Délmagyarország, 1982. szeptember (72. évfolyam, 204-229. szám)

1982-09-04 / 207. szám

8 MAGAZIN •••'SÍ". Szombat, 1982. szeptember 4. SH Dohányosok reménye S

okszor találkoztunk a már közismertté vált statisztikai adattal: a dohányosoknál jóval többször fordul elő a tüdőrák, mint az azonos körülmények között élő nemdohányzók körében. Kézenfekvőnek látszott a kettő között a kapcsolat: a dohányfüstből kicsapódó kátrány acetonba oldva, egerek bőrébe ecsetelve, rákkeltőnek bizonvult. További bizonyíték, hogv megtalálták a kátrányban a 3,4-benzpirén nevű vegyületet is. amelyről immár ötven éve ismert, hogy rákkeltő hatású. Az. hogy a dohányosok gyakrabban kapnak tüdőrákot — az egyéb kártevésről most ne is essék szó — tény. A legkézenfekvőbb védekezés ellene az lenne, ha a dohányosok egyszerűen leszoknának a dohányzásról, erre azonban a tapasztalatok szerint kevés a remény. Más utat kell tehát keresni. Mivel bizonyosra vehető, hogy a dohányfüstből kicsapódó kátrány tartalmazza a rákkeltő anyagokat, ennek menvnyiségét csökkentve, a veszély kisebbíthető. A régóta használatos különféle füstszűrős szipkák részben megkötik az egészségre káros anyagokat, ám elterjedésüket gátolta használatuk nehézkessége. Akik ilyen szipkát használnak, ió ha tudják: ha a szipkában összegyűlik a kátrány, az többet ári. mintha egyáltalán nem használnának szipkát. A kátrány megkötésére hatásosabb a cigarettákon levő füstszűrő: a cigaretta szívóvégén levő. a levegőt áteresztő. de a kátrányt visszatartó anvagot (krepD-papírt vagv műszálat) tartalmazó rész. amelyen a füstből a kátrány és a nikotin egv része megkötődik. A hatékonyságot a szűrő anvaga és a ho6Zsza befolyásolja. Az egyszerűbb, a leggyakrabban használt méretű füstszűrők a káros anyagok. 25— 35 százalékát tartiák vissza. A többféle szűrőrétegből álló filterek a leghatásosabbak. Ezért is készítenek úgynevezett ..multifilteres" cigarettákat, amelyeknek a füstszűrőié a műszálon, vagv papíron kívül valamilyen különlegesen nagv felületi megkötőképességű anvagot. például aktív szenet is tartalmaz. Az ilven cigaretták „gyenge" dohánnval töltve (ezek füstiében kevesebb a kátrány) csak negyedannyi kátránnyal terhelik a dohányosok tüdejét. mint a hagyományos, füstszűrő nélküli cigaretták. Amikor felismerték a dohányzás és a tüdőrák közötti összefüggést. felvetődött, hogv nem lehetne-e magát a dohánvt — legalább részben — olvan anyagokkal helyettesíteni, amelyeknek a füstié az egészségre kevesebb veszélyes anvagot tartalmaz, de a dohányosok mégis megtalálják élvezetüket. Az alapötlet nem úi. hiszen régebben is előfordult, hogv ínséges időkben, amikor nem lehetett dohánvt kanni, a dohányosok ráfanyalodtak különféle növények szárított leveléből készült ..cigarettákra". Normális körülmények között persze ez nem jöhet számításba. Egv nagv amerikai cég foglalkozni kezdett a dohánvt részben helyettesíthető mesterséges termékek kutatásával. Hamarosan hasonló munkába kezdett némely európai vecvi üzem is. nasv cigarettagyárakkal együttműködve. A feladat nem egyszerű, hiszen az úi anyagoknak egészségkárosító hatása is lehet. Ezért íüstitiket ugvanolvan hosszadalmas és költséges vizsgálatnak kell alávetni, mint például egv úi gyógyszert használatba vétel előtt. Egyelőre csak állatkísérletekben elsőként azt ellenőrizték, hogv a dohánvt helyettesítő úi