Délmagyarország, 1982. október (72. évfolyam, 230-256. szám)

1982-10-05 / 233. szám

Kedd. 1982. október "Sí Tartósított virágpor A Szovjetunió egyik kör­zetében sem található annyi különféle mézelő növény — csaknem 250 fajta — mint Távol-Kelet tengermelléki határvidéken. A legutóbbi I dókig csupán mézelésre haaznalták fel ezekét a nö­vényeket. Az idén első ízben láttak hozzá konzervált vi­rágpor előállításához. A virágport előzetesen kiszá­rítják, porcukorral meghin­tik é* hermetizálják, hogy megóvják az erjedéstől. Eb­ben a formában évekig tá­rolható. Zöldséggazdaság bányászoknak Sokrétű gondoskodás A Kazahsztán középső ré­szén fekvő karagandai szén­medencében hozzák a fel­színre a Szovjetunióban ter­melt szén minden tizenötö­dik tonnáját. A Szovjetunió egész szénbányászata gyor­san fejlődik, ám a terme­lékenység a karagandai szénmedencében a legmaga­sabb: 10 tonnával több az Á víz kincs Aligha szorul bizonyításra, hogy napjaink egyik féltett természeti erőforrása a víz. Jó néhány évtizeddel ez­előtt, amikor valójában még a fogyasztás sem szökött olyan magasra, mint a nyolc­vanas évek elején, s a kü­lönféle forrázok és lelőhe­lyek feltárása sem bizonyult Ilyen költségesnek, senki sem gondolta volna, hogy a víz éppúgy egyenlő lesz a kincs fogalmával mint a szén, az olaj, vagy éppen az urán. Amióta ugyanis a vi­lág édesvízkészletei — leg­alábbis az a tömeg, ame­lyik viszonylag könnyen és elfogadható áron kitermel­hető — Ismertekké lettek, egyúttal körvonalazódott az emberiség termelő és ter­mészeti tevékenységének ha­tára is. Víz nélkül ugyanis nincs élet. Ugyanakkor ma már nem­csak mennyiségi követelmé­nyek állnak az érdeklődés homlokterében, mind többet kell szólni a minőségről Is. A vial környezet védelme egyre többször és egyre na­gyobb súllyal kerül a te­rítékre. • így vsn ez hazánkban is, ahol a vízgazdálkodás még igen bonyolult és sokrétű te­vékenységet foglal magába. Többek között enől Is szó Írsz majd a2 őszi ország­gyűlésen. Az ágazat vállalt feladata, hogy a termeszeti, társa­dalmi és gazdasági folya­matok zavartalansága ér­dekében a vízkészletek és \ isw.Ukaéglet kedvező egyen­súlyát kialakítsa ót fenn­- tarlae. Mindezt hosszú távú népgazdasági terveken ala­puló program szerint vég­zik — kétségkívül eredmé­nyesen. Bizonyításul ide kí­vánkozik, hogy például az elmúlt ötéves tervidőszak alatt napi egymillió köb­méterrel nőtt az lvóvízter­melő kapacitás, csaknem 7 ezer kilométernyi Ivóvízháló­zat épült meg. S ez egyút­tal azt jelenti, hogy két­millió lakás részesült köz­műves ellátásban, és na­ponta csaknem négymillió köbméter vizet szolgáltattak a különféle múvek. A jelen­tós fejtődés ellenére sem nevezhető gondtalannak az ellátás. Különösen alacsony például a közművesítettség még Szabolcs és Nógrád me­Ryében. Ugyancsak súlyos gond, hogy a gazdálkodás, olykor pedig a hanyagság és nemtörődömség következ­ményéként több száz te­lepülés kútja elszennyező­dött, s többségük vizének fogyasztása a