Délmagyarország, 1982. augusztus (72. évfolyam, 179-203. szám)

1982-08-29 / 202. szám

Vasárnap, 1982. augusztus 29. Taps, húsz percig Már a két világháború között működött oratóriumkórus Szegeden. Antos Kálmán alapította 1920-ban. KirályKönia Péter dirigálta, s elénekelték Brahms Német requiemjét meg az Évszakokat is, nem beszélve Dohnányi Ernő nek a fogadalmi templom avatására komponált Szegedi miséjéről, amit a szerző vezényletével szólaltattak meg. Ennek a társaságnak szellemi jogutódja a Szegedi Zenebarátok Kórusa, mely ősztől a huszonötödik szezonjába lép. * Lapunk hasábjain jelent meg 1958. április 15-én a fölhívás, énekkar szerveződik Szegeden az oratóriuméneklésre. Nem egészen három hétre rá, május 5-én tartották az első próbát, ahová mindjárt több mint százan jöttek el a zeneiskola Tábor utcai épületébe, mely azóta is otthont ad az együttesnek. Az alapítók, Vaszy Viktor, Erdős János és Szécsi József hamar létrehozták a kórus vezetőségét, elnökének Gruber Lászlót, a tudományegyetem rektori hivatalának vezetőjét kérték föl. Ügy félesztendős próbasorozat után, a Szegedi Nemzeti Színházban tartott november 7-i központi ünnepségen léptek először a közönség elé, részletet mutattak be Sosztakovics Dal az erdőről című alkotásából. S pár nappal később már filharmóniai hangversenyen debütáltak a szegedi zenekarral, Vaszy vezényletével, Szabó Miklós. Karikó Teréz. Turján Vilma és Sinkó György közreműködésével — Beethoven IX. szimfóniáját megszólaltatva. A hősi korszakot fölidézve Gruber Lászlóval beszélgetünk, jubileumi évadjuk okán, a Zenebarátok múltjáról. jelenéről, jövőjéről. • — Munkánkat kezdettől fogva a tervszerűség jellemzi. a kórus fejlődése egyenletes, repertoárunk felöleli az oratóriumkultúra majd valamennyi stíluskorszakát. Csak a XX. századi termésből tudunk tizenöt művet, kilenc magyar szerzőét. Legnagyobb sikereink között tartjuk számon például Sugár Rezső Hősi énekét, amit kilencszer énekeltünk, s a budapesti zeneakadémián — megnéztük az időt — húsz percig tapsolta a közönség. Tízszer szólaltattuk meg a Föltámadott a tengert. Szabó Ferenc alkotását, Kodály Psalmusát és a Budavári Te Deumot összesen tizennégyszer, legtöbbször azonban Beethoven IX. szimfóniáját és Verdi Requiemjét daloltuk el. mindkettőt harmincszor. És bemutattunk olyan gigantikus alkotásokat is, mint Bach János passiója. Hándel Teremtése vagv Messiása, de nem hiányzik a kórus palettájáról Honegger Dávid királya vagy Puccini Messd di Glóriája sem. mely utóbbit mi mutattuk be Magyarországon. Még 1979-ben énekeltük rádiófelvételre Stravinsky egyfelvonásos operáját, a Csalogányt, az idei évadban műsorára tűzi a szegedi operatársulat is, természetesen a mi közreműködésünkkel. S hogy el ne feledjem, a szegedi szerző Vántus István Juhász Gyula versére •komponált művét. Himnusz az emberhez, január 8-án énekeltük rádiófelvételre, az anyagot tudtommal a Juhász Gyula emlékünnepségek alkalmából sugárózzák. A Zenebarátok többször jártak külföldön. Szabadkára a IX. szimfóniát vitték el, Drezdában pedig, az ottani. világhírű filharmonikusokkal. Pál Tamás dirigálásával szólaltatták meg Liszt oratóriumát, a Szent Erzsébet legendáját — két héttel azt követően. hogy Vaszv Viktor meghalt. Szeged NDK-beli testvérvárosába idén is meghívást kaptak, október végén a Kodály ünneoségeket nyitják meg a Budavári Te Deummal és a Psalmusszal, a a vendégjátékokat a városi tanács és a Kodály Társaság finanszírozza. • Ha jól összeszámoljuk, 57 oratórium, illetve kantáta a repertoáron — tiszteletet parancsoló szám. Hát még ha hozzávesszük, amatőr együttesről