Délmagyarország, 1982. szeptember (72. évfolyam, 204-229. szám)

1982-09-11 / 213. szám

8 Szombat, 1982. szeptember 11: Balatoni féligazságok Mindig szerettem a Balatont, s ettől még az sem tudott igazán eltántorítani, hogy a — legalábbis általam bugyuta nagyképűségnek tartott, mert degradáló és hamis — magyar tenger címet aggatták rá. Szerettem, csakhogy szeretetem tavaszának és őszének szólt elsősorban, csöndjének, békéjének, változó hangulatainak, amikor a mindennapos rohanásból néhány napra kikászálódó ember számára kitárulkozik a táj, meg- és fölmutatja lelkét, természetét a tó. anélkül, hogy e kitárulkozást elnyomná a fürdőzők zsivaja, hogy a megés fölmutatás összképét zagyvává . kavarná a vibráló tömeg. Dehát, a tóhoz a nyár is hozzátartozik. Azt is próbálni kell! Az első meglepetés: minden nyitva van. Pavilonok, üzletek, butikok, ABC-k, éttermek, kifőzdék. presszók, kölcsönzők, hajóállomások. És mindenütt tömeg. Mindenképpen meglepő annak, aki egy csöndesebb Balatonhoz szokott. Meglepő akkor is, ha tudván tudja, mire kell számítania a szezonban. Mert esendő lény az ember, sok mindent nem tudhat előre. Például azt, hogy mi minden lehet áru. méghozzá kelendő áru a nyári tóparton. A pavilonok zsúfoltak. Kirakatukban emléktárgy emléktárgyat ér. Vitorlás műanyagból, üvegből, fémből, fából és szaruból; Balaton fölirattal cirkalmazott hőmérő, terítő, poháralátét, díszdoboz és golyóstoll; rossz faragványok, műanyag kacatok és üveg- és bronzutánzat kacatok, cirádák a rossz másolatok és az esetlen kéz elnagyolt, bizonytalan vonalaival. Nem tudom, veszik-e igazán. De ha nem lenne kelendő, aligha zsúfolódna ennyi bóvli minden kirakatban, minden üvegfelület mögött, kitéve a tekinteteknek, a napnak és a pornak. (A trafik üvegfalán belátni sem lehet a sok közszemlére tett kacattól. Cigaretta három-négyféle ha van, újság nincs — az egyikben legalább néhány könyv akadt —, térképpel, prospektussal szintén nem szolgálnak. Hiába, kell a hely a bóvlinak! Fákon, hirdetőoszlopokon. illemhelyek falán, azaz, ahol csak lehet: plakátok. Slágerestet, kabaréprogramot, diszkót, sétahajót, mozit hirdetnek. Szinte az egész déli partot fölsorolják egy W. C -falon. Azt viszont mintegy véletlenül tudja meg az arra járó, hogy két napja néptáncosok adtak egymásnak találkozót a szántódpusztai skanzenben, hogy hangverseny volt a kőröshegyi árpádkori templomban ... Gyönyörű a templom, csodás hangverseny és azt hiszem, magyar hallgató három, ha akadt... Iszonyú a tömeg a különben tisztességes küllemű, viszonylag új ABC-ben. Szinte kidomborodnak falai, óriási a sor a pénztár előtt. Még óriásibb kint, a bejáratnál. Türelmesen állnak a nyaralók és a nyaralótulajdonosok, mert hát kenyér kellene, fölvágott vagy van, vagy nincs. Az italospolcok roskadoznak, a konzervek között jókora hézagok tátonganak. A sor mégis boldog: Balatoni világos (mármint sör) érkezett. Ezt pedig meg kell becsülni. A sor különben megszokott látvány: üzletben, benzinkútnál, kompnál (olykor a 7-es út benzlnkútjáig ér), lángossütőnél. palacsintaárusnál. Sebaj — mondhatnánk —, az utóbbi időben föllendült vállalkozószellem maszekban m.-ndpsnk megoldja e gondokat. Hiszen, ami állami vállalatnak nem lehet rentábilis (pl. még nagyobb és még több ABC-'. építeni évi háromhónapos forgalomra), az még bőven megérheti a maszeknak. A főút mellett két kifőzde néz egymással farkasszemet. Pontosan szemközt találtatnak ugvanis. Az egvik nyugodt, tiszta hely. napközben mégis kong az ürességtől. Pedig kívülről Is látszik: udvarias és gyors a kiszolgálás. A másik? Meglehetősen szutyktxs, az asztalok inognak, billegnek. A fölszolgálók kabátja egykori fehérségről regél. A vendég leül és vár és hallgat. Mármint hallgathatja, hogy a tulajdonos (és kövérkés) asszonyság hogyan veszekszik (különben meglehetősen rossz arcú) felszolgálóival: — Megloptok ti engem. Hé, hát nem mondhatom ezerszer, hogy nálatok nem fizethetnek?! Hogy nem fogadhattok el pénzt?! És mindezt a vendégek füle hallatára. Aztán