Délmagyarország, 1982. november (72. évfolyam, 257-281. szám)

1982-11-12 / 266. szám

PCnfek, 1982. november 12. 5 Játék­választék A társasjátékoknak 40—45­féle változata kapható a bol­tokban; — tájékoztat a Triál — a dobókockásak mellett olyanok is, amelyekhez ele­gendő, ha a gyerekek a figu­rákat, jeleket felismerik. Novembertől folyamatosan érkeznek a szocialista or­szágokból importált modell­vasutak, de minden igye­kezet ellenére sem bizonyos, hogy valamennyi tartozék­ból elegendő lesz. Ami a diákat illeti: hozzávetőleg 200 mese- és kalandfilmből választhatnak a vásárlók, s van elegendő vetítőgép is. A logikai játékoknak kö­rülbelül 55—60 fajtája kap­ható; fémépitőkből ez év­ben kétszer több lesz a ta­valyinál. s a fából, illetve műanyagból készített épí­tőknek is több változata ott sorakozik majd a boltok pol­cain. Felemás a kép viszont az elemmel működtethető já­tékokat illetően: autóból, kis járműből lesz elég, viszont nem mondható el ugyanez az olyan kelendő cikkekről, mint a varrógép. mosógép, porszívó. Ugyancsak gon­dot okozhatnak a bababú­torok és a gyermekjármű­vek. Nem feledkeztek meg a gyerekek kedvenceiről. a plüssmackókról. műszőrmé­ből készült állatfigurákról, és a babák is a legváltozato­sabb külsővel és árban — tizenkettőtől több száz fo­rintig — kaphatók. 'ttíasss^' e^etem és °vo7os A Központi Statisztikai Hi­vatal összeállítást készített arról, miként változott a la­kosság időbeosztása az utób­bi másfél évtizedben, meny­nyi időt töltenek az embe­rek keresőfoglalkozással, mennyit utazással, házi mun­kával, mellékfoglalkozással, szórakozással, pihenéssel. A felmérés tanúsága szerint általában kedvezőek a vál­tozások: a kötelező munka­idő lerövidült, s a nők ma már háztartási munkával is egy órával kevesebb időt töltenek, mint másfél évti­zeddel ezelőtt. így is a háztartási mun­kával töltött idő a nőknél átlagosan 4 és egynegyed óra. a férfiaknál egy óra és néhány perc, a kereső nők kevesebb időt tudnak a ház­tartásra fordítani, ezért a családjukban élő férfiak is nagyobb részt vállalnak be­lőle. A háztartási munka megrövidülésében lényeges szerepet játszott a gépesítés, különösen a mosógép elter­jedése — és a korszerűbb fűtés is. Jelentékeny az az idő, amelyet a férfiak különféle építési és javítási, karban­tartási munkákra fordítanak. A magánerőből épülő új la­kások nagyrésze — elsősor­ban a községekben — a ro­konok, barátok, munkatár­sak közös összefogásával ké­szül el. A statisztikai adat­felvétel szerint minden' ma­gánerőből felépült új lakás­Daruvonulás Majdnem későn érkeztünk. A nap már nyugodni készült a hideg-kék őszi égbolton. Alig arasznyira izzik a pusz­ta pereme fölött. Vörös gömbje előtt méltóságtelje­sen szárnyaló madarak árny­képe látszik. (Fantasztikus kép. Ha fényképen ' látnánk giccsnek mondanánk). Krú­gatásukról ismerjük föl a sziluetteket: darvak. Látogá­tásunk ma nekik szól. Egyhangú szikespuszta kö­zepén vagyunk, a darvak „hagyományos'" megszálló helyén, éjszakai szállásán. Nem túl nagy, szabálytala­nul kanyargó, szikes mocsár terül el előttünk. Folyóme­der lehetett évezredekkel ez­előtt. Sötétzöld foltokban te­nyészik a sziki káka. A sű­rű, de csenevész nádas bu­gáit rozsdavörösre festi a le­nyugvó nap. Másutt a me­der víztelen, szürkésfehér iszapjából zsombékok moza­ikja emelkedik ki. Odább egészen * száraz a meder: nyulat, fácánt látunk ben­ne gyalogolni. A legmélyebb helyen azon­ban áll a víz. Kis szikes tó terpeszkedik itt. Pézsmapo­cok úszik