Délmagyarország, 1982. november (72. évfolyam, 257-281. szám)

1982-11-26 / 278. szám

1982. november 26. 5 Örökös Kiváló Együttes A Bartók Béla Kórus Ebben a hónapban több okuk is lenne az ünnepelés­re; lehet, hogy ünnepelnek is, a maguk módján, a pró­bákon, megajándékozva egy­mást az együtténeklés örö­meivel. Ebben a hónapban kapták meg az amatőr mű­vészeti csoportok által elér­hető minősítő címek közül a legnagyobbat: ,.örökös Ki­váló Együttes". Ünnepelhet­nének másrészt jubileumo­kat: tizenöt évvel ezelőtt, november 3-án volt az ének­kar első próbája, az alapító, Kardos Pál karnagy vezeté­sével; éppen tíz éve, 1972 őszén vette át a csoport mű­vészeti irányítását Rozgonyi Éva, aki ma is a Bartók kórus karnagya. Abban az esztendőben Aranykoszorús diplomát kaptak, két év múlva „Fesztiválkórus" mi­nősítést. 1974-ben, majd 80­ban a Népművelési Intézet nívódíját érdemelték ki. 1976-ban kapták meg először a Kiváló Együttes kitüntető címet, rá egy évre a szegedi tanács nívódíját. Két eszten­deje a „Hangversenykórus" minősítést érték el, tavaly a békéstarhosi kórusversenyen elnyerték a Gulyás-alapít­ványt. Az amatör mozgalom érté­kelési rendszerében járatla­noknak is meggyőző lehet a fölsorolás: ez az együttes hosszú ideje egyformán ma­gas színvonalon műveli a kórusművészetet. Kamara­együttesként kezdték, mára — akár a műsorválasztást, s hangzást, vagy a létszámot tekintjük — kinőtték a ka­marakereteket. Van-e titka, hogy ,.pa­Á ringlispíl forog Zenei naptár Haydn-ünnep Mintha egy kellemes, vá­lasztékos stílusú, formás, értelmes gondolatokat cse­rélő társalgásnak lettünk volna fültanúi! Körülbelül ilyen érzéssel hagytam el szerdán este a Tisza Szálló nagytermét, ahol a Szegedi Kamarazenekar adott hang­versenyt. karmesterükkel, Pál Tamással az élen. A kamarabérleti koncert műsorát a 250 évvel ezelótt született zseniális mester, Joseph Haydn kompozíciói alkották. Az együttes Pál Tamás míves, értő irányítá­sával természetes könnyed­séggel szól Haydn zenei nyelvén. Előadásuk a pontos vonalvezetésű. világosan frazeált melodikus megfor­málásra helyezett súlyt, s a kompozíciók bensőséges, fesztelen, természetes zenei­ségét valódi atmoszférate­remtő erővel emelték ki. Elsősorban vonatkozik mindez a B-dúr szinfónia concertante ideális tolmácso­lására. Az est zárószáma­ként felhangzó kompozíció élményhatását emelte Joób István oboa és Mojzer An­tal rendkívül szép fagott Iá­téka. Például az Andante tétel témaindítása egymást követően e két hangszeren egyszerűen eszményi volt. Kifogástalan szép produkció­juk- után szívesen meghall­gatnánk őket egy fagott­vagy egy oboaverseny szó­listájaként is. a kamaraze­nekar élén. Sin Katalin szó­lista szerepkörben e művön kívül még Haydn D-dúr gordonkaversenyében, Rákosi Géza pedig az F-dúr csem­baló-hegedűversenyben lé­pett fel. Sin Katalin korábbi re­mek barokk vagy akár XX. századi muzsikák interpre­tálásaira emlékezve ez a Haydn-előadás nem érte el azoknak kiemelkedő színvo­nalát. A kényes, finom ap­rótechnikát, karcsú hangot igénylő Haydn-muzsika vi­lágában most feszélyezetten mozgott, s a „veszedelmes intonációs helyek" tiszta megszólaltatása is kívánni­valót hagyott maga után. A versenymű második tételé­nek bensőséges elmuzsikálá­sában csillantak fel Sin megszokott értékei. Pál Tamás az a dirigens, aki nemcsak karmesterként zongorázik jól. hanem hang­szeres szólistaként is igen kulturáltan játszik. Nem először bizonyította ezt a