Délmagyarország, 1982. szeptember (72. évfolyam, 204-229. szám)

1982-09-08 / 210. szám

Szerda, 1982. szeptember 8. 3 Oemegeszólöfa jta-bernii ta­tot tartottak kedden a Ker­tészeti Egyetem Szőlészeti és Boraszati Kutató Intézeté­nek Kecskemet melletti te­lepén. 86(1 hazai és külföldi étkezési szőlőfajta több évig tartö megfigyeléseit összeha* aoniitása alapján a szakem­berek úgy ítélik: íz-, zamat­os illat szempontjából a ma­gyar nemesítésül szőlők ver­hetetlenek. s a legjobbak­nak már a tetszetőssége sem marad el a külföldiekétől. Valamennyi nagy bogyójú, ropogos húsú és hektáron­kénti hozamuk — tíz év át­lagában — eléri a 10—12 tonnát. Ugyanakkor leg­főbbjük kettős hasznosítású: szolgálhátnak boralap­anyagul, de illatos üdítő ita­lok gyártására is alkalma­sak. Az új hibridek nemesí­tői messzemenően figyelem­be vették a termelők igénye­it, jó néhány törzs eílenáll a peronoszpórának. s rotha­dá6mentesek a bogyók. A bemutatott fajták legko­rább'ai július végén, a leg­későbbiek pedig október ele­jén szüretelhetők. ami fo­lyamatos szedést, értékesí­tést tesz lehetővé. Mint el­mondták a bemutatón, az új csemegeszőlőfajták évek óta elszaporításra várnak. A te­lepítésre vállalkozó kisker­tek igényét nem győzi kielé­gíteni az intézet, s jelenleg nyolc kiváló tulajdonságú csemegeszőlő elszaporítása keres nagyüzemet. Az eddi­gi felmérések szerint főleg a házi kertek keresik a jó ét­kezési szőlőfajtákat, ami a nagyüzemi ültetvényekről kézimunka igényessége sze­rint szorult ki. Mezőgazdasági eypfiműkijtlés Több mint egy esztendei előkészítés után kedden Hajdúdorogon tíz hajdúbö­szörményi, hajdúnánási és hajdúdorogi termelőszövet­kezet, továbbá két szövet­kezeti közös vállalat meg­alakította az észak-hajdú­sági mezőgazdasági együtt­működést. Az észak-hajdúsági me­zőgazdasági együttműködés taggazdaságai 55 ezer hek­táron gazdálkodnak. Az együttműködés alapító va­gyonának valamint műkö­dési költségei fedezésére 25 millió forintot szavaztak meg a taggazdaságok. (MTI) Dekázik a malomipar Nem áldozatai, csak részt­Az őszi-téli szezonra A ruházati kereskedelem kínálata A FER ruházati kereske­delmi vállalat őszi-téli kí­nálatáról tartott sajtótájé­koztatót • kedden Jámbor Ist­ván vezérigazgató-helyettes. Elmondta többek között, hogy az áruválasztékot szé­les körű piaci információk eLapján állították össze. Kü­lönösen nagy figyelmet for­dítottak arra, hogy az egyes ruhadarabok variálhatók, külön-külön és együttesen is hordhatók legyenek. Ez a vevők pénztárcáját is kí­méli, hiszen ruhatárukat úgy is kialakíthatják, ha kü­lön-külön, folyamatosan vá­sárolják meg az egymást ki­egészítő —, s a szezonnak éppen megfelelő — dara­bokat. itülönösen jól va­riálhatók a sportos öltözé­kek, ezekből 30 százalék­ka! többet kínálnak, mint tavaly. A választékban több a szőrme- és műszőrme ka­bát, amelyekből korábban nem volt elegendő. Válto­zatlanul nem tudják azon­ban kielégíteni az igényeket irhakabátokból. Nagy a választék a gyer­mek-, női és férfi steppelt kábátokból, amelyeket mű­szőrmével vagy valódi szőr­mével béleltek, s van be­lőlük sportos, valamint ut­cai. városi viseletre alkal­mas is. Újdonságnak szá­mítanak a FER kínálatában a női és bakfis kötött ru­hák, amelyek számtalan szín­ben és fazonban állnak a kis­kereskedelmi partnerek ren­delkezésére. Az idei őszi-téli kínálat a korábbiaknál jobban ked­vez azoknak