Délmagyarország, 1982. október (72. évfolyam, 230-256. szám)

1982-10-03 / 232. szám

Vasárnap, 1982. október 3. 5 Mirandolina Goldoni-premier a Kisszínházban Goldoni, úgy látszik, az újrakezdés színpadi szerzője lett Szegeden. Két évvel ezelőtt egy (akkor hiába) várt új korszak kezdetén, évadnyitó előadáson mutatták be a Két úr szolgáját. S most Íme, a prózatársuiatnál történt alapos vérátömlesztés után ismét egy mindenképpen „új színházi érát" jelentő szezon első premierjének írója is „Velence utolsó nagy művésze", Goldonl a commedla dell'arte hagyományos figuráit a Jellemkomédia eszközeivé tette, a vígjáték világát elsősorban és mindenekfölött valóságos emberi tartalmakat kifejezni képes, erőteljesen karakterizált szereplőkre alapozva — a lélektani realizmust hozta el a vidámság színpadára. Reformjának mintadarabja a Mirandolina. A csábítás trükkjeit felsőfokon művelő fogadósnő kelepcetechnikáinak vegytiszta foglalata, olyan társakkal együtt, akik a jellemábrázolás kortól független, tehát igen korszerűen is értelmezhető-ábrázolható példányai, az üresfejű újgazdagtól a nagyképű éhenkórászig, vagy a látványos magabiztosság mögött a könynyen átejthetőség minden ígéretével rendelkező álnőgyűlölőig — és tovább... A Mirandolina eredendő kedvessége i£ bája mögött viszont valami nyugtalanító kérdés is motoszkál: tulajdonképpen kicsoda ez a felszínesen „csélcsap", „szívtipró", „kacér, de becsületes" és hasonló sztereotípiákkal aposztrofálható fogadóskisasszony? A női lélek alapvetően játszadozó hajlama ugyan, tudjuk, öncél, de kevés izgalmasabb dilemma akad az embertársai iránt valóban érdeklődő előtt annál: vajon miként érvényesül ez a konok következetességében is tündéri (mert mélyen emberi és így esendő) folyamat, milyen búvópatakok táplálják itt és amott a nők örök nagy hazárdjátékának, kacérság és elutasítás, vonzalom és ridegség páratlan tiki-taktakcióinak kimeríthetetlen folyamát? A kisszínházbeli premier rendezője, Sándor János jó érzékkel ismerte föl: ha a velencei mestert jó értelemben nem „aktualizálhatja", vagyis ha nem vállalhatja föl a korszerű értelmezés totális megközelítési módjait, csak egyetlen megoldás maradhat: a színházreformer Goldonit, a komédiába a jellemfestés maximumát beoltó szakember originális világát kell megjelenítenie. A Mirandolina imígyen adatott elő három felvonásban egyazon helyszínen, az ominózus fogadó éttermében, tehát úgyszólván laboratóriumi körülmények között, minden tehetség* jellemábrázolást térben és Időben a végletekig koncentráltan. Ez az elgondolás nemcsak felnagyítja a karakterek színképeit, de azokat visszájára is képes fordítani — elvben így még az is elképzelhető, hogy nemcsak a fogadósnőröl, de akár Ripafratta lovagról vagy Ferlipopoli őrgrófról is olyan titkokat sejtsünk meg, melyek már ama bizonyos búvópatakok létét jelzik. Minden koncepció megvalósításakor összetartó erőt feltételez: kohézió nélkül a legjobb elképzelés is csak felemás módon juthat érvényre. A szegedi Mirandolina többször kifejezetten jól „felpörgetett", dinamikus előadás benyomását keltette — éppen csak az egyes szereplők kulcsfontosságú értelmezései adtak túlságosan változó képet a produkció egészének. A struktúra párjai (Mirandolina—Ripafratta, Ferlipopoli—Albafiorita, Ortenzla—űejamire, Fabrizio— Szolga) furcsa négyszer-kettő képletet eredményeztek: önmagukban és