Délmagyarország, 1982. október (72. évfolyam, 230-256. szám)

1982-10-16 / 243. szám

MAG A forradalmi osztályharc élvonalában Gladics Józsefre emlékezünk A királyi ügyész 1931. janu­ár ltí-án jelentette feljebb­valóinak, hogy január 14­en, amikor a törvényszéki tanács bevonult az esküdtszéki terembe, hogy megkezdje az állami és tár­sadalmi rend miatt vádolt Ros­ucr Jenő és társai elleni bűnügy fötárgyalását, az történt, hogy „az ügyben beállított 24 vádlott közül a vizsgalati íogsagbun le­vő Gladics József íotattva ki­áltott; *Eljw a magyarországi kommunisták.->s»e(<jat->,ÉHjen? a . forradalom!-" Ki volt ez az em­ber, aki Horthyék osztálybírósá­ga előtt is Ilyen elszántan és vakmerően mert az ügy mellett hitet tenni? Gladics József a két világhá­ború közötti helyi forradalmi­kommunista munkásmozgalom egyik legjelentékenyebb harco­sa volt. Nyolcvan esztendővel ezelőtt. 1902. október 17-én szü­letett Szegeden, a Zárda utca 14. számú házban. Kilencen voltak testvérek. Gyermekkorukra fivé­re, Gladics Gyula, az egykori vöröskatona így emlékszik visz­sza: „Sokszor feküdtünk le va­csora nélkül. Kora tavasztól, ké­ső őszig — még nem jött a dér, mezítláb jártunk. Amikor beáll­tak a hidegebb idők, felváltva viseltük egymás ruháját, cipő­jét." A sok nélkülözés, a nyomorú­ság kezdettől ellenállásra, láza­dásra ösztönözte Józsefet. Ez az elkeseredés és a düh adott erőt, hogy nyomasztó anyagi helyze­tükben is kiharcolja, hogy tanul­hasson, hogy szegény sorban le­vő szülei taníttassák. Az elemi osztályok után elvégezte a pol­gári Iskolát, ami a hasonló sor­súaknái igen nagy dolognak szá­mított. A Gladics csalód Zárda utcai lakása közel volt a szegedi kom­munista mozgalom egy másik ki­váló alakjának. Széli Juliskának az otthonához. Gyakran össze­jártak, s véleményt cseréltek a politikai helyzetről. 1918 őszén bennük ls érlelődött a helyi kommunista csoport megalakítá­sának terve. Nem véletlen, hogy Udvardi Jánost, aki 1919 janu­árjától a helvl kommunista szer­vezet titkáraként működött, Gla­dicsék hozták le a kommunista párt budapesti. Visegrádi úti közponjtóból. A francia megszállás idején Gladics Józsefet rövid időre bör­tönbe vetették. Amikor 1919. március 26-án a direktórium el­hagyta Szegedet, ő a fegyveres alakulatokkal távozott. A húszas évek derekára az Il­legális KMP Szegeden is figye­lemre méltó eredményeket ért el csoportjainak kiépítésében, a legális és földalatti harc össze­kapcsolásában. Szegeden a szer­vezkedés élén Ladvánszky József állt. Köré tömörültek a tapasz­taltabb harcosok éppúgy, mint az ifjabb nemzedékhez tartozó forradalmárok. Ezzel kapcsolat­ban jegyzi meg visszaemlékezé­sében a nemrég elhunyt Keke­xovich János, aki az ellenforra­dalmi korszak szegedi kommu­nista szervezkedeseiben ugyan­csak fontos szerepet játszott, hogy „Gladics is Ladvánszky ta­nítványa volt, mindig a forra­dalmi osztályharc élvonalában, megalkuvás nélkül." Kekezovich -megjegyzésének hitelét és érté­két' -növelt, hogy "hosszabb ideig együtt lakott Gladicsékkal a Felső Tisza-part 22. számú. ún. „Ecsedi házban". 1926 nyarától Csongrád megyé­ben is kiépültek az MSZMP cso­portjai. 1926. november 21-én — az MSZMP elleni általános ható­sági fellépés nyomán — ..vá­lasztási röplapok szegedi terjesz­tése" címén letartóztatták a szer­vezkedés irányítóit: Ladvánszky Józsefet, Nagy Ferencet, Gladics Józsefet. A vád ellenük így szólt ..