Délmagyarország, 1982. október (72. évfolyam, 230-256. szám)

1982-10-29 / 254. szám

Péntek, 1982. október 29. 3 Nagy László felvétele Eleget vártunk rá ahhoz, hogv a szokásosnál ls jobban örültünk neki. gyönyörködjünk benne, ahányszor csak elhaladunk előtte: elkészült, kívül-belül ú.i köntösben fogadja ismét kis „törzsvendégeit" a szegedi Dózsa György általános iskola. A József Attila sugárúton járva, tetszetős látványt nyújt a megszépült iskola Nőnek születtek A szűk folyosót — ahol délelőtt számtalan női bajjal megáldott asszony várakozik — kora délután gyermeklányok és lánygyerekek népesítik be. Alig-nők még, de a nőiesség gyermekkori megjelenésével párhuzamosan jelentkező kisebb-nagyobb rendellenességek már korán a nőorvos vizsgálóasztalára kényszerítik őket. Hosszú ideig „senki földje" volt a gyerekek női betegségeinek orvoslása. A gyermek-bel-nőgyógyászat határmezsgyéin billegett, de ^igazából nem tartozott egyikhez sem. Érthetően hem is tartozhatott, hiszen a legkisebbek női panaszai "Ihás — speciális — vizsgáló módszereket, más értékelést és más gyógymódokat kívánnak. Alig néhány évtizede született meg az orvostudomány egy speciális ága. a gyermekek nőgyógyászati megbetegedéseivel foglalkozó gyermeknőgyógyászat, melynek hazai úttörője két szegedi orvos, dr. Sas Mihály és dr. Kovács Lajos. A kettőjük elméleti és gyakorlati munkája nyomán és annak tapasztalataira alapozva a szegedi női klinikán ma már „teljes jogú", önálló szakterülete a gyógyító munkának. * Természetesnek az tűnik, hogy a leánygyerekeknél a nőgyógyászati problémák az első mentsruáció, a valódi nővé érés idején jelentkeznek. Holott korántsem így van. A gyermeknőgyógyásznak ugyanis már a születés pillanatában „van dolga" azokkal, akik nőnek születtek. Mi több, azokkal is, akik nem egészen nőnek. A sokak számára bizonyára meghökkentő biológiai érdekesség magyarázatával kezdte beszélgetésünket dr. Apró György tanársegéd. — A gyermeknőgyógyász munkája a születésnél a nemi hovatartozás eldöntésével kezdődik — ami bármiiyen furcsán is hangzik —, nem mindig egyszerű. Az orvostudomány interszexualitásnak nevezi azt a kettősséget. amikor a nemi szervek megjelenése nem* egyértelmű. tehát' egyidejűleg mutat férfi és női jellegzetességeket. E meglehetősen ritkán előforduló esetekben a fiú vagy lány eldöntendő kérdésére kell biztos választ adni. Ha a nemi szervek a normálistól eltérnek, s emiatt kétséges a valódi nem, akkor csak bonyolult vizsgálatok alánján dönthető el a valamelyik nemhez tartozás. — Haladjunk talán végig, korszakonként. A gyermekkor különböző szakaszaiban mikor, milyen női betegségek a jellemzőek? — A csecsemőkorban gyakori tünet a fehér folyás, ami jelentkezhet már a születés utáni első órákban. Ez még nem betegség. A későbbi korban megszüntetése, kezelése egyebek közt azért is fontos, mert fertőzés jele lehet. Ritkábban találkozunk ebben a korban hüvelyvérzéssel, a nemi szervek rendellenes fejlődésével, és a fertőzéses hüvelygyulladással. Szerencsére elenyésző számban, de saj.nos felfedezhetők már kisgyermekkorban a női nemi szervek daganatos megbetegedései is. A nyolcadik-tizedik életév választó határ a gvermeknőgyógyászati problémák szempontjából. Ma már köztudott, hogy a fiatalabb nemzedék az előző korosztálynál gyorsabban serdül. Az akceleráció természetes következményeként a nemi érés sok gyereknél már nyolc-tízéves korban bekövetkezik. Óvatosnak kell azonban lenni, mert a túl korai vérzés lehet kóros is. A nemi érés kora egyébként a legkritikusabb időszak. Gyakoriak a nem baktérium okozta folyások és a rendszertelen — vagy túl sűrű, vagy túl ritka — vérzések. És hát ez az a kor, amikor a lányok a szó klasszikus . és biológiai értelmében valójában nővé érnek. Elkezdik — sajnos sokan túl korán — a nemi életet, szexuális ismerétek hiányában és a fogamzásgátlás