Délmagyarország, 1982. szeptember (72. évfolyam, 204-229. szám)

1982-09-09 / 211. szám

2 Csütörtök, 1982. srentember 9. Utószezon a Balatonnál Forgalmas utószezonra szá­tmtanak a Balatonnál. A na­gyobb idényszállodákat Ba­latonfüreden és Siófokon ok­tóber közepén zárják be. Tihanyban és Balatonal­mádiban október 4-re, Ba­latonfüreden — a Marina Hotelben — október 10-ére tervezik a nyári szállók zá­rását. Balatonfüreden az An­nabella Szállót október 17-ig tartják nyitva. A siófoki szál­lodasorban a Hungária, a Lidó és a Balaton Szálló ok­tóber 18-ig fogad vendége­ket. Az utószezon kedvezmé­nyei vonzóan hatnak a hazai érdeklődőkre is. Az északi parton a Hun­garhotels 40—46 százalékos szálláskedvezményt kínál a vendégeknek. A Pannónia Szálloda- és Vendéglátóipari Vállalat a háromcsillagos szálláshelyein például 35—40 százalékos engedményt ad a nyárutó vendégeinek. A kempingekben, kismote­lekben és a faházakban a Siótur 25—70, a Balaton­tourist Nord 20—40 százalé­kos kedvezményt ad — szál­lásnemenkénti differenciával — az öszi szezon vendégei­nek. A csendes, pihenésre legalkalmasabb utószezonban sem maradnak szervezett program nélkül a turisták. Fácánok a nevelöbázban Nemcsak vadásszak, tenyésztik is Az erdőt, mezőt járó szak­emberek, s a vadaszok már másfél évtizeddel ezelőtt fi­gyelmeztettek, hogy roha­mosan csökken erdeinkben, mezőinken az apróvadállo­mány, fogy a fogoly, keve­sebb a fácán, s nyúl sem ke­idül már a régi bőségben te­rítékre. Ez a kedvezőtlen je­lenség természetes következ­ménye a mezőgazdaság fej­lődésének. Az iparszerü gaz­dálkodás ugyanis fokozato­san elvette a szárnyas vad­állomány életterét, a melio­ráció és a rakultiváció so­rán kialakított fa- és cser­jenélküli táblákon már nem nem igen talál költő- és bú­vóhelyei a fogoly és a fá­cán, a kiszárított zsombé­kokkai együtt pedig megrit­kultak a vad vízimadarak. Ugvanakkor nem mérsék­lődött, söt még fokozódott js a vadászat iránt érdeklődés, növelni szeretnénk az éló­es löttvadexport jövedelmet, valamint a külföldi vadá­szoktól származó valutabe­vételt, amelyre nagy szük­sége van a népgazdusagnak. Megpróbálunk hat beavat­kozni a természet dolgába, s mesterséges tenyésztéssel nö­velni a vadállományt. Hazánkban már a hatva­nas évek végén egyre több vadásztársaság kényszerült rá, hogy ne csak lője, hanem tenyéssze is a vadat. Több­fele vadmadár mesterséges nevelésével próbálkoznak, a a legsikeresebb a fácánle­nyésztes volt. A fácán ugyanis maga is „segít" az embereknek, rugalmasan al­kalmazkodik a megváltozott körülményekhez, s nagyobb tömegben is eredményesen nevelhető. Az évek során igen sokfajta módszert pró­báltak ki. Voltak magas költséget felemésztő intenzív nevelési módszerek, s ol­csóbbak. egyszerűek. Ez utóbbiak közül az egyik leg­eredményesebb a Fejér me­gyei vadásztársaságoknál már több mint tíz éve alkal­mazott úgynevezett fekvő­kéményes fácánnevelés. Ezzel a módszerrel hu­szonhat vadásztársaság ne­veli a vadászterület után­pótlását, s évente nyolcvan­százezer fácánt röptetnek ki. Az így fetnevelt színestollú madarak tökéletesen megőr­zik vad jellegüket, természe­tes körülmények között fel­nőtt társaikhoz hasonlóan edzettek és fejlett a mene­külési ösztönük. Nem váltak „háziállatokká'', pedig az igen gyakori veszélye a mes­tersége* fácánnevelésnek. A fióka koruk óta emberi kör­nyezetben nevelhető, beszéd­hez szokott madarak ugyan­is szinte „hallgatnak a