Délmagyarország, 1982. december (72. évfolyam, 282-306. szám)

1982-12-16 / 295. szám

4 Csütörtök. 1982. december ÍR. A társadalomformáló fotóművészet Születésnapi beszélgetés dr. Lajos Sándorral Szeged fotóművészeiének nélkülözni. A tudományban kiemelkedő képviselője, a nemcsak a képszerű rögzínyotcvanesztendös dr. Lajos tést teszi lehetővé, de segíti Sándor. Hosszú évtizedeken a kutatás módszereit ott, keresztül orvosként tevé- ahol érzékeink már felmondkenykedett. emellett építette ják a szolgálatot. A világűr művészi ouvre-ét. Miként ismei-etlen mélységeinek titkeriilt kapcsolatba a művé- kaiba is behatolt Mindezek izetekkel, miért éppen a tudatában azért tartom fonJ'ényképészetet választotta? tosnak ezt a jelenséget, - Több mint fél évszóza- m'llld> a. dolgoztam orvosként got nyakukban fénykepezoSredetilag festő szerettem Seppel, s kattintgatnak srovotea lenni, de nem bántam rhakofasb" > . szenvedélyből, meg, hogy végül is orvos- gátasból. Az emberek kézként töltöttem el több mint d,k ker,esKm a nagy !smerej" ,itten évet. Orv<*i tevékenyRégem során sok örömben, jében éppúgy, mint a szűtudományos sikerben is volt kebb környezetben vagy tá, „ , . voli tájakon. Aki komolyan íaTITenvtelylütótt^Ts: ^^^^ leszethez, melyet műkedve- ^J^^ánSfS kénytelen a világban nyitott lökén t; ma is szeretettel űzök. Talán annál inkább ért ,,-tjt „„ _«_• „„„ szemmel járni, a jelenségeneto ez, hisz mint orvos, , . , . , , / ' , , . .„a ,, • ket intenzívebben tudomásul sok szenvedesnek, nyomorú- ..„„„, „,... ,. „ „, v ásnak voltam szemtanú la venni- Szemünk előtt jatszódik le az önképzés új forHa munkámban elfáradtam, . w májának kialakulása, az emti képzőművészetben, a sport- ,J, alkotókéezséBének. *öItan. zenében találtam fel- ? z^,i 15 éves IcOTornb^i 5££E * ^tóUabb az pezgettem, komolyan csak a ^ irányában fs húszas évek vége felé, job- sag "dnyaDan 1Shára a harmincas évek ele- — Miként kapcsolódik egyjén kezdtem komolyan fog- be ebben a műfajban és proIalkozni vele. A Szegedi Fo- duktumain az ábrázolásra tóklub jogelődjében mégis- kiválasztott téma, a technikai megvalósítás, az alkotói mozzanat? merkedtem neves fotóművészeinkkel, s hamarosan sikerült olyan képeket készítenem, melyeket nemcsak ki- . ,.,, . _ állítottak, hazai és külföldi az,t, ntcmdják, hogy a gep a — A fényképezés ellenzői tárlatokon, de díjakkal is ^t^l^í jutalmaztak. köze, s csak annak rögzítője, szinte megfagyasztója; hogy — Milyen timálc vonzot- a fénykép gépi munka erediák leginkább, fotósérdeklö- ménye, technikája mindenki riésc változott-e az évtizedek által elsajátítható. Ez igaz, Jolyamán? ( - . - de éppen ebben rejlik ereje, v—„ . vá^tó'J. tin' társadalmi rendeltetése is. ttroüJrtlnrtm JtJ^i /Az emberi művelődés sok éves történetében' a fényképeztem. Tajakat, azok f+ ká nvúitia az első tvftnminl^embfS ^a^L^lltaIbolyán tömegméretű abrázolómüvé. a hétköznapi élet jeleneteit, n^i^r^dáttttk tömeg nemcMk befogadója, vemhez mégis a csendeletek a11f„tA i« szét szülessék, amelynek a makrofotók állnak. A • sepdéletek azért, mert kiélhetem komponáló készsége hanem alkotó munkása is. Amikor a íényképező-mozgalom társadalomformáló jenewan Kumponaio Készségé- , + szólok nem fe_ mett ehhez igen kifinomult St^ lUÍ a f 2 ízlésre van szükség. Talán . ,,„ , telme és igazi jelentősége alálkozunk