Délmagyarország, 1982. október (72. évfolyam, 230-256. szám)

1982-10-17 / 244. szám

72. évfolyam 244. szám 1982. október 17. vasárnap Ara: 1,40 forint VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! A gyereknek nagyon tetszett, a nagypapa el volt ragadtatva, mert hát. ahogy magvarázta később, ha a világ változik is. Szeged mindie olvan marad, hogv érdemes büszkélkedni vele. Örültem ennek a vasárnapi kirándulásnak. Talán már kiderült, hogv a történetben én vagyok a középső fiú. Az. aki emlékszik még a múltra és látia a iovöt. És tulaidonképpen az a legfontosabb dolog, hogv azt látom, s a két generáció reakcióiból tudom is. hogy minden dolog értelmesen folvtatódik ebben a városban. Még a hajdani sugaras városszerkezet is épen marad, és azt is ió látni, hogv valamiféle egvedi jellegük van a yárosrészeknek is. Tarján kicsikét zsúfolt és szürke, bár sok-sok zöld sziget van benne. Az Északi városrész főutcája világvárosokat idéz. mert tágas és szinte elengedi a tekintetet az óriási alföldi róna felé. Az új Rókus házai pedig, mint afféle mutatóujjak lennének, amelyek az úi szegedi, nemsokára bezáródó. modern házakból álló körgyűrű iránvát mutatja. Az már külön is érdekesség, hogv a három víztorony is ezen az egv félkörvonalon köthető össze. S

a gverek. mire eszmélni kezd. mindezt már tudni fogja. És talán büszke is lesz a saiát szülővárosára. Igazából nem is tehet mást. mert az embernek tartoznia kell valahová. Ö csak Szegedhez tartozhat. A szegediséghez.. és mindahhoz, amit ez ma jelent, és az ő fölnőtt korában jelenteni fog. Hiszem és remélem, hogv egyszer, úgv harminc év múlva, engem fog maid kézen és a kisfiát, hogv újra megtegyük ezt a mostani, vasárnapi körsétát. ; Petri Ferenc Kerülgetjük évek óta és még évekig. Fel-felnézünk falaira, az üres ablakszemekre. Látjuk az üresen érkező és bontott téglával rakottan távozó teherautókat. Halljuk a daru figyelmeztető csengését. A gyakorta arrajárók, a környéken lakók számára megszokottá váltak ezek az apró jelek. Olyannyira megszokottá, hogy már-már hajla-' mos az eember észre sem venni: a nagyszínház épületében a város eddigi történetének talán legérdekesebb felújítási munkálata zajlik. A jövőre századik életévébe lépő színház izgalmas feladat elé állította rekonstrukciójának tervezőit és kivitelezőit, hiszen ... Hiszen még az épület állapotát feltáró alapos vizsgálat sem deríthette fel a ház szerkezetének minden részletét. Sok meglepetéssel szolgál maga a bontási művelet is. Fellner és Helmer Hyomdászfíalalck vetélkedője Szombaton Békéscsabán, az Ifjúsági Házban megkezdődött a nyomdászfiatalok harmadik országos vetélkedője. Az Ipari Minisztérium, a KISZ KB, a Nyomda-, a Papíripar és a Sajtó Dolgozóinak Szakszervezete, valamint a fennállásának századik évfordulóját ünneplő Kner nyomda hirdette meg a versenyt. Ennek szombat délelőtti középdöntőjébe 15 csapat került. Délután a legjobb hét együttes mérte öszsze tudását. Hazaérkezett Lódzból a tanácsi küldöttség Szombaton, a kora reggeli órákban hazaérkezett a lengyelországi Lódzból Csongrád megye tanácsi küldöttsége, mely az ottani tanácsi szervek meghívására, a testvérmegyei kapcsolatok keretében tett több napos látogatást. A küldöttséget Szabó Sándor. a megyei tanács elnöke vezette. Tagjai voltak: Papp Gyula, a megyei tanács vb tagja. Szeged megyei város tanácsának elnöke és Ocskó Imre, a megyei tanács vb tagja, a MÉSZÖV elnöke. A Csongrád megyei és a lódzi megyei tanács vezetői együttműködési megállapodást írtak alá, mely a következő két esztendőre szól. Ez a megállapodás az adott lehetőségek határai között megfelelően