szó­ra", több száz méterről is odarepülnek, ahonnét emberi hangokat hallanak. Ezért gyakran esnek könnyű zsák­mányul a lelkiismeretlen vadorzóknak. Mi a Fejér megyei mód ezer lényege? Viszonylag kis költséggel a természeteshez leginkább hasonlító körül ménj+eket teremtenek a kis vadmadaraknak. A nevelő­ház, ahöl napos koruktól nyolchetes korukig otthonra találnak a fácáncsibék, szin­te flw*den vadaezlarsaságnál másféle. Átalakítottak e cél­ra régi gazdasági épületet, építettek szilárd vázú „fá­cánpalotát", s egyszerű fó­liaházat. A házak tehát igen különbözőek, de közös ben­nük az, hogy lakott telepü­léstói távol vannak, jó „fá­cános" helyekre építik őket, s mindegyiket ugyanúgy, fekvőkéménnyel fűtik. A téglaépítmény, amely egy mindenféle fűtőanyaggal táplálható kemencéből kap­ja a meleget, végighúzódik a helyiségen, tövénél alkalma­tos kis kuckókat, karámo­kat kínálva a pelyhes jószá­goknak. Az apró karámokat kát­rány- és hullámpapírból ké­szítik, s a kemence tövénél — ahol a legmelegebb a ké­mény — a beteg és fázós ma­darak részére „betegszobát" különítenek el- Egy-egy ne­velőházban egyszerre ezeröt­száz-háromezer csibét nevel­nek. A módszernek igen sok előnye van: mivel a kemen­cében szinte minden elég, nem igényel drága energi­át. Biztonságos, mert a vas­tag téglafalak akkor is tart­ják a meleget, ha a gondozó netalán elfelejt reggel be­gyújtani. Mivel a kémény nem minden pontján egy­formán melegít. így a ne­velőház különböző részein más és más a hőmérséklet, a kis fácánoknál hamar ki­alakul a hőszabályozó ké­pesség, edzettek lesznek. A ház kibúvónyílásain ke­resztül szabadon jöhetnek­mehetnek, s így korán meg­szokják a „kinti" világot. Mind hosszabbra nyúló kó­szálásaikat követően egyre nehezebb őket a házba csa­logatni, s hathetes koruk­ban már többen „gallyaznak fel" a fákra, bokrokra, mint ahányan a védett falak kö­zött töltik az éjszakákat. Nyolchetes korukra a fácán­csibék teljesen elszakadnak a „nevelőháztól", már éj­szakára sem térnek „haza", bátran, ügyesen mozognak a szabadban, táplálékukat nagyrészt maguk szerzik be. S ezzel nevelésük be is fe­jeződött. Ha gondozójuk jól teljesítette feladatát, nem szegte meg „némasági fo­gadalmát", azaz, nem szólt hozzájuk, nem hallgatott rádiót a közelükben, teljesen vadak lesznek, azaz: töké­letesen kifejlődik bennük a menekülési ösztön. A módszer alkalmazásának egy évtizede alatt csaknem egymillió fácánt röptettek ki Fejérben a vadászterületek­re. A szám impozáns, de a fácán mégis kevés, a terí­tékek egyre gyérebbek. Ho­vá tűnnek hát a sok pénzen felnevelt madarak? A va­dászok szerint igen sok el­pusztul a kedvezőtlen ter­mészeti körülmények miatt. A mesterséges tenyésztés akkor hozná meg az igazi eredményt, ha a mezőgazda­ság és a vadgazdálkodás okos kompromisszumával a rossz minőségű földeken is­mét természetes környeze­tet alakítanának ki a va­daknak. D. E. Érték füstből és salakból A bányászati és üzemi melléktermék hasznosítására ad példát a kazahsztáni Le­nin Ölöm- és Horganykom­binát, amely az Altáj-hegy­ség érceit dolgozza fel. A kazahsztáni kombinát a ki­váló minőségű ólom és cink mellett nyereségének egy­harmadát abból profitálja, hogy a nyersanyag komplex feldolgozásával rezet, an­tímont, higanyt és sok más ritka fémet nyer ki a tech­nológia során. A kombinát ráállt a ko­rábbi salaktermék nagyüze­mi feldolgozására is. A sa­lakból nyert horgany pél­dául háromszor