Délmagyarország, 1982. október (72. évfolyam, 230-256. szám)

1982-10-02 / 231. szám

4 Szombat, 1082. október 2: Műszaki és közgazdasági körtyvnapok Ar. országos műszaki könyvnapok megrendezésé­nek gondolata 1960-ban született, és mindjárt a kö­vetkező évben, s azóta fo­lyamatosan. országszerte minden év októberében, egyszerre rendezik meg ezt a ma mfü- rangos és igen érdemes rendezvénysoroza­tot. Hazánkban a szak­könyvnek politikai, gazda­ság* és tudománypolitikai, valamint szakmai küldetést igazán a párt VIII. kong­resszusa adott, mondván: a tudomány nálunk is kezd mindinkább közvetlen ter­melóerővé válni. Bár évről évre változik a kiadók és a kereskedők ak­tuális központi gondolata, a műszaki és közgazdasági könyv állandó jellegű s nyíltan bevallott célja a műszaki-tudományos mun­kások. a kutatók, a szak­munkások. a közgazdaság­gal foglalkozók, de minden befogadó kapcsolatát el­mélyítse a szakkönyvvel, s ezentúl minél mélyebbre fúzze. Az idei rendezvény­sorozat folytatja tavalyi ar­culatát és most másodszor vonul fel a műszaki könyv mellett a közgazdasági, va­lamint a jogi is. Azzal a törekvéssel ls. hogv mind a kutatásban, mind a terme­lésben a műszaki és a köz­gazdasági szakemberek ösz­.szehangolt egymás mun­kájút segítő tevékenységét várja a népgazdaság, mind­annviónktól. Ezt a társa­dalmi igényen alapuló fo­lyamatot szakíróink, kiadó­ink, könyvterjesztőink 1961 óta rendre jól szolgálják. A mennyiségi fejlődésben túli minőségi előrelépés szak­könyvkiadásunkban jól iga­zolható. A könyvnapokra megjelenő 65 könyv között találunk olyanokat. ame­lyek foglalkoznak: az ipari méréstechnikával, a láng­hegesztéssel, a magánépít­kezésekkel. a napenergia hasznosításával, a ragasz­tástechnikával. a beruházás vállalkozás jellegével, költ­ség- és haszonrlemzéssel. a hazai munkaerőpiac jellem­zésével. a termelési függvé­nyekkel a vállalati adóval és alapjával, a vállalat­nagysággal st b. Elismerésre méltó, hogv ezek közül 7 könyv a Szegedi Nyomdá­ban készült. A következő hetekben a műszaki és közgazdasági könyvek közvetlenül és ren­dezvényeken keresztül is eljutnak a termelőmunka életközelségébe. ahol ezek a kiadványok közvetlen anyagi erővé válhatnak. Az idei országos műszaki és közgazdasági könyvna­pok megnyitójára Szegeden., október 5-én az MTESZ Technika Háza előcsarnoká­ban kerül sor. Megnyitó be­szédet dr. Ábrahám Kál­mán építésügyi és városfej­lesztési miniszter mond. Dr. Bátyai Jenő, az MTESZ megyei alelnöke * Tegnap délelőtt az MTESZ szegedi székházában Do­roszlai Ferenc, a Művelt Nép Könyvterjesztő Válla­lat főosztályvezetője tar­tott tájékoztatót a rendez­vénysorozat programjáról ígérte, hogv a most megje­lenő kiadványok folyamato­san kaphatók lesznek a könyvesboltokban, illetve a Klauzál téri könyvsátorban. Sok érdeklöíSő a közlekedési kiállításon A várakozásnak megfele­lően nap mint nap népes csoportok látogatják a Móra Ferenc Múzeumban Az éle­te az előny címmel rende­zett közlekedési kiállítást. Sokan élnek a lehetőséggel, a kiállítótc-emben felállí­tott gyúltőládába dobiák közlekedési észrevételeiket tartalmazó levelüket. A legfőbb baleseti forrásokat fényképfelvételekkel illuszt­ráló. a veszélyhelyzetek