anvagnak. illetve a dohánnval való keverékének füstié belégzéskor nem okoz-e hevenv mérgezést. Illetve huzamos ideig való belégzése nem vezet-e krónikus mérgezéshez. nem károsítia-e a légzőszerveket. Megvizsgálták azt is — ugyancsak állatokon —. hogv a füstből kivont kátránynak nincs-e daganatkeltő, fejlődési rendellenességet okozó vagv más káros hatása. Ha a vizsgálatok tanúsága szerint az anvag veszélytelen és ezért kereskedelmi forgalomba hozható, előtte még egv utolsó próbának vetik alá. Az úi anvaggal töltött cigarettákat nagyszámú önként jelentkező dohányossal próbáltatják ki. akiket közben huzamosabb ideig orvosi megfigyelés alatt tartanak. A kutatások, a vizsgálatok már több mint egv évtizede folynak, s ha hosszan is. de úgv tűnik, beérik a tudósok munkájának gyümölcse. közel állnak ahhoz, hoev néhány ilven tudományosan kikísérletezett és az egészségre kevésbé ártalmas cigarettafajta kereskedelmi forgalomba kerülhet. Az úi cigaretták egyelőre 50— 90 százalék dohánvt és csupán 10 —50 százalék dohánvpótló anyagot fognak tartalmazni. A dohánypótlók egv része szervetlen vegyület, a szervezetre közömbös, a dohánvt. „hígító" töltöanvag. amelynek elégésekor csekély mennyiségű és jelentéktelen biológiai hatású kátránv keletkezik. Más részük — ezek is töltelékül szolgálnak — olvan éghető szerves anvag. amelynek a füstiében van ugvan kátránv. de kevesebb, mint a dohányéban, más kémiai összetételű, de természetesen nikotint sem tartalmaz, és ezért a dohányosok egészségét kevésbé károsítja. A szerves anyagból készült dohánvpótló anyagok általában különlegesen tisztított céllulózszármazékok. Magát a dohánvt ezért kell a cigarettáknak ilven — viszonylag magas — arányban tartalmazniuk, hogy a dohányosok az új cigarettafajtákat elfogadják, hiszen ízlésük és szervezetük megszokásból bizonyos zamatot és nikotintartalmat megkövetel. A kutatók szerint idővel, ha ezek a keverékek széles körben elterjedtek és megszokottá váltak, a dohánv arányát addig lehet csökkenteni, amíg a tovább tökéletesített füstszűrőkkel a dohányzás egészségi ártalmai gyakorlatilag jelentéktelenné válnak. Az tudia cs^k ennek a látszólagos kerülőútnak a fontosságát értékelni. aki maga is dohányos, hiszen minden „bagös" tudia: az egyenes út — ebben az esetben — igen nehezen járható. H. ZS. Zelei Miklós Titkaim kit érdekelnének elévülésetek adatai kit érdekelnek fertőzött titkaitok más titkokat álomtitkaim szeretném mielőtt megsemmisítitek őkei rtegfeiteni. Cs. Nagy István Botondka Telefonfülkét kisuiial bedönt érzi a buzogánvos őserőt. meg nem torpan rongy érckapuk előtt házgvári cingár pagodák előtt. Urbanizált finom betvárlegénv. fokost feszít a keménv lelemény, csak az iöiiön. ami gvémántkeménv vagv legalább betonüveg-keménv. Lengő-ajtókra sújt és áthatol, mc-kánvkeménv gerinc, meg nem haiol gyerekfej-forma ajtóívukakon döndűi a romos világudvaron. Prédálni példa legyen csak a múlt: semmit felejtett, mindent kitanult, magánylovag, ingven se magaunt prédalovas. faltörő vagabund. Magázás és lemagázás — Le tetszik szállni? — kérdezek rá a buszon az előttem álló, gyermekeim és unokáim közti korú ifjú hölgyre. Ügy pillant, hátra, mint aki látni akarja: ki ez az itt felejtett őslény az ásatag modorával. — Le tetszem! — veti aztán oda gunyorosan. Érdekes: én pirulok el. Szerencsére már nem figyel. Ballagok