módszereinek ismerete nélkül. Nem gondolva arra. hogv sok női baj származhat ebből. — Nem lehet túl sokat tenni, csak tudomásul venni a mai fiatal lányok korai nemi életét. Nem segít e téren a szexuális felvilágosítás sem. S ami a problémát tovább fokozza. hogy Jfí éves kor előtt a fogamzásgátlók szedését Hitiák. A mindezekből következő korai teherbeesést azonban nem lehet nem tudomásul venni. — Nem érthetek egvet az állítással. Nem a maradiság. vagv valamiféle szexualitásellenesség okán hadakozom a korai nemi élet ellen. A megfontoltság. a lelki-értelmi felkészületlenség. valamint a nem kfvánt korai terhesség megszakításának ismert következményei azok a tények, amelyek miatt a tizen-egvnéhánv éves korban elkezdett nemi életet, ellenzem. A szexuális felvilágosításnak e téren az lenne a feladata, hogv ezt megértesse a fiatal lármákkal. Senki sem veheti tehát ezt a ténvt tudomásul. A gvermeknőcvógvász legvégső esetben csak egvet tehet, olvan gyógyszert javasol. melynek nincs hormonhatása. s a fiatal szervezet számára nem káros. — Milyen következményei és szövődményei lehetnek a korai terhességmegszakitásnak? — A fiatalkori terhességmegszakítás egyik legnagyobb veszélyét az jelenti, hogy a teherbeesést követően jóval később kerülnek orvoshoz a lányok. Maga a műtéti beavatkozás sem veszélytelen. Egy korai abortusz átprogramozhatja az immunológiai rendszert, s ennek okán fennáll annak a veszélye, hogy később már nem eshet teherbe. Veszélyt jelent még, hogy a beavatkozásnál ki kell tágítani a méhszájat, ami ezáltal veszít rugalmasságából, s később — egy kívánt terhesség esetén — nem biztosítja a magzat megfelelő védelmét. — A nőgyógyászati vizsgálat felnőtt nölc számára is rettegett esemény. Hogyan viselik az orvosi beavatkozást a kislányok? — Valójában óriási lelki trauma lehet egy gyermeknőgyógyászati vizsgálat. A legfontosabb dolgunk enyhíteni — oldani — a feszültséget, eloszlatni a félelmet, szinte egyénekre szabott módszerekkel. Minden gyerekhez másként kell közelíteni. Ebben sokat segíthet az orvosnak az a szülő rendszerint az édesanya —, aki már előre felkészíti a gyereket a vizsgálatra. Természetesen, ha erős ellenállásba ütközünk a kicsik részéről, semmiképpen nem vizsgáljuk meg. A legfiatalabbaknál eúrvébként csak gyógyszeres előkészítés után kerül sor erre. Mindennél fontosabb a lelki megrázkódtatás elkerülése. mert kihathat az egész életre. A vizsgálatok során mindi" jelenlevő női munkatársak — a védőnő és az ass^icztensnő — nagv segítsőerot nvúitanak a ipánvoVerekek nszichós ptőkó^zííó^éh^n és megnyerésőhori pcwárit Kalocsai Katalin L

assan végefelé járván 1932. október hónapja, sokhelyütt már bizonnyal összegezik, hogv a szokásos év végi leltárba mit is jegyezhetnek fel erről a harmincegy napról, amit öregek hónapiának neveztünk. Az intézményesített társadalmi gondoskodás arra illetékes krónikásai megörökítik majd hogy a hazánkban élő. több mint kétmillió nyugdíjassal szervezett találkozókon hogyan törődtek a volt munkaadóik, miként köszöntötték az if jabb nemzedékek képviselői a különféle otthonokban élő öregeket, s mi mindent tettek a magányos, idős emberekért a vöröskeresztesek. hány fórumon és mennyien foglalkoztak helyzetükkel. Summózatként pedig bizton állíthatjuk maid. hogy ebben a hónapban összességében eleget tettünk erkölcsi kötelességünknek: megfelelően kifejezésre juttattuk, hegy humánus társadalmunknak tudatosan felvállalt ügve az öregeké. Még akkor is. ha az év többi napiain és hónapjain tán nem teszünk értük anvnyit, mint októberben tettünk — s mint tehetnénk. Mert bizony jócskán tehetnénk. S kellsne is tennünk! Sokféle módon. A családban is. meg a nagyobb családban is. Ez utóbbiban — a munkahelyi közösségekben — különösen. Kezdve mindjárt azzal, hogv feladjuk azt a „közvéleményünket", hogv aki elérte a nyugdíjkorhatárt, az