el­kerülésére praktikus taná­csokat adó, tehát a közúti szerencsétlenségek megelő­zését szolgáló kiállítás va­sárnap este 7 óráig még megtekinthető. Romantikus muzsika nei naptár Az új hangversenyévad első szimfonikus bérleti koncertjét csütörtök este tartották a Zenés színház­ban. Az egyik főszereplője , a Szegedi Szimfonikus Ze­nekar, a másik pedig nem kisebb név volt, mint a már igen fiatalon európai hírű­vé vált karmestercsillag, Fischer Iván, s nem kevés­bé közönségcsalogató volt a magyar művészet jóhírét világszerte öregbítő Szabó Csilla zongoraművésznő sze­mélye. A műsorfüzetben pe­dig csupa szívhez szóló szép, romantikus muzsika kellet­te magát. Kell-e ennél több? Kelll Ha előadóművészeink mindig úgy készülnének egy-egy kompozíció megszó­laltatására, mintha életük egyszeri nagy találkozása, soha vissza nem térő csodá­ja lenne a múvel való azo­nosulás lehetősége, bizonyá­ra nem egyszerűen ügyes, rutinos interpretálás szület­ne, hanem életre kelne a tüneményes csodáról minél többet megtudni, megmu­tatni akarás szent extázisa, záródna a delejes áramkör karmestertől muzsikusokig, muzsikusoktól a közönségig és vissza. Ott vibrálna a koncertteremben az a fel­villanyozó atmoszféra,' amit közönséges halandó aligha tud nevén nevezni, ami ta­lán még több, mint a ka­tarzis élménye. Az a vala­mi, amitől a hallgató egy­szerre elfelejti minden gondját, boldogság járja át, jobbnak, többnek érzi ma­gát, s valami emelkedett iz­gatottság, nyugalom, és egy­idejű nyugtalanság járja át? Ezt az élményt reméljük mindig, de különösen akkor, ha az előadóművészek hír­neve már friss futárként megelőzvén őket, felfokozot­tabb várakozásra késztet­nek. Így volt ez Fischer Iván esetében is. Noblesse obiige — a nemesség köte­lez. és az volt az érzésem, a fiatal karmester ezt az elkötelezettséget nem vette elég komolyan. Eldirigálta kétségkívül tehetségesen, a kiválasztottak adottságaival felvértezve a Liszt Les Preludes-t, és Schumann I. szimfóniáját (B-dúr Op. 38.) és ml a lelkünk mélyén mégis közömbösek, érintet­lenek maradtunk. Talán na­Timföld exportra Az iparban sokféle célra alkalmazott különleges tim­földekből jelentősen növelte az idén a tőkés országokba irányuló exportját az Al­másfüzitői Timföldgvár. A külföldi vásárlók fokozódó érdeklődésének kielégítésé­re eredetileg 7 ezer tonnás tervüket 8 ezer tonnára emelték, noha már az ere­deti előirányzat is azt je­lentette, hogy a korábbinál jóval többet gyártanak eb­ből a termékből. (MTI) Megnyílt a múzeumi hónap Kubinyi Anna textilterve­ző iparművész — aki egy­kor a szegedi Tömörkény gimnázium és művészeti szakközépiskola hallgatója volt — alkotásaiból nyílt ki­állítás tegnap, pénteken délután a Közművelődési Palota Kupola Galériájában az országos múzeumi és műemléki hónap megyei rendezvényeinek nyitánya­ként. A tárlat anyagát Bá­nyainé dr. Birkás Mária,- a vámosi tanács elnökhelyette­se méltatta, aki egyúttal szólt a múzeumi hónap je­lentőségéről és feladatairól iS, majd Szabó G. László, a megyei tanács elnökhelyet­tese kitüntetéseket adott át. Szocialista Kultúráért ki­tüntető jelvényt kapott Nagy Ádám osztályvezető. Hárman részesültek minisz­teri dicséretben: Retek Jó­zsefné