képességét most a két hang­szerre írt F-dúr versenymű csembaló (itt zongora) szó­lamában, a hegedűszólista Rákosi Géza partnereként. Pál Tamás szokásához hí­ven ismét felfedezett szá­munkra egy igen ritkán hallható, nagyon szép mű­vet. A második tétel cizel­lált, finom előadása, a ke­cses díszítések, s á két hangszer párbeszédének ele­gáns megszólaltatása külön kiemelendő. Az első tétel­ben contino szerepében azonban kicsit hangosnak tűnt a zongora. Rákosi Gé­za virtuóz hegedűjátéka ideális, stílushű volt, s a vo­nóskar — akit karmeste­rük ezúttal a zongora mel­lől irányított — gyöngéd fi­gyelemmel alkalmazkodva igen intelligensen muzsikált. Haydn nem véletlenül epvik legnépszerűbb zongo­raversenye a D-dúr koncert. Ahow a szólás mondja „egyszerű, s nagyszerű". Világos, klasszikus rend sze­rint felépített, behízelgő, bűbáios témákból szőtt, friss muzsika. Hálás, igényes szó­lista feladatot ezúttal Ke­rek Ferenc számára jelen­tett. A zenekari expozíció remekbe sikerült indítása után a zongorán felhangzó hetvke. játékos, kedves fő­téma még derűsebbnek ha­tott volna, ha a szólista a bal kéz nyolcados lüktetését kissé halkabbra fogja, s ez­által a zene nem veszített volna könnyedségéből. Ám ez csak futófelhő az inter­pretálás ragyogó, napsuga­ras égboltján A második tétel intim, lírai • előadása után a közismert Rondo all' Ungherese olyan vérpezsdí­tőén. bravúrosan, árnyalt di­namikával szólt Kerek Fe­renc keze alatt, ahogyan azt a Haydn-muzsika megkíván­ja. Berényi Bogáta pucskultúra" térhódításának i idején, amikor legföljebb a j művészeti értékek fogyasz­tóinak a tábora nő, s nem kedvez a kor a közösségek­nek, az aktív értékteremtők csoportosulásainak, szóval van-e titka annak, hogy ez a kórus vargabetűk nélkül jár az útján? Nem titkot, legföljebb ma­gyarázatot tudok, egyet leg­alább. Rozgonyi Éva kilen­cedik éve jár át Kecskemét­ről Szegedre, hetente két­szer az estj próbákra (és ter­mészetesen a meglehetősen gyakori fellépésekre). Ügy tetszik, nem ismer fáradsá­got. A kecskeméti Kodály ének-zenei általános iskola, gimnázium és zeneművészeti szakközépiskola tanára, me­gyei szakfelügyelő, A Bar­tók kóruson kívül még egy kecskeméti amatőr együttest is vezet. A Nemzetközi Ko­dály Társaság igazgatótaná­csának a társaság létesülé­se, 1975 óta tagja, ez a fel­adatkör sok külföldi utazás­sal és munkával jár. A sze­gedi kórus tagjai azt mond­ják, szakértelme, zeneszere­tete bámulatra méltó, szug­gesztivitása, a munkában megtalált öröme magávalra­gadó. Nos, ez lehet az egyik magyarázat: a vezető egyé­nisége, elkötelezettsége, sze­mélyes tulajdonságai révén összetartója lehet valamely művészeti csoportnak, szak­értelme, ízlése, céltudata pe­dig a folyamatos fejlődés alapfeltétele. A karnagy más magyará­zatot la tud. Azt mondta, nincs más titok, remekmű­Vekkel kell foglalkozni", rf A remekmű Önmagában hatal­mas vonzó- és hatóerő. A kórustag pedig, miközben ke­mény munkával megismeri, megtanulja és interpretálja a remekműveket,- egyszer­smind egyedülálló élményt szerez magának és mások­nak. Akár megfogalmazza, tudatosan éli át, akár nem. mindenképpen érzékeli: ré­szese az alkotásnak. Ráadá­sul olyasmit hoz létre, amelyre egyedül nem, csak másokkal együtt képes. ..Rej­télyes dolog ez az amatőriz­mus" — mondta rejtélyesen mosolyogva Rozgonyi Éva. Aligha gondolt másra, mint ami fönti magyarázatából következhet: az alkotás (vagy, kórusmű véshet r-ői lé­vén szó. nevezzük