olcsóbb, mint a kibányászott érc. A múlt évben 40 ezer tonna salakot dolgozott fel agyár, s ezzel is jó néhány tonna ólmot, cinket és rezet nyert. ( A kombinát egyik műhe­lyéből kikerülő termék egy másiknak szolgál nyers­anyagául. A cinkoxidból (drosszból) cinkfehérítő ké­szül, a rézkloridból pedig a hajógyártásban nélkülözhe­tetlen rézoxidot nyerik. Ez az alapja ugyanis annak a korróziógátló festéknek, amellyel a hajók vízszint alatti részét festik be. A füstből pedig kénsavat, sze­léniumot és higanyt szűr­nek ki. Prométheusz a fúrótornyon A „Prométheusz1' légpár­nás erőművet az ufai Ord­zsonyikidze repülési főisko­lán alkották meg. Az új­donság elsősorban a tajgá­ban és a tundrán felállí­tott fúrótornyokat üzemel­tető gáz- és olajipari szak­emberek érdeklődésére tart­hat számot. A „Prométhe­usz" könnyedén mozog olyan területeken is, amelyeket kö­zönséges járművekkel nem lehet megközelíteni. Az új erőmű eredménye­sen biztosítja a fúrótornyok villamosenergia-ellátását. rejlektor Szervezéssel a biztonságért Üdülő a fenyők alatt A huszonnyolc tagú kis­lánycsoport két pedagógus kí­séretében átjött a fenyőfás udvarunkba, mezei virág­csokrokat hoztak, énekeltek, egyik-másik könnyezett is, pedig csak két hetet töltöt­tünk a két szomszédházban. A gyerekek a Szabolcs-Szat­már megyei Gyermek- és If­júságvédő Intézet gondozott­jai, a kis üdülőházat nya­ranként négy-öt ilyen cso­port népesíti be, kitűnő itt az ellátásuk, van játszóte­rük a keskeny kis falu vé­gén, van televíziójuk, s a kísérö-gondozó pedagógusok — ez alkalommal Pukler Jó­zsefné Demecserből és Sápi Istvánná Vásárosnaményból — a sok játék, kirándulás mellett még a matek órák anyagát is előveszik rövid, játékos foglalkozásra. A fenyők alatt üldögélve akarva-akaratlan átlátok a fedett udvarukba. A nap minden szakában nagy itt a zsivaj, énekelnek, táncolnak, még az asztaloknál való fog­lalkozások közben is csipog, nevetgél a huszonnyolc kis­lány. Valamennyien általá­nos iskolai felső tagozatosok, s az üdülés kezdetén kettő sem ismerte egymást. Mind derékbatört családokból ke­rültek a megye községeibe, nevelőszülők tartják el óket, s hogy ide jöhettek, azt az intézet nevelői tették lehe­tővé, ők választották ki azo­kat, akik legjobban rászol­gáltak a jutalomüdülésre. Ez a kis közösség itt ta­lálkozott tehát először. Né­zem a vidám íickándozásu­kat, de látok félrevonult kislányt is; nem tudhatja az ember, milyen belső vívódá­sok fosztották meg őket a gyermekközösségi örömöktől. Szomorú tény, hogy egytől­egyig idegen családban ne­velkednek, sok közülük azt se tudja kik voltak a szülei, csak idegeneknek mondhat­ja, hogy apa, anya. A neve­lőszülők feje fölött az ál­lam fogja a kezüket, az ál­lam igyekszik valami derűt vinni az életükbe, az állam gondozásával fejlődnek majd a társadalom egészséges, életerős egyedeivé. A tfelügyelő pedagógusok mesélik, hogy van közöttük olyan, akinek régen meghalt az anyja, édesapja elvesztet­te a két. lábát, van ugyan 4 felnőtt testvére, de egyi­kük sem akarja magához fo­gadni a legkisebb testvért. És van közöttük bőven olyan, aki haszontalan szü­lők fészkéből került az ál­lam karjaiba, van olyan, aki apró gyerekkorában csak ré­szeges szülök gorombaságai­val találkoztak, s itt, az ál­lam gondozásában rendesen öltöztetik, táplálják, nevelik, taníttatják, nehogy az utcá­ra kerüljön. Ezt az üdülőt is csak aző részükre tartják fenn, sok pénzébe kerül az