külön-külön nem rossz eredménnyel, sőt reménykeltően — a csapatmunka szintjén viszont Sándor János rendezése a divergens erővonalakat nem tudta kiiktatni. Az alapmotívum, a csábítás trükksorozata és annak hatása ugyanis túlontúl nyilvánvaló lett: Andai Györgyi MirandolináJn rendelkezik a női „macskásság" minden rafinériájával, első mondatától kezdve hajlandók vagyunk elhinni, hogy ez a hölgy alkalomadtán bizony bedob apaitanyait — a tamáskodó kérdés viszont megmarad: attól függ, így — kinek? Hiszen manapság alighanem elsős gimnazista lányok is jól tudják (pontosabban érzik), hogy egy bevallottan nőgyűlölő, könyveket bújó, mord férfiút behálózni csak saját fegyvereivel lehet: az intellektus tökéletes látszatával, a leghűbb illúziót keltvén a „hasonló a hasonlót vonzza"-elv jegyében. Ez az elem nem elég erőteljes: a fogadóskisasszony adott esetben rideg, sőt kegyetlen is — de valami eredendően naiv, a számítás szinte rusztikus szépségű hidegséget nélkülöző kislányossággal. Ez pedig a zordon lovag női lábakhoz omoltatásához, reálisan szemlélve, kevés. Igaz, Juhász Jácint lovagja sem egyértelműen teljes női arzenált követelő Nagy Megközelíthetetlen. Túl széles skálán mozog, hol patologikusán gyanakvó, hol öregurasan rigolyás, hol egyszerűen csak kedves, kézzel-lábbal hadakozó kétbalkezes. Ilyen lovag bizony könnyű préda nemcsak az intellektust tőrként forgató, éles eszű Mirandolinának, de még az Andai-féle, jóval lágyabb fogadóshölgynek is. Kettejük felfogása — ne feledjük: vendégművészekről van szó, egy új prózatársulatnál — azt eredményezi, hogy a lélektani folyamat, az alapmotívum kibontakoztatása túlságosan szélesre nyitott, csak a kezdő- és végpontot látjuk tisztán, s ami közben történik — valahová elillan. Akadt viszont az előadásban egy pont, ami időről időre igen hasznosan rezonált a rendezői koncepció egészére: Király Levente őrgrófja, aki Kovács Zsolttal (Albafiorita gróf) együtt a legtalálóbban illeszkedett a produkció dinamizmusába. Király Levente, oly sok operettalakítással a háta mögött, mintha erőteljes és igen pozitív átalakuláson ment volna keresztül: Ferlipopolija — úgymond — „ki volt találva". Igen precízen kidolgozott benyomást keltett, a jellemábrázolás követelményeinek pontosan eleget tett, a fölös manírokat ügyesen elkerülte, az improvizáció határaira műgonddal ügyelő, vérbeli vígjátékfigurát mutatott. Bor Adrienne (Ortenzla) és Goda Márta (Dejamire) kettőse a szükségesnél jobban engedett a Goldoni-korabeli teátristaábrázolások sematikus képének, harsányságuk némileg stílustörésnek hatott Szirmai Péter Fabriziója és Rágó Iván Szolgája minden megjelenésekor üde, fiatalos hangulatot teremtett, Ek Erzsébet korhű jelmezei és Csányi Árpád Ízléses, bár a produkciótól és a jelmezektől mintha egy lépéssel a mához közelebb rugaszkodott díszletei megfelelően szolgálták az előadást. Domonkos László | Aki egy kicsit is figyelmei sen olvassa társszerzőinkkel közösen készített oldalunkat, tapasztalhatja, hogy hétről hétre azok az írások kerülnek keretbe, amelyek témafelvetésükkel s egyben a megírás ..