is, akik mérete eltér az átlagostól. Kábá­tokból. kosztümökből a mo­letteknek is ízléses és fő­ként divatos darabokat kí­nálnak. Nemcsak a nőknek és a gyerekeknek, a férfiaknak is a variálható öltözékeket ja­vasolja és kínálja a vál­lalat. A kombinálható öl­tözék darabjai: blézerek, sportzakók és különféle szö­vetnadrágok, változatos szí­nekben is kaphatók. A férfi­divatban ismét megjelentek az elegáns öltönyök és a mellények, a sportruházat mellett ezekből is széles vá­lasztékot nyújtanak. Az igényekhez alkalmaz­kodva és a divat változásai­nak megfelelően a vállalat folyamatosan felfrissíti és bővíti áruválasztékát. A nagy konfekciógyárak szériater­mékei mellett egyre több olyan egyedi darabot is kí­nálnak, amelyeket szövetke­zetekkel és a helyiipari vál­lalatokkal készíttetnek. Törik a kukoricát, szüreteinek Megkezdődött az igazi őszi nagyüzem a mezőgaz­daságban A Hajdúság leg­jobb földjein — a debrece­ni ' löszháton. a Hajdúszo­boszlói . Állami Gazdaságban — kedden megkezdték a kpmbijnok a kukorica beta­karítását. E tájon — külö­nösen nagyon ritkán fordul elől . hogy már szeptember eleién meg lehessen kezdeni a kukorica törését, Az idei kprai kezdés azzal magya­rázható. hogy a rendkívül száraz ék forró augusztus az ' átlagos évekhez képest 10—12 nappál előbbre hoz­ta a növények érését. A Hortobágy térségé áz ország csapadékban egyik legsze­gényebb vidéké, az augusz­tusi ezt a kedvezőtlen adott­sagöt sokszorosan tetézte; Hajdú-Bihar megyében az 50 1 éves csapadékátlagnak a fele hullott le a múlt hó­napban. de Hajdúszoboszló. Nádudvar Kaba, Földes. Püspökladány térségében a 30 százálékot sem haladta meg. Közben állandó volt a napsütés és a meleg, s ez meggyorsította az érést. Az idén szerte a Hajdú­ságban jóval hamarabb ta­karítják be a kukoricát, s erre a kombájnok és a szá­rítók kijavításával gondo­san fel is készültek az üze­mek. Jelentősen növekedett a fontos takarmánynövény vetésterülete, több mint 100 ezer hektáron termeltek az. időn tengerit a megyében. A kombájnoktól behordott szemtermés nagyobb részét a hagyományos módon szá­rítják míg a kisebbik há­nyadát nyersen tárolják az etetésig. Tolna megyében ugyan­csak újabb tennivalóhoz, a cukorrépa betakanlasához lattak hozza kedden. Első­ként. a naki Dózsa tsz mint­egy szazhektáros répaföld­jén kezdték meg a szedést. A termést a kaposvári cu­korgyárba szállítják. ahol éppen ezen a napon kez­dődött meg az új idény. Az üzem körzetéhez tartozó há­rom megyéből irányvona­tokkal és közúton már ed­dig csaknem tizenhárom­ezer tonna répa érkezett a gyár területére. Ez három­négy napi készletnek felel meg. Heves megye történelmi borvidékein befejezték a szüreti felkészülést, a fel­dolgozó üzemekben is meg- I tartották a gépszemléket. A j kedvező idő miatt azonban. ! amennyire csak lehet, még I késleltetik a nagyszüretet. ' I vevői vagyunk egy kísérlet­j nek. Eddig lisztet őröltek | a malmok a gabonából, el~ j adták, és ezzel a dolguk be | is fejeződött. Most arra kí­I váncsiak a Gabonaforgalmi és ' Malomipari Vállalat embe­rei, hajlandók vagyunk-e I venni- tejbegrízport, dúsí­tott tejbegrízport, ízesített tejbegrízport, darafánkport vagy panírozóport. Mert ha vennénk, akkor újabbakat is j kínálnának. Elmentünk Pro­hászka Ottóhoz, a vállalat igazgatójához, hogy részle­tekről is kérdezhessük. — Szorítanak bennünket a külföldi példák? — Inkább