(...) olvan mozgalmat (...) kezdeményeztek és vezet­tek, melynek célja az volt, hogy (...) osztályharcot szítsanak, a magántulajdonban levő birtokok felosztassanak, a mai alkotmá­nyos államforma, a királyság helyett köztársaság hozassék be, éspedig olyan formában, hogy a munkásság és a parasztság kor­mánya uralkodjék." A bírói szer­vek ezúttal végül is a vádat nem tudták kellőképpen alátámaszta­ni, s 2 hónapi vizsgálati fogság után Gladicsék ügyében az eljá­rást megszüntették. A KMP erőfeszítései a szerve­zeti megerősödésre, illegális cso­portok megalakítására Csongrád megyében is az 1929—1933. évi gazdasági világválság idején ér­ték el tetőpontjukat, mutatták föl a legnagyobb sikereket. 1930. május 18-án Gera Sándor és Gla­dics József vezetésével a Tisza­parti füzesekben zajlott le az adott időszak legnagyobb kom­munista megmozdulása, amelyet a beépített spiclik révén a ható­ságok is felfedtek. Serfőző Lajos tanulmányában idézi az akcióról az egykorú laptudósításokat: ..Bolsevista forradalom csíráit fojtották el Szegeden!" — Irta az egyik polgári lap. A KMP or­gánuma. a Kommunista pedig ígv foglalta össze a történteket; ..Szegedi és makói elvtársaink konferenciára jöttek össze, hogy megtárgyalják a kerület szerve­zeti helyzetét és a KMP II. kongresszusa által hozott határo­zatokat (...)." A rendszer megdöntésére irá­nyuló kísérlet és szervezkedés vádjával összesen 25 főt vontak bírósági eljárás alá. köztük Gla­dics Józsefet is, akit a már em­lített Vild tanács 2 év 6 hóna­pi börtönbüntetéssel sújtott. A lebukás után a kommunista sejt újjászerveződött, s hamar megtalálta a legális munka poli­tikai lehetőségeit. Kapcsolatot leltek az Országos Ifjúsági Bi-. zottság csoportjához, s ered­mennyel szervezték, befolyásol­ták a fiatalok egy részét. Az ún. Házi Újság perben 1932 augusz­tusában végül nem kevesebb, mint 28 személy ellen folyt el­járás. Gladicsot természetesen ismét vád alá vonták, s a kihall­gatások során brutálisan bántal­mazták, megkínozták. Visszaemlékezésekből tudjuk, hogy az ítélőtábla tárgyalását megelőzően Gera Sándor, Gladics József és Gombkötő Péter meg­kíséreltek kijutni Csehszlová­kián át Ausztriába. Gera szöké­si kísérlete sikerrel járt, de Gla­dics és Gombkötő lebuktak, s megbilincselve hozták őket visz­sza Szegedre. Gladicsot a tárgya­lásra láncon vezették be. Végül , 2. év fogházra ítélték. Omnibusz, lóvasút, villamos C „IA. Gladics a Csillag börtönbe ke­rült', ahol a Sáliái és 'Fürst él­leni eljárás miatt tiltakozáskép­pen 6 napig több tarsával együtt éhségsztrájkot folytatott. Oly­annyira legyengült, hogy mes­terségesen kellett táplálni. 1933 márciusában Gladics Jó­zsef és Komócsin Antal aláírás­gyűjtő akciót szerveztek, hogy tiltakozzanak a német fasizmus ellen, s szolidaritásukat fejezzék ki az altonai törvényszék által halálra ítélt német kommunis­ták, Lütgens, Tesch, Wolf és Möíler iránt. A tiltakozó memo­randumot mások mellett Komó­csin Mihály, Gombkötő Péter, Bodó Antal, Négyökrű József, Farkas István is aláírták. Machánszky József, aki az 1930-as évek ifjúkommunista szervezkedéseinek egyik vezetője volt, s aki kutatásaimhoz ezúttal is igen nagy segítséget nyújtott, magnószalagjain őrzött visszaem­lékezésekből azt állapította meg. hogy