át a zebrán, s felötlik bennem egy alig néhány éves élmény. Röpdolgozatos óra után, az önkiszolgálóban, egy elsőéves tanítványommal kerülök egy asztalhoz. — Na — faggatom —, gyötrő volt a feladat? — Miért? kérdez vissza. — Annak szánta? — Kicsoda? — hebegek megzavarodva. Nem értem rögtön: kire gondol. — Maga! — mondja a legtermészetesebb nyugalommal. Persze, valójában igaza van. Tegezni mégsem tegezhet; tehát magáz. Tertium non datur: harmadik megoldást nem ismer. önkiszolgáló papírbolt. Félíves borítékot keresek. A gondola innenső oldalánál nem férek hozzá: a földön egy üres bevásárlókosár. Átlépni nem akarom; megkerülöm. — Ne menjen a gát mögé! Jó? — dörrent rám egy tizenéves hölgy, villogó szemmel, megszakítva egy beszélgetését. Megrettenek. A „sima magázást" megszokom már, idestova az utasítgatást, meg a nyers, majdhogynem artikulátlan hangvételt is. De az a „Jó?!", az úgy csattan rajtam, mint lustálkodó és értetlen igásbarom hátán az ostor. Bizonyára tudnom kellene, hogy az önkiszolgáló üzletnek az a gondolája e percben éppen nerh önkiszolgáló'; hogy a földre lökött bevásárlókosár afféle „terelőgát"; s hogy különben is: egy betolakodott rissz-rossz vásárlónak nincs joga megzavarni az üzlet csendjét és rendjét RÉVÉSZ NAPSUGÁR RAJZA Hogy majdcsaknem nagyapja lehetnék, a hölgyet nem zavarja. Ma a magázódás differenciálatlan, mint maga a „felnőtt" korosztály. S felnőttnek számít ő is, hiszen dolgozó (talán mér hónapok óta), meg én is, hiszen nem vagyok gyerek. Harmadik kategória, úgy látszik, itt sincsen. Pedig magázódni is sokféleképpen lehetne. „Ne menjen a pult mögé!" — ez a legridegebb. „Ne menjem, uram ..." — ez már udvariasabb. „Kérem, ne menjen..." — ez sem kerülne többe. „Kérem önt, ne menjen ..." — de ritkán halljuk! „Ne tessék a pult mögé menni!" — ilyen is van (vagy talán csak volt?)! S a fentiek mindegyikét legalább négy-ötféle hangszínnel, hangvétellel, hangerővel, hanghordozással mondhatjuk végig. Aszerint, kit hogyan becsülünk, tisztelünk; — már ha becsüljük, tiszteljük egyáltalán. Mert más dolog magázni valakit, és ismét más „lemagázni" 1 DEME LÁSZLÓ A dédi E

gv napon a dédi megszökött. Tulajdonképpen várható volt. hogy ez lesz n vége a dolognak, mert mar fel éve egészen furcsán viselkedett. Azzal kezdődött, hogy lehozta a lomtárnak használt mosókonyhából a megboldogult dédpapa írógépét. Majdnem a fél nyugdíja ráment, hogy rendbehozassa. Aztán eljcezdett talpalni megrendelésekért. Erőfeszítései természetesen sikerrel jártak. Hamarosan nem látszott ki a munkábóL. Gépelt reggel, amíg a család aludt, gépelt délután, mert akkor hál' istennek néhány órára egyedül maradt, és gépelt éjszaka a nagyfilm és az utolsó híradó után, amikor már senki nem törődött vele. hogy mit csinál Fillérekért dolgozott. Csak azért volt némi haszna, mert a papírt és az indigót az unokájától kapta mindig, a gépszalagot pedig a lánya „szállította". ..Nem a pénzért teszem — mondogatta —. a jócselekedet a fontos." Csak egyetlen szépséghibája volt a dolognak. A dédi ki nem állhatta a gépzajt. A füldugók, amelyeket készített magának — nem váltak be. Előkeresett hát egy régi barhent bugyogót, ami nehezen szárad, és alkalmas borogatásnak. De még így is gyakran lehetett látni éjszakánként, amint a mosogatóba hajtja a fejét. es hideg vizet enged a tarkójára hátha attól elmúlik a