Délmagyarország, 1982. november (72. évfolyam, 257-281. szám)

1982-11-27 / 279. szám

12 Szombat, 1982. november 27: » „Szörnyű nagy számú kalendáriumok" Az Új Zenei Stúdió K ülönleges könyvészeti ese­ményként a Komárom megyei könyvtár hason­más kiadásban megjelentette a híres komáromi nyomdász, Töl­tési István „Christus Urunk szü­letése utáni 1711. Esztendőre va­ló Ujj Kalendáriom"-át, Eszerint András havának első hetére szá­raz, szeles, hideg idő várható, éjjeli faggyal; november 8-tól azonban nedvessé, igen lággyá válik az Idó, „szomorú szellővel", „mellyel követ hideg, szél, hó­val ..." Lássuk, hol lesznek min­denszentekl vásárok, azaz „Soka­dalmok. Felső s Alsó Magvar Országban, és egész Erdélyben is": Földv., Alsó-Palota, Eszter­gomban, Hanosfalván, Szeren­csen, Károlyban, Szepsiben, Put­nakon, Berzevitzen, Diószegen, Berekszászon, Brassóban... A Magyar Chronika — az évfordu­lónaptár — a többi között arról tudósít, hogy: „...744. A Ma­gyarok másodszor jőnek ki Ma­gyar Országba ... 959. István Magyar Király lőtt, és regnált 49 esztendeig ... 1676. 12. April. Szepesben és Liptóságban mond­hatatlan nagy hó esett, ki sok házak fedeiét le-rontotta ..." Évszázadokon át a kalendáriu­mok voltak a betűt már ismerő, de — különböző megfogalmazá­sok szerint — műveletlen pór­népek, a sz gényebb néprétegek, falu6i emberek, parasztok, pol­gárok és köznemesek egyedüli világi olvasmányai. Ott volt a helyük a Biblia, a zsoltáras- vagy Imádságos!'ünyv mellett Később az érdeklődőbbeknél már meg lehetett találni az Álmosköny­vet, netán a Vőfélykönyvet, Ár­girus királyfit is. A csízió- és kalendáriumtör­téneti munkák az első magyar kalendáriumot az 1530-as évek­hez kötik;. a ,legrégibb fennma­radt nyomtatott, magyar hyelvű kalendárium 1533-ból származók, Benc: -dt Székely István adta ki Krakkóban. A 17. századi — nag' , bol hasonló — könyvek ku el a lőcsei kalendáriumok Voltak a leghíresebbek. A nap­tárak első virágkorukat a 18. században és a 19. század első felében élték; a felvilágosodás és a reformkor legszélesebb kör­ben olvasott kiadványai voltak. S ily módon a nyomdászok leg­biztosabb és legjövedelmezőbb üzletének számítottak. Verseng­tek is s kiadás jogáért, s a 18. század elején mind többen for­dultak privilégiumért az ural­kodóhoz. Az első ilyen kizáróla­gos Jogot 1705-ben éppen Töltési István komáromi nyomdász kap­ta meg. Joggal vagy jog nélkül — min­denesetre a korabeli felmérések szerint az 1770-es években éven­te mintegy 70 ezer példányban adtak ki kalendáriumokat. 1809­ben viszont már így ír a Hazai és Külföldi Tudósítások króniká­sa: „Nevezetes tünemény a ma­gyar literntúrában, hogy szörnyű nagy számú kalendáriumok je­lennek meg és szerencsésen el is kelnek. Landertrnél Pesten és Pozsonyban 15 000. Oyőrött Strei­bignél 30 000, Vácon Gottliebnél 20 000 ... Rövid szóval Magyar­országban elkél kalendáriumból több 150 000-nél. Ennek bizony­sága a pesti augusztusi vásár, melyet... méltán kalendárium­vásárnak nevezhetnek ... amikor a két magyar újságból — a Tu­dósításokból éi a Magyar Hír­mondóból — meg nem veszen 2000 exemplárt... fontos köny­vekből pedig 500-at.. A kalendáriumok hosszú Ideig B lőcseiek formájára és mintá­jára készültek, tizenhatodrét — azaz 10X8 centi — vagy tizen­kettedrét alakúak voltak, s a tartalomnak mintegy felét-har­madát a naptári rész adta. Bő­séggel szerepeltek itt babonás asztrológiai magyarázatok, idő­és csillagjóslások is, amely jö­vendölések