még mindig elégedetlenül motyogva indul valamelyik asztalhoz, ahol fizetni akarnának. A másik vendég megunja, föláll és távozik. Mert palacsintára nézett be, s a testes (és tulajdonos) asszonyság sütné az ínyencséget, ha éppen nem veszekedne, szervezne, mo-" tyognak, fizetne. Apropó: palacsinta. Gyanús külsejű (a felszolgálói is) kifőzdénk alighanem azért él meg a másikkal szemben, mert szerencséjére főúton van, mert szerencséjére egy konkurrens azért kevés errefelé a szezonban, és mert bejáratánál ott hivalkodik egy palacsintasütő bódé. ahol a testes (és tulajdonos) asszonyság sütné a palacsintát, ha éppen nem motyogna, veszekedne stb. És még egyszer a palacsinta. A kakaós ára darabonként öt forint. No jó, nem régen ment föl a töltelék ára. De az ízes is négyötvenbe kerül, a túrós meg ötbe. Sok. Sőt. szemérmetlenül sok. A sütőbódék előtt mégis sorok állnak. Kereslet-kínálat — mondhatnánk. Ha így is, ennyiért is elmegy. ha viszik, mint a — palacsintát? Akkor mit akarunk? Jó, elmegy, viszik. De akkor is drága. Még a balatoni szezonban is. (Másutt, kiszolgálással, miegymással együtt fele ennyi, jobb helyeken.) Illetve, tán nem is olyan drága. Főként akkor nem lenne az, ha a belőle, az igencsak magas árakból származó jókora haszon, mondjuk az adók révén, legalábbis részben az igazi gazdát, a Balatont gazdagítaná. (ö lenne az igazi gazda? Alighanem, hiszen gazdának a gazdaságban az tekinthető elsősorban, aki szervezi az üzletet, organizál, biztosítja a hasznot. Ekkora hasznot viszont csak a balatoni szezon biztosíthat.) Szóval, az adók. Csak anynyi legyen, hogy a palacsintasütő ott se keressen sokkal többet, mint mondjuk: Szegeden keresne. Akkor tán több pénz jutna a tó védelmére is. És akkor a tisztességtelennek tűnő árat is tisztességesnek érezhetné a vendég. (Akár ki is lehetne írni: az öt forintból mondjuk kettő a Balatoni Intéző Bizottságé, a tó céljaira. És a giccsbóvli nyolcvan forintjából, mondjuk húsz.) Ügy látszik — lásd veszekedös tulajunkat, gyanúsan tiszta (?) kifőzdénket! — a maszek sem old meg mindent. Főleg ha kevés a fóka és sok (az enni akaró) eszkimó. Orvos ismerősöm napi ötszázat fizetett feleségével egy nagy villa kis szobájáért. Az ágv keskeny volt, egyikük a földre dobott matracon aludt. És közben hallgathatta a valamikor kőműves volt (saját bevallása szerint tizenkét éve nem volt vakolókanál a kezében) tulaj melldöngetését: — Látja, érdemes orvosnak lenni, főorvos úr? — A tulaj ugyanis organizál: építkezéseket szervez és közvetít. Az üzletet persze neki is a tó szervezi (Nem tudom ő mennvi jutalékot adhat ezért. Alighanem alig valamit.) Tábla a fán: kerékpárkölcsönzőt (szintén maszek) hirdet. (Van. aki vízi biciklit kölcsönöz.) A tulaj és a garázsul szolgáló villa tulajdonosa fásult-mogorva: — Nem kölcsönzünk. vége a szezonnak. (Pedig még nagy a nyüzsgés mindenütt. Hiába: kíeine Fische mifelénk még nem gute Fische.) Szezonon kívül, úgy látszik, megáll lassan az élet. Becsuknak a kölcsönzők, a butikok, a pavilonok, a lángos- és palacsintasütők. Hiába, én már csak ezután is a csöndesebb, őszi—tavaszi Balatont fogom szeretni. Akkor is. ha becsuknak a zsúfolt kirakatú, bóvliraktá-r-pavilonok. És az is lehet, hogy éppen ezért. SZAVAY ISTVÁN 19 Rómáról jut eszembe... Néró császár emlékei 55 Néró császárt a római .görbe fallal'' kapcsolatban említettem. Érdekes, hogv e rossz emlékű császárnak mennvi emlékeztetőie van Rómában. Mindenekelőtt a Colosseum, amelv nevét a közelében felállított 35 méter magas Néró-szoborról. kolosszusról kapta. A világ e legnagyobb bronzszobra eredetileg az aranvházban Néró házának előcsarnokában állott (Domus Aurea). A leírások szerint 24 elefánttal húzatták a Colosseum mellé. Talapzatával együtt maidnem elérte az amfiteátrum magasságát. A Colosseum nevet először a VIII. században használták de nem annak nagvsáaa hanem a közelében levő Néró-szobor miatt. A szobrot sainos századunkban a császári fórumok útia rendezése miatt elrombolták. Néró uralkodása