csecsemők ré­szére kifejezetten kanos. Csak emlékeztetőül: 1978 óta szinte minden os/.tendő hozott árvizet, s közülük'kü­lónöeen próbára tette a szak­emberek lelkészülUcgét « 1979. és az 1980. évi Az előbbi, a Tiszán és vala­mennyi mellékfolyóján (a Marost kivéve) szólította csatasorba a vízügyieket; ve­lük együtt százszámra a közszolgálatiakat, s termé­szetesen a közvetlenül ér­dekelt lakosságot. A január­tól márciusig tartó igen ke­mény munka eredményes volt, sikerült gátak között tartani az árhullámot. En­nél is súlyosabb volt a hely­zet egy esztendővel később, amikor a Körösök vízszint­emelkedése okozott gondo­kat, 6 a töltésszakadás miatt egy korábbihoz semmilyen tekintetben sem hasonlítha­tó különleges helyzet állt elő. • Ha lehet így fogalmazni, a vízgazdálkodás feladatai csak gyarapodnak az esztendők múlásával. S bár ma mér valamennyien tudjuk, hogy a vís nincs ingven, ml több, egy-egy hálózat kiépítése sok-sok milliót emészt fel, mégis elvárjuk és reméljük, hogy mielőbb minél több la­kos élvezi a vezetékes víz kiegyensúlyozott biztonsá­gát: élvezi mindezzel azt a nyugalmat is, ami az élet­színvonal és az életminőség jelentős alkotórésze. Terve­ink szerint 1985-re a lakás­állomány csaknem 60 száza­léka — ami több mint 2,3 millió lakást jelent majd — részesül közműves ellátás­ban. Az igényeknek meg­felelően a víztermelés is számottevően növekszik majd, s ugyancsak arányo­san fejlesztik a közcsatorna­hálózatot is. Az ágazat vál­tozatlanul nagy súlyt helyez az élet- és vagyonbiztonság szavatolására. A kormány egy korábbi döntésének meg­felelően folytatják a védelmi művek építését és korszerű­sítését. különös figyelemmel a legveszélyesebb területek­re. Sok gond forrása volt és gyakorta még ma Is az a helyileg nem hasznosítható, úgynevezett káros vizek ren­dezett elvezetése. Ez Idő szerint elsősorban Békés. Csongrád. Szolnok, valamint Borsod és Szabolcs megyék egyes körzeteiben folyik ösz­szehangolt vízrendezés, ami­nek eredményeként számot­tevően csökken a hasznosít­hatatlan fötdterületek nagy­sága. Ide kívánkozik: a víz­gazdálkodási társulatok a korábbiakban Is jelentős fel­adatokat vállaltak maguk­ra, tevékenységük hasznát mi sem jellemzi Jobban, hogy napjainkban, s a Jövő­ben egyaránt nagy szerep Jut a társulatoknak a helyi el­képzelések megvalósításában. S. I. országos átlagnál. A kagan­dai bányák valódi föld alatti üzemek. A kitermelés során a szenet gyakorlatilag nem érinti emberi kéz: az érté­kes fűtőanyag 95 százalékát gépesített komplexumok se­gítségével hozzá a felszínre. Ennek ellenére a föld alatti tartózkodás az ember szá­mára továbbra is nehéz, időnként kockázatokkal jár. Az ember egészségére ked­vezőtlen hatások okozta ká­rosodás jelentősen függ at­tól, mennyi ideig hatnak a szervezetre. Az orvosok ajánlásai alapján a szovjet bányászok, így a karagandai bányászok is heti 30 órát dolgoznak. Más iparágakban a heti kötelező munkaidő 41 óra. Jövedelmük termé­szetesen emiatt nem kisebb. Mielőtt