kínzó főfájás. Hamarosan a kezei is felmondták a szolgálatot. Az egész család csuklószorítót keresett az öregasszonynak. de hiába. Egyszer aztán arra mentek haza. hogy a déd; felszabta a lánya fűzőjét apró darabkákra, s a kisgyerek ulnlso gumipelenkájából szoritókötéseket csinált. Persze, ezzel még nem oldott meg minden problémát, hiszen ujjbegyei az erős gépeléstől kirojtosodtak. mint egv varrólánynak. De a dédi ötletes asszony: erre is talált megoldást Vásárolt magának egy tucat gyűszűt Éltől kezdve, ha dolgozott, még a harmadik szomszédban sem tudlak aludni a kopogástól. Ks ezután jöttek az igazi baiok. A dédi eljárt kasszírozni a megrendelőihez. A család aggódott. mert a dédi már régen elfeledett közlekedni — bár az unokája szerint soha nem is tanult meg igazán. Egy ilyen kasszírozókörúton talált rá aztán az igazi szerelem re A dédi nyolcvankét éves volt. a bácsi alig múlt nyolcvanöt. Sétálni jártak, meg fagylaltozni. es meghányták-vetették a világ sorát. A bácsi igazi lovag volt. A dédi Erzsébet-napra még eg) r,agv kosár vörös szegfűt is kapott Teljesen elgyengült a meglepetéstől. Annyira hogy még azt is megígérte a családnak. hogy nem marad ki többet este nyolc után. inkább meghívja a lovagját magához egy csésze kávéra. Aztár jött a vég. A bácsi elköltözött vidékre a gyermekeihez. A dédi egyedül maradt. Kezdődön megint elölről a dühödt gépeiés. A család veszekedett érte. Mee a géppapírt is elszedtek tő'.e. csak annyit hagytak nála. arr.tnnvi szerintük egy napra elég.- Mée a levelezését is ellen. őrizni kezdték, nehogy „rossz hírt" kapjon, már azt sem engedték. hogy egyedül menjen a piacra, hogv alkudni kezdjen a kofákkal? Azt végképp megtiltották. A dédi egyre furcsább dolgokat művelt. Ha a lánya főzött, megcukrozta a levest, s ha kérdőre vonták, .hja. a szenilitás" — felelte, és furcsán mosolygott. Máskor elzárta az egész család ebédjét, maid elvonult templomba. Már idegorvost akartak hívni hozzá, s hogy megakadályozzák a tárgyak állandó eltűnését — fokozottabban ellen, őrizték őt. Égy napon aztán a dédi lesza ;adt élesztőért. Délelőtt tizenegykor. A rendőrséget este hatkor értesítette a család. Nyolcra már végigtelefonálták a város összes közkórházát. Közben természetesen felkeresték a dédi összes barái-át és üzletfelét. Pedig nem kellett volna meszsztre menniük. A dédi este hattol a sarkon levő elegáns preszszóuan volt. Egv gyomorkeserű, egv hubertus és a házmester társaságában üldögélt. Amikor a család egyik tagja rátalált, éppen totótippeket cseréltek. — Miért csinálod ezt velem? — zokogta a lánya, amikor hazaért. Azóta már rájött, kár aggódnia. A dédi továbbra is megszökik időnként. Egy napra. olvkor egy hétre is. Es nem szól senkinejc Ilyenkor nem veszi be szívgyógyszerét, pörköltet eszik sok kenyérrel, és idegen férfiakkal ismerkedik. — A rendőrségen már ismernek minket. — meséli a lánya — s ha ők nem tudnak semmit a dédiről a mentőket már nem is szoktuk hívni. A körzeti orvos is — ha szólunk neki — csak anynyit kérdez: dédi? S már teszi Is a táskába a szükséges injekciókat amelyeket majd » nagymamának foe beadni. A család — a nagymamák. a nagypapák (a dédi gyerekei), az unokák a menyek, a vők és az apró gyerekek az egészből nem értene) semmit. És ha előkerü' szegény napokig bombázzák a ké1. déseikkel Folyton azt kérdezik tőle: de hát miért' NAGY IDA