Délmagyarország, 1982. október (72. évfolyam, 230-256. szám)

1982-10-20 / 246. szám

Szerda, 1982. foktőtier 20. Klub a Rom utcában Kiállítások j Tanácskozás Monoton zene árasztja el a füstös pincét, s a tévé előtt Princék zsiványságát les ok néznek rosszallóan a zajongókra. Hátrébb a puffokon gubbasztanak néhányan. Csocsó is csattog, A magas fiatalember majd ijedt arcú lányka terít csit elréved. Még csak azt se foghatjuk" rá, hogy a cipőgyári klubba az alkohol hívta őket, mert nem mérnek szeszt. — Mi a célotok? kikockás lepedőt a sakkozáshoz. A cipőgyári ifjúsági klub ba érkezőknek olyan érzése támad, mintha őt várták volna. A klubvezető szerint ez Igaz is, de semmit nem szerveztek a látogatónak. Xninden megy a maga rendjén. Most például játékos sportvetélkedő készül. Közben, testes fiatalember csinál magának helyet a társaságban. Stencilezett papírt ajánl, s nyomban kiderül, ő a diszkós. A hétvégi esték az övéi, meg a segédeiéi. Uralják a pincét. Olasz Péter klubvezető sajnálkozva bólogat. Arcán látszik: nem is tudja szívéből, mit is kellene mondani a védtelen klubokra lecsapó diszkós hadra. Később súgja: — Sajnos, rá vagyunk kényszeredve, mert ebből lesz pénzünk. — A gyár nem ad? — A KISZ-en keresztül kapjuk a támogatást. S amire nincs költségvetési terv, arra nem lehet költeni, ezért kicsit bajban vagyunk, ha — csinálni akarunk valamit. Kevés már az ifjúsági alap. — Mire nincs pénzetek? — Például arra, hogy kifizessük a mozivetítés árát. — Annyira drága? — Nyolcszáz forint, de mi most a fűtésre spórolunk. — Hogy-hogy, nem fűtik a klubot?! — Szombaton, ha szabados a gyár, akkor takarékosságból; lekapcsolják a meleget. A Minőségi Cipőgyár szegedi üzemének ifjúsági klubját az ifjúsági parlamenten harcolták ki a közösségi életre vágyók. Két éve már, hogy kiürítették a valamikori raktárt, s többszöri neIgazi klub legyen, ahol minden kötöttség és program nélkül lehet beszélgetni. Olyan közösség legyen, amelyiknek nemcsak papírhoz kötött programja van. Játsszunk, szórakozzunk, és tudjunk többet másokról, a világról. • Vége a vetélkedőnek, kihirdetik a győztest. A többség szedelőzködik, de a tévénez még elektromos játékot kapcsolnak, a monoton zene fölerősödik, a biliárdosok is kezdenek. Horváth Gabriella és Csikós Györgyi a függöny mellé húzódva Kicsit nézgelődik. Mindketten a 624-esben iskolásoK, női szabónak tanulnak. Április óta járnak a klubba, és azt szeretik, ha sokan vannak. Szerintük otthon is jó, de itt jobb. Már csak azért is, mert a beszélgetés idején is az egyik DÍliárdos fiú többször pásztázza tekintetével a sarkot, s nem kell kétszer mondani, hogy valaki hozzon mar gyufát. — Ellenzik a klubot a gyárban? Kócos lány húzódozik a válasz elől. — Nem is tudom ... mit is mondjak, szerintem nem is tudják, mit is csinálunk ... Telefon az irodába, majd a megbeszélt időben és helyen szóba kerül a klub. Gremi'nger Dezső igazgató és dr. Marincs Ferenc főkönyvelő szerint a fiatalok szabad kezet kaptak. Évente két kommunista műszak béréből nekik is jut az élet jobbítására. Szükség is van rá, nemcsak azért, mert ott tartják a szemináriumokat, brigádmegbeszéléseket, hanem a közösségi ember forkirugaszkodásra az idén ja- málása végett is. Azonkívül nuárban. bejegyezték a városi klubok sorába. Azért