alatt a várost egv hétig tartó tűzvész pusztította. Róma szinte teliesen elpusztult. Utána építtette fel a Domus Aureát. amely méltán kapta ezt a nevet. Parkokkal, tavakkal vette körül, sőt még egy állatkerttel is. belseiét gvöngyházberakással. drágakövekkel arannyal diszíttette. A Laokoón-csoportot is itt találták meg. Ma már palotájának alig van nvoma. Elődeit túlszárnyalta a nagyszabású építkezésekkel. Vásárcsarnokot. föld alatti utat építtetett. hogv házát a többi császári palotával összekösse A Pincio-hegy lábánál levő szép téren, a Sta Maria del Popolo-templom található. Bár a ..Dopolo" szó magvarul népet jelent és azt hinnénk, hogv az elnevezés szerint a ..Nép Szűz Mária-templomáról" van szó. a legenda azt tartia. hogv a latin popul us = nyárfa szóval van összefüggésben. Állítólag Néró császár haidanában a templom helyén nyárfákat ültetett, ott. ahol később öngyilkos lett. Vannak. akik úgv magyarázzák a templom nevét, hogv az az olasz .pioppo" = nyárfa szó elferdítése. Hatalmas diófával jelölték meg azt a helvet. ahol eltemették Nérót. Azt is hozzáfűzték a legendához, hogv a heiv átkozott: szellemek és ördögök tanváznak a környékén és éiielente fellármázzák a lakosságot. 1099-ben már olvan elviselhetetlen volt a túlvilági lénvek zaia. hogv a nép a pápához for- 1 dult tanácsért. JL Pascal pápa háromnapi bőitölést rendelt el és ezalatt 5 is visszavonult magánvába. A három nao egvik éjszakáján álmot látott. Azt álmodta hogv a szellemek által háborgatott körnvék megszabadul tőlük, ha kivágiák a diófát, kiássák Néró hamvait, elégetik a diófával együtt és a Tiberisbe szórják. A Dápa teljesítette, amit álmába kívántak tőle. Utána hamarosan kis templomot építettek. ennek a helvén épült után 1472-ben. V. Sixtus alatt a „Nép Szűz Mária-temploma." Ezt a legendát örökítették meg a templom főoltárának primitív felfogású aranvstukkós domborművén. Látható raita II. Pascal pápa. amint leveri a diófát. és naiv anakronizmussal, sváici testőrökkel van körülvéve. Pedig 1099-ben nem voltak még svájci testőrök, csak 1505ben. Diszkréten, csendesen egv má-. sik ..elátkozott" sírt is eltávolítottak már ebből a templomból. Vannozza Cattaniét. akit. VI. Sándor pápa úgv sajnált, mikor meghalt, hogv e dekoratív templomban temettette el. TIMARNÉ MAKKAR ERZSÉBET Sajkód és Vásárhely Mindannyiunkat érdekelnek az intimitások. Egy-egy művész életének tárgyai, munkásságához kötődő dokumentumai mindinkább közkinccsé válnak az irodalmi emlékhelyek, múzeumok szaporodásával. Különösen jelentős az olyan gyűjtemény, mely XX. századi gondolkodóink, művészeink életébe, munkásságába enged bepillantást. Hisz, tulajdonképpen kortársaink, a mi életünkre is kihatnak alkotásaik, személyes ismerősökre találhatunk a fotókon, régi olvasmányainkra a könyvespolcokon, s a sajátos közeg tárgyai, műalkotásai, eredeti dokumentumai emberközelbe segítik az ismert művek alkotóit. Sajkód és Hódmezővásárhely századunk egyik kimagasló írójának, Németh Lászlónak táVi legfontosabb terepei. Hódmezővásárhely tulajdonképpen a száműzetés városa. A felszabadulást követően került tanárnak az alföldi centrumba, ahol nemcsak, mint eredeti pedagógus vált ismertté és megbecsültté, de megismerve és megszeretve a várost és lakóit, művek sorában örökítette meg. Hogy kettőjük kapcsolata kölcsönös és eleven, arra jó példa, hogy Kossuth-díjának összegét a Bethlen Gábor Gimnáziumnak adományozta, s az, hogy a város fölállította Németh László portrészobrát, nemrégiben a Tanácsköztársaság téren emlékszobában gyűjtötte össze a relikviákat. Sajkód, a Tihanyi-félsziget e varázslatos helye az öregkor békés nyugalmával ajándékozta meg az írót. A kis ház, a Balatonra néző panoráma, a csodálatos, termékenyítő környezet inspirálóan és megnyugtatóan hatott Németh Lászlóra. (Képeinken: a sajkódi ház és népművészeti tárjvakkal, hímzésekkel, szőttesekkel díszített szobája; valamint a vásárhelyi emlékszoba faragott íróasztala és a gazdag dokumentumanyagból összeállított kiállítás részlete.)