ma nem egyedü"T a kép, hanem oly ritkán valóban kval.tá- sokkal~nkabb a P'„elletni sos csendéletfotókkal. Fotóréskor én nem a látott valóságot szeretném ötletszemozzanat, az embert formáló és művelő tényező, az a gondolat és eszme, ami a „ , , . , KUlIUUUlb CD CDMUC, OJI1I C. rűen lekepezm, hanem ma- ké mö ött varL Az ember gamban előre megkomponálom a képeket, amelyekkel a bennem kialakult élméa fontos, aki a gépet kezeli, akinek élete, tudása bővül, nyeket, állapotokat, látvá- ízlése csiszolódik, fogékonynyokat igyekszem kifejezni, nyá válik minden művészíS nemcsak a szépet, hanem esztétikai érték iránt Aki u rutát is. Szívesen foglal- ... . . , . kozom elvont problémákkal ^nyképez. észre fogja venni, is. Ellentétben a festőkkel, hogy nemcsak egy festői táj akik az üres vászonra azt vagy egy szép akt lehet vonkomponálják, amit akarnak, zó de eIjut ^ hogy föla fotósok csak a tárgyi valóságot tudják ábrázolni. A semmiből lehetetlen fénykéismeri a jelenségek értékeit embertársai erényét a munliet készíteni, csak indirekt ka csodáját, egy parányi vízuton, a téma megválasztásé- csepp vagy egy homokszem val, a tárgyak elrendezésével, s nem utolsósorban technikai manipulációkkal tudnak elvont fogalmakra utalni. — Tudom, hogy alkotómunkája mellett mindig szívesen foglalkozott művészeti oktatással, neveléssel, a vizuális kultúra fejlesztésével. — Valóban ez a kedvenc vesszőparipám, melynek valóságos megszállottja vagyok. Hadd szóljak hat most kicsit bővebben a fotográfia szerepéről a tömegek vizuális kultúrájának fejlesztésében. A fényképezés felfedezésétől eltelt alig másfél évszázad alatt az életnek majdnem minden területét, meghódította. A tudomány, a technika, a képes hírszolgálat. az ismeretterjesztés, az építészeti és képzőművészeti alkotások reprodukálása es még sok-sok gyakorlati tevékenység olyan segítőtársat talált ebben a műfajban, ameljtel ma mar nem tud górcső alatt föltáruló világát. S ha mindehhez hozzávesszük, hogy közben szinte játszva megtanul sok új fizikai, kémiai, esztétikai, művészettörténeti ismeretet, tágul értékítélete, finomodik ízlése, felismeri a művészi alkotások mögött rejtőzködő gondolatot, a társadalmi töltést, az véleményt is tud nyilvánítani, jobban megbecsüli embertársait, az alkotó munkát — s mindez végső soron társadalomformáló eéővé válik. — Milyennek ítéli meg a hazai fotóművészet jelenét, hogyan látja a szegedi fotósok tevékenységét? — Ami a magyar fotóművészetet illeti, be kell vallanom, bizonyos aggodalommal figyelem alakulását Tudomásul kell venni, hogy a régi. akadémiai értelemben vett „szép képek" kora lejárt. Manapság. amikor atomkorszakról beszélünk, amikor emberi lábnyomot őriz a Hold felszíne, amikor távoli bolygókat ostromlunk a gének birodalmába, az emberek látóköre kiszélesedett. Manapság már nem lehet ügy fényképezni, mint ötven vagy harminc évvel ezelőtt amire a fotósok idősebb generációja némi nosztalgiával gondol vissza. Ha végignézzük a mai tárlatok paravánjain lógó „alkotásokat". föltűnik, hogy a fotósok nagy többsége görcsösen igyekszik minél eredetibbnek tűnni. Eltorzítják a valóságot elképesztő laboratóriumi mesterkedéseikkel szinte mondanivaló nélkül igyekeznek sokkolni, pukkasztani, megbotránkoztatni a nézőket, nghpgy unalmassá váljanak. Remélem, mindez csak műló divat. A Szegedi Fotóklubban