ilyen későn, mert akik kezdeményezték a közös munkát, időközben elköszöntek a gyártól. Erről a klubvezető így beszél: — Tizenegy évig készáruraktár volt ez a pince, s hosszú harc eredménye, hogy most magunkénak mondhatjuk. Rengeteg munkánk van benne. Most is szalagon dolgozom két műszakban, és mondhatom, minden szabad időmet a klubra áldozom. — Van közönség? — Mostanában úgy kialakult egy 10—15 fős mag, és hozzájuk társul még olyan 30—40 ember. — Mind a gyárban dolgoznak? — Fele-fele az arány. De az ilyen kiskluboknak, mint a miénk, éppen az volna a céljuk, hogy nyissanak a környék felé. Baráti társaságoknak adjon nyugodt, kulturált környezetet. Alkalmat arra. hogy ne a parkokban, lézengjenek. Ha semmi másra nem, de egy jó beszélgetésre, dumapartira idejöjjenek. Régi KISZ-es vagyok a vállalatnál. A hosszú évek alatt Delefásultam, hogy keveset vagyunk emberközelben. Nem volt hely a barátkozásra. MehetnénK étterembe, kocsmába is, de ott nincs lehetőség ilyesmire. Lengyel Zsuzsa segít öszszeszámolni, ki honnét jött a Rom utcába. Sokan viszszajárnak, akik közben máshová szerződtek munkára. Sorolják a Toncsikat, Pistákat. Andrásokat, Imréket, meg a lányokát, akik elhozták ismerőseiket. A klubtanács sikerélménye, ők nemcsak a diszkó miatt keresték újra a közösségeinem titkolt szándék,- hogy a város felé nyitással munkáskezet szeretnének toborozni. Figyelemmel kísérik a klub sorsát már csak azért is, mert az összlétszám egyharmadát fiatalok adják. A Rom utcai pincének is külön bejárata van. Elszeparálták a gyártól, nehogy előforduljon, hogy valaki munkaidőben lelógjon oda. A kulturált közösségi magatartásért és . a rendért a gondnok a felelős. Szabó Pál nem kis büszkeséggel újságolja, hogy harminchárom év szolgálat után nem nagy kunszt „megfogni a jónépet". — Engem felügyelőnek vettek föl ide, az a dolgom, hogy betartassam a nyitvatartási időt. Kedden nyolcig, pénteken, szombaton pedig huszonhárom óráig. — Hogyan sikerül ez? — Ha szittyós valaki, elküldöm, ha nem viselkedik rendesen, akkor is mennie kell, ne járassa le nekünk a klubot. — Próbálkoztak már rendbontással? — Volt, amikor nő miatt orrba csapta az egyik a másikat, máskor meg a testvér törte el a testvér karját, meg, hogy a villanyoszlop miié bedugták az üveget, de ez mind kívül történt, s ez nem a mi bajunk. A dohányzás sincs megengedve, csak a kijelölt helyen. Itt rend és tisztaság van, mert aki ledobja a csikket az asztal alá, azonnal hazaküldjük... — Nem neheztelnek magára? — Én szeretem a fiatalokat, de mindennek van határa. A múltkor is rá kellett szólnom az egyik lányra, mert tízpercenként váltogatta a partnereit. Mondtam, foglalkozzon eggyel, ne csókoltassa magát itt mindenkivel. Hozzáteszi: ha egy fiú csinálná, mégiscsak másként nézne ki... — Időben hazamennek a diszkózok? Kicsit kihúzza magát, s az óráját nézi. — Ebből még probléma nem volt. Most se akarok raportra menni... Akármilyen nagy a hangulat, ha lejár az idő, nyomom föl a villanyt. Sas úr már tudja, hogy Ilyenkor nincs tovább. Ugye? — fordul a diszkóshoz. A fiatalember bólogat. — Ügy van, ahogy Pali bácsi mondja, itt rendnek muszáj lenni... Majoros Tibor Kőbányán Kedden a budapesti nemzetközi vásárközpontban megnyílt az idei vásári évad utolsó eseménysorozata, a Budatranspack