szolgálja a testvéri. internacionalista együttműködést, módot nyújtva a gazdasági, a kereskedelmi, a kulturális és az államigazgatási tapasztalatcserékhez, a két megye lakossága kapcsolatának további erősítéséhez is. eredeti építészeti elgondolásaihoz az utódok hol egy fallal, hol egy átjáróval járultak hozzá. (Alig két évvel azután, hogy az első előadást megtartották, leégett a ház — a helyreállításkor sem követték mindenben az eredeti tervekét.) Izgalmas feladatot kellett megoldania a CSOMITERV Maár Márton vezette alkotócsoportjának azért iá, mert színházépületek felújításában a hazai építészeknek nincs túlzottan nagy gyakorlatuk. Márpedig a színház, a maga technikai berendezéseivel. közönségforgalmi részeinek sajátos követelményeivel. a munkakörülmények másutt fellelhetetlen igényességével kiköveteli magának a hozzáértést. Tapasztalatokat persze lehet gyűjteni, ki lehet faggatni a leendő birtokosokat, a gyakorlati színházi szakembereket, fejből lehet fújni az összes létező szabványt, előírást, rendeletet. Mindez azonban kevés lenne, ha nem párosulna azzal a képességgel, hogy a tervezők az átépítendő épületet a maga teljességében is mérlegre teszik, az önállóan funkcionáló egységeket összehangolják, az ellentmondásokat feloldják. Ezt tették a szegedi nagyszínház esetében, ahol a nézőtár, valamint a közönségforgalmi rész és a színpad arányai kedvezőtlenül alakultak. A méreteiben is impozáns, dekoratív nézőtéren melléklépcsők vezettek, szegényes, sivár, aránytalanul leszűkült teret kapott az előcsarnok, a társalgó, s a ruhatár is. A színpad szélessége és magassága még összhangban voit a nézőtér méreteível, de mélysége kevésnek bizonyult. A felújítás alkalmat ad ezeknek az aránytalanságoknak a feloldására: az oldalsó lépcsőházpárakat összenyitják, s elegáns feljárókat alakítanak ki az épület mindkét oldalán. A főbejáraton belepő nézőt is meglepetések érik majd: a nézőtér alatti szinten lesz a büfé, még egy emelettel lejjebb pedig a ruhatár. Az eddiginél jóval tágasabb előcsarnok alakul így ki, s a teret még az is tágítja, hogy a volt első emeleti társalgóból galéria lesz. A néző tehát, aki régebben bizony gyakran eltévedt a lépcsőházak, páholysori folyosók labirintusában, áttekinthető elrendezést talál majd. (Maga a nézőtér szinte semmit sem változik: eredeti stílusában állítják helyre.) Az épület külső képe miatt sem kell aggódniuk a városképet féltőknek: a falak megmaradnak... És ezt bjzony szinte szó szerint kell érteni! Az épület Wesselényi és Vörösmarty utcai oldalán a hajdani öltözők, műhelyek, irodák, próbatermek helyén valóban csak a falak maradnak meg — a bontás már javában tart. (Olyánynyira. hogy fotóriporterünk a földszinten állva a szabad égre pillanthatott fel, amikor a főfalakat összekötő új, acél födémgerendákat fényképezte.) Nyolc emeletnyi, a korábbinál nagyobb alapterületű térrel gazdálkodhatott a tervezőcsoport, mikor a színház háttérben működő személyzetének kellett megfelelő helyiségeket biztosítani. Lesz még rá alkalmunk. hogv erről bővebben is szóljunk, most inkább néhány, a színpadiéiújítással kapcsolatos érdekességet említünk. Fikerült ugyanis mcgíalálni a módját a szinpadtér tágításának: a Káfsó-rinpad falát, födémét kibontva másfélszeresére nő majd a játéktér. Korszerű színpadtechnikai berendezések (13 méter átmérőjű, négy süllyesztővel ellátott forgószínpad. előszínpaddá alakítható zenekari árok, díszletlift és személyfelvonók, új vas- és előfüggöny, emelőszerkezetek éa világítási tornyok) könnyítik majd a .műszakiak munkáját — ehhez azonban a színipad alatti és fölötti tér tel' jes kinyitására, új