államnak; magasrendű emberi gondos­kodás, hogy meghozza ezt az áldozatot. S a pedagógusok, akik ezt a nagyon szép szo­ciális munkát vállalják, min­dent megtesznek a kislányok kéthetes boldogsága érdeké­ben. Az üdülő hetek köze­pén már hívnak bennünket, szomszédokat, nézzük meg, mit hoztak össze ezekkel az innen-onnan egybe került gyerekekkel. Kis előadást rendeznek, dalolnak, táncol­nak, szavalnak, még József Attila Mamá-ját is elmond­ja egy cingár kislány, aki pedig talán sohase mond­hatta senkinek: Édesanyám. A két pedagógusasszony még a Nyírség jellegzetes pásztoréletének az öhönnek főzését is beiktatja egyik es­tére három kis kondérban rotyog a finom étel; a szom­szédokat is megkínálják egy kis kóstolóval. Az ifjúságvédelmet nem hangzatos szólamokkal kel­lene művelni, hanem sok ilyen nemes cselekedettel. Az ország sok tájáról eljö­hetnének ide tanulni az ér­dekeltek, főként a haszonta­lan szülők, megláthatnák hogyan lehet, hogyan kell az élet elesettjeiből életrevaló embereket nevelni. Ez a két pedagógus megmutatta. Ormos Gerő A közlekedés biztonságá­ért indított, szakadatlan küzdelemben sok-sok név­telen katona harcol. Ki hi­vatásszerűen, ki amatőr­ként, de valószínűleg egy­forma odaadással. Megóvni az embert, legyen gyalogos, kerékpáros, motoros vagy gépkocsivezető, kiszolgálta­tott másoknak vagy saját óvatlanságának, olyan tö­rekvés. melynek érdekében — bizton állíthatjuk —bár­mikor felsorakoztatható. Fegyvertárunk egyre gazda­godik. a jó és rossz tapasz­talatokat egyaránt igyek­szünk kamatoztatni. Csong­rád megyében — nem titkolt büszkeséggel mondhatjuk, elsőként és ez idáig egyedül az országban — a kompute­reket is a megelőzés gya­korlati szolgálatára fogtuk. Közlekedési sorozatunkkal, az írásos propaganda lehe­tőségeit hasznosítva, mi is a balesetek visszaszorításában szeretnénk segédkezni. E he­ti írásunk témájául a forga­lomszervezést választottuk. Mint annyiszor, megintcsak a statisztika bizonyosságáról dobbantunk. Jó néhány év adatai mutatják: a közúti közlekedés leginkább veszé­lyeztetett résztvevői a gya­logosok. a kerékpárosok és a segédmotorosok. Olyannyira, hogv Csongrád megyében a sérüléssel járó balesetek 54,4 százalékában ők a szen­vedó alanyok. Vétlenül, avagy mint okozó, legalább minden második balesetben gyalogos, kerékpáros vagy kismotoros sérül meg. E tényt a forgalomszervezés­ben nyilvánvalóan nem le­het figyelmen kívül hagyni. Ezért tulajdonítanak a szakemberek oly nagy fon­tosságot például a gyalogo­sok védelmét szolgáló kije­lölt átkelőhelyek létesítésé­nek. a zebrák megfelelő megvilágításának. A forga­lomtechnikai hatóságok, az utakat üzemeltető helyi ta­nácsok és a belügyi szervek képviselői legutóbb tavaly vizsgálták megyeszerte a gyalogátkelők éjszakai meg­világítását. A célvizsgálat végeztével számos helyen ta­pasztalhattuk: láthatóbbá váltak a zebrák, a legveszé­lyesebb átkelőhelyeken nát­riumgőzös lámpákat szerel­tek f;L Szegeden, ugyancsak a gyalogosok védelmében, a különösen nagy forgalmú helyeken nyomógombbal üzemeltethető, járókelők ál­tal irányítható lámpákat ál­lítottak fel a József Attila sugárúton és a Gumigyár előtt. Az előbbit előszeretet­tel. okosan használja a la­kosság. utóbbit viszont — érthetetlen, miért? — csak nagy ritkán. Gyakran látni, életveszélyes versenyfutásba kezdenek, lavíroznak a gép­járműforgalomban a gyalo­gosok, ahelyett, hogy meg­nyomnák a gombot. és a zöld jelzés védelmében