szükségképpen öreg is — vagyis hát további munkavégzésre már nem alkalmas. Ha kicsit alaposabban szétnézünk maguk körül — s látjuk is az idősödő munkatársainkat! —. tán jobban elfogadhatjuk az öregedés tudományával foglalkozó gerontológusok megállapítását, miszerint az öregség fogalma nem egyértelmű, s manapság a 60 —71 év közöttiek csak öregedőnek számítanak. és 75 éves kortól titulálhatunk öregnek valakit. Az öregedő emberek ió része pedig szellemileg, fizikailag jó kondícióban van — s olyan aktivitással bír még, amelyről tudomást nem venni, több mint hiba. A nyugdíjkorhatárt elérők többségének még van 5—10—15 évi munkavégzésre elegendő. a közösség javára hasznosítható szellemi-fizikai energiája. Amivel jól sáfárkodni végül is társadalmi felelősség és kötelesség. Mert a tisztességes munkával eltöltött évek során a nyugdíjat megért emberekben szinte felbecsülhetetlen értékű szakmai ismeret, munkaköri tapasztalat gyűlt össze, ami joggal nevezhető termelőerőnek. S kívánia. hogv felhasználják! Mily sokszor lehetünk tanúi annak, hogy a nyugdíjba menők nem bírják pár hétnél vagy hónapnál tovább „élvezni a megérdemelt pihenést", unatkoznak, felesleges embernek érzik magukat — s többnyire szerény nyugdíjukkal egy idő után anyagi gondokkal, életnívóváltással kezdenek küszködni. És szinte megváltás számukra. ha ilyenkor további munkavégzést lehetővé tevő ajánlatot kapnak. Legtöbben megragadják a lehetőséget, a nénzért is. meg azért is. hogv újra hasznos embernek érezhessék magukat. % V

alóban hasznosak? Találunk nekik olvan munkalehetőségeket, amelyek összeférnek idősödő korukkal és tapasztalataik kamatoztatásával? Országos felmérések bizonyítják, hogv sajnos, még nem. Viszonylag kevesen vannak még, akik a nyugdí jkorhatárt-elérve, nem váltak meg a munkakörüktől, abban dolgoznak tovább — teljes munkaidőben. A többség az úgynevezett ..nyugdíj mellett végzett részfoglalkozását választotta — illetve választatták vele. A témában végzett vizsgálatok tanúsága szerint a nyugdíjasoknak elsősorban a szolgáltatóipar, a kereskedelem, a közlekedés, az építőipar, a termelőszövekezetek kínálnak megfelelő munkaalkalmakat. Sajnos, még sokfelé tapasztalható. lío'gy a nyugdíjba menőnek a munkahelye csak korábbi beosztásához méltatlan, szellemi-fizikai energiáit messze ki nem használó munkaalkalmakat kínál. Néhány helyen pedig az átlagosnál alacsonyabb bérezéssel a nyugdíjast „használják ki". •Többnyire nem látván még be. hogy napjainkban társadalmunkban — ahol évről évre növekszik a ió erőben levő és örömest dolgozó nyugdíjasok száma — az öregedő ember munkájának akkor van igazán értelme, ha nem csupán szociális indítékú a foglalkoztatásuk, hanem valós haszonra épített, igazi értéket létrehozó. Többet kellene tán erre gondolni. S nemcsak ilyenkor, az öregek napjai és hónapja apropóján, de a „hétköznapokon" is — korhatár nélkül. Szabó Magdolna Technikusok az iparban Hová tűntek a technikusok? Nem kell messzire visszatekinteni. Tíz-tizenöt éve. ha valaki például a Petrik technikumban végzett, megnyíltak előtte a vegyipari vállalatok kapui. Válogathatott az állásajánlatok között. De minden szakmában akadt olvan hírneves technikum, ahová bejutni is nehéz volt. ám ahol bentmaradni és bizonyítványt szerezni csaknem annyit jelentett, mint manapság egy egyetemi diploma. Fiatal üzemmérnökök keseregtek erről, akik sehogyan sem találják a helyüket. Amolyan „köztes elem'-nek tekintik őket. akik azért mégsem igazi mérnökök, viszont nem is szakmunkások. Amióta a technikumok homlokzatára úi táblák kerültek. jelezve, hogv az alma mater falain belül másféle képzés folyik már. egvre csökken az összekötő szerepére máig leginkább alkalmas technikusok száma. A hazai építőiparból való az adat: a mérnök—technikus arány egy az egyhez. Holott válamennyi környező országban öt-hat technikus