csak biztatnak. Nem biztos, hogy pontos az értesülésem: az egyik nyu­gati cég készítményeiért 800 ezer dollárt fizetünk ki éven­te. Pedig, mi is tudnánk gyártani. — Hamarabb is kapcsol­hattunk volna. — Amikor a Pestre menő út mellett a gabonatárolót tervezgettük, akkor egy új malom is szerepelt a ter­vekben. Arra is gondoltunk, hogy mellette egy földolgo­zó üzem is létesül majd. Nem lett malom, elúszott a gondolat is. Idő közben rak­tárnak megkaptuk a dóci telepet, eszükbe jutott, hogy ott sok mindent meg le­hetne próbálni. — Egyszerű a lépés? — Sokszor halljuk, hogy rugalmasan kell alkalmaz­kodnunk a megváltozott kö­rülményekhez. de a fejekben kiépült pályákat elég ne­héz módosítani. Dóc arra jó nekünk, hogy szondáz­zuk a vevőközönséget is. és fölkészüljünk még erőtel­jesebb fejlesztésre. — Boltot nyitottak a Kiss Ernő utcában. Nem töme­geinek a vásárlók. — Nem esünk kétségbe miatta. — A bolt arra való, hogy hasznot hozzon. — Mondok egy példát. Amikor a mirelit elindult, drága gépek kellettek a gyártáshoz is, és hűtőgépek a boltokba is. Minden volt, csak vevő nem. Kés élén táncolt a vállalat. Egyszer csak elkezdett zúgolódni a közönség: miért nincsen elég mirelit? Abban bízunk, ná­lunk is fordul majd a koc­ka. — Dicsérje egy kicsit a porokat! Tejbegrízt főzni nem kunszt. — Minden hozzávaló ben­ne van. A dúsított válto­zatban például búzacsíra is. A háziasszony otthon nem tesz bele búzacsírát. mert nem is nagyon volt meg ideje megszokni, hogy kap­ható. — A hirdetés azt mond­ja. időt és pénzt takarít­hatunk meg vele. Pedig drá­gább. mintha otthon kever­nénk. — Az idő és a pénz egyre megy. Aki otthon nem szá­mítja a konyhában töltött időt, az maga keveri össze a fánknakvalót. — Lehet belőle szalagos fánkot sütni? — Lehet. — A poroktól azért fé­lünk, mert műízük van. — Mi semmiféle tartósí­tószert nem alkalmazunk, a természetes íz piaci létkér­dés nálunk. — A recept? — Igen egyszerű, az is rá van írva a tasakra. — Az is baj, ha egysze­rű. Mindig ugyanaz az íz, patikamérlegen előre ada­golva? — Ne becsüljük le a fő­zőkanál mellett állók ké­pességeit! Van egy szakács, aki százhatvan receptet ál­lított össze az eddigi nyolc porból. Például parfét a tejbegrízporból. A paníro­zóport a húsos palacsinta töltelékéhez is fölhasznál­hatjuk. Ha csak azt az egy­szerű tényt veszem, hogy a búzacsira sok ételben a di­ót is pótolhatja, mert ízre hasonlít hozzá, talán köny­nyebb elhinni, hogy vál­tozatok egész serege szület­het. — Könnyű a szakácsnak, ez a mestersége. — A recepteket könnyeb­ben kiadjuk, bárki kipró­bálhatja. — Még mit várhatunk Dócról? — Ahhoz, hogy kiflit és zsömlét gépen készíthessen a sütőipar, ezer-ezerkétszáz tonna adalékanyagra van szükség. Eddig annyit hoz­tak be külföldről. A mi­nisztérium fölszólított ben­nünket, próbáljuk meg ha­zai portékával. A kutatóin­tézet azt mondta, neki van valamije, eddig a kutvának se kellett. Kilenc sütőüzem próbálta ki a fölhívásra, mind azt mondta, jó. A mi­nisztérium természetesen azt felelte rá. akkor tes­sék azt használni. — Semmi import? — Az adalék huszonöt százalékát ezután is kül­földről vesszük, de a többi hazai lesz. Kiderült, a sü­tőipar csak azért kért ezer­kétszáz tonnát, mert ennyi­re volt pénz. Több kiflit és több zsömlét is ennének az emberek, ha mindig le­hetne kapni, és mindig friss volna. — Dóc ezt is bírja? — Most kaptuk az