újraalko­tásnak) laikusok által gyak­ran irigyelt gyönyörűsége és szenvedése éppenséggel az amatőrmozgalomban páro­sulhat a „közösségben-lét" élményével. Egvszerűbbe.i: művészeti érték és emberi minőség nem elválasztandók­Meglétüket és kölcsönhatá­sukat okkal-joggal tételezzük a Bartók kórusban. Sulyok Erzsébet Néhány pohár után a jónevü festőművész köze­lebb húzta szexét, s áradt belőle a panasszal vegyes önvád, husz éve van a palyan s immár nemcsak érzi, de tudja is, veszélyes vizeken evez. Még meg sem szárad tanyaképein a festék, máris gazdára ta­lál. Úgy mondják, képei „lábon elkelnek". Futósza­lagon gyártja, jórészt a megrendelők igényei és búsás honorálásai fejében a nosztalgikus alföldi tá­jakat. rogyadozó tanyákat — egy fával, két fával, fa­csoporttal. Immár nem képes elmerülni a szakma problémáiban, nem érke­zik földolgozni a világ eseményeit, képtelen nyo­mon követni újabb és újabb szellemi produktu­mait, nem tud nagyobb igényű kompozícióba fog­ni. Beszállt a ringlispilbe ahonnan nem egykönnyű kiszállni. A körhinta pe­digy egyre gyorsabban forog. Kép képet kér, az asztalos nem győzi mé­retre vágni a lemezt, ösz­szerakni a kereteket. Ám ezzel együtt a művészi te­hetség rutinná devalváló­dik, az egykori ígéretből jól kereső akrobata lett, az alkotói felelősség el­porladt a tetszetős témák jól jövedelmező lángjai­nál. Azt hihetné az , ember, az eset egyedi, egy ígé­retes művészpálya sajátos torzulása. Magam is en­nek tudatában éltem, míg­nem az ismert fogorvos így tört ki egy társaság­ba: „Egyszerűen nem bí­rom tovább! Ügv árulom már egykori rivális kollé­gáimat a betegeknél, mint kofa a portékáiét, de úgv .látszik, mindenki az én rendelőmben akar fog­, pasztareklám mosolvúvá válni." S elmesélte, hogv egy évtized alatt hogyan alakult ki ez az immár minden erejét Ideiét, energiáiét fölemésztő pa­cientúra. Mivel nemcsak jó fogorvos, de lelkiisme­retes is. aki egvsz°r meg­fordult nála Ismerősei kö­rében is aiánlia. s ő maga is többször, k's problé­mákkal is visszatér Las­san szűk lesz a váró. s kevés a pap huszonnégy óráia. M'ntöev futószala­gon • nvílnak a szálak, személytelen robot lesz a magánpraxis. S nem lehet kiszállni! Nincs idő egy ju könyvre, nem is emiéx­szik, mikor volt legutóbb moziban, színházban, s ha munxaneiyen a tévé egy műsoráról folyik a szo, ínkaüo odéobáli. Nem le­het kiszállni? Lehet, de csak egyetlen módon ha végleg becsukja a boltot. Akkor pedig egyrészt hiá­nyozni fog a megszokott életnívóhoz olyannyira el­engedhetetlen plusz jöve­delem, de a munka jó érzése is. Azaz az anyagi, a szakmai és erkölcsi plusz, ami az értelmiség életmódjának egyik mo­torja. „Mit tegyek hát? — tette fel a mások által természetesen megvála­szolhatatlan kérdést. — A ringlispíl egyre forog ..." S ki gondolná, hasonló gondokkal küzd a nyelv­tanárnő, a magántervező, a népszerű színész. Sok helyen hajnalig égnek a villanyok. Mesterséges fénynél ízületnek deklire­vászonra a pusztuló ta­nyák meg a kócos fák; az orvos még — lelkiismerete megnyugtatására — fáradt pillákkal átfutja a leg­újabb szaklapot; a tanár­nő kivasalja a gyerek is­kolaköpenyét: az újságíró magára erőszakol még né­hány oldalt; a tervező pár skiccel — ki tudja há­nyadszor — a majdani sa­ját lakás terveit finomít­ja; a színész új önálló est­jének műsorán töpreng ... A fölszaporodott, társa­dalmi méretű igények az élet megannyi területén egy divathullám hegyére sodornak szakembereket, művészeket. Hisz