kel­nének át. A KPM Közúti Igazgatósága — hallottuk a tájékoztatást — kész több helyen Is felállítani a gya­logosok által irányítható lámpát — már amennyiben sikerül e megoldást a lakos­sággal elfogadtatni. A sze­gedi József Attila sugárúton jól bevált lámpát legközelebb Szentesen. Berekháton ter­vezik felszerelni. Olvasóink gyakran tesz­nek javaslatot krfelőlt gya­logátkelőhely létesítésére, a gyalogosok biztonságát szol­gáló ielzőtáblák elhelyezésé­I re. ötleteiket mindannyiszor 1 továbbítjuk az illetékesek­nek. Egyszerűbb volna per­sze. ha ki-ki egyenesen az intézkedésre hivatott szerv­nél kopogtatna ötletével. Csakhogy, amint tapasztal­tuk, sokan nem tudják. a forgalomszervezési feladatok megoldására a megye orszá­gos közúthálózatán — vagy­is lakóterületen kívül — és a főútvonalak lakott területe­ket átszelő szakaszán a KPM Közúti Igazgatósága az ' illetékes. A lakott területen belüli úthálózatok — a fő­utak átkelő szakaszainak ki­vételével — tanácsi kezelé­súek. S bár a tanács és a KPM kizárólag a belügyi szervek egyetértésével gya­korolhatja jogkörét — a rendőrségnek vétójoga van —. a forgalomszervezés nem a rendőrség feladata. Az át­lag állampolgár ezzel nincs tisztában, feltehetően sok­kal többen hoznák nyilvá­nosságra forgalomszervezés­sel kapcsolatos ió és rossz tapasztalataikat, ha tudnák, adott esetben ki az illetékes. Praktikus megoldás volna a nagyobb városok legforgal­masabb helyén egy-egy pos­taládát elhelyezni, melybe a közlekedési gondokat, a problémák orvoslására ötle­tet adó emberek — gyalogo­sok és járművezetők — be­dobhatnák levelüket. A hi­vatásos közlekedésszervezők vitathatatlan eredményekkel dicsekedhetnek — törekvé­seiket igazolja, hogy tavaly, az előző évhez képest csök­kent Csongrád megyében a balesetek száma — a kollek­tív bölcsesség birtokában vi­szont még többre jutnánk. A közlekedés leginkább veszélyeztetett" rés'zWvöi biztonsagának' fokozására bőven ákáÖnak ^Ifaáíg ki­használatlan tartalékaink. A kerékpárosok, a segédmoto­rosok védelmét szolgáló ke­rékpárút alig van Csongrád megyében. Pedig igencsak sokfelé lenne rá igény. Hód­mezővásárhelyen, a Bajcsy­Zsilinszky utcán például — hallottuk Nagy Sándortól, a KPM szegedi közútj igazga­tósága csoportvezető mérnö­kétől, közlekedési rovatunk mindenkor készséges szakér­tőjétől — átlagosan 3500 ke­rékpáros fordul meg napon­ta. Ennél nagyobb kerékpá­ros-forgalmat csupán Szé­kesfehérváron számoltak ed­dig Magyarországon. Bizta­tó hír: Szeged város tanácsa a KPM-mel közösen foglal­kozik a kerékpáros-útháló­zat kiépítésének gondolatá­val. többek között a nagy ér­deklődés mellett zajlott ke­rékpárosankéttól buzdíttat­va. Labádi Ernő főhadnagy, a megyei rendőr-főkapitány­ságon ugyancsak jó hírrel szolgált. Elmondta, hogy a közbiztonsági és közlekedési osztály a lehetőségeket gon­dosan felmérve javasolta a megyei tanácsnak: létesítse­nek kerékpárutat Csongrá­don. a 45l-es fő út átkelési szakaszán. Kisteleken az 5­ös. Makón a 43-as fő út mel­lett. Komolyabb anyagi be­fektetést ezeken a helyeken nem igényelne a kivitelezés. Egyébiránt éppen emiatt érdemes és feltétlen szüksé­ges a szervezésben rejlő le­hetőségeket maradéktalanul hasznosítani. Kellő tapaszta­lattal, előrelátással, a for­galom folytonos változásait rugalmasan követő szemlé­lettel számos veszélyforrás kiiktatható, anélkül hogy a módosítás pénzbe kerülne. Ladányi Zsuzsa

Next

/
Oldalképek
Tartalom