a bányába leeresz­kednének, a bányászok meg­kapják a mindenki számára egyénileg termoszba készí­tett meieg ételt. A föld alatti étkeztetés teljes költ­ségét a vállalat fedezi. A bányászok ésszerű táplálko­zásának megszervezésére a karagandai szénmedencében nagy figyelmet fordítanak. A több mint száz üzemi ét­kezde étlapján egész évben szerepelnek a friss zöldség­félék. A Karaganduol egye­sülésnek külön zöldséggaz­dasága és téli üvegházai vannak. A föld alatt a bányászokat természetesen nem ért el a napfény. Mikor azonban a felszínre jönnek, még felhős napokon is „le tudnak bar­nulni". Valamennyi banya mellett orvosi rendelő mű­ködik, ahol szolárium és más fizikoterápiás eszkö­zök találhatók. Ami a szabadság eltöltését Illeti a karagandaiak közül sokan szívesen töltik idejü­ket a várostól 60 kilométer­re levő Dzsartasz bányász­szanatóriumban és a Sah­tyor-üdülőben. Ezekben évente 5 ezer bányász pi­hen- és csaknem ugyan­ennyien jutnak el szakszer­vezeti beutalóval az ország más helyeire. (APN) Képzettek-e ügyeink intézői? Nem elég vonzó az államigazgatási munka Az országgyűlés egyik bi­zottságána"k legutóbbi Ülé­sén heves vitát- kavart a tanácsi ügyintézők szakkép­zettségének kérdése. A téma — amit napirenden kívül hozott szóba valamelyik képviselő — valahogy úgy merült fel: tévedés azt hin­ni, hogy pusztán a hatáskö­rök decentralizálásával, a .helyi tanácsok önállóságá­nak. Intézkedési jogkörének bővítésével egy csapásra egyszerűbb, gyorsabb, szín­vonalasabb lehet az ügyin­tézés Ehhez az Is kell. hogy B községi tanácsok előadói, ügyintézői valóban felké­szültek, Jól képzettek legye­nek. Az úgynevezett képe­sítési előírások szerint mi­nél magnsabb szintű tanács­nál dolgozik valaki, annál többet kell tudnia. Csak­hogy ez óhatatlanul is azt a szemléletet sugallja: az el­ső fok, a község döntését nem kell mindig komolyan venni, azt felsőbb szinten az ..okosok" úgyis felülbí­rálják. Mindenhez értsen? Az egyik képélselő úgy fogalmazott: szerinte igenis a helyi, a községi, a városi tanácsoknál van szükség a legképzettebb szakemberek­re, akik legalábbis az ese­tek túlnyomó többségében rögtön helyesen, törvénye­sen, méltányosan, mindenki megelégedésére intézik az ügyeket. Ezt kívánja az ál­lampolgárok érdeke. Nem véletlen, hogy a ta­nácsi dolgozók képzettsége ennyire a közérdeklődés homlokterében áll. Nem né­hány ezer tisztviselő belső Ügyéről van sző, hiszen a tanácslak nap mint nap közvetlen kapcsolatban áll­nak az állampolgárokkal. Egyes felmérések szerint a különféle szakigazgatási szervek a hatósági bizonyít­ványok kiadásától az építé­si engedélyeken át az adó­zásig évente több mint 20 millió (I) ügyet intéznek, ami azt jelenti, hogy sok ügyfélnek évente többször is akad dolga a hivatallal. Egyáltalán nem lehet tehát közömbös: mennyire felké­szültek az előadók, milyen benyomásokkal távozik az állampolgár a tanácsházá­ról. Nem túlzás azt állíta­ni; effajta személves ta­pasztalataink politikai