Gladics Somogyitelepen a* harmincas évek második felében is kommunista sejtet szervezett. Ennek rajta kívül Deli Károly, Gombkötő Péter, Pusztai (Pi­picz) József, Vánki Béla, Kókai János voltak a tagjai. Sárközi István 1977 októberé­ben megjelent cikkében megem­líti, hogy Gladics és a kommu­nista sejt utoljára 1940 karácso­nyán jöttek össze tanácskozásra Deli Károly somogyitelepi laká­sán, hogy megvitassák a prole­tariátus feladatait az új helyzet körülményei közepette. Gladi­csot különben az illegális moz­galom felszabadulás előtti utolsó titkáraként ismerték. 1942-ben az orosz frontra vit­ték büntetőszázadban. Kókai Já­nos még Kiskunfélegyházán ta­lálkozott Gladiccsal, aki elvtár­sai sorsa iránti aggodalmának adott hangot. A fronton eltűnt. A hazajutottak szerint ott i9 szervezkedett, felvilágosító mun­kát végzett, a háború értelmet­lenségéről, céltalanságáról be­szélt. Szeged Horthy-korszakbeli tör­ténete nem bővelkedik kiemelke­dő forradalmárokban, igazi hő­sökben. Gladics Józsefet példa­szerű életútja alapián feltétlenül közéjük sorolhatjuk. Születésé­nek 80. évfordulóján ezért is adózunk emlékének a legna­gyobb tisztelettel és megbecsü­léssel DR. HEGYI ANDRÁS sak 1854. március 4-én kapcsolódhatott be Szeged az ország vasúthálózatába, amikor az első gőzmozdony sze­relvényével befutott az indóház elé. A város és a vasútállomás között ettől kezdve mind élénkebb mozgás indult meg. de a városla­kók csak gyalogszerrel, lóháton, magánfogatokon vagy béi kocsin győzhették le a távolságot. Egv élelmes nyergesmester. Molnár Antal hamar meglátta a lehető­séget. és négy bérkocsival bonyo­lította a forgalmat az állomás és a belváros két centruma, a Dugo­nics tér. valamint a Fekete Sas (Bajcsy-Zsilinszky) utcai szállo­dák között. Á gyors ütemben kibontakozó gazdasági élet. az utasszám nö­vekedése azonban arra ösztökél­te a város vezetőit, hogv a pesti példára más megoldás után néz­zenek. és így született meg a határozat, hogy Szegeden is om­nibuszjáratokat indítsanak. Az első járat 125 évvel ezelőtt. 1857­ben — Pesten 1832-ben. Sopron­ban 1847-ben. Debrecenben 1888­ban — indult, a Kukovetz és Habi-cég vállalkozásában, kilenc­fős személyzettel, nappal 12. éj­jel 16 krajcárért, személvenként. Már mindjárat az első járatok nappali forgalma jelentősnek bi­zonyult, a kocsik előbb óránként. majd fél óránként indultait. Meg­határozott útvonalon haladtak, de azokat útközben bárki megál­líthatta. ha le- vagv felszállni kí­vánt. A szegedi omnibusz (lófo­gatú társas kocsi, nem téveszten­dő össze a lóvasúttal!) a város­központ és az állomás között köz­lekedett. mintegv 1,7 kilométeres távon, valamint az Oskola utcán át a Három Királyhoz címzett vendégfogadót érintette, maid to­vábbhaladt a Fekete Sas és a Hét elektor nevű vendéglőkig. Érintette a Magyar Koronához el­nevezésű vendéglőt is a gabona­piacon (Dugonics tér). Az omni­buszközlekedés Szegeden közel három évtizedet élt. Az igénvek növekedésével a vállalkozók mind több omnibuszt állítottak üzem­be. Természetesen a korábbi ál­datlan útviszonyokat megszün­tették. és 1856-ban a főbb útvo­nalakat kikövezték. Az 1879-es tragédia, amelv 75 ezer embert tett hajléktalanná, elsönörte a vá­rost. és az omnibuszközlekedést is megszüntette. A rekonstrukció után. lóvasút létesítésére Dálváza­tot hirdettek, és ezt egv