újságszerű" minőségével kiverekszik mariiknak a helyet. Ritka eset. hogy az egyébként is szűkös terjedelmű Postaládánknak szinte több mint a felét keretesekkel tölthetnénk meg, s mert most is csak eevet tudunk közölni, több arra szánt Írás más sorsra Jut. Nem túl sűrűn, de nem először foglalkozik összeállításunk azokkal az esetekkel, amcivekben valamelyik szenvedő fél feledékenység vagy más ok miatt k«sere<r elveszett értéktárgyán. Amikor Ilyen soropostaláda társszerzőnk az olvasó kat közéteszünk, él bennünk a remény, ezzel segítünk Is megkerülésén. Az igazsághoz tartozik, reményünk nem mindig vált valóra. Most vi- edesanyjanak szont egy \valóra vált óhajtó ge, légúti betegsége tudósító sorokkal kezdjük e Miért nem lehet sört heti Postaládánkat. nt a gyUiatelepl. a nyugati iparkörzetben levő élelmiBecsületből jeles szerboltban — kérdik a 14 ha tudnak olvasóink tanácsét adni. A légkondicionáló berendezésre levélírónk lenne szüksémiatt. kapaláfrással érkezett levél szerzői. „Nem vagyunk iszákosak, nem azért kérdjük, higgyék el, hogy a peremkerületek ellátása rosszabb, mint a belvárosé..." Elhlsszak. Jő, hogy megnyílt a Tisza-parton az ú) Diszkont áruház, az egykori sóházban. Ennek örülni lehet, s áruellátásunkat nincs mitől féltenünk. Győri István nyugdíjas viszont féltésének ad hangot az új létesítménnyel kapcsolatban. No. nem mintha az árukkal lenne baja, hanem azokkal, akik odaérkeznek. Mint írja. sok autós közvetlen veszelyt jelent az ottant parkra, virágokra, díszcserjékre. Több figyelmet! A Szeged Nagyáruház élelmiszerosztálya becsületből jelesre vizsgázott — írja Lévay Béla nyugalmazott gimnáziumi tanár. Olvasónk története szeptember 24-én, pénteken délelőttről szól. Mint írja, az áruház élelmiszerosztályán vásárolt, és ott felejtette autós táskáját, benne meglehetősen nagy pénzösszeg mellett a személyi igazolványa, a nyugdíjas félárú igazolványa és a villamosbérlete. Mindezt másnap vette észre, amikor viszont a bolt már zárva volt. Másnap érdekes fordulatot vett az ügy, mert nem kellett várnia hétfőig, hogy egyáltalán érdeklődhessen, ugyanis délelőtt felkereste a lakásán az osztály egyik dolgozója, Nyilasi Márton szaktanácsadó, s elvitte az elveszettnek hitt dolgokat jogos tulajdonosának. Ügy gondoljuk, aligha kell kommentár az esethez, legfeljebb annyi, nemcsak emberségből, figyelmességből is példát adtak a dolgozók. Válaszol az illetékes Újszegedi nyugdíjasklub Hogy a munkában megfáradt, megérdemelt nyugdijukat élvező idős embereknek is igényük van a szépre, a szórakozásra és a társasági életre, bizonyítja Bbkönyi György levele (Orsovai utca 14.). Soraiban hírt ad arról a jól sikerült foglalkozásról, amelyet a múlt hét csütörtökjén tartottak az újszegedi November 7. Művelődési Ház nyugdijasklubjában. Levélírónk meleg szavakkal emlékezik meg. a művelődési ház ambiciózus vezetőjéről, aki személyes közreműködésével is nagyban hozzájárult a nyugdíjasklub-foglalkozás sikeréhez, amelyben változatos zenés műsor szórakoztatta a termet zsúfolásig megtöltő hallgatóságot. Nem kevésbé szemet-szívet gyönyörködtető színfoltja volt az estnek az a kézimunka-kiállítás, amelyen a magyar tájak jellegzetes formavilágát bemutató hímzéseket állítottak ki. Olvasónk felteszi azt a kérdést is, vajon mi lehet a belvárosi klubbal, amelyben ugyancsak oly sok kedves percet töltöttek, ám most hónapok óta bezárt ajtóval fogadja a nyugdíjasokat. Ml a különbség? Lényegében ezt kérdezi Erdélyi józsefné (Nemestakács u. 25/A) olvasónk; az ő lakása, illetve a szomszéd 25/B lakás között? Mint személyes panaszából és hozzánk írt soraiból megtudtuk, nem az az egy betű. Sem a házszám, sem szomszédja