később, a felvilágo­sult eszmeiség hatására lassan kimaradtak. A naptári részt köz­hasznú tudnivalókat tartalmazó állandó rovatok követték. Elma­radhatatlan kellékei voltak a ka­lendáriumoknak a vásárok jegy­zékei. a postajáratok rendjei, a pénzátszámítási táblázatok, a fő­ként városi olvasóknak szánt ki­adványokban a schematizmusok, azaz a tiszti címtárak. S mind-. egyik kalendáriumban meg le­hetett találni Magyarország tör­ténetének kiemelkedő eseménye­it. az újabbakkal évenként ki­egészítve. Nem kevésbé fontos — ha nem fontosabb — szerepet töl­töltek be — ma így mondanánk — a közművelődésben az ál­landó rovatokat követő vegyes tartalmú, úgynevezett toldalé­kok, amelyek aktuális hazai és külföldi híreket, ismeretterjesz­tő írásokat, szórakoztató s gyak­ran irodalmi Igényű története­kel verseket tartalmaztak. A legelső ismeretterjesztő írások egészségügyi tanácsok voltak, s újdonság volt már az 1708. évi nagyszombati kalendáriumban a gczdasági rész, a „Major Kalen­dárium". Ezzel együtt azonban valószínűleg teljes joggal ír­hatta a kolozsvári Hell Miksa 1774-ben a bécsi udvarhoz el­juttatott emlékiratában: a naptár — a benne elhelyezhető sok hasznos cikk által — Igen tontos tényezőjévé válhat a nép­nevelésnek és a tudományos Is­meretterjesztésnek, de csak ab­ban az esetben, ha terjesztését és értékesítését kiveszik a nyomdatulajdonosok kezéből..." A népnevelés fontos tényező­jévé Is vált részben központi intézkedések nyomán, s rész­ben azért, mert a nemzet nagy p.ondelkodói is felismerték a kalendáriumok lehetséges sze­repét. Mária Terézia például ki­ti'lotta belőlük a babonás me­séket a napfogyatkozásról, s az é-vágásra, a purgáclóra vonat­kuzc tudománytalan magyaráza­tokat. II József az egyházi bú­csúk hirdetését tiltotta meg. Cenzoraik ceruzája vastagon fo­gott. különösen akkor, ha a nép elégedetlenségét növelő, te­kintélyromboló írások kerültek elő... A kalendáriumok -»- ml ta­gadás — legnépszerűbb olvas­mányai közé tartoztak a seké­lyes történetek, az anekdóták, « ponyvák. Kis János 1799-ben Pozsonyban megjelent naptárá­ban azonban fordításban már Schillert, Barthélémyt is olvas­hatott „a nép". A Fazekas Mi­hály szerkesztette 1819-ben in­duió Debreczeni Magyar Kalen­dáriumban a Lúdas Matyi író­jának felvilágosult szellemű versel prózai írásai, az 1830-as komáromi kalendáriumban Czu­ezor Gergely versei jelentek meg. Széchenyi Magyar Gazda­sági Egyesületének 1840-től ki­adott Mezei Naptára tudatosan harcolt a babonák ellen, ezen­kívül évente csokrot nyújtott át a reformkor neves költőinek — Kisfaludy Károlynak, Bajzának, Vörösmartynak — a verseiből. Ismertette az új törvényeket is. intézményeket, egyesületeket mutatott be. és nagyon sok gya­korlati gazdasági tudnivalót kö­bölt. Az 1841-ben az olvasóihoz intézett Intés így szólt: „A me­zei gazdának, ha boldogulni akar. tanulnia, éspedig folyvást tanulnia kell..." A kiegyezés után a kapitaliz­mus hazai térhódításával máso­dik virágkorához ért el a ka­lenóáriumkiadás. a századfor­dulón, századunk első évtize­deiben pedig valósággal elbur­jánzott. Naptárt jelentetett meg úgyszólván minden felekezet, sót püspökség Is, minden egye­sület. a lapok, kiadók karácsony előtt ingvenpéldányt juttattak el előfizetőiknek... Maradt az évszázadok során kialakult papírkötésű borító, változott, nőtt azonban a for­ma; maradtak a klasszikus ro­vatok. de nőtt a terjedelem — és a példánvszám. A kalendáriu­mok oldalaira beszökött a rek­lám. a