erőteljesen a parii vízben, hosszan elnyúló hul­lámokat hagyva mága mö­gött. A Víztükör középiáján hatalmas fehér fólt: ezernyi dankasirály lebeg ott a csen­des vízen. Szorosan egymás mellé húzódva készülnek az éjszakai pihenőre. Mindez együtt elbűvölő látvány. E kis mocsár a Ma­gyar Alföld két-három év­századelőtti arculatának vál­tozatlanul maradt hírmon­dója. És a légtérben? Ezernyi, tíze-ternyi madár. Három égtáj felől igyekeznek a tó 'elé — mintha mágnes húz­ná őket — a kacsa-, lúd- és darutömegek. A mezőgazda­sági területekről jönnek, ahol nappaloztak. Nemcsak a háborítatlan pihenőhely, de az ivóvíz is csábítja őket. Begyük megtelt a földeken felszedett magvakkal, főleg kukoricával. Erre inniuk kell. A kacsák — tőkés és böjti récék — csapatai szürke foltokként tűnnek fel a lá­tóhatár égsávján. A mocsár fölé érkező csapatok rendje folbomlik. Zűrzavaros kiál­tozás közben ereszkednek a vízre. A ludak — nagylili­kek — rendezett csapatok­ban érkeznek Százas, kétszá­zas osztagaik csengő „lilik­lilik" hangja messziről hall­ható. Vagy kétezer lúd te­lepszik itt le, a többi sebe­sen szárnyal tovább. Azok másutt éjszakáznak. A fokozatosan szürkülő ég alján 10—15 közeledő daru­csapat tűnik fél. A vonalba vagy „V"-alakba rendezett csapatok messziről egymás­sal keveredni látszanak, pe­dig szigorú rendben folyik a röpülés. Közelebb érnek. Megtelik fölöttünk a levegő a hosszan, nyújtott nyakkal és lábbal szárnyaló nagy madarakkal. „Kru-kru-kru" hangjuk kürtszerűen harsog. Egymás után landolnak a közeli réten. Negyedórán belül mintegy kétezer-két­ezer-ötezáz madár érkezik. Sűrű csoportokban álló tö­megeik nagy. szürke foltok­ként válnak ki a rét zöld­jéből. Még mindig újabb csapatok Jönnek. Leírhatat­lan a mozgás és a lárma. Perceken belül besötéte­dik. Megszűnik a mozgalom, csöndesül a hangzavar. El­érkezett a pihenés ideje — gondoljuk. És ekkori Mint­ha vihar tört volftá ki. Föl­kerekedik egyszerre a több ezer daru és földközelben röpülve szárnyal a tópartra. A kmeatás, szárnysuhogás zaja tninden eddigit fölül­múl. Egymás szavát is alig értjük a lármában. Végre néhány perc alatt elcsöndesül a puszta. Pihen­nek a Vándormadarak haj­nalig. Felejthetetlen élmény volt. A hajdan Magyarországon is fészkelt daru ma már csak átvonuló, védett madarunk. A Keleti- és Balti-tenger környéki országokban költ. Ősszel és tavasszal tömege­sen vonul át Alföldünk dél­keleti, keleti részein. Az át­utazó csapatok ragaszkod­nak a megszokott útvonal­hoz. Szálláshelyeiken — a mindénkori időjárás és táp­lálkozási viszonyokhoz mér­ten — hosszabb-rövidebb ideig pihennek. Évről évre megismétlődő mozgalmuk hazánk egyik kiemelkedő madárnevezetes­sége. Dr. Marián Miklós ra 300 tízórás munkanapnak megfelelő időt fordítanak. Még mindig meglehetősen hosszú, s az elmúlt másfél évtized alatt valamivel nőtt is a közlekedéssel töltött idő. Ennek oka elsősorban az in­gázás növekedése, 20 évvel ezelőtt 613 ezren, 1980-ban már egymillió 53 ezren na­ponta nagyobb távolságról jutnak el munkahelyükre, s az ingázók átlagosan két órát töltenek naponta közleke­déssel, de akik helyben dol­goznak, azok is több mint egy órát utaznak naponta. Némileg emelkedett a ház­táji és kisegítő gazdálkodás­ra fordítdtt idő. Jelenleg a lakosságnak csaknem fele foglalkozik kistermeléssel, s az így gazdálkodó háztartá­sok tagjai naponta átlagosan több mint 2 órát töltenek ezzel. Ez az idő azonban foglalkozásonként és társa­dalmi rétegenként, csopor­tonként erősen