hivatalsegéd, Tóth Cyuláné teremőr és Zenei Józsefné teremőr. A Móra Ferenc Múzeum emlékpla­kettjét az idén dr. Forgó István Makó város tanács­elnöke vehette át Trogma­yer Ottó megyei múzeumi igazgatótól a város új mú­zeumainak megszületése ér­dekében kifejtett tevékeny­ségéért. Folt hátán folt Kveremenybetétkönvvsk sorsolása Az Országos Takarékpénztár október 1-én Budapesten rendezte meg a nyereménybetétkönyvek 1982. harmadik negyedévi sorsolását Mindazok az 1982. szeptember 29-ig váltott és a sorsolás napján forgalomban volt nyeremeny­betétkönyvek. amelyek sorszámának utolsó három szám­jegye (számvégződése) megegyezik az. alább felsorolt szá­mokkal, az 1982. harmadik negyedévi átlagbetétüknek a számok mellett feltüntetett százalékát nyerték. Szám végződ és: Nyeremény százalék: 005 469 25 25 017 499 25 25 083 599 50 50 100 739 50 25 121 852 25 50 277 914 25 250 279 92R 100 25 317 983 100 25 331 970 25 25 356 976 50 25 A nyereményösszeget a betétkönyvet kiállító fiók, ta­karékszövetkezet, vagy postahivatal október 15-től fizeti ki. (MTI) gyon biztos abban, hogy ezekkel a művekkel még sokszor lesz találkozása? Liszt nagylélegzetú, ragyo­gó, színes látomása nem tu­dott igazán hatalmas, egy­séges freskóvá kiteljesedni. Néhány szép részlet megol­dásában gy ön vö födhet­tünk, de nem a teljes egész­ben. Szimfonikusaink sem találtak magukra ebben a produkcióban. Többször „le­maradtak a karmester kezé­től", mint például a brácsa­szólam az úgynevezett „vi­har' utáni lassításban, de említhetnék más példákat is az elhangzottakból. A kürtszólamban is indiszpo­náltan sikerült néhány szó­lóállásbeli hangintonálás. A Schumann-szimfóniát sta­bil biztonsággal tudta és játszotta a zenekar, de a karmesterrel váló harmo­nikus együttműködést itt sem éreztem maradéktala­nul megvalósulni, ezért nem is tudott valóságos élménv­nvé válni az egyébként gvö­nyörú schumanni muzsika. De ott volt még Chopin és Szabó Csilla. Az e-moll zongoraverseny (Op. 11.) eszményien szép zongora­szólama világosan megvall­ja (mint a többi zongora­műve is), hogy Chopin akár az emberi lélek minden gazdagságát kifejezni tudó, akár egy egész szimfonikus zenekar hangszín és hang­erő káprázatát helyettesíte­ni képes hangszernek érzi a zongorát. Szereti, s opuszai­nak mindegyikét — kevés kivétellel — csak a zongo­ra hangjára álmodja. Míg régebben Szabó Cs'lla di­namikus, magvas billenté­sú, lehengerlő temperamen­tumú. formás zongorázását, elegáns nagyvonalúsággal kifuttatott passzázsait, futa­mait. technikáját csodáltam, ma leheletfinom hangszínei, végtelen érzék<mvségű, sze­szélyes. százféle érzelmi rezdülést kifejezni képes dallamformálása bűvölt a zongoraverseny megszólalta­tásakor. Chopin muzsikájá­nak avatott, ideális előadó­jaként ismerhette meg a szegedi közönség. Beréayi Bogata Olyan alapvető hiba lehet itt, amit konstrukciós hibá­nak lehet mondani. Ul az állampolgár csöndes ottho­nában, és méricskéli, hány perc kell ahhoz, hogy a kinti eső bent koppanjon a lavórban. Azért izgalmas a játék, mert fölötte lakás van még. Jön az eső az örök körforgás törvénye szerint, rákoppan a tetőre, azon át­mászik, lecsöppen Jóskáék szobájába, és eláztatja azt a padlót, ami