van szó, mely sokáig a városi tanács anyagi támogatásával, a Bartók művelődési központ égisze alatt működött, s miközen a művelődési központ igazgatója, Szabó Béla. változatlanul segítőkész, 1979 óta új mecénásra is leltek: Sípos Mihály, a DÉLÉP vezérigazgatója ajánlotta fel a vállalat patronálását. Ekkora társulat életben tartásához bizony nélkülözhetetlen, ha utazásaihoz autóbuszt kapnak, a szólambetanító, a karigazgató tiszteletdíját fedezik, hisz jelentős összegeket emészt föl a kották beszerzése is; mindezen praktikus segítségéit bármikor nyitva előttük a személyzeti igazgató. Kövér Béla szobája. És természetesen a Zenebarátok Kórusa megteszi a magáét; gyakran ad koncertet szegedi üzemekben. a KSZV-ben, a konzervgyárban, a kábelgyárban, a textilművekben és másutt. — Jelenleg 118 tagú az együttes. A művészeti vezető Pál Tamás, a karvezető Molnár László a két zongorakísérő Várady Zoltán és Delleu József, a négv szólamvezető pedig Erdős János. dr. Szüts Istvánné. Monoki Lajos, Illés Mihály. Dalosaink soraiban egyetemi docens éppúgy megtalálható mint kőműves, lakatos, asztalos, huszonnyolcan fizikai dolgozók, ám viszonylag kevés az egyetemista, főis&olás, énektanár pedig úgyszólván alig van. Ami igazán összetartja a kórust, az a zene szeretete. Változatos programokról gondoskodunk, a közös kirándulások, a bensőséges hangulatú karácsonyi vagy nőnapi összejöveteleink éppoly emlékezetesek, mint azok az ismeretterjsztő-bővítő előadások, melyeket leginkább dr. Szüts István tart * Neves karmesterek egész sora állt már a társaság élén. Kórodi András és Komor Vilmos, Kobayashi Ken-lchiro és az a görög Karolosz Trikolidisz. akitől minap érkezett meghívás az októberi fesztiválra. Szalonikibe. Mahler II. szimfóniájával utaznak, s a tervek szerint 1983 májusában visszatérnek Görögországba, Szalonikibe és Athénbfe, Verdi Requiemjével. — Rendkívül sokat köszönhetünk Lakatos Évának és az Országos Filharmóniának — mondja Gruber László. — Már a kezdetnél fölkarolták a kórust, azóta is rendszeresen foglalkoztatják, mást ne mondjak, az idei évadban tizennégy koncertünk lesz, nemcsak Szegeden, a János passióval például Debrecenbe utazunk. A rendkívüli igénybevétel miatt csak jövő őszre tervezzük az együttes huszonöt éves jubileumának ünnepélyes programját, amikorra szeretnénk meghívni valamennyi régi tagunkat, az ország legkülönbözőbb vidékeiről. A Zenebarátoknál sincs uborkaszezon, rendszeresen föllépnek a szabadtérin, utóbb vagv nyolcvanan daloltak a Háry, A trubadur és A cigánybáró előadásain. S bár nagyjából állandó a társulat, azért menetrendszerűen visszatérő feladatuk a fiatalítás. Hetente kétszer, van hogy háromszor próbálnak, s bármikor tért karokkal várják az érdeklődőket, akiket a muzsika szeretete küld ennek a meglehetősen speciális 'műfajt képviselő, lelkes csoportnak soraiba. Nikolényi István Aligha képzelhető el, hogy az eljövendő években egy újságírójelölt épp a Délmagyar Postaláda rovatának elemzését választja majd szakdolgozata témájául. Ám, ha mégis akadna a feladatra vállalkozó, dolgát megkönynyiti majd a felismerés, hogy levelezési rovatunk erősen kötődik az évszakokhoz, a postaláda társszerzőnk az olvasó kétezer forintot a teherautó bérleti díjáért — s nem tudják megtérül-e valaha a káruk. Tekintettel arra, hogy olvasónk nem írta meg. melyik TÜZÉP-telepen történt az eset, azt tanácsoljuk, panaszával keresse fel a telep vezetőjét. Sz. J.