anyagmozgatási és csomagolási kiállítás, a Hungarocorr korrózióvédelmi bemutató, valamint az Elastomer gumiipari kiállítás. Ez utóbbit most első ízben rendezte meg a Hungexpo. A szakkiállításokon öszszesen 15 ország és NyugatBerlin 210 cége ismerteti kutatási-fejlesztési eredményeit. A kiállításokhoz nemzetközi részvételű konferenciák is tartoznak, így megkezdődött az Eurocorr '82 korrózióvédelmi konferencia, valamint az országos anyagmozgatási konferencia, amelynek az MTESZ-székház ad otthont. Az ünnepélyes megnyitón az Ipari Minisztérium és az OMFB vezetői hangsúlyozták, hogy ezek a szakkiállítások szorosan kapcsolódnak gazdasági életünk aktuális programjaihoz. A szakkiállítások és a konferenciák október 22-ig tartanak. o felsőoktatásról A társadalmi-gazdasági és a tudományos-technikai fejlődés, valamint a felsőoktatás fejlődése Magyarországon címmel háromnapos nemzetközi tudományos tanácskozás kezdődött kedden az Országos Pedagógiai Intézetben a Művelődési Minisztérium és az UNESCO nemzetközi oktatástervezési intézete szervezésében. A magyar felsőoktatás képviselőin kívül a szeminárium munkájában Csehszlovákia, Franciaország, az NDK, a Szovjetunió, valamint Togp es Tunézia küldöttei vesznek részt. Drecin József művelődési miniszterhelyettes megnyitójában hangsúlyozta: — a magyar felsőoktatás reformjának előkészítésekor figyelembe kell venni a társadalmi, gazdasági haladást, amely újabb és újabb kihívást jelent az oktatás számára. A szervezeti, tartalmi, módszertani változások igénye, a gazdasági, technikai változások támasztotta új követelményekhez való igazodás szükségessége világjelenség. Ezért is fontos, hogy az UNESCO programjában részt vehetünk, és nemzetközi összefogással keressük a megoldást az oktatás e problémáira. Rachik Avakov, a UNESCO nemzetközi oktatástervezési intézet munkatársa, a kutatási program vezetője A felsőoktatás kapcsolata a tudományos-technikai és a társadalmi-gazdasági fejlődéshez címmel tartott előadást. Hangsúlyozta, hogy világszerte az eddigiektől eltérő, új fejlesztési stratégia kidolgozása és megvalósítása vált időszerűvé a képzésben. Tímár János, a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem tanszékvezető egyetemi tanára A felsőoktatás és a gazdasági haladás Magyarországon című tanulmányt ismertette. A résztvevők az előadásokat szekcióüléseken vitatják meg azzal a céllal, hogy a hazai felsőoktatás fejlesztési munkálatait segítsék. A tanácskozás jó alkalom az UNESCO-szakértők és a fejlődő országokból érkezett szakemberek tapasztalatszerzésére. (MTI) Közösségformáló erővel Foglalkozása: KISZ-alkalmazott Foglalkozása: KlSZ-alkalmazott. Beosztása: a Szeged városi KISZ-bizottság titkára. — Valójában hivatás vagy foglalkozás KISZ-vezetőnek lenni? — kérdezem városunk ifjúsági szövetségének újdonsült titkárát, Tóth Tamást, aki mindössze két hete vette át új munkakörét. — Ennél nehezebb kérdéssel nem is indithatnád a beszélgetést. Én úgy hiszem, minden foglalkozás, amit hittel és meggyőződéssel csinál az ember, az egyben hivatás is. A kettőt ilyenkor nem lehet szétválasztani, különösen nem a mozgalmi munkában, ahol az ember a politikai elképzeléseit próbálja megvalósítani foglalkozásában. Talán nevezhetjük ideológiai elhivatottságból „űzött" foglalkozásnak. — Nem