hirdetés, s testesebbé vált az üres oldalak rovata, amelvbe feljegyezhette a maga gondolata­lt az olvasó. A kalendáriumok­tól később függetlenítette mneát » naptár. öná"és'j1t a kártya­naptár az asztali nnntár, a fa­linaptár, a kéméP-senrő-nertár. a/. Ilven meg olvan vállalati nanlár... S már napjainknál is vagvunk... Amikor Is ölből virágkoru­kat élik a kalendáriumok, az évkönvvek Korunk kalendírtu­mait is lehet esrv télies eszten­dőn át lapozgatni, de — miként •elődeik' — nsí év múltán ezek is múlttá válnak, elvesztik ak­tualitásukat. Ám, ha valahol vé­letlenül megmaradnak. lehet, hogy kétszáz év múlva fakszimi­lében újra megjelennek. D. G. M i is az Üj Zenei Stúdió? Egyrészt és elsősorban fiatal zeneszerzők, alko­tótársak csoportja, melyben per­sze minden tag azon túl, hogy közös elveket is vall, és közös módszereket is használ, önálló, szuverén komponista. Másrészt előadóművészek szövetkezése a célból, hogy a kortárs zenének egy részét megismerjék és meg­ismertessék hazánkban. Saját kompozícióik eljátszásán túl te­hát vállalkoznak más, külföldi kortárs szerzők darabjainak be­mutatására is. Amikor arra kér­tem a stúdió három tagiát. Je­ney Zoltánt, Vidovszky Lászlót, és Wilheim Andrást, próbálják meg a hetvenes években vég­zett munkájuk mérlegét elkészí­teni, a következő tények derül­tek ki: Az Üj Zenei Stúdió az elmúlt évtizedben körülbelül 250 —300 hangversenyt adott. Eze­ken a koncerteken bemutattak több mint 120 művet. Az első eljátszás után a kompozíciót rit­kán ismételték meg újra — hi­szen céljuk nem állandó reper­toár kialakítása és bővítése volt, hanem a folyamatos tájékozódás és tájékoztatás. 1974-ben az UZS három hangversenyt adott Párizs­ban. 1976-ban volt az emlékezetes Hommage á Kurtág koncert a Zeneakadémián, 1976-ban szere­pelt a stúdió az akkor már húszéves múltra visszatekintő Varsói ösz nevű kortárs zenei fesztiválon. A stúdió több tagiának ké­szült szerzői lemeze a Hangle­mezgyárban, csoportos felvételük is szóba jött már. Az Üj Zenei Stúdió a hetve­nes évek legelején jött létre, ami­kor a Zeneművészeti Főiskolán működő Zeneszerzők Körének egykori tagjai és a KISZ Köz­ponti Művészegyüttesének igaz­gatója egymásra találtak. A csoport kialakulásának kö­rülményeire így emlékeznek visz­sza az alapító tagok: Jeney: „A főiskola Zeneszerzők Köre már előttünk is funkcionált, és ezt nem lehet figyelmen kívül hagy­ni, mert az Üj Zenei Stúdió szinte abból a szűkebb csoport­ból alakult ki". Vidovszky: „Lé­nyeges különbség, hogy a Zene­szerzők Körében a zeneszerzők megíriák a darabjaikat, a főis­kola néhány hangszerese pedig eljátssza. Így a koncert kölcsö­nös összeveszéssel lezajlik. A stúdióban már a kezdeti imp­rovizációk során is előadók­ként léptünk fel, majd amikor beindultak a koncertsorozata­ink, igyekeztünk olyan próba­folyamatokat kialakítani, sőt olyan műveket írni, amelyek már másfajta részvételt köve­teltek a hangszeresektől és a ze­neszerzőktől egyaránt. Sok olyan kompozíciót adtunk elő, amely­ben az előadó nem hagyomá­nyosan lejegyzett zenei anyagot kap. hanem instrukcióhalmazt, amelynek segítségével neki kell megkonstruálnia a szólamát, te­hát sokkal intenzívebben vesz részt a darab kialakításában". Jeney: „Közvetlen modellünk a Stockhausen-egvüttes volt. az első olyan csoport, amelyik egy zeneszerzőből és körötte néhány zeneszerzői gondolkodású előadó­ból állt. Olyan darabokat ját­szottak, melyek Improvizációra épülnek, de nem a véletlen