köz­érzetünket is befolyásolják. Bizonyára sokunknak van­nak személyes „élménye­ink" is arról, hogv milyen bosszantó az, amikor az ügyintéző pontatlan, téves felvilágosítást ad, amikor az akta éppen a hozzáér­tés hiánya miatt nem zá­rulhat le első fokon, újabb meg újabb fórumokon kell foglalkozni az üggyel. Természetesen maxlma­llzmus lenne azt követelni, hogy a legkisebb tanácsnál is mindenki mindenhez ért­sen; az univerzális ügyinté­zők korszaka régen lejárt. Számos területen olyan bo­nyolulttá. összetetté váltak életviszonyaink, olyan sok­rétű a jogi szabálvozás. hogv lehetetlen megkivánnl néhánv embertől vaiamenv­nvi előírás Ismeretét. Elke­rülhetetlen a szakosodás, a specializácló. ami leien eset­ben azt jelenti, hogv bizo­nvos ügyfajtákkal csak a városnál, a Járásnál, eset­leg a megyénél foglalkoz­nak. De az mindenképpen Jogos követelmény, hogv az emberek az ntanvető eliga­zítást a hozzá luk legköze­lebb eső helyi tanácsnál megkaphassák, s ügyeik többségét lehetőleg itt Is Intézzék el. Nagy a fluktuáció A Minisztertanács Taná­csi Hivatala nemrégiben felmérést készített a tu­HAZASSAG Tóth István és Kalmár Jú­lia, Nagy Miklós Vecser­nyés Ibolya Terézia. Oláh Mi­hály és I'lkall Gizella, Németh István Sándor és Kiss Violetta. Novodonszki János és Csuzdi Ilona, Tólh István és Katona Erzsébet, dr. Fazekas Tamás Lajos és Selmeeei Andrea Klá­ra. Miklós István és Gati Éva. Koszö István és Ko2incz,ky Ibo­lya, Éberhardt György és KIRS Anna Ilona, Kovács Mihály és Kenderes! Zsuzsanna. Gáli Fe­renc és Hegedűs Ágota. Sári Károly és Lippay Kalaltn Ró­zsa, Vér István és Papp Hona Ibolya. Bénák Antal és Szűcs Katalin Szögi László és Kószó Erzscbcl. Bencsik Mihály és Dani Katalin Rozália, Révész József és Dékány Mária. Ber­ki László és Ménesi Gyöngyi. Képes András és Visnyel Már­ta. Miklós Béla Miklós és [Zsák Oertrdd Erzsébet, Virág Ferenc es Konkoly Zsuzsanna. Dobó Miklós és Fodor Zsu­zsanna Etelka, Rózsa Antal és Vtdáes Anna házasságot kö­töttek. SZÜLETÉS Tarl Jánosnak és Cslzl Mar­git Évának Tímea Margit, Má­tyus Zoltán Józsefnek és Ha­lász Katalinnak Etelka. Dán Csaba Istvánnak és Dell Iloná­nak Csaba. Busa Vilmosnak és Horváth Irénnek Gábori Vil­mos. szélpál Istvánnak és Nagyszöllöst Klárának Gábor. Sebemmel Gábornak és Ágos­ton Mariának Eva Zsanett. Ra­bi Mihálynak és FUz Évának Tamás. Hegyi Lázzlóttak és Angyal Margitnak Róbert. Ró­ka Róbertnek és Fehér Kata­linnak Anna Viktória, Bába Andrásnak és Szanka Irénnek Róbert, Kálmán Imrének és Gémes Ilonának Krisztién, Pap Lajosnak és Gyarak! Ildi­kónak Marianna. Fodor-Kele­men Gyulának és Palotás Má­ria Magdolnának Kitti, Fodor­Kelemen Gyulának és Palotás Márta Magdolnának Zsolt, Ko­togány Antal Imrének és dr. Dobó Irénnek Ágnes. Bezzeg Jóssefnek és dr. Sípos Irén­nek Diána Petra Nagy János­nak és Papdl Honának Attila. Borbota Géza Miklósnak és Fátyol Ibolya Tildának Enlkö Ibolyái Csontos Sándor Ml­Családi események hálynak és Ka)uha Julianna Juditnak Attila, Csényl