értesí­tést, hogy 250 tonna kiegé­szítő anyaghoz a valutafede­zet megvan, elindulhat a gyártás. Azonnal kiderült, hogy a piactól nekünk nem félnünk kell, hanem föl kell készülnünk rá. Gépe­ink már vannak, a gépeket kezelni is tudjuk, sót; olyan embereink is vannak, akik hamar föl tudják mérni a lehetőségeket, és bármikor hajlandók a fejüket is hasz­nálni. A dekázgatásnak te­hát lehet jövője. Bízunk benne, hogy lesz is. Horváth Dezső Kertészetgépesítési kongresszus Kedden, a magyar Agrár­tudományi Egyesület és a Gépipari Tudományos Egye­sület szervezésében, kerté­szetgépesítési kongresszus kezdődött Budapesten, a Kertészeti Egyetemen. A háromnapos tanácsko­záson az agazat legidősze­rűbb kérdéseit vitatják meg. A konferencián többek kö­zött a termeléssel járó gaz­dasági és energiagondok ha­tásairól, az anyag- és ener­giatakarékos termelési tech­nológiákról. a HÖDGÉP táv­lati gépfejlesztési terveiről tartanak előadásokat. Ezen kí­vül csaknem félszáz refe­rátum hangzik el, melyek várhatóan felvázolják az egész ágazat fejlődésének több irányait. A konferenciát Dimény Imre. a Kertészeti Egye­tem rektora nyitotta meg. E) mondotta, hogy Magyar­országon a mezőgazdasági főleg a kertészeti gépesítés éppen az olcsó olaj kor­szakában tört előre. Az az­óta bekövetkezett árszerke­zeti változások csak rész­ben módosították a gazdál­kodási szemléletet. A gé­pesítés terén elsősorban olyan fejlesztéseknek van létjogosultságuk, amelyek szigorúan számolnak a 'rá­fordítás és a hozam viszo­nyával, és az emelkedő ener­giaárak ellenére is gazda­ságosnak bizonyulnak. A műtrágyázás hatékonysága például jelentősen növelhe­tő, ha kellő elosztásban, arányban és időpontban al­kalmazzák a készítményeket. Ehhez azonban megfelelő gé­pek kellenek, amelyek alkal­masak a műveletek pontos kivitelezésére. A műtrágya felhasználása mellett indo­kolt a gazdaságokban kelet­kező istállótrágya eddiginél kiterjedtebb hasznosítása is. Mindezt ma még gátolja, hogy csak kevés helyen állnak rendelkezésre eh­hez megfelelő gépek. Az emelkedő energiaárak, a nö­vekvő üzemeltetési költsé­gek nem a gépesítés vissza­szorítását. hanem elsősor­ban a gépek ésszerűbb, ta­karékosabb. gazdaságosabb felhasználását teszik szük­ségessé. És azt. hogv a konstruktőrök, a műszaki fejlesztők. a technológusok eredményesebben alkalmaz­kodjanak az időközben vég­bement változásokhoz. Szövetkezeti áruház Somogyi Károlyné felvételei Népesek még a strandok, a dorozsmai Széksósfürdőt és csónakázótavat szívesen kere­sik föl a szegediek is a nyarat idéző, szép szeptemberi napokon. Ma, szerdán reggel 8 óra­kor nyitja meg ruházati áruházát a Marx téren a Szeged és Vidéke Afész. A szövetkezet az 520 négyzet­méter alapterületű N pa­vilonban rendezett be két, egymástól elkülönített rész­leget. Az egyiket a DÉL­TEX-szel közösen üzemel­tetik: a 3 millió forintos nyitókészletben a nagyke­reskedelmi vállalat vala­mennyi áruja megtalálható. Szerdánkent — a jövő hét­től kezdődően — 20 száza­lékos árengedménnyel kí­nálnak itt egyes árufélesé­geket. Az áruház másik rész­legében a RÖVIKÖT-től be­szerzett árukat kínálja a szövetkezet, másfél millió fo­rint értékben. A ruházati áruház havi forgalmát 2 millió forintra tervezik. Hétfőn szünnapot tartanak, keddtől péntekig reggel 8­tól délután 5-ig. szomba­tonként 8-tól déli X óráig fo­gadják a vasárlókat.'

Next

/
Oldalképek
Tartalom