ab­szolutisztikus felfogásából indul­nak ki, hanem az előadás külön­böző lehetőségeinek a kibontását tekintik céljuknak. Azt hiszem, itt a zeneszerzői részvétel na­gyon lényeges". Az Üj Zenei Stúdió hangver­senyei mind az élőadó muzsiku­sok, mind a hallgatóság számára jó alkalmat adtak egy új zenei világ megismerésére. A stúdió eddiei koncertlei nyil­ván nem ölelhették fel a kor­társ zene egész irodalmát. A be­mutatott művek mindig kamara­méretűek voltak-lehettek. Azután a stúdiósok is szelektáltak a le­hetőségek közül, saját érdeklő­désük szerint. A nyolcvanas években remél­hetőleg tovább fog színesedni, gazdagodni a modern zene vilá­ga hazánkban. Valamiféle mun­kamegosztásra lehet számítani a meggyarapodott számú előadói együttesek között. VÁCZI TAMÁS Mozihistória K I ne ismerné a régi slá­gert, ki nem tudja: Ro­zikát a moziba csalogat­ja jókedvű partnere. A moziba, amely századunk egyik legna­gyobb hatású szórakoztató-neve­ló intézménye: lehetővé tette nogy tömegek számára a legki­válóbb művészek produkcióinak élvezetét, távoli népek megisme­lését. S ha valaki a televízió­val hasonlítaná hatását, hozzá­tehetjük azt is, hogy a legked­veltebb tévéműsorok listáján mindenütt előkelő helyen szere­pelnek a mozifilmek. Imént a 20. század intézmé­nyesek neveztük a mozit — jog­gal. A film mint művészet, egy­értelműen e század terméke, a moziba járás is csak a tízes-hú­szas években válhatott igazán tömegessé, az élet természetes részévé. Ám, hogy ránk ne pi­ríthasson a művelt olvasó, siet­ve hozzátesszük: már a múlt században is voltak nyilvános mozgókép-vetítések, sőt, az első magyarországi fotográfiai mu­tatványos engedélyt a millenni­um évében. 1896. június 22-én kapta — egy építészmérnök. Az Andrássy úton egy porcelán­üzlet helyiségét bérelték kl, es­ténként több egymást követő félórás előadást tartottak, ez­alatt 5—6 néhány perces filmet vetítettek. Étdemes ennek kapcsán em­lékeztetni: 1895-ben mutatták be Lumlére fivérek Párizsban ci­nemstograph névre keresztelt találmányukat, amely egvesített felvevő-, vetítő- és másológép volt s a következő esztendőben már működött egv pesti mozi". A különlegességet a Lumiére fivérek egyik ügynöke hozta el­sőként az országba, s aztán is néhány szórakozóhelyen (a mű­sor csemegéjeként), valamint az ezredéves kiállítás Edison-pavi­lonjában vetítettek filmeket. Hó­dított a mozi vásári látványos­ságként is: a Haller-piacon, a Batthyány téren, és hamarosan megjelent a városligeti vurtsli­bvn. Egy tönkrement varietéből lett ott nyári mozgókép-színház. (Talán nem mindenki tudja: ezt a nyakatekert, bár pontos szót egyszerűsítette néhány év múl­va Heltai Jenő.) A nyári üzlet olyan jól ment, hogy télire már városi párja is lett, a Nyugati pályaudvarral majdnem szem­ben, ott. ahol most a Játékszín működik. De maradjunk még a vurstli­ban, és idézzük a nemrég el­hunyt Békés István hangulatos sorait az egykori moziról. „Hogy a közönség beüljön a klnema­tográfba s majdan tiszta szívből kacagjon az üldözői elől zongo­raktlimpálás mellett menekülő, asszonyokkal összeütköző rend­őröket felborító, hasra eső. víz­be pottyanó Palin (ez volt az első nevezetes francia filmko­mikus: Maurlce magyar neve), előbb öreg keringőkkel kellett a bódé elé csalogatni a bámész­kodókat. majd a zene szüneté­hen a sztentori hangú kikiáltó a ligeti kanonhoz kapaszkodva, ékes szavakkal ecsetelte a né­zőközönségre váró soha nem látott gyönyörűségeket: — Urraim és hölgyeim, tes­sék