nálunk már mennyezet. Szekrényben, villanykapcsolóban érezheti magát legjobban, mert ott is marad. O A káromkodással a termé­szet törvényei meg nem vál­toztathatók. Nemcsak az a törvényszerű, hogy jön az eső, hanem az is, hogy a trehány munkának valaki mindig megissza a levét. El­rágódik inkább, hogy vehe­tünk rádiót, televíziót, vil­lanyvasalót, mosógépet, akár. mit, ha nem jó, vihetjük vissza. Törvény van rá, ha ennyi meg ennyi idő alatt nem tudja megjavítani a cég. köteles újat ádni. A tetőt nem vihetjük vissza. Tanpéldának szánom a mi házunk esetét. Hat éve el­múlt, hogy beázik. Az igaz­sághoz hozzátartozik, mindig csak akkor, amikor esik. La­vórt, tepsit, kis tálat, nagy tálat, mindenféle vödröt viszek föl ilyenkor Jóskáék­hoz, mert ha ott sikerül be­lecsöpögtetni, akkor hozzánk kevesebb jön. Jóska rendes ember, ha teheti, szabadsá­got vesz ki, beállítja a vek­kert, hogy kétóránként éb­ressze föl. Minden edényt ki­ürít, és alszik tovább, ha tud. Azért bonyolult a do­log, mert a lavórt nem le­het fölszerelni az ágya fölé. Amit mi mennydörgésnek hallunk, legtöbbször annyi csak, hogy Jóska viszi az ágyát egy kicsivel arrébb. A többi lakásban is így vaft, de mi azt nem halljuk. Eddig szokványos az eset, nem is érdemes róla beszél­ni. Alkalmam volt azonban végigülni két tárgyalást, a tanulságokat szeretném el­mondani. Fönntartásokkal mentem. Nem az igazság­szolgáltatásba vetett hitemet kezdte ki a hat év, mert aki már abban sem bízik, el­áshatja magát. Padlószőnye­ges trehányságokat szeret­tünk volna nemrég jogi úton orvosolni, de kiderült, amíg mi a lépcsőket jártuk, el­évültek a mulasztások. Most végre a szövetkezet pörölt. Pontosabban kell fogal­maznom, mert a szövetkezet a felperes. Neki erre joga nincsen. Az építővállalat nem vele áll szerződéses vi­szonyban, hanem a beruhá­zó vállalattal. Külön enge­délyt kell szereznie a szövet­kezetnek, hogy a két lépcső­ház embereinek az érdeké­ben beavatkozhasson. Erre mondtam, hogy konstrukciós hiba van. Minden áttétel csökkenti az átvitt energiát, ezt már a transzmissziós gépezeteknél is tudták—Olya­nok képviselnek bennünket, akiknél nem ázik be a la­kás. Egyik-másik képviselő strandpapucsban megy a tárgyalásra. Belém szállt az ördög, és sehogyan se aka­rom elhinni, hogy olyan na­gyon fölkészült rá. Azt se, hogy bánkódna, ha elveszti a port. Bolond gondolatok ezek, nem is szabad hagyni, hogy fészket rakjanak bennünk. Külsőségekből nem lehet ítélni, előre ítélni pedig ti­los. Lássuk, mire megyünk! Lám, máris kiderül, hogy messzire elvetettük a súly­kot. Maga az építővállalat mondja, mint alperes, hogy komplex mulasztások közös folyományaként folyik be hozzánk a víz. Nem kimon­dottan kivitelezői hiba tör­tént, tervezési is szóba jö­het, ámbár külön terv nin­csen, mert a gyári' házak sorozatban készülnek. Beje­lenti aa építők, megbízottja, hogy keresetet akar indítani a szigetelőanyagot forgalma­zó kereskedelmi vállalat el­len is, mert a neoacid anyag nem állta ki a próbát. Sum­mázat: ne foltozgassuk a te­tőt, mert folt hátán folt van most is, már a foltot is ja­vították, hanem cseréljük ki. Helyben vagyunk," ezt akar­tuk mi is. Ha alapvető dol­gokban ennyire egyetértünk, baj