könnyű most az Hétköznapéit Házi feladat A mama kissé ideges. Hogyne, hiszen számol. A nagypapa és a nagymama Nyíregyházán lakik. Ha eljönnek, az útiköltség is több, mint négyszáz. A másik nagypapa Budapesten él, a nagymama Pécsett (kellett nekik elválni!). Az ő utazásuk legalább ugyanannyi. (Ráadásul ki nem állhatják egymást!) De, ha eljönnek, itt ingatja a fejét. Hiába, ők is alszanak a kétszobás la- nem képgyűjtő család. Iádban, amin mindenki rajta van ... — Nem baj, kedves anyuka — kapja a választ —, ráér egy hét múlva is. A mama hátán a hideg futkos. — De kérem, Pest, Nyíregyháza ... És Pécs! Hogyan? — Az se baj, ha külön képen vannak, kérem, a nagyszülők. Olyan képek csak vannak? A mama • reménytelenül kásban. Az hat felnőtt és két gyerek. Brrr . . . Nyolc ember. No és az ellátás? Aztán már el is készülhet a házi feladat: fotó a családról, amin mindenki rajta van. Amit be lehet ragasztani a füzetbe, s aláírni : a család . .. A mamának borsózik a háta. Nemcsak a várható kiadástól (bár az is bőven ezer fölött van), hanem az egész hercehurcától. Megállapíthatja hát, hogy úgy reménytelen az ügy, ahogy van. Másnap' fölveszi a pléhpofát, s bejelenti a tanító néninek: — A gyerek ,nem tudta — Szóval, egy hét múlva. Rendben? A mama öt évet öregedve fordul ki az iskolából. Egy hét! Ha ma ír mindenhová, akkor is jó ha két hét múlva megkapja a képeket! És akkor megvillan az isteni szikra: Kati a Fényszövnél... — No, lányom, hol az a füzet? Ragasszuk csak be a képeket! — De marfta, ez illem a nagyapa. És nem is a nagymama! — Nem baj. csak a tanító néni meg ne tudja! — csikorgatja fogát a mama, akinek magáról szerencsére sikerült találni^ egy régi megcsinálni a házi fölada- útlevélképet, csakúgy, mint tot. Nincs olyan kép a csa- a férjéről. A gyereket meg szerencsére fényképezték az óvodában. És a mama szomorú, hogy a gyereknek már ilyen korán meg kell tanulnia hivatásszerűen füllenteni. Bár igaz — ahogy mondják —, nem az iskolának, az életnek tanulunk. Meditáció Ismerősöm hangosan gondolkodik : — Tudod, ha én kereskedő vagy gyárigazgató lennék, a legjobb reklámnak a pontos tájékoztatást tartanám. Valahogy úgy, ha elkezdek valamit gyártani, hát tudjanak róla, ha jön valami az üzletembe, hát tudjanak róla az emberek. És tudjanak arról is, ha valamit éppen nem tudok gyártani vagy beszerezni. Tudjanak fóla, miért nincs éppen, meddig nincs, mire számíthatnak. Azt hiszem, az őszinte szó a legjobb reklám . . . Közben fél szemmel a tévére sandítok. Futballmeccs. Parázs jelenet. Intézkedik a bíró. A kamera hosszan időz a pálya egy pontján. A háttérben jókora reklám: Biopon enzimes mosószer... Sz. I. ifjúsági mozgalomban vezetőnek lenni. Akkor, amikor annyi bírálat éri a szervezetet. A legsúlyosabb vád, hogy sokszor formális és nem mindig képes megnyerni a fiatalokat. — Formális is marad mindaddig, amíg a KISZalapszervezetek állandóan felülről várják az utasításokat, s nem élnek eléggé az önálló kezdeményezés lehetőségével. Sem az országos, sem a városi vezetőségek nem kívánták és nem is kívánják, hogy az alsóbb szinteken görcsösen ragaszkodjanak a beváltnak vélt —, s mondjuk ki, olykor kényelmes sémákhoz. Mit jelent ez? Azt, hogy a bizottságok, alapszervezetek, a kis közösségek maguk találják ki