nemcsak telik már festményre, de az emberek jó része a pénzéért elvárja, hogy ki­elégítsék igényeit, • az sem mindegy kinek .a neve jegvzi az alkotást. Szemé­lyes találkozóra hívják a művészeket, de joguk van a kedvencekhez. Bár az SZTK fogorvosi rendelői­ben éppoly magas szinten — ha nem magasabban — orvosolják a beteg foga­kat. csakhogy ott sorba kell állni, időről időre be­rendelik a pácienst, elhú­zódik a kezdés, s él még a ham's nézet: ami in­gven van. az nem is lebet jó. Nv'vet tanulni ma nem sfkk ewre szorttóbb szükségszerűség. S ha az iskola nyolc esztendeje képtelen arra, hogy leg­alább a készség szintjére emeljen egy nyelv ismere­tét, azt pótolni kell, nem is beszélve azokról, akik néhány évtizeddel ezelőtt még váltott lovakkal kós­tolgattak bele az oroszba, németbe, angolba latin­ba, s most oly nagy szük­ség volna a nyelvismeret­re ösztöndíjhoz, kandida­túrához vagy „csak" a szakma jobb ismeretéhez. Építkeznek, mind többen a társadalmilag is sarkallt és támogatott formában, jórészt magánerőből. Aki pedig milliót — egy fél élet és a rokonság anyagi javait — lakásépítésre köl­ti. jogos igénye, hogy ott­hona kielégítse sajátos igényeit, alkalmazkodion a család összetételéhez époúgv. mint munkájához, hobbijához — akad hát dolga a tervezőnek is, es­te lámpák fénykörében. A ringlispíl forog, a túl­terhelés elfogyó órákban, kilókban mért kávémeny­nyiségben, toronymagas gyógyszeres dobozokban mérhető. A festő idővel kiábrándul s mind gyak­rabban nyúl a pohár után: az orvos egyszerre azon kapja magát, hogy fiata­labb kollégái megelőzték a ranglétrán; a nyelvta­nárnő idegei fölmondják a szolgálatot: a tervező mind sebesebben kapkod­ja a pirulákat, önkénve­sen csokorba kötött pél­dák. önkényesen alakított sorsok. Ám nem hiszem, nagyot tévednék, amikor némi általános vonásokat is fö'fedeznl vélek ben­nük. Nevezetesen a keres­let-kínálat törvényeinek nem mindig szerencsés alakulását, amikor össze­keveredik érdek és érték, amikor föllobbanó divatok veszik ót néhány terüle­ten a folyamatok irányí­tását. A ringlispíl viszont korunkban mind gyorsab­ban forog. A kapcsoló ke­zelőjének, a benne ülők­nek és a kibiceknek fele­lőssége egyaránt óriási. A hosszú forgásban megszé­dül az is, aki a körhintá­ban ül. de az is, aki so­káig nézi. S a szédülés kellemes percei után az ember egyszer csak a gyomrához kap... Tandi Lajos utadták a kollégiumi verseny díjait A szegedi Ifjúsági Házban tegnap, csütörtökön adták át a középiskolai és szak­munkásképző kollégiumok versenyének díjait. A Mű­velődési Minisztérium és a KISZ KB által minden esz­tendőben meghirdetett kol­légiumi versengés Csongrád megyei eredményhirdető ün­nepségén részt vett dr. Sza­Halálos ítélet Tavaly december 28-án történt a bűncselekmény, abban a ceglédi családi ház­ban. ahol a kisfiú élt. Az ő nővérének udvarolt Nyíri Mihály régebben, a gyermek tehát ismerte. A nyomozás során és vádlottként is úgy vallott Nyíri Mihály, hogy pénzszerző szándékkal hatolt be az üresnek vélt lakásba. Meglepetésére otthon találta az állmából felébredő kisfiút. Előbb arculcsapásokkal le­terítette, s hogy tettének ne legyen szemtanúja, a kályha tóbb liter gázolaját ráöntötte és rágyújtotta a szőnyegpad­lón fekvő, ájult gyermekre. A legsúlyosabb büntetés — a halálbüntetés — kisza­básánál a bíróság — miként az ítélet indokolásában el­hangzott —, semmiféle eny­hítő körülményt nem talált Nyíri és ügyvédje enyhíté­sért fellebbezett