nem lehet. Pedig van. Előjön egy magvas szempont. Ennek a tetőnek a kihordási ideje tíz év. A szakértő csak sac­colja a tíz évet, a többiek elfogadják. Szabad-e hat év után új anyagból új tetőt csinálni, ha tíz év leteltével úgyis kell. Bennem meghűl a vér. Aki a hatot kibírta, túrjön békével? Jogtalan előnyhöz jut. ha új tető ke­rül a feje fölé? Nem szabad belemennem ebbe az utcá­ba, érdekelt fél vagyok, el­fogult, mint a többi társam a két lépcsőházban. A beavatkozó fél, a szö­vetkezet elnöke előadja, a teljes tető megrongálódott, mert nem hagytak rajta úgynevezett dilatációs héza­got. Jött a meleg, jött a hideg, megfeszült és elsza­kadt. A szakértői vélemény sze­rint mínusz húsz és plusz nyolcvan fok között válta­kozik a hőmérséklet a la­pos tetőkőn, ez a bajok for­uása. Az építők embere azt állítja, eddig minden javí­tás eredményre vezetett. Mostantól kezdve egy csöp­pet nem értem, miért hord­tam én akkor föl a lavórt Jóskához? Másik saccolás, alulról jövő, mert az alpe­res mondja: a neoacid csak öt évig jó. Ebből megint baj lehet, mert mi már hát éve ázunk. Baj még nincsen, az alpe­res halasztást kér. Komoly szakértői — ellenszakértői — véleményhez jutott, de még nem volt alkalma tanulmá­nyozni. Annyit sejtetni en­ged, hogy a még komolyabb szakértői vélemény .még in­kább nekünk ad igazat. Mondanom sem kell, meg­nyugodva tértem haza az el­ső tárgyalásról. A másodlkon hatalma* fordulat történik: az építo­vallalat embere bej^feotl,, a hibát kijavították, de még nem volt alkalmuk közölni az érintettekkel. Nem a te­tőt cserélték ki, csak meg­foltoztak. Járatlan vagyok az ilyen ügyekben, csak ámul­ni tudok. Ha két targyalás közben meg lehetett javí­tani, miért nem lehetett hat évvel ezelőtt? Nyugi-nyugi, nem otthon vagyunk, hanem bíróságon. A pörös felek megegyeznek, még a per­költségen sincsen vita köz­tük. Kérdezem az egyik em­bert az ajtóban, miért nem jött elő az „ellenszakértő" véleménye? Azért halasztot­ták el a pört, mert azt akar­ták tanulmányozni. Egysze­rű a dolog, emberi bölcses­ség van mögötte. Az alperes nem játszotta ki az ellene szóló szakvéleményt. Jogsze­rűen járt el. Meg is értem első szóra. Azt is, hogy nekünk, a két lépcsőház érintett lakóinak nincs más dolgunk, mint megvárjuk az első esőt. Mert ha mégis beázik a tető, kez­dődhet a pörös eljárás elöl­ről. Amikor irodalmat tanítot­tam, el nem kerülhettem a régi jó táblabírói világ hosz­szú-hosszú pöreit, mert az akkori irodalom se kerülhet­te el. Ha erről az oldalról nézem a dolgot, akkor se lehet okom panaszra: egyet­len tető beázására még csak hat és fél év ment el. Horváth Dezső Csongrád megyei Könyvtáros A napokban jelent meg a Csongrád megyei Könyvtá­ros ez évi összevont első­második száma. A kiad­ványban olvashatunk a ma­kói fizikai dolgozók irodal­mi ízléséről, a versolvasási szokásokról, a kölcsönzési statisztikák elemzéséről, a könyvtárközi bizottság mun-. kájáról, a konzervgyárban, a 600. számú ipari szak­munkásképző intézetben fo­lyo könyvtári munkáról, s bemutatja a Híradó a szen­tesi Berezvai Lajosnét, aki 30 • évi könyvtári munka után mint a szentesi városi könyvtár igazgatója . vonult nyugdíjba.

Next

/
Oldalképek
Tartalom