-né édesanyja ügyében kérte tanácsunkat. Az javasoljuk, hogy a lakóhelyük szerint illetékes társadálombiztosítási igazgatósághoz (kirendeltséghez), a város életének időszaki eseményeihez. Most ls több jel- nyer ünnepéhez, a tanévkez- hája, a tisztaságért felelős s"ák be rokkantsági nyugdíj vállalatnak rendetlen a kör- igényüket, nyéke? ..Tóth Imre pedig Több gzázan laknak már a tarjáni záportoval kapcso- a Csongrádi sugárút végén, " ma kerül „terítékre": a ke- pője, szabónak szakadt a ru- nyugellátási osztályhoz nyújt• nyer ünnepéhez, a tanévkez- háia. a tisztaságért felelős Kák he rokkantsági nyugdíiiegzctescn augusztus végi té- dcst.cz kapcsolódóan. Cikkünk visszhangja latos korábbi panaszokhoz a töltés lábánal épüit há,.A televízió augusztus 12-i kerüljön veszendőbe, főkép- teszi hozza a magaet. Azt is zakban Nevükben, száz aláHnháttér című műsorában pen akkor, amikor az állam kerdl fevélíronK, *esz a írással kérte márciusban a ' "" " dotációt nyújt ahhoz, hogy sorsa ,a DÉLÉP Lsorpa ut- városi tanács vb építési és legyen cal volt habarcstelepe telke- közlekedési osztályát Somorhallottak, a Magyar Nemzet augusztus 19-i számának mindenki asztalan Mindennapi című cikke, s elegendő élelem? legfőképp a Délmagyaror szág augusztus 20-i vezéreiknek? Ha tartalékterület kéAmi a Mindennapi című s°bbi jai Tibor levélírónk, . J J hogy _ „ . , építkezésekhez talán az 5/B jérat vagy a 6_os cikket illeti, oktató és meg- ideiglenes autoparkolot vagy trolipótló autóbusz végálloke ösztönöz írásra" — ol- szívlelendő tartalmúnak J,uves grundot azért meg ér- mását helyezzék at a töltésvastuk Székely Árpád. Ved- tartom. Valamikor és a két demes lenne ott kialakitang hgz A válasz gyors voit: a levelé- háború utáni időkben meg- Vass Istvánné a Szilléri kérést — jogosnak tartva — utcai olvasónk res ben. „Lakásunk ablakából tanultuk, hogy minden fa- sugárút 47/A-ból azt pana- továbbították az illetékes — minden külön megfigye- lat kenyeret meg kell be- szolja, hogy a TÜZÉP-ígérte vállalathoz, az SZKV-hezi ésülni. Egy megtörtént eset- napon nem kapták meg az Változást nem tapasztalván, tel kívánom megvilágítani, építkezésükhöz —-1——- — lés nélkül — látjuk, hogy a szemétkonténerből naponta szükséges olvasónk a nyilvánosság előtt legkevesebb 10—12 guberáló hogy ma mennyire az ellen- téglát. Augusztus 17-ére pe- kérdi meg: teljesíthető-e a szed ki kenyeret. kiflit, kezője tapasztalható lépten- djg teherautót és rakodókat kérésük. zsemlét, és mindegyig talál nyomon. A Ligetfürdőben is rendeltek a Volántól, reg- K. Bertalannénak és M. 1—2 kilónyit. Ugyanígy lát- ülve egy padon, vőm hátá- gel 6-tól 9-ig sorban is áll- Margitnak türelmét kell kérjük azt is. amikor az egyéb hoz vágtak egy jó tenyérnyi tak, ám az orruk elől vitték nünk. Levelüket továbbítotszeméttel együtt beöntik nagyságú megvajazott, sajt- el egy állami építőipari vál- tuk a Volán személyforgalmi ezeket. Sajnos, ma már so- t-al és felvágottal borított lalat munkásai az utolsó üzemigazgatójához, mert a kan nem becsülik meg, hogy kenyeret. A tettes egy 3—4 téglát. Kárbaveszett az ide- két incidens kivizsgálását mindennap elegendő kenyér éves kisfiú volt. aki tulaj- jük, feleslegesen dobtak ki indokoltnak látjuk mi is. és süteményféleség kerül az honképpen a tőlünk két méasztalra. A Hírháttér című műsorterre Jevő kukába akarta bedobni. Az anyja rászólt: ban az anyag- és árhivatal Ne a bácsihoz dobiad fiacsVálaszol az illetékes elnökhelyettesének egy közbevetett megjegyzése mély nyomot hagyott bennem. Ugyanis elmondta, hogy a legutóbbi — ha jól emlékkőm, hanem a kukába. — Na. jóra neveli a fiát — „A Délmagyarország júli- ta az utazóközönség nyugal* us 29-i számában megjelent mát. vett a hangos megjegvzesem, Diszkóbusz című panasszal Az újságcikkbeli