differenciá­lódik: a háztartásbeli nők és a viszonylag fiatal nyugdí­jasok lényegesen több időt fordítanak e tevékenységre, mint a munkahellyel ren­delkező keresők. A mezőgazdaságban dolgo­zók lényegesen több időt töltenek munkával, mint az értelmiségiek Egy állatgon­dozó férfi például csaknem két és egynegyed órával töb­bet dolgozik naponta, mint a dolgozók átlaga, s a hasonló foglalkozású nőknél a kü­lönbség még nagyobb. A me­zőgazdaságban dolgozóknak az átlagosnál gyorsabb élet­színvonal-emelkedése mögött tehát az átlagosnál lényege­sen nagyobb munkaráfordí­tások állnak. Nagy a kü­lönbség az egyes megyék la­kosságának munkával töl­tött ideje között is. Szolnok és Szabolcs-Szatmár megyé­ben például hosszabb. Bara­nya, Komárom és Győr-Sop­ron megyében rövidebb a munkával töltött idő. Ezzel is lemérhető, hogy a koráb­ban gazdaságilag elmaradott megyék a megnövekedett életszínvonalat nagyobb mun­kaerő-ráfordítások árán ér­ték el. Növekedtek az elmúlt más­fél évtizedben a szabadon beosztható idő, s ezt legtöb­ben a televízió műsorainak nézésével töltik. A könyvek olvasása némileg háttérbe szorult az utóbbi években, s elsősorban a szellemi foglal­kozásúak, a fiatalok és a nyugdíjasok életében tölt be még ma is lényeges szerepet. Ugyancsak a fiatalok, a vá­rosi lakosok, illetve az ér­telmiségiek' élnek gyakrab­ban az otthonon kívüli mű­velődési lehetőségekkel. Értekezlet, Visszaköszön­nek a mondatok. Csupa olyasmiről hallok. amiről már sokszor. Szívom a ci­garettát. iszom az üdítőt, firkálok. Az értelmetlennek tűnő szóözön körülbelül úgy fáraszt és idegesít, mint a várakozás egv hosszú, bolti sorban, melynek végén köz­lik. nincs amiért álltam, vártam. Fáradtságomban és Ide­gességemben — lesz ami les- — fölszólalok és a't mondom, hogv ez így célt tévesztett, értelmetlen. Bele is pirulok, hiszen vendég vagyok itt. kívülálló „A se­gítő szándék mondatja" — hebegem sután, bocsánatké­rőn és őszintén. Erre meg­enyhülnek valamelyest a döbbent arcok. Már belátom, ugvancsak elhamarkodtam az ítélkezést. A magvarázat előtt még né­mi személyes emlékidézéssel kell próbára tennem az ol­vasó türelmét. A mostani nosztalgiaözönben legendá­riumként kezelt 60-as évek­ben volt szerencsém diákos­kodni. A felsőoktatási intéz­ményekben akkoriban nem volt k közművelődési bizott­ságok. mint a mostaniakbán. Emlékeim szerint negved­ann"it sem beszéltek ne­künk* a művelődés oromlé­máiról egvéni és csoportos kulturálódási lehetőségeink­ről és kötelességeinkről, mint a mai diákoknak. Nem volt, klubunk, de még ta­nulásra alkalmatos helvünk sem, legföljebb a kollégiu­mi. társalgónak nevezett ri­deg hodály — az éjszakai órákban. A városban (Sze­gedről vaij szó természete­sen) nem volt fedett uszoda, sem sportcsarnok, sem ifjú­sági ház. sem mozi-színház. Egyik szökőkút sem zenélt. Nem agitáltak bennünket amatőr művészeti csoportok­ba, színháfc-. "hangverseny-, és tárlatlátogatásra, művelő­dési központok rendezvé­nyeire (nem is voltak köz­pontok. csak kultúrházak). Csakhogy... Az egyik szo­batársnőm elcipelt ..a Paál Istiék Óriáscsecsemőjére." A másikkal . Ajtay Andort néz­ni mentünk a színházba. Évfolyamtársam kiterítette elém a köyvtárban a Tisza­tájsz&mot és azt mondta: „Olvasd el. Nagy zűrje van miatta az Ördögh-fiókának". Szepesi Attila minden dél­ben szomorkásán fogyasz­totta az ebédnek nevezettet a szomszédos asztalnál. Egv másik fiú (szintén költő). Juhász Ferenc műveit ele­mezte a strandon. Az egvik tanárom kijelentette, ahogy