besétálni! Kinematografika! Ma órrriási rekord műsor! Ro­hanó mozdony Amerikában! Pa­li vízbe esik! Egy anya trazsé­diája' Első hely negyven, máso­dik harminc, harmadik tizenöt krajcár! Katonák. őrmestertől leíelé és gyermekek a felét fi­zetik! Tessék besétálni, a zene máris kezdődik, és az előadás a kezdetét veszi!" És itt volt a Ligetben az ott­hontalan szerelmespárok egyik búvói.elye is: a The Royal Vio, a csengettyűs mozi. A több film­ből állc műsor szünetei előtt kel­lő időben éles csengettyűszó fi­gyelmeztette „diszkréten" a nagyérdeműt, hogy hamarosan tclgyújtják a villanyt... A film egyre népszerűbb lett, már nem a különleges techni­kai csoda vonzotta csak a kö­zönséget, a film lassan új ön­álló kifejezési forma, a nyolca­dik művészet lett. (Az építésjet. a festészet, a szobrászat, a köl­tését, a zene, a tánc és a szín­paci dráma után.) Sőt, nem csupán művészet, mert új ága is kibontakozott hamar: az Uránia Tudományos Színház ismeretter­jesztő filmeket gvártott és ve­tiiett. Az első világháború előtti adatek szerint a fővárosban már több mint 90 mozi működött, hu­szonötezernél is több ülőhely volt bennük. Mire a hangosfilm megjelent, a harmincas évekre Eudapesten néhánv igazi film­palota épült (az Uránia, a Cor­vin 1922-ben). a Royal Apolló (ma Vörös Csillag 1915-ben). a Puskin mozi (akkor Fórum 1926­bar) a Május 1. (az egykori Átrium 1935-ben) és a mostani Filmmúzeum 1936-ban (amit eredetileg Broadway névre ke­reszteltek). Egy 1935-ös statisz­tika szerint az országban össze­ser 410 filmszínház volt. 242 a községekben. 93 a vidéki váro­sokban (Körülbelül annvlan ke­resíék ezekben a kikapcsolódást, mint 1981-ben a fővárosi mozik­ban.) Az egész világon akkori­tan vagy ötvenezer mozi mű­ködhetett. naponta 30—40 millió ember kereste fel ezeket. Hogy még a számoknál maradjunk: az USA-ban minden 12. ember­re jutott ülőhely a mozikban. Európában a legjobban ellátott a ntmet lakosság volt (minden 33. lakosára, jutott egy férőhely) Magyarország meg sem közelí­tene ezeket a számokat. A negyvenes évek végétől ug­rásszerű a mennyiségi fejlődés. E'ril.ető, hogy elsősorban a fal­vakat igyekeznek ellátni a szó­rakozás és művelődés e fontos intézményével. 1949-ben 862 községben van mozi, 1955-ben már 2781 településen. Igaz, hogy ezek döntő hányada keskeny­flirnes (16 mm-es) a hangja sem tökéletes (enyhén szólva), ce b városiakkal együtt, ebben az évben már a 115 milliót is meghaladja a nézőszám. Szám­be:,leg a csúcsot alighanem 1959­oen érte el a mozi: a társadal­mi szervezetek kezelésében levő zártkörű vetítőhelyekkel együtt 440i mozi és 131 millió néző! A hatvanas évek eleién kezd szélesebb körben elterjedni a korikurrencia: a televízió Esik a nézőszám, s majd egy évtized múlva kezd stabilizálódni: het­venmillió körül. S ez nem rossz adat' Ezzel a látogatottsággal 5—6 helyen vagyunk a konti­nensen. Folyik, ha lassan is, a mozi­háiczal rekonstrukciója. Buda­pesten romlott talán legtöbbet a helyzet az utóbbi húsz évben 30 rnos.it be kellett zárni. (A .re­korder' a Vörösmarty, tizenké' éve zárták be — ideiglenes-r > A/ utóbbi években átalakították felújították a Szikrát íhog­íVtafcb három év múlva néh* nyék vandál pusztítása nvom'­mogint rendbe tegyék), kicserél ték g Corvin és az Uránia be rendezéseit, számos kis mc kuituráll körülményekkel várja a nézőket De ez még persze ke­vés. Akkor is, ha újonnan épült mozikkal Is dicsekedhetünk. V. GY.

Next

/
Oldalképek
Tartalom