Zoltán Sándornak és Masa Ilonának Attila. Fülöp János Lászlónak és Jani Márta Arankának Bar­bara. Szente-Varga Róbertnek és ocskó Zsuzsannának Réka, Polák Jónás Ferencnek és Ar­gyelán Erikának Beatrix. Dobó Istvánnak és Nagy Erikának István. Tisza Ferenc Sándornak és Kúrál Ildikó Máriának Zsolt, Császár Bélának és LaJ­kó Máriának Zsolt. Antal Pál Istvánnak és Urbrtn Györgyi­nek Hajnalka. dr. Tekultcs Péler Antalnak és dr. Tegzes Eva Honának Éva, Szél Má­tyás Tamásnak és Helbert Má­riának Gábor Tamás, Balog Józsefnek és Véró Gizellának Barbara. Sápdor Ferencnek és Lajkó Irénnek Judit, Resch Mihálynak és Kapás Erika Ve­ronikának Alexandra Szilvia. Tóth Zoliénnak és Borda An­na Máriának Zollán Ferenc, Benyhe Sándornak és Rossi Andrea Hajnalkának Zsuzsa. Nyári Imrének és Rutai Gizel­lának Attila. Fekete József Ba­lázsnak és Hekeczkl Margit Juliannának Mónika. Bubort Anial Tibornak és Klspál Esz­ternek Tlntea, Jenel Józsefnek és Szögedl Juliannának József. Rafael Tibornak és Rafael Gi­zellának Roland. ViRh Sándor­nak és Bftresök Irénnek And­rea Hajdók Lajosnak és Kató Katalin Emíliának Eszter. Ve­ress Gézának és Farkas Ildikó­nak Franciska, Ball Ferenc Zoltánnak és Halász Máriának Gábor. Mayer Jánosnak és Má­rity Mária Teréziának Szimó­na. Miklós Tibornak és Bodro­gi Erzsébetnek Erzsébet. Glashütter Csabának és Gaty­tyán Annamáriának Melinda. Bozslty Marinkónak és Gyuris Erika Klárának Zoltán, Akim Istvánnak és MatovlcS Máriá­nak Eszter Réka, Dezső Sán­dornak és Árva Piroskának Miklós. Varga Jánosnak és Horváth Katalin Máriának Ka­talin Magdolna, Budai István­nak és Zsilig Etelkának tiona, Pállnkó Tibor Józsefnek és Kószó Rozália Hajnalkának Linda Viktória Ágoston Sán­dornak és Mikus Erzsébetnek Tamás, Rácz Sándor Józsefnek és Aracst Zsuzsannának Zsu­zsanna, Szlrákl Ferencnek és Makra Zsuzsannának Mónika, Tóth Sándornak és Sárkány Erz.Rébet Sárának Gabriella, Pető Zoltánnak és Fekete Má­ria Katalinnak Gábor. Tom­béez Lajosnak és Mihály Mag­dolnának Lajos, szabó Ignáez­nak és Tamás Juliannának Kinga. Nlmcsovics Józsefnek és Csamangó' Zsuzsannának Viktória Zsuzsa. Orosz János­nak és Németh Ilonának Ale­xandra, Virág Gusztáv Bélá­nak és Szélpál Mártának Regi­na. Satn Bélának és dr. Erdei Sárának Péter. Pásztor Tibor Róbertnek és Berta Erzsébet­nek Julianna Juhász Imre Pé­ternek és Üjvárl Juliannának Endre Pál, Dávid Sándornakés Mészáros Annának Sándor, Horváth Gábor Györgynek és Szélpál Máriának Mária. Csípő Gábor Lászlónak és Busa Eva Gyöngyinek Gábor Péler nevű gyermekük szülelett HAl.ALOZAS Mihálcstn Viktória. Lázár Já­nos. Kunszabó János, Farkas lntre. Mészáros József Sándor,' Jaksa Terézia. BcrtUs László. Csúrl István oláh Imre. Len­gyel János. Vogt Llpóuié Abe­lószki Margit. Király Mihály. Hállcsi-SZilasvi Nikoletta. Gombos Mlhályné Juhász Gi­zella, Szigeti Jánosné Kőncs Berta Mária. Kopasz György. Töth Lajoané Töth Anna Mol­nár Lajosné Totyik Klára. Horváth Jánosné Dékán Erzsé­bet Ilona. Anesányi Antalné