jut egy mérnökre. A középfokú végzettségű műszakiak száma évről évre csökken. Közülük minden negyedik otthagyja még a pályát is. és az élet merőben más területein próbái szerencsét. Nem megfelelő a technikusok anyagi megbecsülése sem. A magvar gazdaság igénvei sürgetnek. Az Országos Tervhivatal közzétett számításai szerint az ezredfordulóra a műszaki szakemberek iránti kereslet az összes aktív keresőhöz viszonyított mostani 9,2 százalékról várhatóan 11—'12 százalékra emelkedik. Ami egyben azt jelenti. hogv a felacT&tok elvégzéséhez évente mintegy 14 ezer ifjú technikus munkába állására lesz szükség. Ez azonban a mai helyzetben csak illúzió. Érdemes visszatekinteni az utóbbi harminc évre. mert korántsem tanulságok nélküli hogy miként iuthattunk a ielenlegi helyzetbe. Az ötvenes években. az iparosítás erőltetett ütemű fejlesztése ideién a technikusok szerepe szinte törvényszerűen felértékelődött. SoA Szegedi Postaigazgatóság KISZ-alapszervezete, a Hazafias Népfront Szeged városi bizottsága és a megyeszékhelyen tanuló arab diákok koordinációs szövetsége tegnap, csütörtök este Szegeden, a postapalota nagytermében a libanoni és a palesztin nép iránti együttérzés kifejezésére szolidaritási gyűlést rendezett. Ezen részt vett Mohamed Kanavati, a Libanoni Köztársaság budapesti követségének kultúrattaséja, Abdul Módim Hadura, a Palesztin Felszabadítás! Front budapesti irodájának helyettes vezetője, valamint a postai dolgozókon kívül a szegedi egyetemisták és a város különböző oktatási intézményeiben tanuló arab diákok. Először a Dalstaféta együttes adott műsort, majd Kormányos András, a szegedi városi pártbizottság munkatársa mondott beszédet, és felszólalt dr. Tényt Mária, a SZOTE dékánhelvettese, valamint Czinkóczi László, a szegedi városi KISZ-bizottság munkatársa. A gyűlés során nyitották meg a postapalota nagytermének előterében azt a kiállítást, amelynek dokumentumfényképein, a tablókon a hazánkban tanuló arab diákok mutatják be népeik ellen az imperialisták által elkövetett gaztetteket. A gyűlés résztvevői az Országos Béketanácsnak táviratot küldtek, amelyben tiltakoznak az USA és az agresszív nyugati imperialista körök arabellenes — és így a világ békéjét és biztonságát veszélyeztető — cselekedetei ellen. kan kerültek közülük vezetői munkakörbe, hiszen a népességnek a mainál jóival alacsonyabb volt az iskolázottsága. Így aztán a fiatalok számára akkoriban nagy vonzerőt jelentettek a tagadhatatlanul jó színvonalú technikumok. A hatvanas években a középfokú oktatás tömeges lett. és a gazdaság. a gyakorlat valóságos igényeinek félreértelmezésével az oktatásügyben egvre inkább terjedt egv olyan szemlélet, ami kétségbe vonta. hogv a technikusi képzésnek helve van az iskolarendszerű szakoktatásban. Pedig 1973-ig a technikumok nappali tagozatán 129 ezer. esti és levelező tagozatán pedig 112 ezer szakembert képeztek ki. A legjobbak közülük ma is az ipar „húzóemberei". Kilenc esztendővel ezelőtt azonban a technikusi képzés helyett bevezették a termelési gyakorlathoz kötött, iskolarendszeren kívüli, önköltséges tanfolyamokat. Csaknem egv évtized kellett ahhoz, hogy valamennyi fórumon belássák: hibás volt a döntés. Hiszen a jelenleg még létező rendszerben a vizsgák színvonala nemegyszer az érettségi színvonalától is messze elmarad. A minősítő rendszer egyébként is túlzottan szakosított es elavult. A tanfolyamok fegyelme laza. ami a tanulás rovására megy Az oktatásügy irányítói, a szaktárcák illetékesei jelenleg már azon munkálkodnak, hegy miként lehetne a lehető leggyorsabban visszaállítani a középfokú oktatásba a technikumokat. Az elképzelések szerint a műszaki jellegű szakközépiskoláknak kellene részben érettségit adó szakmunkásképzéssel. részben pedig technikusok pályára bocsátásával foglalkozniuk. De magát a pályát is vonzóbbá kellene tenni valahogy ... \