mi a KISZ-életet csináljuk, annak semmi értelme, gon­dolkodjunk és változtassunk. A másik a nacionaliz­musról és a hazafiságról beszélt a kocsmában, ahol a vak zongorista zenélt. A harmadik a népesedés ügyei­ről. a negyedik a régi taní­tóképzőről; az ötödik sze­rint azért vagyunk a vilá­gon. hogy valahol otthon le­gyünk benne, mint ezt Ta­mási Aron megmondotta volt. Vagyis: emlékezetem szerint voltak művelődési élményeink. „Egyetem és a város" címmel fórumot rendezett szerdán délután a József Attila Tudományegyetem közművelődési bizottsága A tanácsok és a művelődési házak képviselői, valamint az egvetemi KlSZ-szerveze­tek közművelődési reszortfe­lelősei ültek egymással szemben. Azzal a céllal, hogy ötleteket cseréljenek: hogvan lehetne bővíteni a kapcsolataikat, mit tehetné­nek az egvetemek a városi közművelődésben — és vi­szont. Ezen az értekezleten pirultam, fönt említett föl­szólalásom után. „Nem aka­rok vitatkozni" — csattant rögtön az enyémre az egyik egyetemista lány hangja. Majd röviden arról beszélt, hogv igenis értelmes ez a találkozás hiszen legalább megismerik az illetékeseket, honnan tudják másként, ho­va, kihez, miért menjen a művelődni vágyó egyetemi polgárok serege? Tényleg. Honnan tud iák? Hiszen folytonosan változó arcú ez a tömeg, a régiek elmennek, jönnek az újak. Másrészt viszont micsoda kérdés? Hiszen az egyetemi közművelődést, mint több­ször említettem, állandó bi­zottság irányítja, koordinál­ja. szervezi. Megjelennek tájékoztató műsorfüzetek, újságok, vannak plakátok és mehet a hír szájról-szájra is. Ha még az „aktív mag", a rendszeresen művelődő pár száz egyetemista is csak ott tart,-hogy szeretné tudni, hol találtatnak ebben a vá­rosban a kultúra értékel a művelődés alkalmai — . mennyire lehetnek tájoko­zottak a többiek? Félreértés ne essék: sok mindent csinálnak a hallga­tók, amit ma „közművelődé­si tevékenységnek" szokás nevezni. Az intézmény fa­lain belül és azon kívül is. a városban és a megyében. Az oktatók is. De még töb­bet szeretnének, amint ez az értekezleten kiderült (s amely már ezért sem lehet haszontalan). Csak Yiem tudják pontosan, hol és ha. gyan „közművelődjenek", vagy „közmüveljenek", amint ez szintén kiderült És nem nyilvánvaló még, hogv közülük vajon ugyttp­azok. a tevékenységek ki­vánnak-e a mostaninál több vagy más lehetőséget? Az is kérdés, hogy e több és más művelődési alkalom láttán megmozdul-e a passzív tömeg, a mai egye­temisták érdektelennek U­tulált többsége? Az értekezleten tájékoz­tatták őket arról, hogy a mű­velődési házakban is fellép­hetnének az egyetemi művé­szeti csoportok; hogy a me­gye egyszemélyes kultúrhá­zaiban is lenne dolguk; hogv a Szegedi Műsor című kiadványban közölni lehet­ne az egyetemi művelődési programokat is. Mindazon­által bizonytalan vagyok: kapnak-e most már az ak­tívak (netán a passzívak) va­lódi művelődési élménye­ket? * „Jó kis város ez a Szeged. Csak a közlekedés, az ne lenne ilven borzasztóan las­sú." Ezt nem az értekezle­ten, hanem a minap a vil­lamoson mondta egy srác a társának; a hónuk alá csa­pott jegyzetek láttán egye­temistáknak gondoltam őket. Vajon mit ielent ne­kik: jó kis város? Remélhe­tőleg azt is, hogy bár való­ban lassú a közlekedés, azért érdemes néhanapján elindulniuk, valahova a vá­rosba. a kultúra kincseiért, a kulturálódás élményeiért. Sulyok Erzsébet Sciíieivi-inyvlári Műhely Templom­restaurálás Befejezték a XII. század­beli tari templom restaurá­lását. Az Országos Műem­léki Felügyelőség