak ebben a munkában a geologusok. szeizmoiótíusok. A mezőgazdasági szakemberek a szűzfölciek meghódításának módszerein dolgoznak az egeszsegügyiek az itt eio embereit egészségvédelmének kérdéseit vizsgálják. Sokat tettünk eddig is. de a munka oroszlánrészé még hatravan. A Szibéria-program elsősorban gazdasági es a terület usvunvkincseineK feltárását tűzte célúi maga elé. A kidolgozás során a Dioblemák köre egvre bővül nőtt a feladatok megolüusaban • eszt vevő szakeinbeieK száma. A Szibéria szuperprogram lett csaknem so egymással szorosan összefüggő részprogramot egvesit. melyeknek kidolgozásában a több mint 50 szibériai kutatóintézeten kívül közel 350 tudománvos-kutató- és tervezőintézet is részt vállal. A közelmúltban a Szibéria programot bekapcsolták az orszáeos fejlesztési tervbe, és ezáltal teljesítése orszáeos jelentőségűvé vált. A. AGANBEGJAN akadémikus