ellen nincs kifogása, ám azt nem érti, vajon miért nem szerelik az övébe is a gázt a DÉGÁZ dolgozói, amikor az előbb említett lakás tulajdonosával egyszerre, mégpedig az idén februárban rendelték meg a gézvezeték bekötését, szerelését. Amikor érdeklődött, azt az ígéretet kapta, hogy szeptember 20-án elkezdik a munkálatokat, viszont ez csak a szomszédban történt meg. Olvasónk amiatt is panaszkodik, hogy már javában fizeti a megrendelt, ám eddig még el nem végzett javítás és szerelés részleteit. továbbá fél, hogy télen nem lesz mivel fűtenie, miután a korábbi vegyes tüzelésű cserépkályhát átállították gáztüzelésűre. Szén viszont már nincs, gáz meg még nincs. Akkor mi van? Kohajda Péter szeptember 26-i Postaládánkban közvilágítási hibáról tudósított. Bejelentésére Hörömpő József, a DEMÁSZ üzemigazgató-helyettese válaszéban közölte, hogy hozzájuk a bejelentés először augusztus 27-én futott be, s a hibát szeptember 3-án kijavították, másodszor viszont — szeptember 15-én jelentették be, a szerelők még aznap a helyszínre vonultak. Mint megállapították. a hiba oka szándékos rongálás volt. A legutóbbi javítás óta újabb hiba nem fordult elő. A gépkocsivezető magatartását kifogásolta az egvik Volán autóbuszjáraton Kiss Bertalanné olvasónk, s az üggyel kapcsolatban vizsgálatot tartottak. Vnelvnek eredménvéröl Balogh Imre üzemigazgató adott tájékoztatást. „Gépkocsivezetőnk az első jegvzőkönvvl meghallgatás alkalmával nem ismerte el a panaszlevélben megfogalmazottakat, másodszor a nanaszos lelenlétében tartott meghallgatáson elismerte. hogv emeltebb hnnemamet használt ... elnézést kért a panaszostól. airi a nqnasz további vizsgálatától eltekintett." Jogtalan volt az utas panasza — ez derül kl Sajtos Péter vasűttgazgató-helyettes válaszából, amelyben a lapunk szeptember 5-i számában megjelent MÁV és IBUSZ című írásunkra reagált. A kifogásolt menetjegyeket megvizsgálva azt állapították meg az IBUSZ jegykiadójának megkérdezése után, hogy az utas tévesen jelölte meg menetjegyeinek „viszonylatait". Éttel függetlenül kifogásolta, hogy a vonaton a jegyvizsgáló nem fogadta el az odautazásnál le nem kezelt jegyét. Az IBUSZ közölte, hogy a menetjegyeket csak a borítóba fűzés sorrendjében lehet felhasználni. Erié az utas megnyugodva távozott az IBUSZ-ból. Ennek ellenére írta panaszát. A válaszlevélből az Is kiderül, hogy a cikkben leírtak és a kapott menetjegyek nincsenek Összefüggésben. Az utas egy Szeged—Budapest és visszaútra váltott IBUSZ menettérti Jegyet borítólapra fűzve, egy Budapesten váltott menetjegyet, melyhez a Nyugati pályaudvaron helyjegyet li váltottak, két helyjegyet, amit a szegedi IBUSZ adott kl Budapest—Szeged viszonylatra. és a Jegyvizsgáló utánfizetési űrjegyét küldte. Az utánfizetés jogos volt, mivel egy utasnak nem volt érvényes menetlegye. A helytelen jegyváltást az utas utólag elismerte az IBUSZ-nál. Az ügy látszólag rendben van, ám. hogy nem mindig van rendben az IBUSZ menet.legvktadása, azt az emiitett levél megjelenése után egv másik olvasónk is megerősítette. Szó nélkül behozott két-két helyjegyet. Mindegyik ugyanazon napon, ugyanazon vonat, ugyanazon kocsijának, ugyanazon helyére szól. összeállította: Icrlczl Zsigmond Gyorsfénykép a fényképről Az a kép, amelyet Farkas Tamás (Pentelei sor 6.) készített a fényképről, pontosabban a fénykép előhívást kálváriájáról, nem túl szép, Olvasónk