Alkotóműhelyben Nemigen árt bizony, ha egy alkotóműhely olykor na­gyobb nyilvánosság előtt vállalja fölismerését: aligha­nem ezúttal valami külön­legesen jót sikerült létrehoz­nia. Persze, a fölismeréssel párhuzamosan megfelelő kontrollra is igényt tartván: meghívottaknak vetítette le először a minap a televízió szegedi stúdiója „Ars longa vita brevis" — A művészet örök, az élet rövid című film­jét (adásban december else­jén, este nyolc után látható a kettes programban) — amelyben a bajai Éber-ház­ban ifj. Éber Sándor festő­művész eleveníti föl család­ja négy nemzedékének, egy háznak és egy városnak a történetét, festészetről és ze­néről egyaránt szólva, s egy­ben Baja szellemi életének egykori szellemi központját is megidézve. Bubryák István szerkesztő és Kun Zsuzsanna rendező filmje egy valaha volt (és úgy tűnik, mára sajna erő­sen tovatűnt) életformát, az értékmentő, műhelyteremtő embert állítja elénk. A film­ről közművelődési szakem­berekkel. rendezőkkel, kri­tikusokkal rendezett beszél­getés vélhetően valami ha­sonló igényt sugall, ha utó­lag végiggondoljuk. Város­szellemiségről, televíziózás­ról, életformaváltásról és ha­sonlókról bőven volt szó — egy kezdeményezés első kí­sérleteként? Reméljük. D. L. bó Éva, a KISZ KB közép­iskolai és szakmunkásképző tanácsa titkárságának mun­katársa. Szentirmai László. a KISZ Csongrád megvei bizottságának iskolafelelőse értékelte a vetélkedőt, mely­nek győzteseit a tanulmá­nyi és közösségi munka jel­lemzői alapján jelölték ki. Az okleveleket és a pénz­jutalmakat dr. Müller Jó­zsefné, a Csongrád megyei tanács vb művelődési osz­tályának vezetője adta át. Arany fokozatot kapott a szegedi Majakovszkij, a Sziklai Sándor, a 801 -es és a 600-as szakmunkásképző intézet kollégiuma, valamint a makói Erdei Ferenc és Mező Imre kollégium. Ezüst fokozattal jutalmaz­ták a csongrádi faipari szak­középiskola, a kisteleki gim­názium és . postaforgalmi szakközépiskola, a szentesi mezőgazdasági szakmunkás­képző intézet kollégiumát, valamint a szegedi Kőrösy József diákotthont. Bron2 fokozatot kapott a hódmezővásárhelyi Komi,­csln Zoltán szakközépiskola és szakmunkásképző intézet kollégiuma. A kollégiumi címet és zászlót a Fodor József élel­miszeripari szakközépiskola és szakmunkásképző intézet diákotthona nyerte eL Kitüntetések A Népköztársaság Elnöki Tanácsa Szabó Imre Kos­suth-díjas akadémikusnak, az MTA Állam- és Jogtudomá­nyt Intézete tudományos ta­nácsadójának kiemelkedő tu­dományos és oktató-nevelő munkássága elismeréseként, 10. születésnapja, valamint nyugalomba vonulása alkal­mából a Magyar Népköztár­aaág Zászlórendje kitünte­ést adományozta. A kitüntetést csütörtökön Losonczi Pál, az Elnöki Ta­nács elnöke adta át * A Népköztársaság Elnöki Tanácsa Neményi Lilinek, a Magyar Állami Operaház nyugalmazott magánéneke­sének, a Magyar Népköztár­saság kiváló művészének, ki­emelkedő közéleti és művészi munkássága elismeréseként a Magyar Népköztársaság Zászlórendje kitüntetést ado­mányozta. A kitüntetést csü­törtökön Losonczi Pál, az El­nöki Tanács elnöke adta át * A Népköztársaság Elnöki Tanácsa Szamosi Károlyt, a Népszabadság főszerkesztő­helyettesét a munkásmozga­lomban ki'eitett több évti­zedes tevékenysége kima­gasló munkássága elismeré­seként. 60. születésnapia al­kalmából a Szocialista Ma­gvarországért Érdemrenddel tüntette ki. A kitüntetés át­adásánál jelen volt Óvári Miklós, az MSZMP PB tagja, a KB titkára. J

Next

/
Oldalképek
Tartalom