tartószerkezetek beépítésére lesz szükség. E munkafolyamatöt jól szemléltethetjük egyetlen adattal: a színpad szintje alatt tíz méterrel, húrom emelettel lejjebb bontják ezekben a napokban a valamikori kazánház, a pince, falait, a szellőzőgépház helyét készítve elő. A színház lvöellátását ugyanis a bírósági épület kazánja biztosítja majd, a színház pincéjében ezért „csupán" a kiszolgáló gépészeti berendezéseknek. a hőközpontnak kellett helyet adni, a díszletraktár és a színésztársalgó szomszédságában. A díszletmozgatás lényeges „segédeszköze", a zsinórpadlás is cserére érett: a csaknem százéves tartószerkezet bontására egy. magát a „pontosan, olcsón, korszerűen" jelszó • roviciíifsével POK-nak nevező, hegymászókból álló társulás vállalkozott. A DÉLÉP alvállalkozóit egyébként felsorolni ss hosszú lenne: ahánv folyamat, annyifele szalu meret c,s tapasztaltság .szükségeltetik a színház felül Fásakor. Legalább Hrhi>« vállat; '.on múlik, hogy p munkálatok sorrendjét tartalmazó ütemterv mindig a valós helyzetet tükrözhesse. Pálíj Katalin A nagypapa eme kategorikus imperatívusza elöl talán hiba is volna elmenekülni. Vasárnap három generáció indult sétára. Első utunk a régi hídon át Újszegedre vezetett. A nagypapa elmesélte hogv valamikor ebbe a ligetbe csak pénzért lehetett bejutni. Aztán makkot gyűjtöttünk, majd később szemrevételeztük a Sportcsarnok környékét. A nagvnaDa nem látta még a garzonházat, mert megépülése óla nem járt arrafelé. Nemcsak az épület, de az ötlet is tetszett neki. Az én időmben nem volt ilyesmi, mondta, s még a kisunoka is észrevette, hogv tulajdonképpen némi fáidalom színezi át a hangiát. A kisunoka közben a makkokkal volt elfoglalva. Azt mondta a nagypapának, hogv Makk Marcikat csinál belőle. A nagypapa csóválta a feiét: csinálj belőle inkább úiszegedi emberkét. A gverek kezdetben nem értette a dolgot, csak akkor kaoisaálta már. hogv mi a feladat, amikor a nagypapa megmagyarázta neki, hogy tulajdonképpen saiát magát, az Újszegeden sétálgató kisgyereket kellene kiformálni a makkokból. Én. mondta a nagvpaoa. lehet hogv nem olvan sokszor jövök ki ide. bár valamikor itt. az úiszegedi korzón sétálgattam a legtöbbet. De neked mindezt tudnod kell — magvarázta a kicsinek, aki talán fel is fagott valamit abból a szellemből, amit a nagypapa ezekkel a szavakkal próbált beleplántálni. Később felszálltunk a trolira, és elmentünk a Rókusi városrészben levő végállomásig. És ekkor megfordultak a dolgok. A nyolcéves unoka lett a kalauz, mert ö már járt itt Tudod, magvarázta öregesen, ez lesz a legszebb szegedi városrész. Tágas, sok itt a levegő, a játszótér, és ha akarod, megmutatom neked azt is. hogy erdő is van itt a házak között. A nagvpaDán volt a csodálkozás sora. A fiát szemlézte, sejtette ugyanis, hogy n gyermek mindezt tőle ludhatip. A fia viszont semmit sem szólt: hanem rezzenéstelen arccal lépdelt az őt megélőkp és az őt kövéto generáció előtt. Mentek Szeged legújabb korát felfedezni. Szeged iség A

nagypapa, lévén már több mint hetvenéves, hailamos arra. hogy ragaszkodjék a rögeszméihez: miután az egyik rögeszméie az. hogy az embernek kötelessége az ősöket a patriótaságban is folytatni. szigorú parancsokat ad ki a fiának. A gyermeket, igenis, fel kell építeni. Olyannak kell lennie, mint az ükapia volt. aki szinte minden értelmes dolgot összegyűjtött. ami szegedi volt... A gyerek szegedi, tehát igazából szegedivé kell válnia, mire eszmélni kezd. büfé. ruhaÁ falak azért megmaradnak...! „Pókok" a zsinórpadláson Három emelet a színpad alatt Színházfelújítás Szegeden A nézőtéri- földszint alatt meg tár és gépház l