belea mérnök. Eduárd Paciét nverte meg. Igaz. hogv lóvasút létesíté­sére már 1875-ben tett aiánlatot a városnak Naszluhácz és társa. de akkor még uralkodott az om­nibusz. A lóvasúti pályaépítést 1881-ben kezdték, és Pollácsek Ede. valamint érdektársai 1884­től kaptak jogot az üzemeltetés­re. Az első iárat a rókusi állo­mástól a Széchenyi téren át ve­zetett. a mai l-es vonalán, az in­dóházig. A második vonal a kis­körúton. a Felső Tisza-parton, a mai futballstadionig. A harmadik vonal a kialakuló ioarnegvedbe. de olvan megoldással, hogv a te­herpályaudvartól indult, és érin­tette a Takaréktár utcát is. Meg* határozták az utazósebességet, amelv óránként 10 kilométernél több nem lehetett, a vonatok ér­kezéséhez és indulásához igazí­tották a lóvasút menetrendiét A személvek fel- és leszállására már megállókat jelöltek ki. és ezektől eltérő helyen a lóvasutat, eltérően az omnibusztól, nem le­hetett megállítani. A személvszál­lítást lóerővel, de a teherszállí­tást már gőzüzemű erőgépekkel oldották meg. 1884-re. Az . 1884­ben teljes üzemben beindult ló­vasút kocsijait, batárszerjűeri' ké* pezték ki és zöldr'e féstetíM. Á hajtók hajnali ötkor ültek a bak­ra. Az Ilona utcánál és több he­lven kitérős megálló volt. váltó­aknával. Az indplást a haitó te­hénszarvból készült tülökbe fú­vással jelezte. A mai ruhagyár­nál. a kórháznál szintén kitérők voltak. Kezdetben 28 pár mura­közi ló szolgáltatta a vontatóerőt. A lóvasút központja a Kelemen utca 7. szám alatti házban volt Az alkalmazottak nyári és téli egyenruhát viseltek. A haitók és kalauzok reggel öttől éiiel 12 óráig dolgoztak, és ezért havonta 21 koronát kaptak. A lovakat kü­lönösen nagy becsben tartották. Jó példa erre. hogv fólovász-pá­Ivamesternek az egykori rendőr­kapitányt. Sas Laiost bízták meg. nyugdíjas éveiben. Induláskor a menetdíjat 10 krajcárban állapí­tották meg. amit később hatra csökkentettek. Az indulást köve­tő teljes évben a szállított utasok száma meghaladta a 300 ezret Évente 70 ezer tonna árut fuva­roztak. és az összes s/.emélvzet száma nem tett. ki többet 40 fő­nél .Az időközben létrejött Köz­úti Vaspálya Rt. vezetésével a lóvasút a századfordulóra elérte fejlődésének lehetségés maximu­mát. és a kor követelménveinek megfelelően, a város vezetői is­mét továbbléptek, elkészült a villamosítási terv maid 1907-re megvalósult a kivitelezés — éD­oen 75 éve —. és 1908-ban indult első útiára a szegedi villamos a Győri Vagongyárban készített motorkocsikkal, már 25 kilomé­ter/óra sebességgel. Ezek a ko­csik 60 éven át üzemeltek. az utolsót 1968-ban seleitezték ki. A 25 motor- és 14 pótkocsiból álló állomány a kiskörúton illetve az öt sugárúton haladt, lényegében a város minden részét megköz.e­lítve. ehhez csatlakoztatva az ú.iszegedi vonalat. Mai villamos­vonalaink ismertek. A városi autóbuszforgalom Szegeden csak 1955-ben kezdődött, és mái íószol­gálata közismert. A trolibuszok 1979-től kezdve közlekednek Sze­geden. Ennvi Széged tömegközlekedé­sének históriája dióhéiban. és ez 125 esztendeje kezdődött. BÁTYAI JENŐ Szombat, 1982. október 16, 29. Vásárhelyi Őszi Tárlat # anyagából Licbrr f.va: Az elet tenvercn Németh József: Nádaratók (6. oldal) Szalhmáry Gyöngyi; Dr. Pálfy Budinszkv Endre és dr. Kalmár László emlékére Kotsis Nagy Margit: Menet (7. oldal) 1

Next

/
Oldalképek
Tartalom