jelzés mire azt a választ kaptam: kapcsolatban konkrét adatok kapcsán felhívtuk gépkocsiMaga csak ne oktasson en- hiányában nem tudtuk meg- vezétőink figyelmét, hogy a szem 1976-os — kenyérár- gem! — Ez nem egyedi eset. állapítani, hogy a nap me- jövőben az utazóközönség emelés előtt a veszendőbe — mert számtalanszor lehet lyik szakában és hányas já- nyugalmának zavarását keBaló György műsorvezető látni utcán is. hogv a ever- raton történt a ieírt ese- rüljék el. Utasunktól ezúton megjegyezte: a kukába — mek elhajítja a kiflit, vagy mény/ Az újságcikkre okot kérünk elnézést az őt ért menő kenyér és egyéb lisz_ mas süteményt, de a hozza- adó eset úgy fordulhatott kellemetlenségért, és bízunk tes készítmények mennyisé- tartozo.ia egy szot sem szol el6j hogy gépkocsivezetőnk a abban, hogy felhívásunk Se 17—18 százalék volt. neki. mikrofon közelébe helyezte eredményeképpen a jövőben majd emelés után ez 13—14 A Delmagyarorszag Har- el a rádióját — amelynek hasonló eset nem fordul elő" százalékra csökkent. Tehát mas ünnep cimu vezercik- hangját a hangosítóberende- — olvastuk Balogh Imre a valószínű, hogy most is lesz kének a kenyérre yonatkozo. zés az utastérbe közvetítette. Volán üzemigazgatójának leilyen hatása az áremelésnek, melyen igaz gondolata is ar- E figyelmetlenségével — vedben. Hát nem elgondolkodtató, ra indított, hogv szót emel- mint acikkbő] is kiderüi _ összeállítottahogy akkor, „mikor oly ren- íek a kenyérpocsékolas el- gépkocsivezetőnk megzavar- Pálfy Katalin geteg alapanyag és munka. len. Egyébként — szabad le- . érték van ezen áruk mögött, gyen megiegveznem — ilyen százalékos arányban cikk önmagáért beszél." Tanévkezdés előtt Kovács Pistiké nek, a most idézendő panaszoslevél szerzőjének jómagam nem hihetem el, hogy ő tényleg Kovács Ristike (a fogalmazás felnőttre utal ugyanis), ám attól még igaz lehet az állítása. Hogy tudniillik „a gedói általános iskolával szemben, a járda mellett van egy vastető nélküli csatornanyílás. Nemsokára kezdődik a tanítás és a bácsik a felelősek, ha valamelyik pajtásom odaveszik. Eddig a felnőtt bácsik miért nem intézkedtek? Csúnya bácsik! Ezért fekete pontot érdemelnek!" A „kedves szerkesztő bácsinak" címzett levél hozzám jutott el, de én sem szeretnék fekete pontot kapni egyetlen Kovács Pistikétől sem, ezért közreadom a panaszt. (Ami pedig az általános iskolás fekete pontot illeti: Pistike vagy ál-Pistike, az „általános" szót egy ellel írják, a „pontot" pedig egy té-vel! Utólagos engedelmeddel (engedelmével) a helyesírási hibákat javította a szerkesztő néni . . .) Komolyra fordítva a szót: szívem szerint teljes terjedelmében idézném annak az iskolás gyereket nevelő szülőnek a levelét, aki a tanévkezdés előtt már attól retteg, megint heteken át azzal jönnek majd haza fiai: vinni kell harminc forintot. Másnap: erre ttneg arra kell egy ötvenes. Kizárólag fehér trikó kell és hófehér tornacipő — és így tovább. Am a levélnek két „hibája" van: írója még csak nem is céloz rá, melyik iskolában szerezte rossz tapasztalatait, s maga is névtelenségbe burkolózik. így aztán a segítség igen nehéz. Sőt, lehetetlen. Nem általánosítható ugyanis ez a tapasztalat, tudomásunk szerint iskolák az utóbbi években jelentősen visszafogták a különfele pénzigényes akciókat! Levélírónk esete kivételes lehet. Gyermekekről szól, pontosabban a nemzedéki „ellentét" Postaládánkban is gyakran előforduló kérdéséről mondja el véleményét' Svanik Gyuláné, a Mátyás téri otthon lakója. Magunk is az ő nézetét valljuk, s hisszük, hogy lapunk egyértelműen és többször letette már ez ügyben a maga voksát: az