még júliusban beadott egy tekercs Orwofiimet előhívásra, amelyet a ! Főfotónál készítettek el. Rosszul. Aztán másodszorra is rosszul, és harmadszorra is rosszul. Sőt, hogy bonyolultabb legyen, a második rossz után visszakapta az első rossz képet — harmadikként. Magyarázatul ezt kapta: csak az hibázik, aki dolgozik. „Vicces szólásnak" nem rossz, kielegítő magyarázatnak annál inkább. Ebben az esetben ugyanis nincs kis hiba, csak jó kép meg rossz kép. No, meg 170 forint ablakon kidobott tanulópénz. És persze az egv megrendelő szemében megingott presztízs. Akiről szó van: a szegedi Fényképész Ktsz. Most már csak az a kérdés. ki valóban a hibás? Bejárók — sorokban A Szatymazról bejáró dolgozók és diákok nevében kérik utasok, hogy a pár hónapja a Tüzép-telep előtti helyről a Lenin utcába áthelyezett buszmegállóban legyen valamilyen tájékoztató tábla. Mint írják, semmi és senki nem Informálja az utasokat, hogy akár a Sándorfalva, akár a Zsombo felől Jövő buszoknak melyek az Indulási idejük. Ez az egyik, de talán még jobban fájlalják a szatymaziak azt, hogy az immáron tájékoztatástól mentes tábla mellé nem helyezték át a régi megállóban levő utasvédő helyiséget. Jön az ősz. a hűvös, esős idő, ázottan-fázottnn érkeznek a < munkahelvekre. és a diákok az iskolába ... Szántó Tibomé, az Április 4 útja 17-bőt azt kérdi, van-e Szegeden légkondicionáló berendezés szerelését vállaló kisiparos vagy szövetkezet. Nem tudjuk, ezért közreadjuk a kérdést, hátÁllati A Szatymaz melletti tanyában csak a gyerekeket találjuk otthon. — Hol vannak a születtek? — kérdem. — Elmentek a róka után, mert az meg elvitte a tyúkot. Máskor is Járt már itt a róka — mondták a gyerekek. Az emberben a természetes gyűlölet kerekedik fölül a gonosz ragadozó iránt. — Mit végeztek? — kérdem a szülőktől. — Hát kivégeztük 1 4válaszolta a férfi. — Ilyen egyszerűen? — Eeváltalán nem volt egvszerű. Már régi látogatónak számított. A vackát is tudtuk, hogy hol van, de ma aztán betelt a pohár. Fénves nanpal vitte el a tvúkot. Felszerelkeztünk ásóval, villával. Ez utóbbival azért, mert ha kijön a lyukból. ígv lehet leszűrni. Ásni kezdtük a lyuk bejáratát. Már jól lehaladtunk. amikor vacokra találtunk ugvan. de róka sehol Ekkor küldtük be a kutvát. Nem juthatott messzire, amikor már nvüszítést., morgást, majd gvilkos , marakodást lehetett hallani. Feszülten fiRveltünkt Valami közeledett! Kutyánk farral jött kifelé, szőre poros, földes és véres volt. Hátrányos helyzetéből ítélve vesztesnek hittük, ám amikor feje is kiért a lyukból, láttuk, hogy egy kicsi rókakölyköt húzott magával. Kint a szabadban egészen végzett vele. Sajnáltuk a kutyát, így nem engedtük újra bemenni. A félig kiásott rókalyukba gázolajat öntöttünk, és meggyújtottuk. Nem messze tőlünk a zöld fű közül sűrű fekete füst tört fel. Odaszaladtunk! Csakhamar felfedeztük, hogy ez egy másik be- vagy kiJárat. Másik rókakölyök jelent meg sűrűn tátogva, fuldokolva. Arra gondoltunk, hogy az anyaróka bizonyára a távolból leshet bennünket. így a tűz elhalása után egészen kiástuk a vacok legmélyét. Megdöbbentő kép tárult elénk; az anyarókát — mely rég elmenekülhetett volna a másik kijáraton — kimúlva találtuk. de nem akárhogyan; hasonfekve. ölében két első lába közé fogva harmadik kicsinyét. Tvüktollak voltak körülötte. — Ami azt Illeti... kicsit megrendült az értékítéletem. Csóka Dániel