Halasi Mária, Juhász József. Bíró Antalné Adorján Erzsé­bet, Bálint Ferenc Nándor, Rácz Istvánné Balasl Erzsébet, Földes! Bálintné Nagyiván An­na, DrinoczkJ Szil vesztemé Szögi Ilona. Elekes István Elek, Horváth Lajos, Németh József. Hajdü István Pál. Adámka Ferenc, Szalal István­né Oera Rozália. Dicső György, Uj Teréz, Farkas Dezső, Boda István meghált. nácsapparátus képzettségé­ről, Iskolai végzettségéről. Megállapították, hogy sok­éves fejlődés eredménye­ként ma már az ügyintézők csaknem kilencven százalé­ka rendelkezik a munkakö­rére előírt, többnyire magas szintű képesítéssel. Igaz vi­szont. hogy ezen belül a Jo­gi diplomához kötött mun­kakörökben alacsonyabb, csak mintegy 87 százalékos a képesítettség. jelenleg összesen 270 jogász hiány­zik a tanácsoknál, s ebből 200 Ilyen státus a járási hivataloknál és a városi ta­nácsoknál van. Vagyis még mindig nem elég vonzó a jogászok — főleg a fiatalok, a frissen végzettek — szá­mára az államigazgatási munka, s ez főleg az alsóbb szintű, tehát a helvt taná-­csokat érinti érzéken ven, ahol pedig éppen a legna­gyobb szükség lenne jól képzett szakemberekre. Elgondolkoztató az Is, hogv az egyetemet, főiskolát végzett tanácsi alkalmazot­tak körében igeTi magas a fluktuáció. A felmérések szerint évente csaknem min­den tizedik jogi diplomával rendelkező tanácsi vezető, ügvlntéző pálvát változtat, más — tegyük hozzá: Job­ban fizető — munkaterüle­tekre igyekszik. Jelentősen enyhített a ta­nácsi szakember-utánpótlás gondjain az Államigazgatá­si Főiskola létrehozása, amely első végzett nappali évfolyamát tavaly bocsátot­ta ki. Négy évvel ezelőtt megkezdődött a korábban tanácsakadémiát végzettek kiegészítő képzése ls, amely­nek keretében csaknem öt­százan szereztek mér ál­lamigazgatási főiskolai ok­levelet. Ember az akták >• ii . . mogott Önmagában persze az a tény, hogy az ügyintéző, a tanácsi előadó zsebében fő­iskolai oklevél van, még nem feltétlenül Jelent gyor­sabb. szakszerűbb felvilágo­sítást, Intézkedést. Ahhoz, hogy valóban szocialista közhivatalnokok üljenek az íróasztal másik oldalán, bi­zony még Jócskán szükség van nevelésre, szemléletfor­málásra is. Hiába tudja ugyanis az előadó kiválóan n gvrtmügvre vagy a sza­bálysértések Intézésére vo­natkozó előírásokat, ha nem érzi, hogy ő egyszersmind politikai munkát is végez. Hivatása, hogv az éllam­nolgárok szolgálatában te­vékenvkedjen. az akták mö­gött lássa meg az embere­ket is. Hiszen hivatali mun­káját a választópolgárok megbízásából létreiött ta­nács nevében végzi. S ezt a bizalmat ellátszani sokkal könnvebb mint megtartani, elmélyíteni. D. A. Saf?fj?ári berendezések Az Élelmiszeripari Gép­gyár és Szerelő Vállalat I. számú gyárában többek kö­zött saitgvárl berendezése­ket ls gyártanak a Szovjet­unió részére. Jelenlee öt. és tízezer literes ón. alvedék­formázó — a félkemény és kemény xaitok alapanyagá­nak préselésére és darabo­lására alkalmas — berende­zéseket gyártanak. I i »

Next

/
Oldalképek
Tartalom