idősek nemzedékének megbecsüléséről. A vendéglátásról Kaposvári vendégei is voltak az ünnepi heteknek, egyikük Farkas Béla kellemes élményeiről, gasztronómiai tapasztalatairól számol be levelében. Egyebek közt a mártélyi Halászcsárdát is dicséri, jó konyhájáért, kulturált vendéglátásért. Egy másfajta — az utazási — kulturáltság is foglalkoztatja levélírónkat: Vásárhely felé utazván a vonaton, a nem dohányzó fülkéből csak iegvvizsgálói közreműködéssel tudták kiparancsolni a cigarettázó fiatalembereket. Az Északi városrésznek a Diófa vendéglőhöz közeli lakói tudnák csak megmondani, igaza van-e annak a levélírónak, aki az étterem hangos muzsikáját, vendégzsivaját kifogásolja. Este tíz után az utcai lármázást rendelet is tiltja — úgy véljük, ezt a vendéglő üzemeltetói is tudják, s nyilván intézkednek majd, ha a panaszt jogosnak tartják. Aprópénz Tizenöt éve történt, augusztus 20-án. hogy a kora délutáni óráit ban Makón, az akkori Hagymás csárda (ma Halászcsárda) előtt összefutottam J. Jani bácsival, apám legénykori cimborájával. — Na. gyere fiú — szólított meg. — Megiszunk efey-két korsóval. Má én fizetek, van egy kis apróm. — A zsebére ütött, amelyben valóban aprópénz csörgött. Ugyancsak csodálkoztam, hiszen Jani bácsi nem olyan ember hírében állott, aki könnyen fizeti a korsó söröket másoknak. Azt is furcsállottam, hogv ilyen ünnepen csak aprópénz van nála. hiszen tudtam, hogy igen jól keres. — Tudod — folytatta később az asztalnál az öreg — az asszonv beoszt minden fillért. Én meg is értem, mert új bútort akar venni. így hát mostanában nem is nagyon járok kocsmába. Most azonban előre megígérte, hogy augusztus 20-ón elmehetek sörözni ebéd után. Hanem olyan kikötése volt. hogy csak az aprópénzt vihetem magammal. Na. de azért nem kell ám megijedni, mert én gondoskodtam róla. hogy abból aztán csörögjön „ zsebemben! Jani bácsi kiforgatta a színes abroszra először a nadrágzsebeket, maid a kabátia zsebeit, összesen 270 forintot számoltunk össze eev- és kétforintosokból. Ebből aztán már lehetett sörözni. különösen. h2 az akkori sörárakat számoljuk. M. Jani bácsi ma felelős beosztású vezető eev vállalatnál. Ugye nem véletlen? Csányj László A váróban Sorokban Két visszaköszönő pánasz: teszi szóvá, mondván: „leTamássy Tiborné az ötha- het, hogy bővül a közmonlom utcai szemetes útpadkát dás? Suszternak rossz a ciŰjra nyílt az ajtó. Most már ' öten voltak a váróban. Az újonnan érkezett latolgatta, vajon mikor kerülhet sorra. A többiek szinte már beletörődtek a sorsukba, már túl voltak a latolgatáson. Csendes érdeklődéssel figyelték a felvilágosítást szolgáló egészségügyi hirdetményeket, s csak ritkán hangzott el egy-egy kérdés. A hosszú várakozás unalmat szült, de bizonyos idő elteltével megtört a varázs. Éppen a legutóbb érkezett. vizsgálatra váró aszszonyka törte meg „ tartós csendet. Félhangosan mondta: „jaj. de sokat kell várakoznom". Úgy tűnt. e rövidke sopánkodás elegendő ahhoz, hogv láthatatlan kezek kinyissák a szavak, a diskurzus zsilipjét. Rövidesen kiderült, ketten még nem járta-: itt. nem ismerték az itreni orvost, nem tudták, miiyen róla a betegek véleménye Jó alkalom kínálkozott arra. hogy a „régiek" elmondják a tapasztalataikat. A várakozás nem volt olyan unalmas mint ahogyan kezdetben látszott. Szóba került még a háztartás. a divat, s uram bocsá' a fériuram is — lévén nők. asszonvok a várakozók. Ám egyszer minden jónak vége. s most is úgv történt. Nyílt az orvosi szoba a'taía. s a kedves, mosolygós nővérke kiszólt: „kérem, hárman bejöhetnek"! A várakozók maidnem haragosan fogadták az in. vitáláSt.' R Gy. I