azt, amit szeretnének és akarnak együtt csinálni, ne pedig azt várják, hogy majd fentről megmondják, mit, mikor és hogyan kell tenniük. Azt szeretnénk elérni, hogy semmilyen KISZ-rendezvény, megmozdulás ne legyen kényszer," hanem belső, fiatalos tenniakarástól motivált, együttes megmozdulás legyen. Olyan közösségi együttlét, melyben a résztvevőket az élmény és a politikai tartalom egyaránt összetartozóvá teszi. — Ez szép elmélet. Amit konkrét tettekkel kellene valóra váltani. Milyen elképzeléseid vannak e cél elérésére, s milyen megvalósítandó terveid városi titkárként? A városi KISZ-bizottság „triumvirátusában" — az első titkár és a másik titkár mellett — klasszikus értelemben a szervező titkári munkakört látom el, túl ezen a városban levő százhúsz dolgozói KlSZ-szervezet munkájának az irányítása a feladatom. Eredményesen irányítani ennyi és ilyen sokféle közösséget csak úgy lehet, ha a vezető ismeri, méghozzá alaposan ismeri az általa „vezetetteket". Éppen ezért az első és legfontosabb teendőm: sorra látogatni a KISZ-szervezeteket. Kettős céllal. Részint azért, hogy yíképzeléseikről tájékozódhassam, részint, hogy a városi vezetés terveiről tájékoztathassam a fiatalokat. A beszélgetéseken minden bizonnyal ütköznek, illetőleg összhangba kerülnek a felsőbb és alsóbb szintek óhajai, céljai. Ezek a rövid távú terveim. A hosszabb időt igénylők? A K1SZmozgalom egyik fontos feladatának, mondhatnám lételomének tartom a tömegbefolyás és a szervezettség egészséges összhangjának a megteremtését. Ennek az a lényege, hogy a KISZ-es fiatalok ne ijedjenek meg az ideológiai nevelő munkától, s ne érezzék ezt kényszernek. Ennek érdekében olyan változtatásokat kell végrehajtani, melyek mindenekelőtt a régi, merev formák felaldását célozzék. A KISZ megyei politikai képzési központjával együtt szeretnénk megszervezni a KISZ-vezetők levelező képzését is. Eddig az oktatás négyhetes, bentlakásos formáiban történt csak. Érthető volt, hogy nem mindig jöttek szívesen a KISZ-vezetők. hiszen a munkahelyüktől és a családjuktól hosszú időre voltak távol. Ezen szeretnénk változtatni akkor, amikor a havi egy konzultációval járó új képzést megszervezzük. A KlSZ-rendezvényekkel kapcsolatban fontosnak tartom. hogy ne a statisztikai adatok domináljanak, hanem a programok, események tartalma. élménye, közösségformáló ereje. — Határozott elképzeléseid vannak. E tisztánlátáshoz — gondolom — szükséges néhány éves KISZ-es tapasztalat. — Mozgalmi tevékenységemet a középiskolában kezdtem, alapszervezeti szervező titkárként. A Radnóti Miklós Gimnáziumban érettségiztem, utána a Nagyalföldi Kőolaj- és Földgáztermelő Vállalat szegedi üzeméhez kerültem, ahol először szakszervezeti bizalminak választottak, később pedig agitprop. titkárnak. 1978ban lettem az olajipari KISZ-bizottság titkára, s ezzel egyidőben a Csongrád megyei KISZ-bizottság tagja. A katonaévek letöltése után a városi KISZ-bizottsághoz kiültem ifjúmunkásfelelősnek. s most két hete kaptam meg új megbízatásomat. Nem ismeretlen tehát előttem sem a város ifjúsági mozgalmának élete, sem pedig a városi KISZ-bizottság tevékenysege. Bízom benne, hogy tapasztalataim és a fiatalokkal kialakult jó kapcsolataim segíteni fognak titkári munkámban. Ehhez sok sikert kívánunk. Kalocsai Katalin 0