hálás szerepet vállalhattam, végeztem nagy szeretettel. Minden feltétel megadatott, hogy a fotósok újabb és tijgbb nemzedékei képezhessék magukat. készüljenek kiállításokra, előadásoka* hallgathassanak, pályázatokon vehessenek részt Munkásságom elismerésének tekintem, hogy ebből a tevékenységből kivehettem a részemet. Dr, Lajos Sándor tagja a Magvar Fotóművészek Szövetségének. viseli az AFIAP címét, mint a Féderation International de l'Art Photographlque tagja. Munkásságáért több díjat, elismerést kapott, köztük a Szocialista Kultúráért kitüntetést. Most ünnepelte 80. születésnapját. Kívánunk még nagyon sok kitűnő felvételt és tehetséges tanítványt. Tandi Lajos Lakossági igényeket elégít ki a Beton- és Vasbetonipari Művek budapesti gyárában gyártott E-jelű (előfeszített vasbeton) födémgerenda. Kétezer-ötszáz lakáshoz elegendő készül évente. Termékeiket a gyár területére kihelyezett Tüzép-telep közreműködésével is értékesítik. Könyvekről Breuer János: Kodály-kalauz Kodály-kalauz címmel jelent meg Breuer János könyve a Zeneműkiadónál zenei nagyságunk születésének 100. évfordulóján. A szerző szándéka nyilvánvaló: új híveket toborozni Kodály alkotásainak, s bizonyítani, hogy a nevelésnek, népzenekutatásnak, közművelődésnek elkötelezett mester életművében a zeneszerzés a legfontosabb, a központi kategória. Az alkotói életmű múlhatatlan értékeire hívja fel a figyelmet, s ismerteti a közönség elé ritkábban kerülő kompozíciókat is, végül pedig egy-egy áttekintő fejezetben a zongoradarabokat, kórusműveket, dalokat. A könyv közel tíz esztendő adatgyűjtés eredményeként tisztázza a művek keletkezéstörténetét, magyarországi és nemzetközi fogadtatását. Arra törekszik, hogy históriai, esztétikai és szociológiai látószögből foglalja össze Kodály Zoltán életművét. Bakó Zsuzsa: Székely Bertalan Megjelent a könyvesboltokban Bakó Zsuzsa Székely Bertalanról szóló, ige fú szép köntösű albuma és a Képzőművészeti Kiadó" ' gondozásában. A szerző bemutatja a 19. század egyik legnagyobb festőjét, ismerteti életművét. Hozzásegít a művész igazi jelentőségének megértésehez, képeinek megkedveléséhez. A kötet szövege tudományos alapossággal készült. A szerző elemzése nem a mester tematikai problémáit hangsúlyozza, hanem alkotói fölfogásának alakulását követi. Székely Bertalan műveinek befogadása látszólag egyszerű, hiszen a kompozíciók önmagukért beszélnek, az alkotások igazi értéke azonban csak az alapos vizsgálódó előtt tárul föl. A magyar piktúra történetében először boncolgatott nemzeti sorskérdéseket olyan művészi fokon, hogy az addig provinciális festészetünkét európai színvonalra emelte. elsösorMn a romantika és az akadémizmus elemeit egyesítő képein. A kötetet 32 színes oldal. 52 kis méretű katalóguskép és szöveg közötti grafika ékesíti. reflektor Omnibusztól - trolibuszig Vizek városa a sivatagban Az üzbégek évszázados álma volt egy város, amelynek medencéiben tiszta víz kéklik. Ez után áhítoztak a sivatag vándorai, a Szamarkandból Buharába tartó karavánok hajdani utasai a Kizil-Kum Izzó homok tengeré ben. S az álom megvalósult Navoj városában. Negyedszázaddal ezelőtt gázmezőt fedeztek fel a környéken. Amikor felvetődött a gondolat, hogy a sivatagban, egy középkori vár romjai közelében fel kell építeni egy városi, sokan képtelenségnek vélték a gondolatot A szakemberek azonban kijelentették: igenis, lehetséges a terv megvalósítása. A város idővel előretolt „erődítmény" lehet majd a KizilKum sivatag meghódításában. A környező óriási gyapotföldek egyben indokolttá tették egy műtrágyagyár építlsét is, amely azóta Navojazot néven a gyapottermelő kolhozok legfőbb szállítója. A várost A. V. Krotkov állami díjas vezetésével leningrádi építészek tervezték. Azóta megvalósultak az eredeti elképzelések: Navoj a modern városépítészet valóságos remeke a Kizil-Kum sivatagban, s ma is mintegy kísérleti színhelye a legbátrabb városépítészeti elképzeléseknek. Navojt sivatagi oázisnak nevezik, es ez nem egyszerű hasonlat. A városban mindenütt jelen van a víz: a díszkutakban. a csobogókban, a szökőkutak márvány medencéiben, az új lakótelepek között elterülő mesterséges tavakban, úszómedencékben. A víz nemcsak kellemes mesterséges klímát teremt, hanem a legfontosabb díszítőelem is. Navoj központja — benne van a város címerében is — a Farhad nevű szökőkút. A százezernyi navoji lakost 400 hektárnyi zöldterület, erdősáv és gyümölcsöskert védi a sivatag forró leheletétől. Ma a Szovjetunió tizenöt nemzetiségének képviselői élnek Navojban. (APN) Porlepte dokumentumok közt búvárkodott, jó ideig minden szabad idejét egyetlen cél szolgálatára áldozta Terhes Sándor, a Szegedi Közlekedési Vállalat üzemés munkaszervezője. S mivel nem ő az egyetlen lokálpatrióta az SZKV-nél, munkatársak népes csoportja segítette révbe juttatni a vállalkozást. Így készült el — az első szegedi trolibuszvonal üzembe helyezésének apropójával — a szegedi tömegközlekedés múltját és jelenét egységes szerkezetbe foglaló kiadvánv. Felcsigázott érdeklődéssel kezdtem olvasni és nem csalódtam. Terhes Sándor tanulságos, mégis élvezetes olvasmányt kanyarított a levéltárak mélyéből napfényre hozott, megsárgult dokumentumokból. Jó szívvel aiánlanám az SZKV kiadásában megjelentetett könyvecskét mindenkinek, ak't érdekel, hogyan is Indult meg. milyen vágányokon gördült, poroszkált. előbb omnibuszon, maid lóvasúton a modern idők fe'é a szegedi tömegközlekedés. Szívesen ajánlanám az Omnibusztól trolibuszig című, számos korhű felvétellel Illusztrált füzetet, csakhogy a könyvüzletekben nem lehet kapni. Az 1500 példányt (ennyit nyomtattak belőle) rövid idő alatt elkapkodták az érdeklődők, ma már legfeljebb a könyvtárakban. levéltárakban lelhetők fel. Vigaszul szolgáljon, hogy jövőre (bővebb terjedelemben, több részlettel kiegészítve) ismét kiadja a város történetéhez izgalmas adalékokat szolgáltató könyvet az SZKV. De tériünk vissza a kezdetekhez. százhuszonöt évvel forgassuk hátra az idő kerekét! (Mondanom sem kell, ebben Terhes Sándor lesz segítségünkre, a régmúlt emlékeit az ő soraiból idézzük.) A helyi közlekedésre vonatkozó első adatot az 1853. október 16-i tanácsülés 154. számú határozatából merítjük. „Csongrád megye cs. kir. főnökségének f. é. és hó 8-áo 8610. sz. a. kelt azon rendelete* folytán, mely szerint a vasútvonal s az állomási hely is nemsokára megkészülendvén, a kényelmes közlekedés tekintetéből más városok példájára számokkal ellátott bérkocsik felállítása, s a vasúti állomáshoz vezető út, hová korábbi rendelkezés iránti kellő intézkedésekre e választmányt felhívni méltóztatik". A tanács 12 hintó és 4 többszemélyes bérkocsi felállítására adott engedélyt