szakembe­rei 1978-tól mostanáig kívül­belül fölújították az épüle­tet. kezük nyomán az ere- j deti szépségében tárul fel azj 1200 körül emelt eevhajós > román kori első templom. A Somogyi-könyvtár pe­riodikájának idei harmadik száma ismét gazdag és ér­dekes helytörténeti tanulmá­nyokat közöl, élükön két is­kolalörténeti dolgozattal. Dr. Muszka László nyugalmazott főiskolai docens— tantárgy­történeti munkássága mellett — évek óta kutatja a sze­gedi tanítóképző történetét. A város hajdani, méltán jó hírű oktatási intézményének (melynek a mai tanárképző főiskola a jogutódja) 1849 és 1867 közötti története a tiiöát közölt tanulmányrész­let tárgya. A másik iskola­történeti írásban Dombrádi Anna nyugalmazott tanítónő a rókusi iskoláról adja köz­re emlékeit. Szeged múltbe­li zenei életének jeles alak­járól. Ericsay Ferencről Plat­thy Pál emlékezését közli a Műhely a karnagy, és a ha­zai ellenállási mozgalomban szerepet vállalt Platthy tá­bornok, Szegeden találkozott a 9. honvéd gyalogezred tisz­tikarában. Érdekes információkat tar­talmaznak az Adalék-rovat írásai, például a szegedi do­hány franciaországi hírnevé­ről (dr. Palásti László nyu­galmazott főiskolai docens francia lapokból derítette fel), avagy Rerrich Béla kertművészetéről. Péter Lászlónak, a Műhely felelős szerkesztőjének a kö­zelmúltban megjelent mun­kája, á Szeged című útikönyv a léniája a Vita-rovatnak. A Panoráma-könyvről dr. Kristó Gyula egyetemi tanár és dr. Tóth Imre egyetemi adjunktus írt bírálatot, ame­lyekre a szerző válaszolt. Sajnálatosan egyikük sem kerülve el a személyeskedés felhangjait. Utátadás Deszken Meg'ZŰnt a veszélyes kanyar A mai nappal befejezett- szűnt az eddigi veszélyé­nek tekinthető a KPM Sze- derékszögű útkanyar. gedi egyik Közúti jelentős Igazgatósága idei útháló­Az útkorrekció mintegy 10 millió forint beruházást igé­nyelt. Tegnap, csütörtökön zatfejlesztése. Deszken. a 43- még az útburkolatfestők dol­as főút átkelési szakaszán goztak a községben, ma pe­mintegy 900 méteres új nyomvonal építésével meg­dig már az új nyomvonalon haladhat a 43-as út nem zetközi forgalma. Dér István képei n Szegedi festőművész Dér István kiállítását rendezik meg a békéscsabai Mun­kácsy Mihály Múzeum ter­mében a megnyitó tegnap, csütörtökön volt. a tárla­tot november 25-ig tekint­hetik meg az érdeklődők. Istápolók iskoiapsdban Oroszlánok, kakaduk, maj­mok és más állatok ápolói ülnek az iskolapadban min­den szerdán a Fővárosi Ál­lat- és Növénykertben. Mes­terségük fogásait eddig a gyakorlatban sajátították el, illetve Pécelen szerezhettek kisállat-tenyésztői szakképe­sítést. Miután a Művelődé­si Minisztérium ez év ta­vaszán önálló szakmának is­merte el az állatkerti ál­latápolást, a budapesti ál­latkert megszervezte a szak­munkásképzést. A szeptem­berben megkezdődött okta­tás szerdánként reggeltől ké­ső délutánig tart. A tanfolyam 25 résztvevő­jének többsége Budapesten dolgozik, de akadnak köz­tük a veszprémi, a kecske­méti. a győri és a jászberé­nyi állatkert munkatársai is. (A jászberényi egyébként kurriózum. -hiszen az Opel Művek zooparkján kívül ez • a második európai üzemi i állatkert fenn'-rinja a Le­be' Hűtőgépgyár.) Az fit»záz órás vápzSs so­rán a fiatalok el.sőeo-Nm 41­'attsnt tanulna'"- sz eev­sejtáéktől áz pmK°rv -aNisú majmokig szinte valamennyi állatfajjal megismerkednek. Az új szakma tanulóinak el­ső csoportja jövő év no­vemberében kap szakmun­kás-bizonyítványt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom