Délmagyarország, 1982. november (72. évfolyam, 257-281. szám)

1982-11-06 / 261. szám

Szombat, 1982. november 6. Forradalmárok - reformerek VASAS KÁROLY RAJZA Tanszék, keletre M

ai, gazdasági gondokkal küszködő társadalmunkban aligha van gyakrabban — cs a korra jellemzőbben — hasznait kifejezés, mint ez: stagnálás. Stagnál — néhány százalékos növekedéstől és csökkenésektől meg az ágazatonkénti eltérésektől eltekintve — az ipari termelés, a nemzeti jövedelem növekedése, a beruházások, az export és import. És stagnál a hetvenes évek végére elért életszínvonalunk átlaga .,, Más kérdés, hogy az efféle stagnálással a mai, hosszan elhúzódó tőkés világgazdasági válság közepette nagyon elégedettek, boldogok lennének nem egy gazdaságilag sokkal fejlettebb kapitalista ország dolgozó — azazhogy munkanélküli — tömegei is. A függő fejlődő országok katasztrofális helyzetéről, az ottani milliók korábbinál is mélyebb nyomoráról nem is szólva. Nem önmagunk vigasztalásaképpen, de azért érdemes fél szemmií odafigyelni a világnak ezekre az összehasonlításra alkalmat adó tényeire, jelenségeire is. Ám maradjunk az önvizsgálatnál. Helyes-e, igaz-e, igazságos-e viszonyainkra a stagnálás kifejezését használni? Valóban ez jelIemzi-e jelenlegi nehéz éveinket? Ha csak az összegezett számokat, s statisztikai adatokat nézzük, akkor természetesen igen. Csakhogy e stagnálás felszíne alatt roppant méretű eleven mozgás tapasztalható. Friss áramlatok figyelhetők meg, bőséges források tárulnak fel a mélyben, gyakorta észrevétlenül. A vállalatok, szövetkezetek jobbik (!) részében (mert azért sajnos, korántsem mindenütt) meg a társadalomirányítás központi és helyi vezető intézményeiben igen komoly szellemi energiák lendültek és lendülnek mozgásba. Ésszerű kezdeményezések, jó ötletek, okos indítványok kapnak sokkal gyorsabban zöld utat, mint a kevésbé zord időkben, legyenek bár műszaki, gazdasági vagy éppenséggel társadalmi jellegűek. És közben sérthetetlennek hitt — vagy puszta kényelmességből kerülgetett — korlátokat távolítanak el az útból, amelyek akadályozzák a kilábolást a gondok közül. Igen, nem árt odafigyelnünk arra, amiről a gondok közepette erthetö mód kevesebb szó esik: a gondok megoldásáért tett — központi és helyi — erőfeszítésekre. Amelyek nélkül a most stagnálást mutató mérce bizonyára sokkal kedvezőtlenebb, alacsonyabb színvonalat mutatna. És amelyek réven az esetleges tovább romló körülmények sem érnek bennünket felkészületlenül. Mindenesetre nem lenne meglepő, ha utólag nem a stagnálás éveiként, hanem a megerősödés, a rugalmas alkalmazkodás, a teherbiró képessé': ésmeaúiulni tudás sikeres vizsgaidőszakaként jellemezhetnénk majd gazdaságunk és társadalmunk nyolcvanas szűk esztendeit. Nem lehetünk felelőtlenül és felhőtlenül ..optimisták"; a szó igaz értelmében vett optimizmusunkat azonban alátámasztják ezek az erőfeszítések. Nem kizárólag a gazdaságban, hanem a társadulmt élet más terepein U bizUjtó folyamatok bontakozna U ki. Nemcsak a népgazdaság &tabilitáróért, a vállalat v»gv szövetkezet, talpon maradásáért. a közösség létbiztonságáért folyik a küzdelem, hanem közben a szocialista és demokratikus társadalmi élet fejlődéséért is. Nagyobb felelősséget és önállóságot. kezdeményezőkészséget, problémaérzékenységet és problémamegoldó leleményt, szellemi aktivitást követelnek mai körülményeink mindenkitől. • Bizonyára senkinek sem jutna eszébe ezt a gazdasági és társadalmi életben tapasztalható pezsgést. belső átrendeződést — reformnak nevezni. Nálunk a reform fogalma hozzákötódött a gazderógirányítás csaknem másfél óvtizékle bevezetett reformjájvw- Amely már régóta nem „ÚJ", hanem megszokott, és még csak nem is „mechanizmus", hisz a legkevésbé sem mechanikus, hanem nagyon ia alkotó, az új iránt fogékony gondolkodásmódot es cselekvő reagálást feltép telez. Nem tekinthetjük a legkevésbé sem valamiféle „modellnek", csak a rr«i sajátosságainknak megfelelő eszköznek; a2t sem mondhatjuk, hogy mindig nyílegyenesen, „zsinórban" érvényesült volna. Vagv hoev mindenütt. a cvárkapun belül is. egészen az egyéni érdekeltségig a munkával aránvos. differenciált anvagi ösztönzésig mélven kibontakozott volna. Vagv hogv éppen most, a nehéz időkben egyes kényszerű intézkedéseink is teljesen összhangban volnának alapelveivel. De az tény, hogy a vállalati önállóság és érdekeltség nagy lendületet adott gazdaságunk fejlődésének, még akkor is, ha ennek öröklött vagy később felhalmozódott strukturális gyengeségei, nehézsége, nem kielégítő hatékonysága épp az utóbbi három-négy esztendőben, e vizsgaidőszakban került éles megvilágításba. És még valami. A mai, felszín alatti biztató erőfeszítések arra mutatnak, hogy a reform gondolata mára valóban gondolkodásunk remormjává vált. A közgondolkodás nagy területeire jellemző a szilárd szocialista alapokon álló, rugalmas reformeri szemlélet és magatartásmód. Olyan társadalmi és ideológiai eredményünk ez, amely hélkül ma aligha birkózhatnánk a siker reményében külső és belső eredetű gazdasági bajainkkal. Igenis reformkor ez a mai, még ha kevésbé illetjük is ezzel a jelzővel. mint a tizenöt-tíz évvel ezelőttit. És igenis reformer nemzedék ez a mai, életkortól függetlenül. a fiatalok, a középkorúak és a friss szellemű idősebbek évjáratai együttvéve. Már rég-rég túl vagyunk azon a néhai Iskolás nézőponton, (hogy dogmatikust ne mondjunk), amely a forradalom és reform, a forradalmár és reformer fogalmai között valami tértől és időtől független, állandó, hierarchikus rangsort tételezett fel. Vagy amely a reform fogalmát és reformeri magatartását éppenséggel a forradalom antipólusának gyanújába keverte, vagy legalábbis lekicsinyelte jelentőségét. A szocializmus építése során szerzett tapasztalataink birtokában meggyőződésünk, hogy itt és most — a mai nemzetközi és nemzetközi-gazdasági viszony közepette, a mai Magyarországban, ebben a szocializmus útján járó. de kicsiny, laboratórium méretű országban — csak úgy lehetünk örökösei és folytatói a Nagy Októberi Szocialista Forradalomnak, ha híven az alapelvekhez, a lenini eszmékhez, de a mai kor kihívásainak megfelelve, szocialista reformeri gondolkodásmóddal és magatartással dolgozunk. Most hatvanöt éve indult el útjára a szocializmus, vált tudományos előrelátásból és eszmerendszerből valósággá, gyakorlattá; és vált azóta világrendszerré, amihez — bármily szerény részben — hozzájárult mintegy három és fél évtizede a magyar társadalmi viszonyok alapjainak forradalmi átalakítása is. Amikor tisztelettel adózunk Lenin forradalmár nemzedékének — s az évfordulón az övéké mellé odahelyezzük gondolatban a magyar forradalmárok, Sallai, Fürst. Schönherz és mások portréit — meggyőződésünk, hogy művük folytatása ma permanens reformeri magatartásra kötelez bennünket. A világ forradalmi átalakításának, az új társadalom megteremtésének munkásai csak így lehetünk. Saját keserves tapasztalataink tanítottak meg arra bennünket, de mozgalmunknak a világban másutt is — korábban is, ma is — tapasztalható történései is arra figyelmeztetnek. hogy ahol a tüzes és következetes forradalmiság nem párosul a szívós. úiítanl kész reformeri munkálkodással, ott a forradalmi vívmányok kerülhetnek veszélybe. Ott a rugalmatlanság és restség nvomában a feszültségek és ellentmondások felhalmozódása jár. Nem szeretjük a nagy szavakat, a forradalmat annak tartjuk, ami: a régi társadalmi viszonyok felváltásának az új. az emberiség holnapját jelentő viszonyokra; a történelem mai periódusában szocialista, ma jd kommunista, a termelőeszközök társadalmi tulajdonán alapuló, kizsákmányolástól mentes, közösségi viszonyokra. A forradalmi magatartást eszerint ítéljük meg, nem pedig külsődleges jegyek alapján. A legnagyobb áldozat sem segíti e'ő a forradalmat, ha a szó lenini értelmében nincsenek meg időszerűségének feltételei. És a legharciasabb felszín is takarhat tévedést vagy reakciót, ha a történelmi mozgással ellentétes irányba mutat, ha a polgári „szabadság" zászlaja alatt a szoeialízmus erőit próbálja szétzilálni. A kapitalizmusból a szocializmusba való átmenet ielenkori sajátossága. hogv csakis békében, a két világrendszer fegyveres öszszeütközése nélkül, egv termonukleáris világháború nélkül,' az emberiség - létének kockáztatása nélkül mehet végbe. A szocialista forradalom szinte első szavával a békét deklarálta, erős fegyvereivel mindig is csak önmaga létét védte: a világ haladó és békeszerető népeinek szemében ezért jelent ma Is egvet a béke és a szocializmus. A szocializmus vívmánvait megvédeni, gyarapítani. k'teHesüeni. feíieszteni. presztízsét és vonzereiét növelni — csakis békében lehet és kell. A folytonos újításra és megújulásra kész. szocialista reformerl magatartás ezért kapcsolódik szervesen a forradalmár elődök példájához. Ez sem kíván kevesebb szívósságot, következetességet. elvi tisztánlátást, hűséget. És ez sem kínál kevésbé vonzó perspektívát a ma — ifjú és már nem ifjú — nemzedékeinek. Stagnálás? Nem. A mai, felszín alatt zajló folyamatok, energiával teli áramlatok abba az irányba törnek, amerre 1917 októbere jelölte ki az utat. KONCZ ISTVÁN H

ogy földrajzilag pontosan mely égtáj felé található az Ady téri épületben a József Attila Tudományegyetem orosz nyelvi és irodalmi tanszéke, őszintén szólva, nem tudom. Ám ami nyitottságát a geográfiai aspektuson túl meghatározza — aligha kétséges. És nem csupán azért, mert minden egyetemi intézet, amely idegen nyelv nevét viseli címében, szükségszerűen az adott ország és nép lehető legmélyebb ismeretét és megismertetését tűzi ki munkája céljának. Az orosz tanszéken az oroszszovjet kultúra az oktatás és a tudományos kutatás tárgya egyszerre. Történetiségében és mai állapotában irodalom és nyelv tanítását és alapos vizsgálatát jelenti a fenti kitétel, s ami a hallgatók részesedését jelenti mindebből, rögtön föltűnik; rpinden orosz szakos egyetemista tanulmányai során két alkalommal, az első és az utolsó évben fél-fél évet tölthet úgynevezett részképzésen a Szovjetunióban. Évfolyamonként mintegy 60 fiatalt érint e tény, s eddig közel ezer szegedi egyetemista tökéletesíthette így nyelvi és kultúratörténeti ismereteit odakünn. Hogy ez a nyelvtanulásban is micsoda előnv. talán nem kell különösebben hangsúlyozni. Miként azt sem. mennyit nyom a latban, hogy kivétel nélkül minden orosz szakos ilyen hosszú időt tölthet a tanult nyelv eredeti közegében. A legmagasabb szintű nyelvoktatást segítendő. 1966 óta oktatnak orosz nyelvi lektorok a szegedi tanszéken: Moszkvából, Kijevből, Harkovból, Kalugából és — két ízben is — Odesszából érkezett eddig három-három éves időtartamra szovjet oktató. Külön meghívások alapján olyan világhírű professzorok is tartanak évente többször előadásokat az orosz tanszék szervezésében, mint az irodalmár moszkvai Sz. Averincev, a leningrádi A. Pancsenko, vagy a nyelvész V. K»leszov, Leningrádból. A szóbeli előadásokon kívül jó néhány közös publikáció is a kapcsolatok gazdagságát bizonyítja; a tanszék actáiban időről időre éppúgy megtalálhatók szovjet tudósok közleményei, mint egyetemi jegyzetekben, tankönyvekben a közös „ötletbörze" eredményei. A leningrádi nyelvész, Koleszov orosz történeti fonológiáról szóló előadását a tanszék külön füzetben is megjelentette, Az orosz nyelv emlékei címmel pedig magyar és szovjet szakemberek közös nyelvtörténeti kiadványsorozatot szerkesztettek, amelyhez a képeket Erasztov, az egyik legnevesebb szovjet fotográfus készítette. Idén októberben harmadszor rendezte meg a tanszék — történészeknek, irodalmároknak, nyelvészeknek — azt a konferenciát, amely a keleti szlávok XI. és XVII. század közötti kultúrájával foglalkozik — természetesen többek között szovjet előadók részvételével is. Ennek anyaga nyomtatásban is megjelenik majd — a leningrádi egyetem közleményeiben pedig már szintén beszámoltak a szegedi acták őket érintő tanulmányairól. Apropó, szovjet egyetemek. Az odesszai testvéruniversitás kívánkozik első helyre, hiszen a hallgatók itteni részképzésén kívül a tanszék oktatói a tudományos kutatásokhoz szükséges anyaggyűjtések miatt gyakran megfordulnak arrafelé. A csábítás nagy: az odesszai új irodalmi múzeumban mintegy öt-hatezer emlék található Puskintól Gogolig és Jlf-Petrov, Iszaak Bábel, Valentyin Katajev, Pausz• tovszkij, jurij Olesa és más kitűnő szovjet—orosz írók töltötték életük különböző szakaszait a fekete-tenger-parti városaiban. Moszkvában, a Lomonoszov Egyetemen, a Lenin Főiskolán és a Puskin Orosz Nyelvi és Irodalmi Intézetben végeznek rendszeresen kutatásokat szegedi szakemberek, utóbbi két szegedi oktató aspirantúrájának helyszíne is. Különböző akadémiai folyóiratokban, actákban, területi lapokban recenzálják a szegediek tudományos munkáit, s ugyanezt teszik a magyar kollégák — legutóbb éppen A partok fölött című közös irodalmi antológia magyarországi fogadtatásáról, a Vecsernaja Odessza cimű lapban. A leningrádi Herzen Főiskoláról ugyancsak érkeznek előadók, és ott is dolgoznak szegedi kutatók. A budapesti Szovjet Tudomány és Kultúra Házával igen jo a kapcsolata a tanszéknek: filmekkel, kiadványokkal segítik a munkát, az oktatók a MAPRJAL-ban, az orosz nyelvés irodalomtanároK nemzmközi szövetségében is fontos tisztségeket töltenek be (országos alelnök. megvel elnöki, és természetesen részt vesznek a Magyar—Szovjet Baráti Társaság munkáiéban is. A JATE orosz tanszéke tehát hivatásénak megfelelően kelet celé figvelmez. Munkájuk haszna pedig — alighanem a felsorolt tényeken túl is mérhető és becsülhető. DOMONKOS LÁSZLÓ ZOLTÁNIY ISTVÁN: ÜNNEP 4