A három útvonalon közlekedő omnibuszjáratokat 1857. március 1-től vállalkozók indították első útjukra, közel három évtizeden át szállították utasaikat A várost romba döntő nagy árvíz a közlekedést is megbénította. A rekonstrukció után az omnibusz már nem tudta kielégíteni az igényeket. Pályázatot hirdetett a város lóvasút építésére. A kiírási feltételek között szerepelt egyebek között: „... a maximális sebesség óránkint 10 kilométernél nagyobb nem lehet, a vonatok a közlekedés igényeinek megfelelő időközökben indíttassanak, a megállóhelyeken okvetlenül megálljanak. kiköttetvén, hogy 1 a kijelölt helyeken kívül másutt fel- vagy leszállás céljára megállani semmi körülmények között nem szabad ..." Beszerezték a kocsikat is. Hogy milyenek voltak, kiderül egy jegyzőkönyvből. „A személyszállító lóvonatú kocsikkal eddig eszközölt próbameneteknél több ízben megtörtént, hogy a kocsik az élesebb görbületekben kisiklottak ..." 1884. július 1-én adták át rendeltetésének a vasutat. Megindult a teherszállítás is, 60 lóerős gőzmozdonyokkal. Jóllehet, akkoriban még nem létezett a Városi Közlekedésbiztonsógi Tanács, így felvilágosító megelőző propagandájuk hatását sem élvezhették, mégis nagy gondot fordítottak arra, hogy megfelelő legyen a járművek műszaki állapota. 1906-ban 14 kocsija és 40 lova volt a társaságnak, a lovakat naponta háromszor váltották. Fejlődésének csúcspontjára a századfordulón ért a lóvasút, a rohamosan növekvő igényekkel azonban már nem tudott megbirkózni. Az első vlllamosvasutat 1908. október 1-én adták át a forgalomnak. A Rókusi pályaudvar és a Szeged Nagyállomás között közlekedett, két vágányon. A Dugonics tértől a Belvárosi temetőig vezető vonalon október 31én indult meg a forgalom. A következő hónapban útjukra indultak az első villamosok is. Megengedett legnagyobb sebességük 8—20 kilométer között volt. Az 1914-ben kirobbant első világháború minden elképzelést fölülmúló hasznot hozott a társaságnak:- 1915-ben 7- millió 750 ezer utast szállítottak. A világháború--) utáni gazdasági pangás azonban a villamosvasútnál is érezhető volt. Az első benzánelektromos tehervontató mozdony 1936 Júniusában állt üzembe. Forgalomba állítását jórészt az indokolta, hogy a gőzmozdonyok ellen a nagymértékű koromképződés miatt, egyre élénkebben tiltakozott a város és a rendőrség. (Lám. a környezetvédők már akkor is hallatták szavukat!) A kis befogadóképességű villamosok favázas szerkezetűek, a motorok kis teljesítményűek voltak. Az időjárás viszontagságai nehezítették a kalauzok, kocsivezetők munkáját. A kézi erővel mozgatott peronajtók és a vasrácsos, csúszós lépcsők sok balesetet okoztak. Veszélyben volt a zsúfolt kocsikon fogódzó, lépcsőn, peronon kapaszkodó utasok biztonsága. Gyakran megtörtént, hogy váratlan fékezéskor az utas kiesett a kocsi bóL Nagyot ugrunk most, egészen a város felszabadulásáig. Október 19-én . megindulhatott a villamosforgalom, a fő vonalon, két villamossal. Az elkövetkező években dinamikus fejlődésnek indult a tömegközlekedés. 1955 áprilisában „belépett" az autóbusz is. Szeged volt az első vidéki város, ahol csuklós autóbusz járt. 1963 januárjától aztán a mai Volánhoz kerültek, a buszok. De ez mára köz »'múlt története. Az idén 125 éves szegedi tömegközlekedés utolsó évtizedei már mindannyiunk el ött ismertek. Iadanyi Zsuzsa